Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)
1932-03-24 / 70. (2883.) szám
'PRÁGÁI gVVAGVARH IRLAB Az ifjú Goethe a weimari udvar hölgyei között Die Frauen ura Goethe címmel jelent meg a könyvpiacon Paul Khiin tollából az a hatalmas kötet, amely aprólékos gonddal és gazdag tárgyismerettel tárja az olvasó elé Goethe életének és érzelmi világának képét, rajzolja meg azoknak a nőknek az alakját, akik a költő életében szerephez jutottak és ismerteti a weimari udvart. Ebből az érdekes könyvből, a szervesen összefüggő anyagból ismertetjük azt a részt, amely a weimari udvar atmoszféráját, a benn élő nőket vázolja, rá- rámutatra arra a hatásra, amelyet Goethére gyakoroltak. Szerelem, házasság, barátság — inja a könyv — abban az időben, amikor az intenzív lelki életet gyöngéden ápolták, nem voltak oly elhatárolt fogalmak, minit manapság. Az emberek szívesen fcirlák ki lelkűket s élvezték a szerelem báját. — Találkozás, elválás, a lelkek egymásra találása nem eshetett meg könny, ölelés és csők nélkül; az emberek szinte reszkettek az érzések viharától. Szinte csak létekből álltak, testűik csupán az egyre hullámzó érzelmek hord-özója volt,. A szégyenérzés minden bénító hatása nélkül tárták fel belső életüket, soha ki nem elégülő gyónási buzgalommal. Ifjúkori barátságokon és szerelmi emlékeken érzelegtek e egy-egy ilyen ábrándos óra után testvéreknek nevezték egymást, tegezedtek és érzelmeik örökkévalóságáról biztosították egymást. A kor majd mindegyik kimagasló emberének volt ilyen lelki szerelme. Ilyen kapcsolata volt Wielandnak Laroche-al. Goethének Stolberg Augusztával és Frau von Steinnel. A legszőirakoztatőbb téma a szerelem volt. Igen szellemes beszélgetések során próbáltak megmagyarázni, ennek a .kínzó" szellemnek, mély és különös egyéniségét, amely minden józanság és szokás ellenére kormányozza a hatalmába került ember életét. Goethe látta, hogy miiként bánik embereivel, látta hatalmát hercegi urán és tapasztalta saját magán is. Goethe, áld Lili oldalán Stolberg Auguszta után epekedett, Charta tite von Síéin mellett Lujza hercegnő iránt is gyengéd szerelmet táplált és ugyanakkor Corona Schrötert Í6 szivébe fogadta, azon a véleményen volt, hogy az emberben lóvő démon a szeretemben találja meg igazi területét. Majd nyolcvan éves korában igy beszélt Eckermannal a szerelemről: — Mindegyikünkben van valamelyes villamos és mágneses erő és mágnes módijára gyakorolunk vonzó vagy teszi tó erőt, a szerint, hogy hasonlóval, vagy ellentétessel kerülünk érintkezésbe. — Különösen erős a mágneehatás szerelmesek között. Még a távolságba is kihat. Fiatalabb éveimben gyakran megtörtént velem, hogy amikor magános sétáim közben erős vágyakozással gondoltam a szeretett lánykára, oly hosszan gondoltam rá, míg valósággal szembejött velem. Oly nyugta tané ág fogott el otthon — mondta a leány, — hogy nem volt maradásom, ide kellett jönnöm! AKI WEíMART — WE1 MARRÁ TETTE Amikor Goethe Weimarba érkezett és ifjúi hévvel megkezdődött a zsenli-periódus, Anna Amália hercegnő tizenkét évig tartó régenssége után, fiának, a tizennyolc esztendős Károly Ágostnak adta át a kormányzást. A. mag, amit még mint régenenő elvetett, most kellett, hogy gazdag termést hozzon. A szó szoros értelmében ő alapította a weimari muzsattemplomot. Született reprezentánsa volt a rokokó, arisztokrata kultúrájának. Az estei-család olasz vére folyt ereiben, s mint braun- echweigi hercegnőnek, aki a francia-olasz kultúrán nevelkedett, legfőbb vágya volt, hogy a teljesen elszegényedett