Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)

1932-02-07 / 31. (2844.) szám

12 TOWM-MAG^AU-Htta^ 1932 február 7, vasárnap. MILYEN IDŐ VÁRHATÓ A hideg időjárás főleg a Kárpátok vidékein tart. A hőmérséklet maximuma Pozsonyban 7, a minimum a Tátrában —23 fok. — Időprognózis: Szlovcnszkón uiég hideg, szeles, Nyugaton a felhőzet növekedésé­vel enyhébb. VÍZUMOT Magyarországba, Romániába, Lengyelor­szágba még ugyanaznap megszerez a „Prá­gai Magyar Hírlap" pozsonyi kiadóhivatala, Lőrinckapu-ucca 17„ II. (Central-passage.) Ilyen útlevelek meghosszabbítását is vállal jak. A többi államokba szolgáló vizumok II., Panská ul. 12„ III. em. eszközli. ❖ POZSONYI szerkesztőség és kiadóhivatal: Telefon 27-87. Lőrinckapu-ucca 17. (Centrabpassage) megszerzését a prágai kiadóhivatal: Prága KASSAI szerkesztőség és kiadóhivatal: Telefon 495. Fő-ucca 69., I. em. jobbra. NYITRAI szerkesztőség és kiadóhivatal: Káptalan-ucca 25. — Method-tér 3. UNGVÁRI szerkesztőség és kiadóhivatal: Váralja-ucca 7/2. _ A magyar «emzeti párt hivatalos közlemé­nyei. A magyar nemzeti párt. kassai kerületének bodrogközi körzete Vitányi Ödön volt titkárának elhunyta következtében az adminisztrációs mun­kát a következőképpen osztotta be. Haraszthy György’ nagykaposi körzeti titkár minden hét csü­törtökjén kiszáll Királyhelmecre és ott pártna­pot tart. amikor a hozzáforduló párttagok különö­sen a most esedékes adóügyekben felvilágositást, edóvallomási iveiknek pontos és szakszerű elinté­zését nyerik. Haraszthy egyébként a Bodrogköz keleti felét látja el a párttitkári teendőkkel. Ki- rályihelmecen és a nyugati községekben Kalla Vilmos iparos kapott megbízatást, segédtitkárí minőségben. A ide közelebb eső községek magyar nemzeti párti hívei tehát magában a járási szék helyen is bármikor felkereshetik Kalla Vilmost pártügyekben és egyéb ügyes-bajos dolgaikban. — Adóügyekben szepsii. nagykaposi, királyfiéiraeei valamint kassai köponti titkárságaink a hivatalos órák idejében mindenkor rendelkezésre állanak. Ezenfelül a pártnak rendelkezésre áll, főle. komplikáltabb adókérdésekben, Takáts Béla ny. pénzügyi tanácsos, aki sorozatos adóügyi előadáso kát fart és a közvetlenül hozzáfordulóknak, akár írásban, akár személyesen biztosítja a szakszerű segítséget: Kosice-Kassa, Srobár-ucca 55. II. em. alatti irodájában. — Ugyancsak felhívja a párt a figyelmét tagjainak a kassai központi irodára, ahol közvetlenül elintézik a postán (válaszbélyeg melléklését kérjük) avagy személyesen jelentke­zők ügyeit: Kassa, Fő-ucca 87—98. I. em. Hivatalos órák: délelőtt félkilenctől egy óráig, este hat órá­tól nyolc óráig. Két testvér hasonlít egy­másra. az egyik szép, a má­sik rut. a szép Mary kré­met használt, arcáról tn/n- iden kiütés, májfolt. szeplő (eltűnt, arca fiatalos, üde 1 lett. ön is használjon Mary krémet. Mary • púdert. Mary-szappant... Vegyen egy egész garnitúrát. Ké­szítője: Dr. Lad. Pcllák lekárnik v Piesfanoch. xx A „Tüudérujjak" _ a nők barátja, Er­ről a képes ba-vi folyóiratról, mely most a hatóságok engedélye folytán nálunk is niiin- demitt látható, valóiban tel lehet momidani, hogy ideális barátja a nőiknek. Kézimiuinkia- ujság, amely sokkal több ennél. A kézügyes­ségek, a női ezermesterségek gazdagon il­lusztrált