Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-13 / 61. (2874.) szám

1982 március 13, vaMraap. TM«GMA\^G^AR-H1RIiAI» KOMMENTÁROK * NÉGY JELÖLT, NÉGY EGYENRUHA Afcáaihová megyek, aMirkivel beszélek, nincs más téma, csak a német eloökiválaszr tás. Fefhéregerek vagyaink és érezzük, hogy ikörüibelül a nyaigateurópai civilizáció sorsa függ a választásoktól, korántsem csak Né­metországé, hanem mindnyájainké, az enyéim, a tied, Heveié, Tardieué, Staliné? Lehet, hogy ez így túlzás és semmi sem történik. Ha Hindenhurgot választják meg, lölléleg- zünk és wnrs.tl'izu,nik tevábib, zakatolva, ki- töredezett fogaskerekeinkkel, kiábrándulva, elégedetlenül és féktelen nyomorunkban uj megváltásokat szomjazva. Föllélegzünk, eny- nyi tény, de elégedetlenek maradunk és semmit sem oldunk meg. Körülbelül az tör­ténik, mintha fájós foggal a fogorvoshoz sza ladnáink, az előszobában természetesen el múlik a fogfájás s az orvos azt mondja, jöj­jön holnap. Ilyenkor megkönnyebbülünk, de mi lesz holnap? — Hindenburg az átwurstli- zás princípiumát képviseli, s különben is, öreg ember, ki tudja meddig él, s ha meg­választják, a komédia fél év, egy év, két év múlva esetleg elölről kezdődhetik. Végleges megoldást megválasztása nem jelent, csak annyit, hogy minden marad a régiben — de jó ez a mai régi? Viszont: ritkán jön valami jobb a dolgok után. Ha Hitlert választják meg, egy pilla­natra leszédüliünk a székről. A lélegzetünk elakad. Az ég szereimére, mi lesz most? gondoljuk. Valószínűleg semmi. Franciaor­szágnak sok oka a beavatkozásra nincsen, mert a legtöbb, amitől tartott, bekövetkezett már: Brüning kimondotta, hogy a biroda­lom nem fizet jóvátételt. Ennél többet egy­előre Hitler sem akarhat (a Kaiserhoíban így nyilatkozott), a belföldön pedig a legális utón hatalomrakeriilt többség, a demokrácia és az erő valamennyi szabályának megfelel­ve simán átveheti az uralmat. Néhány köz- társasági párti hivatalnok repülni fog, elége­detlen ifjoncok zsíros állásokat kapnak, de egyébként marad minden a régiben. Átfes­tik a zászlókat, minit egy-egy forradalom után Délamerikában, uj urak és uj kitagadottak lepik el a porondot, uj fönt és uj lent támad, más semmi. Hitler megenyhül és beilleszke­dik. Csak helycsere jön, nem valami alap­vetően uj. De ha így van, miinek az egész? Néhány hét múlva megnyugszunk és újra be­lekezdünk akkut bajaink bogozásába, mint Penelope a végbeteílen szövésbe, s a válasz­tást közvetlenül követő napokra ugv fogunk visszagondolni, mint „tyű, de meleg napok voltak, ez volt ám az izgalom", de már csak emlék rezeg bennünk, egyébként semmi. Amikor hét év előtt Hindenburgot megvá­lasztották, az egész világ visszatartott léleg­zettel várt. No, most tör ki a gyalázat, gon­doltuk. Nem tört kii. Hindenburg ugyan ak­kor még Franciaországban körözött gonosz­tevő volt, aki Hitlernél nyíltabban hangoz­tatta monárchista érzelmeit, a hadsereg mö­götte állt és jeladását várta, a békeszerző­dések szankciós kedve jóval nagyobb volt a mainál, a német szociáldemokraták fegyve­res ellenállással fenyegetőd ztok, a világ ban­kárjai uj inflációval és a kölcsönök megvoná­sával, — s mi lett? Semmi. Hitler ma nem jelent olyan ..dafkét" a német köztársaság­nak és a világnak, mint Hindenburg jelen­tett 1925jben. Nem valószínű, hogy a „gya­lázat" pont most törne ki. Ismétlem: de akkor minek az egész? Ha Hitler is csak helycserét jeleni, mintha fran­cia négyes volna minden s nem hoz alapvető változásokat? Ha végeredményben ő is az át- vurstlizást folytatja? Minek a nagy cécó? Hit­lerre azért szavaz millió és millió német, mert megőrjíti a mai helyzet nyavalyás bi­zonytalansága és mit bánja már, mi történik, csak valami alapvetően más jöjjön, valami tabula rasa, leszámolás, nagy ordítás, a nyo­morokozta, de visszafojtott szenvedély vad ki­törése, asztalracsapás, fölforrás, — no de most azonban elég ebből a nyúlós krízisből, kásás nyomorúságból. „Rákóczi, akárki jöj­jön valahára, kígyóinknak Észe komám lép­jünk a nyakára." — A nyakára fog lépni Hit­ler? Nem kerüli ki óvatosan, mert kígyókkal nem jó kakoricázni? Volt ebben a német választási harcban va­lami, ami nagyon elkedvetlenített. Apróság, de nem éppen a legjobb fényt veti a helyzet­re s nem azt bizonyltja, hogy a jelöltek akár­melyiké szakit az eddigi életnézéssel. Az egyik német folyóiratban négy egészoldalas kép bemutatja a négy jelöltet. Az első Hln- denbung — vezértábornagyi uniformisban. Mögötte sisakos tábornokok, feszes kapták­ban álló katonák, fegyverek és villogó kitün­tetések. Ez a szociáldemokraták jelöltje. A másik kép Duesterberget ábrázolja. Alezre­desi egyenruha van rajta, villogó sisak, ra­gyogó kitüntetések, kard az oldalán. Mögötte a S tahi beim: feszes haptákban álló emberek. Hohenzollern-zászlók, egyenruha és egyenru­ha. domború mellek, harcra, háborún szólító tekintelek. Ez az iparosok és kereskedők je­löltje s az egyetemi tanároké. A harmadik kép Thaelmannt ábrázolja, ahogy részi vés/. egy moszkvai csapatszemlén. Éppen egy tank görög előtte mint lomha földi béka, hátrább gyönyörű szálfa orosz katonák, feszesen tisz­telegnek és a drill kemény kalapáosütései alatt edzett tekintettel néznek a lóháton ülő vezérekre (közöttük van Thaelmann). Szuro­nyok csillognak s a szovjetorosz napsugár mo­solyogva csókolgatja a gépfegyverek kifénye­sített alkatrészeit. Thaelmanin is egyenruhát hord: a vörös frontharcosok ingét és nadrág­ját s tudjuk, a kommunisták jelöltjéről ugyan­ilyen egyenruhás kép készülhetne Hamburg­ban, ha részt vesz a vörös frontharcosok egyenruhás, zászlós, kiskéses, fegyelmezett parádéján. — A negyedik kép: Hitler. Erről a képről fölösleges beszélni. Az egyenruhát mindenki ismeri: barna ing, rövid nadrág, egyforma sapka, lábszárvédő, oldalt kiskés. Szigorú előírás ez, Armeebefehl az öltözkö­désről és jaj, aki vét ellene. Mondanunk sem kell, hogy mögötte száz és száz ugyanilyen barna figura áll, fegyelmezetten, a drill bék­lyója alatt készen meghalni a dicsőség meze­jén. Ez a csodát várók jelöltje. íme a négy jelölt. Négy egyenruha. Négy hadsereg. Négy katonai világnézet. Négy aka­rat a harcra, háborúra. Négy régi, halálos sé­ma. Négy tendencia a béke, a kényelem, a szeretet, a szabadság ellen. Négy régi német militarista felfogás. Négy guzsbakötött em­ber. Négy tör és gyilok- Mi változott meg? Melyiket szeressem? A cüvilruhás ember savanyúan átlapozza a négy képet., nagyot nyel és nem sok remény- nyel várja a németországi választások ered­ményéi. Szvatkó Pál. Nem Benes, hanem Svehla len Masaryk elnök utódaT Állítólag Masaryk sem ragaszkodik annyira Beneshez, mint résekben Prága, márciois 12. Svehla volt miniszter­elnök jelenleg a Tátrában üdül. A csehszlo­vák közvéleményt egyre gyakrabban fog/'al- koztatja a kérdés, vájjon visszatér-e most már Svehla az aktív politikai életbe. E kér­dés kapcsán megjegyzi a Slovák: — A Svehla