Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-24 / 70. (2883.) szám

» A XI. évf. 70. (2C33) szám Cs9'tttrtö!l '• 1932 március 24 'y^ÁfíYARHIRMB Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- A n-)p- ~^LÁi pe niSZlTlSzIcÓi ellenzéki VÍvtök Szerkesztőség: P r á g a n„P a n sk áuhce 12. évre 76, havonta 26 Ki; külföldre: évente 450, 24 SZLOVeUSZKOl eS TUSZITISZKOI eUtUZLKL JJUÍLU^ IL emelet - Telefon: 30311. - Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Itt. mámon politikai napilapja SZERKESZT0 Pr*9« H. P«-ká “lice 12. Ul. emelet. f\ képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Ami a ~ Telefon. 34184. Egyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.—Ké. VZURÁNYl LÁSZLÓ 10RGÁLB GÉ .A SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, P R R H B DZURANYl LÁSZLÓ FORGÁCU GÉZA Expozék a éynai kériisril (Sp) Prága, március 23. A nagyhatalmak kezdeményezése és jegyzékváltása után most végre megszólalnak az elsősorban ér­dekelt középenrópai államok felelős minisz­terei és hivatalosan nyilatkoznak a dunai konföderáció kérdéséről. Tegnap Benes mondott rendkívül részletes expozét, ma Walko magyar és Marinkovics jugoszláv külügyminiszter. Mivel Ruresoh osztrák kan­cellár álláspontja eléggé ismeretes, most már csak a román nyilatkozatra vagyunk ki­váncsiak, hogy lezárhassuk mérlegelésein­ket és tiszta képet kapjunk az érdekelt ál­lamok nézeteiről. Az első benyomás, amit az expozék olva­sásakor kapunk, eléggé kellemetlen. A mi­niszterek egymás füle mellett beszélnek el, a lényeget kerülik, mint a macska a forró kását és csupa feltételes mód, óhajtó mód, amit mondanak. Magában véve az is feltű­nő, hogy az öt dunai állam, amelynek a francia terv alapján csakis egymás között kellene értekeznie és nem törődni a külső érdekekkel, a probléma közvetlen tételei­hez alig szól hozzá s elsősorban a nagyhatal­makkal, a francia, a német, az olasz, angol jegyzékekkel és felfogásokkal vitázik. Fran­ciaország február 20-án tette meg javaslatát. Azóta valamennyi nagyhatalom állást fog­lalt, csak az érdekelt kis hatalmak nem, mert engedelmes gyermekekként megvár­ták, vagy meg próbálták várni, amíg a nagyhatalmak tisztázzák maguk között a kérdést, hogy tudják magukat mihez tartani. Ez nem sikerült, de a dunai külügyminisz­terek kémlelő várakozása és óvatos nyilat­kozatai megmutatják, mennyire illuzórius a dunai államok egymásközötti, a nagyhatal­makat kizáró tárgyalásainak egyedül üdvö­zítő voltáról beszélni (mint a francia terv teszi), amikor még nyilatkozni sem mernek e dunai kishalaimak a nyugati nagyhatal­mak noszogatása nélkül. Ez a belátás az, amely rávilágít például Be­nes nyilatkozatának különös ellentmondásá­ra. A prágai külügyminiszter egyrészt amo­lyan középeurópai Monroe-elvet állít fel, ami­kor elfogadja a francia tervet és kijelenti, hogy Középeurópa a középeurópaiaké, más­részt azonban hangsúlyozza, hogy Csehszlo­vákia egyetlen lépést sem tesz addig, amig a nagyhatalmak meg nem egyeznek. Mi ez? Vagy hisz abban Benes, hogy a dunai államok egymás között elintézhetik a dunai ügyet, vagy nem. Ha hisz, miért vár párisi, berlini, római aprobációkra? Ila nem hisz, miért be­szél fennhangon a dunai államok teljes füg­getlenségéről és az ötös konferencia sikeré­nek