Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-25 / 71. (2884.) szám

<H«<OT:MAfifcsk-Tnia^ 1932 március 25 péntek. Ion „Magyarok leveretése. A magyarok kijártak lopni és rabolni a Dunaj mentén nyugatra Ne- meckóba, megsemmisítették a városokat és a la­kosságot gyilkolták". — Rettenetesen kifacsart mondatokkal és szavakkal fordítja a kis polgá­ris ta, hogy mik voltak az augsburgi csata előz­ményei, hogy tanulták el a magyarok harcmo­dorát s hogy akkor őket teljesen „megütötték". (Hogy „leverték", vagy „legyőzték", erre már nem talál rá.) Aztán Boleslav egy-ről („elsőt" nem ismer) beszél, aki „azelőtt magához pripo- jil" — „tessék nézni, az olyan, hogy pripojil, mikor nekem már van egy ilyen darabom és ahhoz még egy másik darab kell és az is az enyém lesz". Még leltünk egy fejezetet, ahol Kral Stefanról es Kniaz Geizaról van szó. Kismagyarom ilyene­ket fordít: „Knieza Géza látta, hogy ha ott akar maradni, akkor nekik kell, hogy fogadják a ke­reszténységet és ne járjanak lopásra, hanem le­gyenek rendes földműves národ. Akkor megegye­zett a pokoj — (béke? igen) a békéről a közeli (nagy kórt rajzol a kezeivel és úgy mutatja, hogy itt is, ott ifi, ebből értem, hogy talán „szom­szédosáról van szó? Igen) a szomszédos náro- dokkaL Akkor elhívta a cseh biskup, jajno, mi is az a biskup, olyan igen nagy pap, de nem a pápa. Ejnye, itt is van Rozsnyón. Tessék csak várni, biskup?... — Püspök, kisfiam, püspök. Hát már nem tu­dod a nevét? .—Igen, elhívta a Vojteeh biekupot, (Vojte- ohet megint én fordítottam Bélára, nem tudta magától) az Ostrihoba jött... — Várj csak és nem tudod, hogy Os trí bőm micsoda? —• Nem. —* Esztergom. Nem hallottad a nevét? — Osfcriihomba jött és ott megkeresztelte a Kniaz Geiza fiát, aki Pista nevet kapott- (Pistát még tudja, Istvánt már nem!) Král Stefán át­vette a kormányt az ő apja után és folytatta az ő gondolataiba. Behozott a földbe uj poriadki — az olyan, mintha itt tetszik látni minden szét van és piszkos, aztán ha én összerakom és lepucolom, lesz szép. — ... Rend lesz, ugye ? — Igen, behozta az uj rendet- Szétosztotta földjét zsupákra és stolice, = asztalokra. És voltak — tetszik tudni, ahogy a fának van te­teje, meg alja és alul legerősebb, az melyik része? i munkanélküliség réme elleni szervezkedésre hívják a munkásságot a keresztényszocialista szakszervezetek A munkanélküli alap megteremtése fokozott mértékben teszi szükségessé a szakszervezetekbe való belépést - Tízmillió korona államsegélyt kaptak a szervezett kér. szót. munkások •— A törzse?-— Igen, törzsek, törzsfőnökök. Aki a zsupá­nok felett volt- Ée kétféle nép volt, szabad'nép és szolga nép és a szoiganépnek nem volt más köze (— joga!), csak dolgozni és fizetni a holyis mondják, no, rétekért is meg házéit meg min­denért kell fizetni... — Adót? — Azt, igen. — A papok, akik széthordták a magyarok közt a kereszténységet, azok a legtöbb csehszlovák volt. Azok közt volt Radla, valaha pestúnka a cseh biskupnak Vojtecha. — No, csak nem a dajkája volt? — De igen, az az. dajka. De aztán ebből lett első arei'biskup, az olyan, még több, mint a bis- kup, de még nem a pápa. — Érsek? — Igen. No akkor mégsem lehetett dajka. Talán a nevelője volt annak a Béla püspöknek? — Igen-igen ,a nevelője volt. — Stefán Král után bejött Uhorskóba a latin nyelv s aztán min­denki azt beszélet, aki müveit ember volt. Szent Stefán után a poljákokat kizavarták a földből, ahol ők voltak és Szlovenszkó kapott a magyar panstvo 1031-ben, a magyar föld alatt. Hatvan év múlva Hrvatsko királysága is hozzá volt véve az Uhorskóhoz". Földrajzi fogalmakról beszélgetünk még, sza­lad a mappájáért, amit távolabb tét tle a felöl­tője mellé, most hozza, lapoz benne, olvassa a el­meket, a jó tanuló biztos fölényével: „Ez plán Prahy a Brna, nem itt, tovább, tessék nézni": (és mutatja Középeurópa hegy-vizrajzi térképét. Hideg tárgyilagossággal, a tudás egyszerű örö­mével mutat az ujjával): — Tetszik látni, ez most itt Magyarország, ez a kicsi, itten van Öeskomoravsko, itt Sliezko, ez itt Russko ... Küzd a magyar nyelvvel, keresi a magyar sza­vakat. Magyar szülők gyermeke s a kis ökleit harapd ál ja, mig az értett szlovák szó magyar fordítását megleli, kinyögi, eltalálja. És — ami az egészben a legaggasztóbh, ez a kis tünet: magyar gyermeklapot terjesztő magyar asszo­nyok szájából hallottam, hogy azzal utasítják el őket: .,Nem fizethetünk elő, a gyerek úgyis rosszul halad a szlovákban, rossz osztályzatot kap. ha még lekötjük a figyelmét magyar gye­re! lappal, még nagyobb haj lesz!" Kedves, óvatos, gondos anyák: a haj már nem leket nagyobb, mint amilyen s a gyökere itt van: a .Ti kezetekben: A Ti hivatásotok volna igazi P cnelope-munk áv a! napról-napra, betömni a sza­kadékot, amely napról-napra jobban mélyül a magyar gyeim éklélekben. Nyiresi-Tichy Kálmán. — Óriásharcsa a Vágban. Pöety-éni tudósítónk je­lend: A pöstyéni halásaegylet tagjai e héten pom­pás helászzsóilrmányra tettek szert egy 2.10 m. bosz­fav.'.h 54 kg. súlyú harcsa termájában. A hatóriás pr.kozÁladénál több férfinek kellett segédkeznie. Az utóbbi időben gyakran kerülnek horogra a Vág- b;;;>. Pööíyén mellett nagy harcsák, de 50 kg.-on fe­lüli halak mégis ritkaságszámba mennek- A pös* tyéni hadászok szerint 30 évvel ezelőtt még sokkal nagyobb, 82 kg. os harcsát sikerűit kifogni a Vág- <bŐL Kas.’Sa, március 24. A kassai keresztény- szocialista szakszervezetek ösezt aggyülést tartottak. Az első előadó Fleischimum Gyula dr. tartománygyül'ési képviselő volt, aki a munkanélküliség kérdéséről tartott előadást. Rámutatott a munkanélküliség megoldásá­nak különböző módozataira s bőven foglal­kozott a munkanélküli alap tervével. Első­sorban a kimondottan szakszervezeti mun­kások jönnek a segélyezésnél tekintetbe és csak ami fönnmarad, az jut a többieknek. Szlovenszkón igen nagy a nem-szervezett munkások száma, ezek a teljes bizonytalan­ságnak és nyomornak vannak kitéve. Szük­séges, hogy ezek a szervezetlen keresztény munkások kap­csolódjanak be a keresztény szocialista szakszervezetekbe, mert az itt beszerve­zett munkásnak épp oly joga van az álla­mi munkanélküli-segélyre, mint a szociál­demokrata szervezett munkásságnak. És minden segélyre jogosult keresztény­szocialista munkás meg is kapta eddig az állami segélyt. Több mint 10 millió korona államsegélyt utaltak ki az elmúlt évben a keresztény­szocialista munkásság között, ami igen jelentékeny összeg. A mai válsá­gos időkben a munkásság egyetlen ments­vára a szakszervezet. Aki kívül marad, az az éhségnek, nyomornaik, munkanélküliség­nek teszi ki magát. Az előadó végül a va­sárnapi munkaszünet kérdésével foglalko­zott s követelte az erre vonatkozó rendelet­nek Szlovenszkón való végrehajtását. A nagy érdeklődéssel hallgatott beszéd után Ványai István szakszervezeti titkár a betogsegélyzők anomáliáit tette kritika tár­gyává. A tarthatatlan szociáldemokrata protek­cionizmus ellen egyedüli orvosság a be- tegsegélyző pénztári választások mielőbbi kiírása. Ismertette a kassai munkásságra nézve oly fontos városi sziszteimatizáció kérdését s ki­mutatta, hogy a városi ügyek kedvező el­intézése attól függ, hogy az országos ke­resztényszocialista párt, illetve szakszerve­zetei a közeljövőiben esedékes községi vá­lasztáson milyen erejű képviselethez jutnak s ezért a munkásság legelemibb érdeke, hogy a pártnak mennél több hívet szerezzen. A „Madagascar" eltűnése Számtalan hajót nyeltek már el az óceán habjai, anélkül, hogy szerencsétlen sorsuk­nak visszhangja támadt volna a világon. A „Madagascu“ eltűnése után mégis különös mendemondák kaptak szárnyra hét tengeren és ennek a hajónak rejtelmes eltűnése óta úgy tartja a hagyomány, hogy a hatalmas vi­torlás a tengerészet történőiében példa néi kül álló, sötét tragédia áldozatául esett. A Madagascar az ismert „Black Wall Line" égik leggyorsabb járatú háromárbócosa volt, ameiy az ausztráliai vonaion teljesített szol gálatot s gyakran roppant értékű arany szállt t- mányokat vitt Angliába. Amikor 1854-ben a hajó elindult Melbourne bői, a szokásos arany szállítmányon kívül nagyszámú utast is vitt magával a fedélzetén. Mielőtt útra kelt vol na a hajó, máris sok szóbeszédre adott alkal­mat. Ausztráliában ugyanis zűrzavaros álla­potok uralkodtak akkor Uton-utiélen szökött íegyencek, banditahordák garázdáiukdtak a kontinens különböző területein, az aranyme­zükön nap-nap után ismétlődtek meg a gyil­kosságok és rablótámadások. Kevéssel utóbb, hogy Madargascar elhagyta Melbourne kikötőjét, mári& felmerült a lehe­tőség, hogy banditák orvtámadást készítettek elő a kincseket érő rakományt szállító hajó ellen és hogy nyílt tengeren rajtaütésszerűen ejtik hatalmukba a Madagascart. A hatósá­gok tudomására jutott az is, hogy a hajó uta­sainak legagyobb része a legkevésbé sem tar­tozott az úgynevezett „megoizható elemek" közé, így a Madagascar sorsáért eléggé indo­kolt volt az aggodalom. A kedvezőtlen mellékkörülmények ellené­re elinte a legjobb hirek érkeztek a Madas- carról. A jelentések a legszebb időről, az utasok legjobb hangulatáról számoltak be, csakhamar azonban elmaradtak a megnyug­tató híradások. A Black Wall Line vezetői és a különböző biztosítótársaságok hivatalos té­nyezői egyre növekvő aggodalommal várták a szomszédos kikötőkből érkező jelentéseket, amelyek azonban mitsem tudtak a Madagas­car további sorsáról- Hetek és hónapok múl­tak el a riadt bizonytalanságban, végre is az illetékesek beletörődtek abba, hogy a sze­rencsétlen hajó aranyszállitmányával és uta­saival együtt a tengerbe veszett. Hosszú esztendők múltak el! A Madagasr cár nevét a hajótörést szenvedett óceán- járók jegyzékén tartották nyilván, mert az ellenőrizhetetlen szóbeszéd azt látszott bizo­nyítani, hogy a hajó csakugyan ilyeu termé­szetű katasztrófa áldozatául esett. Ujzélandi benszülőttek, sőt néhány maóri is akadt, akik a nyomozás során azt vallották, hogy szem­tanúi voltak egy hatalmas vitorlás hajótöré­sének Ujzéland nyugati partjainak közelében. sőt az egyik törzsfőnök eléggé részletes hely­színi leírást is adott a szerencsétlenségről. Az iránt semmi kétség, hogy a szóba,nforgó hajó csakis a Madagascar lehetett. Abban az időben mindent elkövettek a hajótörés rész­leteinek felderítésére. Búvárokkal kutatták át Ujzéland nyugati partvidékét, de sehol sem­mi nyomát sem lelték a Madagascar ron­csainak. A zendülés Húsz esztendő múlva fantasztikus körül­mények között merült fel a Madagascar rég elfelejtett neve a tengerészek köréiben. Az uj és megdöbbentő hír, amely a szerencsétlen hajóra vonatkozott, Brazíliából érkezett! Ba hiáiban történt, hogy egy ott letelepedett kül­földi asszony halálos ágyán vallomást tett és azt állította, hogy ő az eltűnt Madagascar utasainak egyike! Részletesen beszámolt ar­ról, hogy kevéssel a melbourni kikötő elha­gyása után a hajón lázadás tört ki. Egy éj­szakán az utasokat szokatlan lárma riasztotta