Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)
1932-02-28 / 49. (2862.) szám
1932 február 28, vasárnap. cjwmuasmmmmamaam—mmmmmmm >i>RA:<ai-A>A«s9^T>mT>TjST> ■■nM»BMTwnnm~fr>iaaia^»».-'ffiwawrttnaaM...> A kísérleti pszichológia u\ érdekes kutatási területe: távhatások az ember világában Az ember rádióaktív küldő ? — Meglepő epizódok a távhatás bizonyítására A Podébrady I ásványvíz szabályozza vérkeringését és a test anyagcseréjét. A Podébrady I ásványvíz fertőtleníti szájüregét, megóvja önt nátha és köhögéstől. A E9 Padebrady I ásványvizet gyakran írják elő orvosok, HA leginkább azonban mindenki maga írja elő magának, mert kitűnő gyógy- i|s hatású és asztali ásványviz. Tiltott műtét miatt ismét letartóztatták Komlós dr. kassai orvcst Kassa, február 27. (Kassal szerkesztőségünk telefonjelentése.) Tegnap délután följelentés érkezett a kassai rendőrségre, amely szerint a kassai bábaképző intézetben egy leány súlyos állapotban fekszik, akin Komlós dr. kassai orvos hajtott végre tiltott műtétet. A rendőrség kihallgatta a leányt, majd házkutatást tartott az orvos rendelőjében, amely után Komlós dr.-t letartóztatták. Komlós ellen egy halálos kimenetelű tiltott műtét miatt már van egy eljárás folyamatban és Komlós hosszabb időn ár vizsgálati fogságban is volt. Komlóét letartóztatása után átkisórték az ügyészség fogházába. ■— „Ébresztőóra-őrtílet“? Newyorkból jelentik: Ez- a terminus technikusa annak az elmezavarnak, amelyet a honolului botrányper védői áhítottak fel a védelem alapjául. A védőügyvédek szerint a Joseph Kahahawai meggyilkolásával vádolt Mrs, Grace Fortescue, a Kahahawai és társai által megtámadott Mns. Massie anyja és Thomas H. Massie tegerésztiszt „ébresztőóra- őrületében szenvedtek a gyilkosság elkövetésekor. Ez a kifejezés a törvényes magyarázata az úgynevezett megiratlan törvényben előforduló emocionális őrületnek. Törvényszakértők szerint az „ébresztő-óra-őrület“ egyébként teljesen normális embereken jelentkezik egy bizonyos időben, olyan hirtelenül, mint ahogy az ébresztőóra kelti fel álmából az embert. A gyilkosság közvetett bizonyitékai olyan erősek, hogy ezek alapián aligha menthetnék fel Mre. Fortescuet, vejét és a két tengerészt, akik részesei a gyilkosságnak. Mrs- Fortescue kijelentette, hogy leányának megtámadása óta a gyilkosság elkövetése utáni éjszaka volt az első, amelyet nyugodt alvással töltött. Ki ne találkozott volna ismeretségi körében olyan emberekkel, akik azt állítják, hogy * a küszöbön állá Szerencsé ti e>ns éget bizonyos mértékben előre megérzik, a bekövetkező haláleseteket előre meg tudják mondani ? Többnyire gúnyos váUvonogatással siMunk át az ilyen dolgokon s az ilyen egyéneket babonás vagy hisztérikus személyeknek hisz- szük. Pedig vannak dolgok ég és föld között ... A tudomány csak a legutóbbi évek folyamán kezdett behatóan foglalkozni az ilyen fajtájú emberekkel és ezeknek képességeivel és egynéhány tudományos kutató olyan eredményre jutott, amelyek mindenesetre eltérnek az eddig szokványos felfogástól. A tudás kutatók ugyanis úgy találták, hogy nemcsak babonás, hisztérikus egyének, hanem tetterős, bátor férfiak is figyeltek meg olyan dolgokat, amelyeket természetes argumentációval igen nehéz megmagyarázni. Amint Hermann Radestock egy német revü legújabb számában közölt érdekes cikkében írja, hires utazók, mint például Schombungk, Bengt Berg és Martin Johnson, több esetben megfigyelték, hogy legelő zsiráfok és elefántok, amelyek eürü erdőségben tanyáztak és két kilométernyi távolságban is voltak egymástól, ugyanabban a pillanatban egy irányban kezdtek menekülni, anélkül, hogy ennek a pánikszerű menekülésnek az okát észre lehetett volna venni. Schomburgk szilárdan hitt abban, hogy az állatok között elektromos hullámikap- csolat áll fenn s az ő nézete szerint a merev fej- és háti sörény az állatoknál anté- naként működik, Tudjuk, hogy a kutyák és macskák a földrengést és az orkánt jó előre megérzik, a macskák néhány órával a földrengés bekövetkezése előtt egyszerre csak kioipelik kicsinyeiket a szabadba és még akkor senki sem tudja megadni ennek a különös jelenségnek az okát. Csak néhány óra múlva, amikor a földrengés tényleg bekövetkezett, ismerték fel az állat finom elővigyázatossági tettének az értelmét. Éppen úgy köztudomású, hogy a patkányok is megérzik a természeti katasztrófák bekövetkezését, mini például a heves orkánok kitörését. Sokkal érdekesebbek azonban azok a meg fiigye lések, amelyek az emberek között jelentkező távhatásokra irányulnak. Zwaardemaker, ismert holland kutató állította fel nemrégiben azt az elméletet, hogy az ember, szükebb értelemben az emberi szív egy nagyszabású radioaktív küldőt reprezentál. A testben végbemenő minden életjelenség az elektromos áram megfelelő kitermelésével van egybekapcsolva és az elektromosság kitermelt mennyisége a mértéke az életjelenségek időtartamának. Ebben az irányban nemrégiben E. K. Müller dr. zürichi professzor végzett igen érdekes kísérleteket. Kétségtelenül megállapította, hogy a szenzibilis személyek test© egy emaná- ciószerü energia nagyobb vagy kisebb nyomait mutatja. Ennek az energiának az erőssége és radioaktív hatása a vérnek tulajdonságától és a test felszínén való megoszlásától függ. A lélegző szájból és a mozgó ujjhegyekből tör ki ez az energia és áthat organikus és anorganikus testekre. Arról a távatásról, amelyet az ember kisugározhat, nagyon érdekes példát hoz fel Stratil-Sauer ismert német Afriika-utazó, aki Lipcséből kiindulva Afganisztánig motorkerékpáron tette meg az útját. Amikor egy este teljesen kimerülve Teherán és Kabul között egy nyomorúságos faluban pihenőre tért, hirtelen úgy rémlett fel neki, hogy egy szonáta melódiáját hallja. Egyidőben egész világosan feltűnt előtte egy fiatal barátjának arca, amely hegedű felé hajol. Nyugatalanitó szorongás érzése vett erőt rajta és ezt a nyugtalan érzést nem tudta megmagyarázni. Csak Európába való visszatérése után tudta meg, hogy barátja azon az éjszakán halt meg. London, február 27. Ma éjszaka röviddé! éjfél után a Scottland Yard ügyeletes tisztviselőjével telefonon közölték, hogy a High Gate negyedben, a Chatenet francia család lakásában véres tragédia történt. Egy detektivkülönit- mény nyomban kivonult a jelzett helyre s a lakásban szörnyű kép tárult a detektívek szeme elé. Egy 11 éves, egy 10 éves kisleány, Chatene- ték hároméves kisfia vértócsában, fejükön lövési sebekkel hevertek a szoba parkettjén, mellettük a családfő, akinek fejéből szintén patakzott a vér és aki kezében még mindig SÍRKÖVEKÉI mindea h&nernberz éy kifliéiben, .! gyári áron. BzátlikHRpWSf i KÖIPARGSiRIELEPE Ezzel szemben megmagyarázhatatlannak tűnik fel előttünk annak a hires órának a története, amely Hampton Court várában van. Ez az óra először m eg magyarázata ti a n módon 1619 március 2-án állott meg járásában, amikor Anna királynő, I. Jakab felesége meghalt. Ugyancsak megállóit Viktória királynő halálának napján is, legutoljára pedig 1928 julius 6-án, amikor a kastély úrnője, egy tábornok özvegye halt meg. Érdekes jelenség a kedvenc tárgyak megmagyarázhatatlan visszatérése is. így egy műkereskedő életében fordult élő az a különös epizód, amely a tárgyak ragaszkodását mutatja. A műkereskedő édesanyjától egy igen szép aranyláncot örökölt, egy negyedszázaddal ezelőtt azonban ezt a láncot egy amerikai nőrokonának ajándékozta. Később a láncot elrabolták. Huszonöt évvel később megjelent egy férfi az ékszerész üzletében és felkínálta neki a láncot megvételre. A jelenkező be tudta bizonyítani, hogy vásárlás utján jutott a lánc birtokában, amely a betörés óta legalább hat kézen fordult meg, mig végre eredeti tulajdonosához visszakerült. görcsösen szorongatta a fegyvert A borzalmas tragédiát Chatenet felesége fedezte föl, amikor hazatért a színházból. Az asszony két leányát, kisfiát és férjét ott találta a szobában, leányaiban már nem volt élet, de kisfia és férje még életben voltak. A detektívek a tragédia két súlyos sebesüitjét azonnal kórházba szállították. A vérengzést minden bizonnyal Chatenet követte el, de hogy mi késztette a családirtásra, azt felesége nem tudta megmondani, ő maga pedig még nem tért eszméletre. A rendőrség folytatja a nyomozást a titokzatos családirtás földerítésére. Egy Londonban élő irancia csatád borzalmas tragédiája Két asszony a szerelem körül 1 Irta: MOLNÁR KATA Egy fiatal és elegáns iró, akinek a nevét szereiempszichológiai írásai tették ismertté és becsültté, egy havas téli alkonyaton a körúton jártában elhaladt kedves hávéházainak egyike előtt. A kávéház ablakai a korai alkonyaiban még függönyözetienek voltak s az iró meglátott egy asszonyt, aki ott ült az egyik ablakfülkében és kinézett az uocára. Az iró meglátta ezt az asszonyt és láttára megállt ott künn az uccán. Már többször látta itt, mindig ugyanezen a helyen, mindig egyedül és merőn kifelé nézve. Nagygalléros, könnyű prém-bunda volt rajta, kinyitva, vál’laira hátratolva, elől kilátszott sima, világosszürke selyemruhája. Úgy ült olt a szépvonalu alakjával, mint aki csak átmenetileg jött ide be, pedig akkor már régen ott volt, nézett csöndesen és nyugodtan az ablakra és ült mozdulatlanul, olyan magába zárt egyedüliséggel, mintha egy magányos szigeten, vagy egy nagy magányos templomban ült volna egyedül. A férfi sokáig figyelte ezt a csöndes, nyitott szemmel magábamerült asszonyt, aztán egyszerre valami váratlan, tűrhetetlen fölide- gesedett vágytól meglökve benyitott a kávéház ajtaján és egyenesen az asszony asztalához tartott. Ezt mondta nagyon halkan, tökéletes tisztelettel állva meg előtte: — Nagyságos asszonyom, iróe-mber vagyok. Ha bemutatkozhatom, talán ráismer a nevemre. De úriember is vagyok, mo-st is, amikor megszólítok egy magános asszonyt. Elhiszi ezt nekem és megenged egy kérdést? Az asszony lassú mozdulattal emelte fal fejét, hogy ránézzen a férfira, úgy nézte, mint aki utólag adja oda az ehhez kellő figyelmet, aztán kissé elmosolyodott. — író? Egy percig mosolyogva figyelte a férfi arcát, hagyta várakozni, aztán nyugodtan az asztal másik oldalánál álló székre mutatott. — Tessék. Kezdheti az interjút. A nevét hagyja, hátha befolyásol. — Körülbelül minden hónapban egyszer,— mondta a férfi — talán négy-öthetenkénit, mindig ugyanebben az órában, ugyanezen a helyen, egy pohár vizet sem érintve, cigaretta nélkül, újság nélkül, egyedül, senkit sem várva ... Az utolsó három szónak alig érezhetően kérdő hangsúlya volt. Az asszony kijavította, határozott jelentésűvé tette, ponttal a végén: — Senkit sem várva. — Senkit sem várva, a környezetből milsern látva, miért van itt, miért jön ide? Az asszony halk mosollyal nézte a férfit. Egyik keze rásiklott az asztal lapjára, ott megpihent, szemei lenéztek erre a mozdulatlanul pihenő fehér kézre és egy kis hallgatás után nyugodtan, csöndesen mondta: — Itt várom meg a hat órát. — És hat órakor? — Hat órakor a telefonhoz megyek és fölhívok valakit. — Egy férfit. — Egy férfit. S a férfi beleszól a telefonba, megkérdi, ki beszél. — Nem. Senki sem beszél. Mert én nem felelek a kérdésére. A férfi vár egy kicsit, móg- egyszer beleszól a telefonba, aztán, mert másodszor sem felel senki, leteszi a kagylót. _ S ha harmadszor is beleszólna? — Mindegy, mert akkorra már én tettem le a kagylót. — Mert nem lenne ereje harmadszor is hallgatással válaszolni? — Nem azért. — Hanem... — Csak. Mert nem várom meg, mig harmadszor is beleszól. — Azután... — Azután visszajövök ehhez az asztalhoz, itt maradok még egy félóráig és félóra múlva hazamegyek. Hosszú szünet következett. A férfi nézte a tiszt ah omloku, nyugodt, szép arcot. — És... Máért teszi mindezt? — Mert nincs más módom arra, hogy a hangját halljam. — Csend lett. Az asszony a férfit nézte csaknem valószinütlen nyugalom-mai, a férfi az asszonyt, mély, benső figyelemmé feszült komolysággal. Aztán a férfi szólalt meg újra. — Szerette. — Szereltem. — És boldog volt? — Boldog, ő is, én is. — És... — És vége lett. Itt lett vége, ennél az asztalnál. — Mondja------miért? — Nem tudom. — Csak úgy... — ügy. Magától. Azt hiszem, ő tudja, hogy ilyenkor én állok a telefonnál. — Ezért nem felel neki? Az asszony lenézett a földre, aztán fölemelte megint az arcát és mosolygott szép, szomorú, mindenttudó mosolygással. — Nem ezért. — Hanem! — sürgette a férfi egyszerre valami keserű türelmetlenséggel. — Mert nem tudok felelni neki. — Annyira megbántotta magát? — Nem bántott meg. — Meggyül ölte? — Gyűlölhetném, hiszen szerettem — mondta nasrvon egyszerűen az asszony. — De nem gyűlölöm. — És... és ő...? Az asszony olyan különösen kérdő tekintettel nézett a férfira, hogy ez kénytelen volt kerülőuton befejezni a mondatot: — Ő... most mást szeret? Az asszony alig észrevehetően felvonta a vállát. — Nem tudom. Megtudhatnám, de nem tudom. Azt hiszem, igen. Az iró sokáig nézte hallgatva az asszonyt. Aztán fölkapta fejét, gyorsan fölállt és meghajtotta miagát. Nem mert megszólalni, minden szava sablonnak hatott volna most. Meghajtására az asszony egy mosolyos, végtelenül nyugodt és finom fejimozdulatlal felelt s a férfi érezte, hogy el van bocsátva. Eszébe se jutott rossz izét érezni annak, hogy olyan kalandban volt része, amelyből ő maga tökéletesen kimaradt. Nagyon elgondolkozott hangulatbn ért haza. Otthon aztán, ahogy benyitott a szobájába, az ajtóban furcsa meglepetéssel állt meg. Az imént, a kávéház kis márványasztalánál olyan termékenyen nyilatkozott meg előtte egy csaknem monumentális asszonyember, hogy az iró most semmiképen sem volt hajlandó újfajta impressziókkal engedni magába azt az újabb asszonyt, akit e pillanatban látott meg. Ez az asszony gyászruhát viselt és fekete alakja ernyedt tartással ott ült a szobában, a kályha mellett. Az ajtónyitásra odaforditotta arcát, az iró mégis csak akkor ismerte meg, amikor fölállt, — nem is annyira az asszonyra ismert rá, mint a mozdulat nyilait isime-rőn az emlékezetébe: — Jóistenem ... Bella!... A húga volt. aki hói évvel ezelőtt Parisba szökött egy apollói szépségű semmirekellővel s a család azóta csak annyit tudott róia, hogy házassága nagyon boldog. — A gyászruhád! — kiáltott rá riadt megdöbbenésében a férfi. — Az anyánk...? — Öh, dehogy — indult feléje egy meleg, 7
