Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)

1932-02-11 / 34. (2847.) szám

1 4 XI. évf. 34. (2847) szám Cslltttrtdk 1932 február 11

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki R képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több Ejyes szám ára 1.20 Kí, vasárnap 2.—Kő.

A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok főszerkesztő politikai napilapja FELELos szerkesztő

DZURANYl LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA

Szerkesztőség: Prága ll„ Panská ulice 12. 11, emelet. — Telefon: 3G311. — Kiadóhivatal; Prága 11., Panská ulice 12. 111 emelet. Telefon: 34184.

SÜRGÖMYC1M: HIRLRP, PtfftHft

Egyre szenzációsahb beszédei? Gertiben

Grandi becsületes lefegyverzést akar, a japán delegátus „hajlandó leszerelni", Zaleskinak a konvendós tervezet is sok

Az olaszok magukévá tették a német áliáspontot — A nap szenzációja: Hátsódéira, a békés japán — A lengyelek a franciáknál is iniranzigensfbbek

Bábeli suriawar Genfben

(sp.) Prága, február 10. Színház. Nem tudjuk, tényleg az-e, vagy másvalami; egyelőre a genfi lefegyverzési konferenciából csak a nagy sztárok felvonulását élvezzük, a különböző alakú és orgánumu, különböző agybe- rendezésü és előadótehetségü államférfiak nemes — vagy nemtelen — veiéi kedését, kvitirozzuk a szép mondásokat és áperciáljuk az elvek összecsapását; hol az orrunkat fin- torgaljuk, hol esett in tünk a nyelvünkkel, mintha Fedák Sári ágálna a szinen és mi egy nagy reklámmal beharangozott, de valahogy „anyagilag“ cem éppen tökéletesen megalapozott államférfi-együttes színpadi játékában gyönyörködnénk. Mindennap premier van a genfi világ szán pádon. A közönség és a sajtó tudja ezt: állítólag szrnokingos urak ülnek » nézőtéren, ha valaki nagy monológját mondja, a teremben visszafojtott csönd honol, csak a kritikusok arcán húzódnak át néha árnyak, sötét árnyak. Egyébként az előadásnak jő sajtója vau s mi tagadás, így szenv te lenül nézve a gesztusokat figyelve, — mondhatnám Fart pour Tart — nem érdektelen a dolog.

Eddig a nagy premierek bemutatásakor, elsősorban az összehasonlítás okoz gyönyörűséget. Láttuk a színpadon John Simont, a tisztes Sirt, Anglia külügyminiszterét, aki pré- dikációs regiszterekkel és a puritán skót egyszerűség hangján mondott jelentéktelen dolgokat, ábrándozott moll-ban és fontosnak tartotta a „békét",-mint mi is, mint a japánok, a kínaiak, az eszkimók, az állatok egyaránt fontosnak tartják, valamennyien, akik és amik a föld kerekét benépesítjük. Nem mondott újat, nem mondott nagyot s tudta, hogy sem újat, sem nagyot nem mond, mert nem is akart ilyet mondani. Láttuk Tardieut, a franciát, ki hol békeügyi, hogy hadügyi miniszter. Ha békét akar teremteni, hadügymi- niszteri minőségben jelenik meg, mint most, Genfben. Ő bátrabb volt és ravaszabb, mint Sir John. Az angol és a francia szónoklatok különbségéből érezni lehetett, hogy mig Anglia legfeljebb plátói érdeklődést tanúsít a genfi tervekkel szemben s körülbelül úgy érdekli, mint az egyiptomi ásatások, addig Franciaország szivvel-lélekkel a dolog mellett van, hogy lehetetlenné tegye. Tardieu egyébként nagyszerűen beszélt, okosan, meggyőzően, szellemesen, ravaszan, lendülettel. Kár, hogy nem volt igaza. Keserűen kell megállapítanunk, hogy a legnagyobb művész, éppen az intrikus, ő játsza legjobban a szerepét a világszinpadon s az érdeklődés feléje koncentrálódik.

A kenetteljes Simon és a ravaszan temperamentumos Tardieu után másnap a nyugodt és papos Brüning jelent meg a szinen, hogy elmondja nagyon igaz ég nagyon unalmas beszédét, ami elhangzott, mint a pusztában kiáltott 6zó. Gibson fölényes jelenete után ma a fiatal Grandi vágta ki a rezet. Ugyanolyan lendülettel és okosan védte az igaz álláspontot, mint Tardieu a magáét- Szemmelláthatólag a román népek inkább a szavak emberei, mint a germánok, akik viszont alaposabbak, — de mit mondjunk a japánokról, akiknek 6zépnevü delegátusa ma mutatkozott be? Ó, ők egyáltalán nem a szavak emberei, bebizonyitották Cbarbinnál és Sanghajnál, ahol cselekedtek. Ritkán asszisztáltunk szörnyűbb paradoxonná], mint ma, amikor Matsudeira, a japán delegátus ünnepélyes bejelentést tett a légi bombázások ellen, de ugyanakkor vidám japán repülőgépek rendületlenül ejtege.tik a bombákat Sapej fölött. Mi ez? Költészet és valóság? Teória és praxis? Ilyen körülmények között szinte becsületesnek látszik Zaieski állaspontja, amely legalább nyíltan bevallja, hogy Lengyel- országnak szüksége van fegyverekre, mert nem bízhat senkiben és különösen nem szavakban és ígéretekben. Csak akkor téved szántszándékkal a lengyel, amikor azt vallja, hogy a lefegyverzett hatalma szomszéd (értsd Németország) harci potenciáját egy kis nemzet csak úgy egyenlítheti ki. ha a íegraffináltaibb h egyel etlenséggel felszeGenf, február 10. A lefegyverzési konferencia nagy vitáján ma délelőtt Grandi olasz külügyminiszter elmondotta feszülten várt beszédét. Kétségtelen, hogy az olasz külügyminiszter állásfoglalása egyike volt a konferencia legérdekesebb és legsúlyosabb megnyilatkozásainak. A beszéd elején Grandi kritika tárgyává tette azt a tényt, hogy a nemzetek az elmúlt tizenhárom év alatt gátló teóriáknál egyebet nem produkáltak a lefegyverzés terén. Mindazonáltal szükségesnek tartotta, hogy bókot mondjon a konvenciós tervezetnek, habár Olaszország igényeit az nem elégíti ki. A beszéd fontosabb részei a következők voltak:

— Nem hiszem, hogy a biztonság további megerősítése véget vet a versenyfegyverkezésnek és eltünteti a fegyveres béke rendszerét. Ezt az utóbbit csak úgy lehet eltüntetni, ha a fegyverkezés terén tabula rasa-t teremtünk. Nem szükséges hangsúlyoznom, hogy a népszövetség nem teljesitheti kötelességét a fegyverek elsődlegességének elismerése mellett.

— Az Egyesült Államok képviselője itt rámutatott arra, hogy a tengeri lefegyverzési szerződésbe be kellene vonni Olaszországot és Franciaországot. A magam részéről kijelenthetem, hogy Olaszország a legnagyobb örömmel tenne eleget ennek a kívánságnak.

A beszéd magvát a következő két alapelv alkotta: 1. valamennyi államot egyforma jog illeti meg, 2. a fegyveres erőt a lehető legalacsonyabb nivóra kell leszállítani.

A francia emlékirat megemlítése után Grandi rámutatott arra, hogy a békeszerződés határozottan kifejezi, hogy a német lefegyverzés végrehajtása után meg kell kezdeni az általános lefegyverzést. Grandi szószerint a következőket mondotta:

— A békeszerződés ötödik része praktikus példát ad nekünk a fegyverkezés csökkentésére és korlátozására. Ezt a példát nem szabad figyelmen kivül hagyni. Az ötödik rész rendszabályokat dolgozott ki a német és hajdani

reit hipermodern hadsereget tart. Nem egészen igy van. A raffinált fölszerelésü hadsereg, ha kicsiny is, mindig erősebb és hatalmasabb, mint a fegyvertelen, vagy gyengén felfegyverzett tömeg: lásd Kina és Japán viszonyát, ötezer modern japán katona bizvást megbirkózik kétszázezer kínaival.

Az eddigi mérleg? Vájjon mit állapíthatunk meg? Hallottuk a legfontosabbakat, az angolt, a franciát, az amerikait, a németet, az olaszt, a japánt, a lengyelt. Holnap az orosz és a belga szólal meg. A föld valamennyi külső-belső árnyalata nyilatkozott. S az eredmény? Bábéi zűrzavar. Egyik nem érti a másikat. Kár lefordítani aiz ünnepi beszédeket, a nagyok úgyis elbeszélnek egymás füle mellett. Valamennyi' haza beszél. Nincs közös terv, közös konceipció, még praktikus javaslat is alig hangzott el. S ami elhangzott, bízvást elmaradhatott volna. A legtöbben bizonytalan általánosságban mozogtak, mint az angol, aki csak annyit mondott: jé volna leszerelni, vagy aiz amerikai, aki fölényes gesztussal hajlandónak mutatszövetségesei hadseregeinek leszerelésére s kifejezte azt az alapgondolatot, hogy ez államok hadseregeit meg kell fosztani az olyan ha i- eszközöktől, amelyek offenzív jellegüeknek tekinthetők. A békeszerződés szerint ezeket a rendszabályokat a béke nemzetközi megszervezése érdekében kellett foganatosítani és az aláírók a népszövetséget bízták meg végrehajtásával. A békeszerződés ötödik cikkelye tehát praktikus útmutatást ad nekünk az általános lefegyverzésre, amennyiben az offenzív jellegű fegyvernemek eltüntetésével a békét a népszövetség és a Kellogg-paktUflge^rfeim$WÍP' organizálni kívánjuk.

A lefegyverzés Grandi szerint csak úgy valósítható meg, ha valamennyi állam egyforma jogokat és egyforma biztonságot élvez. Ennek előrebocsátásával az olasz külügyminiszter megtette lefegyverzési javaslatait. A javaslatok első része a tengeri lefegyverzésre vonatkozik s a következő pontokból áll: 1. a sorhajók és a tengeralattjárók kiküszöbölése, 2. a repülőgépanyahajók építésének megszüntetése és a meglévők kiselejtezése. A második rész a szárazföldi lefegyverzésről intézkedik s a következő pontokat foglalja magában: 1. a mindennemű nehéztüzérség eltüntetése, 2. a mindennemű tankok kiküszöbölése, 3. a bombavető repülőgépek építésének megszüntetése. Ezenkívül Grandi a gáz- és a kémiai háború teljes eliminálását követeli, továbbá a háborús bíróságok rendszerének revízióját és a polgári lakosság védelmének intézményessé tételét.

A beszéd további fontos részei a következők voltak:

— Ha eltekintünk a teóriáktól és szemébe nézünk a valóságnak — mondotta Grandi —, akkor föltétlenül be kell látnunk, hogy a fegyverkezés révén sohasem érhetünk el valódi biztonságot A népszövetség nem működhet a fegyverek világában. A fegyverek elsődlegességét tévesen azzal indokoljuk, hogy a jog és a béke szolgálatában állnak. Ezzel könnyen az

kozott néhány újabb öreg hajót az enyészetnek ajándékozni; mások érthető elkeseredésükben csökönyös nega tinim oknál maradtak, mint a német, aki elveket kíván tisztázni s egyforma jogokat, egyforma biztonságot követel s egyéb nem érdekli; ismét mások pozitív javaslatokat tesznek a valódi lefe<gy vérzés kijátszására, mint a francia, aki hajlandó leszerelni, ha mai hegemóniájának garantálását a népszövetségre bizhatja s esetleg egy nemzetközi hadseregre, amelybe német katonák is besoroztatná- nak (értsük még jól): Franciaország ma.i

helyzetének, tehát hatalmának védelmére), vagy vannak, akik azt mondják: maradjon minden a mai állapotoknál, mint a lengyel, va^v , vannak, akik azt mondják: fordítsunk mindent föl, mint Litvinov holnap holtbiztosán mondani fogja.

Az egyetlen oázis Grandi őszinte és reális leszerelési vágya volt, de míhaszna, ha még Németország sem támogatja kellőképpen, mert egyrészt elkeseredésében teljesen negatív struccpolitikát folytat, másrészt az otthoni

az állapot idézhető elő, hogy a jog mindig azoknak a pártján van, akik kezében egyúttal a hatalom is van. A mi föladatunk — jelentette ki Grandi emelt hangon — csupán az lehet, hogy a jogokat megerősítsük, de semmiesetre sem az, hogy a hatalmat legalizáljuk.

Amikor Grandi bejelentette, hogy Olaszország hajlandó a londoni tengerészeti konvencióhoz csatlakozni, a delegátusok óriási tapssal honorálták ezt a. fontos bejelentést. A csatlakozás föltételei Grandi szerint azok, amelyeket Mussolini már több izben megfogalmazott: egyforma jogot minden államnak 'és lecsökkenteni a fegyverkezést az elképzelhető legalacsonyabb nivóra. j r

a japánok Shanghaiban és Genfben

Grandi után Matsudeira nagykövet, a japán delegáció vezetője mondotta el beszédét, amelyet a keletázsiai helyzetre való tekintettel a delegátusok szintén nagy érdeklődéssel vártak. Matsudeira szerint a szerencsétlen keletázsiai helyzet ellenére Japán elhatározott szándéka, hogy előmozdítsa a lefegyverzési konferencia ügyét. A japán delegáció a konvenciós tervezetet elfogadja a további munkák alapjának. Japán hadserege az egyes fegyvernemekben sokkal visszamaradottabb, miint a nyugateurópai államok hadserege. A delegátus ezután részletesen a tengerészeti problémával foglalkozott. Kifejezte reményét, hogy a tengeralattjárók megszüntetéséről szóló londoni határozat minden tengerészeti államban elismerésre fog találni és fokozatosan kiterjeszthető lesz más hajónemekre is. Japán mindenesetre csatlakozni kíván a légi bombázásokat és a mérges gáz és baktériumok használatát betiltó konvenciókhoz. Az igazságos, praktikus szerződést Japán elfogadja, természetesen azzal a feltétellel, ha

helyzetre való tekintettel megelégszik az egyforma jog és az egyforma biztonság követelésével, ami még távol van a lefegyverzéstől, s ki tudja, nem jelenti-e az egyforma, jogú fegyverkezés kívánását a nemzeti biztonság érdekében, azaz a francia módszer átvételét ama régi mondás alapján, amely a „francia invencióról és né ínét megvalósításról" szól?

A világszinház eddig bábeli zűrzavart hozott. Mindenki egymás füle mellett beszél el. A modern, sokszínű három királyokat nem vezeti jó .cél felé betlehemi csillag. A csillag legföljebb a csapeji tűzvész és a shanghaii robbanó bombák fénye, amely szörnyű dolgok felé vonz. S a Genfbe összegyűlt sok katonai szakértő bizonyára örömmel állapította meg, hogy a dörgés a régi maradt: a dörgés, az idehallatszó ágyudörgés. Az ő fülüknek „kedves, régi zaj". A genfi gyűlést majd fölhasználják arra, hogy megvitassák a japán—kínai háború sztratégiai jelentőségét, az uj tapasztalatok alapján bizonyos hadászati reformokat határozzanak el, —> s az egészet elnevezik „lefegyverzésnek".