fel. Zűrzavaros hiáUozások, lövések, sikoltá' sok és halálkörgés zaja hallatszott a fedélzet­ről s fülkéikből kisiető utasok állig felfegy­verzett marLalócokkal állottak szemben, akik ellentmondást nem tűrő hangon visszavonu­lásra szólították fel őket, az ellenkezni aka­rókat pedig egyszerűen halomra lőtték. A zendülés áldozatául esett a kapitány, a kor­mányos és a hajó másodkapitánya. Három tisztet és a legénység megbízható tagjait fül­kéikben szigorított őrizet alatt tartották s ezek uán a lázadók, mint akik jól végezték munkájukat, hozzáláttak a mérhetetlen va­gyont érő rakomány felosztásához. Az aranyat, amely tűinjxraiórészben aranyradakban volt és aranyport tartalmazó zsákokban elhelyez­ve a hajó fenekén, a fedélzetre cipelték, majd elhelyezték a mentőcsónakokban. Ezek az előkészületek könnyen érthető re­ményt keltettek a boldogtalan utasok lelké­ben, akik abban bizakodtak, hogy a bandi­ták a kincsekkel együtt elhagyják a hajót, Ők pedig a még életiben maradt tisztek és a legénységgel együtt majd csak partra vergőd­nek valamelyik kikötőben. Ezt a feltevést az is igazolni látszott, hogy a gazfickók bűnös szándékainak a legjobb idő kedvezett. Pazar, napsugaras hajnalon indultak útnak a Mada­gascar mentőcsónakjain a rablótt kihcekkél a kallózok, de röviddel távozásuk után szörnyi rémület bénította meg a fedélzeten rekedt utasokat. A hajófenékről egyre erősbödő viz- csobogás volt hallható, a Madagascar félol­dalra dűlt, majd lassan süllyedni kezdett! A gonosztevők rémtette nyilvánvaló volt. Távo­zásuk előtt meglékelték a hajót, amely ily- módon menthetetlenül ki volt szolgáltatva a pusztulásnak. A banditák rabságában Az utasok bőrében most pánik tört ki. Szivct­tépő jelenetek játszódtak le a hajó fedélzetén. Az asszonyok és gyermekek sikoltozva könyö­rögtek kegyelemért, de kérlelhetetlen hóhéraik, akik a biztos mentőcsónakokból figyelték áldo­zataik végvonaglását, vadállatias kegyetlenség­gel végeztek mindazokkal, akik kétségbeesésük­ben a tengerbe ugorva igyekeztek a csónakokra felkapaszkodni. A szerencsétlen áldozatok kínszenvedése ezzel még nem ért véget. A hajó utasai között igen sok asszony és leány volt, akiket a gonosztevők külön mentőcsónakokba tereltek és mitsem tö­rődve hozzátartozóik lélékbe markoló jajveszéke­lésével, magukkal vittek, nem emberbaráti ér­zésből, hanem az ördögi terv megvalósítására, hegy a szerencsétleneket, mint „fehér árut" ér­tékesítsék valamelyik sötét világrész rabszolga- piacán. Ezek a boldogtalan szerencsések szem és fültanui voltak a Madagascar drámai pusztu­lásának. Látták a büszke és hatalmas hajót, amint orrával hirtelen a levegőbe emelkedve nyilsebesen előrebukott és másodpercek alatt tűnt el a fölötte összecsapódó hullámok között. Saját füleikkel hallották az áldozatok idegszag­gató halálhörgését és még csak nem is mozdul­hattak a tengerbe fuló hozzátartozóik segít­ségére. Miután a förtelmes bűntény utolsó nyoma el­simult s az Óceán hullámaiban végleg eltűntek a Madagascar utolsó árbocai, csak akkor vonták fel vitorláikat a martalócok és indultak tovább kalandos útjukon. Hetekig tartó hajóút követke­zett most a Déli-tenger szigetei között. A bandi­ták csak éjjel mertek vitorlázni, nappal rendsze­rint megbújtak valamelyik öböl védelmében. Szörnyű nélkülözések és kétségbeejtő küzdelmek után a kalózok és áldozataik nagynehezen még* csak eljutottak Délamerika partvidékére, itt azonban, jóformán közvetlenül a partraszállás előtt, iszonyú vihar érte utói őket. Az aranytű- dakkal és aranyporral szinültig megtelt csónakok mint dióhéjak himbálóztak az Óceán tajtékzí hullámain s a kincseket emberfeletti