Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)

1932-02-20 / 42. (2855.) szám

A&jJ it»í>ru&r <so, Interpelláció a belügymlnisster úrhoz az 1920 április 14-<:n keli, T. és R. Gy. 302. szánni, a takarékpénztárak jogviszonyainak rendezé­séről szóló törvény végrehajtása tárgyában. Beadják: Törköly József <lr. képviselő és társai. A községi és járási takarékpénztárak jog­viszonyait oz 1920. évi április 14-én kelt 302. számú törvény szabályozza. E törvény negyedik paragra­fusa szerint a takarékpénztárak alapítását az álla­mi igazgatás csak a községeknek és a járásoknak engedi meg. A 34. paragrafus pedig kimondja azt, hogy a törvény végrehajtásával a belügyminiszter bizatik meg. A törvény megalkotásától a legújabb időig igen sok szloveuszkói. és ruszinszkói község kérte a takarékpénztár alapítási jogát, azonban a belügyminisztérium ama községek és városok ké­relmeit. melyek lakosságának többsége magyar anyanyelvű, vagy elutasította, vagy — még több­ször — évek hosszú során át egyszerűen nem in­tézte, el, azokat heverted. bár a kérelmező váro­sok a törvényes követelményeknek mindenben eleget tettek. Évképpen önkénytelenül is az n föltevés adódik, hogy a belügymin:sztérium szán­dékosan megakadályozza azt. hogy a szlövenszkói és ruszlnszkói magyar városok pénztárakat alapít­hassanak. Ez az eljárás annál súlyosabb elbírálás alá esik most, a hitelválság idején, amikor a ter­melő olcsó hitelt vár. amelyet éppen a takarék- pénztárak utján érhetne el a legkönnyebben. — Miután a belügyminisztérium egyes szlovák váro­soknak megadta a takarékpénztár alapítási jogot s a történelmi országbeli egyes városi takarékpénz­táraknak Szlovenszkőn való terjeszkedését is megengedte, igy az az esetleges érv is elesik, hogy a Sziovenszkón és Ruezinszkón működő pénzinté­zetek hálózata kielégíti az ottani hitelszükségletet, mely intézet egyébként is téves, mert köztudomású, hogy a hitelviszonyok egyenesen kétségbeejtők, szabadon burjánzik az uzsora s éppen a takarék- pénztárak föladata volna helyes vágányokra terel­ni az eltévelyedett hiteléletet Ha pedig a kormány egyes szlovák városoknak megadja a takarékpénz-! tárak alapítási jogát, a magyar városoknak pedig j nem. úgy ebbő! logikusan csak az következik, hogy | a belügyminisztérium szándékosan megakadályozza; s magyar nemzeti kisebbség pénzügyi és gazdasági j szervezkedését, sőt ezzel a szervezkedés lehető-1 ségét is elzárja 6 ezzel súlyosan megsérti a nem-! zetí kisebbségeknek az alkotmánytörvényben biz­tosított jogait. Az előadottak alapján kérdezzük a belügy­miniszter űrtől: 1. Van-e tudomása arról, hogy a vezetése alatt álló minisztérium a szlövenszkói és niszinszkói magyar községeknek a takarékpénztárak alapítá­sának engedélyezése iránt benyújtott kérelmeit nem Intézi el? 2. Hajlandó-e pontosan megállapítani és nyilvá­nosságra hozni, hogy az 1920/32. számú törvény hatálya idején mennyi s mely szlövenszkói és ruszinszkói önkormányzat kért s mennyi és mely önkormányzat kapott takarékpénztár alapítási engedélyt? 