Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-12 / 60. (2873.) szám

1332 március 12, szombat.

3

Készülő iskolareformok

Irta: FLEISCHMANN GYULA dr. tartománygyülési képviseld

ii.

Árui az uj tervezetből és általában a mi iskolánkból hiányzik, — az a pedagógia- A .mai hivatalos felfogás és ez a minisztérium nyilatkozatából is kitűnik -— inkább szakembert, mint nevelőt akar látni a tanáriján, tanítóban.

Ez. az irányzat meglátszik már az egyetemről most kikerülő tanári karon is- Senki se vegye magára nézve sértőnek, hogyha úgy magam, mint sokan mások is megállapítóttuk, hogy a régi, háború előtti tanári kar — nemcsak a magyaroknál, hanem a cseheknél is — messze fölötte áll a generáció felett. Szakban valamit mégsem lehet sző nélkül hagyni. És ez a speciális kisebbségi tanerők — úgy az elemi, mint középiskolaiaké — képzése, valamint a tankönyvkérdésMindkettő fontos és jogos kívánsága a kisebbségeknek és szükséges, hogy rendezhessék. Távolról sincs ezzel kimentve a kisebbségi iskolák tan ügyének követelése. Ez azonban külön fejezetet kiván.

Nincs szó a tantérben a hitoktatásról s a valiláserkölcsi nevelésről. Állítólag a hittan nem lesz kötelező tárgy a történelmi országokban és Szlovenszkón is meglehetősen

háttérbe szorul. Ehhez azt hiszem nem egykönnyen járulnak hozzá a felekezetek és a hívők, valamint a szülők.

Amint az elmondottakból látható, az egész iskolakérdés mai stádiumában mindenki részéről figyelmet érdemel* Az uj tanterv és a készülő reformok nagy változásokat jelentenek az iskolákra, amelyekben gyermekeink és a jövő nemzedék tanulnak és készülnek az életre.

Különösen kisebbségi magyar szempontból életbevágóan fontos a kérdés. Ezért minden elfoglaltságunk mellett is szenteljünk időt és a kérdésnek, vitassuk meg politikai pártjainkban, a szőlők szövetségeiben, a sajtóban, egyesiül étéin kbe n.

A magyar gyermekek tízezrei, akik sok helyen meg nem felelő, egészségtelen tantermekAradion jim

, mos

ben szorulnak s a magyar 'tanerők, akik között igen. sok keroikus munkát végeznek, joggal elvárhatnak ennyit tőlünk.

„A ruszinszkói ínség a legnagyobb"

Hamilton angol és Renn német íré megrázó jelentése a ruszin éhínségről

tudásban talán számítanák az évek is. De általános tudás és műveltség, a gyermekekkel való 'bánásmód, tanítási rendszer és nevelés szempontjából össze sem hasonlít hatóik a fiatalok a régiekkel. Általában azt hozzák fel panaszként, hogy sók fiatalban nincs meg a gyermekek iránti szeretet és a hivatás érzete, ami nélkü] nem sokat ér a tanárkodás. Ez okozza azután, hogy a gyemekek is sokkal jobban ragaszkodnak az örgebb tanárokhoz, mint a fiatalokhoz, holott ennek fordítva kellene lennie, aminthogy az én időmben igy is volt.

Azért tértem ki hosszabban erre a pontra, hogy rámutassak egyben arra is, mennyire fontos a tanárképzés. Nem abból a szempontból, hogy a fiatal tanárok jó szociáldemokraták, kommunisták, vagy szatbadgondodkodók, hanem hogy a szaktudás mellett elsősorban jó pedagógusok és nevelők legyenek- Éppen ezért a középiskola reformjával elsősorban a tanárképzést kell megreformálni, hogy a középiskolák jó tanerőket kapjanak. Enélkül minden reform illuzórikus.

Természetes, hogy meg kell reformálni a tanrendet is. A mai tanrend nem egészeu célszerű és nem korszerű. Elsősorban is elméleti dolgokkal halmozzák agyon a gyermekeket. Praktikus dolgot nagyon keveset tanítanak. A tanórák száma sok, a tananyag szintén nagy. Testnevelésre igen e kevés idő jut és szabadidő — ha a középiskolás diák mindennap el akar készülni — egyáltalán nincs.

Ennek a következménye azután, hogy a középiskolát végzett diákok látóköre igen szűk, általános műveltsége csekély s igen kevés bennök az iniciativa. Emellett szaktudásaik sincs és sokan, különösen a jobb diákok, testileg visszamaradnak. Éppen ezért a középiskolai reformnak igen mélyrehatónak kell lennie, ha azt akarjuk, hogy a középiskola betöltse a hivatását. Ez az oka, hogy ennek a kérdésnek hosszabb teret adok fejtegetéseimben.

A reformok során a hivatalos ismertetés is éppen ezen a téren a legiabilisabb és semmi határozottat nem nyújt.

Nem említi például a koedukáció kérdését, amely szintén elég fontos probléma, — bár nem tartozik szorosan a tanrendhez- Arnig nem lesznek a koedukációé tanításhoz megfelelő iskolaépületek és erre alkalmas speciálisan kiképzett tanerők, addig a koedukáció csak kísérlet marad, amelynek több a hátránya, mint előnye.

A tanítóképzés terén való újítás, amely biztosítja részünkre az intenzivebb kiképzést, a pedagógiai akadémiák felállítása, laboratóriumok berendezése, a külföldi tanulmányutak, amelyek mind a tanítóság nívójának emelését célozzák, hasznosak a népoktatás terén és szükségesek. De éppen ugyanezt nem látjuk a középiskolai tanárképzésnél, amit cikkem elején hibáztattam és kifogásoltam.

Ugyancsak üdvös a továbbképző tanfolyamok rendszeresítése a népiskolákat elvégzett fiatalok részére.

Külön fejezet szól a szakiskolákról, úgymint a kereskedelmi s ipariskolákról, melyek közül az első típusban az idegen nyelviek tanítására nagyobb súlyt akar a minisztérium helyezni, míg az ipariskolák feljogosítanak a technikai főiskolára való beiratkozásra.

A Szülők Szövetségei az előadás szerint a legtöbb helyen beváltak. Ezen szövetségek részére a minisztérium egy hivatalos lapot ad ki „Szülők és iskola" címmel* Ezen szövetségek további kiépítése szükséges és hasznos. A reformtervezetben szerepel végül a rádió bevezetésié a népiskolában.

A tervezetből teljesen hiányzik a kisebbségi iskolák — a magyar és német nyelviteké — tanrendjének és reformjának a kérdésé. A tanterv mindig és mindenütt egységes — azt jól tudjuk* Azonban mégis eok speciális kérdés vár megoldásra éppen a kisebbségi iskolákban.

Nem szándékom iskolapolitikai kedéseket Is belevetni ebbe a rövid ismertetésbe, azon*

Prága, március 11. A nemzetközi munkássegély delegációja e napokban Kuszinszkó- ban tartózkodott. Ehhez a delegációhoz tartozott Ludwig Reun, a híres iró, és Gerald Hamilton. Hamilton 1914-ig Anglia diplomáciai szolgálatában állott, az utolsó években a londoni Times vezérképviselője volt Németországban és Ausztriában. Mindkét delegátus radikális pacifista. A Prager Tagblatt Hamilton és Renn ruszinszkói tapasztalataiból feltűnéstkeltő részleteket közöl. Renn és Hamilton tegnap fölkereste Slávik belügyminisztert és memorandum alakjában a köz- társasági elnököt s az egészségügyi és népjóléti minisztert is informálni fogják tapasztalataikról. A Prager Tagblatt a két külföldi iró jelentését a következőkben közli:

HAMILTON:

— A kárpátaljai népről sokat olvastam Berlinben. Meghívót kaptam egy saijfőmeg- ibeszélésre, amelyen az 'éhezők megmentésére vonatkozó lépésekről tárgyaltak. Ott Hauer dr. és Weisskopí beszélt. A dolog érdekelt és személyesen akartaim meggyződni, mi igaz az egészből. Ilyen dolgokban nagy tapasztalataim vannak.

Jártaim Kisüt és India éh ségterülete in.

1918 régén és 1919 elején a üéheotetiési

blokád alatt NémetoTsaágiban Toltam, d«

sehol 6em láttam as éhség és nyomor oly

kirívó képét, mint Ruszin sokéban. Németország éhblokádja alatt elsősorban a gyermekek szenvedtek. A genfi Vöröskereszt fölkéiésére látogattam meg akkor Németországot, . meglátogattam minden gyermek- és csecsemő intézetet és sokat fényképeztem. XV. Benedek pápa kihallgatáson fogadott s megmutattam neki a fényképeket. A pápát a képek nagyon megindították és az „internacionális gyenmeksegélyakció" számára, amelynek székhelye Genfijen van és amelynek elnökségi tagja vágyóit, az 1919 december 29-ének, az „ártatlan gyermekek napjá“-nak összes templomi gyűjtéseit odaadományozta. A pápa akkor felszólított engem, hogy a fényképeket mutassam be a spanyol királyi udvarnak, ahová a Vöröskereszt küldött ki engem. Krisztina anyakirálynő intervenciómra azt érte el, hogy az abban az időben rendezett bikaviadalok összes bevételeit a „nemzetközi gyer- meksegélyakció“- ra fo rdi tolták.

— Ezt csak azért mondom, hogy bebizonyítsam, hogy ezekben a dolgokban nem vagyok u.jonc. De az a nyomor, amelyet Kárpát oroszhonban láttam, sokkal nagyobb, mint azok, amelyeket a felsorolt területeken láttáim. Ki kell jelentenem, hogy a mentés polgári gépezete teljesen csődöt mondott, talán azért, mert olyan népről van szó, mely erősen forradalmi érzületű? Jóllehet olvastam a zsidó asszonyok felhívását, informálva vagyok Ruszinszkó kormányzójának fölhívásáról, amellyel kél millió koronát akart előteremteni, mégsem láttáim semmiféle eredményeket s jóllehet nagy örömmel üdvözöltem ezt az akciót, a válság eme periódusában azonban nem sokat várok tőle. Kötelességemnek tartom, hogy a széles nemzetközi nyilvánosságot megismertessem Ruszinszkó állapotaival s éppen úgy, amint ezt a németországi gyermek segélyakcióval tettem, gondoskodni akarok arról, hogy

Angliába és Amerikába is eljussanak a

segítségre való felhívások. Kötelességemnek tartom, hogy Genfije is részletes jelentést küldjék a dologról és követelni fogom, hogy a genfi központ szólítsa fel. prágai fiókját a hozzájárulásra és arra,

•hogy tényleg igyekezzék segélyezni a ruszin lakosságot. Távol áll tőlem az, hogy7 beavatkozzam Csehszlovákia belpolitikai ügyeibe. Nem kritizálok, hanem csak tisztán emberiességből akarok segíteni embereknek az éhhaláltól való megmentésében,

LUDWIG RENN:

Ruszinszkó nyomora nem a Verchovi- nán, a hegyekben, nem is a völgyek elején levő falvakban, hanem már a fővárosban, Ungváron kezdődik. Csak ki kell menni egy keveset a városból, az uj orosz templomi mellett elhaladva, odaérünk az úgynevezett sertésólakhoz, mert ezek a lakások régebben sertésólak voltak. A barakk-ucca nem szélesebb másfél méternél.

Trágyabüz terjeng. A nyomorult lyukakban rothadnak a te bő deszkák és a fedőpapiros, amilyet a háborúban az árkokban használtunk. És már itt Ungváron találni asszonyokat és gyermekeket, akik mezítláb állnak a hóban. Itt csak mezítlábasok, azonban a hegyi falvakban a kicsinyeken csak egy szál ing, vagy egyáltalában semmi sincsen* Meztelenül ülnek a kemencéken és reszketnek, ha nyílik az ajtó és hideg léghuzat hatol a szobába. A felnőtt emberek számára tulrövid ágy a raktára az élelmiszernek, kevés burgonya, olyan apró, mint a diós egy kis kenyérsütésre szánt korpának, korpából és szárított burgonyából való kenyér — már akinek egyáltalán van. Számos faluban adattam magamnak a kenyérnek ebből a fajtájából, de fönt Lután, egy hosszú faluban számos házba kellett küldeni, amig egyáltalában föl tudtak hajtani egy kis darab kenyeret. Végül is egy gazdag parasztnál találtak, azaz gazdag az ottani parasztok szemében, a mi szemünkben földhözragadt szegény ember. Sokaknak megfagyott a burgonya s ezeknek semmijük sincsen. Láttam kis gyermekeket, amint mohón szür- csölték a káposztalevest, amely nem állott másból, mint káosztából és vízből, ső és a legcsekélyebb zsír nélkül. Egyes gyermekek hasán már az éhinségesek puffadása látszik és mind annyira v issza maradót ták, hogy a hat éves három évesnek látszik, csupán feltűnő okos nagy szeméből láttuk, hogy ezek a gyermekek szellemileg fejlettebbek, mint szánalmas kis testük* Aki egyszer az éhező szemeit látta és aki a reménytelen emberek csöndjét ismeri, az tudja, hogy ezzel mit gondolok.

— Reménytelen? Reménytelen a helyzet? Az!

— A kormányzó fölhívást bocsátott ki, hogy mindenki, akiuek van mit adnia, adjon valamit. Sorra aposztrofálta az egyes foglalkozásokat, javaslatot tett, hogy kiki mennyit adjon. Azonban a felhívás után egy hétre állítólag csak egy szenátor adott ezer koronát. A nemzetközi munkássegély is szervezett segélyakciót és tengerit, rizst, sót és szalonnát osztott szét. A vöröskereszt is adott valamit. Ez a segítség nagyon örvendeztető és a legnagyobb elismerést érdemlik azok, akik itt segítenek, azonban szomorúan meg kell állapítani, hogy a parasztok a jövő aratásig éhezni — s sokan éhenhalni fognak és a földnélküli parasztok számára, akik régebben faipari munkából éltek, ezen a területen semmiféle életlehetőség nincsen és hogy részben olyan állapotok uralkodnak, hogy azok jellemzését az olvasóra bízom.

— Turjavágáson — ez az a hely, ahol egy parasztot a csendőrök agyonlőttek — a parasztok a nemzetközi munkássegély élelmiszereinek elosztására bizottságot választottak. A csendőrök azonban keresni kezdték ezen bizottság tagjait, mire ezek az erdőkbe menekültek s azóta is ott élnek — a mély hóban* Újabb bizottság nem alakult, embert sem lehetett találni, aki az élelmiszerek megőrzését vállalni merte volna. Olyan embernek , kellett elhelyezni, aki a falu közbizalmát élvezi, csak azén, mert a csendőrség barátjaként ismeretes. Ott fekszik az élelmiszer és mindaddig nem lehet elosztani, amig nem jöt egy szenátor. aki a mentelmi jog védelme mellett kockáztathatja az éhezőkön való segítést. Ebben a faluban láttam egy bekötözött fejű embert és számos kékfoltos asszonyt s egy öreg férfi azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy továbbítsam kívánságát. Kijelentettem, hogy ezt mint külföldi aligha tehetem meg s megkérdeztem, mi volna az ő kívánsága. Szomorúan mondta: „Ha már ütlegelnek bennünket, legalább ne a fejünket üssék-“ — „És mi volna egyéb követelése ?“ — kérdeztem. — „Egyéb semmi."

— A túrja vágási parasztok azonkívül vA mesélték, hogy van egy miniszteri rendelőt, amelynek értelmében a csendőrök a parasztokat agyonüthetik. „Ez badarság!" — mondtam. — „Ilyen rendelet nem létezhetik!" „De a csendőrök igy mondják!" — felelték ők.

— No és a Yrchovinán? Ott a turjavágási esethez hasonló dolgok, úgy látszik, nem fordultak elő, azonban az éhínség (még sokkal rosszabb és a lakásviszonyok borzasztóbbak. Egy vendéglős mondta: „Mit akar ön? A pa* rasztok hozzá vannak szokva!" Igaz, a piszok* hoz hozzá lehet szokni, a fagyóskodáshoz is. De mit jelent tulajdonképpen ez a hozzászokás? Azt jelenti talán, hogy az emberek jó! érzik magukat? Avagy azt, hogy más életet nem akarnak? Nem, ez azt jelenti, hogy lemondtak arról a reményről, hogy segítenek rajluk.

— És ezeken az embereken segíteni kell, mert ök maguk nem képesek erre olyan földön, ahol a legcsekélyebb munka sincsen! Segítenünk kell! Segítened kell! Érted? És mit jelent az, hogy megszokni az éhséget? Ez azt jelenti, hogy tétlenül nézzük, hogy a gyermekekből emberek legyenek, de soha teljes erőre ne kaphassanak és rendesen dolgozni akkor sem dolgozhassanak, ba egyszer munka- alkalom is lesz. De ka az éhezés megszokásának is van határa: az éhhalál.

— A vendéglős, ellentéte volt egy orvos, aki azt panaszokat, hagy itt nincsenek betegek. •Arra az ellenvetésünkre, hogy nagyon sok beteget láttunk, úgyszólván minden kunyhóban, ezt válaszolta: „Igen, de ezek nem fizetnek!" Ki csodálkozik igy azon, ha az éhség- területről rózsássziinü megnyilatkozások hangzanak el? Ki csodálkozik azon, ha a munka- nélküli segélyezés értelmében itt nincsen munkanélküli, amikor az úgynevezett genfi rendszer alapján csakis a szakszervezetileg .megszervezet te két tekintik munkanélkülieknek !

— Hogyan fest a segélyezés a helyű hatóságok részéről? Turjabesztevcén hosszas követelésre megígérte a jegyző, hogy húsz darab tizkoronás blokkokat fog kiosztani a lakosságnak. Már ez maga is szinte irónia, de az Ígéret után hetekig .semmi sem történt, míg végül is a parasztok tüntetni kezdtek. A tüntetés eredménye az volt, hogy a pénzt nem fizették ki, a tüntetőkre azonban többnyire busz koronán fölüli büntetést mértek ki. Mivel a parasztoknak pénzük nincsen, valószínűleg az ágért összegből fogják a büntetéspénzt levonni. Valóban ez egy takarékossági rendszer, amelynél jobbat kigondolni sem lehetne! Már azon se csodálkozunk, ha azt halljuk, hogy a nagy városokban több család él egy lakásban. De a Verchovinán, ahol a hegyek tele vannak erdőségekkel, ahol a fa rothad, mert nem lehet eladni, szintén a legrettenetesebb lakásínség uralkodik. Az úgynevezett középparasztok, tehát a gazdagabbak családja a borjúival és sertésekkel egy helyiségben lakik. Némely szobában három család lakik és hogy néznek ki ezek a családok! Óriási szemű, ijedt arcú, félig meztelen kis gyermekek,