Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)

1932-02-23 / 44. (2857.) szám

1932 február 23, kedd. EMBHM^BfflggaBBiMWffOTMIMIB IWIBMian „Lehetségesnek tarí-e egy német-francia megér­tést ?“ Egész Németországban nem találhattunk volna embert, akinek válasza erre fl kérdésre érdeke­sebb leit volna. 1923 január 11-én a franciák üegue'le tábornok hatvanezer főnyi hadtestével megszállották a Ruhr-vidékét. Ugyanez év március 3l-én a Krupp-miivek igazgatósága elrendelte a munka beszüntetését. Mialatt a francia megszállók és a Krupp-müvek üzemi tanácsa közölt tárgyalá­sok folytak, a francia csapatok gépfegyver tüzet nyitottak a munkásságra. Tizenhárom munkás meghalt, harminc megsebesült. 1923 május elsején a francia csapatok parancs­noksága letartóztatta Krupp von Bohlen dr.-t. Hadbíróság elé állították és 15 évi kényszer- ■ munkára ítélték. Hat hónapot lökött az esseni fegylház cellájában. Közönséges rabként kezelték, alá kellett vetnie magát a fegyházi reglamának, magé takarította a börtönét.. Októberben becsületszóra szabadlábra helyezték és visszatért hivatalába,, Essenbe. Az esseni kereskedelmi kamara üléstermének falán egy kép függ, amely Krupp von Bohlent ábrázolja, amint a francia katonák között elhagyja a Krupp- miivek igazgatóságának palotáját. Herr von Bohlen nem tett célzást ezekre az eseményekre. Ültében egy kissé felemelkedett a kérdés hallatára és igy válaszolt: — A német-francia megértést nemcsak lehet­ségesnek, hanem kívánatosnak is tartom, de véleményem szerint csak akkor jöhet létre, ha a jévátételi problémát megoldották. Tovább kérdezem: Hisz-e ön egy német-francia vámunió lehető­ségében? — Igen, — hangzott a válasz — dacára a mai reménytelennek látszó helyzetnek, hiszek ebben a lehetőségben. Me-.'győzéicsem, hogy ennek a vámuniónak létre kell jönnfe. Csak az a kérdés, hogy mikor... A kHH'diek zári!! paigfr kifcsieléseiiiéit export tml vásárolhatnak Magyar- országon Budapest, február 22. (Budapesti szerkesz- lős-ágiias telefonjelen lése.) Korányi pénzügy­miniszter rendeletben megengedte, hogy azok a külföldiek, akiknek az országban a ma­gyar nemzeti bank állal engedélyezett ée a pénzintézeteknél elhelyezett zárolt pengőkö- velelésük van, ezért a követelésért a. külföldi valuta beszolgáltatásának kötelezettsége nél­kül Tokajhegyalján bort vásárolhatnak és bort ex por tálihatnak az országból. A rendelet­nek már is halasa van, amennyiben Tokaj- hegyatján a borárak váratlanul megszilár­dultak Pártja i a munkácsi Ínségesekért Munkács, február 22. A magyarság ruszin- ’szkói ' ze.ji mindenkor odaado buzgalommal fáradoztak a magyarság és őslakosság érdeké­ben, de a mai rendkívüli nehéz viszonyok még fokozottabb munkateljesítményt követelnek tőlük. Az Ínsége' szenvedők nap-nap után fel­keresik törvényhozóinkat s pártirodáinkat és siralmas helyzetükben segítséget kérnek. Ilyen körülmények közt megütközést kelt, hogy az illetékesek a kisiparosok támogatásá­ra engedélyezett 2 millió koronát csak egyes járások kisiparosai között osztják szét s Mun j kacs város és a munkácsi járás kisiparosairólj ismét megfeledkeztek. Pártjaink lépéseket J tesznek az irányban, hogy az a helyzet meg­szűnjön. Tonhaizer Ferenc kor. szoc. párttit-; kár vallásfelekezeti, politikai és nemzpti kü­lönbség nélkül összeírja az Ínségbe jutott mun­kácsi Ó3 munkácsvidéki iparosokat s kiskeres-; kérdőkét, úgyszintén, tekintettel a falvakban! mindinkább növekvő ínségre, a falu szegényeit! is. A segélyre szorulók névjegyzékeit törvény­hozóink a miniszterei nőkhöz fogják eljuttatni. Ezen akció során az elmúlt napokban Hokky Károly képviselő és Tonhaizer Ferenc titkár felkeresték a munkácsi járási hivatalt s! az illetékes referenst arra kérték, hogy aka-i dályozza meg, hogy a munkanélküli segélyek kiosztását egyes pártexponenseik saját pártpoli­tikai céljaikra kihasználhassák. Azután felke­resték a városi jegyzői hivatalt, ahol Beskid főjegyző távollétében Boldizsár jegyző fogad­ta okét. Itt szóvá tették a kisiparosok és kiske­reskedők szomorú helyzetét s az érdekükben a kormánynál megindított akciónak hivatalos támogatását kérték. Végül pedig Hokky Ká­roly kénviselő Pósaháza község érdekében egy küldöttséggel felkereste a Schönborn-ura dalom igazgatóját. A prágai központi husvásáron ma elad­tak 358 juhot 6—11 koronával, 1144 horju.t H —8 öO koronával; a vágott borjú 7 -9 koroná­val, kivételesen 9.25 koronával kelt el A vá­gott sertésből 1264 darab 8—9 koronával kell el Szalonna 10 50 11.R0; Mránv 7 9 50 gö­döllye 11—14 korona, jfcpiac lanyha volt. H műméi kosuiánypártofr kétmilliós „fedezet" ígéretéire! elfogad­ták iskeSal javaslatukat s a kétmillió — nincs sehol Mii tudóit meg Rozsnyó Iskolaügyi küldöttsége az iskoláig?) és pénzügyminisztériumokban a polgári iskola ügyében! Rozsnyó, február 22. (Saját tudósítónktól.) A váróéi képviselőtestület pénteki közgyűlésé­nek első pontja az iekolaügyi küldöttség jelen­tése volt. Mint annakidején részletesen beszá­moltunk róla. a város küldöttséget menesztett Prágába az iskolaügyi minisztériumhoz, hogy ott az uj rozsnyói szlovák polgári iskola föl­építését s benne parallel magyar osztályok lé­tesítését kérje. Az iskolaügyi minisztérium elvben nem ellenezte a tervet, de pénzügyi ne­hézségekre való hivatkozással nem tehetett ígéretet a kérelem megvalósítására. A küldött­ség eljárt a pénzügyminisztériumban is, ahol azt a fölvilágoeitást nyerte, hogy erre a két­milliós építkezésre fedezet nincs, a költségve­tésbe felvéve 'egyáltalán nem volt s igy ez év folyamán már szó sem lehet a kérelem elinté­zéséről. Ez a, válasz annyival inkább meglepte a kül­döttséget, mert a képviselőtestületi tárgyalá­sok és viták során a kormánypártok exponen­sei éppen azzal érveltek, hogy az uj iskolára kétmillió fedezet van, az állam építeni akar, a város tehát ne támasszon nehézségeket és minden kikötés nélkül adja az iskolához a kért ingyentelket, hogy az állami kétmilliós invesz­tációnak ez által is útját egyengesse. A küldöttség most a képviselőtestület plé- nu.ua előtt számolt be eredménytelen útjáról s a beszámolóhoz a magyarság pártjai részéről Smid István szólt hozzá, erősen bírálva a csehszlovák pártok lefolytatott kampányát, amely a vá­rost a biztos kétmilliós fedezet emlegetésével az ingyentelek megszavazásába belevitte s az illetékes fórumok előtt az a blamázs éri a küldöttséget, hogy a milliókról ott mitsem tudnak. A várost ezzel a küldöttségjárással is csak fö­lösleges költségekbe verték. A kormánypártok képviselői valamennyien, do különösen Okres válaszolt Smid észrevéte­leire s kifogásolta, hogy jóhiszeműségüket bárki is kétségbe vonja, ők' teljes jóhiszemű­séggel és a legjobb szándékkal jártak el, mért a rozsnyói tan felügyelőségnél saját szemük­kel látták azt a minisztériumi aktát, amely­ben a sokat vitatott két millióról van szó, legpozitivebb formában, mint tényleg meg­lévő fedezetről. Ebbe