Weimnrban vágyat ébressze® a szellemi szükségletek iránt, A munkát teljesen elején keltett kezdenie, fel kellett rázni az embereket letargiájukból. Némi dicsőségvágy is fokozta energiáját. Házának hírneve volt a legfőbb jó a szemében; elődeinek hadban szerzett babérkoszorúiba a békés kulturmunka virágait kívánta illeszteni. Családjának nevéhez méltóbbnak bizonyult, mint csak gondolhatta volna is. Azzal az éles pillantással, amivel mint régensuő szükség szerint a megfelelő embereket ki tudta válogatni a maga számára, az első pillanatban felfedezte Goethében a zsenit és a nagy emberi- Nagy része volt abban, hogy Goethe Weimarba® maradt. Harminchat esztendős volt, amikor a weimari zse®ík szállását, — amint Weimert nevezték, kormányozni kezdte. A hercegnőt ritkán látták női testőre", nyomorék udvarhölgye, Loufee von Göchbaueen nélkül. Ez a kis udvari dáma nagyon okos, jóindulatú kis hölgy volt, tele szenemmel, a legsziporkázóbb és legtréfálkozóbb volt az egész társaságban. Néha ka lanságokat is mondott, ami nem egy nyomorék embernek sajátossága Néha hercegnőjének legjobb barátai ellen is Irányította nyilait. Goethe igen jő véleménnyel volt ez okos nő felől, gyakran felkereste szobájába® s miközben fel-alá járkálva diktált, Louise az asztalon ült és egy-egy megjegyzésével élénkítette szellemiét. ELLENTÉT A KÉT HERCEGNŐ KÖZÖTT Louise hercegnő, aki elsősorban lett volna híva'va arra. hogy vezetője legye® e weimari társaságnak, kezdettől fogva a néző szerepét játszotta, Férjiébe® és anyósába® súlyosa® csalódott. Házassága az első tiz esztendőben szerencsétlen volt; legalább is hiányzott belőle a harmónia, ami a házastársiak össze nem egyeztethető temperamentumának volt a következménye. Mind a kelten tizennyolc esztendősek voltak, tehát nagyon is fiatalok, éppen, hogy kinőttek nevelőjük keze alól. Ige® okos asszony volt, de minden melegség nélkül való, nem tudott alkalmazkodó lenni. Pedig Károly Ágost, a férje a nőiességet, a női bájt és sintuil'ékonyságot kereste benne. Szinte elkülönítve élt és ezt az izoláltságot anyósának erős személyisége még jobban megerősít ette. Két egymással szemben álló irány jutott kifejezésre a két egymással ellentétes nő révé®; az egyikhez tartozott Anna Amália hercegnő és Wietand, a másikhoz Louise hercegnő és Frau von Síéin. Azonban Goethe, a legeniíberibb ember, mind a kettőt együtt tartotta. Louise hercegnő nem tudta érzelmeit kife'zésre juttatni. Hallgatott, nem panaszkodott soha, még fivéréhez Írott legbizalmasabb leveleiben sem. Egyedüli bizalmasa Frau von Stein volt, aki jellembe® teljesen hasonlított hozzá. Anna Amália ud vart ölgye volt és é ppen úgy, mint családjának minden íag'la. az udvari életre nevelődött. Komplikált lelkületű volt és le Mijeiének ez a kom plikáltsága mindig uj és uj erővel hatott Goethére. Goethének hozzá írott leveleiből pontosan megrajzolható lelkisége. — Goethére ő tette a legnagyobb és a legtovább tartó hallást-. Nagysága jeliemében és nem szellemében volt. Udvari levegőben nevelkedett hölgynél egészen meglepő az a nyíltság, egyenesség és becsületesség, amivel ő m emberek, 'sőt maga iránt is vieelíkedett. Nem lehetett kicsinyes; zavartalanul mondotta meg véleményét, amivel nem egy embert sokszor megbántott. Nem várt sokat a világtól, nem voltak illúziói és maga számára nem voltak kívánalmai. Nem volt valami kellemes, kényelmes természet; sem magának, sem másnak nem tette könnyűvé az életet. Kitűnő barátnőt kapott sógornőjében Charlotte Olvasom az újságban: Németországban a hannoveri Mündembon a leánylioeum hatodik osztályának egyik növendéke öngyilkosságot követett el az erdőben, mert gyerekes rajongással — mondjuk szerelemmel — tisztelte egyik szép, fiatal tanárnőjét, akinek ez a vonzódás természetesen kellemetlen volt és tiltakozott ellene. A leány elhanyagolta iskolai munkáját, virágot és tüzes leveleket küldözgetett a tanárnőnek, valamennyi társnőjével összeveszett, mert féltékeny volt rájuk, s amikor a szegényt beteges viselkedése miatt megfedték, a kis lélek nem tudta legyőzni lelkében a pubertás ellentmondásait és viharait. — utoljára küldött virágcsokrot a szép tanárnőnek, elsétált az erdőbe és meghalt. A legezomorubb ég a „legközönségesebb" pubertás tragédiák egyike. Valami csúnya és cle- fmiálihatatlan durvaságból megszoktuk, hogy az ilyesfajta tragédiák fölött vállat vonunk. Azt mondjuk, betartoznak a százalékba. A beteg lelkek százalékába, amelyeknek el kell tűnniük, mert életképtelenek. A görögök a nyomorék gyermekeket ledobálták a szikláról, s a természet ugyanígy segit magán, van Taigetosza; az öngyilkosság. Ez a cinikus állásfoglalás fáj. Épp úgy fáj, mint a másik, amely az egészség döly- fös pózában röhög az élet természetellenes helyzetein s komikusnak találja azt, mert nincs köze hozzá és a leányok „liebllngezéei" rendszerén, (amint a leányok nagyon gyakori és valamennyi nevelőintézetben fellépő kölcsönös rajongásait a mi leányiskoláinkban a növendékek egymás között, nevezik.) csak nevetni tud s azt mondja juventus, ventus, majd elmúlik. Sajnos, néha nagyon alaposan elmúlik, mint a fönti eset igazolja: a szenvedő alannyal együtt múlik el. Ismét mások kényelmesen és a tipikus nyárspolgári felháborodás egyik érdekes ellenpózába merevedve a társadalmat, a nevelést, a környezetet teszik felelőssé száz százalékosan a bajért. Gyakran igy van, de nem szabad túlozni, s a modern Bildungsphilister felháborodása gyakran igazságtalan s csak arra jó, hogy valakin üssön, anélkül, hogy az eset magában véve fontos volna előtte, — ami tiszta kulturdemagógia. von Steiuiben, akit alacsony termete miatt la petite Steinwek neveztek. Igen szépen táncolt, tiszta, gyermeki, lágy érzéssel teli szive volt, amely azonban könnyen gyűlt lángra és mindenkor készségesen dobbant szerelmi ábrándozásra. AMIT GOETHE NEM AKART ELHINNI Legjobb barátnője Emiibe von Werthe-m, a főifitálilö'megter felesége volt. Szinte elválható (tanok voltak. Enni He lobogó'vérü, szép asszony vodt, bájos, elragadó megjelenés, szellemes, melegszívű, dus- fantáziiáju, egyben azonban kissé excentrikus, számító és feltűnést kereső hölgy, aki kalandokról ábrándozott. Szive végül egy temperamentumos különcé, August von EinsiiedeAé lett, aki szintén kalandvágyé volt. Egyszer csak kijelentette férjének, hogy Einsiedelt elkíséri afrikai kutató útjára. Előbb azonban fivérének birtokára utazott, ott meghalt és szabályosan eltemették. Halálának híre jóin inában érkezett W eirna/rba, mindenki szívből meggy úszóiba, bár Frau von Stein nem hitt ö halálhírbe®. Meg volt győződve arról, hogy az asszony nem a sírban fekszik, hanem kedvesével útban van Afrika felé. Goethe nem hitt a szerelmi hüség ilyen romantikus formájában. Mégis igy volt. Emília becsapta az egész weimari társaságot. Leitakauba®. füvére birtokán, egy bábut temettek e! helyette ugyanakkor, amidőn ő ELnp'i'edéllé-] útban volt Strassburg felé, ahol látták is Őket. Emília elhagyott férje, Werthem, csakhamar in egv igasztaí) ódéit. Egyedül Goethe nem volt megelégedve a romantikus