közvetlen környezetéből eredő információink szerint Svehla még abban az esetben sem tér vissza az aktív politikai élet­ben mint képviselő, miniszter vagy minisz- terefjnök, ha ezt orvosai meg is engedik. Csa­ládja attól tart, hogy Svehla, ha visszatér a politikába újból, nem fogja kímélni magát. Svehla tartózkodóan viselkedik, illetve visz- szatartják és konzerválják, hogy az agrárpárt alkalmas pillanatban a köztársasági elnöki méltóságra jelölhesse. Minden sajtócáfolat dacára egyre jobban közeledünk az újabb el­nökválasztás felé, sőt ehhez az aktushoz ta­lán sokkal közelebb állunk, mint ahogy egye­sek gondolják. A cseh baloldali pártok jelölt­je Benes. Jelöltsége azonban a nem szocia­lista pártoknál, heves ellenzéssel találkozik. Benes kilátásai egvre kisebbek. A Deutsche Presse ehhez a következőket jegyzi meg: A szlovák lap állításai nem olyan valótlanok. Feltűnő volüt például, hogy Udr- zsal miniszterelnök legutolsó nyilatkozatában egy vonalban beszélt Ma&arykról és Svehlá- róll és mindkét államférfit, mint a Hradzsin megtestesítőit állította oda. Miután Udrzsal rendszerint Masarykkal egyetértőén szokott cselekedni, föltételezhető, hogy Masaryk már nem ragaszkodik annyira Benes jelöltségéhez, mint a múltban. Seliiien hét óra hosszat tárgyait Károlyival Budapest, március 12. (Budapesti szer­kesztőségünk telelőn jelenté se.) Bethlen Isi- vám gróf felgyógyult influenzás megbetege­déséből és ma délelőtt felikereste Károlyi Gyula gróf miniszterelnököt, akiivel két óra hosszat tárgyalt. Sajtóértesülések szerint Bethlen előzőleg pártjának több tagjával ér­tekezett. A Károlyival folytatott beszélge­tésről semmi sem szivárgott ki, feleszik azonban, hogy ez összeifüiggött a nemzeti összefogás kérdésével. Franciaország eltemette Arístide Briand-t Egyhangú elismerés a kamarában - Tardieu gyászbeszéde - a francia leiket személyesítette meg iriand — „A biztenság mindenekelőtt” Páris, március 12. A francia kamara ma éj­szakai ülésén 505 szavazattal egyhangúan kimondta a legmagasabb dicséretet Briand életművéről. Száz képviselő tartózkodott a szavazástól, közöttük Marin, Varonne és Men- ríel klubtársai. Castellani, a kamara külpolitikai bizottsá­gának elnöke rövid beszéddel megnyitotta a vitát, mire Tardieu miniszterelnök kijelentette, hogy ma délután gyászbeszédében semmikép­pen sem akarja leszállítani Briand érdemeit. Az elhunyt államférfiu egyike volt Franciaor­szág legnagyobb politikusainak. A miniszter- elnök beszéde után a kamara leszavazott és kimondotta, hogy Briand a francia nemzet nagy fia volt s emléke örökké élni fog a nép­ben és a parlamentben. A temetés , Páris ma temette Aristide Briand-t. A város­ban mindenfelé óriási előkészületek folytak a nagy temetésre, amelyhez hasonlót Joffre és Foch temetése óta nem látott a francia fő­város. Tegnap és tegnapelőtt csaknem egy­millió ember vonult fel Briand ravatala előtt, hogy lerója kegyeletét a nagy államférfiu iránt. A temetés délután három órakor kezdődött. Sir John Simon angol és Zaleski lengyel kül­ügyminiszterek már tegnap a francia főváros­ba érkeztek és ma délután részt vettek a temetési menetben. A Piacé de la Concor- de-on, a Champs Elyseé-n, az Avenue Klebe- ren sok százezer ember állt és néma tisztelettel adózott a nagy halottnak. Tardieu miniszterelnök délután három óra­kor elmondotta a kormány hivatalos gyász­beszédét, amely fenntartás nélkül nagy állam­férfinak állítja be Briand-t és egyúttal nagy védőbeszéd a francia külpolitika mai iránya mellett. Tardieu Briand politikai pályafutásá­nak fejlődését úgy állította be, mint a lanka­datlan törekvést a béke helyreállítására és Franciaország biztonságának kivivására. — Briand hazafias tevékenysége mélyen a háború előtti időkig nyúlik vissza— mondotta a miniszterelnök. —- Az egyik szomszédos ál­lam kormánya költségvetésével elárulta, hogy háborúra készül. Briand az európai békének és az európai biztonságnak szolgált, amikor eb­ben az időben bevezette a hároméves hadkö­telezettséget Franciaországban és a választá­sok előtt ezzel a lépéssel feláldozta könnyű népszerűségét. A háború után azonnal a nem­zetközi megbékülésért szállt sikra. Aristide Briand 1921-ben kesd európai jelenséggé vál­ni, amikor Franciaország érdekében szankciós politikába kezdett, de általános érvénye csak 1925 körül fejlődött ki, amikor végérvényesen a kibékülés politikájának hirdetőjévé vált. Nyolc évig szolgálta ezt az irányzatot. Hol remélt, hol csalódott, de minden csalódásából újra életerőt merített és tovább dolgozott a cél érdekében. Franciaország tizenhárom év óta mindent megtett, hogy a békét megvalósítsa. Briandnak köszönheti, hogy a francia nép egységes akaratát kitűnő formában interpre­tálni tudta. A béke megszervezésének az a vonala, amit ő képviselt, tipikusan francia és Cleemnceau-tól Herriot-on át, a genfi jegyző­könyvig, Locarnóig és az 1931-i memoran­dumig nem változott mev * „ zési konferencián is a/ oiL* genfl lefegyver­a békéért Briand a legkil^^0"^3" harCo1 linuitását és Deleassé ffa nem t^g az'a vonal, amelyet hirdetett. g a három­Ówja meg magát a károsodástól! Hételybetes szarvasmarháinak, juhainak adjon Idejekorán | jgg—.. DISTOb-t. Szeretne erős csontu egészséges állatokat? 1 H 81 Keverjen a takarmányba D»Vitam!n PEKK-et! j Csekély költség nagy Biasznet hajt. FBIsrshat : MEP8KA. BBflTISIflVfl. Az utolsó némát elnökválasztás eredményei Berlin, március 12. A lapok az általános tájé­koztatás szempontjából közük a legutóbbi német elnökválasztás eredményeit, továbbá az 1930 szep­tember 14-i általános választások szavaza 1,megosz­lását. Az 1925-ös első választási menetben Ja.rres, a jobboldal jelöltje 10,408.365 szavazatot kapott, Braun szociáldemokrata 7,798.346 Marx centrum- párti 3,884.877. Held bajor néppárti 1,006.790, HeJ- pach demokrata 1,567.197, Thalmann kommunista 1,871.207 és Ludendorff nemzeti szocialista 284.097 szavazatot. Az április 26-i második menetben 30.35 millió szavazó szavazott le a szavazásra jogosult 39.4 mil­lió választó közül. A választóknak tehát 77.6 szá­zaléka szavazott le. Hindenburg, a jobboldal és a nemzeti szocialisták jelöltje 14,655.641, Marx, a centrum, a szociáldemokrácia és a demokraták je­löltje 13,751.605' és Thalmann kommunista jelölt 1,931.151 szavazatot kapott. — Jellemző, hogy a nemzeti szocialisták jelöltje, Ludendorff 1925-ben a most várható szavazatoknak alig negyvened részét kapta meg. . Az 1930 szeptember 14-i parlamenti választáson a szavazatok a következőképp oszlottak meg: szo­ciáldemokraták 8 575.343, nemzeti szocialisták 6,406.397. kommunisták 4,590.179, centrum 4,126.985, német nemzeti párt 2.457.680. német néppart 1 nul- uemei nemzőn F , , - aHampárt lió 658.937, gazdasági párt n(5oLrt 1.322.039, földmüvespárt 1,108.145, bajo 1,858.637, keresztényszociahsta népi > szavazat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents