Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-12 / 60. (2873.) szám

4 1933 március 12, szombat gyakran a falakon és a tetőn lyukak tátonga- nak, legtöbb helyt nincs kémény, úgy hogy .főzésnél mindent sírni füst takar el, úgy hogy a kemencén ülő gyermekeket meg sem lehet számlálni, ijesztő, tompa orrú, ráncos arcú idióták. Ez borzasztó. De még szívfacsarób­ban hatott rám az, amikor fehérre meszelt szobákban halál sápadt asszonyokat Láttam, .amint beteg gyermekeket ringattak s sirni kezdtek, amikor kérdeztem, van-e élelmisze­rük, mert sok esetben nem volt semmijük, avagy csak rothadt burgonyájuk, vagy pedig vizes lére mutattak, amelyben éretlen szil­vák úszkáltak. Vagy pedig egy vörös marha- sóval telt tálra mutattak — s mindez olyan vi­déken, ahol egész Csehszlovákia számára bá­nyásznak sót. Gyufa és petróleum a ritkasá­gok közé tartozik. A szoba egy részét szövő­szék foglalja el s ezen ősi módszerek szerint egy napon át egy fél méter hosszú és hatvan centiméter széles vásznat szőnek. A megszám­lált gyümölcsfák, amelyekért évente ennyi és ennyi adót kell fizetni, sokszor semmit sem .teremnek, mert a gyümölcs megfagy. Fukar a talaj és a hegyvidékeken már gabonát nem terem, csak babot és apró burgonyát. S mi .történik odafönn a gazdaság emelése érdeké­ben? Semmit A nemzetközi műnk a 6 égéi y akciója, amellyel utaztam ezen éheégteTÜleten 1400 csatád között családonként tiz kiló tengerit, egy kiló sót, egy kiló rizst és egy fél kiló szalonnát osztott ki. Azonkívül tizennégy láda ruhaneműt osztanak azét. Azóta újabb ruhanemüeket s gyógyszereket gyűjtöttek össze. Az elosztás nem pártkulce sze­rint történik, hanem maguk a falusi bizottságok végzik a szétosztást és állandóan hangsúlyozzák, hogy nemcsak egy párt hozzátartozóinak, hanem a rászorulóknak kell adni. Miután a nyomor nemcsak egy átmeneti jellegű, hanem úgy lát­szik, még súlyosbodni is fog, a segítséget minél szélesebbre keli kiépíteni és kiterjeszteni s éppen ezért a nyilvánossághoz appelálok, hogy pénzt és tárgyakat küldjenek. De nem elég a segítség. Sürgősen szükséges támogatást nyújtani az irányban is, hogy ezt a segélyakciót különböző módon meg ne nehezítsék! A Lidové JVottiny Hamiíton és Rétin munkájáról A Lidové Novlny a nemzetközi segélyakcióval kapcsolatban a következőket írja: A munkásse- gély bizottsága tegnap a prágai Radio-kávóház- ban ülést tartott, amelyen a ruszinszkói ínség­ről jelentést tett Ludwig Renn, a német író és Hami'.ton, az Anglo-American News Agency új­ságírója. Mindkettőt a bizottság küldte ki Ru- szinszkóba, hogy a külföld figyelmét fölhívják az ottani viszonyokra. Gazdag anyagot hoztak magukkal a nép életéről, a hatóságokról, különö­sen a csendőrségről, úgy, ahogy azt nekik a kommunista vezetők elmondták. Mindez nem a nyomorgók gyors segítségét célozza, hanem azt, hogy kellemetlenséget okozzanak a köztár­saságnak és a demokráciának. Attól a pillanat­tól kezdve, amikor a kommunisták a kezükbe vették a segélyakciót, még jobban szétforgácsol­ták a ruszinszkói lakosságot és minden oldalon ártalmasán izgatnak. Szerencsére ezzel szemben megindult egy más akció, amelynek nem lesznek politikai céljai és a ruszinszkói kérdéseket hagy mértékben aktuálissá teszik. t- Politikai bo6szuból(?) felgyújtották egy nagy- tapolcsányi vendéglős házát. Nagytapolcsányi tu­dósítónk jelenti: Az elmúlt este Svecz József nagy- tapolceányi vendéglős háza hirtelen lángba borult és a tűzoltók csak órák múlva nagy erőfeszítéssel tudták lokalizálni a veszedelmet. A ház és a mel­léképületek egyrészét a lángok elhamvasztották. A tiizvizsgálat folyamán gyújtogatás gyanúja me­rült fel s az a feltevés, hogy a bűntett politikád bosszú müve. Svecz ugyanis a közelmúltban uj községi pártot alapított, amivel számos ellenséget szerzett magának. A nyomozás tovább folyik. Ha az anya napi hat cigarettánál többet szív, a nikotin 4-5 óra múlva bekerül az anyatejbe — Napi tizenhat cigaretta már árt a csecsemő egészségének — Prága, márciuE 11. A ginekológusok már hosz- szább idő óta igyekeznek felhívni cikkekben és szakelőadásokon az anyák figyelmét arra, hogy a dohányzás árt az áldott állapotban lévő asz- szonyoknak és a csecsemőknek. Most Emánuel dr. düsseldorfi orvos is cikkezik erről. Azt írja, hogy ma, amidőn sok asszony ta­lán még intenzivebben hódol a dohányzás szen­vedélyének, mint a férfiak, igen aktuális a kér­dés, hogy mennyire hat ki az anya dohányzása a csecsemő egészségére, akit maga táplál. Emá­nuel dr. azt vizsgálgatta, vájjon a nikotin a szoptató anya szervezetéből bekerül-e az anya tejbe, továbbá, hogy milyen feltételek között van ártal­mas hatással a nikotinizált tej a csecsemőre. Vizsgálódásainak eredménye rendkívül figyelem­reméltó. Ha a szoptató anya naponta hat cigarettánál nem szív többet, a nikotin jelenlétét az anya tej­ben „BANZÁJ! BANZÁJ!1' Japán győzelmi mámor a hamuvá lőtt Sapejben — A kínai visszavonulás izgalmas éjszakája — Hol van a híres 19-ik hadsereg? egyáltalán nem lehet felfedezni, ezért feltételezhető, hogy napi maximális hat cigaretta mellett a csecsemő nem vallja kárát az anya dohányzásának. Ha az anya hat cigaret­tánál többet szív, a nikotin négy-öt óra múlva megmutatkozik az anyatejben. Mint reagál erre a gyermek? Megfigyelés utján megállapították, hogy a gyermek egészségének nem árt, ha az anya nem lépi túl a napi 15 cigarettás adagot. Nagyobb fogyasztásnál a nikotin oly nagymérvű már az anyatejben, hogy veszélyezteti a gyer­mek egészségét. Természetes, hogy annak az anyának, akinek fontos gyermeke egészsége, mindig lesz annyi ereje, hogy a szoptatás ideje alatt teljesen le­mondjon a dohányzásról, mert magától értető­dik, hogy az abszolút nikotinmentes tej egyedül alkalmas tápláléka a gyermeknek. Sanghai, március eleje. (Levéltudósitás.) Sanghai föllélegzett. A csa­ta, amely idegeit a pattanásig feszitette, véget ért. Harmincöt napja jóformán szünet nélkül dörögtek az ágyuk és mos-t csönd van. A sang- haii affér, úgy látszik, ugyanúgy simul el, mint a mandzsunak Ott fönn északon Maa, a híres tábornok három héten át tartotta a Nőni folyó vonalát, majd megállapodást kötve a japánok­kal, levetette szürke egyenruháját és a legdí­szesebb uniformisába öltözködve, meglátogatta a győzőket és bocsánatot kért tőlük, araiért annyi bosszúságot okozott nekik. Sanghajban jóval véresebb volt ez a néhány hét. Mindhez- eze ez a különbség. De senki sem tudja még, ki az ur Sanghajban. Mondjuk el, mi is történt tulajdonképp. Hat nappal ezelőtt Wilden, Franciaország minisz­tere partraszállt