Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)
1932-03-25 / 71. (2884.) szám
^RAGAI-A\AG^ARHlBLAr> utas Hitler pacifista interjút adott egy francia lapnak Pertinax propagandája a néniét nemzeti szodalizmus mellett — A német Í8vő arca ' im mámám 25, péntek. Winisztrációval pedig az állami közigazgatás tőrébe tartozó hivatali teendőket is végeztetlek. Azután pedig kifejtette, hogy itt csak a közigazgatás alapos legyszerüsitése segíthet a dolgokon s az adminisztrációs terhek csökkentése, végül pedig az állami szanálási alap segítségének kötelező biztosítását törvénnyel kellene rendezni Ma úgy áll az ügy, hogy Léva száján végig Jruzták a mézesmadzagot- Amikor az országos hivatal Lévának egy .millión felüli összegű Begélyt állapított meg, egyes városok azt kérdezték, hogy lehet az, hogy Léva olyan Bokát kap? Megnyugtatjuk a Lévára irigykedó'ket. Ezt az összeget csak ÍgértékI Azért volna jó a törvény, amely az ígéretek betartására szorítaná a kormányzatot! Sok ember hangja szól ki ebből a cikkből. Gazda, ügyvéd, iparos, kereskedő, korcsmá- iros, városi vezelő tisztviselő, kormánypárti politikus. Az előbbiek mind panaszkodnak, a politikus csillogó szappanbuborék Ígéreteket röppent szét a nép közé. 1932. hús vét ja előtt ilyen a garam völgyi magyarság helyzete. Kölcsön fejében mindent... Paris, március 24. Zaleski lengyel külügyminiszter és íJardieu francia miniszterelnök a Marin szerint tegnap egy Lengyelországnak folyósítandó uj 180 millió frankos rövidle- járatu kölcsönről tárgyalt. Az összeg a Felsősziléziát Gdingennel összekötő vasútvonal kiépítésére szolgálna. Mint ismeretes, ennek a stratégiai vonalnak építésére a Schneider- Creuzot müvek a múltban nagyobb összegeket folyósítottak. Zaleski a kölcsönre való tekintettel természetesen helyeselte Tardiu dunai politikáját, ámbár panaszkodott, hogy a francia kontingentálás árt a lengyel külkereskedelemnek. Főleg a szén, a fa és a mezőgazdasági termékek exportjában mutatkozik némi visszaesésSzakadatlanul tar! a tömeg- gyilkolás a Dnyeszter mentén Bukarest, március 24. Tighinai jelentés szerint a szovjethatóságok kedden éjjel egy órakor megkezdték a Dnyeszter melletti községek kiürítését. A lakosságot a dnyeszter- inenti községekből Tiraspolba szállítják, onnan pedig Szibériába száműzik. Scutari község lakossága papja vezetésével éjjel át akart jönni a Dnyeszter jegén, a csoportot azonban szovjet határőrök körülfogták és minden további nélkül agyonlőtték. Hir szerint a halottak száma igen nagy; a román partokról még mindig hallani lehet a sebesültek halál hörgését. Tiraspolba nagyszámú szovjetkatonaság érkezett, hogy segédkezhessék a deportálásoknál. A kora reggeli órákban újabb háromszáz ember próbált átszökni román területre, az oroszok géppuskatüze azonban lekaszálta őket; valamennyien ott pusztultak el a Dnyeszter jegén. Ankétot hívnak össze Pozsonyban az építkezések megkönnyítése érdekében Pozsony, március 24. (Pozsonyi szerkesztőségünk teleifonjelentése.) Pozsony város legutóbbi tanácsülésen számos panasz hangzott 01 az építkezési hivatal működése ellen, amely a pozsonyi építkezések körül nehézségeket támaszt. Neumann keresztényszocialista és Singer kommunista városatyák tették szóvá az építkezési hivatal eljárását és a mai állapotok megváltoztatását követelték. Buzek csehszlovák nemzeti szocialista hangsúlyozta, hogy Pozsonynak még nincs városszabályozási terve és ezért ütköznek