küzdelem árán sem sikerült megmenteni. A rablott kinci a tengerbe veszett! Koldusszegényen és nyomorultan vetődtek partra Délamerikában a banditák és szerencsét­len áldozataik, akikre a halál torkából való tragikus menekülés után njabb borzalmas meg­próbáltatások vártak. Az elvesztett kincs fölötti dühös elkeseredésben ugyanis egymásnak fordul­tak a banditák, akik már egyébként is nehezen osztoztak meg a préda fölött- Véres verekedé­sek, keserves küzdelmek kezdődtek a rosszindu­latú délamerikai bennszülöttek által lakott ba­rátságtalan területeken, a kétségbeesett nők és leányok pedig, akik mint a gonosztevők való­ságos rabszolgái tengődtek a szörnyű vándor- uto n, nagyrészt belehaltak a nélkülözésekbe, mások szégyenükben önkezükkel vetettek véget életüknek. így a Madagascar sajnál atramél tó utasai közül alig két-három asszony maradt életben. Ezt a szomorú történetet ezeknek az életben maradt asszonyoknak egyike beszélte el, akit a martalócok egy emberségesebben érző tagja "vé­gül is mint élettársát magával vitt Braziliába. Itt tengette életét a boldogtalan teremtés a tár­sadalom számkivetettjei között, örökög rémület­ben, hogy férjének bűne valamiképpen kitudód­hat, állandó rémlátomásoktól gyötörve és hosszú évtizedeken át gondosan megőrizve a rettenetes titkot, amelyet csak ő tudott egyedül és amelyet csak halálos ágyán mert bevallani a nyomozó ha­tóságoknak. — Egy nyitrai orvos szenzációs felfedezése a cukorbaj diagnosztikája terén. Nyitrai tudósítónk jelenti: Pártos Sándor dr. nyitrai orvos az elmúlt nap a budapesti Orvosi Kör meghívására elő­adást tartott a kör Eskü-téri otthonában. Szak­körökben már régebb idők óta a legnagyobb fi­gyelemmel kísérték Pártos dr. tudományos bú­várkodását, amely úttörőnek ígérkezett a cukor­baj keletkezése és korai diagnózisa terén. Párttá dr. hosszú éveken át tartó kutatásának és kísér­letezésének eredményéről számolt be a budapesti Orvosi Körben és információink szerint a nyitrai orvos, aki már eddig is nemzetközi tekintélynek számított a cukorbaj megelőzése és gyógyítása kérdésében, mostani előadásában nemcsak bevál­totta, hanem felülmúlta a munkálkodásához fű­zött várakozásokat. A cukorbaj keletkezéséről az újkori orvostudományban két, elmélet szere­pel, Noorden dr. német tanáré és Minkoveky professzoré. Pártos dr. most kimutatja, hogy a két elmélet kiindulópontja hibás. Szembeállítja vele a maga kutatásainak eredményét, amelynek lényege a sejt autonóm szabályozó képességének megállapítása- A sejtnek azt a törekvését- melv- lyel az anyagcsere-hibát kiküszöböli, kompenzá­ciós törekvésnek mondja Pártos dr. és kísérle­tei alapján kimutatja, milyen funkciót fejt ki a sejt, hogy a csökkent cukorlebontás folytán elő állott zavart kiküszöbölje. Megállapításainak egyik igen fontos konklúziója, hogy a sejt kom­penzációs törekvése már jóval a cukorbaj elha­talmasodása előtt is kimutatható. A felfedezés gyakorlati jelentősége elsősorban abban áll. hegy annak segítségével a cukorbajt kezdeti stádiumban diagnosztizálni lehet, tehát akkor, amikor a jellegzetes szimptómák még nem jelent­keztek. Az ilyen esetekben azután az idejében történő orvosi beavatkozás megakadályozhatja a cukorbaj kifejlődését. Pártos dr. budapesti elő­adása publikáció formájában rövidesen a némci szakkörök elé kerül s előrelátható, hogy a nyit - riai orvos óriási horderejű felfedezése magára fog­ja vonni az egész világ szakköreinek figyelmét. Ajánlja a „Nagyasszonyt" nőismerősei közt! % Ausztráliai kalózok kezében Irta: FRANK WORSLEY D. S. O. angol királyi sorhajóhadnagy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents