Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)

1932-02-07 / 31. (2844.) szám

MAI SZÁMUNK A KÉPES HÉTTEL 88 OLDAL Ára a korona 31. (2844) szám * VaSáfliap • 1932 február 7 Előfizetési ár: évente 300, félévre 130, negyed­évre 76, havonta 26 Ki; külföldre: évente 430, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1*20 Kő, vasárnap 2.—Kő. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok főszerkesztő politikai napilapja telelős szerkesztő mVRANYl LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II, Panská ulice 12. H. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal: Prága IL, Panská ulice 12. 111. emelet. Telefon: 34184. SÚRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHA TISZTÁZZUK írta: TARJÁN ÖDÖN A FOGALMAKA A pozsonyi magyar egyetemi hallgatóság a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társa­ság megalakulása alkalmából egy röpiratot adott ki, melyben az ifjúság képviselői mint­egy irányt szabnak az uj társaság működé­sének. A röpirat szerint a magyar ifjúság a Ko- mensky-egyetemen tartott gyűlésén megadta az akadémia számára a szlovenszkói magyar kisebbség kulturális életében végzendő mun- íkájának vonalát s a kLstebbségi kulturális aktivitás koncepcióját. Csupa jó szándék, be­csületes igyekezet, amellyel az ifjúság bekap­csolódni kiván az épitő munkába. Az ifjúság jót akar, érzi, hogy kisebbségi életünkben vannak hibák, fogyatékosságok, keresi az utat, amely az itt élő magyarság számára biz­tosíthatná a többséghez tartozó népekhez ha­sonlóan a kulturális fejlődés lehetőségeit. Mégis a sok jó szándék csak efemer érték, mert egyszersmind szomorú bizonyítéka an­nak, hogy kisebbségi életünk legelső és leg­fontosabb feladatát eddig nem tudtuk meg­oldani A magyar főiskolások megnyilatkozása azt bizonyítja, hogy kisebbségi politikánk képte­len volt eddig a kisebbségi sors jövőnket fe­nyegető veszedelmeit a nagy tömegek lelké­ben megfelelően tudatosítani. A magyar kisebbséghez tartozó széles nép- rétegek, de a röpirat tanúsága szerint maga az egyetemi ifjúság sem látja tisztán az itt élő magyarság helyzetét, nem ismeri fel a jövő­jét fenyegető, fejlődését gátló politikának a magyar jóh/szemüségre épitett cselszövéseit. (Érdekes kortörténeti dokumentum a pozso­nyi főiskolások röpirata. Bizonyítéka annak, hogy az egyetemi hallgatóság, mely bizonyos megelégedettséggel állapítja meg, hogy a kisebbségi öncélú és sajátos kulturmozgalom zászlaját elsőnek az ifjúság ragadta a kezébe, s állítása szerint mind inkább tisztuló szemlé­lettel megtalálta sajátos helyzetét s a magyar kisebbségi harc realitását önmagában és kor­szerűségében, olyan célokat jelöl meg a torz- szülött Magyar Tudományos Irodalmi és Mű­vészeti Társaság feladatául, melyeknek meg­valósítása csupán elméleti jelentőségű és a kiebbségi jövőért folytatott harcban nem je­lent az eddiginél értékesebb fegyvert. Az ifjúság számvetéséből kimaradt a leg­fontosabb tényező. Annak a realitásnak a fel­ismerése, hogy a magyar kisebbségnek mai helyzetében nem adtak módot arra sem, hogy sorsának alakulására befolyást gyakoroljon s hogy tényleges hatalomrészesedés nélkül a ki­szolgáltatottság mai állapotában nem az a dön­tő jelentőségű, hogy az egységes irányítású, koncepciójú és szigorúan tudományos alapon működő társaság a magyar falu ?s város szo- ciografikai adatait minél lelkiismeretesebben feldolgozza e hogy önálló társadalomtudomá­nyi kutatásokat elősegítsen. Mindez épp oly kevéssé viszi előbbre magyar kisebbség jö­vőjének biztosítását, mint az ifjúság által lajánlott kisebbségi alosztálynak a megszerve­zése a tudományos társaság kebelében, mely­nek feladatául az ifjúság a kisebbségi kér­dés politikamentes tudományos ápolását és a kisebbségi kérdés kutatásának feladatát jelöli ímeg. A csehszlovák demokrácia az ilyen ki- fcebbségi munkát nem akadályozza. A párt- mraloim haszonélvezői mit sem törődnek az­zal, hogy ha a magyar tudományos élet ál­taluk kiválasztott „gut gesinnt" munkásai megnyilatkozásaikkal megerősítik őket tö­rekvéseikben. Sőt magukban bizonyára megelégedett őrömmel állapítják meg, hogy a magyar kisebbség neon a hatalomból kö­veteli a számarányának megfelelő részt, hogy kisebbségi önvédelmi munkáját nem összpontosítja a közigazgatási, kulturális és gazdasági fronton azzal az átütő erővel, mely megsemmisíthetné az áldemokrácia politikájának félrevezetésre és megtévesz­tésre épített délibábját. Azok számára, akik saját hatalmi pozíciójuk erősítését és bizto­sítását a magyar kisebbség gazdasági és kulturális erejének elsorvasztására építik, örvendetes minden olyan megnyilatkozás, mely a visszautasítás helyett az együttmű­ködés alapjára helyezkedik. A Masaryk elnök által alapított Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társa­ság megalakulása egyenesen iskolapéldája annak, hogy a becsületes elgondolást és jó szándékot hova juttatja a huncutságra és be­csapásra beállított gyakorlati politika. Masaryk elnök kötelességszerüen a nyolc­vanadik születésnapjára adományozott húsz millió koronából a köztársaságban levő ma­gyarságnak is juttatott egy millió koronát egy irodalmi, tudományos és művészeti tár­saság létesítésére. Ez az elhatározása ter­mészetes és magától értetődő volt. A ren­delkezésére álló összegből a magyarságnak annyit adott, amennyi számarányánál fogva körülbelül megillette. Ezt elismeréssel nyugtázza a Csehszlovákiában élő magyar­ság. A köztársasági elnök abban az egy esetben, amikor módja volt közvetlenül tanúbizonyságát adni igazságérzetének, A hatmillió aláirás napja Genfben A lefegyverzési konferencia mai ülésén átnyújtották a világ minden részéről érkezett békepeticiőkat - A francia javaslatok és kommentárjaik 0 e n f, február 6. A lefegyverzési konferen­ciának ma volt második nagy napja. A delegá­tusok padsorai és a tribilnök már jóval az ülés megnyitása előtt megteltek. Mint ismeretes, a mai Ülést fönntartották a különböző petíciók át- nyújtására. Henderson elnök rövid megnyitó beszéde után, amelyben köszönetét mondott a világ minden részéről érkezett támogatásnak és Tltulescu román delegátus technikai bejelenté­sei után megkezdődött a petíciók megindoko­lása. Elsőnek a különböző női szervezetek dele­gátusai szólaltak föl és átnyújtották az ötven országból érkezett s lefegyverzést kivánó alá­írásokat. A megindult8ág halálos némasága ho­nolt az óriási teremben, amikor a több száz asz- szony elvonult az elnöki emelvény előtt és el­helyezte ott a világ minden részéből érkezett, csaknem hatmillió aláírást. Az aláírások közül másfélmillió Németországból, 45.000 Ausztriából jött. Az asszonyok ünnepélyes menete után az egyházi szervezetek delegátusai emelkedtek szólásra. Később a gyülekezet nagy tapssal fo­gadta a két diákkiküldöttet, akik a fiatal gene­ráció nevében az állandó és valódi béke megte­remtését követelték. Lord Róbert Cecilt szűnni nem akaró éljenzés fogadta. Róbert Cecil a népszövetségi ligák ne­vében beszélt s nem mint Anglia képviselője. Ismételte azt, amit már 1927-ben mondott, hogy a ligák föladata elsősorban a közvéleményt föl­rázni és megnyerni a lefegyverzés követelésére. A mai ülés politikai szenzciója Vandervelde belga delegátus beszéde volt, aki a II. interna- cionáte és a nemzetközi szakszervezeti szövet­ség névében erélyes szavakkal követelte a le­fegyverzést Vanderveldé beszédét számtalan­szor félbeszakította a lelkesedés és a helyeslés tapsorkánja. A szociáldemokrácia öreg harcosa óva intette a konferenciát a lefegyverzés újabb elodázásától, mert — mint mondotta — a né­pek türelmének vége van. Ezt a kijelentését ugyancsak percekig tartó lelkes helyeslés fo­gadta. Vandervelde beszédét a következő sza­vakkal folytatta: — Nem azért jöttem ide, hogy reményemnek adjak kifejezést, hanem azért, hogy a munkás­osztály nevében követelésekkel lépjek elő. A másod ik intern adónál e kövofcM0É8PaÍÍÍH- ványban tájékoztatta a konferenciát s a bead­vány végén a következő szavak állanak: A né­pek türelme véget ért. Követeljük a lefegyver­zési konferencián képviselt kormányoktól, hogy végre a tettek mezejére lépjen. Szerződést kell kötni, amely azonnal intézkedik a fegyverkezés nagyarányú csökkentéséről, a háborús eszközök megsemmisítéséről és a katonai kiadások csök­kentéséről. Vandervelde beszédének legérdekesebb rész© az volt, ahol követelte, hogy a győzők és a legyőzőitek közötti különbségnek vége szakadjon, továbbá az a fenyegetés, ahol megállapította, hogy egy uj habomnak ki­törése esetén valamennyi európai ország­ban niég szörnyűbb események játszódná­nak le, mint 1918-ban a legyőzött államok­ban. Jellemző, hogy a beszéd szövege ere­detileg enyhébb volt, de az előadás hevé­ben Vandervelde sokkal energikusabb ki­tételeket használt, mint eredetileg tervezte. Tardieu szenzációs javaslata Genf, február 6. A lefegyverzési konfe­rencia tegnapi plenáris ülésén Tardieu be­terjesztette a francia lefegyverzési javasla­tokat, amelyek közül az első négy tisztán katonai dolgokra vonatkozik, míg az ötödik pölitiikai rendszabályokat tartalmaz. A fran­cia beadvány azzal a javaslattal kezdődik, hogy a világ teljes kereskedelmi léghajózá­sát és a katonai bombavető repülőgépeket a népszövetség rendelkezésére kellene bo­csátani és a jövőben csak a népszövetség rendelkezhetne velük, A francia kormány ezzel a legrettenetesebb harci eszközt ve­szélytelenné kívánja tenni. A kereskedelmi léghajózásról a jövőben a népszövetség gon­doskodna, csak ő adhatna engedélyt repülő­gépek építésére és előre meghatározott számban bocsáthatná e gépeket az egyes államok rendelkezésére. Ezenkívül joga vol­na az egyes államokban lévő magángépe­ket bármikor elrekvirálni, A polgári lég­hajózás ellenőrzése a bombavető repülőgé­pek lefoglalásának előfeltétele volna. Ily módon a világ légi hadereje teljesen a nép- szövetség ellenőrzése alatt állna. A javaslatot a francia delegáció kiterjeszti a tengerészeire ie, amennyiben kívánja, hogy tízezer tonnás és legfeljebb 203 mili- méteres ágyukkal felszerelt hadihajóknál nagyobb hajókat nem szabad építeni. A ten­geralattjárók nagyságát is a népszövetség ellenőrizné és az egyes államoknak tengeri és szárazföldi haderejüket adott esetekben a népszövetség rendelkezésére bocsátanák. Ezenkívül a népszövetség nemzetközi rend­őrséggel rendelkezne, amelynek feladata az volna, hogy meggátolja a háború kitörését és alkalomadtán kellő csapatokat vethessen a vészéi yeztetett zónákra. Franciaország hajlandó egy vegyes brigádot, egy könnyű flotta-diviziót és a megfigyelő és vadász- repülőgépek egy vegyes csoportját a nép- szövetség rendelkezésére bocsátani, A francia javaslat végül azt követeli, hogy a polgári lakosság védelmére a népszövet­ség tiltsa meg a fronttól messze eső városok légi vagy tüzérségi bombázását Aki ez el­fogadandó rendszabályok ellen vét, megsérti a népszövetségi paktum 16. cikkelyét és a népszövetség a rendelkezésére álló haderő­vel azonnali szankciókat foganatosíthat el­lene. A beadvány végén a francia kormány hangsúlyozza, hogy a locarnói szerződés óta lényegesen csökkentette haderejét, ami an­nak a tanujele, hogy komolyan veszi a bé­kére irányuló törekvéseket. Londoni visszhang London, február 6. Tardieu tegnap be­nyújtott lefegyverzési javaslatai az angol sajtóban nagy szenzációt keltettek, de több- helyütt ellentmondó kommentárokba ütkö­zőitek. A Daily Héráid vezércikkében azt kérdi, vájjon Franciaország őszinte-e? A szocialista lap a francia javaslatok értel­mét abban látja, hogy Franciaország a Ver­sailles!, st.-germaini és trianoni békeszer­ződések állandósítására törekszik. Többek között a következőket mondja: „Ha a fran­cia javaslatok el akarják téríteni a figyel­met e szerződések bizonyos igazságtalan­ságairól, amelyekről minden belátó ember régen meggyőződött, akkor megvitatásuk csupán időveszteséget jelent.” Lényegileg a francia tervezet nem uj, hanem csatlako­zik León Mourgeois, Viviani és Paul Bon- cour régi javaslataihoz. (Folytatás a 3. oldal 2,hasábján) HT Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül ~HH

Next

/
Thumbnails
Contents