Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)
1932-02-03 / 27. (2840.) szám
4 ^RWIM-MAGÍlARHIRLaÖ 1982 február 8, szerda. rüs és melengető volt ez a lélek, mint kristályos déli verőn a Tátra kékje. És melengetett, gyógyított mint a csúcsokon a havasi napfény. Telléry Gyulának nem voltak üres napjai. Mindig dolgozott, gondolatokat formált, nagy terveket kovácsolt, amelyek láttán a kishitűség megtorpant, Telléry Gyula pedig egyszerűen és magától értetődően megcsinálta. A Cipszerföld kultúrájának emelése s mindaz az épitőnuinka, ami itt a közelmúlt évtizedekben tető alá jutott, az ő kezonyomát viseli Szörnyűséges az a visszamaradt kérdés, hogy ennek az áldott dolgozó kéznek miért kellett ilyen menekülő, tragikus mozdulatban megmerevülni. Miért kellett Telléry Gyulának elmennie akkor, amikor azt a misziót, amit ezen a földön annyi becsülettel és eredménnyel végzett el, most már az egész csehszlovákiai magyarság javára kellett volna kiíeljesiteni. A végzetet kérdésekkel hiába ostromoljuk, a seb tovább ég s be nem hegedhet addig, amig élő em>- berek lesznek, akik számára Teléry Gyula még eleven élmény és jó cselekedet volt. Az élet a sir- halmokon átlépve, tovább halad. Nekünk is tovább kell végeznünk azt a munkát, amit a sors és a nemzeti kötelesség ránkrótt, de ez a munka igazán csak akkor lehet méltó, ha Telléry Gyula szellemében folytatjuk, hogy legalább a munkánk szellemében maradjon élő és áldástfakasztó forrás. A jubiláló Szepesi Hiradó-Szepesi Hírlapnak sem kívánhatunk jobbat, szebbet és nemesebbet, mint hogy maradjon méltó Telléry7 Gyulához s hogy az a kereszt, amely ma a lap homlokán meghagyott neve mellet örök emlékeztető marad erre a sorstragédiára, jelentse a méltó, derék utódok számára azt a jelmondatot is: „Én vagyok az Ut, az Igazság és az Élet“. Lelkes tapsok és ováció fogadták a mély- hatású előadást. Majd újból Mécs László szavalt s most az „Egyszerű találkozás", „Örök banalitás", „A gyerek játszani akar" és „Szegény embereik" című költeményeit szavalta el utolérhetetlen művészetével. A siker — amennyiben egyáltalában még lehet erről szó — egyre fokozódott s a lelkes közönség ismételten visszahívta a színpadra a költőt, aki a közóhajnak engedve ráadásul el szavalta még a „Szabó Pista anyja" és az „Alázat" című verseit. A következő szereplő ismét. Rostaházy Annié volt, aki Bűnözik Pista cigányzenék arának kisérete mellett magyar népdalokat énekelt. A nagyszerű művésznőnek sikere valósággal versenyre kélt a Mécs Lászlóéval s a szebbnél-szebb dalok majdnem mindegyikét meg is kellett ismételnie. Ezután a cigányzenekar is fellépett két önálló számmal: kuruc dalokkal. A lelkes siker természetesen nem maradt el, M&darassy Irén ült ezután a zongorához és Gaál Ferenc Magyar rapszódiáját játszotta el kiforrott művészetének min dkn szépségét érvényre juttatva. Forrón ünnepelte a közönség a kiváló művésznőt. A nívós program méltó befejező száma egy megujrázott magyar táncszám volt, amelyet Paradofssiky Ilma és Zwicker Ödön lejtett. Paradofszky Ilma a magyar tánc valóságos költőnőjének bizonyult, akinek nemes fantáziát eláruló, elragadóan bájos produkciója méltán rászolgált a nagy sikerre. A nagyszerű kulturestélyt társasvaosora követte, amelyről holnapi számunkban fogunk beszámolni. Megkezdődött a londoni sahhverseny London, február 2. (A P. M. H. távirati jelentése.) Tegnap megkezdődött a londoni nemzetközi sakkverseny, amelyet különösen az tesz érdekessé, hogy indiai és amerikai turnéja előtt a világbajnok Aljeehin is részt vesz rajta. A sorsolás a következő eredményt adta: 1. Bürger, 2. Kashdan, 3. Tartakower, 4. Maróezy, 5. Aljeehin, 6. Flohr, 7. Thomas, 8. Sultan Kán, 9. Mis® Mensik, 10. Winter, 11. Milner Bary, 12. Koltanowski. Az első fordulóban csupán két játszma fejeződött be. Tartakower egy vezérgyalogjá- tékában könnyen győzött Winterrel szemben, aki inkorrekt figuraáldozatot hozott. Mensik- re nagy eredm'nyt jelent, hogy tanítómesterével, Maróczyval szembeu egy francia játszmában sikerült remist elérnie. Aljeobinnek Sultan Kán és Flohrnak Thomas ellen a félbeszakításkor haatlmas támadó állása van. Kashdannak is nyerő kilátásai vannak Milner Bary ellen, mig a Bürger és Koltanowski játszma valószínűleg döntetlennel végződik. — Washingtonban letette az esküt az első női szenátor. Newyorkból jelentik: Amerika első női szenátorától, Iíatty W. Carawaytól tegnap vették ki oz esküt. Az özvegyasszony nemrég elhunyt férjének örökébe lépett, amennyiben a szenátori tisztséget ezelőtt férje viselte; a legutóbbi arkanzaezi választó-::: pedig őt választották meg utódjául. FATÁLIS FORDÍTÁSI HIBA, AMELY VI A versaillesi szerződés eredeti francia és angol szövegében nincs szó Németország háborús bűnösségéről A sokat vitatott 231-ik szakasz csak a német hadsereg által okozott károkért való felelősséget állapítja meg — A téves német fordítás nyomán tizenhárom év óta nyitott kapukat dönget Németország valahányszor a háborús biin vádja ellen tiltakozik Paris, február edejie. A háborús felelősség szempontjából döntőfon foss ágú tanulmányt tett közzé most Párisban két francia tudós, akik a rendelkezésükre álló, hiteles dokumentumok alapján bebizonyítják, hogy az a vád, amely a háborús bűnösség kérdésében több, mint egy évtized óta még mindig nem oszlott szét a volt központi hatalmakkal szemben, alaptalan. A Sorbonne két világhírű tanára, Camille Bloch és Piexre Renouvin adták ki ezt a két füzetet, amelynek címe: L‘article 231 du traité de Versailles. Bloch egyébként igazgatója, Renouvin pedig főlevéltárosa a francia hadtörténelmi múzeumnak, amelynek keretében foglal helí'yet a világháború nagy könyvtár- muzeuma. A kék füzet most végleg megcáfolja azokat az alaptalan és félreértések nyomán támadt híreszteléseket, amelyek szerint a hivatalos áU'óApont leszögezte volna Németország és a vált monarchia háborús bűnösségét. Tisza István háborús levelezésének publikálása óta — két év előtt ezek a levelek megjelentek a francia könyvpiacon is — tisztán áll a világ közvéleménye előtt, hogy Magyar- ország teljesen ártatlan volt a világháború előidézésében. A két francia tudós most Tiszának ad igazat a kék füzetben, sőt Tisza posthumus vallomásain túl, Németországról is el akarja hárítani a háború felidézésének szörnyű vádját, legalább is megállapítva, hogy expressis verbis, ez nincs benne a versaillesi békeszerződésben, pedig a német államférfiak tizenhárom év óta folytonosan arra hivatkoznak, hogy a versaillesi szerződés aláírásakor kénytelen volt Németország vállalni azt a vádat, hogy a császári német birodalom bűnös a háború kitörésében, tehát Németország volt a véres világháború okozója. A kék füzet rámutat arra, hogy maga Strese- mann is, aki a német-francia közeledés és kibékülés apostola volt, „beleesett" a többi német államférfi hibájába. Amikor Németország belépett a Népszövetségbe, Stresemann beszédet tartott Géniben és ezt mondotta: „Azzal vádolnak bennünket ugyanakkor, amikor belépünk a Népszövetségbe, hogy mi vagyunk a háború szerzői. Azt feleljük erre, hogy ez nem igaz!" A kék könyv szerint ez a vád a versaillesi békeszerződés 231-ik szakaszának hibás német fordításán alapul, teht alaptalan. A szerződésnek ez a szakasza egészen szószerinti magyar fordításban így hangzik: „A szövetkezett és társult hatalmak kijelentik és Németország elismeri, hogy Németország és szövetségesei felelősek, minthogy okozták, mindazokért a veszteségekért és károkért, amelyek a szövetkezett és társult hatalmakat érték a háború következtében, amely rájuk erőszakoltatott Németország és szövetségesei által." A kék könyv kifejti és megmagyarázza, hogy a versaillesi szerződés 231-ik szakaszának francia él angol szövegében sehol sem fordul elő az Urheber (előidéző, okozó) szó, amely viszont benne van a német forditá/s- ban. Az eredeti francia szöveg vsak azt W/Ondia, hogy Németország a veszteségekért és károkért felelős (responsable-, de nem mondja ki, hogy felelős a háborúért, vagy annak előidézéséért. A háborúról csaik azt állapítja meg a 231-ik szakasz, hogy „Németország és szövetségesei által az antantra „erőszakoltatott“ ( a été impotSée) a szakasz csupán a német és szövetséges hadsereg előnyomulására és pusztításaira utal, de sehol sem tartalmaz olyant, amit Urbeber-re előidézőre lehetne fordítani. Egy fatális fordítási hiba okozta tehát, hogy a háború óta a világ közvéleménye előtt úgy áll Németország, mint olyan állam, amely szerződésileg elismerte, a császári Németország háborús bűnösségét, aláírva, hogy ez a Németország volt a háború előidézője. Kétségtelen, hogy a versaillesi szerződés készítői, Mülson, Lloyrl George és Ölemen- ceau — mondja a kék füzet — mindhárman meg voltak győződve a császári német kormány háborús bűnösségéről, de „a szerződés szerkesztése közben nem volt szándékuk, hogy az általános felelősség beismerését kikény8zeritsék Németországtól" A 231-ik szakasszal csupán az volt a célja a három békediktátornak, hogy elismertessék Németországgal az azokért az anyagi károkért való felelősséget, amelyeket a német hadsereg 1914 júliusától kezdve okozott Francia- ország és Belgium területén. A nevezetes szakasz csak a katonai támadásra, invázióra, pusztításra és rombolásra s az ezekért való felelősségre vonatkozik. Megállapítja a kék füzet végén a két. francia tudós, hogy k a fatális tévedésből hibásan fordított német :esrnz^^^^asssBm^BS!SEm3mmzsaíB!aamaammiiiKiwgaKBS szöveg volt az alapja több mint egy évtizede annak a német propagandának, amely ilyenformán nyitott kapukat döngetett aK- kor, amikor tiltakozott a versaillesi szerződés 231. szakasza ellen, t amely a propaganda szerint megállapítja, hogy Németország a háború okozója, holott erről nincs is szó a szerződésben. Komoly jelentősége van a kék füzetnek, amely tegnapról mára szétoszlatott egy furcsa legendát, amelynek apja egy felületes fordító, anyja pedig a német nép volt. amely nem vette észre, hogy mást irt alá, mint amit a felületes fordító hitetett el vele. A füzet szerzői ezzel jó munkát végeztek a francia-német megértés érdekében. Az elárult büvésztmkkök kiímnő m A leleplezett Yvosme hercegnő afférja egy amerikai varietében Hogyan tüntették el a lord Hatol feleségét? London, február 2. A legnagyobb ritkaságok közé tartozik, hogy egy bűvész elárulja mesterségének titkait. Sokkal gyakrabban megtörténik, hogy trükkjeit magával viszi a sírba. így évek hosszú során őrzött egy hamburgi szállító egy titokzatos kis csomagot, amelyet egy németországi bűvész hagyott hátra nála letétben, mielőtt amerikai útjára ment volna. A bűvész azután megőrült és amikor visszatért Európába, a hajóról a tengerbe vetette magát és a hullámokban elmerült. így maradit a szállítónál az a kis csomag, amelynek egyedüli tartalma egy titokzatos golyó volt. Ez a golyó adta meg a bűvész mesterségének létalapját. A bűvész előadás közben a golyót egy asztallapra helyezte, amely nem volt preparált asztad és nem is színpadon állott, hanem a közönség körében volt elhelyezve. Már most a közönség köréből megmondották, hogy milyen irányban mozogjon a golyó, amire a bűvész az asztaltól meglehetős távolságban mű vés zpálcá já v al a golyó felé intett és az aszíaliapon a kívánt irányban kezdett gördülni. A mágia mestere ezzel a golyóval végigházalta egész Európát és több százezer koronás vagyont szerzett. Most, halála után ott maradt a golyó a szállítónál és nem tudtak vele, mit kezdeni. Szólhatnak hozzá, integethetnek feléje, hiába vizsgálták meg tüzetesen, az ugyan egy pillanatra sem mozdult meg. A szállító nem tehetett vele egyebet, minthogy végre is a szemétdombra hajítsa. Amerikában most egyszerre nagy divattá vált a büvészmesterek titkainak szellőztetése. Ennek az újabb áramlatnak, amelyet a szakkörök nem fogadnak éippen kellemes érzésekkel, az a harc az alapja, amely két bü- vészegyesület között kitört. Amerikában tudniillik két 1conkurrens egyesület van, az egy ik a SAM- Society of American Magicians, a varázslóknak és illuzionistáknak a szervezete, a másik pedig a Mentalisis egyesület, amelyben az úgynevezett távolbalátók és gondolat- olvasók vannak megszervezve. A két egyesület közötti harc nemrégiben parázs botrányban tört ki a Bridgeporte városban lévő Fox-Poly-Theater egyik előadásán. Ebben a varietészerii színházban egy idő óta nagy sikereket ért el egy Európában is ismert távolbalátónő, aki a bűvész világban Princesse Yvonne néven szerepéi. Az egyik előadáson a SAM elnöke, aki botrányokozás céljából jött el, a távolbalátónő mutatványát közbekiáltásaival zavarni kezdte. Hangosan kiáltozta, hogy mindaz, amit a távolbalátónő mutat, svindli és távolbalátásról ezeknél a mutatványoknál szó sem lehet. Majd fölugrott a színpadra és egy hosszabb előadásban kifejtette, miiként dolgoznak az úgynevezett távolbalátók. Egész munkájuk a legapróbb részletekig kidolgozott kódexen alapul, amely a médium és partnere közti érintkezést szabályozza és csupán azt -kívánja meg, hogy ’ mind a kettő fenomenális emlékezőtehetséggel rendelkezzék. Princesse Yvonne nyugodtan, hallgatta végig a leleplezést és azután hidegvérrel kijelentette, hogy mindaz, ami itt elhangzott, igaz. ö azonban sohasem állította magáról, hogy távolbalátó képességei lennének. Neki nincs semmi köze az úgynevezett harmadik dimenzió világához. Nem akar egyebet, mint hogy kellemes szórakozást nyújtson nézőinek, aminthogy minden bűvész is ezért dolgozik. A bűvészek sincsenek titokzatos erőkkel kapcsolatban, hanem csupán trükkökkel operálnak, Yvonne nyomban meg is ígérte közönségének, hogy a jövőben minden egyes előadás kapcsolatában le fog leplezni egy-egy fantasztikus bü- vésztrükköt. Tényleg igy is történt. A SAM-Society minden tiltakozása ellenére, egymásután leplezte le a szép Yvonne a titokzatos gyűrűknek, a levegőben lengő hölgynek, a szellemek csöveinek titkát és a többi trükköket, amelyekkel a művészek és illuzionisták közönségüket bámulatba ejtik. Most még egyelőre nem lehet belátni, miként végződik a két amerikai szervezet harca, de egy már bizonyos, Princesse Yvonne indiszkréciójával óriási eredményt ért ed. A Fox-Poly-Theater már meg is hosszabbította szerződését és gázsiját jelen télien y mértékben felemelte. Amidőn egy bűvész arra vállalkozik, hogy trükkjét elárulja, az sok, nagyon sok pénzbe kerül. Az Answers cimü angol folyóirat néhány évvel ezelőtt elhatározta, hogy olvasóinak megmagyarázza a legszenzációsabb büvésztrükköt. Hosszas keresés után tényleg rá is találtak arra az artistára, aki hajlandó volt bűvészeiének nagy titkát elárulni, ezért azonban a lapnak kétezer fontot kellet fizetnie. Egy ízben egy angol lordoák támadt kedve airra, hogy betekintést szerezzen a bűvészek és illuzoristák titkainak világába, ami mindig rendkívül módon érdekelte. Különösen az egyik nagy varieté száma nyerte meg tetszését, amelyben a bűvész egy fiatal hölgyet tüntetett el. Rendkívül nagy gázsi mellett szerződtette ezt a bűvészt egy magánelőádás megtartására, amely a lord kastélyában, szűk környezetben ment végbe. A lordnak néhány intim barátja jelent meg az előadáson. A hölgy, akit az eltüntetés céljára kiválasztottak, a kissé öregedő főunnak egészen fiatal felesége veit. A hölgy a program szerint el is tűnt a bűvész pódiumáról. Egy kis ideig várták « vissza varázsolást, azonban a fiatal asszony csak nem alkart a teremben újból megjelenni. Végül a bűvész egy levelet nyújtott át a lordnak, amelyben az eltüntetett feleség azt Írja, hogy nem akarta kihasziíálhatatlanu 1 hagyni ezt a kedvező alkalmat, hogy végre visszanyerje a szabadságát. Ugyancsak titokzatos módon eltűnt a hölggyel a rendkívül értékes gyöngy-nyakék, amelyet önagysága emlék- képen vitt magával. A tanulság: ne kísértsd a bűvészeket. %
