Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-23 / 69. (2882.) szám

^ évf. 69. (2882) szám » $ZG2"dSa * 1932 március 23

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- A SzloVenSzkŐi és TTlSZinSzkÓi Mpnzéki níÍHnk Szerkesztőség: Prágán, Panská ulice 12.

évre 76, havonta 26 Ki; külföldre: évente 450, ** SZLtrUCHbZKOl CS rUSZlTlSZK.01 PUeTlZPKl pariOK B, emelet. — Telefon:-30311. — Kiadóhivatal;

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K£ FŐSZERKESZTŐ politikai napilapja rpTVTnt. c7vnKFS7T0 ***** 1U Panská ulice 12. 111. emelet,

fi képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több FŐSZERKESZTŐ r r rJ FELELŐS SZERKESZTŐ é Telefon ; 34184.

Egyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.—Kfc. DZURÁNYlLÁSZLÓ FORGÁCB GÉZA SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PRHHft

Benes: Csehszlovákia hajlandó tárgyalni — de kizárólag gazdasági alapon

A külügyminiszter expozéja a két ház külügyi bizottságában - Prága csakis a francia tervet támogatja és politikai kérdéseket nem enged érinteni

Rima és Berlin magatartásától ffügg a dunai megegyezés sorsa

I FtasiinszScói Biéf sovány esztendő

Poclkarpatska Rusz újból belekerült az európai érdeklődés központjába. Az európai közvélemény olykor-olykor hallott valamit a ruszinok földjéről, a csehszlovák köztársaságnak eme legkeletibb territóriumáról, amelynek geopolitikai jelentősége abban áll a csehszlovák állam szempontjából, hogy hidat jelent Románia, Ukránia és Lengyelország felé, vagyis a csehszlovák államot közvetlen territoriális kapcsolatba hozza Kele<tenrépával. Ez a terület s a vele összefüggő problémák idáig leginkább politikai szempontból kerültek az európai nyilvánosság és a diplomácia elé. Géniben már többi ab en foglalkoztak Ruszinszkó autonómiájának kérdésével, amelyet a békeszerződésekben garantáltak és amelynek megvalósítására olykor-olykor felszóldtották a csehszlovák kormányt, vagy legalább is nyilatkozatot kértek ebben kor felszólították a csehszlovák kormányt, mindig azt a stereotip választ adta, hogy Ruszinszkó még nem érett meg az autonómiára^ a kulturális és gazdasági viszonyok még nem olyanok, hogy ennek a területnek önkormányzatot lehessen biztosítani.

Egy esztendővel ezelőtt Ruszinszkó ujból megjelent az európai sajtó hasábjain, ez alkalommal, nem mint politikai probléma, ha- jiem mint valami érdekes exotikum. Olasz, német és angol újságírók járták ebben az időben végig, akik valami különlegeset kerestek Európában és egészen helyesen gondolkodtak úgy, hogy a jó publicistának exotikus ányagszerzése céljából nem kell feltétlenül Afrika belsejébe, vagy a kínai árvizterület- re utaznia, talál még anyagot Európában is. Ezek a publicisztikai utazások valóságos fel- fedező-ut számba mentek s nem egy érdekes könyv számol be a Ruszinszfcóban tapasztalt élményekről. Az egyik ilyen könyv azután megállapítja, hogy Ruszinszkó tájképi tekintetben Európának egyik legszebb és legérdekesebb része, valóságos földi paradicsom, néprajzi tekintetben pedig olyan kimeríthetetlen tanulmányozási anyagot nyújt az etnográfusnak, hogy az felbecsülhetetlen értékű. Ez a különös kis terület, a Kárpátok északkeleti vonulatának territóriuma, kulturális tekintetben valahogy határ mesgyét jelent Európa és Keleteurópa, vagy mondjuk ki egész bátran Európa és Ázsia között. Már Ungváron látszik a kezdődő keleteurópai kul- turjeLleg, amint azonban a hegyek közé érünk, akkor egész'határozottsággal és több szociológiai jegyből állapítható meg.

Amikor külföldi ©xplorátorok ebből a szemszögből tárgyalják és tárgyalják Ruszin- ezkót, akkor bizonyos értelemben propagandát végeznek az országrész érdekében, felhívják rá a figyelmet, fokozzák, vagy legalább is megindítják az érdeklő'dést és elősegítik az idegenforgalom keletkezését, amely idáig nincsen meg Ruszinszkón, de amelyet okos politikával meg lehetne teremteni és az őslakosság érdekeinek szolgálatába lehetne állítani.

A legszomoTulbbak és legfájdalmasabbak azonban azok a hírek, amelyek az éhező és a nyomorgó Ruszinszkórél mennek szét a világba. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy nem elsőizben történik ez most Hamilton és Ludwig Renn ruszinszkói expedíciójával kapcsolatban. Meg volt ez régebben is, csakhogy most verte fel a legnagyobb hullámokat, mert a két publicistának jelentősége elvitathatatlan. A ruszinszkói nyomor nem mai keletű és hogy itt nyomorúság van, azt sajnálatos módon mint valami mailum necessa- jramot kezdi a kormányzat.

