Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)

1932-04-10 / 83. (2896.) szám

4 1932 Április 10, ra&áíma.p­BAL Az óriási csillárok alatt folyt a tánc. Feliér bál volt, ahol a megyei város elő­kelősége zártköriben gyűlt össze. Csak azok kaptak meghívót, akik szorosan hozzátartoz­tak a társaságihoz. Földibirtokos családok, ünagasaibbrangn állami s megyei tisztviselők, néhány nagyiparosnak és nagykereskedőnek azonban sikerült bejutni ebibe a társaságba s igy a diák ideálja is itt volt, dacára, hogy zsidólány volt. Az apja előkelő ügyvéd volt, .(ólmenő irodája s több nagybirtokos kliense. Persze csupa kétségbeesett ügy, amit már senki sem tudott előbbre vinni, ezért men­tek hozzá, mert az ő jogi tudása és agyafúrt jogászi esze volt az egyetlen, ami még segít­hetett. Ilyen szolgálatokat kellett valamivel honorálni társadalmilag is, igy kapott meg­hívót erre a teljesen zártkörű mulatságra, ahova a feleségét, nem vihette el, mert az nagyon is elgyötört teremtés volt s nagyon mélyről került. A kislányt tehát egy uriasz- szony ismerős gardirozta. A diák nevelője volt a kislánynak. S mint nevelő, szerelmes volt bele. Imád­ta. Síépnek találta a kis gömbölyüséget, a csillogó nagy szemeket. Az eszes kis terem­tést, aki otthon, a családi fészekben olyan­nak Mint fel, mint egy vadvirág, valami exo- tikus Csipkerózsika, aki ki van zárva azok­ból a körökből, ahol 5 élt, holott úgy sejtet­te, többet ér lelkileg mindenkinél az urHá­nyok közt, akik semmi iskolázottságra nem törekedtek s teljesen a társasági életre ké­szültek. A kislány már régen készült a bálra. Sok­szor említette, hogy Pestről rendelték a ru­hát. De nem mutatta meg előre, meglepe­tésnek tartotta a diák számára. S most megjelent. A diák majd elájult, mikor meglátta ezt a nagyon fiatal lánykát, mélyen kivágott ruhában, kifestve és a ha­ján 'briliáns ékszerrel- Hallatlanul ízléstelennek találta. ügy megrémült, hogy neon mert közeledni hozzá. Elbújt a legtávolabbi oszlopok mögé s ret­tegve figyelte a leány minden mozdulatát. S a leány olyan otthonos volt ebiben az idegen miliőben és oly bátor, hogy sehogy sem hint ráismerni arra a kedves kis lény­re, aki a francia órák alatt olyan volt, mint ..valami világtól elzárt tündérke. A diák megbántva érezte magát, hogy ő, aki szüle- 3 lésénél fogva beletartozik ebbe a körbe, itt is csak egy suta diák s a leány tizenhét évé­vel, mint egy kész asszony. De nem mert egy kurta meghajlásnál töb­bet közeledni. Csak messziről figyelte, hogy a lányt, üde szépségéiben körülvették az ud­varlók s egyik kézről a másikra került. Egy fiatal földbirtokos foglalkozott legtöbbét kö­rülötte. Már régen érezte, hogy valaki ránéz. Egy szőke leány, aki petrezselymet árult. Szána­lom támadt benne és sajnálta, hogy ezt az árvát nem ismeri, hogy táncoltathassa s hogy kárpótolja valamiért, ami hiányzik neki. Egyszer aztán, legnagyobb megdöbbenésé­re, a leány intett neki. Rákvörösen nézett vissza, mert úgy gondolta, félreértés. Csak lassan ismerte fel, hogy hiszen régi ismerő­se a szőke leány, egyik tanárja feleségének a buga. Most aztán rémült zavarodottsággal ment hozzá. Meghajolt s már a másik pillanatban tán­coltak is. Különösnek és csodálaíosnak tartottál, hogy ezt a leányt derékon foghatja, hogy az ujjaival érzi a teste forróságát. A szeméibe nézett s a leány nevetett rá­— Nem ismert meg? — Nem, azazhogy, igen. — Tehát, igen vagy nem? — Igen, igen, igen. Már vége is volt a zenének, le kelleti ten­ni a táncosnőjét. — Köszönöm —• mondta a lány. Kiszédelgett a büfébe s megwott egy po­hár sört. Nem messze ott állott a kis barna lány, hangosan kacagott, olyan hangosan, mint akit csiklandoznak, vagy aki erővel magéra akarja ♦vonni a figyelmet- Rémülten menekült el e egy távoli sarok­ból szivszorongva nézte, hogy ezek pezs­gőznek. Neki nem volt pénze, ő csak egy diák volt. Végképp lever tnek és szerencsétlennek érezte magát. A sör hatni kezdett, nagyon hirtelen itta ki s nem szokott inni. fi egy elveszett ember. Mit keres az élők és boldogok, az élni tudók közt. Legjobb len­ne eltávozni. . \ Irta; MÓRICZ ZSIGMOND De nemi ment el, nem eresztette a bál. Újra tánczene kezdődött, visszament a te­rembe. Első pár volt a pódium előtt az ő kislánya- Milyen gőgös és kedves, miilyen rátartó és elragadó. Szörnyű fájdalom mar­kolta meg a szivét: sohase leez ez az övé... Hirtelen ment a szőke lány elé, meghajolt s táncolná kezdtek. / — Jól mulat? — kérdezte a' lány. Milyen Régi dolog: Sáros csodavilág. Legalább is ez volt a múltban. Én ennek tekintem* Csak nevetek, ha hallom a sárosi svihákokról szóló históriákat. Akik ilyeneket találtak ki, nem ismerték Sárost és nem hatoltak annak lelki­világába. Egy bizonyos. Sárosnak megvan a maga egyénisége, a maga külön világa. Néprajzi szempontból is érdekes föld ez- Vélemé­nyem szerint, különböző néptöredékekből ál­lott elő Sáros mai népe. ^ Lakosságának igazi jellemét még ma is in- telligeDö társadalma tükrözteti vissza. Egy vagy más formában a lengyel könnyedsége, gavalléros fellépése, a szlovák szívós kitartása és szelídsége, a német kultúra és munkasze­retete s legfőképpen a magyar nyíltsága, lob­banékony lelkesedése. A múlt emlékeinek megbecsülése és az elnyomást nehezen tűrő természete van meg a sárosi emberben s cso­dás egységbe olvad éppen azokban, akiket a sárosi ember típusainak tekinthetünk. Ha a sárosi embernek jellemző vonása a léhaság, a köunyü élet szeretete és a duhaj dorbézolás utáni vágy lett volna, rég eltűnt volna a föld színéről. Már pedig illő tudnunk, ha már sá- rosiakról beszélünk, hogy a legjellegzetesebb sárosi családok legalább is 500 év óta élnek az ősi földön, de van ezek között igen sok, amelyik már az első Árpád idejében, lehet mondani a magyar honfoglalás ideje óta Sá­rosban él- Ila még e mellett tudjuk, hogy Sá­ros hadak útja volt az Árpádok és a Vegyes- házbell királyok idejében, s a Bocskay, Beth­len és. Rákóczi-féle szabadságharcok klasszi­kus talaja volt, úgy csodálattal kell áldoznunk annak a lebirahtatlan őserőnek, amellyel e családok e földön évszázadok vérzivatarai között és emellett minden időben hősöket, nagy államférfiakat és jeles polgárokat adtak hazájuknak. A vidéki birtokos osztály mellett, ne feledkezzünk meg Sáros három városá­nak polgárságáról sem. Eperjes, Bártfa és Kisszeben a régmúlt időkben számottevő té­nyezői voltak az ország gazdasági és kulturá­lis életének- Különösen Eperjes, virágzó isko­láiról, amelyek gok száz éves múltra tekint­hettek vissza, magas műveltségű polgáraival és kultúrintézményeivel Sárost az ország egyik igen értékes részévé tették. Bizony, sok nagy kiterjedésű és népes vármegye még csak nyomában sem léphetett a mi Sárosunknak. Nekem sokszor volt alkalmam Sáros müveit társadalmát együtt láthatni- Jgy Szinnyei Mor­se Pál, a világhírű festőművész jubileuma al­kalmával. Felejthetetlen látvány volt mind­nyájunkra, akik ott jelen voltunk, az a ban­kett, amelyet ez alkalommal Szinnyei tiszte­letére rendeztek. A jubileumon ott volt Sáros minden számottevő fia, akiket a közelből és távolból hazahozott lokálpatriotizmusuk. Sá­ros nagy fiát Berzeviczy Albert, a Magyar Tu­dományos Akadémia elnök e, az ünnepelt uno­katestvére klasszikus szép beszédben köszön­tötte fel. Az eperjesi Vigadó dísztermét szín ül­tig megtöltő ünneplők méltóképpen reprezen­tálták Sárost és élő cáfolatául szolgáltak an­nak a tréfás és 'bizony sokszor rosszindulatú svihák elnevezésnek, amelyről ma már a sá- rosiakat ország és világ ismeri. Meggyőződé­sem, hogy ha Mikszáthnak lett volna alkalma Sáro3 lelkét megismerni, egész másképpen mutatja be a sárosi társadalmat- Csak látni kellett, micsoda végtelen, de a Sziuyeieket oly igen jellemző szerénységgel igyekezett a nagy művész a feléje áradó tisztelet nyilvá­nítások áradatát magától elhárítani. Pedig ha valaki, úgy épen ő szolgált reá e tiszteletadás­ra. De érdemes volt megfigyelni az egész társaságot, amint igy együtt ünnepelték Sá­ros büszkeségét. Anuyi melegség, lelki emel­kedettség és külsőségekben is megnyilvánuló előkelőség hatotta át e gyülekezetét, amely csak az igazán kulturiáriadalomnak jellemvo­nása. S ez az elénk táruló érdekes kép megra­gadó, szinte szemkápráztató, pompázatos ke­retet nyert a termet körű If utó karzaton helyei foglaló sárosi nők ékes koszorúja által. Igen, a sárosi asszonyok szívvel, lélekkel résztvet­kedvee hamva«»zürke a hangja is. — Nagyszerűen, hiszen magával táncolha­tok. A szőke lány nevetett, kék 6zeme csillo­gott. Valószínűleg boldog volt, hogy nevet­het és táncolhat. fi is nevetett és egyszerre duhajkodni kezdett. Boldog volt, hogy nem siklik el a sima parketten s hogy egy ilyen gyönyörű lány van a karja közt. Milyen karcsú és ke­cses. És szőke, mint a Loreley. Boldog volt és a szive sajgóit. tek férjeik, fiaik közéleti szereplésében- És az ilyen ünnepi összejöveteleken egy-egy si­került felszólalás a nők körében talált leglel­kesebb visszhangra, a nők ünnepelték a nap hősét a legbensőségesebben. Az eperjesi Vi­gadó nem egy ízben volt színhelye ily ün­nepi összejöveteleknek. Ugyanez a felejthetet­len kép tárult elénk az Eperjesi Széchenyi Kör országos hírnevű hangversenyein is. Aki a sárosi társadalom lelkivilágába elmé­lyed, reájön arra, hogy a sárosi férfiak köz­életi sikereinek titkát a sárosi nőkben kell keresnünk. És csakugyan, Berzeviczy Albert Régi Emlékek c- visszaemlékezései megerősí­tenek bennünket e véleményünkben- Aki magának Berzeviczy AJ kertnek lelki fejlődé­sét meg akarja érteni, nem mellőzheti e visszaemlékezéseket. Nem. azért, mert ezek­ben tárul elénk az a környezet, amelyben Sá­ros e nagy fia felnőtt. Berzeviczy Albert édes anyja, nagynénjei —■ mindannyian Szi- nyei leányok — életükkel, lelkivilágukkal egy a mai nemzedéktől már nem ismert, meg- nemértett kornak voltak ékes virágai. Közü­lük csak egyről emlékszem meg, pár szóval. Berzeviczy Albert -egyik nagynénjét, Szinyei Emmát, Dessewffy Arisztid, a szintén sárosi származású honvéd tábornok kérte meg fele­ségül- Dessewffy húsz évvel volt idősebb s özvegy ember, de írja Berzeviczy, „szerelm©- s-ebb vőlegényt ritkán lehetett látni s hogy mily odaadással viszonozta mátkája az ő von­zalmát, azt az az elhatározása tanusitá, hogy oltárhoz lépett egy férfival, aki kétségbe­esett élet-halálharcba volt legközelebb idulan- dó-“ 1849. julius 5-én, tehát közvetlenül Vi­lágos előtt keltek egybe. „Rövid mézesbe tek voltak azok, amelyek alatt a szerelem lángjá­nak a halál árnyékát kellett osalatgatnia". S amikor Dessewffy az aradi vár börtönébe ke­rült, fiatal hitvesié mindent elkövetett férje megmentéséért. Hasztalan könyörgött, járt közbe férje barátja Lichtenst-ein Ferenc her­ceg, osztrák generális utján Haynaunál. El­megy Aradra, ott van férje oldalán s megéde­síti annak utolsó napjait- Tudjuk, Dessewffyt október 6-ikán kivégzik. Boldogtalan hitvesét rokonainak szeretete nem engedi, hogy a kétségbeesés örvényébe sülyedjen. Anyám — ! írja Berzeviczy — eléje ment Abosig, ahol nő­vérüknél, Máriássy Ágostonnénál találkoztak. Akik pár hónap előtt, mint boldog menyasz-, szunyt látták, azok reá nem ismertek, oly szörnyű nyomokat hagytak rajta a kiáltott lel­ki szenvedések. A megnyugvás idővel meg­jött (Máriássy János honvédtábornokhoz ment újból feleségül), de lelkének fiatalkori derű­je — soha többé." A régi időkből megemlékezem még Szinyei Merse Félixnek, a népszerű főispánnnak nagy műveltségű nejéről, Jekelfalusy Valériá­ról, aki lángoló lelkesedéssel karolta fel Sá­rosban a magyar irodalmat, Vörös ma rtyval, Arannyal személyes levelezésben állott, emellett minden társadalmi mozgalomnak kezdeményezője, a ma is virágzó Sárosmegyei Nőegyletnek megteremtője és alapítója volt. Nyolc gyermeke közül említsük meg Pált, a festőművészt és Istvánt, akinél népszerűbb főispánja Sárosnak sohasem volt. Megemlék- szem még (báró) Berzeviczy Vincénó szül. Szinyei Annáról, akinek női erényeiről Bá­nó József emlékszik meg a történelmi társu­latban egykor Berzeviczy Endmundrólv mondott emlékbeszédé bén. Leánya Szm re­csányi Ödönhöz ment férjhez és ebből a há­zasságból tizennégy gyermek született, akik valamennyien a nagymama gondozása alatt nőttek fel s lettek később a család büszkesé­gei; ezek között van a mai egri érsek­Azok közül a sárosi nők közül, akik a közel múltban go ud viselősszierü s zerepet töl­töttek be Sáros életében, elsősorban Buja- uovics Gyulámé felé fordul minden tisztele­tem. BuijanovJcs Gyulámé, Sárosvármegye je­les főispánjának és ma a sárosi magyarság népszerűi puritán' jellemül ve zéűfértf Inának min­den erényekben ékes hitvese leánya Se msey Boldizsárnak, ugyancsak Sárosvármegye volt A SÁROSIAKROL AKKOR LESZ LEGÉNY A TALPÁN ba cipőit a „PRAGA" LUXUS-SKOE készíti PRÁGA II, JindriSská 7. (Passage) Magyar kiszolgálás. főispánjának. Méltó leánya édes anyjának, aki a világháború alatt csodás agilitásával s szervező képességével leányának, Görgey Er- nőnének és Tahy József alispán nejének segít­ségével a sáros vármegyei vöröskereszt jóté­kony intézményeit megszervezte. Maga Buja- novics Gyuláné ma is Sáros legnépszerűbb asszonya. Mint főispánná demokratikus gon­dolkodásmódjával, végtelenül kedves modo, rával sokat tett az egységes társadalom meg­teremtése érdekében. Művészi izliése hozta össze azt a mükiáll'itást, amelyben a sárosi családok birtokában levő műkincsek nagy­szerűen érvényesültek. A világháború csapást csapás után mér reá. Egyik kedves fia, mint repülőtiszt vesztette el életét. De ha a hős- lelkű asszony erős lelkét az idők viharos já­rása erős próbára vetette alá, idealizmusa ma is a régi. Családjának ma is Ő a lelke, erőssége. Menye, özv. Bujanovics Sándor né Fáy Éva, aki a jövő héten Kassán a Kazinczy Társaság kulturestéjén fog szerepelni, párat­lan műveltségével szintén egyik dísze és büszkesége családjának­De ne felejtkezzünk meg azokról a minden dicséretet megérdemlő sárosi nőkről sem, akik páratlan lelkesedéssel és önzetlenség­gel, Isten áldotta tehetségükkel ma is a hu­manizmusnak és a kultúrának igazi zászlóvi­vői Eperjesen- Ghillány Lászlóné (báróné), Kissóczy Mátyás né, Mol'itorisz Istvánná és dr. Rosenberg Teofilné s a nemrég elhunyt Schönwieszer Jánosné a jótékonyság terén ve­zetői a társadalomnak. Különösen ki kell emelnem dr. Rosenberg Teofilné csodálaté? agilitását, amelyet a népkonyha megteremtése és fenntartása körül fejt ki. Ezren és ezren áldják jó szivét- A magyar kultúra szolgála­tában Bánó Dezsőné, Kissóczy József né sike­rekben gazdag évekre tekinthetnek vissza. Nekik köszönhetjük és hozzájuk méltó nőtár­saiknak, hogy Eperjesen van magyar kultur- élet az államfordulat után is. * Sáros a jövőben is érdekes föld marad. Ma azok a problémák, amelyek Szlovenszkószer- te megoldásra várnak, Sárosban is megvan­nak. A kultúra terén ezek olyanok, amelyek sok belátást, megértést és szélesebb látó­kört kivágnak minden részről. Kultúrák, ame­lyek nemzetiségi alapon fejlődnek ki, egy­más mellett szépen megélhetnek, sőt egymást támogathatják is- Ez az én szent meggyőződé­sem. A sárosi magyar kultúra oly nagy érté­keket produkált a múltban, hogy ezt az egye­temes kultúra szempontjából sem volna ta­nácsos elhanyagolni, vagy létében megtámad­ni. Hinnünk kell, hogy az uj korszak a meg­értés jegyében megtalálja a kibontakozás út­ját a sárosi nemzetiségek kulturális életé­ben is. Látlak ezer képben... Látják ezer képben, de lelkem szeme mint forró vihar ellep s nem enged el a végzet. Én már nem is vagyok ba nem te állsz mögöttem a szép, erős, egészséges. Nézd — elárasztva a föld virágba, szerelembe, hízeleg, mindenkinek azt mondják tavasz- Ne mondd senkinek csak neked súgom, hogy a boldogságot olyan nagyon érzem s azt, hogy néha mégsem birom a sok zavaró miértet s szaladok, szaladok hogy telkedhez érjek s a térdeiden sirok... sírok — sirok mint a gyermek s Te arcomba nézve valami távolságot érzel. ORBÁN JANKA­„Érsekújvár múltjából" címen értékes tör fcénelmi cikksorozat jelenik meg Haiczl Kálmán dr, szőgyóni plébános tollából. Haiczl dr. Érsek­újvár történelmiének egyik legjobb ismerője. Rendkívüli nagy történelmi auyag áll rendelke­zésére és szándékában van Érsekújvár és kor­nyékének történelmi múltjáról egy müvet ki adni. Az „Érsekújvár és Vidéke" cinül hetilapban megjelenő cikksorozat elsőrendű történelmi ér­tékkel bír és igen nagy érdeklődést, vált ki. Irta: Gömörv János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents