Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-17 / 64. (2877.) szám

1932 március 17, csütörtök. ^i^<ggM^G^ARHnaiag 3 Bondy, a szlovenszkói gyáriparosszövetség Jl kormánynak sokkal nagyobb mértékben kellene törődnie az állam keleti részeinek gazdasági kérdéseivel” 8 szlovenszkói gyáriparosok szövetségének közgyűlése — A munkanélküliség viszonylag nagyobb, a nyomor intenzivebb Szlovenszkón, mint a történelmi orszá­gokban — 1930-cal szemben a termelés összátlaga 15 százalékkal (sokként zsírbő-, de könnyen emészt­hető táplálékra van szüksége. Cízéftl inkáőő' 100%-os tiszta nővényzsírt Maiottseh miniszter: „A csehszlovák-magyar vámháboru nem volt kedvező belolyással a két állam Pozsony, március 16. (Pozsony] szerkesztőségünk telefonjeientése.) Ma délelőtt 9 órakor tartótba meg e szlovenszkói gyáriparosok országos szövetsége Bondy Egon vezérigazgató elnöklete mellett rendes évi közgyűlését a kereskedelmi és iparkamara nagytermében. A közgyűlésre Szlovenszkó minden részéből körülbelül 120 gyáriparos jött el. Meg­jelent a közgyűlésen Matousek kereskedelmi miniszter, Novak volt kereskedelmi miniszter és Hodács dr. egyetemi tanár, a csehszlovák gyáriparosok országos sző. vétségének főtitkára. Bondy Egon vezérigazgató megnyitó beszédében a köve tkezőke t mondd ta: Bondy Esőn elnök beszéde — Sok tekintetben elhagyatva érezzük ma­gunkat & azon a nézeten vagyunk, hogy a kor­mánynak sokkal nagyobb mértékben kellene törődnie az állam keleti részeinek gazdasági kérdéseivel. Nem lehet eléggé nyomatékosan hangsúlyozni, hogy az ipar és a többi gazda­sági ág, nevezetesen a mezőgazdaság érdekei között Szlovenszkón nem lehet valóban lénye­ges különbségeket találni. Szlovenszkó súlyo­san megsínylette azt, hogy az egyes államok gazdaságilag és politikailag . begombolkoztak, hogy a nemzetközi hitel valamennyi összeköt­tetését megszüntetni igyekszik, hogy az árfo­lyamok, árak, bérek és rentábilitás csökkenő irányban haladnak, hogy a vakitaelértéktelene- dée a különböző államokban speciálisan a ezlo- venezkói exportot sújtotta és hogy sok intéz­kedés csak más államok intézkedésére való te­kintettel történt, miközben vad versengés in­dult meg, amelyet mindenkor annak bizonyit- gatása kisér, hogy mindenki szabad világgaz­daságot óhajt és csak másokra való tekintettel zárja el magát. A német konjunkturakutató- intézet legutóbbi jelentése a világgazdaság egyes részeiben javulás tendenciáit állapítja meg. Nálunk a helyzet az 1932. év első hónapjai­ban tovább rosszabbodott. Kereskedelempolitikailag különösen nehéz a helyzetünk. A legtöbb-kedvezmény rendszere minden jel szerint súlyos válságba került: át­menetileg kénytelnek leszünk sok tekintetben eltérni ettől a rendszertől. Minden állam a többi államokkal szemben a kereskedelmi mérleg te­kintetében — kissé éles szóval — legalább is aktív akar lenni. Ez természetesen nem vihető ke<:sztül. A különböző regionális tervek oda látszanak kulminálni, hogy az egész európai kontinensen szoros gazdasági együttműködés szükséges és egyös kis államok gazdasági kooperációja óriási nehézségekbe ütközik. Azonkívül ilyesféle együttműködés előföltéte­lezi különböző pénzügyi kérdések megoldását is. A legutóbbi hónapokban a. szlovenszkói gaz­dasági és politikai körök igen temperamentu­mosán küzdöttek egyes követeléseikért. Köve­telték a tarifák átszámítását, ami nélkül az óhajtott nagy tarifareform nem vihető keresz­tül. Különböző dolgokat helyeztek kilátásba, reméljük, hogy a vasutigazgatás jelenlévő kép­viselője megörvendeztető kijelentéssel fog min­ket megnyugtatni, vagy meglepni. Igen súlyos problémát képez az állami szállítások elosztá­sának kérdése. Az evidenciábantartással szemben nagy el­lenállás mutatkozott, amely nem mindig fakadt tárgyilagos motívu­mokból. Ebben a tekintetben is gyors megoldás várható. A közigazgatás és különösen a kor­mány kétoldali nyomás alatt áll: Az egyik ol­dalon takarékoskodni, a másik oldalon beruhá­zásokat kell eszközölni. Egyrészt kijelentik, hogy takarékoskodni és invesztálni nem jelent ellentétet, másrészt viszont azt hangoztatják., hogy a pénzügyi helyzetet a mai időkben nem le­het eléggé óvatosan mérlegelni. Azon a néze­ten vagyunk, hogy takarékoskodásra a beruházásoknál is, de nem csupán a beruházásoknál van szükség. Úgy hisszük, hogy mintegy ötven-ötvenötmi.l - íiárd koronás betétállomány mellett egy sze­rény belső kölcsön enyhíthetné az átmeneti ne­hézségeket. A munkaerők leépítése és a munkaidő lerö­vidítése elérte a maximumot. Mindsürübben követelik nálunk a diktatúrát gazdasági kérdésekben. Ilyen óhajtás egyet je­lent azzal az aggodalommal, hogy nagykorúak vagyunk és azzal a félelemmel, hogy sorsunkért a felelősséget viselnünk kell. A demokráciának természetesen nem szabad a felelősség kölcsö­nös el- és áthárításává fajulnia. Nem vagyunk azon a nézeten, hogy a világpolitika feszültsé­gében elszigetelve maradunk. Azt hisszük azon­ban, hogy különböző fajtájú feszültségeket a magunk intézkedéseivel tudunk kiküszöbölni. Különösen vonatkozik ez a szlovenszkói gaz­dasági élet kérdéseire. A demagógiának nálunk nincs visszhangja, ez a konszolidáció jele. Bár­mily szomorúak is Viszonyaink, mindegyikünk törhetetlenü! és a lehető legnagyobb nyugalom­mal igyekszik kormányozni nagyobb, vagy ki­sebb hajóját és nem hódol be a kissé kényel­mes kétségbeesésnek. MatouSek miniszter beszéde Matousek kereskedelemügyi miniszter volt a következő felszólaló, aki beszédében hang­súlyozta, hogy a gazdasági válság ma már azokra az ágak­ra is átterjedt, amelyek még nemrégiben egészben vagy nagyrészt meg voltak kiméi­vé a válságtól Ez a hosszú krízis következménye, amely az elhasznált és eLveszőben levő tőke pótíását szinte lehetetlenné teszi és igy az egész gaz­dasági élet gyengítésére vezet. Miliiárdok maradnak külföldön, amelyek nagyrészt a forgótőkének felújítására szolgálnának. Ami eddig bennünket megóvott attól, hogy a gazr dasági válság veszélyes örvényébe kerüljünk, az aránylag pénzügyi függetlenségünk. Ne­künk, — mondotta a miniszter — nem sza­bad elkábulnunk a színes szavak esetleg előnyt ígérő területében, amelyek gazdasági függe t len ségünket meginga thatják. A miniszter ezután a részletekre tér át, utalt arra, hogy mindig amellett volt, hogy a szlovenszkói celluloze-gyáraknak az úgyneve­zett kereskedelmi adókat térítsék vissza. Ez a kérdés a legközelebbi időben kedvező megoldást is fog nyerni. Ez a tény jó hatást fog gyakorolni a szloven­szkói faiparra is. Erre az iparágra nézve fon­tos volna, hogy a szesznek benzinnel való ke­verését végre megoldják. A szlovenszkói vál­lalkozás a hitel drágulása következtében na­gyon meg van nehezítve. Megérti, hogy ez a helyzet, különösen most, nagyon fájdalmas és sajnálja, hogy az előkészületben levő törvény- javaslat előadásával a hosszúlejáratú jelzálog­kölcsönnek még a gondolata is háttérbe szo­rult. A szlovenszkói közgazdasági életnek leg­fontosabb követelése a közlekedési probléma elintézése. Útban van a tarifa átszámítása a helyiérde­kű vasutak forgalmában is. A kereskedelmi minisztérium előtt jól ismert, hogy egyes iparágakban a krízis, valamint a munkanélküliség Szlovenszkón jelenleg erő­sebb, mint a történelmi országokban. Én ezért — mondotta a miniszter — mindig amellett voltam, hogy az állami szállításokat és munkálatokat azon vidékek­nek adják ki, amelyeket a munkanélküliség a legjobban érint. Az állami szállítások statisztikájának közzété­telére irányuló törekvést a kereskedelmi mi­nisztérium mindig pártolta és nem az ő hi­bája, hogy ez a valóságban eddig nem történt meg. A kereskedelmi minisztérium továbbra js felszínen tartja ezt a kérdést és reméli, hogy az állami statisztikai hivatal a többi re­szortokkal együtt közmegelégedésre intézi el a dolgot. Ami Csehszlovákia kereskedelempo­litikáját illeti, le kell szögeznie, hogy a viszony az egyes államok között niapról- napra jobban kiéleződött. Középeurópa gazdasági reorganizálásához, amely annyira kívánatos, az érdekelt nagy­hatalmak hozzájárulására van szükség. Fokozott figyelmet kell fordítni a szloven­szkói általános rossz gazdasági helyzetre és ezt valami módon fel. kell javítani. Elsősor­ban a szlovenszkói fakitermelésről van sző. A fa és faipari termékek elhelyezése egész sereg országba, mint például Franciaország­ba. Németországba, Magyarországba egyre nehezebb lelt. — Mi, — úgymond — a holland, angol és svájci piacon is érdekelve vagyunk és azt kell néznünk, hogy legalább az eddigi helyzetün­ket itt megtartsuk. Az utóbbi időben a nép­szövetség gazdasági szervezetei is nagyobb fi­gyelmet fordítottak a faipari kérdésre és ez év áprilisában lesz az első szakértői konfe­rencia Géni ben, amely hivatva van enyhíteni a faipari krízisen. A gipsztermelést is védeni akarjuk a kül­földi gipsznek behozatali engedélyéhez kö­tött szállítása által és a faszénre is figyelmet óhajtunk fordítani, mert tudjuk, hogy ez a fontos termelési ág továbbra nem maradhat vámvédelem nétlkiU. Sajnálatos ténynek taraja a miniszter, hogy toeim sikerült a .pozsonyi Grüneberg-iéle gyárüzemet megmenteni. Mint ismeretes, Magyarországgal a keres­kedelmi szerződés megkötésére vonatkozó tárgyalások éppen a napokban újból felvé­tettek Prágában. A szerződésnéllküli állapot már egy és negyed éve tart, ami nem vofiít kedvező befolyással a két állam közti árucserére. A. magyarországi behozatal visszaesése első­sorban vágóimarhában, gabonáiban, , lisztben és más élelmiszerben nyert kifejezést, ezzel szemben Magyarországba való kivitelünk kü­lönösen textilben, fában, szénben és más kész gyártmányokban csökkent. A tárgyalás állap­jául a mezőgazdaságnak védelmére létesült törvényes helyzet szolgák Magyarország a kö­tött devizagazdálkodást vezette be, ez azon­ban nem minden. Én a helyzet megoldását abban látom, hogy a száíltott árukra garantálni kell a devizá­kat. Magyarországnak az általunk bevitt ára után nemi kellene több valutát kiadnia, mint amenyit az általunk behozott árukért kap. A legfontosabb vám tarifái is kérdések kö­zött még a papirfciviiel kérdését kell megol­dani. Mindenütt, igy Szlovenszkón is vannak speciális kiviteli érdekek, egyben azonban fontos vámivédelmli szempontok is. A cseh­szlovák poilitika mindig tekintet teli volt és és tekintettel is van Szlovenszkó speciális ke­reskedelempolitikai érdekeire, különösen, ami a mezőgazdaságot illeti. A handilovai sze­net is védenünk kell, mint ahogy támogatni keli a papír-, fa-, fém- és zománcaink kivi­telét. •. Matousek kereskedelmi miniszter beszédét azizal fejezte be, hogy dacára a válságos idők­nek nem kék pesszimistáknak lenni és rftméüi, hogy javulni fog a helyzet. A miniszter beszéd,e után Hodács dr. szólalt föl, majd Hexner Ervin dm., a szlovenszkói gyáriparosok országos szövetségének főtit­kára tette meg jelentését a következőkben: Hexner főtitkár beszámolója — Az ipari válság a legutóbbi három-négy hónap folyamán igen lényegesen kimélyült. A vállalatok egész sora beszüntette üzemét, számos más vállalkozás pedig oly mértékben korlátozta azt, hogy ezeket az üzemeket már csak formálisan tartják fenn. Különösen Középszlovenszkón már csak egészen kisszámú ipari vállalkozás dolgo­zik. A termelés nem csupán mennyiségileg, ha­AMELY CSAKIS A SCHICHT NÉVVEL VALÓDI nem érték tekintetében is csökkent. A legti­pikusabb szlovenszkói nyerst©rínék, a ia produkciója katasztrofális helyzetben van. A fűrészek nagyrésze leállott s a kivitel nagy­jából megszűnt. Az erdőkben kevés fa áll ma­nipuláció alatt, ami a szlovenszkói lakosság részére, amelynek élete igen szorosan függ össze az erdőkitermeléssel, súlyos kárt je­lent. A falepárló üzemek 50 százalékra csök­kentették termelésüket. - A celluloze-árak a világpiacon 40 százalékkal estek. A mai rak­tárak sok hónapra elegendők. A papirkivitel is csaknem teljesen lekorlátozódott. Énnek az árucikknek az árai a világpiacon 30—40 szá­zalékkal estek. A szlovenszkói munkanélküliség fészke az­előtt Középszlovenszkó volt, most már át­terjedt Nyugatszlovenszkóra is. A viszonylag kicsi szlovenszkói iparhoz jelen­leg mintegy 40 ezer kere&etnelküli ipari mun­kás tartozik, amibe nincs beleszámítva a rövid ideig tartó munka. A szlovenszkói munkanélküliségről túl kicsi és túl nagy számok keringenek. Te­kintetbe kell venni, hogy Szlovenszkón 80.000 —100.000 mezőgazdasági idénymunkás van, hogy a kivándorlást a legutóbbi évben csak­nem teljesen megkötötték és hogy manapság kétszerannyi nő dolgozik az üzemekben, mint a háboruelötti utolsó békeévekben. Úgy hi­szem, boigy február hónapban Szlovenszkó ugyanazon a nívón állott, mint januárban. A lényeges az, hogy a munkanélküliség viszonylag valamivel nagyobb, mint a történelmi országokban és hogy a nyomon intenzitása is nagyobb. Ha összehasonlítjuk az 1930. és 1931. ipari termelés összátlagát, akkor azt látjuk, hogy a termelés mintegy 15 százalékkal esett. Ezt a vizsgálatot csak az ipari üzemek egy részénél, 832 ipari üzemnél folytattuk le, amelyek 1930* bán 23 millió sichtet, 1931-ben pedig 19 millió 600.000 sichtet dolgozta^ le és 1930-ban 614 milliót, 1931-ben pedig 522 millió koronát fi­zettek ki bér fejében. 1931 első hónapjaiban az 1930- év ugyanazon hónapjaihoz viszonyít­va a helyzet nem volt olyan rossz, csak 1931 végén mutatkoztak egészen jelentékeny diffe­renciák. 1932 első hónapjaiban a termelés egészen mélyen az 1930-iki nivó alá süllyedt. Különösen vonatkozik ez a fafeldolgozással összefüggő iparokra, a mezőgazdasági és élel­miszeriparra (a malmokat kivéve), a vasérc- termelésre és a gyapotiparra. A bérű ivó nem esett egyöntetű vonalban. A szlovenszkói zo- mánogyárakbau a munka-sichtek száma 91 százalékra csökkent, míg a kifizetett hérosz- szeg 112 százalékot tett ki. Az üvegiparban a imunkasichtek száma 64 százalékra süllyedt, mig a bérösszeg csak 75 százalékra. A bányá­szatban is jelentékenyebben csökkent a sicht- szám, mint a kifizetett bérösszeg. Jelentősebb termelési visszaesés állott be: a cukorgyárakban, a keményitögvárakban, a kender-, len- és juttagjárakban, a műtrá­gya-, bőrgyapot-, papír* és celluloze-ipar- ban s a vasércbányászatban. Legújabb feljegyzéseink az 1932. év első két hónapjára vonatkoznak, amelyek 30 százalé­kos visszaesést mutatnak ki a cukor-, kemé­nyítő-, téglagyárakban, mészmüvekben, a pa­la-, kender-, falepárló-, műtrágya-, vasércipar­ban, zománcgyárakban, acélművekben, üveg­gyárakban és bőrgyárakban. Az ipar foglal­koztatottságára jellemző, hogy miképpen bo­nyolódott le a forgalom a vasutakon, mig a kikötői forgalmat csak a mezőgazdaság karak­ter izá Íja. A pozsonyi kikötő forgalma az elmúlt év­vel szemben emelkedett, a komáromi kikö­tőé az ér második felében különösen esett. CLtiaiaC qyom

Next

/
Thumbnails
Contents