Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)
1932-03-13 / 61. (2874.) szám
8 'PR&^-MaCÓ’AR-HI RliAP 1932 március 13. vasárnap. R kisebbségi magyar irodalom nagy eseménye: a „Magyar írás" megjelenése Az Erdélyi Helikon és a jugoszláviai magyar irók üdvözli k a csehszlovákiai magyarság uj folyóiratát — Az első szám március í6-án jelenik meg Szdovenszkó, március 12. A határokon túl is nagyon 'élénk érdeklődés fogadta a „Magyar írás" címen megjelenő irodaim'}, művészeti, kritikai folyóirat hírét. Az egész magyar irodalom legjobb erői üdvözölték { örömmel az uj lapot, amely ilyenformán a legbiztatóbb előjelek mellett jelenik meg a most kővetkező hét közepén. A csehszlovákiai magyar szellemi élet szép kiállítású, értékes tartalmú orgánuma havonként egyszer, számonkint azonban 80 oldalnyi terjedelemben fog megjelenni. így az első lépéseket is nívósán, magas igényekkel teszi meg, mindenképpen ahhoz a nagy hivatáshoz illően, amelynek be teljesítését magára vállalta. 'Az erdélyi magyarság tekintélyes, fejlett, kitűnő irodalmi folyóirata, az „Erdélyi Helikon" az alábbi üdvözlést küldte a „Magyar írás" szerkesztőségének, jelezni kívánván, hogy a. kisebbségi magyar 'kultúrák közötti kapcsolatok kiépítésénél milyen fontos szerepet lát az uj folyóirat számára. Az „Erdélyi Helikon" Így ir a ..Magyar írásiról: A „MAGYAR IRÁS'‘-ban dolgozó testvéreinknek küldjük. Hacsak a rideg udvariasság parancsolná, akkor szárnyalóan szép szavakba, tarkán színes és csillogó ruhába öltöztetnénk modatainkat, melyek azonban az élet benfentes diplomatáinak biztos mérlegén nem mindig jelentik az igazság súlyos értékét De legtöbbször fátyolnak bizonyulnak, mely az igazi érzést szeretné takargatni csupán. És nem volna ismeretien jelensége a magyar szellemi életnek, ha ilyen üdvözlés után — háború kezdődne. — Talán mindenkinél jobban tudjuk és súlyosabban érezzük: mit jelent a MAGYAR ÍRÁS első számának megjelenése, mit jelent kisebbségi helyzetben a magyar kultúra munkáját komoly elhatározással vállalni. Tudjuk nemcsak azokból a kezdéseinkből, melyek vereségekkel végződtek, de talán méginkább azokból a tapasztalatainkból, amelyeket az „Erdélyi Helikon“ eddigi ötödféléves élettartama alatt drága tanulságul szereztünk. A a örök és változatlan földműves-ember, amikor tavasszal, felszikkadt szántóföldje szegletén, először állítja be ekéjét, amikor előtte nincsen kihasított barázda, és körülötte, mindenfelé, minden föld ugar még, akkor leveszi kalapját egy szempillantásra és lelkében fohászkodik; „segíts meg Uram, hegy jó munkát végezhessek* *4. Több szava nincsen, de megfogja az eke szarvát és szánt, szánt. Nem számolja a kihasított barázdákat, nem lesi a delet és a napnyugtát. Ha alattomos kőbe akad eke-vasa, nem káromkodik; ha a kegyetlenül kemény föld eltöri ekéjét nem perel az Istennel. És nem vigad, nem ünnepel, ba bevetette a magot a földbe; de folytatja az nga- rolást a többi földön, mert soha el nem fogyhat az n munkája. A magyar kulturmunkásnak a sors sovány földet, nehéz éleíimmkát osztott, és abból a rosz- szabbik rész, a nehezebb munka nekünk, kisebbségi magyaroknak jutott. De a miénk a sovány, köves és lemosott föld és ezenkívül másunk nincsen. Nagy dolog ez, mikor a „Magyar írás** első ekéje első barázdáját hasítja a szlovenszkói magyar szántóföldön. Nagy és szent dolog ez. És megbocsássatok Ti, ha nem üdvözlünk a tósztok gyanus lelkességével, vagy a konvenciós udvariasság ünnepélyesen kongó frázisaival. De megállunk egy pillanatra a mi barázdánkban mi is, levesszük a kalapot fejünkről és felétek pillantunk. amikor némán fohászkodunk: segítsd meg őket Uram, hogy jó munkát végezhessenek. És azzal a jó érzéssel fogjuk meg ismét ekénk szarvát, bogv íme, eggyel többen vagyunk: munkások a magyar műveltség szántóföldjén. Amikor most megkezdőitek munkátokat, fogadjátok jószivvel a lelkűnkből fakadó egyszerű fohászkodást és gondoljatok Ti is szeretettel mi- reánk, akik őszinte és testvéri szeretettel kérjük és kívánjuk a „Magyar Irás“-nak a jó munkát. Erdélyi Helikon szerkesztősége: KÓS KAROLY KOVÁCS LÁSZLÓ Az erdélyi magyar irodalom üdvözletén kívül figyelem rém élló sorokat küldött a ...Magyar Irás“ megjelenése alkalmából a kiváló jugoszláviai magyar iró, Szenteleky Kornél ie, aki egyébként a „Magyar írás" ji i ve szí ;i v i ai sze r keszidje. Ezek a sorok Így hangzanak: Mi, jugoszláviai magyar irók mindig csodálattal és szelíd irigységgel nézünk Erdély meg Csehszlovákia felé, mikor ott gondolatok, lapok, tervek, könyvek születnek, amikor ott aj irodalmi életnek olyan fejlődési fokozatait látjuk, amelyekről mi még álmodni sem merünk. Kevesek vagyunk, gyengék vagyunk. Nincsenek fradi- cióink, nincs Kazinczy Szövetkezetünk, nincs Kemény Jánosunk, Marosvéesünk é* sok mindenünk nincsen, a Közöny pedig úgy üli a lapos, tespedt vidékünket, mint keleti isten-kolosszus. Mégis, mikor ilyen nagyszerű elindulásról hoz hírt egy kassai levél, ez nekünk szegényeknek, irigy en vágyakozóknak éppolyan ünnepnap, mint az ünneplőknek. Valahogy ilyenkor tisztábban, ünnepélyesebben érezzük azt, hogy testvérek vagyunk. Minden elindulás, minden ugnirtörés: ígéret De mikor izmos legényeket látunk az eke szarvánál, mikor duzzadó akarat, nyugodt magyar öntudta feszíti az izmokat és mélyíti a barázdákat, akkor bizonyosak vagyunk abban, hogy az elin- dulók célhoz érnek, hogy az ngartörők és magvetők munkája életet teremt a feltört ugarokon. Mi kevesen, gyenge izmainkkal, lelkes odaadással sietünk a hajnali munkához. Segíteni akarunk szivünkkel, hitünkkel, karunkkal, hogy ez a testvéri munka minél szebb és dusabb kalászokat hozzon. A termés, az élet úgyis mindnyájunké, az egyetemes magyar kultúráé. A meginduló munka lám és lendülete miránk is átragad. Lüktető együttérzéssel, testvéri szeretettel üdvözöljük az eliudulókat és köszöntjük a felkelő napot, amely aranyvörös glóriát fám a hites és hivatott magvetők közé. V jirgoszl. Magyar Közművelődési Egyesület Írói csoportja, nevében: SZENTELEKY KORNÉL. A gazdag tartaloiramal megjelenő folyóirat ■első, 80 oldalas márciusi számát az ■előtfize- tőfcbek a következő héten 'kézbesíti a „Magyar írás" munkácsi kiadóhivatala. A folyóirat