Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)

1932-02-20 / 42. (2855.) szám

Ma: RÁDIÓMELLÉKLET

% XI- évf- 4Z (2855) szám Szombat « 1932 február 20

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. H képes melléklettel havonként 2.50 Kc-val több Egyes szám ára 1.20 Ke, vasárnap 2.—Ké.

A szlovenszköi és ruszinszkói ellenzéki pártok

főszerkesztő politikai napilapja FELELÖS szerkesztő DZURÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA

Szerkesztőség: Prága IL. Panská ulíce 12. n. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága IL. Panská ulice 12. Ili. emelet. Telefon: 34184.

SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PRAHA

Sanghajból riasztó hírek érkeznek

& százezres hadseregek u! összecsapás előtt — Nyugtalanság Géniben és Angliában — A japán ultimátumot a kínaiak visszautasították

1 kisebbségvédelmi munka váisása

lr:a: Szikiam Ferenc tír,

A letagadhatatlan tényekből világos, hogy a magyar Kisebbségi védőmunkának sokkai súlyosabb, válságosabb helyzetekkel kell számolnia, mint a szudétanámet sorstársainké- nak. Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy a magyar kisebbségnek sokkai kevesebb, — majd hogy a semmivel egyenlő — törvényileg szabályozott eszköz áll a rendelkezésére, mint a történelmi országokban élő német kisebbségnek a védekezés szempontjából. Az úgynevezett népművelési törvények, mint a 189—1919- sz. népiskolai törvény, a 4oU—19. sz. községi közkönyvtárakról szóló törvény s a 67—19. sz. állaim polgári nevelésről szóló törvény vagy egyáltalában nincs érvényben Szlovenszkón, vagy nincs a magyar nemzeti kisebbség autonóm rendelkezés ere bocsátva. Nincs a magyar kisebbségnek beleszólási joga az iskolaügybe sem, amint az a szudétanéimet viszonylatban biztosítva van a kerületi iskolatanácsok révén. így nem látszik tulpesszimisztikusnak az a kijelentés, hogy a magyar kisebbség fokozott mértékben ki van szolgáltatva a csehszlovák nacionalizmus terjeszkedési tendenciájának s megkötött kezekkel kénytelen nézni, mint vonul vissza nyelvhátára minden újabb közigazgatási „reform" lépésével, szinte ugrásszerűen.

Ezen a súlyos és egészen komoly válságot jelentő helyzeten csak annak objektív és komoly felismerése, az égető veszedelemnek a maga teljes valójában való meglátása s a saját belső erőnkből lakadó ellenállás segíthet. Azon dacos magyar közmondás tökéletes át- érzése, amelyet a SzMKE választott jelszavának: „Segíts magadon és az Isten is megsegít!"

Sajnos, ezen a téren sem számíthatunk valami gyors javulásra, mert szomorú valóság, hogy a magyar lélekben távolról sincs meg az a szervezkedési hajlam, ami a német embernek nem is a második énje, de alapjeliem- vonása. Nekünk szinte nevetséges a német „V erein smaj erei", pedig az összefogás, a zárt és fegyelmezett szervezkedés nélkül "oldott kéve" vagyunk! Minden magyar ember magába zárt egyéniség, ami nagyon szép és tiszteletreméltó jellemvonás, ami a legegyszerűbb származású molnárlegényből is tudott királyt kitermelni, de ma, amikor az egész élet a kollektivizálódás felé halad, a nemzel egyetemes életbőldogulása szempontjából ne.m hasznos! Szervezett akciók ellen csak szervezett ellenakciókat lehet eredmény reményével szembeállítani.

• Ha Lehmann azt mondhatja, hogy „a laza kötelékekkel összetűzött egyes emberekből álló német nép csak a védőmunka elkezdésekor lett tagozott nemzet testté", úgy megállapíthatjuk, hogy mi még mindig egyes emberekből, laza kötelékekkel összefűzött nép vagyunk s a védőmunka legkezdetlegesebb stádiumánál sem tartunk.. Egyénenként talán mindannyian meg vagyunk győződve a védőmunka szükségességéről, de a szoros szervezettségünk hiánya miatt ennek a meggyőződésünknek érvényt szerezni nem tudunk.

A PMH jubiláns számában irt cikkemben utaltam arra, begy „mindenre megvan a lehetőség, de sajnos, csak a keretek vannak meg, melyeket ki kellene tölteni tartalommal". Ez a megállapításom nyer különös értelmet azzal, hogy egy tőlünk teljesen távol- álló ember, a szudétauémet „Schutzarbeit" egyik legjelentősebb vezéralakja sokkal maga sabbfoku szervezettség mellett is ugyanazt állapítja meg a maguk viszonylatában. És ha igaz az, amit a német egyesületekről és egyesületi szövetségekről Lehmann dr. elmond, hogy ezek az együttműködési mindig a legkülönbözőbb részletszempontokból Ítélik meg s a különböző egyesületek és csoportok a maguk zárt, csoportérdekeiket szolgálják a kisebbség egyetemes érdekeibe való besorozó- dás helyett, úgy sokszorosan igaz ez a mi

Newyork, február 19. Egy shanghaii rádió- gram szerint a japán—kínai béketárgyalások eredménytelenül végződtek. A nemzetközi koncesszió területén ismét hallani a kinai ágyuk dörgését. Tegnap jelentettük, hogy a japánok és a kínaiak között béketárgyalások indultak meg, majd a japánok ultimátumot intéztek a kínaiakhoz, hogy vonják vissza csapataikat Sh angliaiból az előirt vonalakra. A kiniak ezt a japán kívánságot nem, voltak hajlandók teljesíteni s visszautasították az ultimátumot. Még csak ellenjavaslatokat sem tettek, úgy hogy az Ellenségeskedés egy-két napon belül valószínűleg még az eddigi mértéknél is intenzivebb módon újra megindul. A kudarccal végződött bóketárgyalások nagy pánikot keltettek Shanghai ide gén negyedeiben, mert bizonyos, hogy újra fölélénkiilő harcban sem a kínaiak, sem a japánok nem lesznek tekintettel semmire és az idegen koncessziók is veszélyben forognak.

Meg5 'zb até becslések szerint a Sbamighad- ban levő japán szárazföldi haderő 30.000 embert számlál, de szükség esetén a tengerész- katonákkal 40.000-re kiegészíthető. Ez a modernül felszerelt hadsereg mindenképpen al-i kalmas az oífenziva megkezdésére. A japán tüzérség nagyobb és erősebb, mint a kinai. A Shanghaiban levő kinai hadsereg létszámát 50.000-re, de egyes körök 100.000-re becsülik. A 19. hadsereg, amely Shanghait védelmezi, állandóan erősítéseket kap az ország belsejéből. A kinai hadsereget a legmodernebb re- pülőgéptipusokkal fölfegyverezték, ngy hogy

egyesületi életünkre. Minden meglevő egyesületünk, de minden meglevő más intézményünk is egymástól szinte elszigetelten önmagáért valónak gondolja magát, öncélú működést fejt ki s ha maradéktalanul meg is oldja talán ezt az öncélú feladatát, azokat a mé- lyenjáró összefüggéseket, melyekről Lehmann beszél s melyek megtalálása az egyetlen öncélnak, magának a nemzeti munkának, a „Sohutzarbeit“-nak lényege, csak neon is keresi, nemhogy fel tudná tárni.

A „Scihutzarbeit" maga: a nemzetiség ön- fenntartása, biztosítása és a korszerű haladásba való beállítása lehet egy kisebbségi sorsra Ítélt nemzettöiredék szemében az egyetlen öncél, amelynek szolgálatába kell állítani minden tevékenységet, minden megmozdulást. Azt már régen megismertük, hogy ezt az alapvető célt a kulturális és gazdasági élet megnyilvánulásai és eredményei közelitik meg a legjobban, tehát minden mást ennek a szolgálatába kell beállítanunk. Művészet és tudomány, vallás és világnézet, politika és művészet, — hogy Leihmann felsorolását idézzem — mind kell, hogy a főcél szolgálatába álljon. Itt el kell hallgatnia minden egyéni vagy csoportérdeknek és önzésnek, mert „iám proximus ardet Uoalegou".

Abban is igaza van Lehmamn-aik, hogy ehhez az önrevízióhoz s az egész eddigi munkásságunk alapos revíziójához, — mely munkától minden hibája és tévedése mellett sem lehet eltagadni az elkezdés fontosságát, — uj emberek is kellenek, akik a nemzeti lét uj. egyetemes felfogásától vannak áthatva, akik a nemzeti önfenntartás és fejlődés gondolatát, mint életük ‘örvényét fejlesztették kj magukban.

Nézzük már most, hogy ezek az uj emberek Ígérkeznek-e a mi ifjúságunk köréiből, amire a maga viszonylatában Lehmann is utaL

Kétségtelen, hogy az ifjúságunk, mint a kezdeti stádiumban lévő kollektív felfogás neveltje sokkal átfogóbb, egyetemesebb szemszögből nézi az életet, mint mi, öregebbek,

az újra meginduló harcban bizonyára súlyos légi ütközetekre kerül a sor Shanghai fölött.

A reggeli órákban a japán főhadiszálláson haditanácsot tartottak. Illetékes körök szerint a vezérkar kidolgozta a nagy döntő csata tervét. Az ultimátum lejárta után a kínaiak azonnal bombázni kezdték a japán állásokat, i A japán ágyuk reggel ugyancsak megszólaltak.

Megkezdődött az ágyúzás

London, február 19. Angol illetékes kormánykörökben egyre nagyobb aggodalommal figyelik a kinai helyzetet. A beteg MaeDo- naldot mindennap tájékoztatják az eseményekről s a miniszterelnök a távol keleti helyzet miatt elhatározta, hogy üdülését nem tölti Anglián kívül. A parlament mindkét házában a képviselők és a lordok nap-nap után kérdésekkel ostromolják a kormányt. A felsőháziban tegnap lord jjijjonby interpellált a népszövetség lassú és neJÍHrielégitŐ magatartásának ügyében s véleménye szerint a néhány nap előtt Tokióba küldött felhívást már egy hónappal ezelőtt el kellett volna küldeni.

Időközben Shanghaiból egyre riasztóbb hírek érkeznek. A kinai tüzérség munkában van, miután a japán ultimátumot a kinai had- vezetőség elutasitotta. A kikötőben horgonyzó japán hadihajókat is ágyutüz alá vették és több hadihajó jelentékenyen megsérült. A hongkewi japán kikötőben a Wusung-erödök

dóság mint neveltségbedi következmény tehát megvan benne, de — ahogy kívülről s csak a megnyilatkozásokból látom a helyzetet, — az ifjúság ezen természetes „adottságának" vannak bizonyos hibái Legelőször az, hogy az ő szemükben a koiiektivum szélesebb körű, mint tatán kicsinyesnek látszó kisebbségi nemzetvédelem köre s az osztálytagozódás révén magában foglalja azt is, ami a fentiekből kitünően a ki sebbség-kollekt ivurn legélesebb és legveszélyesebb ellenfele. A második hiba, — (amit Lehmann is felhoz, hogy t. i a „S'Chutzairbeit“-inak a merev liberalizmus és a pőre materializmus ellenlábasa.) — hogy az ifjúságunk egyrészének kollektivizmusa éppen a materializmuson, sőt a dogmatikus, „történelmi" materializmuson épül fel és sokban individuális értelmű, mert legmagasabb célkitűzése az egyéni életlehetőség s a jobb életstandard biztosítása (lásd Lehmann II. alapokat!), ha kell, megalkuvás árán is.

Természetes, hogy az ifjúság kutató, életlényeget kereső temperamentuma nem találhatja meg egyszerre a határozott és abszolút biztos, egyenes célkitűzést, de mégis minden reményt beléje kell helyeznünk, hogy botlások és tói zások után lehiggad a munkatervük s ha tudatára ébrednek annak, hogy magát az életük föltételét veszélyezteti a határőr szerepére kijelölt szlovenszkói magyar nemzettest szorultsága — (a németben „Nőt") —, a kétségtelenül egészséges, kollektív beállítottsága meg fogja találni a kellő és hasznos mértéket. Ebből a szempontból is igaza van Lehmannak, hogy „vezérek körül kell csoportosulni ok, oly vezérek körül, akik nem egyéni, vagy csoportérdekeket hajszolnak, de a nemzeti fejlődés nyílt vizein eveznek", vagyis olyanok, akik bár a régi korból nőttek a mai világba, de belenőttek s a korszerű változásokat önrevízióval végrehajtották magukon.

Valahogy úgy látom a helyzetet, hogy kisebbségi életünk második évtizedének első

ágyúi nagy károkat okoztak és több angol tulajdonban levő házat szétlőttek.

Tanácstalanság Genfben

Géni, február 19. A lefegyverzési konferencia mai tárgyalásain a Keietázsiából érkező hírek valóságos lidércnyomásként hatottak. Különösen a shanghai kinai hatóságoknak átadott japán ultimátum hire okozott nagy izgalmat. A népszövetségi tanács tizenkét tagja Japán és Kina delegátusainak bevonása nélkül titkos ülésre vonult vissza, hogy tanácskozzék a helyzetről. Mint ismeretes, Kina a rendkívüli közgyűlés összehívását kérte, de Japán számos jogi kifogást emelt az összehi- vás ellen. Paul-Boncour tanácselnök hat jogász bevonásával fölülvizsgálta a japán kifogásokat s megállapította, hogy Kina kívánságának semmiféle jogi tétel nem áll útjában.

A lefegyverzési konferencia délelőtti ülésén India és Mexikó delegátusai beszéltek. Az ülés végén Henderson elnök közölte, hogy a holnapi ülés után a fövitát néhány napra Télbe szakítják. A hétfői napén a jövőben egyáltalán nem fognak ülésezni. Az ülések ujra- megnyitásáig az elnökség a konferencia munkái folytatásának módjairól fog tanácskozni. A titkárság csoportosítja az egyes javaslatokat és a fontosabb nyilatkozatokat, hogy a bizottságok munkáját megkönyitse. A keddi ülésen határozni fognak a politikai bizottság összehívásáról és megválasztják a konferencia legfontosabb szervének tisztikarát. A tanács ma délután hatkor a keletázsiai konfliktus ügyében ülést tart.

negyedén túl 1© kell számolnunk minden előítélettel, mely az önmagunkból, belső erőnkből kiinduló védőmunka kényszerű szükségessége elől elzárta, vagy elhomályosította a látásunkat. Ehhez a munkáihoz mindenekelőtt szervezett egység, miniden még meglevő erőnk szerves összefogása, kultur- és gazdasági értékeink konzerválása, megtartása, — mindenekelőtt — száimbavevése, feldolgozása szükséges. Egyelőre befelé való élésre, egy „oor- pus separatum" életére vagyunk kényszerítve, önfenntartásra, de semimiesetre a „pasz- sziv ön kielégülésre", mert végzetes baj volna, ha ez első így elért eredmény magtalanul pusztulna el a jövő számára

Revízió alá keli vennünk végre egész eddigi életünket s kisebbségi munkánk főirányvonalát nem is külön a gazdasági és külön a kulturális fázisok szolgálatának kell alárendelni, de az egységes „Schutzarbeitnak", a kisebbségi élet egyetemes érdekvédelmének, amelynek ez a kettő, ha legfontosabb is, mégis csak eszköze.

Ne éljen külön életet miniden szerv és minden intézmény, ne mételyezze látásunkat idegen szempont, de pislogjunk messze magunktól akár keletre, akár nyugatra, ne legyen osztály, ne legyen egyén senki, ne eresszük el magunkat « ne várjuk a sültgalambot. Ne legyen elfogultsággá a hit, akár vallásos hitről, akár művészi, irodalmi, vagy világnézeti meggyőződésről van is szó. Akinek a háza ég, nem szemel lencsét!

Akinek keze van, fogjon mag valamit, ami legjobban áll hozzá, akinek szeme van, lássa meg az „időjárást", — akinek szája van, harapja össze az ajkát, mert a beszéd ideje lejárt, ma tenni kell! Egy a fontos, hogy minden látás, minden szó és minden tett egy célra legyen irányozva, a magunk életére.

Vagyunk! — Ma még vagyunk, ezt a tudatot, öntudatot kell megfognunk és csak mi vagyunk, elsők és magunknak! Ebben a kisebbségi öntudatban van annak a titka, hogy legyünk is!

• (Vége.)

az individuális kor neveltjei Az aiaphajlan-