nehézségekbe az építkezések. Vaverka dr- az építő szövetkezetek nevében azt indítványozta, hogy ankétot hívjanak össze e kérdések megbeszélésére, amely ankéten képviseltessék magukat a város és az épitőszövetkezetek is- Förster Viktor dr. keresztényszocialista párti helyettes polgár- mester ama nézetének adott kifejezést, hogy a mai viszonyok mellett is az érvényben lévő törvények lojálisabb kezelésével enyhíteni lehetne a tarthatatlan helyzeten. Az ankétot a közeli napokban hívják össze. Párás, március 24. A Capital nevű francia gazdasági és pénzügyi lap meginterjúvolta Hitler Adolfot, aki többek között a következőket mondta a francia újságírónak: — Nem akarunk háborút és nem is keressük az alkalmat rá, Egyetlen német ember életét sem érdemes föláldozni azért, hogy esetleg egy négyzetméter földet visszahódit- sunk. De a®t nem engedjük meg, hogy állandóan a külföld diktáljon nekünk. Szabadok akarunk lenni és követeljük, hogy a saját belátásunk szerint cselekedhessünk. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy háborút viseljünk, de határaink védelméről gondoskodni akarunk. Nem akarjuk, hogy úgy bánjanak velünk, mint egy másodosztályú néppel. A nemzeti szocialisták uj akaraterőt adtak a nemzeteknek, de egyelőre csak akaraterőt. A fölébredt Németország nem akar háborút, de aktívan, határozottan és gondosan őrködni akar sorsa fölött, tisztelni kivánja aláírásait, Rozsnyó, március. Ezeknek a kis nebulóknak, azt hiszem, épp olyan ősi, tudattalan törvényeik vannak, mint a tavaszi rügyeknek vagy a hóvirágnak. Mikor itt az ideje, a rügy kipattan s a hóvirág kibújik, ha még oly bomlott is az évszak, mint az idén. Ilyen törvény a tavaszi játóksorrend törvénye. Mikor megjön a titkos parancs valahol a csibészi idegrostok labirintusában, golyót kell keríteni, kőből, üvegből, csontból, vasból, akármiből b ha a föld alól is, de kell és meg kell kezdem a golyózást- Mert ez éppen olyan hivatalos kezdete a tavasznak, mint március 21. a csillagászati naptárakban. Az idén még a jégbe is lyukat fúrtak a kis tavaszfiak, de mégis megkezdték a golyózást. Hogy aztán kicsit nekimelegedett, kirobbant a futballszezón. Most már a labdát rúgják, ugyancsak ősi helyen: a búzapiacon. Harsog a vidám ricsaj a tavaszi ég alatt, a föld ugyan még jeges az árnyékban, tocsogóé a napon, de azért a játék folyik, a labda röpül s a fiatal tüdők libegve iez- szák a márciusi levegőt. Arra járok. A régi buzatér korlátjának dőlve figyelem a „mérkőzés" lelkendező ritmusát. A játszóktól távol, hozzám közelebb kis nebuló könyököl a korlátra és valami könyvben böngész. Micsoda tudós, aki hátat fordít a játéknak és betűket eszik tavaszi napfény helyett? Hozzámegyek, megszólítom, szépen köszön. — Te nem játszol a többiekkel? — kérdem. — Mindjárt fogok én is, de még nem tudok egy részt a leckémből. — Aha, és addig nem esik jól a játék, ugye? — Bizonnem. — És mit tanulsz? — Dejepist. — Mi az a dejepis? Nem tudod magyarul megmondani? — Dejepis? Dehogy nem, tudom én, tessék csak várni, az olyan ... tudom én hogy mit jelent, de... — De lefordítani nem tudod? Hát mi az? Földrajz? — Nem. — Honismeret? — Nem. —■ Olvasókönyv? — Nem. — Hát mi van benne tulajdonképpen? — Tetszik tudni, olyan mindenféle, amik úgy történtek régen, meg most is, aztán nemcsak nálunk, de más országokban is, meg olyan mindenféle, népekről... — Ja? Hát talán történelem lesz az a dejepis? — Az, az, igen. Szóval — a kismagyar