Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)
1932-02-18 / 40. (2853.) szám
A XI. évf. 40. (2853) szám . Cstttöftdk • 1932 február 18 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kfi. A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 K2, vasárnap 2.—Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok főszerkesztő politikai napilapja FELELqS szerkesztő DZURÁNYl LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága H, Panská ulice 12. U. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága IL* Panská ulice 12. 111. emelet. Telefon: 34184. SÚRQÖNYCIM: HÍRLAP. PRAHA munka válsága LAVAL KORMÁNYA VÁRATLANUL MEGBUKOTT Irányváltozás a francia politikában? A szenátus vétőt emelt a kamara határozatai ellen — Paul-Boncour előtérben? — Konsternáciő Genfben Irta: Sziklay Ferenc dr, A szudéta-német „Hedmatbildung" című folyóiratban E Lehmanu dr. tolláiból egy cikk jelent meg „Die &rise dér Schutzairbeit ats Waebstumskrlse" címem, amely nagyon tanulságos ránk, magyar kisebbségre nézve is, mert o»ly szempontokat világit meg, amelyekből mi is, — legalább is — következtetéseket vonhatunk le a magunk helyzetére, a magunk tennivalóira. A szudéta németség kissebségvédelmi munkája valódi német alapossággal van megszervezve. Mint a történelmi országok területén elő nemzetiség s egy hatalmas világinemzet kisebbséggé degradált töredéke, nemcsak helyzeti energiájánál fogva, de orgamizatori- kus 'képességei, a szinte közimomdásszerü német szervezíkedéisi szenvedélye folytán is sokkal előnyösebb helyzetben. van, mint mi, magyarok. A történelmi országokiban a népművelési törvények nemcsak papíron vannak meg, de az életben is megvaló-snltak. Hogy többet ne említsek, a községi közkönyvtáraikról szóló törvény végre van hajtva, s a könyvtártamácsok keze nincs megkötve sem a beszerzés centralizálásával, sem másképpen. Az iskodaügybe beleszólásuk van a kerületi iskola tanáé.sok révén. így a szudéta németeknek több az engedményük az államhatalom részéről és több a belső, szervezeti erejűik. A „National© Schútzár beit‘‘-nak, a kisebbségvédelemnek hataímas és jól kiépített szervezetei vannak, amelyek felülről, a központi vezetőségből kiindulóam, „Gau“-ofcoo, kerületeiken és ,,0.rtegiruppék“-en, helyi szervezeteken viszik az eszmét és utasítást lefelé s minden német faluból fölfelé gyűjtik az el- lenálilóerő, a nemzeti öntudat részanyagát, a talán helyi jelentőségű, de mégis a nagy német egységbe illeszkedő kutatás- és munka- eredményeket, egy közös kaptárba. — Ez a „Kulturverband" munkájának lényege, mely maga mintájául szolgálhat minden kisebbségvédelmi munka, így a mi munkánk számára is. ‘ És mégis a „Sdratzarbeit" válságáról beszélnek német sorstársaink, nem divatból, de meggyőződésből, mert azt a munkát, amelyet eddig elvégeztek s mely ma is hangyaszorgalommal folyik, nem tartják elegendőnek, metódusát, mely nekünk ma szinte utolérhetetlen ideál, elavultnak látják. Cikkek és röpiratok jelennek meg egymásután, amelyek a kérdést különböző oldalaikról világítják meg, egyben azonban megegyeznek, vérfelfrissi- tést, uj szempontokat, uj munkamenetben uj munkaalkalmat kivánnaik Ezeket az uj szempontokat foglalja rendszerbe Lehmann dr. fentidézeít című cikkében, röviden, pregnánsan, világosan. Kiinduló pontja az a megismerés, hogy mi a leggyorsabb és leghatalmasabb változások és fordulatok koráiban élünk, tehát a kisebbségvédelmi munkának is alkalmazkodnia kell ehhez, céljában és eszközeiben, mert különben nem szabadulunk meg a válságtól. Á legelső kérdés, melyet fölvet, az, milyen is az a válság, amelyben a védelmi munka leledzik. Megállapítja, hogy a válság nem fel- bomlási, vagy felosztási, de növekedés- vagy fejlődésbeli „Waohstum3-krise“. Megállapítja, hogy a védő munka segítő munka. Á nemzet- test egy olyan állapotán akar segíteni, amely már maga is válság. Ha itt minden rendben való volna, különös védelmi munkára szükség nem lenne. A védelmi munka válsága tehát ugyanolyan, mint az orvostudomány válsága, — amiről szintén sokat beszélnék manapság. — A válság foka magától attól a válságtól függ, amelyen a védelmi munkának segítenie kell. Világos, hogy a nemzeti helyzet fokozatos rosszabbodásával a védelmi munka egyre válságosabbá válik, de ebből sémini- eset.ré sem az következik, hogy magát a védőmunka szükségessérét vonjuk kétségbe, sőt — éppen ellenkezőleg — annak kényszerűsége annál jobban szembetűnő minden józanul gondolkodó előtt A védelmi munka Paris, február 17. A francia szenátus tegnap délután drámai lefolyású küzdelem után megbuikatta Laval kormányát. A délutáni ülés kezdetéig a csaknem tizenhárom hónap óta uralmon lévő kormány helyzete biztosnak látszott. A rövid végső küzdelemben azonban bebizonyosodott, hogy a szenátus nem irgalmaz a szélsőségekbe tévedt kormánynak és Laval, aki a kulisszák mögött ügyes tárgyaló, a nyílt szánén nem tudott megbirkózni a szenátorok haragjával. Néhány helyesen alkalmazott szóval talán megmenthette volna a helyzetet, de ezt elmulasztotta és amikor a politikai szenvedélyek előtérbe helyezésével vádolta meg a szenátust, végleg elvesztette a játszmát. Amikor Lebrun, a szenátus elnöke, megnyitotta az ülést, még minden nyugodtnak látszott. De amikor Cathala belügyminiszter megkezdte a választási törvény reformjáról szóló kamarai döntés felolvasását, a szenátorok nyugtalankodni kezdtek. Peynonnet szenátor interpellálni akart az általános helyzetről, Laval azonban megelőzte és a tribünről az interpelláció elhalasztását kérte. Azzal érvelt, hogy Genfben nagy vita folyik, amelyet nem szabad fölösleges beLső harcokkal zavarni. A vita folyamán a kormánynak meg kell őriznie szükséges tekintélyéi Laval hajválsága inkább csak annak eszközeiben mutatkozik, amelyekkel természetesem bizonyos föltételek és hatások is összefüggenek. Ezen megái lapít ások után kifejti a rosszabbodás fokát és irányát. A szorongattatás fejlődésvonala a nyelvhatártól, a határterületen át a nemzettörzs felé vezet. A fenyegetett nyelvsziigeteken és nyelvhatárokon már több mint ötven éve fölmerült a szervezett védelmi munka gondolata. Csak lassan ment át a köztudatba, hogy a nyelvhatár jelenségeit nem szabad maigában állóknak venni, az egész határterület népgyengeségének kihatásai azok. A nyelvhatár az erőviszonyok egyensúlyi vonala, melyen csak egy erős nemzetiség ellennyomása tarthatja az egyensúlyt a szomszédos nemzet nyomásával. A hátárterület belsejében is csakhamar mutatkozott ez a nyomás, a zárt nemzetiségi területek elkeveredtek, idegein nemzetiségi szigetek keletkeztek bennük. De a határterület sem önmagában álló, a hatás folytatódik a nemzettörzs felé, mely, mint politikailag és gazdaságilag erŐs- bödő ország, fölszivta magáiba a hátárterületeik legjobb fejeit, legszorgalmasabb kezeit s a határterületen így keletkezett résekbe idegen népeleimek szivárogtak be. Evvel a ma már világosan meglátott folyamattal függ ösz- sze szorosan a védőmunka kiépítése. Föl teszi már most a kérdést, mi az oka a nyelvhatár ilyen visszavonullásának? Több okot állapit meg, melyek végzetszerűen hátnak össze. Sőt maguk az egyes jelenségek is nagyon összetettek, sokszerüek és sokértel- müek. Ezeket az okokat négy alapokra vezeti vissza. Az első a falukivándorlás, a földmüvesosz- tálytól és hivatástól való elfordulás. Ezáltal hiány áll be a földmunkás és paraszti utánpótlásban s idegen nemzetiségűek foglalják el az udvarházakat, egész falvakat. Ez az áramlat. nem áll meg a falunál. Aki ad valamit magára, az a kisvárosból igy nagyobb városba, nagyobbszerü életföltételek közé vágyik. A végén a törekvés az országhatáron túlra laindónak mutatkozott arra, hogy nyíltan és kimerítően felelni fog az interpellációra, de csak a genfi vita befejezése után, A miniszterelnök a vita február 26-ig való elnapolását kérte. Egyelőre nem tett bizalmi indítványt, de amikor az első szavazásnál a kormány 21 szavazattal kisebbségben maradt, kénytelen volt uj javaslatot tenni’ amely a vita 19-ig való elnapolását kérte s ehhez a javaslathoz hozzáfűzte már a bizalom, vagy a bizalmatlanság eldöntésének kérdését. A miniszterelnök utolsó rövid és izgatott beszédében Németországra hivatkozott, anélkül, hogy ezt az országot nevén nevezte volna s éreztette, hogy a hirodariom nagy sikert érne el Genfben, ha a kormányt most megbuktatnák. Szavait állandóan ironikus (közbekiáltások zavarták, úgyhogy a végén Laval egyenesen az interpelláló Peyronnet-hez fordult, és arra kiérte, hogyha a szenátus kollektivan nem viseli szivén Franciaország érdekeit, az interpelláló egyénileg szorítsa vissza a politikai szenvedélyeket és Franciaország érdekében álljon el interpellációjától. Ahogy Laval kimondta a „szenvedély" szót, az egész terem Mzudult. Mindenkinek az volt az érzése, hogy Lavail elvesztette a játszmát. tekint. Az átlagos 6zudétanémet is, áld elvégezte a közép- vagy felsőiskolát, már a háború élőit sem látott a csehnémet, morvanémet vagy sziléziai német városokban kielégítő életcélt. Ez pedig nem más, mint a keleti német föld önkéntes elhagyása. A második ok a társadalmi felhajtó erő. Menekülés a kézművességtől. Amely család m>oilasodott, az a fiait egy társadalmi fokkal magasabbra igyekezett emelni. Ha az apa falusi tanító volt, azt akarta, hogy a fia középiskolai tanár legyen s ennek fia már csak a főiskolai tanárságban látta a hozzá méltó életcélját. A munkás fia művezető akart lenni és ennek a fia már hivatalnok. Amíg a szudétanémelek részére biztosítva volt ez a felemelkedési lehetőség, a legszélesebb társadalmi alépítményt nem-németeknek engedte át. A társadalom szerkezete eltolódott s a hirtelen kiterjesztett választói jog folytán a német felsőbb rétegek is azt vették észre, hogy kisebbségi sorba estek le. A harmadik a német emberek határ-iszonya. Hasonló anyagi körülmények közt is a német feltétlenül elébe helyezi a nyelvhatár- életnek a zárt területen való tartózkodást, mert nem szeret nap mint nap idegen néppel közösködni. Ez különösen a német—lengyel határvidéken okozott irtózatos károkat. A negyedik, a legvógzetesebb ok, a születések csökkenése, az „egyke". Ez a jövőtől s a nép életbentartásának akaratától való teljes elfordulás. Ehhez a négy alapokhoz mások is csatlakoznak s enymást erősítve szövődnek egymásba. Ha ennek nem szakad vége. ha az okok akadály nélkül hathatnak tovább, az eredmény égévé lesz a lesesküdtebb ellenség céljával. Ezt a népmozgaiimat nem lehet egyedül gazdasági okokkal magyarázni. A háttérben a mai német ember alapfelfogása áll. Még azt sem lehet, mondani, bocrv ezek talán nem volnának eléggé racionálisak. Hogyha a nemzetvédelmi munka válságáról beszéd az író, ennek az az értelme erre a A szenátusi elmük szavazásra tette fel a kérdést s a szenátus 157 szavazattal 154-gyel szemben a kormány ellen nyilatkozott és megpecsételte Laval bukását. A megbuktatott miniszterelnök azonnal a. Quai d‘ Orsaynra hajtatott, ahol kormányának tagjaival megszövegezte a lemondó iratot, Másfél óra múlva megjelent az Elyseé-patotá- bao és beadta Doumer köztársasági elnöknek a lemondást, aki elfogadta azt és ideig-" lenesen Láváit bízta meg a.z államügyek vezetésévek Doumer tárgyalásai Pária, február 17. A francia kormánykri- zis egyre súlyosabbá válik. A köztársaság elnöke tegnap este fogadta a szenátus és a kamara elnökeit, majd ma délelőtt megkezdte a szokásos tárgyalásokat a pártok vezéreivel és tájékozódott az egyes frakciók állásfoglalásáról. Elsőnek Herriot jelent meg a köztársasági elnöknél, mint az a pártvezér, akinek pártja a kamarából való ünnepélyes kivonulással megindította a lavinát. Ennek ellenére valószínűtlen, hogy Herriot most a választások előtt vállalná a kormányalakítást. Herrioí-val egyidejűleg belső népvándorlásra vonatkoztatva, hogy a védő munka még nem szabadult meg bizonyos elfogultságtól, mely a felsorolt folyamatot csak elősegíti. És még távolról sem ért el a védőmunka a szervezett és hathatós ellen- mozgadomig. Megelégszik mindenki annak a megállapításával, hogy a népek határviszonyai itt és oitt megváltoztak. Még igen kevéssé ismerték azt meg, hogy a német ember teljesen más beállitoltságára van szükség, hogy őt a határvidékeken, az élő és természetes társadalmi rétegében, az otthon kötelékében lehessen megtartani, a paraszti rögnél. Ebben lehet összefogűalni a „Heimatbildung" irányát-célját. (Talán a „szülőföld kulturális fölemelésével" lehetne ezt a lefordíthatatlan pregnáns német kifejezést helyesen visszaadni.) Ha igy vizsgáljuk a dolgot, a kisebbségvédelmi munka tere hatalmasan kitágul. Ki kell tágítani, már csak azért is, mert csak a védőmunka elkezdésekor lett a laza kötelékekkel összefűzött egyes emberekből álló német nép tagozott nemzettestté Ma nem a nemzettársa- fea-t egyenként akarjuk megnyerni a nemzeti önfenntartás eszméjének, inkább az összes, egyesületeket s a legkülönbözőbb jellegű szövetségeket kell munkába állítani. Ez azt kívánja, hogy a védelmi-munkahelyek sokkal jobban kiépüli jenek, mint az eddigi védőegye- sületek, melyek egyes tagokból állottak. Ezzel azonban a védőmunka jelentősebb megnövekedése fügig össze. A nemzeltest tagozódása többek közt a társadalmi élet főirányai szerint is végbement. Ezek a gazdasági és technikai élet, művészet és tudomány, vallás és világnéziet, politika és műveltség síb. A védőmunka az eleién talán eg” ilyen önmagába zárt részletiránynak látszott. A többi főirányok felülépitmén vének, szükséa építménynek. Szabad, egyesületi jellegű kerületeknek engedték át a védőmunkát, a szabad órák önkéntes munkásságának. A nyelvhátán megerősítésének egy különös technikája fejlődött ki. (Folyt, köv.)
