Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)
1932-04-03 / 77. (2890.) szám
4 <PI«GHMMSfeRHTRLAa . , .......9. y 1932 április 8, raaáamup. HU SZONÖT MAI ÖTLET Mai JANKOVICS MARCELL dr. 1. A legrosszabb üzlet az eszmecsere. Ez sem más, mint cserekereskedelem. Az indiánusok is aranyért értéktelen üveggyöngyöt kaptak. 2. A közélet hangos kritikájával szemben az egyedüli jogos klotiir az a tett, mely megszünteti a panaszok okát 3. A büntető bíráskodás lehetetlen circulus vitio- snst teremt A büntető biró csak akkor tudna igazságos Ítéletet hozni, hogyha teljesen bele tndná magát élni a vádlott lelki állapotába, melyben a szerencsétlen bűnöző a cselekmény elkövetésekor volt Valamint bele tudja a biró élni magát ebbe a lelki állapotba, többé nem alkalmas bírónak, mert leszállt a biró erkölcsi piedesztáljáról. 4. A hiú emberek közül csak a nők szeretik a tükröt, a közélet hiú férfiai irtóznak tőle. 5. A politikai párt rendszerint bizonyos vonatkozásban kereskedelmi társaság is, mert szereti az üzletet. Csakhogy társaság nem korlátolt felelős- séggel, hanem felelősség nélküli korlátoltsággal. 6. Az ajánló levél, melyet befolyásos politikusok adnak közállásba törekvő pártfogoltjaiknak, nem más, mint a szolgálat megkezdése előtt előre kiállított szolgálati bizonyítvány, tehát sokszor valóságos okirathamisitás. 7. A divat a szinvonaltalanságnak hízelgő üzlet és az üzlet által behálózott szinvonaltalanság terrorja. 8. A régi nemzeti tánc a fiatalság esztétikai találkozása volt, melynél a két nem rytmikus mozdulatokban hódolt az ezekkel kifejezhető harmonikus érzéseknek és emellett a nemzeti öntudatnak. A m a divatos táncainak célja: izzadni, soványodni és feledni. Aki nem tudja feledni a sivár m á t akaraterő és célkitűzés segítségével, visszaesik a pogánykorba, melyben a feledést csak az érzékek felkorbácsolása vagy eltorapitása nyújtotta. Ezért táncol a szibériai paraszt és a dervis az önkívületig. M a újra pogány időket élünk. 9. Körkérdést intéztem ismerőseimhez: kértem tőlük 1932-re a házasság definícióját. A feleleteket ideirom: A házasság egy emberpár szövetkezése egymásnak életfogytiglani bosszantására. A házasság életfogytiglani szolgálati szerződés, melynél a férj a kenyéradó, kinek azonban alkalmazottja: az asszony parancsol. A házasság kölcsönös biztosítási szerződés, — a férjnek'szabad nők zsarolása ellen, az asszonynak özvegyi ellátásra. A házasság két fél találkozása, mely randevúról jobb lett volna mindkettőnek, vagy legalább egyiknek lekésnie. A házasság olyan aranyvaluta, melyről letérit az élet Nekem könnyű a definíció, mert én sohasem általánosítok és ezért ki merem mondani: a házasság életfogytiglani boldogság. 10. A barátság egyetlen igazi próbaköve az érdekellentét. Ha ebben nem vált szint, igazán barátság volt. Ha szint vált, akkor csak érdek- közösség. 11. Az élet átértékelése a modern uj valutaszabályokra: A fájdalom és bánat tezaurált arany, melyért az igazi megbecsülhetetlen lelki örömöket lehet vásárolnunk. _ A gond dubiózus követeléseinknek tétele, melyet a sors könyvében le kell írnunk az ellenérték behajthatatlansága cimén. A köznapi munka az aprópénz, mellyel napi szükségleteinket fedezzük. Csak réz vagy nikkel, melynek rendesen nincs belértéke. A hajhászott futó élvezet inflációs papírpénz; melyből egyet-kettőt legfeljebb kuriózumnak teszünk el emlékül. Milliók vagy milliárdok vannak ráírva, pedig csak papirrongy fedezet nélkül. 12. Jóllakott emberek ünnepi lakoma után kedvesen értekeznek a diétáról. Hogyha éhezőnek, kinek kezéből kiütötték a falatot, a diéta célszerű és egészséges voltáról értekezünk, — ütni fog. A békét is hangosabban dicsérik a győztesek, mint a kifosztott nemzetek. 13. A régi költőket vatesnak, jósnak szokták nevezni. A modern költők annyiban hasonlítanak a jóshoz, hogy érthetetlenek, mint a dodo- nai jóslat. 14. A kritikusok rendszerint összetévesztik hivatásukat: Ítélő bíráknak kellene lenniök, de rendesen az ügyész szerepét töltik be. 15. Jó kritikus csak az lehet, ki önmagától is független tud maradni. 16. A cim csak jelentéktelen üzletek cégtáblája. Hiába írják a kis bolt fölé: áruház, hogyha a boltban semmit sem lehet kapni. 17. A magyar vas-nemzet, — kemény és ruganyos, csakhogy a vassal mindig együtt jár a rozsda. A rozsda a cinikórság, mely kikezdi a legfinomabb acélt is, hogyha ki van téve a közélet egészségtelen ködének. 18. Az orosz SSR. uj államfogalmat teremtett. Akik alapították, azt hitték: népköztársaság. Pedig g é p-köztársaság, mert benne az ember többé nem ember, hanem csak kerék. 19. A hegyekből gyökerestül kitépett Edelweiss a falusi ablak cserepében felsóhajt: Pfuj, micsoda por! A pálma a Grand Hotel halijában kesereg: Pfuj, micsoda cigarettafüst é* sörszag... A paraszti kis virág az előkelő szalón vázájában hervadva is büszkélkedik: micsoda pompás sévres-i vázát vettek miattam... A vörös szegfű május 1-én a munkás gombja lyukában irigykedik: Ejnye, miért nem ott, annak a szép leánynak kebelén kell elfonnyadnom... Mig a másik vörös szegfű rászól: hagyd, miattunk van a parádé, mert mi vagyunk az eszme... A mUlieujébőt kiszakított ember soha sem szokik bele a m á s levegőbe, mert vagy elégedetlen, vagy képzelődik. 20. A háborúban elesett katona 1932-ben találkozik egyik bajtársával a paradicsomban: „Te boldog! — én elestem a háborúban — és nem tudom, miért?“ — A másik szól: „Te boldog! — én túléltem a háborút — és nem tudom, miért?!** 21. Az irodalmi, művészeti és közéleti középszerűségek tartós sikereinek a titka csak a reklám. Aki mindennap látja a vetítésben kiírva: ODOL, — használja, — ha mindennap látja a vetítőben: Tungsram-lámpa — hát ezt vásárolja. Aki mindennap hallja valaki nevét, — hozzászokik ennek a senkinek alkotásaihoz és ezeket használja. Rég nem került kezembe klönyt', amelyet oly nagy meghatottsággal olvastam végig, mint Domokos Pál Péter kézdf vásárhelyi tani tóképezdei tanárnak „A moldvai magyarság" címmel néhány hónappal ezelőtt a szerző kiadásában. Csiksomlyón megjelent müvét. Nem azért, mintha e munka tudományos szempontból talán tökéletes remekmű volna, hanem sokkal inkább abból az okiból, miivel Domokos Pál Péter egy nagy lelki élmény Részesévé tett, amidőn elvezetett a régi m oldva féjedelemségben. évszázadok óta lakó csángó magyarok közé. Valóságos felfedező ut volt ez, amelyet a lelkes székely tanár az ojtozi szorostól a Szereitől keletre fekvő Gaioenaaig kerékpáron és gyalogszerrel megtett. Újra felfedezte nekünk *a moldvai magyar falvakat és egyes román falvakban tekintélyes kisebbséget alkotó csángó magyarokat, akikről a mi nemzedékünk csaknem egészen megfeledkezett. A bukovinai hét csángóközségről, HadiMaivá ról, Istensegitsről és a többiről még hallottunk egyetmást az iskolában, de hogy Moldvában, nemcsak diasporában élnek magyarok, hanem szinmagyar községek is vannak, arról bizony a mi tankönyveinkben egy árva sző sem állott. Mialatt a románok úgyszólván minden egyes Magyarországon élő faljtestvérüket nyilvántartották, addig a magyarok tudomást sem vettek arról, hogy a bukaresti kormány micsoda erőfeszítéseket tesz, hogy elnémítsa a magyar harangokat Moldváiban és teljesen elrománositsa a magyar telepeket. Pedig Domokos Pál Péter szerint a Kárpátok és a Narbad folyó között nem kevesebb, mint hatvanezer csángó magyar él. Zömüket Bakó' (Baican) megyében találjuk, ahol mintegy negyvenezer katolikus magyar lakik. Egyes plébániák területén kizárólag vagy túlnyomó többségiben magyar hívek .lakinak, így Tatrocon (Trotua), Bogdánfalván (Valoa Seaca), Kákova-Forróf alván (Buzdu- gan-Faracni), Nagypatakon (Valea maré), Luíjzikalagaron és Klézsén (Ctea). Meg kell jegyezni, hogy e plébániák csaknem mindegyikéihez több fiala tartozik; némelyiknek. tizenöt ieá n yegytházkazsége is van. A magyarok vannak többségben Dor- mánifalva (Darmanesti) plébániája területén, a goiszaifaivai (Grotesti VI tűz) plébánia híveinek felét alkotják, Puszii na (Pustimca), Bakó (Baican) és Prezest (Prajesti) egyházközségekben pedig erős kisebbségiben vaunak. Horleeti plébániája területén két sámlin agyar tilda fekszik: Jazu Porculni és Fan- taneleinoi. De ezeken kívül is sok. község van Moldvában, amelyek lakosságának magyar származása kétség télén. Ezek a magyarok a századok folyamán elromáinosodták, római katolikus valósukat részben megtartva. Számuk mintegy nyolcvanezerre tehető. Hogy kerültek ide ezek a magyar telepesek? Domokos szerint különböző rétegek ülepedtek egymásra. Az elsők voltak azok a magyarok, akik nem vettek részt a honfoglalásiban, hanem ott maradlak az Etelközben, a magyar nemzet vándorlásának utolsóelőtti állomásán. Azután hunok jöttek, akik idővel elmagyarosodtak és áttértek a katolikus vallásra; az egyház részükre alapította a tatárjárásban „szörnyű hirtelen" elpusztult milkovi püspökséget. Körülbelül ugyanabban az időiben, a XIII. század harmadik tizedében II. Endre király magyar katonákat küldött a német lovagrend tői v.isz- száréit terület őrzésére. Nagy Lajos korában újabb harcosok és telepesek jöttek. Zsigmond király alatt ideanenekiültek a Ma22. A maradiság és a haladás leszólása egyszerű tévedés. A gyökér és a mag rendeltetésének összetévesztése. Jaj, hogyha a maradlságot összetévesztik a termő mag, — a haladást a gyökér rendeltetésével. 23. A túlzás megölője mindennek. A mérsékelt maradiság okos fenntartó elem, — a túlzott mara- díság a jövő gyilkosa. Az okos haladás megvalósuló remények teremtője, a túlzott haladás becses alkotások destruálója. Csakhogy a középút a legnagyobb útvesztő. 24. Az ifjúságnak mindig igaza van, — ezért világért sem szabad útját állanunk. A mai ifjúság téves eszméinek következményei ellen ugyanez az ifjúság fog majd küzdeni — negyven-ötven esztendős korában. 