Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)

1932-02-14 / 37. (2850.) szám

X9SS február 14, vasárnap. 'PRSCGAI-MAGtoR-HTRLAP Márciusban jelenik meg a sztovenszhói magyarság irodalmi folyóirata: a MAGYAR ÍRÁS „ Szloyens^ó, február 13. A jövő hónap etején uj iirodaJJmá folyóirat indul SzJoven-szikón, Magyar írás cimon. Mindazbk, akik az eddigi irodalmi lap ter­vek és vállalkozások legtöbbnyire szomorú sorsát riasztó mementóként könyvelték el, megnyugodhatnak: az uj vállalkozás finan­ciálisán teljesen biztos alapokon, kiépített bázison áll és ezrzel létföltétele hosszú időre biztosítva van. A Magyar írás mögött hatal­mas olvasó gárda sorakozik föl: a lap pél­dányszámú előreláthatólag kétezer körül fog mozogni. Ezzel a vállalkozás gazdasági alapja szi­lárdnak és biztosnak tekinthető, amit ed­dig egyetlen nagyobb folyóiratpróbálkozás se mondhatott el magáról. Ezen a szilárd és szolid bázison épül föl az uj irodalmi folyóirat, amelyről röviden aláb­biakban tájékoztathatjuk a közönséget: A Magyar írás havonta egyszer megjelenő irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat lesz. Szerkesztője Darkó István, a Kazinczy Szövetkezet irodalmi szerkesz­tője. A lap körül az egész magyar irodalmi élet reprezentánsain kívül tömörülitek a Szlo- venszkón élő legjobb nevű költők, írók és esszéisták, valamint a fiatalság irodalmárjai is, hogy a régóta nélkülözött hatalmas és ní­vós irodalmi folyóirat hiányán vállvetve se­gítsenek. A Magyar írás egy-egy száma 80 oldal ter­jedelemben fog megjelenni. Ta r bálim a: szép írod a 1 mi ci kkek, növel iák, ta­mil, mán yok, versek, stb.-n kívül egy neves szlovenszkói magyar iró szenzációs regénye, gazdag szemlerovat, kritikai rovat, könyvis­mertetések. A Magyar írás állandóan a magyar iroda­lom keresztmetszetét akarja adni. A szer­ke sztőséget munkájában a Budapesten, Erdélyben és Jugoszláviá­ban felállítandó fiók szerkesztőségek fog­ják támogatni s friss Írod/,Imi anyaggal el­látni. A lap célja a magyar irodalom és kultúra ápolása és fejlesztése, különös tekintettel az itt élő magyar Íróik érdekeire. A lap előfizetése egy évre: 80 korona. — Egyes szám ára 8 korona. A lap évenként egy teljes regényt és egy kötetre való novelláit fog hasábjain leközölni a rendes folyóiratanyagon kiviül. A lap megindulásával különös örömben lesz részük a Kazinczy Szövetkezet könyvba­rátainak, akik a rendes évi tagsági dij fejé­ben a rendes tagiUetroény mellett az uj ha­talmas folyóiratot teljesen ingyen fogják megkapni, úgyhogy két könyv anyagát a folyóiratban kapják kézhez s ez esetben minden ráfizetés nél­kül teljesen díjtalanul megindul számukra a Magyar írás havi 80 oldalas folyóirat s ezenkívül megkapják az eddigi tagillet- ményt i,s, mégpedig négy könyvet külön köt­ve, két könyv anyagát a folyóiratban. Ez a hallatlan és szinte páratlan kedvez­mény azt jelenti, hogy az 1932-ik évre be­iratkozott Könyvbarát-tagok az évi 120, il­letve 150 korona tagsági dij fejében ezen­túl évi 160, illetve 190 korona értékű köny­vet s kiadványt fognak kapni. Vagy más szavakkal azt, hogy a Könyvbarátok Társaságának tagjai ezen­túl mintegy 500 oldal terjedelmű folyóirat- anyagot kapnak ajándékba, minden ráfize­tés nélkül. A folyóiratnak a Könyvbarátok szempontjá­ból az a nagy előnye is megvan, hogy ezen­túl havonta egy nívós és érdekes kiadványt kapnak kézhez a könyvköteteken kívül. A folyóirat széles publicitását pedig egy csa­pásra biztosította a Kazinczy Szövetkezetnek az az elismerésre méltó nobíliitása, hogy Prága, február 13. A pénzügyminisztérium uj tervei között, mint tegnap jelentettük, sze­repel az ujságbélyegek bevezetése is. Eddig ugyanis nyomtatvány.bélyegek voltak érvény­ben mindenféle nyomtatványokra, igy a na­pilapokra. Most ezen párszavas jelentésből arra lehet következtetni, hogy külön hirlap- bélyegeket akarnak bevezetni, ami természe­tesen az újság előállításának drágulását je­lenti. A légionárius Národni Osvobozeni e hírrel kapcsolatban a következőket írja: „A sajtó az állami közigazgatás fokozott érdek­lődésének örvendett, mingig, mert az utóbbi kontroll alatt akarta tartani. Eddig főleg a rendőrség volt az, amely nagy érdeklődést tanúsított a lapok iránt, még hogyha ez az érdeklődés és figyelem sokszor kiadásokat a Könyvbarát tagok részére sikerült anyagi ellenszolgáltatás nélkül biztosítania az uj folyóirat előfizetését. Bátram mondhatni, hogy ilyen szerencsés és biztos alapon induló irodalmi vállalkozásra a magyar irodalom történetében hosszú évtize­dek óta nem volt példa s igy természetes, hogy a megjelenést előkészítő munkálatok­nál a lap megindítói és szerkesztősége osz­tatlan rokonszenvre és lelkesedésre találnak úgy a közönség, mint az Írótársadalom so­raiban­A lap részletes programjának, első számá­nak, valamint pontos előfizetési feltételeinek ismertetésére még visszatérünk. Informá­ciókkal szívesen szolgál a lap szerkesztősége (Darkó István, Kassa, Fő-ucca, Lőcsei ház.) Az uj vállalkozás az erők koncentrálásá­nak jegyében indul s egyhangú a vélemény, hogy a magyar kul­túráiét egyik szerencsésen fundált, szükség- szerű és biztos bázisú folyóirata megoldja feladatait s ép ezért osztatlan lelkesedésre és támogatásra tarthat számot * A múlt évben megindult és azóta szüne­telő Uj Munka előfizetőit semminemű káro­sodás nem éni, amennyiben jelentett is. Az ujságkauoió annyit jelentett, hogy elitéltetés esetében a kaució részben vagy egészben az állam kasszájába került. Eddig a sajtó iránt csak a rendőrség érdek­lődött. Az utóbbi időben a sajtóügyekbe már a pézügyminisztérium is beavatkozik s a tar­tományok főszékhelyein az állami ügyészsé­gekhez a saját cenzorait is beültette. S most az ujságportó felemelésére is gondol. Ez érzékenyen érintené a komoly sajtót, amely lappéldányait az előfizetőknek posta utján küldi, ellenben nem érintené a bul­vársajtót, amely tisztán kolportázsra szorít­kozik, vagy pedig vasúti csomagokban szál­lítják. A fölemelt ujságportó, amely közvetlenül a sajtószabadságot is érinti, nem volna kultuT­A sajtó állást foglal a tervbevett hirlapbélyegek ellen Csak az előfizetőkre támaszkodó komoly lapok viselnék az uj terhet, a kolportásbó! élő bulvársajtó nem Téli gyógykura PodSbrady-ban leszállított pausál áron. 21 napi tartózkodás 1.100 Ke 28 „ * 1.400 Ke a Téli fürdő épületében való elhe­lyezéssel. Az árakban napi négy­szeri étkezés, lakás központi fűtéssel ellátott szobákban valamint agyógy- kurák foglaltatnak benn. Részletes információval póstafordul tával szolgál: fteditelstrí lázní a zrídel v Podébradech. a régi lap technikai megállapodást köt a Magyar írással s a régi előfizetők előfize­tésük hátralévő tartamára az uj lapot kap­ják, amely ugyanazt az Irodalmi koncentrálást és kritikai szőtteméi kívánja biztosabb báziso­kon megvalósítani, mint amit a régi lap meg­kísérelt cselekedet, mert ismeretes, hogy a mai vál­ságban az újságok gyakran az irodalmat is pótolják és igen gyakran a falusi ember kul­turális életének egyedüli tényezőiként szol­gálnak. Az újság, amelyet ma is előállítási áron alul értékesítenek, sajátjából nem fe­dezhetné a fölemelt kiadásokat és kénytelen lenne a terhet az olvasókra áthárítani. A föl­emelt ujságportó sokkal több kárt, mint hasz­not hozna. A légionárius Národni Osvobozeni állás­pontját száz százalékban osztja valamennyi napilap. Miniszteri tanácskozások Prága, február 13. A gazdasági miniszte­rek tegnap folytatták a munkanélküliség elleni intézkedésekre vonatkozó tárgyalásai­kat. Megállapították azokat az irányelveket, amelyek alapján a munkanélküli-segély ki­osztása történni fog. Továbbá a devizaintéz­kedések kiegészítéséről is tárgyaltak. CHOPIN Eeller Imre a szlovenszkói irodalomnak, speciálisan pedig a kritikai irodalomnak egyik legnagyobb erőssége a napokban adta ki Chopin életéről és művészetéről irt könyvét, amely időálló, komoly értékkel gvarapitotta a különben meglehetősen szegény szlovenszkói zeneesztétikai irodal­mat. Keller Imrét nem kell ebből az alka­lomból külön bemutatnunk a Prágai Ma­gyar Hírlap olvasóközönségének. Teljes fegyverzettel állt őrhelyén, átharcolt tíz nehé? esztendőt a szlovenszkói magyar irodalom értékeinek felfedezése, nép­szerűsítése és konzerválása jegyében. De még a legádázaV irodalmi csaták idején is gyengéden ápolt lelkében egy ifjúkori álmot; megírni kedvenc zeneköltőjének, Chopinnek életét, szerelmét, szenvedéseit, s a „zong«ra csodálatos poétájának*4 mű­vészetét. A huszéve sarkaló tervet most megvalósította. Lelkes örömmel regisztrál­juk a magyar zeneesztétikai irodalomnak egy uj, jelentős értékkel történt gyarapo­dását. A kitűnő, élvezetesen megirt könyv egyik fejezetéi közöljük itt mutatvány­képpen: < Született, szeretett és szentté szenvedett E néhány szó magában rejti Chopin egész éle­tét, egész lelkét, egész előadó és alkotó, kisugárzó és teremtő művészetét, E néhány szó a szívbe markoló, mélabus dalla­moknak, a lágyan omló melódiáknak, a zongorán eldalolt szerelmes áriáknak kellemesen izgató hosszú sorát idézi fel emlékezetünkben. Mert Chopin mindent adó, mindent kívánó sze- ssteíre, lágy cirógatásra, puha ölelésre született. Ez a szeretet határozta meg. vájta ki élete útját, célját, tartalmát, becsét, értékét és hosszát. Ebből e szeretetből buggyant elő minden alkotása, me­lyeket könnyből és mosolyból, akarásból és ellá- gyulásból, napfényes rajongásból és holdsugaras ábrándozásból, szerelmes túr’ókolásból és beteg I testének szánalmas hörgéséből szőtt-font össze. Életének színét, mondanivalóinak hongját min­denkor szive mélyéből ásta ki. Nem törődött avval, hogy az igy kiásott színhez, napíényretört hanghoz odatapadt szive meleg vére, lelkének minden epekedése, kínzó vágya, őrjítő fájdalma, fiatalos elszánáea, emésztő láza, soka nem csittuló szenvedélye, kijózanodni nem tudó megmámorosodása é6 halálos kapaszkodása az élet után! Igen: Chopin élni akart! Szeretve és szerettetve! Ájult rettegessél félt a megsemmisüléstől, de a megsemmisülésnél is jobban remegett a derütlen szomoruságu szeretetlenségtől. S rövid földi léte meg nem szűnő küzdelemben, állandó harcban telt el az életért és az életet le­helő szerelemért. De ez a szerelem nem volt Chopinnél az érzéki­ség tobzódó túltengése, a férfiember erőszakos birnivágyása, mellyel a nőt egészen, fentartás nélkül magáévá kívánta tenni, pusztán azért, hogy ezzel a nőt a g> ayörök kiapadhatatlan forrásává emelje. Nem! Chopin szerelme valami légies, tüneményes, elvont, zokogó, édes bánatokba omló, meghitt per­cek misztikumában széteső, telve édes keserűség­gel, 6zelid vadsággal, letomipitott kitörésekkel, melyek alázatos önmegtagadásban olvadtak fel benne. Huneker James szerint mintha Flaubert egyene­sen Chopinre szabta volna ama követelését, melyet fiatal írókhoz és költőkhöz intézett, hogy éljenek aszkétikus életet, hogy ezáltal minden szenvedé­lyük a művészetükben nyerjen kielégülést. Ilyen aszkéta volt Chopin, aki tényleg minden szenvedé­lyét és szenvedését, minden u'jongő örömét és indulatos feljajdulását, minden pihegő vágyát és szárazajku epekedését, minden mámoros kielégü­lését és újabb erővel való megújulását művészeté­ben, zenéjében örökítette meg. Ez a minden földiséget megtagadó, minden testi­ségen felülszálló aszkéta szerelem nemcsak mű­vészetét táplálta, tette bensővé, igazzá és meleggé, hanem gyönge egészségét is odakötötte az élet karéjához. És amikor durva kezek ezeket az élet karójához kötő szálakat brutálisan elvágták, Cho­pin egyszerre úgy érezte magák mint a bajvívó, akinek kezéből kiverték önvédő fegyverét ésj kénytelen tág mellét a biztosan halálos csapásnak kitárni. Így pusztult el Chopin. De müveit sem a rozsdáéitó idő. sem a meg-' változott izlés, sem a merész szélsőségeket reali-J ! zálni akaró uj esztétika n^m pusztította el. Mert mindenkor akadtak és akadnak epekedő szerelme- ' sek, akikben a szerelem dallá és imádsággá ma­gasztosul, akik a szerelemben a testiségen felül a magasztosai, a fenségeset, a fényeset, az eszmé­nyit keresik, kívánják, akarják és találják meg. De még azok is, akik a szerelmet, csak mint az egyik életösztön kielégülési formáját fogják fel és magyarázzák, azok lelkén is bárányfelhőként fut­nak át a fehérségek, a tisztaságok, a szépségek után való vágyak, melyeknek ünnepi vallomásai Chopin alkotásai. Ezért mondhatta Wilde Oszkár: — Amidőn Chopint játszom, mindig úgy érzem, hogy bűnöket siratok el, amiket soha el nem kö­vettem, tragédiákat gyászolok, amikhez semmi 1 közöm. A szerelemnek soha el nem követett bűnei re- zegnek Chopin hangjaiban és kínosan keserves tragédiák játszódnak le melódiáiban, amelyben ő a passzív, a szenvedő hős szerepét játszotta. Szinte egyedül áll a zeneirodalomban. A magyar költők közül a szenvedély beteges finomságaiban, világfájdalmas, törékeny érzéseiben Ányos Pál simul szorosan hozzá. A szerelem őszinte m egének lésében, hatalmas, lángoló lobo- gásában Petőfi Sándor tart vele legközelebbi ro­konságot. De nemcsak a szerelem mélységes átérzésében és örökös állításában egyenlők Petőfi és Chopin, hanem a hazaimádásban is. Petőfi a pusztulásra Ítélt, elveszésre kárhozta­tott, zsarnokok keze által halálrahurcolt hazája felett érzett remegő fájdalmait mennydörögte bele strófáiba. Chopin a mi • ^pusztult, elvesztett, a zsarnokok keze által megfojtott hazáját a kereszt- refeszités összrz pokoli kínjaival siratta meg melódiáiban. A két szellemóriás között egyébként más hason­lóságok is kimutathatók. Mindkettő felfokozott érzéssC ragaszkodott a családhoz. Különösen édes anyjuk előtt hajoltak meg mély alázattal, hódoló tisztelettel és lázas hevülettel. Mindkettő felvillanó szemmel szívta magába a természet szépségeit, pihenő nyugalmát és rom­boló viharját. Egyik a hang buja színeinek felra­kásával, másik a szavak pompának festői erejé­vel igyekezett visszaadni, elénk vetíteni a terme­sze iszül te benyomásokat és hangulatokat. Mindkettő népének hamisítatlan, szinte azt le­het mondani: naiv gyermeke, nemzetének leg- remekebb fia, fajának óriássá nőtt képviselőije és legteljesebb kifejezője. Mindkettő agya legkisebb sejtjéig, legutolsó idegének megrezzenéséig len­gyel, illetőleg magyar. Mindkettő ebbe a lengyel, illetőleg a magyar hunv^^a bocsátotta le köl­tészetének gyökerét és Chopin a lengyel zene hullámaival elárasztotta az egész bámuló emberi­séget, Petőfi pedig a magyar szellem, a magyar géniusz kincseit szórta szét sízéles e világon. És ez szavakban és szavakkal alig lemérhető és fel­becsülhetetlen eredmény volt. Mert a müveit Nyu­gat Magyarországra és Lengyelországra úgy tekin­tett, mint az érdekes exotikumok gyűjtőhelyére, ahol a barbár primitívség és a fejletlen gyermek- létek műveletlen vadságai grasszálnak. — Azt tartották és hirdették e két népről, hogy az álta­lános európai kultúra szempontjából é6 érdekében nemcsak feleslegesek, hanem egyenesen károsak, igy fenmaradásukat semmi sem igazolja. Lengyel- országot akkor már felosztotok egymás között, Magyarországot pedig a nagy németség készült véglegesen elnyelni. És Chopin és Petőfi élő cáfo­latai lettek ennek az elméletnek, ezeknek a tö­rekvéseknek. Bebizonyították, hogy mindkét nép tud lengyel-európai és magyar-európai lenni. Tehát nemcsak kulturképesek, hanem az általános nagy kulturvilágban óriásokat mérő értékoszlopokká is tudnak válni. És aki idegent ez a két költő őszintesége, nyíltsága és zsenialitása nem rendi tett meg 1 legmélyéig, az arról tesz bizonyságot, hogy vagy süket, vak, érzéketlen fabáb vagy el­fogultan rosszhiszemű. \z a nép pedig, mely két ilyen szellemóriást tud magából kitermelni, az a két nép nem ítélhető el pusztulásra, halálra, mert éle takarásáról, életerejéről füllel hallható, szem­mel látható jelet adott magáról. Ezt köszönhette a lengyel nép Chopinnak. Ezt köszönhette a magyar nemzet Petőfinek! És mert mindketten a szeizmográf tulfinomult érzékenységével fogta fel a világ lelkének legpará­nyibb megrezdülését is, ezért lehettek nemcsak né­püknek, hanem koruknak is megtestesítői. Cho­pin a pozőrös, a parfümös. a külsőségekre nagy súlyt vető. érzelmesen lihegő, romantikusan hevülő Európának lett zenei kifejezője, mig Petőfi a for­rongó. a forradalmi, n demokratikus eszmékért élő­haló Európa feszültségét vezette le és örökítette meg nagyivü költeményeiben. Mindkettő « maga összehasonlíthatatlan emberi 7 —gat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents