Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)
1932-03-13 / 61. (2874.) szám
B kiegyezés gazdasági kényszerűség Irta: Mágocsy-Dietz Sándor dr, Saemt-Ivámy felvetette a kérdésit: „^hertsé- ges-e a csehszlovák—magyar kiegyezés?*', hogy énről a nyilvánosság előtt vita induljon meg. E kérdéshez kizárólag gazdaságpolitikai szempontból kívánok hozzászólni és csak annak megvilágítására óhajtok szorítkoznál hogy ,jmegérett-e a helyzet a kiegyezésre és mik volnának annak gazdasági feltételei?** A kérdés politikai taglalását és a kiegyezés politikai feltételeinek keresését tehát mellőzni óhajtóim a kérdés alábbi megvilágításából. A kérdés gazdaságpolitikai taglalása céljából mindenekelőtt tisztázni kell Csehszlovákia, különösen pedig gazdaságilag legerősebb és legfejlettebb területének, a történelmi országoknak gazdasági jellegét. Azért van erre különösen szükség, mert Csehszlovákia miniszterelnöke és kü 1 ügy m in i s z leró a kö- zépeurópai kérdés, különösképpen pedig Csehszlovákia és Magyarország között felmerülő kérdések tárgyalásánál úgy a belföldön, mint a külföld hivatott fórumain következe lesen azt az álláspontot foglalják el, hogy Csehszlovákia éppen annyira agrár, mint amennyire ipari állam és hogy Csehszlovákiában az agrárérdekek az ipari érdekekkel teljesen egyenlőek, sőt a lakosság foglalkozási megoszlása szempontjából az agrárérdekek nagyobb fontossággal bírnak, mint az ipar ér. dekei. Álláspontjukat azzal indokolják, hogy Csehszlovákia területén a kereső egyénekből a földművelésben több, nevezetesen 37 százalék, inig az iparban csak 34 százalék talál megélhetést. E statisztikai számok felsorakoztatásánál azonban elhallgatják azt, hogy a kereső egyének kereseti ágak szerinti megoszlása teljesen ellenkező Csehszlovákia csehországi és szlovemszkói részében. Csehországiban a kereső egyénekből a földművelésben csak 29 százalék, míg az iparban 41 százalék nyer foglalkoztatást. Ezzel szemben Szloven- szkón a lakosságnak 60 százaléka földművelésből él és az iparban csak 17 százaléka talál kenyérre. Az egyes országrészek gazdasági helyzete tehát egészen más. Egy ország gazdasági jellegére nézve különben is korántsem lehet egyedül elhatározó a lakosság kereseti ágak szerinti megoszlása, sőt ez igen sok esetben más momentumokkal szemben teljesen elenyésző jelentőséggel brr. Egy ország gazdasági jellegét elsősorban és legfőképpen az határozza meg, hogy melyik termelési ágból származnak olyan feleslegek, melyeket a külföldön értékesíthet és melyekből származóing külföldről, tehát más gazdasági egységtől olyan pluszértékekhez jut, melyek vagyonállagát növelik. Vagyis, röviden szólva, egy ország gazdasági jellegére nézve az dönt, hogy melyik termelési ágból származik kivitelének legnagyobb értéke, esetleg külkereskedelmének többlete. Csehszlovákia kivitele több év átlagában 94 százalékában az ipari termelésből származik és külkereskedelmi aktívumát kizárólag az ipari termelés szolgáltatja. Ennek alapján Csehszlovákia tehát kimondottan ipari állam, sőt erős kifejezéssel élve, az ipari állam prototípusa. Ez letagadhatatlan. S éppen ezért Csehszlovákia szempontjából minden nemzetközi kérdés el- birálásánál egyedül csak az ipar érdeke lehet döntő. Annál is inkább, mert Csehszlovákia azon területén, nevezetesen Csehország, Morvaország és Szilézia, amelyen a lakosság 72 százaléka él és mely terület az egész állam területének' 56 százaléka, a lakosság tekintélyesebben nagyobb része az iparból él. A történelmi országok tőkeérdekeltsége Szloven- szkó és Ruszinszkó részesedéséhez képesítőbb, mint 90 százalék és ennek a tőikének legnagyobb része az iparban fekszik. Prágának tehát az ipar szemüvegén keresztül, az ipar érdekében és ennek megfelelően kell minden kérdést, úgy a középeurópai, mint speciálisan a csehszlovák—magyar kérdést is megítélni és elbírálni. Ez magától értetődik s másként nem lehet. Az Ausztriától öröklött nagyipar annakidején a monarchia 52 millió főt számláló és a kiegyensúlyozott gazdasági viszonyok következtében igen jelentékeny vásárlóerőt reprezentáló fogyasztás sárnak ellátására volt bazirozva. A monarchia szétdarabolása következtében az egykori belső piacnak legnagyobb része külfölddé lett s a régi piacok további ellátása kivitellé alakult, minek következtében a kiviteli lehetőségek és a külföldi értékesítési viszonyok, a külföldi államok vásárlóereje és a kivitel alav ktílása Csebszlovála ipara szempontjából mindennél' fontosabb faktorrá emelkedett. Csehszlovákia nagy ipari vidékeinek életfeltételét jelenti a kiviteli lehetőség, mely Dóikul nincs és nem lehet virágzó termelés, és tartósan biztosított gazdasági jólét. Egyszóval és röviden Prága szemipontjából semmi sem lehet fontosabb annál, minthogy ipari kivitele biztosítva legyen és minél gazdagabb, azaz minél nagyobb vásárlóerővel rendelkező piacok álljanak rendelkezésére. A Csehszlovák Nemzeti Bank évi közgyűlésén a bank kormányzója azzal zárta beszédét, hogy úgy az állami háztartás, mint a fizetési mérleg egyensúlyának feltétele az aktív kereskedelmi mérleg. Csehszlovákia miniszterelnöke pedig legutóbbi nyilatkozatát azzal kezdte, hogy a szomszédos államok teljes vásárlási tehetetlensége a gazdasági és politikai helyzetet soha nem ismert mértékben megnehezíti, pedig minden iparág túlnyomó többsége iá van utalva a kivitelre. A legille-i tékesebbek kijelentései is igazolják tehát,’ hogy a jövő alakulása a lehető legszorosabban összefügg a külföldi, ezek között pedig elsősorban a szomszédos államok vásárlóerejének alakulásával. Alig lehet józan ész, aki mindebből a megállapításiból más következtetést vonatna le, minthogy az Ausztriától örökölt ipar érdekének megfelelő koncepciózus kereskedelempolitika legeminensebb célját az kell, hogy képezze, hogy a szomszédos államok vásárlóerejét megerősítse és felvevőképességét mindenáron fokozza. Lehet, hogy a kisanltant ezt a óéit akarta szolgálni, de az utolsó három év kiviteli statisztikája azt bizonyltja, hogy ez a számítás helytelen volt, mert ahelyett, hogy akár Jugoszlávia, akár Románia vásárlása emelkedett volna, ellenkezőleg évről-évre igen jelentékeny mértékben csőidként- Számszerű bizonyítás céljából csak a legfontosabb) kiviteli iparág, a pamutipar,, mely az egész kivitelnek legnagyobb százalékát, nevezetesen 14 százalékát alkotja, odairányuló kivitelének alakulására kívánok hivatkozni. A pamutipar kivitele Jugoszláviába 1929jben 344 millió, 1930-ban 305 millió, 1931-ben csak 196 millió értéíkü volt. A Romániába irányuló pamutipari kivitel pedig, mig 1929-ben 339 millió volt, 19304>an 283 millióra, majd pedig 1931-ben 178 millióra csökkent. Vagyis emel- <^e»ési, elhelyezési lehetőség helyett a legfontosabb iparág is, de ugyanúgy minden iparág térveszteséget szenvedett. A kisantant államai az ipari kivitel bázisának megteremtése szempontjából alkalmatlanoknak bizonyultak. Ez faktum. A harmadik középeurópai agrárállam, Magyarország, mely a három agrárállam közül a legszomszédosabb s mely 1929-ben az egész kivitel 6.4 százalékát vette fel szemben Jugoszlávia 5.6 százalékot és Románia 3-8 százalékot kitevő vásárlásával szemben. Az 1930. évi kiviteli részesedés nem képezheti összehasonlítás alapját, mert az évben Jugoszláviába rendkívüli szállítások mentek. Nem akarom most kutatni, hogy Csehszlovákia kormánya a magyar kereskedelmi szerződést annakidején miért mondta fel, de az aztóa lefolyt események ismerete mellett alig lehet kétséges, hogy ez az elhamarkodott lépés nagy hiba, talán végzetes lépés volt. Mindegy, nincs helye most a rekriminációnak, a megoldás útját keressük. A miniszterelnök fent idézett szavaiból józan ésszel csak azt a következtetést lehet levonni, hogy ezt a hibát mielőbb jóvá kell tenni. A magyar piac nélkülözhetetlen, azt tehát meg kell szerezni. A magyar piac azonban rheumatikus betegségeknél (köszvény, csuz) elismerten kitűnő gyógyító hatású. Elsőrangú, emésztést elősegítő asztali viz. csak akkor képviselhet igazán becses értéket, ha gazdasági helyzete szilárd és viszonyai kiegyensúlyozottak, fogyasztása erős és vásárlóereje nagy. Mindenki tudja, hogy ma nem az. Prága jövő boldogulásának, iparának elhelyezési érdeke követeli, hogy az legyen, azzá tétessék. Ez csak Prága és Budapest kiegyezése révén lehetséges! Magyarország fogyasztásának vásárlóerejét, tehát a Moldva és az Elba partjain emelkedő nagy vállalatok ipari termékeinek elhelyezési leSÍRKÖVEKKÉ mxnd&ri kdrcembec, és* kuÁlelberz gyárt áron KŐIPARG^RIELEPE BAN9MlH$nKK& hetőségét csak az teremtheti meg, ha Magyar- ország egymást kielégítő különböző és megfelelő terjedelmű termelési ágak felett rendelkezik, az ország határain belül a lakosság megfelelő munkaalkalmának biztosítási lehetőségével, ha lehetséges az, hogy az Alföld mezőgazdasági termelvényelnek túlnyomó része a magyar belföldön értékesítésre találhasson. Szóval Prágának mérlegelni kell a Középduna területének gazdasági követelményeit. Saját érdekében be kell látnia elhamarkodott és következményeiben meg nem fontolt lépéseinek saját magára nézve káros következményeit. Azokat jóvá kell tennie. Tévedni emberi dolog. Kétségtelen, hogy nem megy úgy, ahogy gondolta, de ha élni akar, úgy kell tennie, ahogy a viszonyok követelik. Le kell számolnia azzal, hogy nyelvi, avagy fujrokoni ideológiák kedvéért nem lehet a gazdasági élet vastörvényeit megváltoztatni. Csak úgy élhet, ha mások s mindenekelőtt legközelebbi szomszédainak életét s boldogulását biztosítja. A szomszéd érdé ke saját érdeke is, mert ha a szomszéd gazdaságilag erős és vásárlóképes, akkor saját gazdasági élete is megerősítést és ipari kivitele biztos lehetőséget nyer. A kiegyezés tehát gazdasági kényszerűség. Aktuális, mert a kivitel minden oldalon nap- ról-napra egyre több akadályba ütközik s az elvesztett piacok pótlást igényelnek. Sürgős, mert a munkanélküliek száma rohamosan nő s alig múlik el nap anélkül, hogy újra megint egy gyár kapuja be ne záródna. A gazdasági feltételek adva vannak. Helyreállítani a duuamenti területek gazdasági együttműködését, mely egészséges gazdasági életet, anyagi jólétet, fejlődést, a kultúra további emelkedését s mindezekkel kapcsolatban vásárlóerőt, elhelyezési lehetőséget, piacot, piacot, piacot teremt. A kiegyezés feltantózhata11 an, ideig-őiráig elodázható, de végleg kikerülhetetlen. Minél előbb bekövetkezik, annál hamarább megszűnnek azok a gondok, melyekről Csehszlovákia külügyminisztere oly panaszosan szólott. Rajta múlik, hogy megtalálja azt a lé* pést, mely népének, népe kenyérkeresetének, az iparnak eminens érdeke. Hamiíton és Renn akciójának visszhangja A szocialista és a légionárius sajtó Rozsypal országos elnök lemondását követeli A csehszlovák pártok is akcióba lépnek — „Rendet kell teremteni Ruszinszkó közigazgatásában'1 Prága, március 12. A nemzetközi munkasegély ruszinszkói akciójával kapcsolatban a Hamiíton angol és Renn német iró tollából napvilágot látott megnyilatkozások érthető fölhá- borodást keltettek csehszlovák körökben, mely körök most minden lehetőt elkövetnek, hogy a két iró közléseinek jelentőségét lecsökkentsék. Klofács cseh nemzeti szocialista pártvezér tegnap váratlanul megjelent Masaryk köztársasági elnöknél és Udrzsal miniszterelnöknél s interveniált a ruszinszkói éhezők gyors segélyezése érdekében. A miniszterelnök kijelentette, hogy eltökélt szándéka Ruszinszkó iránt a legnagyobb figyelemmel viseltetni és azonnal érintkezésbe lépett az illetékes minisztériumokkal. Masaryk köztársasági elnök azonnal nagyobb összeget adományozott élelmiszerek vásárlására. A sajtó is élénken foglalkozik most Ruszinszkó kérdésével. Sychrava főszerkesztő a légionárius Národni Osvobozeni-ben többek között ezeket Írja: „Nem igaz az, hogy nem történt semmi és nem is történik semmi sem. Egymagában a Vöröskeresztegyesület évente másfélmillió koronát fordít ruszinszkói egészség- ügyi és szociális akcióira s ezidén tekintettel arra, hogy a helyzet rendkívüli mértékben rosz- szabbodott, rendkívüli segítséget is küldött. Maga a Vöröskeresztegyesület egy vagon cipőt és ruhát osztott szét, azonkívül ötven métermázsa borsó 6 egy vagon burgonya útban van. Szétosztott 132 vagon tengerit. Mindez azonban nem elegendő. Beszkid kormányzó akciója megakadt. Kétmilliót akart összegyűjteni, de eddig csak négyezer korona jött össze, amihez ö még hozzáadott ötezret. A legsúlyosabb körülmény az, hogy a ruszinszkói országos hivatal teljesen alkall- niatlannák bizonyult. Szerencsések lennénk, ha ma már azt jelenthetnénk, hogy Rozsypal országos elnök hivatalos kötelességének szemmeliátható elhanyagolása cs ,61 teljes alkalmatlansága miatt benyújtotta lemondását. Az éhínség és az emberek nyomarával való visszaélések ellen folyó harcnál más emberre van szükség. Azt halljuk, hogy a ruszinszkói közigazgatás egy pártnak a kiváltságos területe s ez a párt mindent a jövő választás eredményei szempontjából Ítél meg. Elérkezett a pillanat — Írja a prágai lap — hogy a közvélemény előtt is bebizonyítsák azt, hogy az állami közigazgatásban való pártpolitikát különösen ilyen tragikus helyzetben, mint amilyen Ruszinszkóban kialakul#, a kormány és a parlament bűnténynek tekinti.*4 A szociáldemokrata Právo Lidu „Rozsypal országos elnök mondjon le!“ címen fulmi- náns cikket ir Ruszinszkó jelenlegi közigazgatósa és annak főnöke ellen. A cikkből a következőket emeljük ki: „Elítéltük Ruszinszkó közigazgatásának agyon politizálását, mert ott Rozsypal országos elnöktől kezdve a legutolsó községi jegyzőig mindenki politizál. Úgy tűnik fel, mintha Ruszinszkó egész közigazgatását az agrárpárt-rezsimnek bérbe adták voüfna. Az agrárpárt exponensei által vezetett fellebbviteli hatóságok, amelyeknél nem volt meg a kellő megértés Ruszinszkóban az objektív rendcsinálás iránt, mindezért felelősek. Rámutattunk azokra a politikai korrupciókra, amelyek Ruszinszkóban — folytatja a Právo Lidu — e viszonyokból kifolyólag eredtek. A több mint egy év óta fennálló csehszlovák-magyar szerződés nélküli ál’llapot a ruszinszkói faipari életből temetőt és romokat csinált. Ennek nem kellett volna sorra kerülni és jelentkezni kellett volna olyan agrár államférfiaknak, akik megmondták volna: Nem ’ ősin álunk olyan kereskedelmi- és vámpolitikát, amely Ruszinszkót a nemzeti éhínségbe és gazdasági pusztulásba kergeti. Eddig és nem tovább! Most meg vannak a következmények. Ma Ruszinszkóban nemzetközi közvéleménnyel rendelkező emberek járnak és összehasonlítják az éhinségi viszonyokat Ki- na viszonyaival. Amikor mi erre már régebben figyelmeztettük az illetékes köröket, nem iörőditek azzal, most Ruszinszkó viszo lyairól a külföldi nemzetközi sajtóban kell olvasnunk. Ezt tovább tűrni nem lehet. Rendet kell teremteni Ruszinszkó közigazgatásában. Az országos elnököt, aki ruszinszkói közigazgatásunk látható szimbóluma, vagy vissza kell hívni, avagy mondjon le. Erkölcsi tisztogatást kell végrehajtani az egész ruszinszkói közigazgatásban — fejezi be a Právo Lidu —, véget kell vetni a községi jegyzők azon rendszerének, amely nem egyéb, mint a politikai ágensek rendszere.** Lemond Rozsypal? A cseh nemzeti szocialista Telegraf jelenti: „Amikor a ruszinszkói éhínségről az első hírek napvilágot láttak, Prágába hívták Rozsypal országos elnököt, hogy a helyzetről jelentést tegyen. JRozsypal jelentése azzal zárult, hogy a helyzet nem rendkívüli és rend tv i intézkedésekre nincs szükség. Most azonban hivatalosan egészen másképcen állapították meg a viszonyokat. Rozsypalnak nyíltan megmondták, hogy helytelenül informálta a kormányt és hogy a reá bízott hivatalban kötelességét elhanyagolta. Ilyen álláspont normális viszonyok mellett demissziót jelent. Értesülésünk szerint Ruszinszkó országos elnöke valóban mar föl is ajánlotta lemondását. Prágában azonban számos ember arra törekszik, hogy lemondását el ne fogadják.** A SALVATOR FORRÁS