25. Nincs ragadósabb, mint az igazság. Ezért nem szeretik a hatalmasok. Nem mintha maguk is elkapnák, — ők eléggé izolálják magukat ellene, — de félnek, hogy járványszerü fellépését hatalmi szférájukban sem bírják megakasztani. gyár országból kiüldözött magyar husziták, akiknek papjai: Péosi Tamás és Újlaki Bálint elsőim ok fordították le az írást magyar nyelvre. Később, a XVI. század folyamán ezek is visszatértek a katolikus egyház kebelébe, de Húsz (Husi) városában a XV1L században is magyar nyelven misézett egy pap. A székely gyűlölő Bátor i István erdélyi vajda sanyargatása elől számos székely „csángóit" ki, azaz vándorolt ki Moldvába. Az utolsó tömeges kivándorlás pedig Mária Terézia alatt ment végibe, akinek egyik ger nerállsa, Bukov Mádélfalván halomra lövette a katonai mérce alá állni nem akaró csíki székelyeket. így adja elő Domokos a moldvai magyarok eredetét. Amity merésznek látszik az a /feltevése, hogy e magyarok egy részének ősei etelközi magyarok, illetőleg hunok voltak, annyira meggyőző a XIII- századiban kezdődő letelepedés történelmi leírása. Nyelvi tekintetben, a moldvai magyarság főként abban tér el minden egyéb magyar nyelvjárástól, hogy az s és cs hangokat selypítve sz-nek és c-nek ejti, azonkívül az é-t ie-vé, az e-t évé, az ö-t é-vé, az ü-t pedig j-vó változtatja. A román környezet természetes hatása, hogy a moldvai magyar elég sok román szót kever anyanyelvéibe. Hosszú nyelvészeti fejtegetések helyett inkább egy népdalt idézünk, hogy az olvasó ebből alkosson magának fogalmat a Táltos és Szeret völgyében lakó vérei nyelvjárásáról. Gal- benben énekelték Domokos Pál Péternek oda való magyar lányok és menjrecskék: „Bűne zája küsz lijün, bűne zija küsz Iáján. Mit szirsz a Dunápártyán, mit szirsz a Dunápártyán. Had ne szítják bácikám, had ne szír jak bácikám, Ha elhadatt Jarnoikám, ha elhadatl Jancikánj. Tennap rég vei hainalba, tennap régvei hajnalba Vígon ment le cónakJbó, vígon ment le cónakbó. Cónakomnak teteje, cónakomnak teteje Bárányomnak mezeje, bárányomnak mezeje. Bárányomnak szép mezé, bárányomnak szép mezé Sz e lányoknak szerető, sz e lányoknak szereié. Ciliján kóró koszorúm, cálján kóró koszorú, Miét vagy szivem. szomorú, miét vagy szivem szomorú" stib. Egy-két szó kivételével (Bűne zija: jő napot, ciliján: csalán) a szlovenszkói és ruszin- szkói magyar is könnyen megérti. A román környezet a századok, folyamán természetesen erősen éreztette a hatását a moldvai magyarság népviseletére, de még inkább életmódjára és az életszinvonalt erősen leszállította- Igen érdekes, de egyszersmind szórnom közlése Domokosnak, hogy a regátbelii magyarok kenyeret nem sütnek. Kisebbségi jogokról szó sincsen. A románok, akik annak idején az egész világot telekárt ölték erdélyi és magyarországi fajtestvéreik állítólagos szenvedéseinek rémhírével, a -régi moldvai fejedelemségben már annak megalakulása idején őslakosok gyanánt élt magyarokat mindenáron be akarták és be akarják olvasztani na is a román nemzetbe. Magyar iskolákat részükre Nem is tudja milyen előnyössé teszi megjelenését az egyéniségének megfelelő mérték szerint készült cipő. „PRAUA“ Luxus-Shoe Prága II, Jindfiská 7; (Passage) — Magyar kiszolgálás. — egyáltalában nem tartanak fenn, a hivatalos életiben a magyar nyelv használatát nem engedik meg, azaz az állam az eln-emzetleni- lést a legb.rutál isabb eszközökkel is el akarja érni. A legszomorubb azonban az, hogy a katolikus egyház sem gondoskodik arról, hogy e hü fiai — a moldvai magyarok kivétel nélkül római katolikusok — magyar nemzetiségű, vagy legalább magyarul tudó papoktól részesüljenek hitoktatásban, hallgassanak magyar hitszónoklatokat, sőt még arra sincs alkalmuk, hogy a nyelvüket megértő lelkipásztoroknak gyónhassanak meg. A helyzet megvilágítása végett megemlítjük, hogy tizenkét magyar többségű, vagy erős magyar kisebbséggel biró plébániából hétnek román, háromnak olasz, egynek német, egynek pedig lengyel plébánosa van- Ma is teljes mértékben áll az, amit a gorzafalvi magyarok 1860-ban az esztergomi herceg- prímásnak Írtak: „Oh, hányán és hányán sírva jó lelki szegények mondják, oh Isten adj moldvai szegény magyaroknak magyar papot, oláhoknak oláh papot." Igen jellemző Domokos beszámolása az on- falvi magyarok helyzetéről is: „Onest róm. katb. templomában — írja — úgy mint egész Moldva területén, tiltva van a magyar szó. A magyarul nem tudó papok nem tűrik a magyar szót, még a templomban sem. Hiába van pápai rendelet, hogy a hivek lelki- szükségeit anyanyelvűkor] kell kielégíteni, hiábavaló a katolikus magyar hivek évszázados könyörgése tóagyar papért. Hogy mégi* elhangzik a megparancsolt „Tatálnostru" helyett egy-egy Miatyánk, „Vend, dohul stantu" helyett „Jöjj el Szentlélek Isten", az az elnyomott lelkek elfojthatatlan vágyának eredménye." Nemiégen kezembe került Kossuth Lajosnak egy 1850. junius 15-én Teleki László gráfhoz intézett és eleddig nem ismert levele, amelyben a nagy magyar állmférfiu a dunai konföderációra vonatkozó gondolatmenetét részletesen kifejtette és a nemzetiségi kérdésről írva, szővátetto a moldvai magyarság vigasztalan helyzetét is, mint jellemző példáját annak, hogy az Erdélyben és Magyarországon föderatív alkotmányt követelő románok, saját hazájukban mennyire elnyomják magyar alattvalóikat. Kossuth Lajos óta magyar részr ről semmiféle lépés nem történt a moldvai magyarok érdekében. Románia I. Carol király idejében Magyarország szövetségese volt, de magyar hivatalos helyről soha még csak nem is céloztak a regáti magyarok szomorú sorsára- ölhetett kezekkel nézték, hogy a bukaresti kormány miként tagadja meg még a legelemibb jogokat is a Kárpátokon túl élő magyaroktól, noha ugyanakkor a román közvélemény nemcsak az erdélyi és magyarországi, de a macedóniai kucooláhok részére is egyre több* jogot követelt. Sőt a bukaresti bélre sz erző dés ben a román kormány azt a jogot biztosította magának, hogy a ro- munoknak, vagy cincároknak is nevezett ku- cooláhoknak egyházi és kulturális célokra pénzt küldhessen. Némán tűrték Magyarországon, hogy a moldvai magyarság templomaiból száműzzék a magyar nyelvet, aminek előbb-utóbb az lesz a következménye, hogy a tornyokban is el fognak némulni a magyar harangok, inért nem lesz magyar, akit misére hivjnak. Ha van kisebbség a világon, amelynek helyzete elviselhetetlen, úgy a moldvai magyarságé minden bizonnyal az. Csodálatos, hogy éppen az ő érdekében senki sem emelt még szót a népszövetségnél- Itt az ideje, hogy végrevalahára valami történjék. Jankó Jesenshy: KRIZANTÉMOK* Múlnak a napok. Hetek szállanak. Ó, csendes, hfis éj, mondjad, súgd fülembe, ez őszön lesz-e az a pillanat, mely visszaindit szép szülőföldemre, s látom majd ott, mily fehéren fakad boglyas krjzantém-fejecskék ezerje s őt is, lelkűket, virágszálamat ismét boldogan ölelem keblemre... Hallgatsz, mint holttest élő oldalán, s ő meg se moccan a nagy félelemtől, hogy szörnyű mélybe rántod le talán, — s a krizantémokat majd az ablakán s őt, lelkűket, ki oly jajgón rebeg föl, nem látom többé lenn az örök csendből. Fordította: Darvas János. * Jeeemsky hadifogoly-vemoibőlu ......................................................................................................................... II .....................r, .............., ........ El némuló magyarharangok Moldvában Irta: Álmásv Mihálv
