Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)
1932-02-23 / 44. (2857.) szám
1932 fabru&r 23, kedd. NGflMMKK30BlltigTfiTI tfflKfcjBMriíWyBgJMfflQK^p^gm-Ma<Aar-htklaö íban gyorsan boldogult, ő volt az a kivéted, amely megerősíti a szabályt. Giovanmi Fionda levelet ir a feleségének. Kéri, térjen vissza hozzá. Az asszony nagyon józan, nagyon okos és na. gyón kegyetlen levőiben válaszol. Változatlanul imádja a férjét, de nem térhet vissza a nyomorult, kicsinyes viszonyok közé. Nem mondhat le a. pozíciójáról, amelyet keservesen verekedett ki magának. A fiatalság mindössze néhány esztendő, ezt az időt ki keld aknáznia. Ezért arra kéri Giovannit, várjon még néhány évig és addig is egyezzék bele a válásba. Szegény Giovanni nem tehet egyebet, beleegyezik. A válást ráadásul a férj hibájából mondják ki. Azóta egyre csak a mozikat járja és ott gyönyörködik a feleségében és türelmesen várja, hogy visszatérjen hozzá, ha majd elvirágzik és nem kell többé a filmgyáraknak. Elvégre is megígérte. Persze más kérdés, hogy az árnyékok megtartják-e a szavukat ? HMIar-párli röplapokat foglaltak le a prágai vámhivatalban Prága, február 22. A prágai vámhivatalnál felülvizsgáltak egy csomagot, amely Haideír, a prágai német műegyetem egyik tanársegéde elmére volt címezve. A csomagban a csehszlovákiai német lakosság számára szánt Hitler- párti röpiratokat találtak. Mivel a röplapok szövege rendiörvénybe ütköző, a osomagot lefoglalták és megindítót Iák a bűnvádi eljárást. Plaider tanársegéd se prágai képviselőtestület tagja. A Prager Abendzeitung értesülése szerint ezzel az üggyel kapcsolatban Haider tanársegédet letartóztatták és a rendőrségen kihallgatták. Lakásán házkutatást tartottak. Haider tanársegédet később szabadlábra helyezték és ma már rendes előadását is megtartotta. _ Javul Horthy kormányzó állapota. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: A kormányzó, aki napokkal ezelőtt influenzában megbetegedett, a biztos javulás utján van. Hőmérséklete szombat este 37.3 volt, vasárnap reggel pedig 36.7. Tüdeje az orvosi jelentés szerint intakt. V'’cadélután a prágai diák klubban. Mint a P. M. H. jelentette, a január 22.-én Prágában megalakult Magyar Munkaközösséget a prágai Sarló a csehszlovákiai kisebbségi magyarság problémájáról vitára hívta ki. A vitát február 21.-én, vasárnap délután tartották meg a prágai MÁK klubhelyiségében, melyet a MÁK vezetősége e vita alkalmából a vitarendező Sarló rendelkezésére bocsájtott. A vitadélutánt az elnöklő D oboás y László, a prágai Sarló vezetője, nyitotta meg. Utána Baráth László preciz előadásban kifejtette a Magyar Munka közös ség uek a kisebbségi kérdésben, speciálisan a csehszlovákiai magyar kisebbség létkérdésében elfoglalt álláspontját, mely szerint a Magyar Munkaközösség nem sovén nemzeti mozgalom, honem a józan nemzeti önérzet és összetartozás alapján momentán esedékes csehszlovákiai magyar kulturális és gazdasági kisebbségvédelem megszervezésének propagálója. Baráth László hangsúlyozta a Magyar Munkaközösség szociális és haladó tendenciáját. A bevezető előadás után meginduló vita elsősorban a csehszlovákiai magyar kisebbség esetleges gazdasági újjáépítése, nevezetesen a szövetkezeti kérdés körül forgott. A Sarló álláspontját legrészletesebben Szőke Lőrinc fejtette ki, aki nem ismerte el a csehszlovákiai magyar kisebbség speciális helyzetét, mivel azt a világkapitalizmus természetes folyományának tekintette. Vele szemben Zapf László kifejtette, hogy a Magyar Munka- közösség célja éppen a speciális szlovenszkói adottságok vizsgálata és a reális alapokon megindítandó munka. Nem elég tehát a világáramlatoknak a szlovenszkói viszonyokra való puszta aplikálása, mert ez természetszerűleg a speciális szlovenszkói feladatok negációját jelenti. A további vita folyamán Szőkén és Zapfon kívül Dobossy Imre dr., Baráth László ée Abrakovics József szólaltak még fel. A nemzetiségi kérdésben egymással élesen szembekerült vitázók még gazdasági koncepcióikban sem tudtak közös konklúziót találni, amennyiben a speciális magyar kisebbségi feladatokat propagáló Magyar Munkaközösséggel szemben Szőke fejtegetései 6zerinl a Sarló az internacionalista osztályharc alapján áll és ebben semminemű nemzeti komplikációkat el nem ismer. így legfeljebb kommunista szövetkezeteket és a kommunista párt égisze alatt történő kisebbségvédelmet tart lehetségesnek. A vita konklúzióit a vitarendező Dobossy László foglalta össze. A vibaülés, eltekintve az egyik vitázó személyes célzásaitól és vállveregető gesztusaitól, objektív és nyugodt volt. Gigantikus bankfúziók Németországban A német pénzügyi világ átszervezése — A Danatbank beolvad a Drezdai Bankba Berlin, február 22. A Danat-bank és a Drezdai bank fúziója befejezett ténnyé vált. Ezzel Németország két leghatalmasabb bank- konszernje egyesült. A hivatalos jelentést ma, hétfőn tették közzé. A két bank részvényeit 10:3-as arányban összevonták és az alaptőkét újra lebélyegezték. Az alaptőke most 220 millió márka. Az uj részvényeket a Birodalmi Bank veszi át. Ritscher igazgató belép az igazgatóságba, mig a Danat-bankból Bergmann államtitkár és Bodenheimer kerülnek az uj intézetbe. Jákob Goldschmidt visszavonult. Ezzel a fúzióval egyidejűleg közük, hogy a Német bank tőkéjét 5:2 arányban összevonja. Berlin, február 22. A német bankok történetében 1932 február 22-e fontos határkövet fog jelenteni. Berlinben sok száz fölügyelőbizottsá- gi tag, a német ipar, kereskedelem és pénzvilág prominens tagjai napok óta tárgyalnak. A vidéken ugyanilyen mozgalom folyik, hogy a nagybankok összeállítsák 1931-nek, a krizis esztendejének egyenlegeit. A rendkívül hosszadalmas és komplikált tanácskozások eredményeképpen a Danat-bank beolvadt a Drezdai bankba. Ez a legnagyobb fúzió Németországban azóta, amióta a Német bank átvette a Diszkonttársaságot. A második mai szenzáció a Barmer Bankverein és a Commerz- und Pri- vatbank fúziója. A reorganizálási tervek nem a kormány akadékoskodásán, vagy a tárgyi nehézségeken akadtak meg, hanem személyes ellentéteken és sokáig tartott, amig az áthidalhatatlannak látszó személyi kérdéseket sikerült kiküszöbölni. A munka most készen áll s a német pénzvilág tetemesen leegyszerűsítve és racionalizálva lép az uj üzleti évbe. A mai Németország szimbóluma: a világ legnagyobb hidraulikus prése, amely némán és mozdulatlanul terpeszkedik az esseni Krupp-Müvek óriási géptermében Essen, február 22. H. R. Knickerbociker, egy fiatal amerikai ujságiró, aki két szovjetoroszországi könyvével (Sovjeíhandel droht és Sovjeíhandel lockt) nemcsak szükebb hazájában, hanem EurópaI SALVATOR | FORRÁS Ennek az egykori hadseregnek a prancsnoka, egy 62 éves szikár, egyenes tartásu, világos- szemű, fehérhaju férfi, frappánsul hasonlít a philadelphiai arisztokraták típusához. Különös éppen, amikor ezt a megfigyelést tettem, Herr von Bohlen ezeket mondotta: „Azt hiszem, amerikai szempontból is tárgyalhatom ezeket az ügyeket, hiszen amerikai vér is folyik az eremben. Anyai nagyapám, Bohlen tábornok az északi hadseregben ; szolgált az amerikai polgárháború idejében. A ! rappahanocki ütközetben esett el, a sírja Philadelphiában van, ahol még most is élnek rokonaim. Nagyszerű fickók voltak ezek a Bohlenek. A szoba egyik falán egy arckép függ, mellette még egy. „Feleségem apja és nagyapja" magyarázza Herr von Bohlen. Alfréd Krupp, a nagyapa 1826—87-ig. Friedrich Alfréd Krupp, a fia 1887— 1902-ig vezette a müveket. Friedrich Alfrédnek két leánya volt s az idősebbre, Bertára hagyta a bán is nagy feltűnést keltett, mert tömör fogalmazásban hü képét tudta adni a szovjet gazdasági helyzetének s a világkereskedelemmel való viszonyának, pár héttel ezelőtt újabb felfedező útra indult. Ezúttal Németországba látogatott el, hogy tanulmányozza a német gazdaságnak, az iparnak, a kereskedelemnek viszonyait, a német nép szociális helyzetét Utjának egyes állomásairól rendkívül érdekes beszámolók jelentek meg a lapokban. Legutóbb az esseni Krupp-müvekhez látogatott el, ahogyan mondja: „az acél birodalmába". Ott szerzett tapasztalatairól nagyon érdekes mondanivalói voltak, miket kivonatosan az alábbiakban ismertetünk: Essen szivében egy pocsék épület kupolájáról négy nyíl mutat a szélrózsa mégy irányába. A körülvevő vidék négy tájat mutatják ezek a nyilak. Amerre a szem ellát, az acél birodalma terül el, a Kruppék országa. Gusztáv Krupp dr. von Bohlen und Halbaoh acélgyáros, a Friedrich Krupp müvek tulajdonosa, a német gyáripar országos szövetségének nemrég megválasztott elnöke arról beszél nekem, hogy mit vár Németország Amerikától. Segítséget. És ez a segítség csak egyfajta lehet, a világkrizist csak egyféleképpen lehet enyhíteni: ha törlik a jóvátételt. Az utolsó huszonhárom esztendő folyamán, amióta Gusztáv Krupp dr. áll a Krupp-müvek élén, egyetlen esetben sem kapott tőle interjút ujságiró. — Krupp dr. most is igen óvatosan mérlegeli szavait, jegyzeteiből olvas fel, miket előre elkészített. Vigyáznia kell a kifejezésmódra, gondosan kerülnie minden extravaganciát, a német ipar kiválasztott vezetőjét súlyos felelősség terheli. Amit mondott, azt azonban nem lehetett félreérteni: „A krizis egyetlen megoldása a reparációk teljes és végleges törlése." És véleménye szerint nemcsak Németországra nézve ez az egyetlen megoldás, hanem Amerikára és az egész világra is. Massziv és kényelmes székekben ültünk. Az ablakon át kilátás nyílott a Kruppék gyáraira, bányáira, kohóira. Az ablak párkányán egy kis bronzfigura állott: kézigránátot hajító katona. A szoba egyik sarkában még egy ilyen szobrocska volt látható. Háborús emlékei ezek egy nagy gyárnak, amely a múltban a világ legnagyobb ágyú- és lőszergyára volt, naponta 150 ezer gránátot, havonta öíven 15 centiméteres ágyút és hetenként annyi könnyű táboriágyut állított elő, amennyivel egy egész hadtestet fel lehetett szerelni. A Krupp-müvek kiéli kikötőjében torpedók és tengeralattjárók horgonyoztak. Gyáraik olyan bőségesen el tudták látni a német hadsereget, hogy az négy éven át az egész világgal dacolni tudott. 180 ezer főnyi munkásság volt a Kruppék hadserege a vese- és hólyagbetegségek különleges ásványvize. Kérdezze meg orvosát I Krupp-müveket megosztatlanul. Amikor Herr von Bohlen, a vatikáni német követség titkára 1906-ban nőül vette Berta kisasszonyt, a német császár megengedte neki, hogy nevét Krupp von Bohlenre változtassa, hogy ezáltal biztosítsa Németország legnagyobb nagyipari családja nevének fennmaradását, A háborúk három generáción át virágoztatták a Krupp-müveket. A gyártelep egész történetében csak most jutott el a Krupp-konszern odáig, hogy a háborúval többé semmi dolga nincs. A vereaillesi békeszerződ'és nemcsak a fegyver- gyártást tiltotta meg, hanem a gépgyártást is lényegesen korlátozta. A német hadsereg utolsó gigászi harcához szükséges tömegtermelést máról- holnapra le kellett fékezni. A Krupp-müvek 180 ezer főnyi munkáshadseregc semmivé olvadt össze és az invesztált tőke, amelynek mértékét hatvanimillió dollárra becsülték, gyakorlatilag értéktelenné vált. Herr von Bohlen összeszedegette a Krupp-müvek romjait és újból összeállitotta azokat. Az az ige, hogy a kardokból ekéket kell kovácsolni, még sohasem teljesedett be olyan szó szerinti értelemben, mint a Kruppék esetében. A gyárban ma a fegyverkezési cikkektől eltekintve mindent előállítónak, a vasúti mozdonytól a számológépig, amit csak acélból, vasból és fémből gyártani lehet. Az esseni müvek húszezer embert foglalkoztatnak, Krupp valamennyi iparvállalata ötvenezer munkásnak ad kenyeret. — Az a sok szál, amely engem Amerikával összeköt — folytatja Herr von Bohlen — megérteti velem, hogy Amerikának nemcsak anyagi érdekei fűződnek Németország gazdasági életlehetőségeihez. Tisztán; materiális szempontból nézve Amerika németországi érdekeltsége négymilliárd dollárra tehető. D4* ez még nem minden. — Az önök\ elnökének, Wilsonnak a 14. pontja alapján kötött békét Németország. Az a tény, hogy a béke nem i'zen az alapon és nem ennek a programnak megfelelően realizálódhatott, döntő jelentőséggel tolt Európának és a világnak további fejlődésére ósl ezt a fejlődést Amerikának még mindig a legnagyobb érdeklődéssel kell figyelnie. Ennek a fejlődésnek, amelynek bázisa az amerikai programot oly kevéssé respektáló békeszerződés volt, igen súlyos következményei lettek úgy az önök országára, mint a mienkre. Nem osztom egy német közgazdásznak azon véleményét, hogy a jelenlegi gazdasági depresz- szióhoz és krízishez reparációk nélkül is eljutottunk volna. Miért van az, hogy a hatalmas kereslet ellenére is némán állanak a gyáraink, kapuik csukva, holott a szükséglet sohasem volt nagyobb? Ez a kérdés emlékezetembe idézte a Krupp- müveken végzett körutam egyik stációját, egy óriási hidraulikus prés battériáit, amelyek óriás- méretű, elhagyott teremben pihentek. Valósággal nagyapja lehetett ez a gép a világ valamennyi hidraulikns présének, csábitó objektuma az orosz ötéves terv spekulációinak. Fenyegetően állt a derengő homályban egy 45 méter hosszú hangárszerii épületben, melyet árnyak népesítettek be, de nem emberi árnyak. Reinhardt-dekoráció lehetett volna ez a kép s a cime: „A halott gép." Láncai, amelyet azért kovácsoltak, hogy súlyos terheket vigyenek, súlyosabbakat, mint egy mozdony, úgy függtek szinte anyagtalanul a derengő homályban, akárcsak egy nyakék. A hatalmas terem néma volt. Semmi sem mozdult. Levegője hűvös, akár csak egy dómé. Körüljártuk a prést. Szomorú volt, abban a kényszerű pihenésében a mai Németországhoz hasonlított. Látens ereje pedig a holnapi Németországot jelentette. Gondolnunk kellett az egyik kohó tündéri tüz- fényére, a kohóból surrogva kifutó folyékony vasra és arra, hogy mellette egy másik kihűlt és néma kohó áll. A Krupp-müveknek itt 12 kohója, Rheinhausenben pedig tíz van. Csak hat dolgozik, azok is csökkentett munkaidővel. — Miért ernyedtünk el ennyire? — vetette fel újból és újból a kérd'ést Herr von Bohlen. — Mindez a reparációk következménye, ami az egész világ iparát, kereskedelmét é§ pénzügyét a fejete- tejére állította. Akár fizetjük most a jóvátételt, akár nem, a bizonytalanság megfélemlítette a tőkét s ahelyettt, hogy hasznothajtóan befektetnék, a megrettent tőke visszavonul és elrejtőzik. Németország idegen tőke nélkül vehetné fel ismét a teljes ipari munkát, ha törülnék a jóvátételt, igaz ugyan, hogy kezdetben némi üzemi tőkét külföldről kellene kapnia. És mi magyarázatot találhat az ember arra, hogy az egész világon önköltségi ár alatt kerülnek piacra a gyártmányok? Ez a paradox állapot csak a hitel befagyásával magyarázható, ami viszont teljes világossággal visszavezethető a német- országi állapotokra, ahol éppen a jóvátétel terhe okozta a hitel megbénulását. Ez a kór terjedt át Németországból a világ minden országába. Most én kérdezek: „Ha félretesz minden politikai és pszichológiai meggondolást és a problémát kizárólag gazdasági szempontból vizsgálja, mi lenne a válasza arra az egyszerű kérdésre, tud-e Németország jóvátételt fizetni?" — A válaszom teoretikusan: Igen, ha exportálni hagynak bennünket, de csak is abban az esetben. Tény viszont, hogy nem hagynak bennünket exportálni. Előállíthatunk ml tetszésszerinti mennyiségben exportárut. De piacra van szükségünk és a világ piacai elzárkóznak. Anglia emelte a vámtarifát., Franciaországban, Olaszországban, Svájcban a Balkánon, mindenütt egyszóval, hová az ember csak fordul, a kereskedelem áthághatatlan akadályokba ütközik. Előre látom, hogy kivitelünk rohamosan fog csökkenni. Ha a világkereskedelem korlátozásaira gondolok és arra, hogy a hitelélet a jóvátételi teher következtében úgyszólván teljesen megszűnt, átérzem a jelenlegi helyzet nehézségének teljes súlyát. Mostanáig nem érintettük a legfontosabbik és legcentrálisabb kérdést, Európa legfőbb gondját- Minden köntörfalazás nélkül felvetettem ezt a kérdést: _ 5
