Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)
1932-03-27 / 72. (2885.) szám
22 Magyar hu Kassának! Irta: Kelembéri Sándor A Kaziücsíy-Tárfcasá-g fog utóbbi választmányi Ülésén nagyon aktuális javaslat hangzott el több vezető funkcionárius részéről: vegye programjára a társaság, hogy elsőrangú föladatának fogja tekinteni egy kuíturház fölépítését, afnely a Kazinczy-Társaság; otthonául szolgálna és igv tágabb lehetőségeket nyújtana a magyar kulturális munka részére. A me.gokolás is nagyon egyszerű volt: ma. amikor annyira 6ztikiéig van a magyar kultúráik munka kiszélesítésére, a Kazinczy-Társaság saját helyisége híján, kölcsönkért, vagy 'hereit termekben csak egy hányadát tudja megvalósítani bőven található 'föladatainak, amelyeknek elvégzését a kisebbségi jövő további kiépítése teszi kötelezővé. Kassa •kul.turcentrum volt mindig, az maradt az állam változás után is és ebben a vezető- szerepet mindenkor a Kazinczy-Társaság munkája. vitte, amely évtizedek alatt tradícióvá nemesedett és éppen ezért kötelez a jövőre nézve is. . s Sosem hangzott e! még javaslat aktuálisabban és szükségszerűbben, mint a kassai magyar íkitlfcurfcáz fölépítésének gondolata., amely már esztendők óta él néhányunk leikében. A gondolatot . először a magyar színjátszás mostoha sorsa keltette életre, amelyet talán elviselhetőbbé lehetne tenni, ha volna. ■■ Kassának egy színházteremmé! fölszerelt magyar kulturháza, amely sűrűbben tudna otthont nyújtani faluzó •szintársu-latúnknak akkor is, amikor a szlovák színház tartja szezonját Kassám De ezt leszámítva: mennyivel céltudatosabb, átütóbb erejű, nivóéabb s ami a fő: a magyar társadalom valamennyi rétegét felölelőbb lehetne a Kazinczy- Társaság munkája, ha azt saját őtthonából intézhetné s amellett helyet adhatna céljaival néni ellenkoző egyéb magyar kulturm eg-nyilat- kozásoknak is. Kár, hogy csak most: tizenhárom kisebbségi esztendő után hangzott el a jelszó: — magyar kulturházat Kassának; A terv fontossága tisztán áll minden világosán látó'szem előtt, ezt tehát fölösleges bővebben- bizonyítgatni. Sokkal nehezebb a probléma másik oldala, amely a megvalósítás módozatai félöl ejt bennünket gondolkodóiba. Rendkiyüli idókot élünk, egy gazdasági világválság kellős közepében, amely máról-holnapra a legpontosabb terveket is halomra döntheti. Éppen ezért számolnunk kell azzal, hogy a kulturház gondolata sem valósulhat meg máról-holnapra s,főként: nem a Kazinczy-Társaság saját anyar gi erejéből. Erősen átgondolt tervekre éc szilárd kiindulópontra van szükség, legalább 'relatív értelemben, hogy ez a terv is ne kerüljön a félbemaradt, megvalósítatlan szándékok temetőjébe. Kiindulópontként ott kellene kezdeni a dolgot, hogy ezentúl a Kazinczy-Társaság minden jövedelmét a kultunház fölépítésének szolgálatába kell állítani 6 mivel a társaság mai jö- védelmei nem elegendők ehhez, uj jövedelem- szerzési, módokat kell programra, venni, hogy a szükséges építési alap minél előbb együtt, lehessen. További lépést képezne egy ingyen-, •vagy".legalább jutányos .telek kieszközlése a várostól, amely bizonyosan nem zárkózna el a nagyjelentőségű terv támogatásától. Talán az országos választmánytól is lehetne építkezési segélyt kapni erre a célra 6 ezen a ponton szövetkezett pártjaink tartománygyülési képviselőire várna a föladat, hogy ezt a segélyt -kieszközöljék. Végül egy részjegyzési akciót kellene indítani elsősorban a kassai magyar