Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)
1932-02-23 / 44. (2857.) szám
íifcbruur zó, kedd. KOMMENTÁROK * A KÉTSZÁZÉVES WASHI GYÖRGY meg arisztokratikus életmódját, s talán szívesebben lett volna lord Angliában, mint köztársasági elnök Amerikában. A haza liivÖsszekuszált történelmi fogalmainkkal nem igen tudjuk, hogy a 18. század dereka körül az akkori viszonyoknak megfelelően ugyanolyan világháború dühöngött Európában, sőt Európán kívül is, mint. a 20. század második évtizedében. Spanyolok, poroszok, osztrákok, oroszok, angolok és franciák viaskodatk s a hétéves háború, a spanyol örökösödési háború és az a harc, amelyet a franciák és az angolok folytattak Kanadáért, egyazon hábomlánc- oak véres láncszemeit jelentik- Nem tudjuk, a huszadik század világháborúja a régi világ végét jelenti-e, de a 18. század világháborúja végleg megpecsételte az akkori „ancienne re- gime“ sorsát. Aláaknázta az abszolutizmus Európáját, legyengítette, szétmorzsoita s egykét évtized múlva csupán a forradalmak kegyelemdöfésére volt szükség,' hogy az uralkodói tekintély elvén felépült rendszer a poriba omoljon. A kanadai francia-angol harcokban őrnagyi rangban résztvett a fiatal Washington is, akit királyainak, az angol Györgyöknek tiszteletére Györgynek neveztek el a keresztségben. Alattvalói hűségtől eltelve harcolt a franciák és a rézbőrüek ellen. A kanadai erdőkben tanulta meg a franc-tireuer harcnak különleges módját, azt, amivel később a kétségbeesés és az őrjöngés szélére taszította a fölényes angol haderőket, azt, amelyet valamennyi angol gyarmat használni kénytelen, ha fellázad az anyaország ellen, mint Krüger búrjainak, vagy Ghánái hiuduainak példája mutatja. Mi történt Washington Györggyel, hogy elhagyta királyának lobogóját? Ez -az arisztokrata angol ivadék, aki büszkén vezette visz- sza őseit Hóditó Vilmos idejéig, hogyan állhatott a rebellisek élére, akik Anglia ellenségeivel összejátszva megdöntölték Yorkié wn-nál Második György amerikai uralmát? Biográfusai kivétel nélkül feljegyzik, hogy 1746-ban, amikor George tizennégy éves volt, ott horgonyzott a Potomac-on az az angol hadihajó, amely várta, hogy a fiatal midship- mann örökre búcsút mondjon Amerikának, angol tengerészszolgálatba álljon, majd mint öreg, kiérdemesült angol admirális végezze életét London egyik csendes kerületében, vagy — ki tudja — talán mint Nelson, mint Anglia egyik diadalmas és tehetséges katonája a világtengereken. Anyja nem engedte, hogy fia a tengerészpályát válassza. Otthon maradt. A biográfusok megállapítják: véletlenen múlott, hogy George Washington energiájával és talentumaival részivett az amerikai állaimalakitás munkájában. A véletlenen múlott? Aligha. Belső szabály- szerűség volt benne. A 18. század világháborújában, amelynek egyik kifutójában George Washington is részt- vet.t, halálos csapást kapott a régi világ. Hol vehették volna inkább észre, hogy mennyire rozzant és korhadt a régi európai rendszer, mint a fiatal Amerikában, ahol vadonatúj lehetőségei nyíltak az életnek, ahol az európai artisztikumok elveszítették varázsukat és ahol az ember a természettel közvetlen érintkezésbe került és kénytelen volt újból kitalálni, hogyan állíthatná szolgálatába a természetet? George Washington őserdőkben vadászott, földmérő volt, észrevette az uj korlátlan lehetőségeket s közvetlen kontaktusban élt a szűzi világgal. Évekig kóborgott a vidékeken, évekig művelte hatalmas, kihasználatlan virginiai birtokait. Mit jelenthetett számára a versaillesi cikornya, a kimért és körülcirkal- mazott rokokó-világ, ami akkor Európát jelentette? Mérték, szabály, klasszikus forma, elő Ítélet, zárt életformák, tradíciók? Nem élt bennük. Undorodott tőlük, ha ránézett nagy tavaira, vadállatokra vadászott vagy érceket keresett a sziklákban. Rousseau csak megvalósíthatatlan nosztalgiával keresett felszabadítást a formalizmusba és bűnbe torpant félreértett civilizáció alól, George Washington nem ismerte a szép szavakat, egyszerű ember volt és az amerikai pionirmimka a tettek felé sodorta. Amikor az őserdőkben edzett szabad világ- felfogása szembe került rokokódrirályának gúzsba kötött eszméivel, a nemesi ivadék, az angol arisztokratagyerek, egyetlen pillanatig sem habozott, hogy uj felfogásáért harcba szálljon. A régi világ megpenészedett. Ott kellett újat teremteni, ahol a miliő és az életkörülmények az uj mellett szólnak, ott, ami messze volt és nem fertőzhette meg a penész. Amerikában. * Az arról világbirodalomnak sok baja van a vámokkal és az adókkal. Nemcsak irta jelenti Európában minden komplikáció csiráját a szerencsétlen vámrendszer, nemcsak Indiáiban kezdte meg Gandhi angol ellenes hadjáratát a sómonopólium megtörésével: az Amerikai Egyesült Államok megalaki fásához vezető közvetlen lökést is vám és adó kérdés adta meg: az angol tea monopólium. A tizenhárom fiatal amerikai állam nem tűrte el a londoni parlament önkényét. Követelte azt a jogot, hogy megfizetett adóját saját céljaira, saját hazájának felvirágoztatására s nem az európai uralkodók távoli háborúira vagy kurtizánjaira fordíthassa. Bostonban és Philadelphiában csakhamar nyílt rebelldóvá fajult a tiltakozás, s amikor a tizenhárom állam delegátusai második kongresszusukat tartották, senki sem látszott alkalmasabb személynek az ellentállás vezetésére, mint a gazdag, a tapasztalt, az energikus és az eddig is páratlan munkát végző George Washington, a milícia ezredese, Virginia követe. A hétéves amerikai szabadságit arcot nem jellemzik briliiáns haditettek. A vezér egyszerű vadász volt, cserkész és földmérő, aki Kanadában megtanulta a rézbőrüektől a franc-tireur harc rendszerét, amit Cooper ismertetett meg velünk, a kitartást és a leleményességet. A szabadságharc alatt sokszor megverték. Talán soha nem győz, ha a francia Lafayette márki határtalan lelkesedéssel és a francia önkéntesek seregével nem siet a segítségére és a porosz Steuben nem szervezi meg hadseregét. De a szivássóg York- stownuáí meghozta jutalmát és Washington György visszavonulhatott a Potomac mellé, birtokaira, amelyek akkor már nyolcvanezer holdon terültek el. A háborúnál nehezebb és jelentősebb volt a békét megszervezni, s a kongresszus csakhamar újra Washington Györgyhöz fordult, akit akkor nagyon utált és nagyon gyűlölt az északi államok kispotKassa, február 22. (Kassal szerkesztőségiünktől.) A kassai zsidóság s általában az őslakos polgárság nagy megelégedéssel olvasta Törköly József magyar nemzetipárti nemzetgyűlési képviselőnek az igiaaságügy- mmiszterhez intézett interpellációját, amelyben követeli, hogy az úgynevezett „forradalmi rendcsináLások“-kal kapcsolatban több zsidó polgár ellen folyó nyomozások azonnal beszünteti essenek Különösen cionista körökben felháborodtak azon, hogy a prágai parlamentben két képviselővel bíró zsidó párt ezit az ügyet nem tette magáévá és a parlament ülésein nem emelt szót ellene. Annyira el vannak keseredve cionista körökben emiatt, hogy Reisz Gyula dr. képviselőnek bizalmatlanságukat fejezték ki és megírták neki, hogy támogatásukra tovább nem számíthat mert a zsidó pártnak nem lett volna Tivrin, február 22. Az egyik turini külvárosi moziban édeskés amerikai giocset játszanak és a fiatal leányok kitágult szemmel figyelik a vásznon lepergő jeleneteket, az imádott mozisztár küzdelmeit, szerelmét, fájdalmait és várják a happy-endet. Amikor javában pergelik a filmet, vajaid félóráit a nézőtéren. M,i oka lehet erre a szenvedélyes kitörésre, annikoT egy olyan jelenet pereg most a vásznon, amely legfeljebb mosolyt csalhatott a néző ajkára, de nem robbanthatta ki a szenvedélynek ezt a szörnyű üvöltését? A moziban nagy riadalom támadt. A rendzavaró egy fiatalember, belőle szakadt ki a kétségbeesett kiáltás, valaminek a visszás íratása, a nagy fájdalom kikiáltása az egész világba s most feláll, mint akit megszállott az ördög, előre hajlik és a mozivászonra mered. A szomszédjai hallják, amint halkan zokog és érthetetlen szavakat mormog, azt az egy szót azonban tisztán ki tehet venni, mert többször elmondja: Mariuccia, Mariuccia? . . . A fiatalembert Giovanni Fiondáiiak hívják. Bút felejteni jár a moziba. Mások fájdalmukat az osziériákban heverik ki, piros dalmata borta. elment. Nyolc éves háború után a nyolc éves béke bebizonyította, hogy George Washington „firs’t in war, fiirst in peace.“ * Életének ez a második nyolc év ad világjelentőséget. őserdőkben harcolni, az ellenséget kiűzni, a kétségbeesés erejére támaszkodni, „vagy győzünk, vagy meghalunk*1 húrokat pengetni sokan tudtak annakidején. De ismeretien lehetőségekből, számkivetett, kiűzött csőcselékből és dúsgazdag rabszolga tartó urakból tartós államot formálni római erény, s Washingtonban tényleg sok volt a régi rómaiak erényeiből és hibáiból. Már az is, hogy arisztokrata hajlamaival a demokrácia élén marséit. Akkoriban két tendencia harcolt a fiatal Amerikában: az északvidóki szegény nép demokrata-puritán gondolkozásmódja és. a déli nagybirtokosok arisztokrata-katonai gondolkozásimódja. Washington György eziv- vei-lélekkel déli ember volt, s az északi formát választotta. Könnyen megkorooáztalhatta volna magát, s otthonában (akkor már Amerika leggazdagabb emberének számított) tényleg kiskirályosan élt, de érezte, hogy a fiatal világrész prosperitását más alapokra kellett helyezni, mint az őshazában. A demokrácia szellemét kidolgozták a francia énei klopedisták. Tanult tőlük. Józansága lebirta úri hajlamait. Európában, ahol nagy volt az ellenállás, kavarogtak az eszmék, de kevés volt a tett lehetősége, Amerikában nem volt ellenállás, az igét testté formálhatták. Megalakult az első demokratikus köztársaság. A helyzet determinálta. Washington érdeme, hogy a győzelem mámorában nem sikkadt szabad hallgatnia és várni, amig a magyar nemzeti párt emeli fel a zsidók védelmében szavát. Egy küldöttség fog rövidesen alakulni, mely a zsidók panaszait élő szóval akarja az igazságügyi miniszter tudomására adni és ennek a küldöttségnek vezetésére, mint értesülünk^ a magyar n emzeti párt képviselőjét, Törköly József dr.