Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)
1932-02-28 / 49. (2862.) szám
8 'PR&GM-A'SAGfatf* -Hí RLAP 1932 február 28, vasárnap. Mr. Haldane, Waliace barátja, fölfedi a detektivregény mesterének műhelytitkait A típusokat az életből irta meg, meséinek magvát megtörtént bűnügyek szolgáltatták Egyszerű technikával készültek a Waliace-nagyüzem kiadványai R. P, Halidane londoni ujságúró renidikiiviil érdekes cikket közöl az. egyik londoni Magazinéban. Walilaoeról, a nemrégiben Hollywoodban elhunyt detektivregényiró meséiről. A cikk nem aid esztétikai méttatást, nem essay, de nem is egyszerűen biográfia, azok a részletei különösen érdekesek, amelyeknek ismeretében betekinftést nyerhetünk a detek- twregénygyártö üzem {átkaiba. Haldane bizalmas barátja és komoly híve volt Waliace- nak, újságírói pályájuk elejére nyúlik vissza barátságuk s azt az évek hosszú során változatlanul fenntartották. Waliace őszinte és közlékeny volt barátjáival szemben s Haldane cikke nem a cikkíró megállapításaiból keveredett ki, amelyeket maga Waliace szolgál- tott az idők folyamán üeki. Wallacenak hallatlanul kiterjedt olvasótábora van s Bernhard Shaw mellett ő a legol- vasottab író, azzal a különbséggel, hogy Wal- laoe a társadalom minden rétegét és osztályát meghódította, mig Shaw mégis csak az inbeWektiiel'lek táborában vert gyökeret — Nincs a földkerekségnek sarka, amelyben ne ismerték volna Waliace nevét és alig van kulturált nyelv, amelyre müveit le nem fordították volna. Anglián és Amerikán kívül azonban leginkább Németországban volt elterjedve s érdekes az a megállapítás, hogy az európai államokban a Wallace-kultusz intenzitása tekintetében Csehszlovákia a negyedik, Magyarország pedig a hatodik helyen áll. Ez a popularitás azonban egyre növekedni fog, mert a Wallace-regényék nagy részét most sorban hangos filmekké dolgozzák fel. Az eddigi tapasztalatok ugyanis igazolták, hogy az izgalmas cseleksméoyü bűnügyi történetek rendkívül alkalmasak film feldolgozásra, sőt egvnémeiyikük a cser lefcmények drámai megjelenítése által csak nyer. izgaimasságá'ban, feszítő erejében. Haldane elmondja, hogy Waliace maga sem tartotta irodalmi becsüeknek a müveit és magát nem is tartotta írónak. Ez a rend- ki vül tapasztalt, éles látású ember tudta, hogy az a műfaj, amit müvei, csak annyiban tartozik az irodalomhoz, hogy kifejező eszköze az irás. A modem kor embere volt s az Írást elsősorban kenyérszerzési, azután meggazdagodási foírásnak tekintette. — Tudok érdekes bűnügyi meséket szőni és tudom, hogy a mai korban embertársaimnak szinte lelki szükségletévé váltak a bűnügyi történetek. Figyelje meg az úgynevezett müveit olvasót is, első dolga, hogy újságjaiban a jól kiszínezett bűnügyi históriákat lapozza fel. A politika eseményeire csak azután kerül a sor s legvégire maradnak a kulturális élet beszámolói. A bűn titokzatos világa különös vonzóerőt gyakorol a tétekre, a társadalom védő,szerveinek s a bűnnek örökös viaskodása minkemkit érd-e-. kel. Én tehát bűnügyi regényeket szállítok a közönségemnek, mert ez az igénye, ezit várja tőlem. Tömegáru gyártásra rendezkedtem be, mert nincs az a kvantum, amellyel a közönség beérné, ha izgalmas és bonyodalmas meseszövésü bűnügyi históriákat adunk neki. Beszéljenek az esztétikusok, amit akarnak, az olvasónak mese kell, a mese érdekű, ez a mindennapi levese. Az osztriga, a ritka irodalmi csemege a gour- mandóknak való. Waliace tehát biztos szemmel ismerte fel olvasóközönségének igényeit s valóságos nagyüzemmé rendezkedett be, mert erre kényszeritette a fogyaszt ásnak az a hallatlan mértéke, amellyel müveit fogadták. Gyakran volt rá eset, hogy egy-egy 50.000 példányban megjelenő müvét egyedül a londoni piac egy hét alatt felfalta. A detektivregény természetében azonban benne van, hogy Tisza-virág életű, aiki egyszer végigolvasott egy detektivregényt, ugyanazt nem veszi már a kezeibe, mert megszűnt a számára a regény egyedüli vonzóereje, a rejtély. A rejtély, a titok tartja izgalomban a detek- tóvregény olvasóját s kíváncsisága annyira fokozódik, hogy az ölvasó egy-egy izgalmas könyvet egyhuzamban olvas végig, este kezd hozzá az ágyában s a hajnali órák ébren, olvasás közben érik. Waliace halomszámra kapta olvasóitól az eniuziasziikus, lelkesült leveleket s a levélírók mind azt Írták, hogy legújabb müvét órák alatt felfalták, újabb regényt kérnek tőle. És Waliace mindenben kielégítette az olvasóközönség mohó igényeit. Nyolc év alatt másfélszáz regényt irt össze. Ő vezette be a tömeggyártást az irodalomban. De nem olyan módszerrel; amint azt az idősebbik Dumas tette, hogy fiatal írókat szerződtetett, akiknek aztán ötleteket adott volna, hanem minden munkáját á-tód z-ig önmaga komponálta és irta, illetve mondta a diktafonba. Mert a tömeggyártás uj metódust kívánt meg. A kéz nem elegendő gyors hozzá, hogy akár. tollal, akár Írógéppel utolérje a gondolatok szárnyalásét. De a megfogalmazott gondolatot a sző azon nyomban formába önti, a diktafon pedig felveszi a kimondott gondolatokat. Az itógépes kisasszonynak már nincs egyéb dolga, minthogy a diktafon hangjára percenként 140 szalagos gyorsasággá'] lemásolja az uj regényt, így született meg a gyorsasági rekord az irodalomban. A különös grófnő című regényét Waliace három nap alatt, huszonkét órai diktatással csinálta meg. Az ebédelőtti egy órai idő elégedő volt arra, hogy egy novella megszülessen. Az évi termelés átlaga az utóbbi esztendőkben huszonhat regényre s 250 novellára emelkedett. Az ő irodalmi működésére igazán vonatkozik, hogy „nulla dies sine linea.“ A dctektiviregény-ir oda! ómban azonban nem is a formába öntés a nehéz, hanem azér- dekfesaitő mese megkonstruálása. Honnan volt a fantázia kimeríthetetlen bősége? Először is Waliace szinte páratlan élettapasztalata könnyítette meg az adatok összegyűjtését. Kapstadt s Marokkó közt keresztül-kasul járta Afrikát, volt Amerikában, sokat utazott s ő maga is volt matróz, szakács, katona, újságíró, rikkancs, ismerte az élet minden formáját és változatait, ismert rengeteg sok embert és különös előszeretettel foglalkozott a bűnösök világával. Elbocsátott fegyencek sünin fordultak meg nála, mindenkit jó szóval fogadott, anyagilag támogatott, de mindenkit alaposan ki is faggatott, úgy hogy tökéletesen ismerte a londoni alvilágot, tudott tanúsokat rajzolni s reálisan tudta megfesteni az alvilág életéi s az abban fellángoló szenvedélyeket. A típusokat tehát mintázta, a történeteinek cselekményét pedig az élet eseményeiből merítette és ezzel az anyaggal a napi élet látta el túlontúl bőségesen. Nem az a megoldás érdekelte, amit az élet nyújtott, hanem csupán az izgalmas, rejtélyesnek látszó bűntény. Ezeknek első leírását gondosan kivagdosta az újságokból, valóságos katasztert vezetett. Néha több bűnügyet Összekombinált egy gonosztevő személye körül és azután deduktív módon Önmaga konstruálta