Prága, március 22. A képviselőház külügyi' bizottsága ma délelőtt, a szenátus bizottsága pedig délután tartott ülést s Benes külügyminiszter mindkét helyen nagy terjedelmű expozét tartott a külpolitikai helyzetről. Az expozé feletti vitát mind a két bizottság a nemzetgyűlés tavaszi ülésszakának megnyitása utáni időre halasztotta*

Az expozé

A külügymini&zter beszédének bevezetésében az utolsó két hónap kiemelkedő eseményeire utalt. Három ilyen fontoB esemény történt és pedig a Kína-Japán konfliktus, a

genfi leszerelési konferencia és öt köizépeu- rópai állam gazdasági együttműködésének a megtárgyalása. Ezek az események jellemzik ma az egész nemzetközi helyzetet.

A japán-kínai konfliktus

A japán-kinai konfliktus a népszövetség tárgyalási anyagát képezi már 1931 szeptemEmlékezzünk arra a jelene trés amikor évekkel ezelőtt egy kommunista képviselő valami kemény, sötét tárgyat tett le a parlament asztalára, olyan volt, mint az agyaggal borított kődarab és erről a kemény, piszkos tárgyról kiderült, hogy kenyér. A kommunista képviselő azt mondotta, hogy Ruszinszkó lakosai hétszámra ilyen kenyeret esznek. Akkor is, amidőn ez a jelenet meglehetős nagy szenzációt ke1 tett úgy a belföldön, mint a külföldön, publicisták járták be a Verohovi- nát. Az egyik német publicista olyan lelkiismeretes volt, hogy felkereste a legeirejtettebb faluzugokat is s mert tétováz ideje volt és minden közlekedés szünetelt, sítalpakat kötött fel és igy jutott el a tóvoleső vercho- vinai falvakba.

Ismételjük, hogy a ruszinszkói nyomorról akkoriban kibocsátott hírek és publicisztikai közlemények hat-hét esztendővel ezelőtti állapotokat vázolták fel, amikor még nem volt világkrizis, sőt bizonyos értelemben prospe- rityről lehetett beszélni és ennek a gazdasági konjunktúrának a korszakában is éhezett Ru- szinszkó lákosságának tekintélyes része. Az éhezés állapota krónikussá vált ezen a területen, vagy ennnek a területnek legszegé- uyebb és legelhagyottabb részein és nem akarjuk elhinni, hogy igaz legyen egy cseh nemzeti szocialista lapnak az az állítása, melyet Rozsypal kormányzóról mond. Az A-Zet cimü újság ugyanis Egy különös tartományi elnök cimü cikkében azt a kijelentést im- putálja Rozsypal ról, hogy Ruszinszkó lakossága már megszokta az éhezést. Ha egy országos elnök ezt az információt adja — az A-Zet szerint — prágai kormányköröknek, akkor ez a valóságban azt jelentené, hogy a felelős tényező, az országos elnök belenyugber 18.-a óta és nemcsak a Távol Keleten, ha-1 nem egész Amerikát és Európát is foglalkoztatja.

Igaz, hogy ez a konfliktus ma a világpolitika problémáinak első sorába került attól a pillanattól kezdve, amikor tényleges háborúvá mérgesedett el és az egyik fél a népszövetség közvetítését kérte. Ez az első eset a népszövetség fennállása óta, komoly követkeményeivel messzebató- A miniszter rámutat arra, hogy a világháború óta Kína óriási belső változáson megy át. Belföldi forradalommal köztársasággá alakult át, nagy nemzeti mozgalom indult, amely az uj kinai generáció kívánsága szerint föl akarja szabadítani az országot nemzetközi pozíciójának egyenlőtlen volta alól és az európai államok mindazon kiváltságait szeretné megszüntetni, amelyet azok az utolsó évszázad óta élveznek- Már a békekonferencia azzal fejeződött be, hogy Kína a szerződéseket nem irta alá. A nemzeti forradalom alatt az egyes nagyhatalmaknál fokozatosan elérte követeléseinek teljesítését. Ismeretes konfliktusa Angliával, az Egyesült

elő és élezik ki a ruszinszikói nyoniorhireket. Viszont azonban politikai és erkölcsi tekintetben teljesen elhibázott és helyt nem álló rendszernek minősítjük azt, amely ebben a kérdésben a támadásra nem cáfolattal, nem tények felsorolásával, hanem ellentámadással akar válaszolni. Helytelen az a taktika, amely azt tartja kényelmesnek, hogy a nagy oroszországi éhínségre mutasson rá, amely 1921-ben és 1922-ben tízezer számra szedte az áldozatokat a Volga vidékén. Itt most nem arról van szó, hogy az orosz bolsevista rendszer kenyeret tud-e adni, kenyeret adott-e vagy fog-e adui az orosz nép tömegeknek, hanem itt kizárólagosain a ruszinszikói éhség aktuális kérdéséről kell beszélni. Nem lehet a Bodóné metódusát követni! És nem lehet egy külföldi publicistának az állításait olyan módon elintézni, hogy a külpolitikai szolgálat révén nyomozást indítunk előélete iránt és megáll api tjük róla, hogy a külföldi újságírónak listáján sötét pontok mutatkoznak, tehát argumentációjával egyáltalán nem kel foglalkozni. Az ilyen ellentámadás helyett sokkal egészségesebb és megfelelőbb volna a tényekkel való bizonyítás. Annak a bizonyítása, hogy a kormányzat tizenkét év alatt minden tőle telhetőt elkövetett Ruszinszkó lakosságának felsegitése érdekében.

A védelemnek azt a taktikáját is hamisnak és1 éppen ezért meg nem felelőnek kell minősitenünk, amely újból azt az elkoptatott frázist kiabálja oda, hogy itt ezer esztendőnek bűneit és mulasztásait kellett helyrehozni. ínség és szegénység volt az ezer esztendő alatt Ruszin szik ón is, mint ahogy volt

Államokkal és most Japánnal. Kínának célja mindig az volt, hogy kierőszakolja a nagyhatalmaknál az eddigi szerződések revízióját elismerjék nemzetközi egyenrangúságát. Alapjában véve ugyanilyen jellegű a konfliktusa Japánnal is, habár itt már sóikkal konkrétabb érdekekről van szó. Japánnak érdeke megőrizni a szerződésekkel biztosított régi privilégiumait, azaz a fölényes gazdasági bef olyását egész Kína fölött és gazdaságilag uralkodni kíván Mandzsúriában is, mert ott a bábom után kötött szerződéseik alapján különös gazdasági jogokat ikapott, saját katonaságával védhette saját vasútvonalait és óriási pénzügyi, gazdasági érdekei vannak, miután az utolsó évtizedek alatt Mandzsúriában nagy japán beruházások eszközöltettek. Japán túlnépesedése, miután sem Amerika, sem Európa nem engedi meg a bevándorlást, egyre nő s kivándorlása sem az Egyesült Államokban, sem Ausztráliába, sem a Filippi szigetekre, sem Délafrikába, sem Uj Zélandba nem irányulhat, ezért most expanzív jogát Mandzsúriában keresi. Kina gazdasági bojkottal védekezik és követeli Mandzsúria fölszabadítását.

lelő az a beállítás,'hogy Ruszinszkó mai nyomorúsága a volt magyar kormányrendszernek a bűne. Ezzel az argumentálassal szemben a tények ezreit lehet felsorakoztatni, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a magyar kormányok mindig megtették kötelességüket Ruszinszkó lakossága érdekéiben (lásd többek között az Egán-akciót!) és az 1868—1918-ig terjedő időbein, tehát Magyarország modern államiságának korszakában, sohasem voltak külföldi publicisták Ruszinszkó területén, akiknek azt kellett volna irniok, hogy Rn- szinszkón olyan éhínség van, amelynek méretei az indiai és a kinai éhséghez hasonlíthatók, amint Hamilton — megengedjük, hogy túlzással — állította.

Most arról beszélnek, hogy parlamenti vizsgálóbizottság indul ki Ruszinszkóba és a helyszínen fogja vizsgálni a helyzetet. Mindenesetre különösnek tartjuk, hogy amikor az egyik cseh lap állítása szerint Ruszinszkó országos elnöke krónikusnak jelentette ki az ottani lakosság éhségét, a kormányzat csupán most akar tájékozódást szerezni — esetleg parlamenti vizsgálóbizottság, esetleg a kormány tagjainak személyes exkurziói utján — a ruszinszkói tényleges helyzetről. Ismételjük, hogy hét esztendővel ezelőtt ugyanilyen nyomoruság-hirek keringtek Ruszinszkórél és hét esztendővel ezelőtt bukkant fel kegyetlen memen tóként a kőkenyér egy kommunista képviselőnek magasra tartott jobbjában. Az éhségnek ezalatt a hét esztendeje alatt a kormánynak volt ideje és kötelessége is volt meggyőződni a ruszinszkói állapotokról. Végzetes mulasztás, hogy ez nem történt meg. De elsőrendű kötelesség, hogy most teljes komolysággal tárgyalják meg Ruszinszkó problémáját és a lehető legkomolyabban fogjanak hozzá a nyomorban lévő országrész talpraállitásáhotz.

ik és szentesíti a krónikus éhezés állapotát. Elismerjük és megerősítjük azt, hogy a

1 <

ínség bizonyos történelmi korok folyamán az egykori Magyarország minden részében, de teljesen hazáig éis a tényeknek meg nem fekommunisták agitatóriküs célzatból rántják