-t kérték fel, aki humánus gondolkodásának és ideális felfogásának említett interpellációjával fényes tanúságát adta. A magyar nemzeti párt. amelynek tagjai között már alapításától kezdve ott van a szlovenszkói polgárság tekintélyes és számottevő része, csak saját programjának hü követője, amidőn a magyar zsidóságnak az érdekelt is gerinces következetességgel védelmezi. ral öntözgetik, amely olyan sűrű, mint a vér és tüzes haragot önt a tagokba, hogy az ember úgy érzi, most kést kellene ragadni és le kellene szúrni a csalfát, aki ezt a sok gyötrelmet okozta a szívnek, majd mámoros ködfátyollal vonja be az agyat, amely mindent betakar, ami a múltban csúnya és keserű emlékezetű. De Giovanni Fionda másutt keres feledést bánatára, a moziba jár, mert ha az élet nem is ismeri az igazságszolgáltatást s ugyancsak fukarkodik a happy-endekkel, a moziban mindig győzedelmeskedik az igazság, beteljesednek a vágyak és sok küzdelem és szenvedés árán bár, de végén a hősnő mégis csak a hősé lesz, Ezen az estén megdöbbenve szökkent talpra a külvárosi moziban és kiszakadt belőle a borzalmas fájdalomorditás. Ki van ott a vásznon? Ö az, Mariuccia, nem tévedés, ebhez fogható hasonlatosság nincs a földkerekségen. Vagy csak bolonddá tartja őt egy ismeretlen amerikai filmszinészriő. De ahogyan fel és alá szaladgál a szobában, ahogyan fekete haját hátra veti, ahogyan sötét szeme hirtelen felvillan— és az apró szökkenés, amikor a hazatéel az eredeti eszme, mint húsz évvel később Franciaországban, Napóleon császárságában. * Amerikában ma szinte vallásos tisztelettel övezik Washington György alakját. Nem csoda, hiszen mindennek ősapja volt, ami ma amerikanizmusnak számit. Például annak, hogy az állam urai a leggazdagabb emberek: a Mor- ganoik, Rockefellerek, a Méltónak, a Fordok, a Hooverek. ő és barátja, Franklin Benjámin, az akkori idők leggazdagabb emberei voltak, milliárdosok, gazdagabbak, mint a szegény XVI. Lajos király. Jelmondata: „Nem szabad kétségbeesnünk.** Ugyanaz, ami később Em- merson teóriája lett, s Carlyle-nél találta meg pregnáns formulázását: „dolgozni és nem kétségbeesni.“ Mint ahogy Franklin Benjámin az amerikai Edisonok és Fordok ősapja, úgy vált a hallgatag Washington György a Cooíidgeek és a Hooverek mintaképévé. Az erdőket járta, vadászott, cserkészett és a földet mérte, mint a másik nagy amerikai pionír: Lincoln Ábra- hám. Tetteikkel megteremtette a pozitivizmus rendszerét, még mielőtt az elméletté fajult volna. Egyszerűség és naivság jellemezték. A jó élet szeretete. Sohasem rohant teóriáik után, mint az amerikanizmus gyakran zsákuccába futott másik pólusának turbulens képviselői: a Ro osewelt-ek, W Hson ok, All Smith-ek. Világéletében lelkileg egyszerű ember maradt. * Kétszáz esztendővel ezelőtt született. Az amerikai bélyegeken látjuk, mennyire idealizálták őt az amerikaiak. Csúnya, ragyás, gyér vöröshaju arca úgy sugárzik felénk a bélyegekről, mintha a férfiszépség ideálja volnt. Megérdemli, hogy az amerikaiak szépnek lássák. Világbirodalmat teremtett nekik. Ez a világbirodalom most inog, uj népek és uj elvek törnek ellene, — de Róma is megdőlt s emléke mégis él. Szvaíkó Pál. rő férfit megöleli, — ő az, Mariuccia, Mariuccia! Nincs kétség, ennyire nem tévedhet. Azelőtt is sokat járt Giovanni Fionda a moziba, amikor még az övé volt Mariuccia. Azután elkövetkezett egy borzalmas nap, amikor az asszony elhagyta. Csak egy búcsúlevelet hagyott hátra, homályos célzások voltak a levélben, amelynek minden szavát betéve tudta s amit idáig nem tudott megérteni teljes egészében. Most már érti az asszony levelét, érti a célzásokat, egyszerre megérti az imádott asszony hirtelen eltűnését. Filmcsillag lett a feleségéből. A fiatalember már nem nézi a drámát, amelyet a vásznon lepergetnek. Csak az asszonyt látja s a maga szörnyű drámáját éli át. A filmen fényűzéssel berendezett szoba látható, ö azonban csak a nyomorult padlásszobát látja, amelyben boldogak voltak. Az asszony 19 éves volt, ő húsz. Nagyon szegények voltak s ráadásul a szülők akarata ellenére házasodtak ösz- sze. De a boldogság megsokszorozta Giovanni erejét. Tiz ember helyett dolgozott. Hamarosan szerzett egy kis műhelyt, amely az övé volt. Csinos kis lakást rendezett be a felesér ge számára, persze nem olyat, miint amilyen ezen az ostoba filmen látható. Gyerekek nem születtek a házasságból. Pedig hogy szeretett volna gyereket! És talán akkor Mariucciának sem lettek .volna vágyai és álmai, a gyerek tényleg végleg odakapcsolta volna a szegény otthonhoz. Így azonban Mariuccia elment. Egy este, amikor a munkából hazatért, asztalán találta azt a borzalmas levelet. A levélben az volt, hogy ne gondoljon róla rosszat, nem más férfi kedvéért hagyja el, éspen úgy szereti, mint azelőtt. De el kell érnie célját. Akkor majd hirt ad magáról. Addig ne is keresse, mert úgyis hiába keresné, nem fog reája találni. Giovanni félőrülten rohant az anyósához. Ő is hasonló levelet kapott a leányától. Közieb; bit nem tudtak s a rendőrség is tanácstalan volt. Giovanni sohasem szenvedett jobban a szegénysége miatt, mint akkor, mert pénz hiányában tehetetlenül le kellett mondania a további nyomozásról. Azóta évek múltak el. A kétségbeesés teljesen megtörte, a munka iránti kedvét elvesztette, s most már csak a moziban talált vigasztalást, ahol az árnyókviiág bappy-endje adott reménységet csüggedő erejének. És most ime, az árnyékvilágból előtáncolt a vásznon egy árnyék és ez az árnyék az ő felesége. Hogyan zárja a karjaiba, hogyan érje el? Azt a hölgyet ott nem Mariuccia Fiondának hívják, hanem Miss Mollyuak. Giovanni elmegy ekkor egy ügyvédhez. Együtt kutattak az asszony után. Egy nagy angol illusztrált lapban megtalálják Miss Molly arcképét, alatta magyarázó szöveg, amelyből kitűnik, hogy a csodaszép olasz nő rövid idő alatt egyik legkedveltebb hollywoodi filmcsillag lett. Az ügyvéd bolégák utján információkat szerez Hollywoodból. Valóban, Miss Molly nem más, mint a fiatal Signora Fionda. aki 1925-ben került Hollywoodba. Fedélközön, csaknem lejárt jeggyel, hamis útlevéllel. A filmvárosgársága, mert Washington sohasem tagadta 1 felül zsidóság bizalmatlanságát felezte ki lein pulival szambán 1 „forradalmi rendcssnáfők" (gyáíita Mvé jisf083szás®!j beszüntetését kéri zsidó kültifittséset Törköly képviselő fogja vezetni az igazságűgymínisstsrites Egy turini olasz a Hím viszont hét évvei ezelőtt rejtélyesen eltűnt feleségéi Igaz történet az életből, amelyből hiányzik a happy-end — Giovanni Fionda tragikus szerelme a szép Mariuccia iráni
