Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)

1932-02-17 / 39. (2852.) szám

2 1932 tetemár 17, szerda. T>IWGAlA\AGYARHlRLAI> Csendőrszuronyokkal kellett leszerelni a klenóci munkanélküliek kilengéseit Megtámadták a segélypénzeket kezelő jegyzőt és inzuitáiták az állami végrehajtót? — Egy csendőrt fejsebbel szállítottak a kórházba ­Szabálytalanságok a segélyezés körül? 4.600 iskolaköteles van iskola nélkül Ruszinszkóban Unpvár, február 16. (Ruezinszkói szerkesz­tőségünktől.) Szomorú iskolastatisztika látott napvilágot Ruszinszkóban. A kimutatást az is­kolai re.ferátus állított össze és adta ki. Tra­gikomikusán hat Slavik dr. tanügyi referens­nek e statisztikával kapcsolatos az a kijelen­tése, hogy a ruszinig ói iskola nélküli gyermekek szá­ma 4600 lékekre „apadt" $ ez a tanügyi re- fet'em szerinl „nagy haladást“ jelent. A tanügyi statisztika ugyan még azzal is eldi- csekszik, hogy az eddig 6 éves iskolakötelezett­séget ma már Ruszinszkóban is 8 évre emel­ték, de viszont nem 'Valami felemelően hat az a statisztikai megállapítás, hogy egy-egy tan­teremben, felváltva délelőtt és délután kői­két osztály egyszerre tanul. Az 1930—31-ik iskolaévben a tanitóállomány 1376-ról 1727 főre emelkedett, de még igy is 400 tanítóra volna szükség. Ezt a 400 tanítót az 1931—32-ík tanévben már alkalmazták. A statisztika azonban elhallgatja azt, hogy a sok elbocsátott okleveles tanító mellett, a tanügyi referens gyorstalpaló tanfolyamokon képzett, avagy kiképzésben egyáltalán nem részesült kereskedelmi akadémiát és gimnáziumot járt fiatalembereket alkalmazott tanerőkul, abban a reményben, hogy ezek a fiatalemberek és lányok megkedvelik a tanítói pályát és lete­szik majd a képesítőt. A statisztika szerint mindössze 46 iskola épült ebben az évben Ruszinszkó területén, de ezzel szemben beismeri a referens, hogy még mindig 800 iskolaépületre van szük­ség, hogy Ruszinszkó tanügye elérje a nor­mális kereteJcet. Ha az iskolaépítés ilyen tempóban fog haladni akkor még húsz év múlva se lesz elegendő iskolája Ruszinszkónak. Hangulatkeltés céljából közli végül a statiszti­ka, hogy a referátus 5ö uj iskolatervet készí­tett és hogy hat évi szünetelés után végrehaj­totta a tanítók véglegesítését. E véglegesítés számbeli eredményeként az iskolaügyi minisz­térium 308 definitiv tanítói állást töltött be. — Háromévi fogy ház kémkedésért. Kassai szerkesztőségünk jelenti: A kassai kerületi bíróság Móricz-tamácsa tegnap tárgyalta Ober- ie Károly, a Kassa melletti. Alsómielye község­ből származó gazdálkodó kémkedési ügyét, melyet a váirat szerint a gaz-dákodé Ma­gyarország javára folytatott. A bíróság zárt tárgyaláson foglalkozott az üggyel, majd Ober- lét három esztendei fegyházra Ítélte. Az Ügyész súlyosbításért fellebbezett. Rimaszombat, febtruóir 16. (Saját tudósiibónk- tól.) A kommunisták tizedik éré beharango­zott „éhségfelvonulásai" erélyes hatósági in­tézkedések következtében lokális jellegű tün­tetésekké zsugorodtak össze. Rimaszombat­ban apróbb csoportok tüntető sétáján túl nem terjeszkedett a demonstráció s a teljes per- ma nenciában fevő rendőrség ezeket is azon­nal leszerelte. így volt ez általában a magyar­lakta vidékeken, azonban ennéd súlyosabb rendzavarásokról érkeznek hírek Gömör szlo­vák vidékéről s a csirájában elfojtott nyustya- Likéri és tiszoloi tüntetőfelvonulásou kívül ki­váltképpen a szín szlovák Klenóc községben vált komoly jellegűvé a tüntető tömeg maga­tartása a rend megőrzésére kirendelt csend­őri karhatalommal szemben. A. közel ezer főre szaporodott tömeg olyan fenyegető magatartást tanúsított, hogy a kis­számú csendőrszakasz nem bírt a 'tüntetők­kel és Rimaszombatból telefonon volt kény­telen megerősítést kérni. A kommunista agi­tátorok által felizgatott tömeg mit sem törőd­ve a csendőrökkel,' zárt sorokban, lármázva és ordítozva vonult a jegyzői hivatalhoz s Banczik jegyzőt a munkanélküli segélyek el­osztása miatt formálisan felelősségre vonták s állítólag inzuitáiták is. A csendőrök csak nehezen tudták kellemetlen helyzetéből ki­szabadítani Banczálkot. Ellenben nem voltak képesek megakadályozni azt, hogy az ugyanakkor Klenócra érkezett Állítási bírósági végrehajtót és a kíséretében levő ügyvédjelöltet ne inzultálják, úgy hogy az árverés megtartása helyett futva kellett a hivatalos kiküldötteknek elmenekülniük. Közben Rimakokováról is nagyobb számú tüntető igyekezett Klenóc-ra, akiket a csend­őrök a községtől távol feltartóztattak, azon­ban a figyelmeztetések nem használtak s a 'tüntetők közül mintegy negyvenen bejutottak KOenóc községbe. A csendőr] karhatalom csaik a megerősít és beérkezte után tudott hozzákezdeni a rend­csináláshoz. Miután többszöri békés felszólí­tás után sem oszlottak szét a tüntetők, a kar­hatalom parancsnoka a fegyverhasználat ul­tima rációjával fenyegette meg a tömeget. A csendőrök előtt álló asszonyok erre ékteleu lármába kezdtek és ordítozva ingerelték fegyverhasználatra a fékevesztett tömeggel szemben álló csendőröket. A tömeg magatartása végül is olyan fenye­getővé vált, hogy a parancsnok szuronyhasználatot rendelt el és formális verekedéssé fejlődött közelharc után nagy nehezen megtisztította a piacot a tüntetőktől, a közelharcban sokan niegse- besiilek s egv csendőrt fejsebével ugyan­csak a rimaszombati kórházba kellett szál­lítani. A tettlegeeségre vetemedett tüntetők közül sokakat előállítottak s a három főkolompost, Balcár Pál, Pavlik András és Bradnau An­drás klenóci munkásokat hatóság elleni erő­szak címén bekísérték a rimaszombati kerü­leti bíróság fogházába. Mivel megállaipitodták, hogy a véres tünte­tést a kommunista agitáció provokálta ki, az értelmi szerzők ellen a köztársaság védel mé­ltassa, február 16 (Kassai szerkesztőségünk telefon jelentése.) A lőcsei kerületi bíróság tegnap este hirdetett Ítéletet Práda Rudolf volt gölnicbányai járási hivatali tisztviselő bűnügyében. Práda a gölnicbáinyai járási hi­vatalban közel 150.000 koronát sikkasztott és amikor a botrány kipattant, Práda megszö­kött é3 hosszú hetek után Lengyelországban akadtak rá, ahol lopáson érték a hatóságok. Práda Lengyelországban kilenc hónapi bör­tönbüntetést kapott, amelynek kitöltése után átadták a csehszlovák hatóságoknak, Práda a lőcsei ügyészség fogházában várta be ügyének fő tárgyalását, amely az elmúlt héten kezdődött meg és közel egy hétig tar­tott. Mintegy ötven tanúit hallgattak ki a főtár­gyalás során, akik részben igazolták Prédáinak azt a véde­rői szóló törvény értelmében külön eljárás is indul. A munkanélküli- segélyezés protekciónál is módja ellen felhangzott panaszokra a rima- szombati járásfőnök azonnali helyszíni vizs­gálat lefolytatására adott utasítást s ennek fo­ganatosításával Németh Lajos járási hivatali referenst bízta meg, aki megfelelő karhata­lommal kiszállt Klenócra s a panaszokat nagyrészükben indokoltak­nak találta. A megállapított szabálytalan Ságokkal kapcso­latban szigorú fegyelmi eljárás fog indulni. A járásfőnök a kiküldött referens telefonje­lentésére máris intézkedett megfelelő gyors­segély kiutalása és a klenóci munkanélkü­liek újabb összeírása iránt. kezesét, hogy a sikkasztásokban az öngyilkos­sá lett Maros gölnicbányai járási főnök is ré­szes volt, mert hozzá futottak be az összes pénzküldemények, ő kezelte a pénztárt és ő kezelte azt a bizonyos fekete alapot is, amelyről nem vezetett semmiféle számadást. A bíróság 109 rendbeli hivatali sikkasztás­ban, azonkívül közokirathamisitásban ég csalásban mondotta ki bűnösnek s ezért három évi és három havi fegyházra. ezer korona pénzbüntetésre ítélte, azonkívül hi­vatalvesztésre és politikai jogainak elvesz* tésére. A per másik vádlottját, Prouza Antal posta­tisztviselőt a kerületi bíróság felmentette az orgazdaság vádja alól Az Ítélet ellen nap­osán yi dr. állaimügyész fellebbezést jelenlétit be, mig Práda védője, Löffler dr. három napi gondolkozása időt kért a fellebbezés benyúj­tására. Három évi és három hónapi ' i egyházra ítélték Práda A bíróság Í09 rendbeli hivatali sikkasztásban mon­dotta ki bűnösnek a gölnicbányai járási hivatal volt tisztviselőjét — Prouza postatisztviselőt felmentették PÁTER LAURENTIUS TITKA &ÖNÖGYI REGÉNY Irta: VÉCSEY ZOLTÁN (Copyright ky Prdfai Magyar Hfckf.) (32) A dohányzóba mentek. A kis japán szo­biban azonban semmi különöset nem ta­pasztaltak, úgyszintén a dolgozószobában sem. — Ez volt a gró? ur Íróasztala? — muta­tott rá a barát a szóba bal sarkában álló hatalmas bútordarabra. — Ez, Alaposan ö-ssze-vrssza forgatták a törvény emberei. — Hányszor kutattak benne? — A vizsgáló bíró ur kétszer. De a tár­gyalás előtt két nappal még egyszer kijött Ide a Roltó csendőrhadnagy ur. Addig mes­terkedett, mig a középső fiók vastag falában egy kis rekeszt talált. — Hjüh, ez nagyon érdekes. Engem, mini mechanikust szörnyen érdekel az ilyesmi. Maga itt volt akkor? — Igen, én a hadnagy urat bekísértem a szobába s az ajtóban várakoztam. Igen fel­lelkesedett a Roltó ur s azt mondta, hogy ■egy rugóra járó titkos fiókot talált. — És a fiókban volt valami? — Volt néhány levél. Azokat csak úgy futtában átszaladta, de az egyiknek igen megörült. Nagyot pattintott s odaszólt ne­kem: Na, Jóska, most már véglegesen elhe­gedülték a táncosnő nótáját. — Ez nagyon érdekes. Hogy a hadnagy röviddel a főtárgyalás előtt feljön a kastély­ba. egyenesen be a dolgozószobába, egyene­sen az íróasztalhoz, kinyitja az iróasztul- flókot... Az íróasztalhoz 1 épeit. Reverendájának zsebébe nyúlt s vastag kulcsosomagot húzott ki. Különös alakú kulcsok voltak a kariká­ra felfűzve. Jóska nem is látott még ilyen cifra eszközöltet. Érdeklődve nézte, mit csi­nál a fránya barát. Ajz meg jól megnézte a zárat, aztán szem­re kiválasztott egy hosszú, vékony nyakú fémdarabot, beillesztette a zárba, amely egyet pattant s felnyílott. — így csinált a hadnagy ur is, nemde, Jóska? — így, egészen igy. Azután köröskör ül megnyom ogatta a fiók oldallapjait. Hopp, itt valamit megérzett a keze. Várjunk csak! Ujjai lázas gyorsasággal tapogattak körül egy jő tenyérnyi területet. Majd egy kis nyomás s egy vékony deszkalap lecsapódott az oldalfalról. Egy ujjnyi széles rés volt az egész titkos fiók. — Innen vette ki a hadnagy ur a levele­ket. Csodálatosan jó szimatja volt szegény­nek. Az íróasztalt ezzel lezárta. XXI. Szorgalmason fúrt, faragott. A komornyik olykor-olykor felnézett hozzá, hogy mennyi­re haladt előre a munkával. Délig uj zárat rakott a japán dohányzóra s a dolgozószobá­ra s az íróasztal egyik fiókjában elmés kis jelzőkészüléket helyezett el, melynek zsi­nórja a szőnyegek alatt szaladt. A könyv­tárt délutánra hagyta. Ez lesz a munka ne­hezebb része. Egy óm tájban a komornyik ebédelni hívta le. — A szakácsunk ugyan itt hagyott, de a portás a háborúban szakács volt, a tiszti menázsit készítette s most is egészen jól be­válik. A konyhában volt megtérítve hármuknak. A barátot az asztalfőre ültették, a portás tá­lalta fel az ételeket. A tálak az asztal köze­pére kerültek, ki-ki annyit vett belőle, amennyi jólesett. A kolostor szegényes étrendje után ez a gazdag konyha ugyancsak ízlett Kurtnak. Bor is került az asztalra, egy finom butéliás üveg s hamarosan megoldódtak a nyelveli. Kurt nem nagyon kérdezősködött, nehogy gyanút ébresszen, de igy is sok olyan érde­kes dolgot tudott meg, amiket különösen megjegyzett magának. Az utóbbi hónapok eseményeiről folyt a szó. A portás sok uj részletet mesélt el a végzetes szombat éjszakáról, amiket Kurt a vizsgálat jegyzőkönyveiből nem ismert. Az első izgalmakban ezek az emberek sok részletkörülményről feledkeztek meg, amik­ről aztán nem is kérdezték meg őket s igy sok jellemző adat kallódott el a vizsgálat szempontjából. így például Kurt idáig nem tudta megér­teni, hogy Anita autóját, sok-sok csengeté­sét, a zajt, amelyet az érkező s távozó autó a kastély környékén felvert, olyan halálos némaság fogadta. A szabadjára bocsátott két komondornak ugatnia kellett volna. Most a portás elmondta, hogy ő távozása előtt kibocsátotta a kutyákat, reggel azonban a gyümölcsös kertben levő ólban találta őket bezárva. Semmi kétség, a gróf terelte be őket. Bizonyára nem akarta, hogy éjjeli látogatóját, a táncosnőt, a hatalmas dögök halálra rémítsék. — Azért nem tudom elhinni, hogy éjsza­kának idején valaki bejárjon ide. Ezek a 'bestiák izekre szakítanák. De soha semmi nesz, még csak nem is vakkantanak. Ha csak a föld alól nem jön a szellem. A föld alól... Az egyszerű embernek lo­gikus szavai hirtelen világosságot gyújtottak Kurtban, — Mikor épült a kastély? — Mária Terézia korában kezdték építe­ni s 1785-ben fejezték be. — Milyen hatalmas falai vannak, mintha erősségnek építették volna — jegyezte meg a barát. — Nagyon különc ember volt Ladnay Jó­zsef, aki a kastélyt építtette. Sokat regélt róla a megboldogult gróf ur — mesélte a komornyik. — Az volt a bogara, hogy a ki­fogyott aranyteléreket pótolni fogja. Min­denféle bolond taliánokat meg németeket fogadott az udvarába, azokat hónapszámra etette. Aztán bezárkózott velük valami tit­kos helyiségbe s ott napestig kotyvasztottak. Aranyat persze nem tudtak csinálni. — És azt a titkos helyiséget nem találták meg az utódok sem? — A gróf ur azt mondta, hogy a család­nak egyik tagja mindig tudott róla. Negy­venkilenc januárjában ott rejtőzött el Kris­tóf gróf ur a szépséges feleségéA-el, amikor Görgey hadai elvonultak a kastély alatt. A gróf ur a kamarilla pártján állott s volt oka félni Görgeytől, aki kegyetlenül felkötfetett egy Zichy grófot. — És a maga gazdája... ismerte ő a tit­kos kamarát? — Nekem azt mondogatta, hogy nem. Apja halála után már csak egy Ladnay tu­dott róla, a Sebestyén gróf, az pedig elvitte magával a titkot Délamerikába, — Illetve a kolostorba. És maguk nem is sejtették, hogy Sebestyén gróf itt húzódott meg a kolostor tövében? %■ r

Next

/
Thumbnails
Contents