Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)
1932-03-05 / 54. (2867.) szám
'JWKAtartl'i v (btAMXiAifc? „A nemzeti erők összefogása" a magyar politika előterében Budapest, március 4. Károlyi Gyula, gtróf máuisTrteredinökinek az egységes pánt szerda esti értekezletén a nemzeti alapon áliló együttműködésről mondott beszéde a magyar politikai élőbben élénk visszhangod vént föL Károlyi Gyula gráf az ellenzéki oldalról elhangzott kívánságokra válaszoka világosan körvonalazta azon álláspontját, hogy netm ütközhet akadályokba mindazok együtrtmükö- dése és összefogása, aíkiik egyforma eszközökkel kívánják a kitűzött célokait elérni. Egyúttal azt is hangsúlyozta, hogy az együttműködés alapfeltétele és gerince netm leket más, mint a kormánynak azok a célkitűzései, amely okét az egységes párt is helyesel. Mert hiszen igazi együttműködés, sőt az erre való hajlamosság sem várható olyanoktól, akik a kormány programját és céljait alb ovo nem tudják helyeselni és legalább is a levonásokban magukévá tenni. „Másik alapfeltétel és mondhatnám kardinális feltétel az, — mondotta továbbá a magyar miniszterelnök — hogy az öisszefogásra való hajlandóság megnyilatkozzék azokkal a pártokkal, amelyek eddig is támogatták a kormányt. Az összefogási készség, sőt az összefogás óhajtása az egységes pártiban fennáll, s fennáll az a tudat, hogy a összefogásra nem a párt érdekében, de az ország érdekében van szükség. Azt hiszem, hogy nagyon tévednek azok, akik e párt egységének megbontását, mint a közeljövőben bekövetkezhető és várható eseményt kvázi előre eszik omplálják. Az összefogásról elhangzott nyilatkozatok csak üres frázisok volnának, sőt még jóhiszeműek nek se volnának mondhatók, ha egyesek olyan alapon kívánnák megvalósítani a dolgot., hogy tönkretegyék a már meglévő összefogást." A nevezetes miniszterelnöki beszéd után a „Magyarország" munkatársa kérdést intézett Pestthy Pálhoz, az egységéspárt elnökéhez: lehet-e a nemzeti összefogás kérdésében további tárgyalási alapot találni. Pestit y Pál a következőiket mondotta: — Ebben a pillanatban még nem lehet tisztán látni a helyzet alakulását. A magam részéről annyit mondhatok, hogy továbbira is hajlandó vagyok ebben a kérdésben munkálkodni, amihez megadja a lehetőséget a miniszterelnök két utóbbi enre vonatkozó beszéde. A helyzet kialakulása a további fejleményektől függ. A nemzeti erők összefogásának a gondolata az ellenzék részéről jött. A miniszterelnök — nagyon helyesen — belekapcsolódott ebbe a kérdésbe. Nézetem szerint további simítások szükségesek és remélem, meglesz az a platform, amelyen találkozunk az ellenzékkel. Ebben a dologban VÉGRE KOMOLY MUNKA FOLYIK GENFBEN! I népszövetség plénuma Kína mellé áll A nagyhatalmak Japán pártján — Nehéz napok Géniben - Yen kínai delegátus sikere — A főbizottság ma ülést tartott — Ellentétes birek Sanghajból Japán megvásárolta a kínai hadvezéreket? Párás, március 4. Tegnapi számunkban jelentettük, hogy a népszövetség rendkívüli plenáris ülése tegnap megkezdte a japán-kínai konfliktus elintézésének vitáját. A Petit Párisién mai értesülése szerint a népszövetségi közgyűlés valószín libeg a következő pontokból álló határozatot fogja elfogadni ebben az ügyben: 1. A közgyűlés közvetve megrója Japánt, hogy fegyvert emelt a kínaiak ellen. 2. Kínát meginti, hogy á jövőben tisztelje a szerződéseket. 3. Kifejezi megelégedését a sanghaii ellenségeskedés megszűnésével kapcsolatban és fii Is zólatja a két pártot, hogy a normális viszonyok helyreállítása érdekében azonnal kezdje meg a tárgyalásokat. 4. Köszönetét szavaz az Egyesült Államoknak és a többi nagyhatalomnak, hogy közvetítésükkel lehetővé vált a kerek asztal konferenciája Sanghajban. 5. Utólag helyeselni fogja a népszövetségi tanács eddigi intézkedéseit. 6. Felszólítja a népszövetségi tanácsot, hogy a mandzsuriai vizsgáló bizottság munkáját gyorsítsa meg. 7. Felszólítja a népszövetségi tanácsot, hogy a szeptemberi közgyűlésen tegyen kimerítő jeEíentést a keletázsiai helyzetről. Albert Lomlve®--a Journal sajigbiii tudósitója mia azt távirat ózza lapjának, hogy a ki- uai hadsereg visszavonulása a japán és a kínai Inad vezérek titkos szerződésére vezethető vissza. A laptudósitó szerint a tizenkilencedik kínai hadsereg legyöngült, de a visszavonulást nem kellett voüna ily hamar megválás i- tani, ha a Kent cirkáló angol admirálisának páncélos szalonjában a hadvezérek nemi osaik lépésről-lépésre lehet előrehaladni és fokoz,atesam kell kiépíteni az együttműködés lehetőségéi. Á miniszterelnök elfogadta az ©Menzák foítoi vásárt és úgy értesültem, hogy hajlandó további tárgyatáBofcna is. Budapest, március 4. (Budapesti szerkesztőségünk teletfonjelenrtése.) Gaál Garatom, at ellenzéki kisgazda pánt elnöke vasárnap Mátészalkán beszédet tart, amelyben válaszolni fog Károlyi gróf min is zítorelnöknek a nemzeti összefogás gondolatáról a képviselőháziban és az egységes párt értekezletén elhangzott kijelenitéseire. egyeztek volna mag. A tanácskozásnak óriási jelentősége volt, holott a katonák erre sem a japán, sem a kínai kormánytól!! nem kaptak felhatalmazást. A japánok egyszerűen megvásárolták a kínai hadvezéreket e ezzel biztosították győzelmüket. így Kína elvesztette a harci becsületét, Japán pedig a fegyverek dicsőségét, mert a sikert nem a harctéren érte el, hanem mcgveeztegekéssel: Ugyanakkor Londres közli, hogy a tizenkilencedik kínai hadsereg egyszerűen eltűnt a heby színéről s néhány nappal ezelőtt még hősiesen küzdő katonáknak nyoma veszett. A kínaiak nem húsz, hanem 35 kilométernyi távolságban vannak Sanghajtól. Ugyanekkor azonban a legeli ént étesebb birek érkeznek a harctérről. Mint tegnap röviden jelentettük, a japánok kezdetben fegyverszünetet akartak kötni, de a tokiói hadügyminisztérium váratlanul érkezett parancsára félbeszakították a tárgyalásokat. Míg a kínaiak visszavonulását követő órákban a japán csapatok megálltak az előre elhatározott demarkációs vonalon, huszonnégy órával később újra megkezdték az előnyomulást és folytatták a kínaiak üldözését. Ez a változás csak a tokiói kormány utasítására történhetett s valószínűleg összefüggésben áll a Géniben benyújtott váratlanul szigorú japán béke- föltételeikkel. Amikor a japánok ugyanis látták, hogy a kínaiak elitentállása megtört, amit a japánok nem annyira fegyvereikkel, mint pénzükkel értek el, újabb étvágyat kaptak a hódításra, nem elégedtek meg a harc nehéz és bizonytalan napjaiban elhatározott feltételeikkel, hanem sokkal többet kívántak, mivel a kínaiak ezek után aligha vannak abban a helyzetben, hogy védekezzenek. A Japánok pálfordulása természetesen komplikálja a helyzetet é* *ulyos problémák elé állítja a népíBÖreteéget. Elégedettlenek a kishalaknak Genf, március 4. A népszövetség plénumának tegnapi ülése után a nagyhatalmak képviselői és a népszövetség titkársága kísérletet tettek arra, hogy a japán-kínai ügyet nem a plénum előtt, hanem a közgyűlés főbizottságában tárgyalják le. A rendkívüli népszövetségi közgyűlés mesterséges megkisebbi- tését a közgyűlés köreiben élénken kritizálják. Nem felel meg a valóságnak, hogy egyetlen szónok sem iratkozott fel s ezért kellett az ügyet azonnal a főbizottsághoz utasítani, ellenben igaz. hogy bizonyos körök nyomást akartak gyakorolni az egyes szónokokra, hogy mondanivalójukat ne a pSémunban, hanem a főbizottságban mondják el. A kis- és középhatalmak legnagyobb része azon a véleményen van, hogy a népszövetség morális erejét nem szabad parlagon hevertetni s ámbár mindenki tudja, hogy ezzel a morális erővel sem Anglia, sem Amerika nem nyerhető meg, nyilvánvaló, hogy a keletázsiai eseményekre mégis nagy hatást gyakorolna. Az északi és a délamerikai államok határozottan ezen a véleményen vannak s állítólag a kisantant mértékadó körei sem hajlandók beleegyezni abba, hogy a népszövetségi paktum gondolata elsikkadjon. A Sanghajból érkező ellentmondó híreik nagy bizonytalanságot keltettek a népszövetségben s ez a bizonytalanság a ma délutáni második ülésen is érezhető volt. A vita menete ilyen körülmények között áttekinthetetlen. Mig a Reuter-iroda azt jelenti, hogy az ellenségeskedés megszűnt Sanghaiban, az United Press úgy tudja, hegy az ideiglenes fegyverszünetet nem sikerült megkötni é® Sinakava japán tábornok parancsét adott az uj támadásra. Japán a hódító pózában Genf, március 4. Mint tegnap jelentettük, a Távol Keletről érkező első békehírek koraiaknak bizonyultak és a eulyoe krízist nem oldották meg. A népszövetség tegnap délutáni plenáris ülésén elhangozott japán fel télelek oly szigorúak, hogy Yen kínai delegátus felháborodva utasította azokat rls*.' aza a egyúttal a® ötvenöt összegyűlt nemzet képviselőihez folyamodott az Igazság eldöntése érdekében. Yen a népszövetség tribünje előtt Japánt rosszakarattal és imperialista oélokkal vádolta meg. A tokiói kormány feltételeit pedig erélyesen visszautasította. Yen szerint a sanghaii fegyverszüneti tárgyalásoknál elPÁTER LAURENTIUS TITKA BŰNÜGYI REGÉNY Irta: VÉCSEY ZOLTÁN (Copyright fcjr Mfd Magyar HM**.) (46) A falihoz sietett, ' ahol az asztal a két könyvállvány között a falban éri véget. Újból alaposan megnézett mindent. Végigtapogatta a falat, az asztal lapját, nem tlált sem mit, ami útba igazíthatná. — No, Jósika, a kisértet már neim tér többet vissza. Ha-nem most főzzön gyorsan teát, elő az autóval s vigyen be azonnal Ladnára, onnan Pelpára. Sok dolog vár ma rám. És íellelkesülten dörzsöl get. te kezeit. Szemei élénk tűzben lobogtak. Megkezdődött a döntő harc és nem kételkedett benne, hogy ebben csak ő lehet a győztes. XXVIII. — Most aztán teljes gőzzel előre! A komornyik bekapcsolta a legnagyobb sebességet, a hatalmas túrakocsi mintha a szelek szárnyán repült volna. Pillanatok alatt künn voltak a fenyősorból s csakhamar a kolostor elé érteik. Kurt futólépésben szaladt fel a szelíd lejtőn s amikor Vendelin fráter kaput nyitott, úgy lihegett, hogy alig tudott szóhoz jutni. — Páter So — lont kere — sem -- hol van Páter Solon? — Csak nincs valami baj, János testvér, hogy ennyire fel vagy hévül ve? — Gyorsan, gyorsan, hol találom Páter Solont? — A reggeli misét nemrégiben fejezte be. Valószínűleg már a retek tóriumban lesz. A refektórium a kis zárdaépület jobbezár- % nyán volt. Amikor János benyitott, még homály ülte meg a termet. De azért nyomban felfedezte Páter Solont. Ott ült egymagában a páterek asztalánál s szerény reggelijét fogyasztotta. Hozzá rohant, — Páter Solon, úgy hiszem, ma megkapja az üzenetet. Én most Ladnára és onnan Pelpára megyek, hogy néhány fontos dolgot elintézzek. Lehet, hogy csak késő délutánra térek vissza a kastélyba. De várjanak ott rám az üzenettel. Mert azon nyomban cselekednem kell. — Az Isten vezérelje utján, fiaim! Pár pillanat múlva újból az autón ült s a kocsi vágtató iramban robogott tovább. — Csak azt tudnám, miért kellett nekünk egész várradtig a szőnyegen hasalnunk? Szörnyen fájnak a csontjaim belé... — Mert nem tehettük ki magunkat céltáblának. Neim tudhattuk, hogy mennyi ideig fog ránk lesni kémlelő lyukán. — Hát tényleg... A titkos kamara? — Nem is az ajtókon keresztül járdogáTL ezt gondolhatta volna. Teljésen felesleges volt a zárak felrakása. — Akkor hát — titkos ajtó nyílik a könyvtárba?- Ügy van! Roppant ügyesen megszerkesztett mechanizmus lehet. Sejtem, hogy merre van. de idáig nem tudtam rájönni a nyitjára. Abban a pillanatban csapódott be, amikor ajtót nyitottam. Még éreztem a légvonatot 6 még hallottam a sarkok nyikorgását. A komornyik egész testében remegett, még mindig az éjszakai izgalmak hatása alatt állott. — Testvér, engedjen meg egy kérdést. Tegnap egész nap fúrta az oldalamat. Ugy-e, ön a polgári életben nem mechanikus volt, hanem — detektív? Kurt jóízűen felikacagott. — Nem, nem tartozom a detektívek céhébe, de mechanikus sem voltam, bevallom. Csupán csak értek a fúrás-faragás mesterségéhez. Újságíró vagyok. —- Újságíró? Akkor hát nem értem, miért foglalkozik ezzel az üggyel? Miért keveri magát veszedelembe9 — Nem érti? Ezt nem is érteni, hanem érezni kell. Nekünk van egy hatodik érzékünk, ami a normális emberből hiányzik, a szenzáció iránti érzék. Ha úgy sejtjük, hogy egy ügy nagy szenzációkat igér, akkor beléje kapaszkodunk, mint a bulldog s addig nem engedjük a fogaink közül, mig minden részletében fel nem derítettük. — Izgalmas mesterség lehet, csakhogy jó idegek kellenek hozzá. — Azok rendiben vannak, barátom! — Mégis, nem lenne-e jobb, ha figyelimez- tetnők a csendőrségei? Hiszen ki tudja, mi minden vár még ránk? — Isten őrizz! Akkor már nem juthatnánk előre. Különben is, úgy hiszem, ezzel már elkéstünk. A Faluba kanyarodtak. A kocsi lassított. — A csendőnség előtt álljon meg éts azután menjen a kocsma elé, ott várjon rám. Azt hiszem, egy órán belül indulunk. De senkinek ne beszéljen azokról a dolgokról, amik a mii kettőnk titkai. * Kalinay derékig meztelenül a mosdótól előtt állott, amikor Kurt benyitott a szobáiéiba. — Nos, mi újság, fráterkám? — Újság van bőven. Csakhogy először én kérdezek magától egy pár dolgot. Kalinay lassan, kényelmesen öltözött, Kurt az Íróasztal mellé ült és igy beszélgettek. — Mire ment Erika Sahwalibevai? A kapitány bosszankodva felelt: — Semmire. Ez aztán egy nehéz nő. Úgy szitkozódik s áthúzódik, hogy egy cigány- banyának is díszére válna. Két órán át faggattam. Nem tudtam kivenni belőle semmit. Éppen most akarom újból felhozatni. — Nagyon helyes. Ezt a kihallgatást én is végighallgatom. Ée mit gondol, kapitány ur, tényleg ö lenne — a mi Hanna Mirbachunk? — Hát azt ő maga is mondotta, hogy gyakran használja ezt a művészi nevet. De hogy az üggyel kapcsolatban állana, arról persze tudni sem akar. — És maga? Maga, kapitány ur, most is szentül hiszi, hogy helyes nyomou jár? Kalinay bosszúsan legyintett. — A fene tudja. Ez az ügy már igazán az idegeimre megy. Anita rajzára tényleg hasonlít, de hát a rajz csak rajz. Nagy kár, hogy Anita nem vitt fényképező gépet magával. Ha fényképünk volna arról a Titokzatos vonalbeli hölgyről, akkor egyenesben volnék. Ahogy Anita leírta, az ő utitársnője hollófeketehaju és szemöldökű, ennek meg szalmasárga a haja s azt állítja, hogy mindig ilyen volt. — No ez ugyan nem moud sokat, — nevetett Kurt. — Ma az asszonyok úgy tudják változtatni a hajuk színét s a hajviseletet, mint a gondos háziasszony a mártást. Kiváu- csi vagyok erre az Erika Schwalbera. A kapitány csöngetett, s a belépő csendőrnek kiadta a rendeletet, hogy vezesse be a foglyot. (Folytatjuk.)