társadalom körében, s egy épi tőszó vetkezet megalakításával indítani útjára a kultunház tervének megvalósulását. Természetes, hogy mindez csak hozzávetőleges kontúrja lehet annak az akciónak, amely a kuíturház fölépítése céljából elindításra vár s vaíósziDü, hogy a gondolat realizálásáig még j sok különféle terv fog fölmerülni, amiknek sor-j ra át kell tisztulniok a tüzetes megfontolások! retortáján. Tisztában vagyunk azzal, hogy a] mai körülmények között még sok időbe fog kerülni, amíg a kassai magyar kuíturház fölépülhet, de szükség volt arra, hogy már jóelőre elvessük. a gondolatot, amelynek nem szabad elaludnia többé. Ennek a pontnak nem szabad lekerülnie a Kazinczy-Társaság programjáról s addig is, amíg megvalósulhat, gondoskodnia kellene a társaságinak olyan állandó helyiségről, amely legalább részben pótolni tudná a kultur- házát. Fontos ez a társaság munkájának s általában: az itteni magyar kulturális munka intenzitásának fölfokozása szempontjából, ami másként, a társaság saját otthona nélkül, el sem képzelhető. ^Föois koszorúm Ki tudja, meddig tart még az áloro, Ki tudja, tűikor ébreszt a zaj? Ki tud'a, helyem meg hol találom, Fogad-e édes leánykacaj? Hitemnek fénye lángot ret-e majd? Avagy alkonyba hull szomorún. Hajnalt nem látva, zudit ezer bajt — S hordanom kell bús tövis koszorúm. Eehet, hogy átkok pergő tiizéíől Roppanok Össze tél-éjszakán. —, Szikra sem jut szép szempár füzéből, S így álmodom át bús éjszakám. KLIMITS LAJOS. sár 1932 március 27, vasárnap. SZIKIAY FERENC: ÚTKÖZBEN Vágtat a gyorsvonat. Sietünk a jövőbe 8 előre. Végtelenen rohanunk dübörögve keresztül. Lágy a vágón ringása, szivemmel együtt rerdül — Oh, de dicső a futás s aki áll odalent, de dörej Játék tán a leány, aki törpe tehénkét őriz — Barna sza,Hágót ölt a paraSBt a zöld mezőre, tán kalapomra se volna elégi — Kilotméterkőre vércse repült, noha szárnya van, elmarad ó is, Minden perc s uj idő: a jövő tárul elébem — Vásáros szekerek nekivágnak a sárnak, mily kicsinyek! Kiszabott körúton járnak — Kőprizmán lovagol a cigány, kalapács a kezében. Állomás marad el, A vonat most váltón rezzen — Az, ki leszállt, a szemünkben már a tegnapé lett! — Elmarad mind, mi megáll! Rohanás csak az élet és aki élni akar, könnyen, nevetőn siess*®! Múlté már a menyecske: ebédet vitt az urának — 31 ülté már a kolomp — lakodalmas ének — Mull a legény, ki lapot firkált szerelmesének — Mind, amit elhagysz, már sosem ér teutánad! Bn rohanok! Fújtatva ragad az erő, akarat! — — Furcsa! — Én vágyóik én? — De hisz ugyanazt mondja magáról a kosaras bős nyák, a para&zf. Én: aki volt, aki va.n, aki fut s ki marad! Én! Mindenki magának igényli e büszke nevet: Én! Mindenki agy érzi: a föld közepén áll és minden körülötte forog, maga van és némán minden mást kicsinyei, vagy mint idegent kinevet. Kos? — Mi ez? — Megálltam volna én is s minden futna visszafelé? — A torony a közép — most ott a kereszt? Mily varázslat járja velem táncát s nem ereszt? Állok? — S őrült cikloisba® minden száll a — múltba? .Céltalan hát a futás? — Az erő? — Akarat? Nincsen előre? És a jövő csak öácsaié álom? Szörnyű sejtés! —- A szememet megadón lezárom: Hisz nem is én sietek, idegen az erő, mi ragad! Újra tudom: rohanunk. Már fáj, hogy kell sietni! Egy a jövőnk. Mindegy, ha ki megy, ha ki áll: Bgy a közös cél, egy az örök: a nihil, a halál! •Múlt lesz mind a jövő s az önhitt Én meg — senki! —> Krisztus Pilátus előtt Pontius