szeretemnek ilye® mindennapi megoldásával. — Undorító! — mondotta. — Meghalni, utána Afrikába menni, a legérdekesebb regényt megkezdeni és végül a legközönségesebb módon elválni és ipiegesküdni! ,., Ebben a köznapi világban nem tud semmi különös történni!... * Emiáia WecnMiern nem tévesztendő össze a ne-un- heitigeai Weribern grófnővel, született Jeanette Louileávai, aki azoknak az asszonyoknak a sorába tartozott, akiknek Goethe határtaila® tisztelettel adózott. A weim-ari udvarhoiigyek sora azonban még nem ér véget. Cwoline Herder és Corona Sohröter, a kiváló és gyönyörű művésznő, Ohar- loíte von Kaób és aná-sok tartoznak abba a körbe, am-e-'ynsk keretűben Goethe élet-ének legszebb éveit élte. Olvasom, hogy a mundeni leányliceum Németország, egyik legmodernebb nevelőintézetei közé tartozik. Széles szabadság uralkodik benne e ha eddig a leányokkal baj történt, többnyire fiuk miatt történt baj. Senki nem szorult az internátu- sok rajongás módszerére. A szegény öngyilkos leány számtalan fiupartnerrel sétálgathatott volna a tavaszi erdőben, ahol most öngyilkos lett érzelmei zavarában (csak Stefan Zweig e kitűnő kifejezése alkalmazható a különös lelkiállapotra). A tanárnők felvilágosult szellemiben oktattak. Szépen bántak a leányokkal. A beteg leánynyal is. Nem segített. Elvégre nem viszonozhatták a beteges érzelmeket, amiről tudták, hogy miféle ép undorodtak tőle. A szép szavak után radikális eszközökhöz nyúltak. A leányint-ézetek- ben a leányok kilencven százaléka rajong a tanárnőért, s mig ez a rajongás a férfiak előtt komikus, az oktató nőknek gyakran kellemetlen. Nem viszonozhatják csupa jóságból ezer és ezer leány érzelmét azért, hogy a kilencven százalék egy tized százalékával esetleg ne történjék valami baj. A leányok egyformák és nem tud tű, ki hevert ki a pubertás kanyaróját, ki pusztul bele. Nehéz ügy. Nem jutott volna eszembe a dolog, ha a napokban nem láttam volna egy érdekes filmet, amely szóról-szóra a németországi eset feldolgozása s most nagy sikerrel fut- Szlovenszkó városaiban. Erről a filmről sokat beszéltek. Asszonyok írták és rendezték, csak nők játszanak benne, egyetlen férfi sem. Windsloe Kriszta „Tegnap és ma“ című mindenfelé óriási sikerrel játszott színdarabja után készült és filmcime: „Egyenruhás leányok". A színdarab érdekes, problematikus, a film jó, de korántsem oly tiszta alkotás, mint a darab. Amit már a cím igazol. Azt hittem, ezzel a címmel csak vígjátékot adhatnak s nagyon csodálkoztam, amikor olyasvalamit mutattak be, amit inkább nőknek egymás között kellett volna megnézniük. Lelki problémákat a film még nem tud „kitűnő rendezéssel és dekorációval" megoldani, A legjobb igyekezet mellett külsőségéé marad: néhány hatásos jelenetre összpontosul, a szigorú igazgatónő teatrális MAGYAR ASSZONY lapja a NAGYASSZONY Rendelje meg a P, M. ff. kiadóhivatalában Ára egész évre 36 K, számonként 3*50 X KOMMENTÁROK VALÓSÁG ÉS FILM 1932 március 24, csütörtök, Hotel Astoria Venezia (Szent'Márk tér mellett) éj Hideg és meleg viz minden szobában. Elsőrangú magyar és bécsi konyha, mérsékelt polgári I árak, magyar és német levelezés. levonulására, egv cow-boyszerii 1-épcsőfelszaia- dásrá („ki jön előbb, a halál, vagy a megmentő?" — természetesen a megmentő) s a darabbal ellentétben a filmben happy end van, ami nem indokolt és nem logikus, mert az ember szinte azt várja, hogy a gazember (az igazgatónő) veresége után amerikai mintára a két szerelmes, aki az utolsó pillanatban mégis megnyerte a csatát, egymás