vágy lényegességé nek lehetősé­géről? Szinte úgy látszik egy pillanatra, mint­ha a külsőleg megnyilvánuló vazallusi tiszte­let precíz betartása mellett belsőleg, a suba alatt, megtorpedózná a francia tervet, amennyiben elfogadását a németek beleegye­zéséhez köti, ámbár tudja, hogy a Wilheím- slrasse sohasem fogadhatja el Tardieu tervét mai formájában és úgy, ahogy Benes elfo­gadja. Ilyen megkötések és szofizmák egyéb­ként többször előfordulnak beszédében, ak­kor például, amikor Németország szerepéről nyilatkozik s egyik kezével igazat int a biro­dalomnak, a másikkal elhessegeti magától. Azt is tudni szeretnék, hogy ki jogosította föl Benest, hogy gyakran egységesen a közép­európai népek nevében beszéljen? Máris ma­gához kívánja ragadni a vezetést a tervezett dunai gazdasági blokkban? Olyan biztos ab­ban, hogy Ausztria azonosítja magát a kö­zépeurópai Monroe-elvvel és megszűnik a. né­met csatlakozást követelni? Olyan biztos ab­I Nagyüzem a dunai kérdésben I iözépeiiipii ülnek feiün iiiilsiliiii sorra ifllitlMial lifiü tanéi! Benes expozéin után Marinkovics is Wall© expozéja — Három év éta az e!sü jugoszláv expozé — Ellentmondások - Határozatlanságok — Óvatosságok Hints expozéjának e&irőaai vissiStaasla r» i «r && re B e 1 g r á d, március 23. Marinkovics jugo­szláv külügyminiszter a szenátusban ma dél­előtt expozét mondott, — az első külügyi be­számolót különben, amelyet Jugoszlávia három év óta hallott. A lefegyverzési konferencián Marinkovics szerint Jugoszlávia álláspontja az, hogy nem militarizmusból, hanem biztonsági okokból az egyetlen hathatós eszköz a mai kö­rülmények között a világbéke megőrzésére a katonai erő. Minél erősebb Jugoszlávia, annál biztosabb szomszédainak békéje. A világgal szemben váíö felelősségérzet és a népek közötti szolidaritás nem engedi meg, hogy Jugoszlávia csökkentse katonai erejét, mert hadserege csu­pán a népszövetségben előirt célokra szolgál és a népszövetség szolgálatában áll. Csak ha a biztonság végérvényes lesz, akkor lehet a had­sereg állományának leszállítására gondolni. A jóvátételi kérdésben Jugoszlávia álláspont­ja az, hogy moratóriumot nem engedélyezhet és nem használhat. A jóvátételi kérdés nem Né­metország egyetlen és legnagyobb nehézsége. Jugoszlávia meggyőződése szerint valamennyi népnek áldozatot kell hoznia, hogy a világ gaz­dasági helyzete megjavuljon, de senki sem kö­vetelheti, hogy éppen Jugoszlávia hozza a leg­nagyobb áldozatot. A többi államnál a jóvátéte­lek és a háborús adósságok kompenzációs vi­szonyban állnak, mig Jugoszlávia rászorul a jóvátételekből eredő évi hatvanmilliódináros jö­vedelemre. Jugoszlávia szempontjából a jóváté­telek eltörlése nem jelentene kiegyezést s éppen ezért a belgrádi kormány sohasem egyezhet be­le az eltörlésbe. A dunai tervekről megemlékezve, Marinko­vics emlékeztet arra, hogy a brit kormány ta­valy javaslatot tett a dunai népek vámuniójára, de mivel a föltételek nem feleltek meg, a ter­vet lehetetlen volt megvalósítani. Nem az oszt­rák-magyar monarchia szétdarabolása okozta a gazdasági nehézségeket, hanem egészen más dolgok. A francia javaslat jobb, mint az angol volt, mert a dunai népek kiegyezéséből kizárja a politikát. Éppen ezért a nagyhatalmak bele­keveredését sem szabad megengedni. A világ gazdasági nehézségeit az okozta, hogy a népek az 1914-es életstandardot csupán hitelekkel tud­ták biztosítani. Nincsenek vissza nem fizetett hitelek, csupán elvesztett pénzek. A világgaz­dasági konferencia a szabadkereskedelmet aján­lotta, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a népek közötti viszonyt nemcsak gazdasági meggondolások döntik el. Jugoszlávia például gazdaságilag sokat áldozott, mert nem az volt a célja, hogy meggazdagodjék, hanem az, hogy fölszabaduljon. A gazdasági együttműködés kér­dését óvatosan kell kezelni, mert a német— osztrák vámszerződ ás tanulságai keserűek vol­tak s látni iebeteit belőlük, bogy'-gcz^ági kér­désekbe gyakran becsempészhető a politika. A dunai tárgyalásokból tehát egyelőre ki kell zár­ni a nagyhatalmakat. A cél az, hogy olyan for­mulát lehessen találni, amelynek alapján a du­nai államok gazdasági megértése megvalósul­hasson. Jugoszlávia ebben az irányban minden együttműködésre hajlandó, mert külpolitikájá­nak alappillére a nemzetközi megértés politiká­jának munkálataiban való részvétel. A külügyminiszter beszédét a szenátus nagy helyesléssel vette tudomásul. Wafko nyliatitQiaia a 33-as bizottságiján Budapest, március 23. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) A 33-a,s bizottság ma délelőtt ülést tartott, amelyen Walko kül­ügyminiszter Tardieu dunai tervét és a ma­gyar kormánynak e kérdésben elfoglalt állás­pontját ismertette. A külügyminiszter megál­lapította, hogy a dunai államok gazdasági együttműködésének terve még nem kapott konkrét formát. A terv alapgondolata nagy­jában az, hogy a dunai államok egymásnak kölcsönös preíerenciális szerződéseket biz­tosítsanak, amit egyes államok saját szom­szédaikra is kiterjesztenének. Ezután ismer­tette a külföldi államoknak ez ügyben közzé­tett álláspontját, majd áttért a magyar kor­mány felfogásának ismertetésére. Hangsú­lyozta, hogy Magyarországot ez ügyben három szempont érdekli. Először a magyar kivitel szempontjából a gabona, élőállat és újab­ban egyes iparcikkek annyira fontosak, hogy azoknak okvetlenül piacot kell teremteni. Bi­zonyos, hogy nem lehet teljes mértékben ki- ológiteni minden állam kívánságát, de Tar­dieu terve erre tág lehetőséget nyit. Ma­gyarország mindig hajlandó támogatni ilyen tervet, ha nem kötik meg a kezét, hogy távo­labbi államokban is igyekezzék piacot szerez­ni. Másodsorban fontos Magyarország szem­pontjából, hogy az ország Európa közepén fekszik és ezért a tranzitoforgalom révén je­lentős előnyöket remélhet. Harmadsorban Magyarország mindig tudatában volt annak, hogy a gazdasági föllendülést pénzügyi fellen­dülés követi, ezért az európai államok szoros gazdasági együttműködése szükséges, mert ez feltétlenül pénzügyi fellendüléshez vezet. Mindezek,alapján a magyar kormány az erre vonatkozó tárgyalások mielőbbi megkezdését tartja kívánatosnak. Walko külügyminiszter végül kijelentette, hogy a magyar kormány teljes megértéssel fogadja Tardieu kezdemé­nyezését, amitől általános enyhülést vár. A bizc'Tség állásfoglalása A külügyminiszter expozéja után megindult vitában Szilágyi Lajos szólalt fel elsőnek, aki örömmel fogadta a kormány álláspontját a Tardieu-íéle tervvel kapcsolatban, kijelentet­te azonban, hogy amig a trianoni szerződés pontjait