Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)
1932-02-18 / 40. (2853.) szám
2 <PRS<MjVWlíSRHra^ 1932 lebrnAr 18, oHWrtSfc. Lton Blum is megjelent az elnöki palotában, majd délután a jobboldal vezérei kerültek sorra. Az eddigi kombinációk szerint aligha kerülhet sor tisztán baloldali vagy jobboldali kabinet megalakítására, mert a baloldali kormány lehetetlen a kamarában, a jobboldali viszont áthidalhatatlan nehézségekre találna a szenátusban. A legtöbb kilátással rendelkező jelölt a jelen pillanatban néhány öregebb és higgadtabb szenátor, aki a* átmeneti kormányt a választásokig vezetné. Elsősorban Leuis Barikon volt miniszterelnököt emlegetik, továbbá Cheron volt igazságügyminisztert, aki tegnap a szenátusban felíiinö módon állást foglalt Laval ellen. E higgadtabb személyiségek garanciát jelentenek arra, hogy a választási küzdelem és a választás nyugodtan fog lefolyni. Olyan híreket is hallani, hogy abban az esetben, ha nem lehet gyorsan kormányt alakítani, a köztársasági elnök feloszlatja a parlamentet és a választásokat idő előtt írja ki. Ez a bír azonban aligha felel meg a valóságnak. A kabinetkrizis következtében a genfi tárgyalások egyelőre nem folytatódhatnak. Tarái ©u a kormány bukása után nyomban kijelentette, hogy nem vezetője többé a francia delegációnak. Külügyminiszter-jelölt- \ ként elsősorban Paul Boncomat emlegetik, j de a volt szocialista képviselőnek a Quai d'Orsay körül még mindig sok ellensége j van, úgy hogy mostani kinevezése nem lát- j szik időszerűnek. A jobboldali sajtó Laval aj megbízatását lanszirozza. de ez aligha fog bekövetkezni, í mert a köztársasági elnök nem cselekszik a j szenátus akarata ellen. Épp így az sem valószínű. hogy Tardieu-t bízzák meg a kormány megalakításával. A volt hadügyminiszter és Beynaud gyarmaíügyi miniszter egyébként ma autón Géniből visszaérkezett Párásba. A fővárosban biztosra veszik, hogy a két politikust csakhamar Paul-Boneour is követni fogja. „a ssenátos elárulta a hazái" Paris, február 17. La-val kormányának bukása a kamara „reakciós” többségében óriási felháborodást keltett. A jobboldal köreiben azt hangoztatják, hogy Láváit nem a választási reform kérdése buktatta meg, hanem az, hogy külpolitikája a szenátus baloldali többségének túl hazafias volt. Marin nemzeti képviselő nyíltan hangoztatja ezt az állítást. Véleménye szerint a baloldali szenátorokat titkos erők mozgatták, ugyanazok az erők. amelyek Németországot Genfben támogatják és meg akarják gátolni, hogy Németországot és bűntársait a francia delegáció erélyes magatartásával Genfben leálcázza. A titkos akciókat egyelőre siker koronázta. A szenátorok „Poroszország érdekében dolgoztak", ha nem is tudatosan, de mindenesetre könnyelműen. Ybairnegaray képviselő, a francia szélső jobboldal egyik vezére a következőket mondotta: — Laval—Tardien kabinetjének bukása Németország nagy diadalának tekinthető, de a kamara hü többsége, amely évek éta támogatta Tardieul és Láváit, változatlanul kitart vezérei mellett. Ez a többség elzárja az utat a baloldali kartell előtt. Paul-Bon- cour kabinetjére sohasem kerülhet sor. Az Actiom Franchise természetesen még e hangoknál is élesebben ir. A royalisták Magi- nőt halálakor azt állították, hogy a hadügyminisztert a németek mérgezték meg s most • ugyanilyen lehetetlen állításokat kockáztat- ; nak meg Lavaiüal kapcsolatban. A nacionalista Figaro szerint a szenátus elárulta Francia- országot. Németország diadalmaskodott és a londoni City német helyőrsége is, valamint a Wallstreet bankárai, akik a német re vaus - gondolatra fogadtak. Szerencsére a francia közvéleményt nem lehet megvásárolni, vagy megvesztegetni. Ugyanígy ir az Echo de Paris is, ameSy szerint a szenátus Laval kormányát egyszerűen meggyilkolta anélkül, hogy a miniszterelnököt meghallgatta, volna. Laval nem tett egyebet, mint hűen kitartott a kamara többsége mellett s a szenátus mégis hátba- támadta. A Kap szerint azonban a kamara többsége a választójogi vita folyamán Önmagára talált és soha többé el nem hagyja vezéreit. Néhány párisi jobboldali szövetkezet falragaszokat helyezett el a főváros házainak falain és fölszólítja a francia patriótákat, hogy vonuljanak föl a szenátus áruló tendenciául ellen. A nagy információs sajtó természetesen sokkal nyugodtabban ítéli meg a helyzetet. A Petit Párisién szerint a küzdelem tulajdonképpen nem Laval’ személyéért folyt, hanem a parlament két háza közötti régi ellentétnek egy újabb kifejezése volt. A szenátus a koncentráció raeggyőződéses hive, a kamara viszont hallani sem akar koncentrációról. Ugyanígy nyilatkozik a Maiin is. A lapok egyhangúan sajnálják, hogy a kormányválság a genfi lefegyverzési konferencia döntő napjaiban következett be. A Maiin azzaű vigasztalódik, hogy ugyanilyen válság történt Franciaországban a cannes-i konferencia, a londoni lefegyverzési konferencia és a múlt évi döntő jelentőségű januári népszövetségi tanács ülésszak alatt, anélkül, hogy Franciaország külpolitikája © csapásokat megérezte volna. A baloldali sajtó hangsúlyozza, hogy a szenátus Laval elleni állás\oglapisáral nem politikai szenvedélyességének adott kifejezést, hanem a köztársaság érdekeit akarta megvédeni. Az Oeuvre szerint Laval nem Mán dél választási reform-harcának az első áldozata és vaBésziniileg nem is lesz az utolsó. Briand kihajózása óta Laval kabinettje tényleg túlAz angol alsóház másodszori olvasásra elfogadta az uj vámtarifát London, február 17. Az alsóház az uj angol vámtarifát a második olvasásra 451 szavazattal 73-mal szemben elfogadta. A kormány három liberális minisztere: a belügyminiszter, Skótország minisztere és a kultuszminiszter a második olvasáskor is a vámjavaslat ellen szavazott. Huszonhat liberális a törvényjavaslat ellen, harmincöt mellette szavazott. A kormány nevében a zárószavakat Chamberlain pénzügyi kancellár mondotta ki, aki kénytelen volft az ellenzéknek elismerni, hogy a vámtarifa bevezetése után az élelmiszerek ára Angliában a nyerstermények árával egyidejűleg emelkedni fog. Viszont a nyerstermények ára a jelent pillanatban rendkívül alacsony. A kormány eütökélt szándéka, hogy az uj vámtarifa életbeléptetése után a lakosságot nagyobb kereseti lehetőségekhez juttassa. A vita folyamán Sir Archibald Sinclair, Skótország minisztere még egyszer hevesen megtámadta a kormányt az élelmiszerek vámjának emelése miatt. A magyar nemzeti párt nagysikerű választás: népgyiilése Komáromban Füssy Kálmán szenátor, Koczor Gyula és FQIBp Zsigmond kritizálták az eddigi szocialista városi rezsim hibáit Komárom, február 17. A magyar nemzeti párt komáromi szervezete vasárnap délután nagysikerű gyűlést tartott a közelgő városi választások alkalmából. A Vigadó nagytermét színültig megtöltötte a közönség, mely nagy figyelemmel hallgatta a párt szónokainak beszédét, akik a város elhibázott gazdasági politikáját és a város vezetése körüli bajokat világították: meg. A gyűlést Pali Nagy Sándor szervezeti elnök nyitotta meg s az első szónok ifj. Koczor Gyula kerületi pártelnök, járási ipar társulati elnök volt, aki rámutatott a küszöbön levő választások nagy borderejére. Rámutatott, hogy a párt tagjai a város őslakosaiból állanak, akiket a városhoz elválaszthatatlan kötelék fűz s akik előtt egy cél lebeg: a város és lakossága boldog megelégedésben éljen. Nem lehet tehát közömbös a város közönségére nézve, kiket kiüld a képviselőtestületbe b '"bátran figyelmébe ajánlotta a közönségnek a párt listáját. Majd Fülöp Zsigmond igazgató foglalkoélte magát — mondja a Republique. A baloldal nem vádolta meg Láváit, bukása az események természetes folyománya volt. Nem & pártok nyilatkoztak, hanem a köztársaság védekezett. zott nagyhatású beszédben a város aktuális problémáival. Ki kell használni — úgymond — a kedvező pszichológiai pillanatot, aimikoT a vezetést ki kell venni az eddigi rezsim kezéből. El kell dönteni a válaszijóközönségnek, hogy a mostani rezsim az adósságokat továbbra is az adófizetők nyakába zúdítsa, vagy pedig azok vegyék kezükbe a kormányzást, akik a terheket viselik? Rámutatott a szónok az egyoldalú osztálypolitika elvei által vezérelt városi ügyvitelre s arra, hogy a takarékosság elvét nem érvényesítette a vezetőség s most is 220 százalék pótadó nyomja a várost. Majd Füssy Kálmán szenátor emelkedett szólásra s hibáztatta a szériáidéin okrata re-' asimefc, mely osztálypolitfkAt követett és közben bezárultak a gyárak kapná, nagy lett a munkanélküliség s egyoldalúan, kevés eredménnyel oldották meg a földreformot is. Végül iifj. Koczor Gyula válaszolt a néhány kommunista zavargónak s fölényesen szerelte le a gyűlésre hivaitlanul tolakodókat. A gyűlés a szónokok nagy éltetésével ért véget. PÁTER LAURENTIUS TITKA BGNÜGYI Irta: VÉCSE (33) • — Nem, ezt senki a világon nem tudta. Ádám gróf életében még nem volt olt s aztán a tonzura meg a simára borotvált abc annyira megváltoztatta, hogy senki fel nem ismerhette volna Páter Laurenfiúsban Sebestyén grófot. — És semmit sem sejtenek, hogy miért vonult Sebestyén gróf kolostorba? — Nem. Az én gróf uram ritkán beszélt róla. Azt mondta, hogy meghasonlott a családjával s kivándorolt Délamerlkába. Sohasem adott életjelt magáról. Mi azt hittük, hogy valahol a vadonban el is pusztult. A barát elgondolkodva csóválta a fejét. — Különös grófi ház ez a maguké; mintha szenvedélyeivel s szokásaival a középkorban maradt volna, most pedig a repülőgépnek s a rádiónak a kora van. De ez az alöhímista kamra nagyon érdekel. Nincs az épületről valami tervrajz? Mert ha az a kezünkben volna, megoldhatnék a kisértet járás egész rejtélyét <y talán megoldhatnék mindazt a titkot, ami Ladnay Péter gróf halálát körülveszi. — Én ilyen térképet soha nem láttam, nem is tudok róla. — Pedig azt a kamarái meg kell találnunk s be kell dugaszokulnk, ha azt akarjuk, hogy megszűnjön a ki sér tét járás. Mert igaza van a poriás urnák abban, hogy ebbe az épületbe a két kutya miatt éjszakának idején csak a föld a lati lehet bejutni. * % • Most ott volt a könyvtárszobában s szerPEGÉNY Y ZOLTÁN (Copyright hy Prágai Magyar Hírlap.) 'számait az asztal lapjára rendezte el. Körbejárta s mindenütt alaposan megvizsgálta a koporsószarü nagy asztalt. Össze-vissza kopogtatta, egyenletes kongás hangzott visz- sza. Tömör, egyetlen fából faragott darab volt, évszázados óriás tölgynek a törzse. Amíg állt, hárman sem ölelhették körül. Figyelmesen nézte az asztal lapját is. Mindenütt tenyérnyi széles peremmel állt el az asztal tömbjétől. Nyolc egyenlő tölgyfalapból volt összeállítva, de olyan masszívan, olyan szilárdul, hogy alig mutatkozott valami kis hézag közöttük. Megpróbálta feszegetni őket, hiábavaló volt az erőlködése. A könyvtárteremnek két hatalmas, kívül vasráccsal ellátott ablaka volt. Odaállott az egyikhez és kitekintett. A kilátás az angol parkra nyi-lott. A mintegy két holdnyi területet hatalmas üvegház zárta el, az üvegház mögött a gyümölcsfák kopasz koronái emelkedtek égnek. Most fekete varjuseregek tanyáznak rajtuk. . A két ablak között a földtől egészen a tetőzetig bástyaszerü tömb emelkedik, olyan, mint egy középkori vár donzsonja. ügy látszik, a tervező épületdisznek szánta, régen- te talán a család címeres zászlaját húzhatták rá, most villámhárító ágaskodik a tetején. Ha itt valami titkos földalatti folyosórendszer van, akkor annak a könyvtárból kell nyílnia, vagy a könyvtárba kell torkollania. Ebben az esetiben az őrtorony jelen- I:őségé is rögtön érthetővé válik. Még mindig ott áll elmerüilten az ablak mellett, forró fejét a hideg üveglaphoz szorítja. Gondolatai fantasztikus áradatban váltakoznak, de nem talál kielégítő megoldást. Visszaemlékezett azokra a szavakra, amiket Pelpára való megérkezése után Zsem- iberyvel üzent Anitának: „Csak legyen egészen nyugodt, még a föld alól is kikaparom az igazságot." Akkor azonban igazán nem sejthette, hogy ezek a szimbólikus értelmű szavak milyen komoly valóságot rejthetnek! Ladnay Péter gróf halott. Az alchimista kamara rejtélyét csak Ladnay Sebestyén ismerheti. Akkor hát... Csak Páter Laurentius lehet az éjszakai látogató! De nem, ez őrültség, őt. is esztelen hipotézisekbe verik ennek a bűnügynek fantasztikus méretei. Páter. Laurentius Rómában van, ezt ő egészen megbízható forrásból tudja. Várja az első gőzöst, hogy Aífrikába hajózzon. íme, már jó két hete indult el Moszkvából. Amikor a vonaton az ügyről szóló refe- rádákat végigolvasta, úgy bitté, hogy két- három napon belül megfejti az egész rejtélyt s most itt áll, a tett színhelyén, mindjobban knszálódik ez az amúgy is bonyohit história s ő csak annyit tud, hogy nem tud semmit. Itt áll a tett színhelyén! Igen, az a vörös folt ott a szőnyegen. A le giccsesebb nyom, a vér. Kain gaztette óta mindig ott van ez az égbekiáltó jel, ahol bűnös kezek testvéri életet oltanak ki. Ott. van padlón, szőnyegen, erdei talajon, a gyilkos ruháján, a gyilkoló szerszámon és hányszor vezetett a gonosztett. felderítésére. Letérdepel a szőnyegre s figyelmesen nézi a tenyérnyi foltot. Most megemel? a szőnyeg lapját. Ott a sima parketten már hatalmas a vörös felt, de látszik, hogy el akarták tüntetni, súrolták, sikálták. A szőnyegen kívül azonban a parketten semmi nyom. Tehát amikor ez a vér kiömlött, a szőnyeg ezen az oldalon fel volt göngyölítve. A gyilkos számított rá, hogy áldozata itt fog az asztal mellett állani, sebe itt fog vérezni s már előzetesen felgöngyölítette a szőnyeget, hogy a vér áruló nyomot ne hagyjon rajta. Amikor a vért feltörölte s a szőnyeget a foltra hajtotta, akkor szivárgott át valami a vékony szöveten s tenyérnyi helyen rozsdabarna foltot mart. Mert a sző-' nyeg alján sokkal élénkebb ez a folt, mint a lapján. A boncolási jegyzőkönyv mit is mond? — A golyó nyolc lépésnyi távolságiból érte, kissé felülről s a bal halántékon fúródott be az agyba. Valószínű, hogy az áldozat jobb karján könyökölt s jobb tenyerébe hajtotta a feg'ét. Nem lehetett elkészülve az orvgyilkos támadásra. És a vizsgálat elfogadta ezt a tényt, és ennek alapján bírák elé állíttatta Anitát. Hogy a gróf szépen, kényelmesen lefekszik ágyába, a leány ott áll az ágy végén s inig a gróffal cseveg, hirtelen előrántja revolverét s pontosan beletalál a gróf bal halántékába. Egyetlen lövéssel végez vele, mert második lövésnek nyoma sincs. A gyilkosság itt történt! Induljunk ki ebből a hipotézisből. Akkor itt állott, vagy ült az áldozat, ahol most a vérfolt van. Balprofilja az ablakoknak, jobb arca az ajtónak fordul. Hol állott a gyilkos? Nyolc lépésről történt a lövés. ' Kiméri: — Egy. keltő, három, négy, öt, hat... Már a halnál van. A gyilkos a toronyból lőtt! Akkor a toronynak szemei vannak a köuyvtáivszobára.