a megoldást. A technikája az volt, hogy lehetőleg minél több egyént keverjen a bűn gyanújába s az igazi bűnösre csak a befejezés közeledtével terelődjön a gyanú. Az igazi bűnös szerepel ugyan elejétől fogva, de elég szimpatikus be- áItatásban, vagy annyira elrejtve, hogy mindenkire inkább gyanakszunk, mint ő reá. Elleniben a többire, talán magukra a bűntény felderítésiét végzőkre jogosabban gyanakodhatunk. Ebből a beállításból születnek a frappáns megoldások, amelyre minden Wal- lace-reg'ény kellemes példát szolgáltat. Nincs állandó hőse, kiválasztott alakja, Sherlock Holmes©, minden regényében más és más hős, gyakran nem is professzionista rendőr végzi a nyomozás munkáját. Ez azért van igy, mert minden történetébe beleillesztett egy romantikus szerelmi históriát. Naiv kis mesék ezek, sablonosak, de mégis felüdi- tik az olvasót. A női hős mindig az események központjában áll, rendszerint körülötte fonódnak a bűnös események szálai. Gazdag örökösnő, aki nem tud származásának titkairól, de egy bűnszövetkezet kiveti rá a hálóját, persze, hogy a detektív menti meg s jutalma ezért a leány keze és — last nőt least — a busás örökség. Minden hőse megházasodik a regény végén, mert hiszen már az első szempillantásban beleszeret a hősnőibe s ezért kell minden regényében ■ uj hősnek szerepelni. És a hős a házasság jármába bukik. Egyforma technika, azonos trükkök, egyszerű elbeszélő stílus s mégis „it is itmpos- si)bíe“ ... lehetetlen nem lebilincselve lenni Waliace „müveitől44. A mesének hallatlan izgalma sság>a, az epizódoknak páratlan bősége adta meg a Wallaoe-könyveknek varázsát, amelyből nemcsak százötvenet, de félezret is felfalt volna a mohó olvasóközönség. Emberek is tanulhatnak belőle AUalmesék Holland-Indiából rekedtes hang a félhomályon át. — Ötéves gyászom már ez. Csak ti nem tudtátok. Az uramért viselem. A férfi testét olyan zsibbadás fogta el, hogy kínjába került elereszteni a kilincset. — Te most egyenesen Párásból jössz? Az asszony némán intett igent. A férfi erőlködve oldódott a megdöbbenésből, odament az asszonyhoz, nehéz mozdulattal szorította magához a fejét és hosszau, sokszor megcsókolta az arcát. Az asszony különös fáradtsággal engedte át magát a fájdalmas gyöngédségnek; egy furcsa gesztust irt a levegőbe, mintha nehézére esett volna a beszéd, úgy mondta: — Anyánk tudja, hogy megjöttem. Ő különben mindjárt tudott mindent. Neki megirtam már akkor.. . Most hozzá megyek Esztergomiba, azt irta, maradjak nála. Ma este már nem akartam szállodába inenni, meg aztán régen láttalak...-— Igen, hiszen ez csak természetes! — küzdött a szavakkal a férfi, aztán már nem is kínlódott tovább, leült az asszony elé és könyörögve mondta: — Nem bírom, Bella, oly szörnyű ez, borzasztó vagy igy, a hallgatásoddal, az ötéves gyászoddal, nem merlek kérdezni! De ha az anyánk tudta... Nem fejezte be a mondatot. Hét év után nem mert arra hivatkozni, hogy joga van ismerni a húga sorsát. Az asszony mozdulatlan arcában — mintegy néma bálin tűsképpen megint, — egy pillanatra lehajtottak a karikás, sötét szemek- i'O a pillák. — Oly régen volt... Fölemelte fejét, kissé előrehajolt ültében ahogy beszélni kezdett, csöndes, meleg, rekedte*" hangja lassan eltávolodott egy kihűlt messzeségbe. Nem hosszú az egész, hóember vagy, ismered ezeket. Eleinte csak kártyázott, de aztán megváltozott az eigész ember, durva lett, ittasan járt haza és,.. Te tudod, hogyan kezdődnek ezek a dolgok és hogy mennek tovább. De minidig hozzám jött vissza. Nem volt senkije rajtam kívül, csak a vétkei... Ittasan, durván, visszajött. Egy asszony miatt lett aztán öngyilkos mégis. A szerencsétlen!... A hallgató férfi összerezzent. Az asszony nagyon halkan, mint aki ezredszer áll meg egy ezerszer átélt emlékezés előtt, tűnődő magyarázkodással mondta: — Sohasem jött hozzám hiába. Amit nálam-' keresett, a rossz sorsa feledését, a megtéréseket, uj, nagy megerősödéseket, — neki ezekre mindig szüksége volt ahhoz, hogy újra kezdhessen megint minden rosszat, — amit nálam keresett, azt nálam meg is tudta találni mindig. Soha, soha nem voltam hozzá engesztelhetetlen. Mindig elhittem neki mindent és hitem szerint bocsátottam meg neki mindig mindent. Valahogy... mindvégig hittem benne. Meleg, relved tes hangja most megváltozót t. Az ujraélésben olyasmihez érkezve, ami Önmagáiban viseli a maga maradéktalan kifejezését, csaknem félelmetessé egyszerűsödött bangón mondta: — Nem halt meg rögtön. Talán egy félórája volt még hátra, amikor hazahozták, mert hazakiyánkozoüt hozzám. És akkor ott, mellettem — nem tudott meghalni. Borzalmas volt. Azt akarta, hogy megbocsássak neki. A szája megkéktilt és a szeme olyan volt, mint a törött üveg. Hörgőit, dobálta magát, kidobta magát az ágyból, a földre, és még mindig könyörgött. Ott merevedett meg, én nem nyúltam hozzá. Aztán fönnakadt a szeme és utoljára kiesett belőle egy könny ... olt halt meg a földön. Nem tudtam megbocsátani neki. Csak amikor már halott volt. Ez az utolsó mondat úgy szólt, mintha törött érchang kondult volna meg. Mélységes csend lett utána. Az elnémult asszony hátrahajtotta fejét a szék támlájára, úgy hallgatott sokáig, aztán lehajolt, a szék mellől ölébe emelte útitáskáját és egy revolvert vett ki belőle. — Látod, — mondta tűnődve — ez is különös, hogy azóta ez mindig velem van. Pedig üres, nem maradt benne több golyó. Nehezen tudtam áthozni a határon, majdnem baj volt miatta. De vigyáztam rá nagyon. Tán maga sem vette észre, hogy megsimogatta elgondolkozón a fegyver ezüstveretes nyelét. — Sokáig véres volt az utolsó kezenyomán, de aztán lekopott róla — mondta nagyon csöndesen és sötét szemei megnagyobbodtak, ahogy átfutott rajtuk az ürességbe-tűnő dós köde. Vissza akarta tenni a revolvert a táskába, de aztán eszébe jutott valami és kérőn a férfihez fordult: — Mindent a ruhatárban hagytam, nincs nálam semmi, nem tudom mibe betakarni. Hátha anyánk megijed, ha meglátja. Valamibe becsomagolnám ... légy szives. A férfi nehézkesen bólintott és fölállt. Gépiesen húzta ki az íróasztal fiókját, hogy papirost keressen és szemei akaratlan is belefutottak egy kézirat soraiba: „Szerelem és Asszonyt így, nagybetűvel, még gondolatban is fejethajtya előttük, mint a fenségek előtt, — Szerelem és Asszony, vauinak vájjon ezek? Nem csak téma vájjon ez a téma, hanem ellenkezőleg, olyasvalami, amihez...“ — Ha elég nagy, takard ebbe. Bella — mondta kifürkészhetetlen kifejezésü bangón nz író és kivette a kéziratot a fiókból. I. AZ EGÉR MEG A BÉKA Volt egyszer egy egér, meg egy béka. Jó barátok voltak és elválhatatlanok voltak egymástól. Egyezer azt mondta a béka: — Ma lakodalom van a folyó másik partján, oda- megyünk együtt. Az egér megrémült és dadogva mondta, hogy hiszen nem tud uezni. — Nem baj az — felelte a barátja. — Hurkot kötök a nyakadra és átviszlek a vizen. — Ne félj semmit. Az egér bizott benne és a barát útnak indult. Mikor a folyó közepén voltak, a gonosz béka hirtelen alámerült és addig kapaszkodott a folyó fenekén egy kőbe, amíg a szegény egér megfulladt. De mikor ő a felszínre került, egy nagy madár repült át a folyón. A döglött egér után kapott ée felfalta. Majd észrevette a békát is, akinek a nyakán a zsineg lógott és őt is felfalta. A békának éppen csak annyi ideje volt. bogy hangosan felsírjon : — Minek kellett nekem hurkot kötni a szegény egér nyakára? II. A FOGADÁS Egyszer egy erős bölény leült a tengerparta. Egy sovány kócsagot látott a parton. A bölény azt mondta: — Fogadjunk, ki tud kettőnk közül több tengervizet inni. A kócsag állta a fogadást, csakhogy ravaszabb volt, mint a bölény. Mikor a tenger apadt, a kó- kócsag a viz alá dugta a csőrét és úgy tett, mintha inna. A bölény meg akkor ivott, amikor áradt a tenger és mikor már tele volt a basa, felfordult, mint teli zsák. A bölény dühösen mondta: — Te megcsaltál. — Hát nem te magad akartad? — felelte a kócsag. A bölény erre el akarta taposni a madarat, de a kócsag gúnyosan felrepült egy fa tetejére. III. AZ EMBER ÉS A KUTYÁJA Volt egyszer egy ember és az embernek egy kutyája. Az ember vadászni ment a kutyával, ernig kiszaglászta neki a szarvasokat és a vaddisznókat, amikkel nagy örömet szerzett a fővárosban. Elkövetkezett azonban az idő, amikor a kutya megöregedett és nem tudott már többé vadászni. — Most eredj, többé már nem tudom hasznodat venni — mondta az ember. Nagy szégyenkezve elbúcsúzott a fáradt, öreg kutya és az erdő mélyén lefeküdt egy fa alá. A fa tetején egy nagy madár ült, akit Kolobának hivtak. Csőrében egy darab száraz hús volt, amit éppen az embertől lopott. A kutya éhes volt és megkérte a madarat, hogy adjon egy keveset a húsból. Kólómba kinyitotta a száját és lepottyantotta a husdarabot Akkor vette észre a kutya, hogy a hús a gazdájáé volt. Már nagyon kínozta az éhség, elhatározta, hogy visszaviszi a gazdája házába. Hazafutott és letette a húst a gazdája lába elé Az ember azonban azt hitte, hogy a kutya bosszúból lopta el a húst. — Elővette tőrét és megölte a kutyát. A hulláját pedig kidobta az erdőbe. Mikor Kólóba, a madár ezt meglátta, hangosan nevetett a balga kutyán. Majd elkezdett jóízűen falatozni a hullából. IV. NE ÜLTESS MAJOMMAL BANÁNT! Egy majom, meg egy teknősbéka elhatározták, hogy együtt fognak banánt termeszteni. A majom fogta a banánágat és elültette a homokos parton, azután otthagyta. A teknősbéka azonban napről- napra öntözte é6 ápolta a banánfát. amely olyan gyönyörűen nőtt és fejlődött, hogy öröm volt nézni. Mikor a banán megért, azt mondta a ma'om: — Gyere barátom, most szüretelni fogunk. A teknősbéka egyetértett vele. — Helyes, — mondta — most leszedjük a banántermést és annyit eszünk belőle, amennyi jólesik. A májon felmászott a banánfára és felfalta a legszebb gyümölcsöket, a barátját pedig moghaji- gálta a banán héjjával. A boldogtalan téknősbéka könyörgött, hogy adjon neki is a banánból, amelyet oly nagy gonddal termesztett. De a majom csak nevetett és azt mondta, hogy még nem lakott jól. — Adj legalább egyetlen egy banánt! — rimán - kodott a teknősbéka. — Hát nem én végeztem az egész munkát? Végül igy szólt a majom: Nem bánom. Hunyd be a szemedet és nyisd ki a szádat! A téknősbéka hitt a barátjának és engedelmes kedett neki. A majom azonban csak a banánhéjjá kát dobta a szájába. Ebből az a tanulság, hogy nem jó majommal banánt termeszteni.