3. Hajlandó-e haladéktalanul intézkedni, hogy az ilyen irányú, eddig elintézetlen kérelmek — amennyiben a törvény követelményeinek meg­á pénzügyminisztérium szakértői magyarázzák a bankjavaslatot az alkotmányjogi bizottságban Hz aihotiRányiosi bizottság letárgyalta a bankjavaslat 19 cikkét Prága, február 19. A képviselőház alkot­mányjogi bizottsága ma folytatta a banktör- véuyja vadat feletti részletes vitái. A javas­lat 15. cikkének tárgyalásánál, amely az in­tézet vezetőségének szavatosságára vonatko­zik, Novak cseh néppárti képviselő felvilágo­sítást kért a- pénzügyminisztérium megjelent képviselőtől, hogyan értelmezendő az, hogy a pénzintézet vezetőségének tagja és a vezető­ségnek közvetlenül aláredelt vezető tisztvi­selője szavatossági kötelezettséggel bír. Moíkks cseh nemzeti demokrata kiegészítő módosításokat tesz, ugyancsak egyes kitéte­lekre nézve felvilágosítást kér a pénzügyin i- n i s ztér i um kép viselőit ő 1. Kudela miniszteri tanácsos mindeneik előtt felvilágosítást ad a vezetőség fogalmáról, amelyet a kereskedelmi törvény alapján vet­tek át az uj törvényjavaslatba és ezalatt rend­szerint az igazgatóság' értendő. Csehszlovákiában áHaláno8Ságban az igaz­gatóságot tekintik valamely társaság veze­tőségének. A bankoknál ezzel szemben a a vezetőség az igazgatótanácsból és az igazgatóból áll. A jawoHcUnak a vezetőség szavatosságúra vonatkozó szövegezése úgy értendő, hogy minden egyes vezetőségi tagnak a részvénytőke egynegyed száza­léka erejéig keli szavatosságot vállalnia. rizikóját nem viselik. Eddig ezt a tényt úgy ellensúlyozták, hogy a funkcionáriusok szer­ződésükben kötelesek voltak magukra vállal­ná bizonyos rizikót. Most ezt egyenesen tör­vényben fogják előírni részükre. Az intézet vezetőségében azonban vannak személyek, akik semmiféle szerződési viszonyban nincse­nek az intézettel és mégis mint igazgatóta­nácsi tagok részesednek a nyereségből, ellen­ben a veszteség rizikójának vállalására nem kötelezhették őket. „A vezetőségnek alá­rendelt veziő funkcionáriusok4* definíciója alatt elsősorban ,is a vezérigazgatók értendők, de hogyha ez a törvényben igy volna feltün­tetve, úgy a bankoknál ez a titulus telje­sen eltűnne. Maros csehszlovák szociáldemokrata kép­viselő polemizál Bacberrel. Véleménye sze­rint nem lehet határidőhöz kötni a vezető tisztviselő szavatosságát, mert ha valaki 32 éven át részesült a bank nyereségéből, úgy 32 évig szavatosságot is kell vállalnia az esetle­ges veszteségekért. Más a helyzet akkor, ha a bankigazgató megelégszik csupán a fis fi­zetésével. és a tiszta nyereségből való része­sedéséről lemond. Javasolja, hogy a bankigazgatók és a vezető funkcionáriu­sok,, elsősorban a külföldiek, de a belföldiek- is, törvényesen előirt kanUót legyenek kö­telesek letenni . Gold'S'tein zsidópárti, Kopecky kommunista képviselők is különböző módosításokat in­dítványoztak. BacJier német demokrata igazságtalannak tartja, hogy minden egyes főtiszt viselő egyen­lő mértékben vállaljon szavatosságot, mert ilyen módon olyanokat is belevonnak ebbe, ! akiknek esetleg semmi tudomásuk nincs a bank gazdálkodásáról, igy például a fiókinté- zet vezetője nem tudhatja, mi történik a központban, azonkívül határidőhöz kellene kötni a szavatosságot. Jerábek miniszteri főtanácsos szerint jogi szempontból a részvénytársaságokat a rész­vényesek alkotják, de tekintetbe kell venni azt is, hogy vannak funkcionáriusok, akik részesednek a nyereségből, de a veszteség felelnek — záros határidőn belül elíntéztessenek; a a kérelmező városoknak a takarékpénztárak j alapításának joga megadassák? Prága, 1932. február 16. Ez ugyan általánosságban ma is megvan, de úgy játszák ki, hogy ezt a kauciót rendszerint a -bank-csak fíktive veszi át tisztviselőitől, a valóságban a tisztviselő egy fillér óvadékot sem tesz le­Bacher Maré* felszólalására válaszolva ki­jelenti, hogy egyetért azzal a felfogással, hogy ha valaki, valamely bank igazgatóságá­nak tagja, sorsa egybe van kötve a bankkal, úgyhogy az esetleges veszteségekért saját va­gyonával is kezeskedik. De azt kérdezi, hogy ezzel a törvény célja is beteljesedik-e? A tör­vény tulajdonképpeni célja az, hogy a pénz a nemzetgazdaság számára szolgáljon, a hi­telt nem szabad teljesen aláásni .ezzel* a tör­vénnyel. Novák és Croldstein felszólalásai után Srb miniszteri osztálytanácsos állást foglal az éllen, hogy a vezetőség szavatossá­gának határidejét megáliapitsák. Utána felszólalt Törköly József dr. magyar nem­zeti párti képviselő, aki íirásbaliteg benyújtott módositás(át szó­HANS NEUfiAUER, bankház, Prága II., Kfemencová 8 mindennemű bank és tözsdeüzletnek Iegkúlánsabb és leggyorsabb keresztülvitele. !!■■■—1—irríBiTfiiiirrmiiiiirTir~i i i--------------—>— be lileg indokolta meg. Törköly felszólalását lapunk holnapi számában fogjuk ismertetni. Ezzel a 15. cikk feletti vitát befejezték. A 16. cikk az előadó referátuma után vita nél­küli ment keresztül és ezután a bizottság át­tért a 17- cikk tárgyalására, amely a fúzió ara vonatkozik. Stern kommunista és Hodács nemzeti demokrata képviselők módosító in­dítványokat terjesztettek be. Rövidebb vita után a bizottság megkezdte a 18. cikk tárgya­lását. A 18. cikk főleg arra vonatkozik, hogy a részvénytársaságok alkalmazottai, igazga­tósági tagjai és felügyelő bizottsági tagjai sa­ját intézetükkel semmiféle üzleti kapcsolato­kat nem tarthatnak fenn. Hodács egyetért azzal a felfogással, hogy véget vessenek a bankokban űzött spekulációknak, másrészt viszont a bankoknak érdekük, hogy saját em­berei megengedett üzleti kapcsolataikat a sa­ját bankjukkal tartsák fenn, nem pedig má­sokkal. A bizottság végül letárgyalta a ja­vaslat 19. cikkét is ,amely után berekesztet­ték az ülést. Az alkotmányjogi bizottság leg­közelebbi ülése kedden, február 22-én dél­előtt 10 órakor lesz, amikor folytatják a ja­vaslat felett a részletes vitát. Pátijaink eredményes in!ervencióia a vágseilyei járás adófizetői érdekéken Vágsellye, február 19. Az országos keresz- tényszocialista párt és a magyar nemzeti párt kezdeményezésére a napokban a vágsedyei járás magyar községeiből 24 tagú küldöttség kereste föl Sterbinszky Ottó dr. pénzügyi fő­tanácsost, a galaniai pénzügyi ál-rendeltség vezetőjét az 1931. évi jövedelmi adóátalányo- zása, az adóvaliomások egyöntetű elkészítése és az adóhalasztások megtárgyalása céljából. A küldöttség -megállapodott a pénzügyi ki­rendeltség vezetőjével, hogy Deáki, Vágfar- kasd, Negyed, Vágsellye, Vágk-irályfa Vág- hosszufa-lu, V'ágvecse, Tamóc, Magyar sók, Szelőoe, Zsigárd, Pered, Tósnyárasd és Kajal községek 15 kát. hóidon, Királyi és Mo- csonok községek 17 kát. holdon gazdálkodó mezőgazdái az 1931. évre jövedelmi adót nem fizetnek, ha a földmi vetésen. kívül más kere­setük nincsen. Nagyobb birtokosoknál a köz­ségekben hözhirró tett átalányozoít összegek a mérvadók és az adóvailomási iveket is ezek szerint kell elkészíteni. Megokolt esetekben hátralékos adótartozásokra szeptember végéig halasztást engedélyeztek. SST* Ajánlja a „Nagyasszonyt** nőismerősei közt! PÁTER LÁURENTIUS TITKA 5ŰN0GYI REGÉNY Irta: VÉCSEY ZOLTÁN (35) Jóságos kék szemeit ráiüggesztette a fia­talemberre s méiyzengésü hangján csak ennyit mondott: — Hallgatom. És János beszélni kezdett. Röviden, tömö­ren foglalta össze az eseményeket, elmon­dotta mindazt, ami a kolostorba vezette s elmondta a ma délután felfedezését is. A pap már felállótt s csuklyájának ujjai- ba dugva kezeit, elgondolkodva járt fel s aló cellájában. Végre megszólalt. — önt. mégis csak a jóságos Isten vezérel­te ide, mert egymagámban gyönge lettem volna a rámbizott feladat megoldására. Mió­ta Laurentius testvérem magamra hagyott, sok álmatlan éjszakát töltöttem töprengé­seim e imáim közepette. Most majd megosz­tom magával a gondokat. De egyelőre még bem beszélhetek. Addig nem szabad be­szélnem, amíg Laurentius atya hírnöke nem jön hozzám azzal az üzenettel, hogy a gyermek veszélyben van. Kürtőt hirtelen elöntötte az indulat, s he­vesen kifakadt: — Itt igazán megáll az ember esze! Hová kerültem? Mintha ezek az emberek nem erről a világról valók volnának. Segíteni akarok, le akarok leplezni, ^neg akarok to­rolni két sötét gonosztettet, mindent kocká­ra vetek, talán az életemet is és akkor azok, akik segíthetnének rajtam, misztikus titkolózásba burkolóznak, mintha a bűnt pártfogolnák... Páter Solon nyugodtan hallgatta végig a (Copyright by Prága) Magyar Hírlap.) heves kifákadást s egyetlen arcizma sem rándúlt meg közben. — Édes fiain, a bosszú állás Isten dolga s j az ő dolga az is, hogy győzelemhez segítse: az igazságot. Páter Laurentius nagy és szent ember s hogy hallgatást parancsolt rám. bizonyára azért tette, hogy a nagyobb szerencsétlenséget elkerülje. Mert annak az embernek bizonyára nagy hatalma van s bosszúja is rettenetes lehet, Laurentius atya különben előrelátta az eseményeket. Mikor az állomásra kik isértem, említést tett az önnel való találkozásról és megmondotta, hogy ez a fiatalember az, akit az Isten ki­szemelt, hogy az igazság feiderilésében esz­köze legyeq. Kurt nem tudta, nevessen-e vagy- bosszan­kodjék ennyi naivitás, a realitásoktól való ilyen elszakadás láttán. — Nos, ha én vagyok az eszköze, ugyan­csak megnehezítette a dolgomat. — Páter Laurentius érezte és tudta, hogy ön meg fog jelenni a kastélyban, kutatni fog s eredménye lesz. De ne feledje, édes fiam, hogy az ő száját lezárja a gyónás titka, az ő cselekvési szabadsága megbénult s önnek semmi útbaigazítást, irányítást nem adhat arra vonatkozólag, amit a gyónás szentségé­ben megtudott. Ezt meg kell értenie s mél­tányolnia kell, fiam.