Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)
1932-02-19 / 41. (2854.) szám
2 T>PÁ<UU^A\a.GVVRHIIUáJ> 1932 február 19, pántét. Az O D O L-f ogpasztát- naponta használva - fogait fehéren s száját tisztán tartja* bonyodalmas és soteasaliu munkásságot föltételez. Ennek a nmnikásságnaik. a súlypontja azon a szellemi harcom vám, mély a tömegek nemtörődömsége, az államhatalom csalóka befolyása s a részié tte go zódás egyéni önzése ellen irányul. Uj berendezkedésre van szükség, márcsak azért is, hogy ezáltal uj embereket lehessen nevelni, a régi szervezeteket pedig a nagy cél szolgálatába kell állítani. Sóikkal mesz- szebbre értünk volna már, ha a kisebbségi együttmunkálkodás gondolata már erősebben begyökeresedett volna a közfcudatba. A hiba az, hogy erről az együttműködésről sok szó esik, de mindég a legkülönbözőbb rész- let szempont okból, amelyeket senki sem ákar az egésznek feláldozni. A legközelebb eső csoportok is inkább harcban állnak egymással, minit segítik egymást Hiányzik a kéz, amely önként és önzetlenül együttmumkál, együtt épít. Aki nem akar vezér lenni, a kis- ujját sem mozdítja meg. „A német ember" — Hölderlin szerint, — „megmarad a maga szakjában s nem sokat törődik az időjárással". A szudétamémet is megmarad a maga szakmájában, a maga állapotában, a maga osztályában, a maga házában, otthonában, vidékén, ha nem sikerül ezekbe a korlátoltságokba belevinni az összességhez tartozás érzésének világító tüzet, belülről kifelé, nemcsak kitekinteni az ablakon az időjárásra, de kitörni a szabadiba s a sorsközösség munkájában és életében rész tvenni. Csak igy nőhetünk együtt a védőmunkával oly nagyra, ahogy azt a szükség és az életkötelesség megköveteli. A németek Genfben bemutatták lefegyverzési javaslataikat Nadolny beszéde—A tervezel egyes pontjai — Az általános védküelezeitség megszüntetése Ha Leihmann dr. alapvető értekezését a csehszlovákiai magyar kisebbségre akarjuk alkalmazni, s megkeresni a segitségével a mi kisebbségi védőmunkánk válságának okait és ismérveit, talán legjobb lesz, ha lépésről lépésre követjük az értekezés gondolatmenetét s megvonjuk a két kisebbségi sorsba jutott nemzettöredék életének párhuzamát. Nálunk mindenekelőtt talán nem is lehet a „Schutzarbeit" válságáról beszélni, csak magáról az alapválságiról, a magyar kisebbség nemzeti válságáról, mert oly értelmű szervezett, egyöntetű, öncélú védőmunkáról, amilyennel a szudétanémetek rendelkeznek s amelynek náluk csak a reformjáról kell beszélni, nálunk szó sincsen. Ezt majd későbben fogom megvilágítani. A nyelvhátán eltolódása a magyarság kárára nálunk is megvan Mi nem is ötyenévre visszamenőleg mutathatjuk ki ennek jelenségeit, de két évszázadra s e tekintetben nem esetleg egyoldalúnak mondható magyar forrásmunkára hivat kozhatom, de a cseh akadémia kiadásában megjelent prof. A. Petrov dr. „Prispeyky k históriáké demografii Sloven- ska v XVIII—XIX. stoleti" cimü objektív, Géni, február 18. A hét eleji csend után a lefegyverzési konferencia vitája ma újabb tetőpontot ért el. A termet ismét megtöltötték *z érdeklődő delegátusok, amikor Nadolny német nagykövet a tribünre lépett, hogy ismertesse a hetek óta várt német lefegyverzési javaslatét Nadolny hosszú francia beszédet mondott s kifejtette, hogy a német javaslatok a lefegyverzés valamennyi ágát felölelik. A terv két vezéreszméje a következő: először a túlnyomóan támadásra alkalmas fegyvernemek teljes mellőzése, másodszor a hathatós fegyverkezési korlátozás és a fegyverkezés leszállításának szigorú keresztülvitele. A támadó fegyverek tekintetében 1. el kell tüntetni a nehéz tüzérséget, 2. a tankokat, 8. betiltani a szárazföldi és a tengerészeti katonai léghajózást, 4. leromboltatni azokat az erődöket, melyek más nemzeteket közvetlenül veszélyeztetnek. A javaslatok egy része megegyezik azzal, amit a legtöbb delegátus a konferencia tribünjéről kivánt. Németország a polgári lakosság védelmére is gondol, amennyiben 1. a gáz és a baktériumok fegyvernemének teljes betiltását követeli, 2- a nyílt városok bombázását betiltja, á. német javaslatok részletesen foglalkoznak a katonai léghajózás korlátozásával és azt javasolják, hogy a polgári lég- hajózást szabadítsák föl a katonai befolyástól és semmiesetre se teljesítsék azt a kívánságot, ami a lefegyverzési konferencián máris elhangzott, hogy tudniillik a polgári léghajó- zást a katonai léghajózás fennhatósága és ellenőrzése alá helyezzék. 1 A tengeri lefegyverzésre vonatkozóan Na- dolmy vázolta a régóta ismeretes német elveket, amelyek a nagy hajók és a nagy kaliberű ágyuk, valamint a tengeralattjárók és a repü- lőgépanyahajók teljes megszüntetésére, a tonnaszám korlátozására és a flottabázisok meg- gyöngitésére vonatkoznak, majd a kvalitatív lefegyverzés pontosan felsorolt és csoportokba szedett bemutatása után áttért a kvantitatív lefegyverzés ismertetésére. A német javaslat szerint főleg ezen a téren kell nagy energiát kifejteni és a helyes módszereket megtalálni s körülbelül e^ek azok a tételek, ahol a német felfogás a győző hatalmak nagy ellent- állására talál. A német delegátus ezen a téren a következőket követeli: 1. Az általános védköíelezettség alapvető megszüntetése s ha ez nem érhető el, a kiképzett tartalékok beszámítása az egyes nemzetekre kimért lecsökkenteti létszámú hadseregek kereteibe, azaz a tartalékokat ezentúl ugyanúgy kell kezelni, mintha aktívan szolgáló katonák volnának. 2. A rendőrség, a csend őrség és a hasonló institúciók tultengésének korlátozása, valamint azok katonai fölhasználásának betiltása. 3. A megengeett fegyvernemek közvetlen leszállítása és korlátozása, a hadianyag korlátozásának és leszállításának beleszámításával, valamint a megengedett mennyiségű anyagnál nagyobb municiómennyiségek és fegyverek azonnali elpusztítása. Ezen a téren alkalmazni kell a Versaillesi békeszerződés lefegyverzési rendelkezéseit. A javaslatok indokolásában Nadolny kifejtette. hogy a lefegyverzési konferencián eddig elhangzott beszédek nagyon helyesen rámutattak a fegyverkezések óriási pénzügyi terheire és az adófizető polgárok kizsákmányolására^ a német javaslat ezzel a ténnyel is számol és a katonai költségvetések alapos leszállítását követeli, a német delegáció a iönti pontok nemzetközi ellenőrzésére és az esetleges szankciókra vonatkozólag ugyancsak pontos utasításokat ad. Nemcsak azokat kell megbüntetni, akik háborút kezdenek, hanem eleve gondoskodni kell a fegyverkereskedelem és a fegyvergyártás ellenőrzéséről, racionalizálni kell a produkciót és nem szabad engedni, hogy a fegyvergyárosok érdekében a fegyverkezés folytatódjék. Mindenekelőtt a háborús fegyverek, valamint a muníciók behozatalát és kivitelét kell szigorú ellenőrzés alá venni és a túlkapásokat lehetetlenné tenni. Azaz ezen a téren is alkalmazni kell a versaillesi szerződés idevonatkozó utasításait a népszövetségi alkotmány nyolcadik cikkelye értelmében. A szász exkírély syfiffis beteg Breslau, február 18. Frigyes Ágost volt szász királyt ma reggel sziléziai „Sybill Bíbort" nevű kastélyában kétoldali gutaütés érte. Az exki- rály tegnap este tizenegy óraikor lefeküdt. Reggel háromig inasa benntartózkodott a szobában Hét órakor az exkirályt eszméletlenül találták. Az azonnal elősiető orvos megállapította, hogy az exkirályt gutaütés érte. Délután három óráig Frigyes Ágost nem nyerte vissza eszméletét. Állapota súlyos. tudományos munkájára. A nyeilvhatár eltolódása nem is egyes községekre, vagy keskeny határsávokra szorítkozik, de többször tiz kilométerekre. A magyar nyelvhatár ezen visz- szavonulásának okait ma oly pontosan megállapítani nem lehet, mint azt Lehmann teszi, elég a fájdalmas valóságot konstatálnunk, hogy ezeken az elvesztett területeken a régi magyar múltat csak a jobbára elikorcsosult magyar család-, község- és határelnevezések őrzik szomorú emlék gyanánt. Mondjuk, hogy ez történelmileg meghatározott természetes folyamat volt. A mi „Schutzarbe ltunk" legelső főfeladata az lenne, — ha már tudomást szereztünk róla, — hogy ennek a továbbioly- tatódását minden rendelkezésünkre álló eszközzel elgázoljuk, mert az egész kisebbségi életünkre: a nemzettestünk számbeli nagyságára s igy tömegerejére lehet káros kihatással. Ez a gátvédő munka már magában véve is nehéz, mert egy történelmi folyamat tehetetlenségi nyomatékával is számolnunk kell, de még jobban nehezíti az- hogy a folyamatot az államhatalom birtokosai öntudatosan és intézményesen segítik elő. A nyelvhatárt nem lehet éles vonalnak elképzelnünk, a két szomszédos népelem csip- keszerüen folyik egymásba s a szélén vegyes- nyelvű községek jelzik a határ mentét. Ilyen helyeken — s ezek végigvonulnak az egész nyelvhát áron — közismert intézkedések (például a járások területi változtatásai, a régi magyarnyelvű járások kisebbségi arányszámának leszállítása céljából), intézményesen segítik elő a szlovák nyelvhatár terjeszkedését. Ezek a csehszlovák offenziva áttörő pontjai, melyekre a legszivósabban feküdt rá a nacionalista politika. Veszedelmes a magyar lélek előzékenysége, alkalmazkodó jellegzetessége is. A vegyesnyelvü falvakban, — még a magyar uralom alatt is! — hamarabb megtanulta a magyar lakosság a könnyű érintkezés végett a szlovák nyelvet, mint viszont s ezt, az anyanyelv mellett használatba fogott szlovák nyelvtudást is kihasználják a hatalom exponensen. Az „is"-t veszik alapnak s az eredeti magyar ös-anyanyelvet esetlegesnek, megtanultaak. Az iskolapolitika betör a ma még zárt magyar területekre is, a „kisebbségi iskola" kétfelé magyarázható fogalma inkább a csehszlovák államalkotóelem javára nyer értelmet a Csallóközben, a Bodrogközben stb., viszont az úgynevezett népiskola-törvény rendelkezés© — (40 magyar tanköteles) — még a városokban sem érvényesül egyetlen magyar kisebbségi iskola formájában sem, ha az zárt szlovák vidéken fekszik. Ilyen szinmagyar vidékekre betörő intézkedés a földreformmal kapcsolatos telepítési politika iis, amely a magyaT határterület szivében, — az egész szlovenszkói magyarlakta vidéket határterületnek kell vennünk az egyetemes magyarság szempontjából, — épít ki lassan, de biztosan támpontokat. (Vége köveik.) PÁTER LAURENTIUS TITKA BÖNÖGYI REGÉNY Irta: VÉCSEY ZOLTÁN (Copyright by Prágai Magyar Hírlap.) (&) Felugrik az asztal lapjára. Az asztal két hatalmas regálé között ér a falhoz, amelybe beépítettnek látszik. Az asztallap felett félméternyi magasságig a fal üres, efelett újból könyvespolc, amely a mennyezetig nyúlik. Az alsó polcon hatvannégy egyenlő magasságú kötet. A holland isták krónikái. Ahol a könyvek a falhoz érnek, felettük féloenti méternyi magasságban faldiszként négyszögölre festett kockák sorakoznak egymás mellé. Figyelmesen tapogatja végig a kockákat. Tizennégy van belőlük. Amint balról a negyediket nyomogatja, mintha odvas fog mozogna az állkapocsban. Nem válik ki, de érezni lehet, hogy ki- és bejár. Az ötödik megint szilárd, a hatodik, hetedik szintén, a nyolcadik újból enged kissé. Diadalkiáltással ugrik le az asztalról s gondosan letörli a sima lapról cipőinek nyomát. A toronynak két szeme van a könyvtárterembe. Akkor ez a két szem az akihimista kamrába nyilik. A kockák magasságát méregeti az asztal lapjától. Ha az áldozat állott volna, akkor a bkva torna szöge a vízszinteshez nem leheléit volna busz foknyi. Az áldozatnák tehát ülnie kellett. Ladnay Péter gróf itt ült a könyvtárszobában az asztal mellett. Olvasgatott. Fejét jobb tenyerével támasztotta meg, balprofilja nyíltan állott az alattomosan leselkedő csöve előtt. Az áldozat holttestét aztán a gyilkos becipelte a hálószobába, levetkőztette s befektette az ágyba. A töltény hüvelyét a hálószobában dobta el a medve bőr takaróra, hogy teljesen azt a látszatot keltse, mintha odalenn, a földszinten történt volna a gyilkosság. Nem akarta, hogy esetleg alaposabban vizsgálják meg a könyvtárszobát, ha a teetet ott taláLják meg. Nem akarta, hogy felfedjék az alohimieta kamara titkát. Ez mind rendben volna. Ám a gyilkos vé- gigcipelte áldozatát a halion, a folyosókon a hálószobáig. Sehol semmi vérnyom. Akkor a sebet nagy kendővel kötötte be, amelyen át nem csöpögött le a vér. De ha a gyilkos rejtekhelyről ölt, ki vagy kik voltak Ladnay gróf látogatói a gyilkosság előtt? Akikkel együtt ült a dohányzóban, akiket likőrrel kínált meg s legalább két órát töltött velük? Elhagyta-e már, vagy elhagyták-e már ezek a titokzatos vendégek a ladnai kastélyt, amikor a gyilkosság megr történt, vagy még ott voltak a dohányzóban? Valószínű, hogy eltávoztak. A gróf ki- kísérte őket s kibocsátotta a kapun. Az ő autójuk állhatott benn a garázsban. A gróf azután visszatért a könyvtárba, olvasgatni kezdett... A gyilkos... De hiszen ebbe meg kell őrülni. Csak Páter Laurentius ismerte az alobimista szoba rejtélyét. És Páter Laurentius jelent meg a tárgyaláson, ahol teljes határozottsággal állította, hogy Anita Loos nem leheteti: a gyilkos. ő tudta, hogy ki volt. Azután titkával útra kelt. Misszióját bevégezte. De ki akkor a kastély mostani látogatója? Talán senki. A dohányfüst illata... talán ő rajta is erőt vett az a szuggeszció, amely a kastély két mostani lakóját megejtette. A cigarettahamu... Ki tadja, ki verte le égő cigarettájáról s mióta hevert a szőnyegen. Újból letérdepelt s késével a barna foltot kapargatni kezdte. Apró, finom gömiböcskék váltak ki, ezeket egy papírlappal összeseperte s beöntötto egy kis fiolába. Azután szorgalmasan munkához látott. Este hat óra tájiban elkészült a zárral meg a jelzőkészülékkel is. XXII. Újból együtt ültek a konyhán s a délről maradt hideg húsból falatoztak. A barátot sokkal inkább elfoglalták gondolatai, semhogy a beszélgetést erőszakolta volna, — Kedves testvér, még egy nagy szívességre szeretném megkérni. Most, hogy a jelzőkészülék megvan, az uj zárak kifogástalanul működnek, szeretnék meggyőződni róla, vájjon kizártuk-e ezzel a kisértebet. De ha magamra maradnék ezen az éjszakán s a csengő egyszerre csak megszólalna, akkor engem e-gvenesen az őrültek házába vihetnének. — Hát vegye hálótársnak a portást — indítványozta a barát. — Neki mégis csak a portán kéll maradnia, a kapu sem lehet felügyelet nélkül. Hanem arra akartam kérni, hogy töltse nálunk ezt az éjszakát. •— Szívesen megtenném, de nem maradhatok ki ensredélv nélkül a kolostorból. Akkor oda többé vissza nem tehetném a lábam. — Azon könnyen segíthettünk. Gyorsan léhajtok s jelentem Páter Solonnak, hogy itt marad minálunk az éjszakára. Két zsák elemózsiát már felpakoltunk, azt hiszem, ez megnyitja a szivüket. — Lemegyek én is magával s majd magam beszélek Páter Solonnal. Hamarosan a kolostorban voltak. Miig a főkomornyi'k a zsákok tartalmát ürítette ki a konyhában, a fráter felsietett Solon atya szobájába. Az öreg kedvenc kanári madárkáival szórakozott . Ujját dugta be a kalitka farácsain s boldog mosolygással figyelte, mint csipkedi a szikár csontos ujjat a két bohókás madár. Szives szóval fogadta a frátert. — Isten hozta, testvér, hát bevégezte-e a munkát? A kis petróleumlámpa glóriát vont' az öreg barát ősz fürtjei körül s Kürtőt mélyen megragadta ez a látvány. — így élhetett cellájában, madarai között Páter Laurentius is, amig a szörnyű vihar ki nem sodorta. Hiszen ezek mind a nagy Aeszis'zinek a gyermekei, az ő primitív jósága tölti el a lelkűket. És neki a délután föl várnán olyan őrült gondolatai támadtak. Mélységesen elrestelte magát és most szégyen lette, hogy iilyen játékot üz a kolostor szent falai között. Páter Solon előtt igazán nem kell titkolóznia. — Atyám, kissé hosszabban szeretnék elbeszélgetni önnel. — Ezer örömmel ficskám. A vesperát már elvégeztem s már arra gondoltam, hogy el teszem magam holnapra. Most van ráérő időm önt merihallvatni. Széket tolt a fráter elé s maga is leült. — Gyónnom kell önnek s mindazt, amit most önnek elmondok, úgy kell vennie, mintha a gyónás szentségében tudta volna meg. (Folytatjuk.)