folyóirata. Minden oldala egv-egy uj hímzői és csipkékészitő, gobelin vagy sző­nyegszövő, batikoló, apró-tárgy-előállitó kép­pé! vezet be az ügyességék világába. Nincs a ruházatnak, fehérnemükészitésnek, lakás- csimosátásnak olyan területe, melyre figyel­me ki ne terjedne. De ugyanakkora gonddal válogatja összes cikkeit minden száma részé­re a legjobb íróiktól, akik .a szépirodalmi meliiéödefen kívül a háztartási, konyhai, ne­velési, kozmetikai és egészségügyi tanácsok egész sorozatával vesznek részt a sokoldalú program megvalósításában. Minden számhoz teljesen ingyen egy leszámolható kézimunká­ul int aiv van mellékelve. Ám a legnagyobb meglepetés, hogy a hasznos ismeretek mel­lett évente egy olyan ajándéktárgy kerül az előfizető családok birtokába, mely a meglevő bútorberendezést művésziesen egészüli ki. Az idei ajándék egy 70X100 om. áíapméretü szép „Keliim-szőnyeg“. (Szudán-kairaván kon­túrozva s megkezdve, a kidolgozáshoz szük­séges „Drei'lauíer“ védjegyű Szudánngyiap ja­vai együttesen). Ezt a szép ajándékot min­denki teljesen ingyen kapja meg, aki a Li'pa-ujságváliaiatnak (Bratislava, Dlhá üliea 13-) beküldi a < „Tündérujjak“ egész évi elő­fizetési árát egy összegben 108 Ki>t és ehhez még 4 Kc-t mellékel a po.rtököltségelk fejé­ben, Aki most előfizet, a szőnyegajándékot még februárban megkapja. MATER SOMOGYI Irta: SZITNYAI ZOLTÁN raj J jb 4* 1 - j - X * | |j2 itt* L-j/eKlfVaSan xx Szőlő vessző! Sima és gyökeres piros Itólaváre, melyet sem ojtani, sem permetez­ni nem kell, koránérő, igen bő termő, bora zöldosfehér, magas szeszfoku és kellemes zamatu. Kapható Kanvó Antal termelőnél, Safey, Ipolyság. % Mater Somogyi az asztal tetején olvasott éppen, amikor beléptem- Négykézláb gub­basztott az asztal síkján, térdelve és könyö­klőivé, fejecskéje a könyv lapjai fölé merült, szinte eltűnt ottan, amint a betűsorokat hab­zsolta, mint valami kis cicáé á tejes tányér fölött. Főként az asztal tetején szeretett ol­vasni, vagy a szőnyegre hasalva a földön, vagy a sezlon szélének támasztott térdekkel órák hosszat, mozdulatlanul. A legritkábban történt meg, hogy az asztalhoz ült, maga alá húzott székkel, kényelmesen kiterített könyv­vel, amint általában olvasni szokás. —Elvira — szóltam hozzá s miután föl se nézett, felinyaláboltam az asztalról és az öleim be vettem. — Mi ez a könyv, ami ennyire leköti a figyelmedet? Elvira volt a nagyobbik Somogyi lány, akit csak Maler Somogyinak szólítottak a házban, amióta köztudomású lett, hogy apácának ké­szül. Ez az idő már nincs is metssze, mert amint leérettségizett, rögtön bevonul a szer­zetbe. S az érettségi sincs már messze, mind­össze nyolc évnyire az időben, amiből már szerencsésein le is telit négy hónap. — Mater Somogyi — mondogatták Elvi rá írói, amit maga is szeretett hallani s ilyenkor szendén és elkomolyodva sütötte le a sze­mét. Az angyali szelídség s a megdiosőült szentek békés vonásait öltötte magára s úgy lépegetett lassú méltósággal, mintha már mögötte suhogna az örök szüzességnek sürü, nehéz ráncokban, omló, hosszú, fekete uszálya. Mater Somogyi, aki egyelőre tíz éves volt, térdig libbenő szoknyát lobogtatott gyerek- teste fölött s szőke fürtjeit kurta kis fona­tokba kanyaritoiia jobbról-balról, vagy néha leengedte váltig, tükör előtt gyönyörködve s ide-oda forgatva arcocskáját, mert „ugye anyiuska, most megint ez lesz a divat, hosz- szu haj és hosszú szoknya?“ Ugyanis Mater Somogyi egyelőre lépést tar­tott a divattal. Már csak nyolc esztendeig, az eltelt négy kőnap hijján, a többi is hamaro­san elmúlik s mire becsukódnak mögötte a szerzetesház kapui, úgyis örökre vége lesz minden világi hiúságnak. A kisebbik Somogyi lány, akit nem is tu­dom miért Kiskutyinak hívtak, a másik szobában hegedült, parányi kis hegedűn, amit nemrég kapott. Igen csinosan hegedüli, saját­ságos zenei felfogással, többnyire mind a négy húrt egyszerire szólaltatva. A harmadik szobában a rádió dolgozott. — Kiskutyi fiacskám — szólt ki onnan az apa — légy szives lezárni ezt a haszontalan rádiót, emiatt nem tudom élvezni a te gyö­nyörűséges játékodat. Kiskutyi egy pillanatra beledöbbent s nagyra nyitott szemmel az apukára nézett, hogy csakugyan komolyan beszél-e mostan, amit elvégre meg tudna érteni, hiszen olyan szépen játszott, aztán lassú mosolyba görbí­tette a száját, a széniét is lesütötte és szé­gyenkező mozdulattal félrerakta a hegedűt. ■— Ejnye de rosszmájú vagy apukám. Kiskutyi merő ellentéte volt Elvirának. El­vira szerette az érzelmes és megható törté­neteket, Kiskutyi ellenben olyan könyveket kért, amelyekben sok hóbortos dolog legyen, Elvira szerette a számtant, a földrajzt, Kis­kutyi mindezt szörnyen unalmasnak találta, Elvira órákig el tudott olvasni, Kiskutyi el­lenben szobáról-szobára röpdösött, öiből-ölbe csöppent, a nagyokat röviden letegezte és szívesen megnyugodott abban, hogy Elvira a szerzetbe vonul, ő ellenben férjhez megy s akkor övé lesz a ház és az egész berendezés. — Aztán mondd csak — kérdeztem Elvi­rától — csakugyan apáca akarsz lenni? — Igen — és kissé bizalmatlanul nézett rám, mintha attól tartana, hogy gúnyt aka­rok űzni belőle. — Nagyon helyes — folytattam aztán — de akkor nem viselhetsz ilyen szép kis lakk- cipőt és a hajadat is le fogják nyírni. Elvira hevesen tiltakozott. — Rosszul tudod. Mater Berényi is lakkci­pőt visel mindég s a Kutas az első béből, kileste egyszer a tisztelendő főnöknőt, amikor a haját fésülte éppen, ő látta, hogy hosszú haja van, egész derékig érő. Hosszan maga elé nézett és már látta ma­gát, keskeny lakkcipőben, mely ki:villan a sötét ruha alól. Meg hosszú hajjal, amit gyö­nyörködve fésül meg minden este és minden reggel. A Mater Somogyi. Aztán bejött anyuka a konyhából, a szo­balány az asztalra tette a tálaikat s apu kiál­tása végigharsogott a lakáson, hogy asztal­hoz gyerekek. Mater Somogyi is leereszke­dett az ölemből, de amint az asztal felé in­dult, újból a könyvbe pillantott s egyszerre odaragadta a szeme, ráereszkedett a sezlón- ra, térdekkel és könyökkel, csodálatosan kényelmetlen mozdulatban s következő pil­lanatban már el is felejtette maga körül a világot. Kiskutyi meg lassan mögéje lopako­dott, darabig állt és várt hamis mozdulattal húzott szemmel, aztán gyors mozdulattal csattanős ütést mért le s nyomban hátraszö­kött bukdácsoló nevetéssel. Mater Somogyi feljajdult, átvetette magát a sezlonon, lvis- kutyi után, aki egyre kacagott, hogy ne ha­ragudj materként, de nem tudtam ellentáll- ni. Apu is bejött és csendet intett. Mater So­mogyi is leült, a szék fölé rejtette kis testét, amit megütöttek s méltatlankodó pillantáso­kat sújtott Kiskutyára, aki még tovább kun­cogott mellette. Megkezdődött a vacsora. ■— Akii szerzetesnek készül — mondta Ma­ter Somogyinak — annak már kislány korá­ban is jobbnak és megboosátóbbuak kell len n'ie másoknál. Mater Somogyi bánatosan felsóhajtott. Az­után etkomoilyodott fontoskodva, duzzogó vo­násai megbékültek, mert egy szerzetesnek csakugyan jobbnak és megbocsátóbbnak kell lennie másoknál. Csak tessék ránézni, máris olyan jó és megbocsátó, hogy mindenki példát vehet róla. Apu kissé összeráncolta homlokát és hogy a gyéreitek ne értsék, franciául átszólt anyjuknak, hogy mire való ilyeneket monda­ni, ez a gyerek már amúgy is egész belelo- vallja magát ezekbe a gondolatokba, már pedig semmi kedve sincsen a lányából apá­cát nevelni. Anyu nem felelt sennmit, csak mosolygott Mater Somogyi némán dolgozott az evőesz­közökkel. ügy dolgozott, mint valami kis ko­hó. Villáját púposán megrakta étellel s csöpp szájának izzó, vörös barlangjába lapátolta Tányérjáról egy szempillantás alatt eltűntek az ételek, mint a homokbucka, amit hirtelen széithord a szél. Ajkát nyalogatta esi Bőgő nyelvével és sóváran nézett ismét a tál felé Most bukdácsolt kifelé a gyermekkorból szinte láthatóan nőtt, fejlődött óráról-órára és semmi se volt elég ahhoz, hogy a fejlődésnek jókedvű iramával lépést tartson. Mater Somo­gyinak, ami éppenséggel nem tartozik a szer zetesi erények közé, megnyugtató, sőt tüne­ményes étvágya volt. — Csak egyél, szegénykém — mondtam ne­vetve —, ha apáca leszel, ma jd úgyis bojt öl­hetsz eleget. Egy pillanatra elkomorodott az arca. Aztán némán, bosszúsan megrándiitotta a vállát és evett tovább. Kézbekapta a csirkecombot és apró, éles fogaival szaporán szaggatta le izeit. Apróra zúzta porcogéit s egész a csontig vé­sett. Mélyen a tányér fölé hajolt és mohón, szinte haragosan evett. Mintha maga is attól félne, hogy a jövő távolából egy láthatatlan kéz nyúl feléje és el akarja venni tányérjá ról az ételt. Sietni kell az evéssel, amiig le­het. Ajkának piros öble zsírtól csillogott és mind a tiz ujja is, mintha olvasztott zsírba mártotta volna. Mindez egy csöppet se volt. szerzetesi látvány, de a szülők szeme annál inkább reá derülhetett: pompásan fejlődik ez a gyermek. Aztán behozták a puddingot. Kiskutyi, aki eddig csak turkált az ételek közt, a kanál vé­gével nagyot koppantott az asztalra. Ez már igen, ez már érdemes valami. S ő máris ki­jelenti, hogy a pudding csúcsát kéri, ahol jó keményre sült és olyan sötétvörös, hogy már szinte fekete. Mater Somogyi lassan felné­zett.,, éhesen és féltékenyen ugyanarra a vö­rösre sült csúcsra, felkapta kanalát s mint zsákmányára a ragadozó, lecsapott pontosan oda, hol Kiskutyi is megkívánta. Kiskutyi fetüvöltött, aztán ő is kinyújtotta a karját s a két kanál haragosan összecsapott a tál fölött De Matér Somogyi volt az ügyesebb, az elej­tett zsákmánnyal magasba röppent s gyors szárnycsapásokkal menekült vele a tányérja fölé- Kiskutyi sírni kezdett. Anya gyors igazságot szolgáltatott. Elvétté Mater Somogyitól a megrakott tányért és Kiskutyi elé tette. Most már Mater Somogyi zúdult, fel, hogy minden jót. ennek a kis el­kényeztetett pocoknak adnak, pedig ő az idő­sebb. — Nem, fiaim, csak azért, mert ilyen erő­szakos voltál. És különben is tudhatnád, hogy ezt az ételt Kiskutyi kedvéért csináltattam, ő a többiből alig evett valamit. — Igen, igén, véle mindég kivételeznek, neki mindéig valami extra kell, s csak nekem legyén jó, ami éppen van. Határtalanul boldogtalan volt s nagy osöp- pekben potyogtak a könnyei, míg Kiskutyi megnyugodott kárörömmel nekilátott a pud- diing ropogós csúcsának. — Különben is — mondta anya tréfás mo­sollyal •— jobb ka már most megszokod a le­mondást, ha csakugyan apácának készülsz. Mater Somogyi durcásan kiduzzasztotta a száját. Azt nem akarta mondani, hogy akkor inkább nem megy apácának, mert ezen a Kiskutyi nevetett volna a legjobban, hogy ő ezt úgyis előre tudta. Meg jogérzékét is sér­tette az, ami történt. Ő megteheti, hogy le­mond valamiről, de ebből semmiesetre sem következik az, hogy mások is el vehetik tőle, ami őt illeti. A mások alatt anya értendő a jelen esetben, aki mindég Kiskutyinak ked­vez. Hátira így bánnak vele, most már osak- azért is elmegy apácának. El sötétedve kotort a tányér fölött, ahová anya uj pudd ingszele tét rakott eléje. Legszívesebben meg se enné most már. Aztán mégis nekilátott s pár pil­lanat alatt elsüllyesztette az egészet. Maga is belátta ugyanis, hogy vannak dolgok, melye­kéit nem érdemes a bosszú eszközéül felhasz­nálni. Ebben a hangulatban ért véget a vacsora. Mater Somogyi bánatos arccal csókolta végiig a szülői kezeket. Bármily igazságtalanok is voltak hozzá, ő megteszi azt, ami gyermeki (jrkötéleesége. De elhatározása most már meg-i ingabhatatlan. Igaz, hogy négy hónap hijján^ nehéz nyolc esztendőnek kell még odáig eb telnie, de majd csak ez is elmúlik. És aztán-. — Elvira! Anyu átkarolta és titokzatos suttogással magával vitte a szomszéd szobába. Nekem úgy tetszett, mintha Elvirának hirtelen csib lógni kezdtek volna a szemek Mi urak átvonultunk a dohányzóba. Apu bosszús volt, mert nem szereti, hogy ez a gye* rek annyira tele van azzal az apáosággal. í az anyu mintha még dédelgetné benne. Ad* dig ugratják, mig valóság lesz belőle. Az ilyen vágyak néha olyan mélyen fészkelőd­nek a gyermekietekbe, hogy soha többé nem lehet őket onnan kigyomlálni. Arra gondol­tam, hogy a Szent Erzsébetek, Szent Cecíliák is ilyen tevékeny iáplálkozók voltak-e a ma­guk idejében? Bágyadt, gyermekarcokra em­lékeztem róluk a képekről, melyek a korai lemondások erényét és szomorúságát zárták a szivükbe. Egy csöppet se hasonlítanak a mi Elviránkhoz. A múltkor például kafakadt a háziitaniió ellen, hogy nem bir ránézni, mert tele van az arca pattanással. Igaz, hogy máskor meg odatérdel az ágya elé és órák- hosszat imádkozna, ha engednék. Aztán még­is örül, hogy nem engedik. De semmit se le­het előre tudni. Semmiesetre se árt az óva­tosság. Hirtelen kitárult az ajtó. Az első pillanat­ban nem is ismerteim Elvirára. Nyúlánk, pi­zsamás hölgy állott az ajtóban. Kibontott ha­ja arany zubatagban ömlött a válla fölél Kis gyermekteste a nőiesség hajlékony vonalai­val vakított a fehér ruhában. Elnevette ma­gát és körülfutott a szobában. Kényeskedő járással forgatta karcsú törzsét s arany söré­nyével úgy lobogott körbe, mint valami cir­kuszi paripa. És egyre nevetett, fojtott és mégis patakzó nevetéssé!. Ugyanaz az Elvi­ra, aki az előbb még csontot rágott és zsíros­ra majszolta a kezét. .. Aki négy hónap hij­ján nyolc év múlva szerzetbe fog vonulni* Döbbenten összecsaptam a kezemet: — Mater Somogyi! Egy pillanatra ő is megtorpant döbbenten, aztán hányivetin megfázta szőke fürtjeit. Gondoljam azt, amit akarok. Még egyszer kö- rülficánkolta az asztalt és káiibbent az ajtón. A tüneménynek vége volt. — A keresztanyja küldte neki ezt a ruhát. — magyarázta az anyu, kissé mentegetődzve. — Nem adtam volna még rá, mert korai egy ilyen kis gyereMeánynak. Hanem maga az előbb olyan vádolóan nézett rám, amikor El­vira az apácaságről beszélt. Most aztán lát­hatja, hogy nincs mitől félnie. Ez iis csak olyan, mint a többi legtöbb. Gyermekruhá­ban apáca, de asszonyruhában asszony. Nagy anyai gyöngédséggel az ajtóra mo­solygott, mintha távoli élet örömeit simogat­ná vele: — Mater Somogyi. Első banská-bystricai ruhafestö vegrytisztitő és gözmosőg-yár Kemény Dávid, Banská Bystrlca Ruhafestés, —- vegytisztitás, — gőzmosás. Megbízható kiszolgálás. Olcsó árak Alapítási év 1902. xx Érelmeszesedés a vég kezdete! Ha minden 40 éven felüli egyén megszívlelné a mondást, úgy egész biztos, legtöbben elkerülnék az időelőtti úgynevezett fájó öregséget, vagy korai halált. Az évek során az erekre lerak dó mész idővel a haj­szálereket eltömi és a vérkeringést a nagyobbacs­ka erekben is nehézzé teszi. Ez okozza azt, hogy szédülés, főfájás, vagy az ujjakon zsibbadásos ér­zés jelentkezik, továbbá az elmeszesed őssel kap­csolatos, itt fél nem sorolható sok mindenféle be­tegség, amit a szenvedő önmaga is a vég kezdeté­nek nevez. Az orvosi tudomány tapasztalatokon alapuló álláspontja, hogy az érelmeszesedés ellen jódat kell a szervezetbe juttatni. A mesterséges jód készítményeknek legtöbbször nagy hátrányuk az, hogy a szervezet nem tudja jól felszívni, (ab- sorbeálni) sőt sokszor más bajok előidézői. A ta­pasztalatok beigazolták, hogy az érelmeszesedés­nek legbiztosabb ellenszere a „CigeIka-Ludovicus“ igen dús jódtartalmú természetes gyógyforrás vize. Ezen szerencsés összetételű gyógyvíz kiváló gyógy- erejét a tudós orvosi kar is teljesen elismeri s igen sok idősebb orvos saját magának is rendeli. A Révai Lexikonban is olvashatjuk (V. kötet, 262. oldal), hogy értékes ásványi összetételében a ha­sonló ásványvizek felett áll. A légzőszervek huru- tos báutalmainá! is k:válóan "'■rvényeeü! gyógyha- tása. Mig a hasonló jódos forrásvizek igen kelle­metlen ízűek, a Cigclka-Ludoviciis jódos gyógyvíz kellemes szódabioarbonás ízzel bír, amit a szerve­zet, mint emésztést elősegítő, étvágyfokozó italként vesz magába. A Cigelka-Ludovicns jódos gyógyvíz kapható gyógyszertárakban, drogériákban és jobb füszerüzletekben. Ahol nem volna, forduljanak a ,,CigeIka" jódos gyógyforráson vállalatához Bar- dejov-(Bártfa), Szlovenszkó (CSR). (2) — A széntolvaj balszerencséje Nyitrai tudósítón!: jelenti: Domim Ferenc egy üres zsákkal a kabátja alatt, felkapaszkodott, a vonatra, szenet lopott az egyik vagonból, majd Bánkorzi község közelében le akart ugrani a vonatról. Az ugrást rosszul szá­mította ki, nekivágódoft egy kőrakásnak és kopo­nyacsonttörést és más rendkívül súlyos sérüléseket kapóit. Kórházija szállítottak, ---- -

Next

/
Thumbnails
Contents