Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)
1932-03-13 / 61. (2874.) szám
1882 március 13 vasárnap. Mmdenémwú va^v Miilew ? Berlin, március ihó. A Wilhelm-s trassei palota rudján apró kis zászlót lenget a szél, a birodalmi elnök külön „saját" lobogóját, amely meglehetősen hasonlít a Hőben zol 1 érnék régi sasához, éppen csak a korona hiányzik a fejéről. Az uccai kapu előtt rendőrök posztóinak, odabent pedig két roham-sisakos katona áll a feljárónál és mozdulatlanul tűri a kiváncsi tömeg bámulatát, amely délelőtt-délután egyforma kitartással lesi, hogy mikor pillanthat be a lezárt ajtók, lefüggönyözött ablakok titkaiba. Egyszerű, de mégis méltóságteljes ez az elnöki A PodébradM ásványvíz szabályozza vérkeringését és a test anyagcseréjét. A Podébrady ásványvíz fertőtleníti szájüregét, megóvja önt nátha és köhögéstől. A Peciebradsr ásványvizet gyakran írják elő orvosok, leginkább azonban mindenki maga Írja elő magának, mert kitűnő gyógyhatású és asztali ásványvíz. palota puritán színeivel és a Wilhelmstrasse különös, sajátos levegőjét árasztja maga körül, mint az európai fővárosok valamennyi kiválasztott uccája, ahol az államhatalom legfőbb f érifiai laknak. Hét esztendeje lakik már ebben a palotában az agg tábornagy, Németország legnagyobb és egyik legbölcsebb örege, aki világszemléleténél és fegyelemben edzett katonás mentalitásánál fogva valószínűen sohasem ambicionálta, hogy egy népál- lam választott elnöke legyen, viszont, mint államfő olyan kiváló és pártatlan politikusnak és olyan reprezentáns egyéniségnek bizonyult, hogy keresve se lehetne jobbat találni nála széles Germánjában. Akár tábornagyi egyenruhájában, rövid marsallbotjával, akár polgári redkigotjában jelenik meg valahol, az embernek az az érzése, hogy egy mozgó bálványt lát maga előtt, egy hatalmas tiszteletet parancsoló akaratot, egy olyan emberfajtát, amilyen egyre kevesebb születik a földön. A néiheí nagyhatalmi lét anakronisztikus szimbóluma éz a nyolcvanölesztendős férfiú, külső megjelenésében — mintha szimbólum volna a sas — mindenesetre sokkal inkább császár, mint egy demogógia árán választott köztársasági elnök, aki ezt a császári külsőt ráadásul még sokkal ösztönösebb szerencsével tudja viselni, mint elődje, aki ebbe beleszületett.. A német nép túlnyomó többsége bizonyára igy is képzeli el magának azt az embert, akinek a lég-főbb államhatalmat kell megtestesítenie. A német birodalmi elnök, mint közjogi méltóság és hatalom, egyébként is külön helyet foglal el az európai államfők sorában. A német elnök nem rendelkezik olyan korlátlan hatalommal, mint a washingtoni Fehér Ház lakója, viszont nemcsak a francia és az újdonsült európai köztársaságok elnökeinél, hanem egy Isten kegyelméből való uralkodó királynál is nagyobb, pozitivabb hatalmat gyakorol. A német nép egyrészt sohasem tudta volna elképzelni, hogy államfője egy súlytalan, csak öVökmoisolygásra szerződtetett báb Jegyen, másrészt pedig 1919—1920-ban, amikor a weimari alkotmányt létrehozták, a német szociáldemokrácia nagy optimizmusával azt hitte, hogy itt „a marxizmus klasszikus földjén" jó néhány évtiz-cdig nem is lehet más államfő, mint szocialista. így kapóit azután ilyén rendkívüli hatalmat a német birodalmi elnök- Roppant iróniája a sorsnak, hogy ez a szociáldemokrácia egyetlen nép által választott birodalmi elnököt sem tudott adni Németországnak, hiszen Ebedet a nemzetgyűlés választotta meg és mandátumát a Reichstag hosszabbította meg paktumok árán, de nem népszavazás utján. 1925-ben azután mindaz a jog, hatalom és lehetőség, amit a jó marxisák maguknak törvénybe iktattak, a gyűlölt jobboldal vezérének kezébe került — és most, 1992 tavaszán odáig jutottunk, hogy Németország sorsa úgyszólván kizáróan Hindenburg lelkiismeretén nyugszik. Hiszen, ha Hindenburg akarta volna, a Brüning-kormányt már régen elbocsáthatta volna, feloszlathatta volna a Reichstagot és Hitlert kinevezhette volna kancellárnak, aki a jobboldali pártokkal meg is szerezte volna magának az alkotmányos többséget. Németországban másfél év óta egy diktatúra uralkodik, amelyet Brüning vezet, de amely Hindenburg hatalmán alapszik. Ez kormányozza szükségrendeleteivel a birodalmat, ez tartja életben a mai rendszert és a weimari köztársaságot és ez küzd minden erejével a szélsőjobboldali törekvések ellen. Ha azonban Hindenburg akarta volna, mindez megfordítva is történhetett volna. * Nos, a német elnökválasztási harc egész valódi lényegét éppen ez a körülmény magyarázza meg, az egész, sok tekintetben érthetetlen küzdelemnek ez húzódik meg a hátterében. Ha most, ezen a vasárnapon, amikor a német nép elnököt választ, arról volna szó, hogy mint tekintély és mint kapacitás ki legyen az állam, a respublika első embere, akkor polgári oldalról egyáltalában nem is volna ellenfele Hindenburgnak. Hiszen mikor Hindenburg elnökségének parlamenti meghosszabbításánál volt szó, akkor Hitler feltételek nélkül beleegyezett ebbe és Húgénberg is beleegyezett abban az esetben, ha az elnök megmarad, de Brüning elmegy, tehát a belpolitikai rezsim megváltozik. A dolog azonban nem igy történt. Hindenburg nem ejtette el Brüninget, annál a természetes oknál fogva, hogy nem öncélból, tehát nem önmagáért, hanem inkább a rendszerért és Briiningért vállalta a jelöltséget — és a két jobboldali párt ezért állított jelöltet Hindenburg ellen, hogy vele Brüninget buktassa meg. Ez a választási harc tehát tulajdonképpen nem Hindenburg személye elieu szól: sem Hitlernek, sem Dues tér bongnék nem az a legfőbb vágya, hogy Hindenburg székébe üljenek — ez a harc Brüning ellen, a weimari pártok ellen, az 1918-as forradalom szelleme, illetve azóta már megszelídült rendszere ellen irányul. Ami a jobboldali pártoknak Hindenburg elleni agitációját illeti, az abban merült ki, hogy ők — mint mondják — nem tudják felfogni és megérteni, hogy Hindenburg hogy tagadhatja meg igy a múltját és nem értik, hogy sikerült vele elfogadtatni azt a szerepet, hogy pont ő legyen hivatva megmenteni a weimari Németországot. „Éz a Hindenburg nem a mi taenoenbergi Hin- den,hu rgünk" — mondják ezek a jobboldali tömegek, akik hét évvel ezelőtt a vállaikra emelték és akik most megcsalva érzik magukat általa. Minekünk, akik nem vagyunk mérnetek és főleg nem vagyunk német pártok hívei vagy ellenesei, — mindenesetre könnyebb megérGyomor- és bélzavaroknál, étványtalanság- ^mál. szorulásnál mmmnr''-ésnél. felböföstésnél, sz' lülésnél, homlokfájásnál, h'nylnsrerné] 1—2 nohír természe- fes „Ferenc József'* keserüviz alaposan kitisztítja az emésztőutakat. Közkórházi jelenésekben olvassuk, hogy a Ferenc József vizet még a fekvő betegek is nagyon szívesen isszák és általánosan dicsérik. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban drogériákban és füszerüzletekben kapható. teni a Hindenburg-dilemmál. Emberileg a tény mindenesetre az, hogy ha Hindenburg ma, a választás napján körülnéz hívei között, nagyjában azokat látja maga körül, akiket életében sohasem szeretett valami túlságosan. A demokraták, szo ciáldemokraták, de még a német katolikusok sem voltak soha különösen a szivéhez nőve az öreg poposz katonának, akinek lelkében a nacionalizmus, a császár és Luther úgy amolyan hármas egységet alkotott, mint az egész letűnt bismarcki NA metország sok katonai és polgári politikusa előtt. Az öreg Hindenburg ma, a választás napján talán kissé irigykedve is néz a német nemzetiek tábora felé, ahol a régi kollégák lelkesen hurrázzák az excsászár fiait és bizonytalan kíváncsisággal a másik tömeg felé, ahol a német ifjúság kiáltoz nosztalgikus dühhel egy jobb jövő felé — lehet, hogy zöld jelszavaktól vezetve, de mindenesetre tiszteletreméltó érzések szuggeszciója alatt. Hindenburg bizonyára igen keveset ad az érzésekre és annál többet a realitásokra, — ezért maradt a helyén most is, ezért tartja meg a birodalmi kancellári ^székben Brüninget és ezért érzi legfőbb kötelességének a weimari rendszer megmentését, amely egyébként kevéssé szimpatikus előtte. Hindenburg, ugy- láIszik, belátta, hogy neki már az a sorsa, hogy hívják, ha baj van és akkor neki jönnie kell. így jött el a világháború első hónapjaiban is Hannoverből, ahol a nyugdíjas élet zavartalan napjait élte, igy kellett eljönnie 1925-ben, hogy megmentse a nemzeti becsületet és igy nem engedik menni most sem, amikor a felfordulástól kell megmentenie Németországot. A célok, az eszmék, a teóriák óriásit változtak 18 év alatt, de Hindenburg ugyanaz maradt! A megtestesült „Pflichtbewusstsein", amelyet mér ott tanult meg a katona iskoláiban és amelyet őseitől örökölt. Ilyenformán aztuán Hindenburg mindent elért, amit egy emberi pályán a közélet terén elérni lehet. Ez a kötelességtudás a központi hatalmak fővezérévé, majd a német birodalom elnökévé tette, — csak egyet nem tudott sohasem elérni: Hannovert, a nyugalmat, a régi kúriát, ahova örökké útnak indul, de sohasem érkezik meg. Mert hiába lázadt föl ellene a saját ifjúsága: Hannovert most sem fogja elérni. * A Wilhelm-strassei palotával szemben, a Kaiserhotf-hotelben pedig egy másik ember várja a választás eredményét ezen a vasárnapon. Külsejére bizony nem veheti fel a versenyt Hindenburggal. Alacsony, vékony ember, aki ruházkodását illetően nem tartozik az elegáns emberek közé, inkább úgy néz ki, mint egy vasárnapdélutáni iparos, — ami persze csak a felületes ember előtt teszi őt nevetség tárgyává. Hitler Adolf végtére is egész természetéinél fogva nem civilruhában született. Mint politikus egy munkáspárt vezére, mint inteliektuell autodidakta és mentalitásánál fogva a feltétlenül, becsületes, hivő és egyenes katona típusát mutatja. De Hitler Adolf már azért is nevezetes ember, mert az elmúlt évek alatt róla hazudtak a legtöbbet a világon. Többek között érdekes, hogy az európai baloldali sajtó éppen azokat a tulajdonságokat veti szemére, amelyek karakterizálják ugyan, de legfőképpen azért vannak benne, mert mint ember és nápvezér százszázalékos szülöttje a háború utáni német demokráciának. Németországot, mint tudjuk, tizenhárom esztendő óta igen nagy mértékben az autodidakták vezetik. A szociáldemokraták kancellárokat és birodalmi minisztereket adtak a német népnek, akik hal elemivel rendelkeztek és ifjúságukat műhelyekben, vagy az üzletek pultjai mögött töltötték. A felvilágosultak, a müveitek, a progresszivek akkor erre azt mondták, hogy „ez a népuralom és ez a demokrácia." Egyáltalában nem ütköztek meg tehát rajta, hogy az állami élet legfőbb hatalmi székeibe nem éppen európai műveltségű és horizontú emberek ültek bele, sőt az sem tűnt fel nekik, hogy ezek az elvirágzott nagyságok bukásuk után zsíros szinekurákra akadtak. Ha ezek a mérsékelten müveit emberek, ezek a szocialista ,„státusférfiak" beleülhettek Bismarck, Bethmann-Hollweg, vagy Miksa badeui herceg örökébe, akkor miért nem teheti ezt meg Hitler is? — akinek a köznapin felülemelkedő tehetségét ma már ostobaság letagadni. Nem, Hitler uralomra jutása nem jelent lecsúszást a német államférfiak nívójában, — csak folytatást. A német népet különben is éppen a szocialisták szoktatták le arról, hogy emberekre, férfiakra, egyéniségekre szavazzon. A weimari alkotmány egyik legszörnyübb doktriner-fogása éppen az, hogy a német nép pártokra, teóriákra szavaz és úgyszólván nem is ismeri a vezéreit. Ez a marxista mentalitás, a tömeg istenitése tartja hipnózisában az egész háboruutáni német közéletet és a nép 90 százalékának még őszéibe sem jut, hogy vájjon Hitler hogy festene az elnöki székben? Wmmmmwmmm .. . Tü sszent, yf óA köhög? Vegyen he azonnal lakerol-l Eredeti csomagolás 5 es 10 Ke A Lakéról tabletták öreg és fiatal számára a hygienikus légzöszáj- és torokápolás specifikumát képezik, különösen hurutosodásnál, köhögési ingernél, katarrhusnál, száj- szárazságnál stb. — F. Ahlgiens, Tekniska Fatrik, Gefle, Schweden. — Minden gyógyszertárban és drogeriáhan kapható. Ha nem találja, úgy közvetlenül megrendelheti a fölerakatnál: Brauners Apoiheke zum weissen Löwen, Praha II, PFíkopy 12. üli A német demokráciának mindenesetre alig vau joga haragudni azért, hogy egy olyan ember fogja .nehéz pillanatok elé állítani, amilyent ő termelt ki a polgári szociális politikus típusának. * Valljuk be azonban: Hitlert mégsem tudjuk elképzelni a német birodalom elnöki székében, sőt valószínűleg ő maga sem. Elsősorban is köztudomású, hogy Hitler sohasem akart elnökjelölt lenni. Legnagyobb igazságtalanság volna azt állítani erről az emberről, hogy stréber volna. Az 1930-as választáson 107 hívét választották meg képviselőnek és ő már hat-nyolc évvel ezelőtt képviselő lehetett volna, de nem lett, sőt a német állampolgárságot sem fogadta el mostanáig, mert, mint mondta: „Nem kell az olyan állampolgárság, amelyet minden lengyel-zsidó megkaphat, de nekem küzdenem kell érte." Ma már nyílt titok, hogy Hitlert az alvezérei kényszer Ítélték bele az elnökválasztási harcba, amikor egyszerűen elnökjelöltnek prokla- rnálták. ö • valószínűleg úgy képzelte el a maga szerepét a nemzeti szocialista mozgalomban, hogy mint senki és semmi a háttérből fogja irányítani annak politikai, társadalmi és szociális küzdelmeit és valljuk oo, a német népnek idáig nagyon imponált is Hitler személyének ez a miszticizmusa. A helyzet azonban másképpen alakult, a vezérnek kellett kiállnia személyesen az eszme győzelméért és Hitler most a bizonytalanság érzésével várja, hogy mit hoz a holnap. Pedig nem kétséges, hogy sok olyan politikai pozíció van, amelyben Hitler igen jól megállaná a helyéi Ha az ember hosszakban szemléli a hitlerista mozgalom alakulását, akkor a megítélések tekintetében lassan igen nagy változáson megy-,, keresztül. Mikor először látjuk felvonulni a tízezres seregeket, ha halljuk a mindent betöltő „Heti Hitler!" orditást, akkor valóban az az érzésünk, hogy ezek az emberek előbb- utóbb darabokra fogják szedni összes belső és külső ellenségeiket. Azután lassan elmúlik a külső effektusok hatása és az ember keresni kezdi a lényeget, az értéket bennük. E sorok írója körülbelül öt Ízben hallotta beszélni idáig Hitlert és ezek a beszédek hol jobbak, hoí rosszabbak voltak, egyet kivéve, azt, amikor valóban olyan szónoki képességekről tett tanúságot, amelyek ezt a népvezért legalább is a huszadik század egyik legzseniálisabb demagógjának mutatják. Szónoknak lenni azonban egy politikus életiében csak egy átmeneti időszakban elég. A következő lépés az, hogy cselekedni kell és ez a cselekvés majd csak holnap fog megmutatkozni, amikor Hitler, — ha nem is mint birodalmi elnök, de mint reálisan győztes pártvezér — uralomra jut a német tömegek felett. A valószínűség mindenesetre az, hogy ez a holnap hamaros a n eiköv etk ez ik és akkor majd meglátjuk, hogy- ez az uj népvezér, ez a huszadik századbeli furcsa Flórián Geyer, át tudja-e lépni azt a küszöböt, amelyen innen már már megállotta ugyan a helyét, de amelyen túl még sokat kell tanulnia nagy ellenfelétől. Makkai János. Havonta csak 1000 komát lehet kivinni engedély nélkül külföldre csehszlovák valutában A Csehszlovák Nemzeti Bank uj áevizaintézfcedése Prága, március 12. A csehszlovák nemzeti bank a pénzügyminisztériummal egyetemben ujalbíb deviza rendeleteket adott ki. A postatakarékpénztáraknál minden különleges engedély nélkül külföldre legfeljebb kétszázkoronás pénzküldeményt lehet küldeni. Külföldi bankjegyekét, csekkeket vagy váltókat, avagy külföldi valutát engedély nélkül havonta 3000 koronáig lehet, kivinni, ez azonban csakis gazdasági okokból történhetik. Az utasok útlevél alapján minden különleges engedély nélkül egy hónapban legfeljebb 3000 koronát vihetnek ki, abból is csehszlovák valutáiban legfeljebb ezer koronát. Nagyobb pénzösszeget csali is engedéllyel lehet kivinni s ezt az útlevélen is fel kell tüntetni. Drágaköveket engedély nélkül kivinni nem szabad. — A magyar nemzeti párt adóügyi tanácsadó irodája Pozsonyban. A magyar nemzeti párt pozsonyi szervezetének adóügyi tanácsadó irpdája visszavonásig minden hét szombatján délután 14 és fél órától 17 óráig áll a tagok rendelkezésére Köztársaság-tér 14. IV, alatt levő titkárságában.
