Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)
1932-03-13 / 61. (2874.) szám
'MW<UU-A\aG&^-H1RLAE> 1932 március 13. vasárnap. ———mim, ii—----------Koldusok é s álkoldusok Budapest, március. Utóbbi időben a koldusok nemcsak feltűnően megszaporodtak, de szinte ki is sajátították maguknak azt az egypár keskeny, ragyogó kirakatokkal büszkélkedő uccát, hol még nem is olyan régen a „társaságihoz tartozó, vagy hozzá tartozni óhajtók oleigáns áradata hömpölygött végig a déli órákban. Akkoriban még a Belvárosnak niagvolfcak a maga stanún koldusai, a koldusoknak megvoltak a maguk stamini adakozói, a koldulás .jövedelmezett, konkurencia nélküli biztos megélhetést nyújtott. Egyszer azonban, senki se tudja pontosan, mikor és hogyan, megindult a város minden rész felől, a lassú, de vissza nem tartható koldusáradat a city felé. Megszállták az uccasarkokat, a később jöttek a kapualjakat, odaplántálták mggukat a jobb fór galrou üzletek elé, míg végre, több „állóhely11 nem lévén, elkeveredtek a korzózók tömegében. Miután a gondtalan koraózó egyre kevesebbé vált, a. koldusok csapata meg egyre nagyobbá, egy kis túlzással, de az igazsághoz hiien, azt kell állitani, hogy a belváros nótáiban vigau korzózik a kéregetők hada. Eleinte csöndesen szemlélték ezt a feltűnő jelenséget, de mert csak nem akart vége szakadni, küldöttséget menesztettek a kereskedők a főkapitányhoz, kérvén, hogy tisztítsa meg a Belváros uceáit az egyre jobban elszaporodó koldusoktól. Detektívek razziáztak, közönség panaszkodott, panaszkodik állandóan, a koldusokkal szemben eredménytelen a hadjárat, Úgy látszik, szeretnek korzózni. Mert egyéb magyarázata szinte nem leket ennek a csökönyös, mindenáron a Belvároshoz való ragaszkodásnak. Hiszen a koldusok jól tudják, saját bőrükön tapasztalják, hogy a jószivii adakozó a Belvárosban épp oly ritka, fehér holló számba menő jelenség, mint bárhol másutt, mert vagy nincs „;ószíve“, vagy nincs fölösleges fillérje. Sőt még talán a szükséges sincs meg. Jó keresetre hát nem lehet számítani itt sem. És azért mégis, egyre áramlik a koldusok tömege a Belváros felé. Lassan forgalmi akadállyá növik ki magukat. Jobb ügyhöz méltó buzgalommal rójják, bicegik, tipegik, üvöl- tik, könyörgik, suttogják és hörgik végig az uccát. És amellett meggyőződéssel és szívesen korzóznak. Nem vagyok rossz ember, se fukar, se közömbös, és ha van pénz a tárcámban szívesen adok akkor is, ha tudom, hogy a „vak koldus41 laposat pillantva belenéz a tenyerébe, hogy a kapott obulus arányban van-e szívből jövő köszönetével. Azt se akarom mondani, hogy mindenütt csalást, ámítást szimatolok. 0 nem! Csak ezek a korzózó koldusok késztettek arra, hogy több figyelmet szenteljek ennek a szabad és szívesen űzött pályának. Azelőtt a koldustól megkövetelték, ha nem is a kötelező iskolai végzettséget, de a teljes munkaképtelenséget és írások igazolták, hogy a kolduláshoz oka és joga van. Hogy azután veleszületett élelmességénél fogva mennyit jövedelmezett neki a métier, az már nem tartozik rám. Ez az ő privát ügye. Ha tehetséges, megérdemli a sikert! De ezt az újonnan feltűnt illetéktelen outsider-ek teljesen dezavuál'ák a régi, becsületes koldulásban megőszült kasztot. Mert a Belváros korzózva koldulok tömegében az is megtörtént már, hogy egyszerre csak megáll az ember előtt egy bundás, jól és frissen borotvált fiatalember, csekély adomány után esedezve. Nem a ruha teszi az embert. A ruha csak az embert takarja, meg a pénztelen tárcáját, az üresen korgó gyomrát. De ez a bundás kéregető ellenszen-, vet keltett. A bunda szinte jelezni akarta, bőgj' ö igen. ö tudja a Váci-ucca: noblesse obiige. És ha már valaki ott koldul, az öltözzön is neki, akár saját, akár kölcsönzött bundában, hogy ne rontsa az esetleg odatévedt idegen belvárosi eleganciát illető reményeit. Meg aztán a korzózás stílusosabb is, igy bundában. Neki pedig ez van ólján fontos, ugyebár, mint a csekély adomány után való esen- gés. — A bundás azonban egyáltalán nem ébresztett senkiben részvétet. Jelezni óhajtotta, hogy neki semmi köze a többi rongyoshoz, Teljes mértékben elérte célját. A bundajelnuez megbukott. Ugyanúgy mint az a siránkozó anya, kisdedével karján, akiről kiderült, hogy ha az anyasághoz volt is népi köze, ehhez a gyerekhez azonban semmi esetire sem. Kölcsönkérte a szomszédtól, napi 50 fillér ellenében. De azért épp olyan elszántsággal követte nyomulj azt a pár embert, kinél némi aprópénzt szimatolt, mintha önön vére, saját gyermeke sorsa feküdt volna ólomsullyal a szivén. Minden pálya, mesterség, foglalkozás, megélhetési lehetőség, legyen az szabadon választott, passzióból vagy kényszerből űzött; megértést, támogatást, tiszteletet érdemel. De a, belvárosi koldusokat most már nem tudom tisztelni. Eljátszották a szánalmamat. a szimpátiámat. Az álkoldusok hitelt rontottak, mint az a szintén pár évvel előbb feltűnt ál- geufrység, mikor minden második fiatalember, bekecsben, lovaglópálcával, sörtével vagy vadlibatol- lal ékesített kalpagban andalgott végig az uccá- kon, ezer holdat, tömött tehénistállót, hátaslovakat sejtetve a háta mögött. Hamar eltűntek, letűntek, megbuktak. A jelmez jó volt, de túlságosan sokan voltak a jelmezesek. Ugyanígy áll a dolog most a koldusokkal, csak a külső adjusztálás nem egyöntetű. Az igazi gentry, az igazi koldus megvetéssel fordul el az őt jól-rosz- szul imitálótóL Az imitáló pedig egy ideig tartó fondorkodás után feladja a harcot. Az álkoldusok egyelőre még szilárdan állják — csak a napi kereslet kisobbedik aggasztóan. Mi lesz például azzal a szerencsétlennel, akinek még két hónapig kell rázni h fejét, hogy az újonnan épített kis családi háza költségeit az utolsó részletig le tudja fizetni? Nem lehet kellemes folyton fejet rázni, idegwokkot ját- szani. De egy szép kis családi házért kénytelen meghozni ezt az áldozatot. Nem volna csoda, ha polgárháború ütne ki a kolGOETHE ES A FILOZÓFIA Irta: NEÜBAUEB PÁL „Goethe és —ez. mosd a téma mindenütt, ahol kultur emberek ünnepük a legnagyobb németet. Goethe és a filozófia az feszes Goethe- téjnák nemcsak Iegérdekesebbike, hanem kellő rávilágitásnál Goethe totalitásának elemzésében az Ariadne fonala. Nem irt egyetlen sort sem, amely mögött ne lapipangana a filozofikus, metafizikai tartalom és jóformán az, amit Goethe költői oeuvrejének nevezünk, egyetlen filozófiai mag. Goethe egyszer azt Írja Spinozáról Herdernek és Stein asszonynak, hogy tekintsék Spinozát szent kereszténynek. Ez a megjelölés annál tudatosabb, mennél mélyebben értelmezzük az akkori idők fölfogását Spinozáról, akit pogánynak mondtak. Goethe ismerte föl azt a döbbenetes tényt, hogy a „po- gány“ Spinoza Istennel kezdi és vele végzi :,Ethica“-jáfc — Istennél egyebet nem ismer és az egész emberi, földi, kauzális lét számára a relatív világszemlélet csalóka délibábja, amelynek nincs lényege. Láthatatlan az egy,, egységes Isten, mindenütt nemcsak jelenlévő, mindenütt ő a lét és a jelen. Ez Spinoza filozófiájának (amelyet azok, akik relatív világszemléletét abszolút filozófiájával keverik össze, pan- teizmusnak kereszteltek el) a magva és ebből a magból kelt ki Goethe költészete. Csak a legnagyobb költő tudta ezt a végnélküli föladatot megoldani; Goethén kivül talán sepkinek sem sikerült volna. Mert Spinoza abszolút szubsztanciája, minden érzékelhető anyagi világ magánválója, láthatatlan, ésszel föl foghatatlan, mentes minden agybeli kategóriától, kvalitástól, kvantitástól, relációtól, moralitástól — megélhető az intuícióval, de csak a kevesek, a kiválasztottak számára, akik művészetben, filozófiában és a szeretet misztikumában úgy fedezik föl az Istent, mint Mózes a csipkebokor lángjaiban. Mikor tehát Goethe. Spinoza filozófiájától ittasultun ezt az isteni magot költészete hatalmasan terebélyes fájába ezökkentette, azaz érzékelhetővé, láthatóvá hidalta át az abszolutumot a relatív világszemlélethez, minden idők egyik legnagyobb költői teljesítményét mutatta be a világnak és a sokszor hangoztatott goethei harmónia és totalitás nem más, mint. a relatív világ sokszerücé- gének (tehát a sokszerüség részei egymás elleni küzdelmének) az egyetlen-egy, abszolút szubsztanciában való föloldása. Ez a vEaust“- nak legbensőbb értelme: Spinoza filozófiájának dramatizálása. Goethe úgy tett, njint Platón, aki az Erosz (abszolút szubsztancia) ábrázolására költői szárnyalásu mítoszokat alkotott. Platón azonban nem volt, költő és nem álltak rendelkezésére a költészet módszerei. Mítosza félig filozófia, félig rajongás, amely nem tud fölemelkedni a realitást alkotó figurális költészetbe. Goethének ez sikerült: minden alakja a Spinoza filozófiáját szemlélteti. A Faust legvégén azonban, ott, ahol a kimondhatatlan kimondásának föladata előtt állt, merészen, a katolicizmus fenomenológiájába nyúlt és a katolikus miszticizmus alakjainak százába rakta azt, amire önmaga erejéből -nem tudott alakokat teremteni. Doktor aagelicus, doktor ma- rianus, • doktor extatikus, mater dolorosa, una poeniteutlum —, az egész katolikus mennyország száll alá a földre, hogy kimondja: „A!les Vergangliche ist nur ein Gleichnis." Annak ellenére, hogy a középkori skolasztika és vallásköÍtészét minden eszközét és alakját igénybe vette, nem tudta föladatát megoldani, mint ahogyan Shakespeare sem tudta a Hamletiben. bármennyire is megközelítette. Ebben az irányban Goethe minden müve ’ torzó maradt, amit különben ő maga is hangoztatott Eckermannal szemben. Goethe, a spinozista ily értelemben véve diametrális ellentétben állt Schillerrel, aki Hantot fogadta el tanitómesterének. A filozófiai ellentét a kettő természetében nyilvánul meg. Goethe minden szava természetbe (a Spinozái deus sívé natura) gyökeredzett realizmus, míg Schiller úgynevezett „idealizmusa" Goethének elviselhetetlen fellengöség veit, ,amely a realitást nélkülözte. Ea:v kevéssé ismert párbeszéd igazolja ezt, Schiller egyszer meglátogatja Goethét, aki akkor a növények metamorfózisával foglalkozott, Schiller rá akarta birni, hogy foglalkozzon inkább újra a költészettel és ezért, lekicsinylőleg Goethe tanulmányára azt mondta, hogy ..das sind nur Ideen" — szóval nem komoly, megalapozott valami. Goethe pillanatnyi gondolkodás után ■igy válaszol: ,.Es kann mir lieb sein, dass i-ch Ideen habé, die ich mit Ohren hőre uud mit Augen sehe.“ Ebben az egy válaszban benne van a Spinoza és Kant, Goethe é6 Schiller közti filozófiai ellentét. Goethe számára természet egyenlő idea (görög értelemben), azaz a spinozista Goethe nem ismer különbséget természet és abszolút szubsztancia közt, mert a természet csak az emberi megjelenési formája a láthatatlan magánvalónak. „Das Unbe- scihreibliehe, kiér ist-s getan!" — a megnemir- hatót irta meg Goethe és formált# át költészetté. Ez az ő nagy tette, ez az ő viszonya a filozófiához. Nagyszabású estély keretében méltatta Györy költészetét a prágai magyar ifjúság Prága, március 12. A Prágai Magyar Akadémikusok köre tegnap nagyon szépen sikerük Győry-est keretében hódolt Györy Dezső költészetéinek. Az előadóesten a prágai magyar sziget szine-java ott volt, igy megjelent Ghiczy Jenő dr. követség! tanácsos és neje vezetésével a prágai magyar királyi követség több tagja családostul. Szakai! Hajnalka, az E rzsébet-diáko'tth.on vezetője, Forgách Géza felelős szerkesztővel az éléin a Prágai Magyar Hírlap szerkesztőségének több munkatársa, Irmaim Klára dir., ifj. Szent-Ivány József és mások. A diákság köréből mintegy kétszázan vettek részt az irodalmi estélyen. A műsort Turóczy Bertalan egyetemi hallgató szavalata vezette be, ki Györy egyik program versét, a Költő beszél ciimüt adta elő meleg érzéssel.' Zapf László szábadelőadá sóban behatóan ismertette és méltatta Györy költői oeuvre-jét. Előadásában kimutatta Györy költészetének alapmotívumait s jellemezte a költőnek az ifjúsághoz való viszonyát, Előadásának gondolatmenetét az aláb- b i akb an i smertetjü k: — A szlovenszkói magyar líra két legtehetségesebb reprezentánsa Mécs László és Györy Dezső. Mécs László útja, az emberiség szociális problematikájából indul ki, s úgy tért vissza a magyarság problémáihoz. Györy Dezső a magyarság talajából nő ki és abban keményen megtör ét ve, az emberi kozmoszhoz ér. — Győrv Dezső első verseiben szomorú dusok kozott és az igaziak plakátokon hívnák föl a közönség figyelmét: óvakodjanak a hamisitvá- nyoktől, mert „már minket is utánoznak44. A Galíciában elveszített szemvilágot, a Doberdóról hazahozott idegreszkotésl; az ezer különböző rémségben szerzett testi fogyatékosságot. A nyomorúság divatba jött; divatba hozta az élet; de üzlet lelt belőle az élelmeseknek. Akiből pedig hiányzik az élelmesség, az bel városi korzózás, hangos abajg&tás, szánalmat kelteni tudó siránkozás helyett, szemérmesen, szó nélkül, rezignálton és éhesen dől ki a sorból. LÁSZLÓ JUTKA. örököse a magyar sorspr oblómának. Ez a kérdés a sajátságos magyar természet, a „nagy bús magyar közöny", a középszer negligálásával a végletek harca. Györy a modern magyar irodalom nyomén indul el, de egy percig se lesz epigónja, amennyiben pl. művészetének egyéni étosza a szavak misztikus erejű tultömöttségével Berzsenyi Dánielhez áll a legközelebb. Nála a magyar sorsprob lein atikához is egy uj szín: a kisebbségi magyarság lielyzetrajza csatlakozik. A legtárgyi- Iagosabb szemlélő szempontjából is nagy válságot jelentett az államfordulat a magyarság számára. Györy Dezső tragikusan felérezte a szlovenszkói elszegényedett magyar nemesi kúriák és a kisvárosi magyar intelligencia sorsát, (ősz a kúriában, Királyfiak az uc- casarkou stb.) — Mielőtt küldetéséhez fogott volna, két dolgot kellett legyőznie: az általános pesszimizmuson kellett heroikusán erőt vennie és a gondtalan élet boldogságáról lemondania egy nagy hivatás ígéretéért. S ezt el is érte magáiban. (Három sors van, A balogi hegyek.) A kisebbségi sors megrázó zászlóbontása volt a magyar múlttal való szánni vetés. (Egyik nagyapáim, Másik nagyapám.) Többek között az iaszkéta ipagyar becsületesség és önfeláldozó szeretet az a talizmán, miit a régi hivatalnokosztálytól átvehetünk és amihez méltóknak kell maradnunk, csakhogy a nehéz időkben uj herodamusra van szükségünk. Györy a modern magyar irodalom századelői triászának hatása alatt a parasztihoz menekül, akit azelőtt csupán mint különös érdekességet ismert. Györy Dezső elejitől fogva a jövőbe vezető utat keresi. A „százados adósságot" nemcsak mint nehéz örökséget látja, hanem mint uj kötelességeket. Az uj kötelességeket világviszonylatban e megoldatlan szociális kérdés determinálja. És Györy Dezső erős élniakardsának legszebb lendülete volt, amikor a kisebbségi magyarság sorsát, neon mint lassú pusztulási fogta fel. A kisebbségi sors Istentől rendelt .^magyar életiskola", melynek határozott tendenciája a szociális igazság irányába esik. Ennek a feladatnak beteljesítésére egy egészen uj magyarság: a magyar fiatalság vau hivatva. A magyar fiatalokban találja meg Györy Dezső az „ujarcu magyarokat". Györy Dezső nem politikus, csak költő. Felvázolta a nagy koncepció kontúrjait és elhallgatott, Hosszú ideig hallgatott. Az általa vezényelt ifjúság egy része a szóvje.izmusba jutott. Györy Dezsőt csak akkor lehetne okolni az ifjúság útijáért, ha kozmo- politizmust vagy polgári materializmust hirdetett volna. A kozmopölitizmus vádját sen* ki nem emelheti ellene! Költészete pedig, de különösen szerelmi költészete, a legtisztább vádirat a polgári materializmus ellen. Minden versében istenhivő. Az életet a Szellem és az Anyag harcának tekinti, (Örök harc stb.) A szerelemben is ezt a harcot látja. Mindig a magasabb lelki élményt keresi. Ez után sóvárog akkor is, mikor utolsó verskötetében, a Hol a költő-ben dekadencia üti fel fejét. (Forró litánia, Meztelen kedvesem.) És ebben a kötetben van néhány olyan tiszta szerelmi verse, amilyet a legújabb magyar irodalomban keveset Írtak, (Elültetlek a szivemben, Sziszifuszi ének stb.) — Hosszú hallgatása után ez év elején jelent meg „Hol a költő?" kötete. Ez a kötet a szlovenszkói magyar életnek ismét nagy eseménye. Már hallgatása is költészet volt: kordokumentum. Uj kötetében, ha' akad is dekadencia, az nem szubjektív menekülés és öncsigázás, ami különben a válságba jutott intellektus gyakori veszedelme. Nem. Mert ami letörés van benne, az többé nem a saját személyi ügye, hanem az emberi kollektivuim letörésének a zökkenője. HB» oeruzaiheggyel, Vidéki nyár, Kenderáztató, Két tűz között. Hol a költő? a kisebbségi magyarságban csalódott Györy Dezsőt mutatják. Csalódott, azonban mégse csinál ebből gyászlobogót cégérező mártír cin ságot. Kötetének mottója: „Aki csak szenved, az a halálfia." Tenni kell valamit, mert a pasz- sziv szenvedés vétkes öngyilkosság. (Defekt.) — Ha nem is vesszük azt, hogy éppen legújabb verseiben a problémás Györy Dezsőnél itt-ott szokatlan életbuzogás tör fel és ha nem is tulajdoni tanúnk font osságot annak, hogy a végletek között hánykolódó magyar népiélek munkás lehetőségét az alkotó kiözóputon először ebben a kötetében találja meg (Fiatal fiatalok, örök magyar arc), akkor is látnunk kell, hogy nem Györy Dezsőben van a defektus, hanem az adottságokban. Költő beszél, Egyenes ut, Harmincasok, Az igazi hit, Harmincévesek jelentik: ezek a versek mind az életerős, alkotásra kész költőt mutatják. A Hol a költőben most már egész határozottan látja, hogy a kisebbségi magyarság feladata csakis a szociális igazságon alapuló magyar jövő kiépítése lehet. — Györy Dezső a vajúdó világ keretéiben egy eljövendő emberibb magyar jövőnek reálisan optimista és hivően idealista kisebbségi magyar költője. Zapf László magvas előadását Nagy Árpád és Madarász Lajos kitűnő szavalatokkal illusztrálta. Általános figyelmet kelteit Györy Dezső Beszélgetés az öcsémmel című önvallomása, melyet Baráth László olvasott föl. Györy ebben az írásában az ifjúsághoz való viszonyát világítja meg s az egészből az ifjúság alkotó munkájába és a saját költői hivatásába vetett törhetetlen hite cseng ki. Hasonlóan mély hatást váltott ki Veress László száma. Veress Györy-versekre szerzett dalokat énekelt saját zongo.r akisé rét tel- A hangulatos hallgatók és játszi ritmusú fél- csárdások, melyelvnek dallamát részben Veress, részben a fiatalon elhunyt Geduly rimaszombati népdalköltő szerezte, fölvillanyoznák szívhez szóló közvetlenségükkel a hallgatóságot és gömöri levegőt varázsoltak a prágai ifjúság otthonába. Az estet Nagy Árpád szavalata zárta be, ki a Freskó és Nagy változás ciimü Györy-vev- sekét adta elő fölényes e lő ad ókészséggel.