Pilátus jelentése Tibériusz császárhoz 3ázus Krisztus halála utáni napon Közli: HOPWy OSZKPP reálgimnázium! hiftanár A napokban Ne-wyorkhól ismeretlen feladói ól levelet kézbesített címemre a pósui. A borítékba csupán a Budapesti Hírlap 1899. évi 91. számának egy megfakult lapja volt minden kísérő irat nélkül beletéve. E megfakult lapon megírt újságcikket érdekessége miatt itt közlöm: 1896^-ban bejárta a világ összes hírlapjait az a hír s természetesen óriási érdeklődést keltett, hogy a vatikáni levéltárban megtalálták azt a jelentést, melyet Pilátus jenuzsálemi helytartó küldött Jézus viselt dolgairól és haláláról császárjának, Tibá- ri úsznak, A jelentés azonban nem került az újságok kezére eddig. Most egy Newyorkban élő magyar leány, Saedmáky Szidónia kezeiből bő ismertetését vész- szűk az állítólagos jelentésnek Hogy ő miképpen jutott hozzá, azt nekünk neon inja meg. ő csőik azzal a kérdéssel foglalkozik, hegy egyes szakemberek mit vélnek a Vatikánban állítólag megtalált közei 2090 éves okmány hitelességéről. íme, Szedmáky Szidónia a következőket írja: Legelső kérdés természetesen az, hogy a vatikáni levéltárban fölfedezett irat valódi-e? Ezt a már kiküldött bizottság fogja meghatározni. Mielőtt azonban e határozatot kihirdetnék, már előre is mond - hatjuk, h-ogy igenis Pilátusnak ez a jelentése valódi ás azt, maga Msgr. Mairt,ipelilii, a pápai ntonciiüs sem vonja kétségbe, mondván, hogy az apostolok idejétől fogva mindig keresik ezt a jelentést, amely-, nek létezéséhez semmi kétség som fér. Továbbá aj baitimori (amerikai) bíboros-érsek R. Rew. Gib-j bons ugyanezt mondja slkájelentój hogyha ez valódinak bizonyuil, sok századoknak legérdekesebb eseménye lesz. A második század végén élő jeles egyházi férfiú. Tertuíiián pedig Apológiájának ötödik könyvéiben említi, hogy Péter apostol rábírta Tibériusz római császárt,, hogy Pilátus jelentéséit tegye a császári levéltárba, ahol meg is őrizték. De nemcsuk a most említett élő egyházi férfiú tartja valószínűnek e jelentés valódiságát s nemcsak Tértül,lián emlék- i szik tneg róla, hanem a teljesen szavahihető Euse- biius is beszél felőle. Justi.U'iua vértanú egyes mondatait pedig idézte is fis Lipsius, a híres tudós srirttén hiszi, hogy e jelentés a vatikáni levélltár- ban von. Végre minden századok hi(Tudóséi megegyeztek abban, hogy e jelentés valóban létezik s nem egy közülök életfeladatául tűzte ki fölfedezését, tnlg most, egy angol tudós, W. G. Mahon dr. megtalálta a vatikáni levéltárban a régóta keleseit, jelentés eredeti kéziratát A jelenségből kitömik, hogy ha Pilátus elegendő katonai erővel bír, Jézus keresztre feszítését meg- akadályötzilia volna. Továbbá kitűnik, hogy Pilátus személyesen beszélt a kormányzósági palotában Jézussal!. — íme a jelentés: ♦ TIBÉRIUSZ CSÁSZÁRNAK: Ü-dvözAégy Felséges Ur! Az utóbbi napodéban Judea tartományodban elő-; fordult események oly természetűek voltak, hogy szükségesnek tartóim azokat teljes részletes.seggel tudatni veled, felséges Cézár, mert éppen nem csodálkoznék rajta, ha a róicnaii nemzet történetét] •más irányiba terelnék e mert úgy telezik nekem..] hogy Isteneink elfordultak tőlünk. Csaknem azt1 mondhatnám: átkozott legyein az óra, melyiben át-' vettem Gratus Valériáiétól Judea helytartóságát. ] Amikor megérkeztem Jeruzsálernbe, első dolgom volt egy disz-lakomát adni, melyre a gudileai tét farkát, a főpapot és sok más méltóság-viselőket meghívtam. A lakoma órájában azonban egyik sem jelent meg. A visszautasításnak e módja mélyen megsértő a hateilmás Cézár helytartójának j méltóságát. Néhány nap múlva a főpap meglátogatott. Magatartása komoly ugyan, de képmutató volt. Azzal mentette kimaradásukat, hogy vallásuk tiltja rómaiakkal egy asztalhoz ülni, velük enni és inni. Én ezt elegendő mentségnek tartottam, de legott latiam azt is, hogy a meghódítót! a:k a meghódítónak elkeseredett ellenségei. Úgy látszik,, hogy minden meghódított városok leirat Jeruzsálem lesz legnehezebben koa-mányoz- ható. A nép olyan nyugta km volt, hogy lázadástól tartottam, melynek elnyomáséira pedig nem rendelkeztem csak egy con túri ó vall és egy maroknyi katonasággal. A sziriai helytartóhoz fordultam tehát segítségért, de ő arról értesd tett, bog}' alig van neki is elegendő katonasága arra, hogy saját tartómányátxm a rendet íönbartsa. A különféle események között, melyek tudomásomra jutottak, egy különösen megragadta figyelmemet. Egy ifjú ember tűnt fel ugyanis Galileában, aki valami uj tanokat hirdet és azt állítja, bog}' ő Isten küldöttje. Eleinte azt gondoltára, hogy tán a népet Róma ellen akarja lázitanii, de csakhamar meggyőződtem, hogy ez a Názáreti Jézus inkább a rómaiak részére mint a zsidókéra beszél. Egy napon a Szülőé palota előtt haladtam el s egy tömeg közt. láttam egy ifjút, aki nyugodtan beszélt a néphez. — Ez a Názáreti Jézus, mondták kísérőim. Ezt mindjárt gondoltam is, oly nagy volt a különbség a beszélő és hallgatók közt. Arauyszőke haja és szakálla valami tuilviJági megjelenést kölcsönöztek neki. Mintegy harminc évesnek látszott Soha még kellemesebb, vidámabb, nyugodtebb magatartást nem láttam emberen. Nem akartam háborgatná s folyTatám utamat, de helyettesemnek, M ául fosnak meghagytam, minthogy Ő teljesen bírja a héber nyelvet, hogy maradjon a tömeg közt s tegyen nekem jelentést a tör-* ténf dolgokról. Dolgaimat végezve, midőn a kormányzói palofá^ ba visszatértem, már ott találtam Monliust, aki az ifjú beszédéről részletes jelentést tett. Soha még e tanokhoz hasonló dolgokról Bem nem hallottam, sem nem olvastam. Egyik a számos lázongó zsidók közül kérdé tőle, vájjon fizessenek-e adót a császárnak, s ő ezt felölte: Adjátok meg a császárnak a mi a császáré és tetennek ami az Istené. Tantöásánaik bölcsessége miatt a lehető legnagyobb szabadságot engedtem néki, ámbár elfogathattam és Pontusba számüzhetten volna, de ez nem lett volna illő a rómaiakhoz, akik mindig az igazságosság által tűntek ki. Ez az ember nem volt ámító sem csaló s én védelmeztem őt anélkül, hogy ő maga tán tudta volna. Szabadságában volt gyülekezeteket tar leni, a néphez beszélni és a prétorok mindenütt pártfogolták. Ez általam megengedett korlátlan szabadság a zsidókat csak ingerlé, nem ugyan a szegényebbeket, de a hatalmasokat és gazdagokéit. Igaz is, hogy Jézus a legkíméletlenebbül lobbantá ezeknek hibáikat és vétkeiket szemükre, ami nézetem szerint egy okkal több volt, hogy neki miméi több szabadszólást engedjek. Mérges kígyók faj Zalának nevezte őket és hivalkodó alamizsnájuknál az özvegy fillérét} többre becsülte. Értésemre esett később, hogy Jézus élete veszedelemben forog. Nem lett volna első esek hegy Jeruzsálem megkövez valakit, aki miagát prófétának vallja. Magamtartósát e dologban a római szenátus helyeselte, sőt ha a pariihiai háború bevégződik, helyőrségem megszapor Utasát is megígérte. így azonban nem érezve magamat elég erősnak a folytonos lázongás elnyomására, a következő módot követtem. írtam Jézusnak, hogy a kormányzósági palotában, kívánnám látni, meghívtam és ő eljött Te tudod, felséges Cézár, hogy az ereimben gal- liai és kispárnái vér folyik, amely nem ismer felindulást vagy félelmet, de midőn ez ember elé léptem, lábam mintegy gyökeret vert és bűnösnek éreztem magamat. Jézus mennyei nyugalommal egy jelet csinált, mintha mondaná: Itt vagyok* Egy ideig szemléltem őt Hidd el hatalmas Cézár, hogy a mi híres íe&tőmüvészeinknek, akik pedig isteneket és hősöket festenek, ez arcjellegről fogak műk sincs! — Jézus!, mondám neki elszorult hangon, éri neked három évig teljes szólásszabadságot engedd tem s nem bántam meg, mert a te beszéded bölcsnek beszéde. Nem tudom, oivasiad-e Szolknatesrat ég Piáiét de tudom, hogy a te szavaidon oly valami megható egyszerűség ömlik el, amely tégedet azok fölé magasan kiemel A császár is tudja ezt s én, az ő alázatos helytartója örvendek, hogy neked a szólásszabadságot megadhattam. Nem akarom azonban eltitkolni előtted, hogy szavaiddal hatalmas ellenségeket támasztottál magadnak. Felölöm pedig azt beszélik, hogy veled összejátszom, hogy a zsidóiktól azt a kevés hatalmat is el vehesse m, ami még megmaradt nekik. Kérésem tehát e nem parancsom az, hogy légy vigyázóbb beszédeidben e ne ingereld őket tovább mert a népet ellened lázitják e engem kényszerűeni fognak, hogy veled a törvény szerint járjak el. Jézus nyugodtan igy felelt: Uram, szavad nem a voMódi bölcsesség szava. Mondd a pataknak, hogy7 álljon meg folyásában s azt fogja neked felelni, hogy ő a Teremtő törvényeinek engedelmeskedik. Csak egyedül az Is'.en tudja, hogy hová folyik a patak. Bizony mondom neked, mielőtt Sháron rózsája Hrivirul, az Igaznak vére kiöntöttük. A te vére d nem fog ki öntetni, mon dám a benső meghatottság hangján, mert te kedvesebb vagy nekem, mint valamennyi farizeus, akik visszaélnek a Rómától nekik engedett szabadsággal, a császár ellen áskálódnak ée a tartományt folytonos lázongásban tartják. Én védeni foglak téged ellenükben s a kormányzói palota mindig tárva lesz előtted menedékül Jézus gondolkozva rázta fejét és bájoló szelídséggel szólít: — Midőn az a nép elkövefkeziík, nem lesz menedékhely az emberfia számára sem a íöldön, sem a föld alatt. Az igaznak menedékhelye ott van — folytattá az ég felé mutatva — ée ami a próféták által megirátett, annak be ketM teljesednie. — Ifjú ember, mondám szelíd hangon, te kény- sraeritesz engem, hogy kérésemet paranoscsá változtassam. Ezt a tartomány békessége követeli. Beszédeidben tehát több mérséklet legyen ezentúl. Béke veled! — Uram! viszonzá Jézus, én nem jöttem háborúi ságot hozni a világira, hanem békességet, irgalmas- ságot és 6ze-retetet. Én azon a napon születtem, amidőn Augusztus római császár békét engedett a világnak; az üldöztetés nem tőlem ered, sőt én várom másoktól és Atyám akaratából türelmesen fogom elviselni. Azért tartsd meg magadnak a világi böleséséget. És ezzel eltűnt a teremből minit egy árnyék! A jelentés folyamán elmondja aztán Pilátus, hogy a zsidók Heródeshen jó pártfogójukra akadtak Heródes k<W, lett volna Jézust azonnal megöletni, de nem mervén a római szenátussal ellenkezésbe jönni, előbb Pilátussal értekezett E* értekezés alatt Pilátus kijelentette I tette lesnek, hogy ő Jézust a világ legnagyobb bölcsének tartja, beszédében éppen nem tót istenkáromlást és Róma