az aktába bárki betekintést nyerhet, aki esetleg a szólók igazában kételkedik. Hogy az aktában biztosított fedezet és a minisztériu­mokban élő szóval kapott válasz hogyan egyeztethető össze, ennek maguk sem tudják magyarázatát adui, de ezek rajtuk kívül eső dolgok, amelyekért nem felélhetnek. A képviselőtestület más remédium hiányában a küldöttség jelentését tudomásul vette. Tromosok János dr. vezető járásbiró lemon­dása folytán helyét Ghrappa Sándor gimn. igazgatóval töltötték be. Aki elevenen téri meg a Sátán Birodalmából Titokzatos szíklavárosoh Afrika szivében ... Kairó, február. Afrika még mindig a rejtélyek birodalma. Hiába kálik össze az oázisokat kilünő au.ó- utak, hiúba javult meg az utóbbi ötven esz­tendő alatt csaknem száz százalékkal a köz­biztonság. A trópusi éjszakában villanyláim- pák szórják pazar lényüket a sivatag szélén és a modern túr is taiho telek parketjén mon­dáin közönség táncol a divatos slágerek üte­mére; de a szaxofon bugásába belé vegyül a hiénák üvöltése is. Ha az utazó elhagyja azokat a területeket, amelyek fölött őrködik a fehér ember gépfegyvere, szemben találja magát a rejtelmes világrész ismeretlen ar­cával, amely olyan kegyetlen és olyan né­ma, mint. a szfinxek gránitból faragott ábrá­zata. Afrika még mindig nin.es teljesen fölfe­dezve. A térképen még mindig vannak, fe­hér foltok és a jól felszerelt gyarmati kato­naság elől rejtelmes utakon tűnnek el a si­vatag közepén álló kietlen sziklás vidék mélyébe a le nem igázható szabad arab tör­zsek. A Sátán Birodalma A sziklás hegyvidék belsejébe még nem merészkedett európai ember. Nemes berber- törzsek tanyája ez a vidék, akik valószínű­leg egy ősrégi kuíturnemzet kései leszárma­zottjai. A sziklás hegyvidék, a berberek ret­tegett vára még a középkorban is uralta Af­rikát és innét csaptak le az oázisokra azok a rablótörzsek, akiknek hatalma ellen még ma is mérsékelt sikerrel küzd a francia gyarmati kormány. Néha azonban mégis akad egy-egy euró­pai, aki el ve ÍSdik erre a vidékre, amelyet az arabok a Sátán Birodalmának nevez­tek el. Ezek közé tartozik egyik gazdag kairói barátom is, egy féjvér francia; Durand ur, aki nemrégiben tért haza hosszabb kirándu­lásáról Kicsit fáradtan, megtörve érkezett Kairóba. Hosszú ideig nem mutatkozott és akik tudlak valamit a kirándulásáról, titok­zatosan csak annyit mondottak, hogy: a Sá­tán Birodalmában .járt... Ötezer ember a hegy belsejében Valamelyik este együtt, ültünk az egyik kairói kávéház tér rászán és 'feszült figye­lemmel hallgattuk Mr. Roberfson előadását. Mr. Roberfson vadászember, aki évtizedeket töltött el Afrk.a be1 setében. j — Jövő héten elutazom, — mondotta. — Mecfttrvezte.m cgv arabbal, hogy élvezet engem a Sátán birodalmába. Meg szeretném nézni az álÜtfVngos sziklába. faragot városokat, amelyek mélyén egy ősrégi afrikai kultpia nyomai vanír­nak eltemetve. Eddig csak a sziklás hegyvidék legszélén fekvő Nahát szikla városig sikerült, el­jutni szavahihető európainak. Ötezer ember él itt a hegy belsejében. A hegytetőn óriási faiak maradványai látszanak és a bennszülöttek a hegy mélyébe húzódva élik titokzatos életüket. —• Én azt ajánlom, ne induljon el, — szólalt meg egy zengő hang Mr. Róbert,són háta mö­gött. Egyikünk sem vette észre Durand urat, mi­kor belépett a forraszra, mos' mind nyálán cso­dálkozva tekintettünk reá. A félvér kereskedő leült közénk s rövid hallgatás után, mintegy válaszolva mindnyájunk néma kérdésére, el­mondta legutóbbi utazásának történetét. —- Három hónappal azelőtt indultam el Sidi El Abbas felé. A karavánut, mint önök is tud­ják, a rejtelmes sziklás hegyvidék mellett visz el s a Sátán birodalmának közelében nem ta­nácsos erős fegyveres kiséret nélkül utazni. A sziklák közöt tmeghuzódó berber rablók kimé- 1 etlenül elbánnak az utjukba kerülő karavá­nokkal. Karavánomnak nem volt fegyveres kí­sérete és ezért a legnagyobb óvatossággal ha­ladtunk előre. Jóval túl voltunk már utunk fe­lén és nem tartottunk semmi veszélytől, ami- ' kor egy éjszaka puskalövésekre ébredtem é& mire revolverem után nyúltam, fenyegető pus­kacsöveket láttam magam felé meredni. Körül­belül harmincfőnyi rablócsapat tört reánk. Embereim, akik között több szudáni néger volt, keservesen óbégattak, mert tudták azt, hogy a berberek kezéből ritkán szabadulnak meg élve az áldozatok. — Nem volt, mit tenni. A rablók megkötöz­tek bennünket, gondosan átvizsgálták holmi­jainkat. Főnökük elszedte tárcámat, de nem talált pénzt benne. Láthatólag bosszankodott s a számára értéktelen váltókat szét akarta tépni, amikor megszólitottam: — Akarsz sok pénzt keresni? A berber csodálkozva nézett mim és bólin­tott. — Azok a papírok nagyon sok pénzt érnek, ötvenezer frankot tartasz a kezeid között. Megkapod a pénzit, ha elvezetsz engem a Sá­tán birodalmába. A berber meglepődött a szokatlan ajánla­ton, majd félrehívta társait és hosszas tanács kozás után hozzám lépett. Beleegyezett. Meg­beszéltük a feltételeket. Felkötöztek eay te­vére és kis vártáivá elindultunk a feketén tor­nyosuló sziklás hegység felé. — Mi történt a karavánnal? — vágott köz­be Mr. Roberlson. — Lemészárolták őket -- válaszolt Durand jeges nyugalommal. Döbbenetes csönd tá­rnád, t és a kereskedő halkan folytatta elbe­szélését. Labirintus a hegy mélyében — Mikor elindultunk a sziklák félé, én is le­számoltam élelemmel. Nem volt valószínű, hogy élve kikerülök a Sátán birodalmából. Bár számítottam arra, hogy a törzsfőnök kapzsisága folytán mégis csak megúszom va­lahogy ezt a kalandot. Két napig haladtunk délnyugati irányban, a harmadik nap este felé szűk’ völgy kilanba jutottunk. A vöigykat- lan bejáratánál fegyveres arabok fogadták csapatunkat. Leszálltunk a tevékről s kendő­vel bekötötték a szememet. Nemsokára érez­tem a hűvös levegőről, hogy a hegy belsejé­ben járunk. Mikor vezetőnk megállást paran­csolt és levették szememről a kendői, ala­csony sziklateremben találtam magam, mely­nek falába vörös okkerrel kifestett furcsa domöcemüvek voltak illesztve. Kisvártatva bejött a törzsi önök és én megállapodásom szerint megírtam arab bankáromhoz a vál­tókhoz csatolt levelet. Másnap reggel a törzsfőnök közölte velem,, hogy megállapodásunkhoz híven megmutatja nekem a Sátán birodalmát, Eleindultunk a szik­lába vésett folyosókon. Megvallom őszintén, töb­bet vártam ettől a sétától. A hegyvidék át van szőve titkos utakkal, kisebb-nagyobb szikiabar- langok, sziklába vésett termek hálózzák be a hegy belsejét. A faiakon freskók, egyiptomi jel­legű képírások ékeskedtek. Tizenöt-húszezer em­ber élhet a szikiába vágott városban. A berberek nem tudnak fölvilágcsitást adni a sziklavárosok eredetéről, ök készen találták mindezt. Sőt leg­nagyobb sajnálatunkra az összes sírok ki voltak már rabolva emberemlékezet óta. — Négy nap múlva visszaérkezett a futár a pénzzel e a törzsfőnök ezt szabályszerűen közöl­te velem. Megkérdeztem, hogy mikor indulhatok visszafelé, mire a törzsfőnök barátságosan mo­solyogva kijelentette, hogy idegen nem kerülhet ki élve a Sátán birodalmából. Tehát halálra voltam ítélve. Magamra hagytak ég börtönöm be­járatánál egy puskás fiatal berber telepedett le velem szemben lövésre készen tartott fegyveré­vel. Nem mutattam semmi izgalmat s igyekeztem beszédbe elegyedni őröm merni. Meséltem neki Kairóról, no meg arról, hpgy mennyi pénzem van. A fiú figyelmesen hallgatott. Egyszerre letette puskáját és felém fordult: — Sidi, mit adsz, ha megmentelek? — mon­dotta. Százezer frankot Ígértem neki. A fiú bólintott, azután némán vártuk a hajnalt... Durand ur elhallgatott s kis várta tv a befejezte történetét, — Szelim megmentett. Három hétig bujdos­tunk a sziklák között. Másfél hónapba került, míg visszajöhettem és én, aki láttam a Sátán birodalmát, csak azt ajánlhatom önnek Mr. Ro- bertson, hogy ne menjen oda. A kereskedő rejtélyesen mosolygott — És mi lett Szelimmel? — kérdeztük. — Durand vállat vont. — Afrika kegyetlen... — szóit és udvariasan meghajolva eltávozott Mr. Robertson; nem .riasztotta vissza a félvér kereskedő elbeszélése és most expedíciót-szerves a sziklavárosok felkutatására. Legújabb közgazdasági hírek — Ma-gánjeleníés a pozsonyi terménjdőzsdé- ről. Pozonyi szerkesztőségünk telefonálja; A mai terménytőzsdén külföldi áruban szilárd­ság észlelhető. Búzában kereslet mutatkozik, rozsban áruhiány folytán hossz van, úgy hogy ma 5 fillérrel emelkedett úgy a bal-, mint a külföldi rozs ára. Tengeri prompt árban ke» resiet folytán 1—2 fillérrel szilárdabb. Szilár­dabb a takarmány és az ipari árpa is azért, mert tengerire valutát nehezen lehet kapni és ezért takarmánycélra árpát vásárolnak. A búzát 5 fillérrel, rozsot 10 fillérrel magasab­ban jegyezték.-{- A prágai központi sertésvásárra összesen 3675 sertést és pedig 3355 darab süldőt, 9t nehéz sértési és 229 ártányt hajtottak fel. A süldőből 11-57 történelmi országbeli, 2193 szlovenszkói; a nehéz sertésből- 68 lengyel. 2S romániai, az ártányból 90 szlove-Dszkói. 40 ju­goszláv, 84 román és 15 magyar eredetű. A történelmi országbeli süldőbőr eladtak 2 dara­bot 4.75, 270 darabot 6.30—6.90, 415 darabot 7—7.10 Kc-val, a szlovenszkói bél 78 drb 5.50 -5.80, 1943 drb 3-6.80. 20 drb 7-7.25 Ké-val kelt el. 26 román nehéz serlést 7—7.60, 58 lengyel nehéz sertést 6.40—6.50 Kc-val adtak el. 46 szlovenszkói ártány 8—8.10, 14 dob 9— 9.25. 28 romániai ártány 8—8-70 Kc-val keft el. Eladatlan maradt 627 süldő, 13- nehéz ser­tés, 87 ártány. A piac lanyha volt. A prágai központi vágómarhavásárra ma felhajtottak 837 belföldi (ebből 357 történelmi országbeli s 480 szlovenszkói) szarvasmarhát. Külföldi állat ma a piacon nem volt. A törté­nelmi országbeli áruból elkelt: ökör 1 drb 1.50, 2 drb 2.75. 14 drb .10—3.90, 45 drb 4—4X0, 9 d,b 5—5.10 K-val; bika: 15 drb 3—3.90, 66 drb 4—ISO, 1 drb 5 K-val; tebéu: 13 drb 2110—2.70, 99 drb 3—3X0, 18 drb 1—4.50; üsző: 6 drb 3—3.50, 44 drb 4.10—4.90, 13 drb 5—5.30 K-val. — Szlovenszkói áru: ökör: 3 drb 2.25—2.75 8 drb 3.70-3.75, 54 drb 4—4 85, 95 drb 5—5.00, 19 drb 6—6.75, 1? d b 7—7.75 K-val; bika: 28 darab 3-3 90, 42 drb 4-4 80; tehén 5 drb 2,40 2 drb 3.15—3 50. 5 drb 4 — 4.30; üsző 24 drb 2,60, 26 drb 3—3 80. 8 dsb 4—4.00, 8 drb 5—5.50 K-val. Eladatlan ma­radt 11 történelmi országbeli és 111 szlovén- szkói állat. A piac lanyha volt. pfiP Ajánlja a „Nagyasszonyt4* "nöismerősei «r közti 6

Next

/
Thumbnails
Contents