nyakába borul, ami kínosan különös leit volna, tekintve, hogy az egyik a leány, a másik a szép tanárnő. A drámában a szerelmes leány lelki konfliktusa logikus és belsödleges dolog, — ami az ilyen helyzetben egyedül igazságos — a filmben a katasztrófa (illetve a katasztrófát a publikumnak tett végzetes és elidegenítő koncesszió miatt az utolsó pillanatban lefújják úgy, hogy minden lógva marad a levegőben) pusztán külsődleges körülmények következménye: a poroszos drillé, az igazggntónő kegyetlenségéé. Nincs kifejtve, hogy a szép tanárnő is bűnös, amennyiben viszonozza a leányka lelki rajongását — a darabban igy van — s a felelősséget százszázalékosan a környezetre hárítják. így lesz a drámából tendencia. -a lelki konfliktusok tikkadtságának hatalmas erejű rajzából — a porosz militarizmus. a vilhelminista kornak politikai ostorozása. Ez sikkasztás. Iziben megszünteti a film úgynevezett „irodalmi" értékét, amit a film reklámja annyira hangoztatni szeretett. (Egyébként a film kitünően van megcsinálva, rendezve, játszva, dekorálva, felépítve, pompás feszültségek és emelkedések vannak benne. Ebből a szempontból nem közönséges alkotás. De külsődleges, nem e tárgyhoz való). Kétszeresen nyilvánvaló dolog ez, hogy a most történt németországi leányöngyilkosságra gondolunk, ahol a legmodernebb és a legszabadabb környezetben bekövetkezett az. amit a film a porosz militarizmus-féle drill-re hárít. A modern tanintézetben megtörtént a katasztrófa, a filmben a közönségnek tett koncesszió miatt nem történt meg. A valóság mégis valóságosabb, mint a film. Ezek a nehéz pubertásos leánytragédiák egyedül a lelki adottságokból folynak, nem a helyzetből. A helyzetet, bármilyen is, a leányok kilencvenkilenc százaléka elviseli. A különös konfliktus irodalmi kifejezésének tehát a lelki adottságokkal és zavarokkal kell foglalkoznia, nem csak a környezettel. Az orvoslás módja is a lélekben van, ebhez kell nyúlni rendkívül finom ujjakkal és az erkölcsi bázisok okos megerősítésével. Az orvoslás nem lehet az, hogy enyhítünk a fegyelmen és tudomisén, porosz rendszer helyett franciát vezetünk be. Ez nem elég. Épp úgy az sem, ha. a tanárnő viszonozza a leány rajongását, ami tömeges föllépés esetén egyenesen a káoszba vezetne. A film pedig ezt a két utóbbi megoldást ajánlja. Hibás. Szvatkó Pál. UiafaiJ síimet nemzeti szocialista [eiariéitatássfe Brüx, március 23. H érettek községben tegnap öt német nemzeti szocialistát tartóztattak le- A letartóztatások sorát Houscbka Rudolf bányatLsztvisietőu kezdték, akit kihallgattak, majd házkutatást tartottak irodahelyiségében s lakásán, majd a duxi kerületi bíróságra szállitották. Továbbá letartóztatták Krátky Adolf bányászt, Kaaden Konrad állásnélküli asztalost, Müller Alfréd és Wittauscli Antal bányátokat. A duxi járásbíróságon röviden kihallgatták őket, majd mind az ötöt három tagú csendőrki mérettel Prágába szállitották. Egyes prágai cseh lapok azon búréi, hogy Tep- litzben is több letartóztatás történt, nem felel meg a valóságnak. — A SZMKE uj szervezete. Kiskoszmály- ról jelentik: A Szlovenszkói Magyar Kulíur Egylet a tavaszon az Ipoly és a Garam völgyéiben fog újabb helyiszervezeteket megalakítani. A napokban a gumóimén ti Kiskosz- mály község lelkes kulturpártolói alakították meg a bely.i szervezetet, akik előtt a szövetkezet helyiségében Szonibnthy Viktor titkár ismertette a SZMKE célját. A jelenlevők nag\ lelkesedéssel tették magukévá az eszmét, kimondották a megalakulást s megváiLasztollák az ideiglenes vezetőséget.