itt a húsvéti ég alatt már csak körüldadogja a „történelem" szót, mond hozzá minden hasonlót, de rá nem talál, a fogalmat ismeri, a fogalom magyat köntösét elfede csak abban az esetben, ha az aláirt szerződéseket nem kényszerítették rá. Pertinax az Echo de Parisban nyíltan propagandát fejt ki Hitler mellett. Véleménye szerint a német elnökválasztás második menete jelentéktelen, mert Hitler szempontjából nem fontos, vájjon megkapja-e ugyanazokat a szavazatokat, amelyeket az első menetben kapott. A nemzeti szocializmus ereje csak a porosz választásokon fog újra megnyilvánulni s még akkor is bizonyos, hogy győz, ha a választásokon nem szerzi meg az abszolút többséget. Hitler eszméje felolvadt a német nemzet teljességében és a llegben- söbb kormánykörökig tulajdonképpen a német birodalomban mindenki úgy gondolkozik, mint a nemzeti szocialisták vezére. Ennek a ténynek határozott jele a Young-szerzödés egyoldalú felmondása és Tardieu dunai tervének elutasítása volt. Brüning a háborús felelősség kérdését még nem göngyölitette fel, ledte..* — Mondd csak, aztán tanultok-e abban a De- jepisben a magyarokról is? — Igen, hogyne. —- Miket? — Hát-----— No, talán nem valami jókat? — Hát olyat is, nem éppen, hogy — — No? — Hogy hát vad népek voltak, meg — — No és valami jobbat, szebbet, nem hallottál róluk? ’ ' — De azt is, hogy jól tudtak lovagolni. — Nem mutatnád meg nekem azt a részt a könyvedben, ahol ezek vannak? — De igen, tessék csak várni, meglelem mindjárt És fürgén lapoz. Megjegyzem a címlapot: Ge- bauer-Jirák-Reitler könyve, Komenium kiadás, — Gyengélkedés idején, különösen ha a rosszullétet szorulás fokozza, a természetes „Ferenc József” keserüviz fájdalommentes székürülést és kielégítő emésztést hoz létre. Híres nőorvosok a legnagyobb elismerés hangján írnak a valódi Ferenc József vízről, mert ez a kritikus korban is hosszabb időn át alkalmazható, anélkül, hogy kitűnő eredménye változnék. A Ferenc József keserüviz kapható gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben. Prága 1926. A szerző neve elé irt szavakat kis- magyarom igy fordítja le: „Megcsinálta és kikészítette". Lapoz. Az 54. oldalon megáll: itt van. No, lássuk csak. — Hát most fordítsd le nekem szépen, mi van itt megírva? Gyakorlottan, simán olvas, könnyen, gyorsan, de a fordításnál kínosan akadozik, gondolkozik. — Az a cime: Magyarok. És igy van benne: Abban az időben — ohrozovali, ejnye no, mi is ez, ohrozovali, pedig tudom, tessék csak várni, én értem, mit jelent. Tessék csak, majd talán tovább: a nagymoravai rísa, ejnye rísa, pedig ezt is tudom, tetszik tudni, mikor valakinek olyan sok van, földje és minden és messze mind a övé. — Talán birtok? Földbirtok? — Nem, nem. Olyan, de nem az. de bizonyos, hogy a lefegyverzési konferencia döntő ülésén erre is szó kerül és a kancellár teljesen a Hitler-propoganda hatása alatt fog nyilatkozni. Hindenburg Brüning-diktaturája amúgy is a Reicbíswehr diktatúrája. Hitler valószínűleg a közeljövőben szintén belép a diktátorok közé és a kész keretek fegyelmezettségét, bátorságát, hidegen számitó politikáját lendületessé, aktívvá teszi. Fötörekvése nem a meglévő rend felbontása, hanem a fúzió: a Hitler-mozgialom be akar olvadni a német nemzetbe, észrevétlenül beköltözni minden egyes germán szívbe és igy győzni. A béltsö fúzió máris teljesnek látszik s a kormánykörök tulajdonképpen már ugyanúgy cselek esznek, mint ahogy Hitler kivánja. A Hitler-moz- galom ilyképen nagyjelentőségű és teljes sikerre vezető akció, amely az eddigiektől elilütő módszerekkel dolgozik, vér nélkül, de rendkívül ügyesen. — No mondd csak, mi van tovább? — A magyarok származtak Ázsiából és — magukhoz — húzták — a — síkságokat. — És —t a síkságokba — behúzták a mostani déli Ruekót, Vergődve, erősen gondolkozva, kis kezeit tördelve a könyv fölött, nehezen találja ki a kifejezéseket a teljesen értett szlovák szöveg magyar fordításához. Magukhoz húzták a síkságokat.., Én nem tudok szlovákul, de kiérzem, hogy valar mi sajátos ige lehet, mely a meghódítást, birtokbavételt fejezi ki s szószerinti fordításban ilyesmit ad ki. A kismagyar a „meghódít" szóra sem talál már rá, mikor kell.. s — No folytasd csak. —... a mostani Ruskót, ahonnan többször lopni — vypravy, — nem, hogy is kell azt mondani, igen, — lopó felszereléseket vittek a szomszéd földekre. (Ez alighanem azt akarta jelenteni a könyvben, hogy többször kicsaptak a szomszéd országokba rablóhadjáratokra). És olyan vad emberek voltak és harcosok (= harciasak?) és buták, mint az ő — (itt megint bosszú tépelödés, szókeresés, míg ráigazitom a kiemagyart a szükséges, de elfelejtett „elődeik" szóra) elődeik a hunok és avarok. Volt — nekik —• sok — lovuk, amin — tessék csak várni, ac most olyan, hogy valamit igen-igen kell tudni... — Talán nagyon jól? Pompásan? Kitünően? — Igen-igen, kitünően. Kitünően tudtak rajtuk, rajtuk... — Lovagolni, — mondom én... — Nyáron sátrak alatt éltek és télen kis szobákban — — Szobákban? Talán kunyhókban? — Igen, kunyhókban, z rakosu, az olyan sárga, mintha föld volna, de más ig vau benne. — Vályog? — Az, igen. Vályogból és az a másik sárga, ejnye no, hogy is hívják, igen! AgyagbólÉs ez igy megy szakadatlan. Együtt könyökölünk a fakorláton, kismagyarom egészen beleizzad az erőlködésbe, minden nem lelt szónál kezeit tördeli, tarkóját vakargatja, elszomorító látni: egy megbénított kis lélek, amelyből kiszedték a saját ősi gyökerét s újat, idegenet ültettek a helyébe. A könyv pedig tovább meséli, hogy a magyarok szántani nem tudtak, vadászattal foglalkoztak, de a szántást a szlovákoktól és németektől megtanulták. „Ahogy elfogadták tőlük a műveltséget, ugv elfogadtak sok szót is" — fordítja kismagyarom. A könyv csillag alatt szlovák eredetű szavakat sorol fel bizonyitékul . Aztán szó van Arnulfról, Árpád bejöveteléről, meg arról, hogy „a magyarok rávetették magukat Nagymorava rísa" (ekkorára már kitaláltuk közös erővel, hogy rísa = birodalom) „elpusztították a földet többszörös zsiványeági készületekre, hogy minden, minden ami tele volt, városok meg házak, meg faluk, az mind egyenes lett és tisztára üres"... Már nem is a nyomtatott sorok fájnak, hanem ahogy kismagyarom fordít. A fogalmakat már csak idegen nyelven tudja kifejezni. De saját szavaival mondja el, hogy tanítja őket a tanitó ur a „gyászmagyarok" történetére, ami nincs a könyvhét, hanem külön kellett megtanulni elmondás után. És hogy azokat azzal küldték haza megcsonkítva, hogy „igy fog járni mindenki, aki nem lesz tisztességes". — Van még más lecke is a könyvedben a magyarokról? Keresd csak ki. — Van még. Olvassuk és fordítjuk. 58. oldaTavaszi beszélgetés egy rozsnyói kismagyavra!, aki már nehezen tördelve keresi a magyar kifejezéseket, Kral Steianról és Kniaz Geizaról beszél — Tudja, hogy van Ostrihom, de Esztergomról sosem hallott s a Danát Dunajnak hívja 203£