Nankingban. Amerikai -és an­gol kollégája ugyanezt az utat tette meg. Az ég fekete volt ebben a percben és mindenki at­tól tartott, hogy újabb esemény robban ki, amely olaj a lángoló tűzre. A diplomaták 36 órát töltöttek Nankingban. Tárgyalásaik, úgy látszik, eredménnyel jár­tak, mert ezt bizonyítja az eredmény. De térjünk vissza Sanghajba. A kérdés lé­nyege mindkét ellenfél szempontjából az, hogy megmentse a látszatot. Tegnap óta mindkét vezérkar megváltoztatta haditervét. Mialatt Tu-Szung, aki a kínai bankárokat' képviseli s egyúttal pénzügyminiszter, letárgyalta a pénz­ügyi kérdéseket Csai tábornokkal, a 19-ik kí­nai hadsereg parancsnokával, a japánok part- raszálltak Hiuhóban és végig az egész fronton .példátlan rohamot intéztek a kínaiak ellen. Ezen az éjszakán Sapejben magasabbra lobog­tak a lángok, mint valaha. S vájjon mit csinált ugyanekkor Csai tábor­nok? Visszavonul, noha megesküdött arra, hogy haláláig kitart? Ellenőrizhetetlen hírek keringenek Sanghajban Csai tábornok és had­serege magatartásáról. Csak a japán ágyuk rettenetes dörgését hal­lottuk. Ezek az ágyuk vadabbul bombázták Sapejt, mint a véres háború bármelyik nap­ján. Csak később derült ki, hogy ekkor már a kínaiak messze jártak. A bombázás éjszakáján, hajnali 3 órakor Csai tábornok megbízottja megjelent Sanghaj­ban és a szegény polgármesternek azt a pa­rancsot hozta, hogy azonnal oszlassa föl a he­lyi cseodőrsóget. A legénységnek nyomban le kellett vetnie egyenruháját és civilben megje­lennie a városi pénztárosnál, aki kifizette az utolsó zsoldot. A pénztáros francia területen lakik, a leszerelt kínai csendőrök csoportosan lépték át a francia koncesszió határát, éjszaka megkapták pénzüket és azt a parancsot, hogy nyomban hagyják el a várost. Az olvasó emlékszik még azokra a kínai fegyveres csendőrökre, akiik Nantantban Szűri Jat Szén barátjának szobra előtt aigyoulövöl- dözték honfitársaikat kémkedés miatt. Szun Jat Szén nem lett volna büszke, látva ezeket a csendőröket, akik eldobálták puskájukat, levetették uniformisukat és felöltőt1 ték kuli- ruhájukat. Reggel nyolc órakor egyetlen kínai csendőr sem tartózkodott többé a nantaui ka­szárnyákban. A 19-ik kínai hadsereg, amely ezalatt visszavonult, lelki szemeivel már Lát­ta, hogy a japánok bevonulnak Nantanba, hi­szen erre vall, hogy Csai tábornok megbízottja a sanghaii polgármesternek átadott parancs­hoz azt a szóbeli figyelmeztetést mellékelte, hogy Nantau ne fejtsen ki ellenállást a bevo­nuló japánokkal szemben. A volt nantaui csendőrök attól tartva, hogy Ciliben is meg­gyűlik a bajuk a japánokkal, menekülésre adták fejüket. Néhány tucat francia területen keresett menedéket, nem tudva, mii történt a többiekkel. A katonai csapatokat, amelyek mindeddig Nantauiban tartózkodtak, a hatóságok gyorsan eltávolították. Délelőtt tiz óra tájban a kínai városrész déli határa közelében lévő Longva- pagoda előtt felsorakoztak a katonáik, várva a külömvouatot, amely elviszi őket Csehiang fővárosaiba. Fölöttük egy japán repülőgép ke­ringett, mintegy eleven sürgetésül és figyel­meztetésül. Az, ami egy hónappal ezelőtt Sapejben tör­tént, most megkezdődött Nantauiban. Fejvesztett menekülés kavargóéit Nantau uccáin. A francia koncesszió területére csak katonák­nak tilos a belépés, de szabad az ut az asszo­nyok, gyermekek, aggastyánok és vénasszo­nyok szalmára. Szekereken, riksákon, targoncákon és autó­kon menekültek Nantauból a kínai polgá­rok a francia területre és a francia őr megnyitotta elő'tjük a kon­cesszió nagy kapuját. Mialatt Nantauból min­denki menekül, autóiba ültem és elhagyta/m a fehérek területét. Zik a veiméi rábukkanok a kínaiak lövész- ár kaira. Üresek. Mindössze egy elvesztett pa­pucsot találok az árokban. Autóm észak felé halad. Sehol nincsenek már kínai katonák. El tömtek a kin,ai őrsze­niek, akik minden kísérleteimet, hogy Csai tábornok főhadiszállásán látogatást tegyek, napokig ridegen meghiúsították. És most min­den akadály nélkül megérkezem Senzu-ba, ahová egy alkalommal mégis sikerült kijut­nom a kínai fronton át és beszélgettem Csai tábornokkal. Itt volt a 19-ik kínai hadsereg főhadiszállása. Szeuzu _ előtt húzódnak el a kínaiak Lövészárkaii. Ezek a szép árkok most elhagyatottak, a sírok csak halottaikat őriz­ték meg. Autóm megáll a ház előtt, ahol pár nap előtt Osai tábornok lakott. Kiabálom a tábornok nevét, de senki nem felel. Visszatérnek a városba, a nemzetközi settle- ment-re. A skót katonák fedezékeikben ma­radtak és kézről kézre adják a földdel teli zsákokat, jelezve, hogy kár volt a sok hűhó semmiért. Nincs szükség a földzsákokra, hi­szen a kimaiak visszavonultak. De nézzünk körül kissé Sapejlben. Minden csupa romhalmaz, korom és hamu. Az alacsony termetű japán katonák fel tűzött szuronnyal sétálnak a romba dőlt orcákon. Sapejben minden csöndes. Feljebb, északon a japán polgárok visszatérnek házaikba. Az asszonyok leülnek a kis fapadokra és maguk mellé ültetik gyermeküket. A kiis japán gyer­mekek apró zászlókat tartanak a kezükben: japán zászlót a Felkelő Nappal. Mindenfelé haltja az ember asszonyok és gyermekek örömikiált ásót: Ranzáj 1 Bainzáj 1 Győzelem! Győzelem! Ezen az estén ki fogják világitani Tokiót. Az éjszaka közeledik. Visszatérek a settle- memt-re. A Nautómig Road-on a szállodák, ét­termek és áruházak fényesein ragyognak. Mindenki fellélekzett, csak a halottak nem. Albert Londres. Több mint ezer szegényt támogat a kassai Karitász Eassa, márc. 11. (Kassai szelik esztöségünik- től.) A Központi Katolikus Karitasz kassái fiókja e napokban tartotta közgyűlését, me­lyen a vezetőségen és tagokon kívül szép számban megjelentek a különböző egyesüle­tek ^képviselői és a Karit asz munkája iránt érdeklődők is. To&l Barna predátus-piébános, a Karitas egyházi elnöke nyitotta meg a közgyűlést. Hosszabb beszédében rátért arra, hogy a katolikus Karitasz munkájára talán soha nem volt olyan nagy szükség, mint éppen most, a mai nehéz és nyomorúságos vi­lágban. A XI. Pius pápa munkaszózatainak szociális szellemétől áthatott beszéde végén hálás köszönetét mondott elsősorban Csárszky József püspöknek, Kassa városának, a külön­böző rendeknek, intézményeknek és egyesü­leteknek, melyek nagy megértéssel, össze­dolgozással s adományaikkal a Karitász mun­káját támogatták­Az elnöki megnyitó után a szlovák, majd a magyar nyelvű munkajelentés következett, melyet a Karitasz irodában dolgozó Szociális Testvérek olvastak fel. A részletes munka je­lentés teljes és tiszta képet nyújt a katolikus Karitasz eddigi működéséről. Megtudjuk a je­lentésből, hogy a Karitasz iroda jelenleg 450 olyan szegényt tart nyilván, akik az állandó segélyezésre szorulnak & 800 olyan szegényt, akik átmeneti segélyben részesülnek. A rendszeres szegénygondozással kapcsolatban a Karitasz elérte azt, hogy 61 hölgy-munkatársa 272 szegény családnak rendszeres látogatását, illetve gondozását elvállalta és végzi. A Ka­ritasz megalakulása óta a Szociális Testvérek s a Karitaszban dolgozó hölgyek 2650 környe­zettanulmányt és 1360 családlátogatást vé­geztek, tehát összesen 4010 esetben látogatták meg a szegényeket. Az iroda egyik főmunka­körét a szegények iratainak megszerzése ké­pezi- Számtalan szegény esik el jogos állami, vagy városa segélytől csak azért, mert iratai hiányzanak, vagy állampolgársága nincs meg. Az iroda az iratok és az állampolgárság meg­szerzésében nagy segítségére van a szegé­nyeknek, végzi az ezzel kapcsolatos összes le­velezéseket, nemcsak a bel-, hanem külföld­del is és amennyiben költségek merülnek fel, azokat is az iroda fedezi. A munkajelentés részletes tájékoztatást nyújt a Karitasz külön­böző segélyezési akcióiról is, az élelmisze-r, régi ruha, .babakelengye akciókról, melyekkel 22.663 korona értékben segélyezték a szegé­nyeket- A Karitasz Napiközi Otthont rendezett be akassai Burákban, melybe jelenleg 50— 60 gyermek jár naponta. A gyermekek tejet és ebédet is kapnak ott­A közgyűlés napirendjén ezután az összes kassai katolikus intézmények jótékonykodásá­ról szóló beszámoló szerepelt. Majd a köz­gyűlés jegyzőkönyvi köszönetét fejezte ki Lengyel István pénztárosnak odaadó mim kán­jáért. Lukács József dr. világi elnök szlovák éb Szabó Elemér világi elnök magyar nyelvű, értékes előadása után dr. Gro&schmid Gézáné keresetlen szavakkal köszönte meg a jószivü adakozóknak, de különösen egy, magát meg­nevezni nem akaró hölgynek azt a sok ado­mányt, melyet a Karitasz babakelengyeakció- jára hozzájuttattak. Végül Tost Barna egyházi elnök köszönetét mondott GuzmAnn Mik-áné- nak, aki a pozsonyi központ közgyűlésén a kassai fiókot képviselte s ott a kassal mun­káról részletes beszámolót tartott­Öngyilkosságba kergetett a munkanélküliség esi «g- kényl ffiidmenkcst Nyitra, március 11. (Saját tudósítónktól-) Vezekény községben revolvergolyóval vetett véget életének. László Sándor földmunkás. László pár hónappal ezelőtt tért vissza Fran­ciaországból, ahol nem tudott boldogulni. Ide­haza is hasztalan keresett munkát s a gon­dok annyira elkeserítették, hogy felesége előtt gyakrabban hangoztatta öngyilkossági szándékát. Két nappal ezelőtt elküldte a fe­leségét édesanyjához, hogy kérjen kölcsön öt­száz koronát. Megmondta az asszonynak, hogy ta el a pénzt, ami a munkásban végleg meg­menekül a gondok előd. Az asszony nem hoz­ta el a pénzt, ami a munkásba végleg meg­érlelte a végzetes elhatározást- Bezárkózott a szobáiba és amikor felesége éjféltájban haza­tért az egyik ismerősének vendéglátásából^ hiába kopogtatott az ajtón, nem kapott választ. Feltörték az ajtót és a szoba padlóján holtan találták Lászlót, aki egy Frommer pisztollyal lőtte magát főbe. Mindenki derék és szor­galmas embernek ismerte, akinek a nyomasz­tó gazdasági válság 'reáhárult következményei adták kezébe a halált osztó fegyvert.

Next

/
Thumbnails
Contents