Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-27 / 72. (2885.) szám

,prs;ga3./vVag^ar-H1rlai> 23 hajítandó neki továbbra ig szólásszabadságot adni. Heródes hallván Pilátus véleményét, gúnyos mo­solygással távozott. Továbbá elmondja, hogy a közelgő húsvéti alkal­mat miképpen használták föl a nép lázLtáeána, sőt még a templom kincseiből is vesztegettek. A ve­szedelem annyim nagy volt, hogy már egy római katonatisztet is megsértettek. A sziriai kormányzótól ismét kért két század gyalogság és egy század lovasság pedig nem jött, kénytelen volt tehát tétlenül n-ézni a történteiket. A nép Pilátus szorult helyzetét észre íb vette, mert Jézust elfogták és az egész város viszhang- zotít e kiáltástól: — Feszítsd meg — Feszítsd meg! Három hatalmas párt tört Jézus ellen, a herő- diánueok, szadduoeusok, akik Jézust gyűlölték és le akarták rázni a római jármot és a íea-iaeuook, akiknek Jézus oly sok keserű igazságot a szemük­re lobba niott, Elvhez jött a féktelen 'tömeg, amely mindig gyönyörűséget talál az ily zűrzavarban. Ezekután igy folytatja a jelentés: Jézust a főpap Kai fás elé vitték, ahol halálra Ítéltetett,. Azután a főpap hozzám kísértette, hogy mond­jam ki rá a halálos Ítéletet Én válaszoltam, hogy Jézus mint galileai ember, Heródes illetékessége alá tartozik és oda küldtem. Ez a gyáva azonban azzal az ürüggyel, hogy 6 a császár helytartója iránt engedelmességgel tartozik, Jézus Borsát az én kezembe tette le. így került vissza hozzám. ügy látszott, mintha egész Judea összegyűlt volna Jeruzsálemben. A kónnányzósági palota zsúfolva volt az ordító, üvöltő tömeggel, amely folyton szaporodott. Feleségemet hivattam magam­hoz, akiről tudod felséges Cézár, galileai hölgy és jóstehetséggel bír. Nőm zokogva borult lábaimhoz és igy szóit: — Uram, ne ártsd magadat e szent ember dol­gába. Tegnap láttam őt álmomban. Járt a vizeken és a szél szárnyain repült. A zivatar és habok engedelmeskedtek neki Nézd Kedron patakjában vér folyik, a nap gyászol, mint a befalazott Veszta szűz. Pilátus! Uram! Nagy veszedelem fenyeget téged, ha feleséged intésére nem hallgatsz. A törvényterembe léptem, testőreimtől kisérve. — Mit akartok? — kérdém a tömegtől. — A názáreti halálát! — kiáltá a tömeg egy torokból. ' — Miért? — Mert istenkáromló! Megjövendölte templo­munk pusztulását! Isten fiának adta ki magát! — Messiásnak! Zsidók királyának! — cvrdáitá a tömeg össee-vissza. — Feszítsd meg! — üvölték, hogy a palota falai megrendültek. Csak egy ember volt teijeeen nyugodt az Őr­jöngő tömeg közt — a názáreti Jézus! Egy módot láttam még, hogy Jézust megment­sem. Vizet hozattam és méltatlanfcodásam kifeje­zéséül — kezemet megmostam. Hiába! A fölzudult tömeg egyre arditá: Feszítsd meg! Feszíted meg! Felséges Cézár! Gyakran láttam dühöngő, fel­bőszült tömeget, de ehhez hasonlatosat soha sem tapsztaJ.tam. Mintha az alvilág minden gonosz szelleme összetalálkozott volna Jeruzsálemben! A kormányzósági palotától a Sión hegyéig húzó­dott a tömeg, ordítva, üvöltve, ember-ember hátán, mint egy óriási, hosszú fekete kígyó. Sötét leit, mint egy téli éjszakán és ahogy már­cius idusán Julius Cézár meggyilkolásakor tapasz­talták. Egyedül álltam a palota előtt. A város, mintha kobalt volna. Testőreim is kivonultak a lovasság­gal az egyetlen kapitány vezetése alatt, ameny- nydre tehetséges, a rendet fentartamL Szivem majd megszakadt Éreztem, hogy itt olyan történik, amihez több köze ven az istenek­nek, mint az embereknek. Sötét vészterhes felhők borultak ea egész környékre és soha emberi fül nem hallotta hangok hallatszottak. Az éj első órájában titokban lementem a város­ba, a golgotái kapu felé. Az igaztalan Ítélet már végrehajtatott A tömeg kezdett a város felé hú­zódni, de többé nem ordítva, mint menet, hanem komoran, hallgatagon, kétségbeesetten. Kis csapa­tom is szomorúan vonult el előttem. Nem vettek észre. A eashordó gyásszal vonta be a büszke ró­mai sast és egyes katonák oly szavakat ejtettek ki, amelyeket neon értettem. Közbe-közbe egyesek visezateddnrtgetJteik, mintha újabb jeleket várnának. Szomorúan, gondolkozva lapóztam vissza a palo­tába. A lépcsőn egy tisztes, ősz férfiút találtam néhány asszonnyal, akik rfmánkodva vetették ma­gukat lábaimhoz. — Atyám! — ki vagy? —* kérdém az őaz férfiút és ml kívánságod? — Én arimothiiai József vagyok, — moudá az ősa férfir és kne térdeimen kérlek, engedd meg, hogy Jézust eltemethessem. — Legyen meg a kívánságod, — mondám, és legott rendeletet adtam ManlAusoak, hogy néhány katonával ügyeljen ^ hogy a temetést meg ne zavarják. Néhány nap mritva a sir üres volt. Tanítványai azt hirdetik az egész tartományban, hogy föllá- tnadrt, miként megjövendölte. Nekem pedig még az a kötelese égem maradt, hogy Neked Föleéges Császár mindezekről jelen­tést tegyek, mit a megfeszítést követő éjjel meg Is Írtam, de nem küldhettem el. Éppen haj uniódat t, mire jelentésemet bevégeztem, midőn kürtszót hallok s kitekintve a oézáreaá kapu felé, látom a kétezer főnyi segédceapatot bevonulni, akik egész éjjel meneteltek, hogy ideje korán megórkezhes- senek. De későn jöttek, mert mint ő maga is megmondotta, már — beteljesedett! * Pilátus leírása szerint az Üdvözítő külső (embe­ri) megjelenésében, az Isten képére alkotott em­ber, férfiúi szépségének legfelső fokán áliilhatott. Pírod Mepofucohi réglségfouvéir Tibórtum császár 1932 március 27, vasárnap. i Krisztus előtt 500-tól Krisztus után 1882-ig hiába törte az emberiség a fejét a kör négyszögesitésének megoldásán Plató lel tétele mellett a problémát egyáltalán nem tehet megoldani — Leonardo da Vinci módszere nem teljes értékű megoldás — A probléma megoldhatatlan- ságát a Ludolph-léle szám okozza Megoldott és megoldatlan problémák A Prágai Magyar Hírlap eredeti cikksorozata (12) — A Prágai Magyar Hírlap berlini munkatársától — Azon geometriai problémák közül, amelyeket körzővel és vonalzóval kell megoldani, a legré­gibb és legsajátosabb a kör négyszögesítése. Ez a leghíresebb s egyúttal a legnépszerűbb a geometriai problémák közül, s megoldásával év­századokon keresztül nemcsak szakmabeli mate­matikusok, hanem laikusok is nagy szenvedél­lyel foglalkoztak. És éppen a laikusok körében akadnak ma is sűrűn olyanok, akiknek éppen erre a problémára van idejük, munkakedvük s ez az érdeklődés tartja fönn mind a mai napig a probléma aktualitását, míg a tudomány szem- • pontjából már csupán történelmi érdekessége van. Tisztán kívülről tekintve a dolgot, a kör négyszögesítésében látszólag nagyon egyszerű föladat rejlik, amelyet igy fogalmazhatunk meg: Adott körhöz rajzoljunk — vagy inkább ma­tematikai szakkifejezéssel szólva —, kon­struáljunk egy olyan négyzetet, amelynek te­rülete megegyezik a kör területével, persze — a plátói föltétel értelmében — csupán körző és vonalzó fölhasználásával történheti a szerkesztés. Az ilyen természetű föladatokat a geometriában transzformációs föladatnak nevez­zük s ezek semmi nehézséget nem okoznak, amig egyenes vonalak által bezárt idomokról van szó. így például játszi könnyedséggel lehet egy háromszöget, négyszöget, vagy sokszöget négyzetté átalakítani, vagy egy négyzetből vele e^enlö területű háromszöget alakítani, ez utób­bi esetiben végtelen sok háromszög konstruál­ható. Éppen ezért az első pillanatban megfog- hatatlannak látszik, hogy amit egész sereg geo­metriai alakzatnál könnyüszerrai yégre lelhet hajtani, az éppen a legszebb s legtökéletesebb geometriai alakzatnál olyan leküzdhetetlen nehézségbe ütközik, s hogy ez a probléma egyenesen megoldhatatlan volna. Előre kell bocsátanunk, hogy ezzel a problé­mával összefügg a körnek úgynevezett rektifikáclója, vagyis az a föladat, hogy ugyancsak körzőnek és vonalzónak segítségévei a körvonalat egye­nes vonallá formáljuk. A két probléma a legszorosabb kapcsolatban áll, sőt lényegükben azonosaik is egymással, vagyis az egyik probléma megoldásával a másik megol­dása is adódnék, mig a két probléma megoldha­tatlansága ugyanabban a gyökérben keresendő. A következőkben csupán a kör négyszögesítésé­nek problémáját tartjuk szem előtt. Már a görög ókor matematikusai, akiknél elő­ször fejlődött ki az exakt geometria, ismerték a problémát s annak ravasz rókalyukait. Már Pytihagoras (Kr. e. 500 körül), kísérletezett a probléma megoldásával, egy fél évszázaddal ké­sőbb pedig az athéni Hippokrahes úgy hitte, hogy a megoldást meg is találta. A probléma szigorúan preciz tudományos megformulázását s ezzel egész sajátosságát Plátó filozófiai és matematikai iskolája adta meg, amely úgy erre, mint a többi geomeiriai föladatra fölállította a követelményt, hogy körzővel és vonalzóval kell megkonstruálni. Csak ezzel a föltétellel nyerte el a probléma ne­hézségét s rejtélyes tartalmát. Ha tehát a ma matematikusa a kör négyszögesítését megoldha­tatlan problémának minősiti, úgy ez mindig csupán a követelt konstrukció exakt matemati­kai végrehajtására, vagyis a plátói föltétel szo­ros betartására vonatkozik. Egyéb segédeszközökkel, továbbá megközelítő kivitellel, sőt ebben a tekintetben minden kö­vetelt pontossággal, számos metódusa van s ebből a szempontból a kör négyszögesítése sohasem volt probléma. Először Is legyünk tisztában problémánk sajátosságával a plátói föltétel szemszögéből. A megadott föltétel mellett egy geometriai figura konstrukciója úgy történik, hogy az em­ber vonalakat húz és ezeken pontokat határoz meg, amelyek viszont újabb vonalak hosszúsá­gát és irányát szabják meg s végezetül meg le­het határozni az egész keresett figurát. Aikamazzuk ezt az elvet a kör négyszögesíté­sének problémájára. Első ábránkon egy kör van, amelyet az ABCD négyzet zár be s amelybe az abed négyzet van belerajzolva. Egyszerű rápil- iantás az ábrára s nyomban megálLapithatjuk, hogy az ABCD négyzet területe nagyobb, az abed négyzeté viszont kisebb a kör kerületénél. Most már melyik az a négyzet, amelynek a területe megegyezik a kör területével? Ez az a világhíres probléma, kedves olva­sóim, amely oly sok évszázad óta rontja meg annyi ezer ember álmát. 1 ­Ennek a négyzetnek föltétlenül az ABCD-és az abed négyzetek között kell feküdnie, talán éppen az a négyzet lesz, amelynek csúcspontját ábránkon x-szel jelöltük meg. Vagy mégsem az volna? De hogyan tudjuk meghatározni ezt az x pon­tot, vagy a keresett négyzet másik három csúcs­pontja közül bármelyiket-? Hogyan tudjuk kör­zővel és vonalzóval megállapítani az x pont he­lyét az Aa vonaldarabon, amelyen tudvalévőleg végtelen sok pont van? A pont mindig két vonalnak, vagy két egyenesnek, vagy két görbének, vágy egy egye­nesnek és görbének metszése. Ez azt jelenti, hogy az x pont meghatározásához két vonalra vol­na szükségünk, hogy helyét pontosan megje­lölhessük, sajnos azonban, csupán egy ilyen vonalunk van, a MA egyenes, amelynek Aa szakaszán kell a meghatározandó x pontnak feküdnie. Azonban a mi föltételezettségünk mellett sehogyan sem sikerül még egy egyenes, vagy görbe vonalat találnunk, amelynek az MA egyenessel való metszése meghatározná az x pontot. És amig ezt a konstrukciót nem tudjuk elvégezni, addig a kör kvadraturája körzővel és vonalzóval le­hetetlenség. A fönt körvonalé zott fejtegetés talán kielé­gítő abból a szempontból, hogy a geometriai problémák és konstrukciók tulajdonságairól ál­talában » a mi problémánk természetéről spe­ciálisan fölvilágoeitást nyújtson. Még csak egyet kell megemlítenünk, aminek speciális je­lentősége van a kör kvadraturájának szempont­jából. Tudniillik föl lehet vetni a kérdést, hogy egy adott kör mellett van-e olyan négyzet, amely­nek területe pontosan, matematikai exaktság- gal fölfogott pontosságban egyenlő a köt te­rületével? Talán egyáltalán minőé is ilyen négyzet s talán pz az egyszerű oka a föladat megoldhatatlan­ságának. Ám közökig. Mindig azt á$Mtották ugyanis, hogy a Krisztus-képek, amelyeket eddig láttunk akár képtárakban, akár templomokban, csak hagyomá­nyos képzelődés után vannak festve és nem olyan bizonyos, hogy Krisztus olyan lett volna. A most fölfedezett kép. igen hasonlít a katakombákban talált és a Vatikánban Levő médiai! lónk épekre, amelyek a legrégiebbek a Krisztust ábrázoló képek között és ezek után festették később a művészek ama képeiket, amelyek az egész ■ világon - el vannak terjedve. A most fölfedezett képen Jézus magas homlok­kal, ivailaku szemöldökkel, egyenes orral, vállára omló hajjal a hegyes szakáikul van festve. ■BiBaaeKra tabletták a legjobb szer eredményes orokápalásra. Egészségtelen időváltozá­sok ellen LAKÉRÓL állandó használata erősíti torkának érzékeny nyálkhórtyóit, E tablettának frissítő, kellemes ize él­vezetet szerez. Tegyen próbát LAKÉRÓL* lal, ezzel a kitűnő, ezerszer kipróbált szerrel. Eredeti csomagolás 5.— és 10.— Kc-ért. | Braunéra Apotkelce „Zum weissen L&wen* PRAG 11, Pffkepy 12, Falait S;Im Tirtscta föltétien igennel kell erre a kétkedő kérdésre felelnünk. Az első ábrán az ABCD és az abed négyzet kö­zött föltétlenül kell egy olyan négyzetnek leni­nié, amelynek területe megegyezik a kör terü­letével. A két négyzet között ugyanis a négyze­teknek végtelen eora van, amelyeknek területe a-tól A felé haladva állandóan növekszik, e végtelen sok négyzet között kell tehát egy olyannak is lennie, amelynek területe mate­matikai exaktsággal megegyezik a kör terü­letével, amelynek területe az ABCD és az abed négyze­tek területének értéke közé érik. Ez olyan kö­vetkeztetés-, amely mindenben megfelel a mo­dem matematika állandóé ági teóriájának. A ke­resett négyzet tehát tényleg ott rejtőzik az ABCD és abed négyzetek között s a föladat ab­ban áll, hogy a végtelen sok négyzet között megtaláljuk és körzővel meg vonalzóval meg­konstruáljuk. Plátónak s tanítványainak nem sikerült a pro­blémát a fölállított korlátozás mellett megolda­nak. A probléma megoldhatóságáról azonban szilárdan meg voltak győződve, annál is inkább, mert egy egész speciális esetben sikerült görbe vo­nalakkal, vagyis körivekkel határolt alakza­toknak területét egyenes vonalakkal határolt figura területére visszavezetni. Ezt a fölfedezést a már említett görög geometér Hippokratea tette, aki Plátó előtt egy évszázad­dal működött Athénben. Azok a figurák, ame­lyekről ebben a szerkesztésiben szó van, éppen ezért a konstruktőr neve után Hippokrates hold­jainak neveztetnek. Második ábránkon látjuk ezt palotájában megtalálta Krisztusnak egy eredeti arcképét, amelyet valamely Kriezt us-korabel i festő készített. A festő, ugv látszik, római katona lehetett, oki Pilátus helyőrségében szolgált és a megfeszítésnél jelen kellett, hogy legyen. A kép azt a benyomást teszi, hogy a kép festője kővetője ve! Krisztus tanainak és a festészetben művész. A tudós professzor nézete szerint római katona lehetett a festő már azért is, mert a kép alatt lát­ható neveket, mint Tentus, Filetus, Nestulus, Piius, más mint katona nem is tudhatta volna. Ha e kép valódinak bizonyul, amiben Marauoolii professzor nem kételkedik, vége szakad a sokféle tailálgifttáanafc Krisztus emberi külsejére vonat­

Next

/
Thumbnails
Contents