évi előfizet ősi- ára 80 korona, számonként 8 koronába ikerül. Előfizetni a „Magyar írás" kiadóhivatalában (Miu'kacevo-Munifeáos, Kőrösvég-u. 33), szerkesztőségében (Kosice-Kassa, Fö-u.. Lő- esel-ház) vagy a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezetnél (Kosioe-Kassa, Eder- ucca 9) lehet. A Kazinczy Könyvbarátok Társaságának tagjai évi könyvsorozataikban két könyv helyett kapják a „Magyar írás“4 s így érte a rendes előfizetési árnak a felét fizetik. A fűzött sorozatiban a folyóiratot .'és négy könyvet évi 120 koroua tagsági díjért, a kötött sorozatiban a folyóiratot és négy könyvet kötve évi 150 korona tagsági díjért kapják. A Magyar Irás-ra vonatkozó ie[világosifásokat az érdeklődőknek a folyóirat szerkesztője, Darkő István megadja. (Kosioe- Kassa, Fönn,, Lőcsei-ház.) A korábban megszűnt „Uj Munka" előfizetőit semmiféle károsodás nem éri, mert befizetett előfizetési dijuk értékében megkapják a „Magyar írás" számait, természetesen az első számtól kezdve. (ón.) HAZAFELE... Irta: HUNGARICUS VIATOR Nirza—Innsbruck—Becs, március. Lányok, fiuk, — hónuk alatt fürdőruhával, — a nizzai plage-ra sietnek. Búcsúzóul végigsóíáJom a naparannyal teleszórt partot, utoljára fúrom tekintetem a messze kékbe, vijjogó sirályok integetnek lomha szárnyaikkal Good-bye-t. Hotel cédulákkal tépázott bőröndöket rak autóbusz emeletes hátára fürge chasseoir, Aurevoir-t rebegnek. —■ rebegek én is, — Coock-jegy külső, útlevél belső zsebben, borravalók szélnek eresztve. — szélnek ereszkedem én is. Irány: Turin—Verona—Innsbruck—Wien. Mint berekedtt rádió surrog a vonat, álmosítóan ropognak a kerekek, fülemben szendereg a tegnap esti dal: — Good night sweat hart... * Ellentétekből viliin hangulat. Az angol sétány lagymatag melegében ácsorogtál tegnap, — Innsbruck állomásán, vad hófergetegben szálkái ki ma. — Ilyen verőfényes meleg season-ra alig emlékezem, — gargalizálta az ángi'ius miss, — rég értünk ily kegyetlen telet, — köpi ki bőröndök alatt görnyedve a vén innsbrucki „Troger“. * Brumm...! — kapcsolnak... — aludtam? — hol vagyunk? Gyermekkoromban álmodtam ekkora szépet: július, gondtalan, napsugaras vakációzó napok ..., — ébredés: ásító cselédleány füti a szobát, gyors kapkodás, mosakodás közben mormolom az imát, — morzsolok zsemlyét — könyveket szijazom, havazik, hócipőt haizok. még tiz perc, siessünk, messze az iskola. Álom II.: Verőfény, tenger, napsugár, lelki vakáció ... — Ébredés: havas csúcsok között kacskaringóz a vonat, piszkos köd: eürü szitán bámul a megkopott táj, — elemózsiáé kofferem szijazom —: szállodák napos ebédlőjében nem vár többe francia menü. Színtelen, hideg itt, is az ébredés. S kősziklák kéményei fölött kondorkeselyü kering... * — Színtelen, szürke? — dehogy! rég látott bál, havas rumba táncol, ficánkol a keményre fagyott éjben, az innsbrucki állomás oszlopairól küzködve pielogank legyengült csillárok: hideglelős fények. Csülökig hóban, fülig kabátba bújva gázolunk sínpárok jegesre gyantázott végtelen húrján, előre fázunk fütetlen szobák vidéki hidegétől. — A legközelebbi hotelbe! dirigálom a hordárt, — Vietoria! rekonnendálja ő. — Biztató név, — kelemes meglepetés: fűtött szobába vezet a portás. * Innsbruck; Vasárnap reggel: félváros (skii)-talpon. Hja, öregje, féri ia, nője szél u begyekbe. Orruk előtt ezres h egyórai ok, fehérek, mint névnapi torta, melyre tejszínhabból érnél tornyot gondos anyai kéz. Micsoda változás: vidék, levegő, emberek, szokások, — szóps égkirálynőkben. Egy-egy kipirult rózsaszál minden innsbrucki leányka. Bezzeg nincs szükségük rúzsra, egyébre. — a téli sport a leghatásosabb fest.őszeiJ, — a legtermészetesebb ecset-párosra mázolja arcocskáikat az éles tiroli levegő. Gyalog másszáik meg a közeli Igels-t, s kis kocsma nepégett verandájából gyönyörködünk a hegyhavas tájban. Minden parádénál, minden díszteremnél ragyogóbb, minden farsangi lármánál szebb, ábitatosabb, megnyugtatóbb az Istenrendezte nagy szimfónia, e haugnéliküli koncert. — halk. puha. befedte végtelen csend. * Becs: három nap: három színházi est. A Józsefvárosi színházban: „A torockói nveny- asszony“-t, a Burgszinházban: Bruckner uj darabját: Timon-t, e másnap az egy estén szint-ekerülő Faustot nézzük meg. Melyikkel kezdjük? Angliai Erzsébet szenzációs pesti bemutatója magyar szempontból is ismét aktuálissá teszi Brucknert. A „Timon" bécsi kritikája az EHisabetih von Eng- land múlt évinél is robbauatosabb sikeréről referált, — vonatról egyenest a Burg fiókpénztárához sietek, az esti előadásra a negyedik emelet (valamikor kakasülőnek hivtuk) utolsó ottfelejtett jegyét tudom csak megszerezni. Béos legnagyobb térfogatú színháza utolsó helyig „megtelt". A koldius Becsben, a lerongyolt Ausztriában. Klasszikus izü prózai darabban, közel 25-ik előadásán. Nem próbálom az uj Bruckner-darab akármeny- nyire tömörített klasszikus és mégis modern célzatú tárgyát leírni. Félszeg, hiányos, mint rosszul sikerült fotográfia, ha nem mesteri kéz kivonatolja, tálalja eléd a mesét. A régi Athénben játszik, egy macedón hadüzenet keretében. Pont. Háborús hangulat... Minta: — érték nélkül? — sok mély értékkel, — ha levonná belőle tanulságait a kor, — memento: megint ott folytatjátok, ahol abbahagytátok akkor, —- Athénben, Timon idejében. — Versaillesben Olemenceau idejében s fogjátok folytatni Moszkvában. Sanghajban, a Sta- linok, Joehizawak, Tardieuök, John Simonok leszerelési korszakában, — majdan Labradorok néma jégvilágában, — pont. S a zsúfolt Burgtheater lelkes közönség© lelkesen tapsol a vildglelki isme rét lelketleuségére célzó finomszövésü lelki tendenciáknak. * Faust; Ridhárd Beer - Hóim ami átdolgozásában, egy estén, hatodfél órás folytatólagos előadásban, a Burgban. A Goeíbe-év ünnepi beharangozása az uj bécsi Faust. Száz óve, két hónappal halála előtt még egyszer hozzá akart nyúlni a Fausthoz Goethe. — Az 1831 november végén pecsétes levélbe zárt opus II. része azonban már nem kerülhetett felbontásra. Goethe a végső csiszolást, nem végezhette el. Az utóvilágra háramlóit a merész feladat, szentségtörő kézzel nyúlni Goethe halhatatlan alkotásához, időnkint uj és uj zománccal vonni be azt. Ám a Himalája sem született, egy nap alatt. Isten megteremtette, s idők fergetege rakott rá ujább, s újabb réteget. A szinarany azonban a hegy mélyében maradt. A bécsi előadáson Jansse.n (Greteken), Balser (Faust) és Aslan (Mephisto) bányásztak belőle ismét nagy tömeg aranyat. l’orockó: A J őse p bétád tét Theaternek némi kis irodalom harcokat kellett a Braut von Torocko bécsi előadása előtt és után a bécsi román követséggel vívnia. Megnelhezményezték, hogy a román közigazgatás vidéki kiskirályát figurázza ki a hirtelen európai hírűvé emelkedett kitűnő erdélyi író. A régi népszínművekben hányszor csúfoltuk ki mi magunk saját vidéki figuráinkat, 6 eszébe se jutott senkinek, hogy egy részeges jegyzőről ez egész vidéki közigazgatás romlottságára következtessünk. Másfajta, élőbb sebek felé tapintott itten úgy látszik ledig mester. Pedig Parisban, most két éve, sokkal brutáli- sabb, szintén román érzékenységet sértő darabot játszottak hónapokon keresztül óriási sikerrel. „L’escallier de service", — .. Cse 1 é d lép eső''. — volt a címe a rettenetes szatírával megírt darabnak. Nem Romániáról, röviden: egy balkán országról, s annak fejedelemasszonyáróL s viselt dolgairól volt benne szó, ám a szereplő személyek,ől játszi könnyedséggel rá lehetett Románia sokat szereplő személyiségeire ismerni s hiába tiltakozott a párisi román követ, amit némi kihagyások után is meghagytak, borsnál, paprikánál is erősebb. maróbbhatásu volt, — a darab sokszázszor ment, s Románia nem pusztult bele. Pedig Románia Páris dédelgetett gyermeke! — az irodalom szabadságát azonban gyermekénél is jobban megvédelmezte a „Liberté" gloiros nemzete. írásnak, — kritikának sehol oly tág tere mint a franciáknál. S amint megbecsülik az Írást, a legszigorúbb kritikát sem veszik zokon. — aki a porondon sétál, kritikus urakkal találkoznia kell. — Bon jour! köszöntik egymást, s nyugodtan sétálnak egymás mellett el. A torockói menyasszony bécsi előadása azonban minden kritikát kiáll. Wessely Paula kisasszony ezzel a szerepével világkörüli útra indulhat, Gombaszögi Ella Blum- néja pejig ma már Béceszerte is ismert s ünnepelt alak. Gombamódra nőnek a magyar művészi tehetségek. A két szomszéd fővárosban is két pompás Gomba nőtt óriássá, arat esténkint házrengető sikert S mivel mindkét Gomba jó gomba, — velük szemben a legszigorúbb kritika sem lehetne goromba. ÁSGUTHY ERZSI: TÁRSASÁGBAN Ülök S köröttem hazug hullámverése áll a cifra árnak. Szólnak hozzám. S szaraik, mint éretlen szilva Köp palinak meg drága magányom szigorú, tiszta kiűzött kapuján s hullanak sáros talpam alá, mint kukacos gyümölcs, amit fájáról levert a szél. ORBÁN JANKA: HINTA A mai nap is közelebb hoz hozzád milyen szép voltál annyi, annyi élet és kívánás van benned ta vasz nagy kibontakozása imája ennek a szédítő nagy fiatalságnak. A szellem, a lélek — látod * ez az én fényárnyékom less és vigyázz néha utamat állja így birkózom én e kettős énnel két érzéssel. Egyiket kinevetem, másikat 1 etagad o m cserélgetve szomorkodom vagy útközödön). Vagy bármilyen igaz hazugsággal állok magam előtt más ok előtt de mindegy is akár hogy is meg kell halnom.