nem változtatják meg, nem lehet szó európai együttműködésről. Hogy mennyire kirivóak a békeszerződés hibái, mutatja, hogy Biharmegyében 40 ezer holdat elöntött az ár­víz, mert a románok a Körös gátját elvágták. Ez 1&26 óta másodízben történik meg. Vészy József véleménye szerint az európai együtt­működést nem lehet konföderációnak elkép­zelni és ez csak preferenciális szerződések alapján történhet. A Tardieu-féle terv ennek megfelelő és Magyarországtól nem kíván jog- feladást. Ezután sajnálattal emlékezik meg Benes oshszlovák külügyminiszter tegnapi nyilatkozatáról, amely egyáltalán nem alkal­mas arra, hogy az együttműködést szolgálja. bán, hogy a jugoszláv és román agrárok hal­lani som akarnak a nyugati kapcsol a tokról és beleegyeznek abba, hogy országaikat elárasz- sza az egyedül üdvözítő csehszlovák áru? És nem hat egyenesen mandzsuriai módon, ha Benes a Duna medencéjének teljes független­ségét hirdeti ugyanakkor, amikor Csehszlová­kia a minap 600 millió frankos francia köl­csönt kapott és Tardieu egész terve arra megy ki, hogy Franciaország pégyügyi segít­ségével aktivan belépjen a középeurópai ál­lamok életéhe? Függetlenek most vagyunk a nagyhatalmaktól, most, amikor a krizis kö­vetkeztében hermetikusan el kell zárni hatá­rainkat a nyugati országok elől. Éppen azt akarjuk, hogy ez a kétes értékű „független­ség" megszűnjön és igenis, minél intenzivebb kapcsolatba kerüljünk a nyugati áruval és piaccal, elsősorban a némettel és az olasszal s még intenzivebben a nélkülözhetetlen fran­cia pénzzel. Csak a kilenc hatalom (öt dunai és négy nagyhatalom) közös konferenciáján I alapozható meg ez a vágyva-vágyott kapcso­lat. Célszerű itt nagyhangon függetlenségről beszélni? Nem olyan ez, mintha á japán pén­zen alapított mukdeni kormány nyilatkozna Mandzsúria függetlenségéről? Sokkal racio­nálisabb és szerényebb Walko magyar kül­ügyminiszter állásfoglalása, aki örömmel üd­vözli Tardieu tervét, mert akut segítséget vár tőle, pénzt és életet, nem politikai „füg­getlenségeket." Érzi és érti, hogy a szeren­csétlen dunai helyzetben ma nem a „függet­lenségen" van a hangsúly, hanem a kenyé­ren s azokat az utakat kell keresni, amelye­ken a kenyér jön s ezek az utak mind nyu­gatra vezetnek. A szlovenszkói magyar kisebbségnek egy szerény külön megjegyzése volna Benes ex­pozéjához. A külügyminiszter dörgedelmes hangon állást foglal a germán kolonizáció ellen s a közéjpeurópai népek nevében, I mindnyájunk nevében (lásd az Écho de Pa­ris mai megállapítását erről) tiltakozik elle­ne. Nem tudjuk, valamennyi dunai állaim jóváhagyását — tegyük föl Ausztriáét és Magyarországét is — élvezi-e Benes e meg­állapításakor? Nem érdekel bennünket, igy van-©, csak arra kérjük, ha már ennyire ha­ragszik a kolonizálásokra, • tegyen valamit, hogy a szlovenszkói magyar vidéken ne nyomuljon elő oly brutális nyíltsággal egy imásik ilyenféle kolonizáció, az, amelyről éppen most rántotta le a leplet a ruszinszkói népszámlálás. A saját szavai nevében kér­jük a közbelépésre. Elvégre nekünk a szlo­venszkói és a ruszinszkói kolonizáció ugyan­úgy fáj, mint Benesnek a lassú, szívós és mindent lekonkuráló német gazdasági és po­litikai beszivárgás s ugyanúgy jogunk van elitélni, mint Benesnelt a másikat.

Next

/
Thumbnails
Contents