- Jó. hát haladok a magam utján. Ám Laurentius atya mégis csak adott felhat ab úrázást egy esetre... — Ha üzenet érkezik, hogy a gyermek veszélyben van, de akkor az ön életét is veszedelem fenyegeti. Az az ige, amit rám bízott, talán segíthet önön. — Még egy kérdést, atyáin. Ön sejti-e, hogy mi rejtőzik e szörnyű titkok mögött, vagy éppen úgy sötétben jár, mint mindnyá­jan? — Nem sejtek semmit s nem is az én dol­gom, hogy vele foglalkózzam. Én annak az ügyeivel törődöm, akinek országa nem e földről való. Kurt belátta, hogy minden fáradozása hiábavaló. Nem hogy fel világ ősi tást nyerne, hanem még jobban összekuszálódnak a szá­lak. Mi értelme lehet annak, hogy Páter Solon majd meg fog szólalni, ha a gyer­mek veszedelembe kerül. Ki az a gyermek, hogy kerül egy gyermek a bűnöknek, szen­vedélyeknek ebbe a szörnyű komplexumába és milyen veszély fenyegetheti? — Szent atyám, most még csak egyet ké­rek. Hadd térhessek meg néha ide s hadd viselhessem ezt a ruhát, nehogy felfedjenek s minden fáradságom meghiúsuljon. — Amit nekem mondott, azt a gyónás si- gilluima alatt fogadtam s nem élhetek vissza vele. Csak egyre kérem, amire talán nem is kell külön figyelmeztetnem: ne hozzon szé­gyent erre a tisztes öltözetre. * Már türelmetlenül várta a főkomornyik. Amikor belépett a konyha ajtaján, feszült érdeklődéssel kérdezte: — Nos... nos?... Engedélyt adott-e a főiisz telendő gvardiáu? — Igen — Mehetek Szolgálatára állok. A fökomornyáknak igen nagy volt az örö­me. Az idő is valahogy barátságosabbra for­dult, a hold kivilágított s szelíd fénnyel vonta be a tájat. Az autó gyorsan siklott to­va. Hamarosan elérték a kastélyt. Amint a temető felé vezető úthoz értek, Kurtnak úgy rémlett, mintha a fenyőgallyak meg rezzentek volna. Szélcsend volt, a szom is elég messze ellátott, de a fák sűrűjébe belátná mégsem tudott. Nem is szólott Jós­kának, nehogy megrémítse. Aztán háti a hal­lucináció volt az egész? Vagy az autótól fel­riasztott mókus vetette át magát egyik ko­ronáról a másikra. Az emelet nyolcadik szobájában ütötték fel a szállást, hogy lehetőleg közel legyenek a könyvtárhoz. János még kinézett az abla­kon. Az egész táj nagy békességben terült el a kastély körül. A portás sietett végig az angol parkon, most bocsátja ki a két komon­dort. Társa már az ágyban volt. ö is levet kö­zödét t, majd ágya elé térdelt, imádkozott, aztán ágybabují. De egyikük sem tudott, elaludni. Kurt megfigyelte, hogy- milyen nyugtalanul hány­kolódik a komornyik ágyában. Most, talán most jött el az ideje annak, hogy megtudjon néháuy olyan dolgot, amire régtől fogva ki­váncsi. — Hát bizony furcsa itt minden. A maguk élete Is alaposan megváltozik. Nem hiszem, hogy a grófnő visszatérjen ide, ahol az urát meggyilkolták. •> — Szegény méltósága, őt sajnálom a leg­jobban. Mennyit szenvedett s mennyit kell még szenvednie. — Mindenkit, megpróbál az Isten. De volt. 5 boldog is, házasságának tíz esztendeje alatt... — Boldog? — A komornyik keserűen fel­nevetett. -- Hát lehet boldognak nevezni azt az életet, amit el kellett, viselnie a meg­boldogult mellett? Az Isten nyugtassa. — Úgy? Hát. nem éltek jól? — Én tizenkét esztendeje vagyok a ház­nál, közvetlenül a gróf ur házassága után kerültem a kastélyba. A gróf ur tiszti szol­gálj a voltam, a San mellett megsebesültem s a gróf ur kijárta, hogy szolgálatra alkalmat­lan rokkantnak minősítsenek. % ■aasmai wii iim

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents