Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)
1932-02-03 / 27. (2840.) szám
1832 február 3, szerda. ^RXGaMAG^ARHTRLM? mek eltekre, unokáitokra5 magyar hősök neveletlen árváira. Tudóim, hogy úgy szeretitek őket, mint akik ezivetekről szakadtak le; szeressétek, karoljátok helyette és érette is őket. — Fájdalomban fogantok, fájdalom köny- jjyében füröszti tek őket. Nagy idők, nagy bánata emeli majd naggyá őket, hogy erősek legyenek, mert vállaikra kettős teher jut: két nemzedék munkája, veritéke, nehéz őrállása. Áldani tudjanak szilárdan, amikor egyik vállukon ott lesz a maguk egész életterhe, a másikkal odalépnek az elhalt hősök üres helyébe. Bennük és általuk nektek kell diadalra juttatnotok a magyar nemzeti erőt. Ti legyetek a nemzet élő lelkiismerete/ A lélekharang szavával markoljatok bele, — Ti tudjátok hová — amikor a szabdaló ár egy magyar kunyhót, egy magyar palotát, szallag földet s táblákat, egy darab múltat elsodor. Hirdessetek uj utakat. Szeretnék most a ti élő és érző szivetekbe egy uj jelmondatot bevésni: Nehéz, de dicsőséges a nemzet ért élni! Küzdjetek a magyar lélekért dalban, könyvben, nevelésben. Égessétek ezt be a szivekbe, hogy feledésbe ne menjen sem kunyhóban, sem szegényedő márványtermekben. Ehhez Krisztus oltárainak árnyékában, tiszta családi tűzhelyek mellett Istenfélelemben és szent erkölcsben neveljetek egy uj sereget. E9y uj sereget, amely nem küzd kardéul és fegyverrel a kezében, hanem lélekkel és szívvel, a szívnek azzal a szeretedével, melyről Krisztus mondotta: Ne félj fiam, én legyőztem a világot. A jövendő a ti kezeitekbe van letéve magyar anyák. Begöngyölitettük a véres lobogót. Nem akarunk többé vérözönt látni. Kegyetlen és kíméletlen harcot indítunk a háború ellen s ebben ti legyetek a legjobb és legbátrabb tisztek. Richter Jánost beszéde végén percekig lelkesen ü népéit© a zsúfolt nézőtér és a sok könnybolábadt szem igazolta a nemes indu- latu szavak maradandó hatását. Rosiaházy Annié, Mécs László és Móry János Sorró sikere A műsor következő szereplője Rostaházy Annié budapesti operaénekesnő volt, aki Madarassy Irén budapesti zongoraművésznő kísérete mellett Hűmmel Halleluláját, Tar- nay Kinyúlt egy kéz kezdetű dalát, Verdi Trubadúrjából Azucena nagy áriáját és Bizet Carmenjéből Seguidillát énekelte. Minden régióban tisztán csengő, meleg tónusu hangja, hajlékony koloraturája, muzikalitásával és zenei intelligenciájával párosulva, elragadtatta a müértő közönséget és minden száma után frenetikus, egyre fokozódó tapsvihar fejezte ki a közönség elismerését és háláját. Majd Mécs László jelent meg a színpadon, aki először szerepelt Iglón s igy érthető az a nagy várakozás és érdeklődés, amely szereplését megelőzte. Meleg ováció fogadta a fehér reve rendás papköltőt, aki az Emberek vagyunk, Vadóoba rózsát oltok, Vers a gyermekről, A királyfi bárom bánata, A kirándulás elmaradt és Rohanás a tavaszba című költeményeit szavalta el. Mindem vers után oly hatalmas tapsorkán zúgott fel, amilyent nagyon régen nem vertek vissza az iglói színház falai. Az utolsó vers után perceken át meg-meg- ismétlődött az ováció s alig akarták leengedni a költőt a színpadról. Költészetének és nagyszerű előadómüvészetének kiemelkedő diadalállomása volt Igló. Szünet után Móry János, a Tátrában élő neves magyar dalköltő saját zongora kísérettel szepesi magyar dalaiból adott elő néhányat. Friss és üde hangulat áradt a rendkívüli in- venciózus kompozíciókból, melyek a népi zene motívumaiból táplálkozva Mven tükrözték a szepességi néplélek nótakinosének erényeit. Minden dala után felzugott a közönség lelkes tapsvihara s műsorát több ráadással kellett megtoldani a miüdal kiváló mesteré mek. A japánok kiszélesítik Uj harcok Shanghaiban Nanking bombázása — A japánok amerikai katonákat is tűz alá vettek — Újabb 10.000 japán katona érkezik Shanghaiba Éhínség, járványok és kommunista agitáciú Sapeiben Dzurányi László előadása Ezután a megjelenésében akadályozott Dzurányi László, lapunk főszerkesztője helyett Forgách Géza, lapunk felelős szerkesztője lépett az előadói asztalhoz. — A csehszlovákiai magyar kisebbség prágai őrtállói, a Prágai Magyar Hírlap gárdája nevében magyar hitem elpusztíthatatlan füzével. magyar lelkem soha nem gyöngülő szerető lével, meleg szívvel üdvözlöm a hetvenéves Szepesi Híradót és a negyvennyolc éves Szepesi Hírlapot, — vezette be Forgách szerkesztő Dzurányi László előadásának felolvaShanghai, február 2. A legújabb jelentések szerint a japánok ma délután 14 óra 30 perckor keletázsiai időszámítás szerint (reggel 7 óra 30 perc Középeurópában) az egész vonalon újból támadásba kezdtek. A japán tengerészkatonák 7 óra 15 perckor reggel kisebb támadásokat intéztek a kinaiak ellen, majd a japán repülőgépek földerítő útja után megkezdték általános offenzivájukat Sfaa- pei ellen. Az első eredmény az volt, hogy a Hingkevbe vezető nemzetközi hidat elpusztították. A kikötőbe több újabb japán hadihajó érkezett. A kinaiak erős tüzérséggel rendelkeznek és a nemzetközi koncesszió területét is bombázzák. A nemzetkzöi koncessziókra újból számos menekült érkezett. Annyi nép szorong a biztosnak vélt területen, hogy az uccákon alig lehet közlekedni. A japánok azt állítják, hogy Shapeiban teljes győzelmet arattak. A japánok a kínai főváros előtt London, február 2. A japán haderők kiterjesztették kinai hadműveleteiket. A tegnapról mára virradó éjjel a Yangtse folyón föíhatolt hadihajók három óra hosszat bombázták Nan- kingot, Kína fővárosát. A bombázást éjfélkor kezdték meg. Az ágyuk dörgése fölrázta álmából a város félmillió lakosságát és csakhamar vad pánik ütött ki. Az emberek kifutottak házaikból, össze-vissza szaladgáltak az uccákon, végül menedéket kerestek a rövid idő előtt emelt fedezékekben. A japán hadihajók nehéz- ágyúinak tüze háromnegyed egykor megszűnt, de a fegyverzaj a part mentén tovább tartott. A kinai hatóságok szerint a japánok főleg az úgynevezett Oroszlándombon lévő erődöt bombázták. A külügyminisztérium hivatalosan közölte, hogy a kinai tüzérség nem válaszolt a japánok tüzelésére. Egy gránát Nanking centrumába esett és elpusztította a legnagyobb nan- kingi újság nyomdájának épületét. A japán konzul néhány nap előtt fölszólította a japán állampolgárokat, hogy hagyják él a vár rost s ebből a fölezólitáeból mindenki tudta, hogy a japánok Nankingot is bombázni fogják. Nanking 130 mérföldnyire fekszik Shanghaitól s a hadihajók a Yangtse folyón kényelmesen feljöhetnek a városig. A kinai hivatalnokok legnagyobb csodálkozására a japán tengerészeti hatóságok a nankingi külügyi hivatalban ma tiltakoztak a kinaiak állítólagos támadása ellen. A japán jegyzék szerint az éjszaka folyamán a kínai csapatok megtámadták a japán tengerészkatonákat s igy a japán hadihajók kénytelenek voltak a várost bombázni. A japánok egyébként csapatokat szállítottak partra és két-három jelentéktelen parti erődöt megszálltak. A megszállott dombokról kényelmesen ellenőrizhetik az egész várost. A kinaiak a főváros környékén újabb csapatokat vontak össze s az újabb összeütközések igy kikerülhetetleneknek látszanak. Jólinformált körök szerint a japán hadihajók azéít bombázták Nankingot, hogy meggátolják a csapatösszevonásokat és a katonák Shanghaiba való küldését. A kinai lakosság pánikszerűen menekül a városból Hankau felé. Nem lehetetlen, hogy a japánok Hankaut is bombázni fogják. Japán győzelem? Shanghai, február 2. Az elmúlt éjszaka folyamán a városban újból elkeseredett harc tombolt a japánok és a kinaiak között. A japán csapatok rálőttek az amerikai tengerészkatonákra, amikor az utóbbiak megkísérelték, hogy az amerikai methodista templom körül homokzsákokból barrikádot emeljenek. Az amerikai katonák visszavonultak. A csillagos lobogót levették a templomról. A kinai és a japán csapatok harca az északi pályaudvar környékére összontosult. Jól informált körök szerint a japánok tegnap éjjel 150 kinai kémet egyszerűen agyonlőttek. A nemzetközi telepeken élő kinai kommunisták féktelen propagandát fejtenek ki s nemcsak a japánok ellen uszítanak, hanem minden idegen ellen. A francia koncesszió területén a nemzetközi csapatok lázas sietséggel uj erődítményeket emelnek s a francia város most hermetikusan el van zárva a többi kerülettől. A japán kormány elhatározta, hogy tízezer katonát küld Shanghaiba az ottani tengerészgyalogság fölváltására. Swataoban a japánok föl'szólitották a városi hatóságokat, hogy azonnal rendelje el az egyik újság beszüntetését, amely cikkeket közölt a japán császár ellen. A Nankingtól északra fekvő város polgármestere nem teljesítette a japánok parancsát, mire a hajók bombázni kezdték a várost- Swatao közelében a kínaiak csapatokat koncentrálnak. Az északi pályaudvar környékén tomboló harc a déli órákban elérte tetőpontját. Az ágyuk dörgése és a gépfegyverek kattogása a nemzetközi koncesszió területén is pánikhangulatot keltett. A japánok eddig nem dolgoztai repülő- bombákkal. A nemzetközi város házainak tetejéről a külföldiek izgatottan figyelik a háború folyását. Délután számos kinai gránát érte a nemzetközi koncesszió házait. A nemzetközi rendőrállomás épülete megrongálódott. Tizennyolc órás heves küzdelem után a japán tengerészkatonák kiűzték a kínaiakat az északi pályaudvarról és csaknem egész Shapeit elfoglalták, / A japán főhadiszállás rendszeres hivatalos jelentéseket ad ki. A mai hivatalos jelentés szerint a tegnapi harcot tüzérségi előkészítés előzte meg. A csapatok a gépfegyverek támogatásával rohamot intéztek a kínai állások ellen. Délután fél hatkor elfoglalták a kinai lövészárkokat és gyilkos közelharcban visszaüzték a kínaiakat. Égy óra múlva a kinai front fölbomlott s a kinai katonaság szabálytalan menekülésben viesza- özöntött. A japán csapatok Üldözik a menekülőket. Pánik az európaiak között A Malin shanghai-i jelentése szerint a japánok tegnap huszonegy keresztény kínait misszionáriusukkal együtt agyonlőttek. A keresztény kinaiak csalódjad a New York Times épületében kereslek menedéket. A Journal szerint az a veszedelem fenyeget, hogy Shanghaiban járványok ütnek ki. A japánok nemcsak a villamosmüveket tették tönkre, hanem a vízvezetéket is használhatatlanná tették. A kinai város nagy része romokban hever. Az európaiak között nagy a pánik. A hatóságok attól tartanak, hogy a város élelemmel való ellátása nehézségekbe fog ütközni. A kinai papírpénz elértéktelenedése , tovább tart. Újabb angol-amerikai demars Tokiéban Tokió, február 2, Lindsey tokiói angol nagykövet és Forbes amerikai nagykövet ma délután hatkor Joshisawa japán külügyminiszternek részletesen kidolgozott terve* nyújtott át a shanghaii ellenségeskedések beszüntetésére. Illetékes körök hangsúlyozzák, hogy barátságos értelemben vett rendszabályokról van szó. A japánok aligha fogadják el az angol-amerikai javaslatot, mert annak egyik feltétele az, hogy a japánok ne küldjenek újabb erősítéseket Shanghaiba. A tokiói tőzsdét ma bezárták, mert a részvénypiacon tegnap nagy áresések fordultak elő. Anglia elfordul Japántól London, február 2. Az angol közvéleményben a kinai események megítélésénél érdekes eltolódás mutatkozik. A japán-barát hangulat tűnőben van s különösem a munkáspárt vezérei hevesen szembefordulnak a japánok brutalitásával. Lamdsbury, az angol munkáspárt egyik vezére kijelentette, hogyha az európai és az amerikai hatalmak Japánt bojkott alá helyezik, akkor a tokiói kormány kénytelen lesz engedni. Ha Európa és Amerika nem ad pénzt Japánnak, akkor nem viselhet háiborut s igy a bojkott a legjobb eszköz volna a háború kitörésének meggátolására. sását. A legnagyobb értékeknek kijáró feltétlen elismeréssel, a nemzeti missziót és az apostoli elhivatottságot megillető tisztelettel hajtjuk meg a kisebbségi magyar sajtó prágai zászlaját, kegyelettel adózunk az elmúlt Nagyok áldott emlékének, bajtársi szeretettel méltatjuk az Élők érdemeit és Isten áldását kérjük a kisebbségi magyar sajtó nesztorának további életére, amely méltó folytatása lehet csak a dicsőséges hetven esztendőnek. Majd annak bejelentése mellett, hogy Dzurányi Lászlói legnagyobb sajnálatára fomlás, halaszthatatlan ügyek akadályozták meg abban, hogy ezen a lélekemelő, szép ünnepségen élőszóval fejezze ki nagy örömét a jubileum fölött és mély gyászát egyik legkedvesebb barátjának tragédiája fölött, felolvasta Forgách Géza Dzurányi László főszerkesztő következő sorait: Két vagy három esztendeje, hogy Scepusiában jubiláltak. Azt jubilálta a cipszer nemzet, hogy 700 esztendeje él ezen a földön, amely a cipszer kezek építő munkája nyomán lett azzá a kulturált testté, ami, és a hajdani szászok a föld vonzása alatt s a rajta élő testvérnemzetekkel való lelki és vérkeresztezés következtében váltak azzá a sajátos és a kultúrák skálájában külön szint és értéket jelentő nemzetté, amelyet az egész müveit világ ösmer és becsül a tápszerekben. A nagy jubileumkor a Prágai Magyar Hírlap úgy emlékezett meg róluk: „Gens fidelissima et prudentissima“. Hogy fidélis és múltját, tradícióit tisztelő, annak bizonysága a mai ünnep, amely azt dokumentálta, hogy a szepességi magyar nem hagyja cserben kultúráját, nem hagyja cserben a magyar betűt, hanem még megfogyatkozott erejében is megtartani és konzerválni képes azt a magyar sajtót, amely 70 érdemi mes esztendőre tekinthet vissza és amely itt a Tátra alatt tisztafényii, fontos őrtüzet jelent. De prudens is ez a nemzet, mert — nem politizálni akarok — ebben a hűségben okosság is van, valami fölemelő erkölcsi folytonosság, derék helytállás, önmagához való hűség és ragaszkodás; Nem lehetek más, mint ami vagyok. Szép volt a 700 esztendős jubileum, megragadó a dicső múlt festői fÖlvonultatása Késmárk ősi falai között, de ez a mai ünnep még bensőségesebb, különösen a mi számunkra, magyar újságírók számára, akik megilletődéssel hajtunk fejet e tisztes zászló, a Szepesi Híradó előtt. Klenódium ez, amely visszaidéz nagy időket, nagy embereket és nagy dolgokat, de az élet színei nem fakultak meg rajta, az idők változásaiban nem sodorják ide-oda a történelem uj szellői: a mai életben, a magyarság mai küzdelmében is eleven, mai útmutató, céltudatos, mai épi tőakarat maradt. Mi, akik száztornyu Prága városában az újságírás természetszerűen fejlettebb fokán szolgáljuk hivatásunkat s adjuk az itten' magyarság számára a szellemi mindennapit, nagy megbecsüléssel tekintünk a kis magyar émpóriumok nyomdamühelyei felé, ahol hittel és lélekkel születik kétről-hétre az a magyar közvélemény, amely szerves és felbecsülhetetlen hasznú alapépítménye minden nemzeti munkának. Érdekes lenne ujságiró-szempontból stúdiumot készíteni ennek a jubiláló lapnak az életéről, amely egészen sajátos és egyedülálló a magyar sajtó históriájában. Hosszas fejtegetésekre ma nem adhat alkalmat a szűkre szabott idő, itt csak a leglényegesebb szempontot ragadom meg. A régi Magyarországon a Szepesi Híradó, illetőleg Szepesi Hírlap, akkor még Szepesi Lapok, volt az egyetlen újság, amely le merte közölni előfizetőinek névsorát. Ha jól emlékszem, 2200 körül volt a száma. De arra egészen világosan emlékezem, hogy mi, akkoriban szintén vidéki újságírók, mint a nyolcadik csodád ra tekintettünk erre a zsurnalisztikái varázslatra, mert hiszen abban az időtájban nagyobb helyeken, például a szomszédos Kassí1 még a legelterjedtebb napilap is összesen 1200 példányban került ki a gyorssajtóból, de volt olyan is, amelyik (KKFban, sőt 400-ban. Két titka volt ennek a tüneményes csodának; az égjük a nagy cipszer-szolidaritás, közösség és testvériség, amely nem a szavakban, hanem a cselekedetekben él s amely kötelességévé, de kedves kötelességévé tette a cipszernek, akár Temesvárott, akár Lúgoson, akár Komáromban vagy esetleg Buenos-Airesben élt, hogy előfizesse a Szepesség lapját, amely meghozza számára az ősi föld lélekze- tét, történéseit és híreit. A Szepesi Híradó és a Szepesi Lapok olyan tett volt, ami csak a cipsze- rektől telhetett ki. De olyan tett volt, aminek véghezvitelére csak egy ember lehetett képes; Telléry Gyula. Nem akarok a sebekhez nyúlni, amik még mindannyiunkban elevenek, fájók és ott sajonganak minden magyar éjszakában a Telléry Gyula szimbolikus kisebbségi tragédiájában. Az egész magyarság mint egy nagy gyászoló család döbbent fájdalommal emlékezik arról a budapesti sirról. De Igló a legszűkebb család, a gyászház. Itt énnekem nem lehet arról beszélnem, hogy Telléry Gyulában mit vesztett a csehszlovákiai magyarság és mit vesztettünk mi. Ennek a visszahozhatatlan, nemes alkotó férfiéletnek legszebb évtizedei e város falai között teltek el, ezért a városért dolgozott a legtöbbet és Cipszerországban osztogatta szét gazdag lelke legnagyobb ajándékait, itt hajolt fölébe a legtöbb emberi sorsnak s a maga nagy hitével, egész ferfiszi- vével és cselekedeteivel sugározta és cselekedte a legtöbb jót, a legtöbb vigasztalást. Olyan tiszta, de3_
