Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)

1932-02-14 / 37. (2850.) szám

^IÍ»:GAI-MAGfotfl-FflKLAR

Minden család háztulajdonos lehetne, ha...

sági és pszichológiai paradoxon és az em- bermilliők nem verejtékeznének építő munkában évtizedekig, amíg félrerakták azt a 400 milliárd dollárt, amelyet azért dobnak bele egy világháborúba, hogy tizenegy millió halott árán és 400 milliárd dollár veszIrta: Neubauer Pál

...ha a világháború költségeit arra fordították volna, hogy minden embernek, a hősi halottakat beleszámít ve, háza legyen. Erre a traglkómikue számtani műveletre mai látott rá Geníben a leszerelési konferencián egy humoros szónok, aki bár precíz számadatokkal hozakodott elő, percig sem gondolta, hogy a leszerelési konferenciának ellenérvekkel állig felfegyverzett karát any- nyira le tudja szerelni, hogy a Krupp, Vik- kert, Schneider-Creusot-féle osztalék- és tantiémkimutatás helyébe ezt a naiv számtani műveletet iktassák. Hoover becslése szerint ugyanis a világháború kerek 400 milliárd dollárt emésztett fel és erre egy angol statisztikus, aki beállt etikusnak, kimutatta, hogy Angliában, Kanadában, az Egyesült Államokban, Német-, Francia-, Oroszországban és Belgiumban minden család kaphatna ebből az elosztott summából egy 4000 dollár értékű házat. Azonkívül ugyanezen országokban minden 9000 lakosú város alapíthatna egy 5 millió dollár értékű könyvtárat, egy 5 millió értékű kórházit és egy 10 millió dollár értékű egyetemet. A maradékösszeg kamataiból mindezen intézetek alkalmazottai, összesen 250 ezer ember, évi 1000 dolláros fizetést kaphatna,

így szól ez a bolondul tragikómikus statisztika a mai „békevilágban“, amikor mindezek helyett évi 4 milliárd dollárt költ a világ a fegyverkezésre. Ha ezt az összege] 5 százalékkal gyümölcsöztetnék — egy húszadból fenn lehetne tartani a Népszövetséget, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatali, a Hágai Bíróságot... Mindez, sajnos, a feltételes móddal folytatott játék, amely arra sem jó, hogy a Nagy Tanács urai emésztés közben mosolyogjanak rajta. Nem mulattatja őket. Nekik mondja ezt a bolond angol statisztikus? Vieux jeu — botrányosan régi játék. Ezt már Ábel is ajánlotta akkoriban Káinnak, mondyán: Elég nagy a világ, ket- ten vagyunk hozzá, megférünk. Kettőnknek telik áldozatfoemutatásra és ha jól meggondoljuk a dolgot, saját barlangja lehet mindegyikünknek: lehetünk háztulajdonosok,

ha...

Már Kain és Ábel idején is nagyon járta a feltételes mód és a „iha“ szócska okozta Ábel halálát. Ha ugyanis nem lettek volna ketten a földön, akkor egyikük háztulajdonos lehetett volna. Ellenben ketten voltak: két fej, két test. így persze érthető, hogy nem sikerült Kain és Ábel Pán-Európája. Ezen a ponton mélyül el a tragikómikum a világtörténés legmélyebb, legdöbbenetesebb pszichológiai (nem, mint gondolják: gazdasági) problémájává. Mert az, hogy békéről, megértésről és megtérésről Kain és Ábel óta másként, mint feltételes módban, álomkórosan gügyögő gyerekes vágyakozással beszél az emberiség (mint a mesében: Ha egyszer király lehetnék! — Vagy: Ha volna dénárom ezernyi!), apodiiktikusan megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy mennyire fantasztikusan mélységes, minden „Ne ölj!“ dacára a gyilkolás, a háború, nem az emberi természetben, hanem a természet ember telein cégében. íme egy paradox kifejezés, amelyből kiderül, hogy az igazság (a | természeti tön-én vek szemüvegén át szemlélve) igenis paradox és hogy a paradoxon jelenti az endoxont, ami pedig egyszerűen az „igazság1* * ismeretelméleti kifejezője. Nem fontos, hogy abból az összegből, amibe a világháború került, mindenki háztulajdonos lehetne, hanem az, hogy ehelyett valóban Kain és Ábel óta háborúra költik a pénzzé komprimált világerőket azok, akik — — háztulajdonosok szeretnének lenni,

ahelyett, hogy gyilkolnák egymást. Tizenegy millió halott volt a világháborúban — ezektől a házkövetelőktől, kellemetlen szin- tén-élni-akaróktól „megszabadította** az emberiséget a háború: közös házuk a föld,

amely nem kerül semmibe, nem tőke- és kamatveszteség. Tizenegy millió halottat invesztált az emberiség a földbe, hogy még egy darabig ne kerüljön pontos földosztásra sor. Ez rendben lett volna, ha ez a pozitívnak elgondolt, de lényegében negatív beruházás nem rántott volna magával 400 milliárd dollárt, egy tőkét, amelynek elhelyezési lehetőségeiről az a bolond angol slaü-ztikus érdekesen elmélkedik.

Ha------— De nem igy kell, nem igy

sza

bad kezdeni a mondatot: a feltételes módot feltétlen el kell honunk, mert a természet törvényt ismert csak, embertelen törvényt, ha úgy tetszik, amely legemberte- lenebbül (íme a paradoxon) az emberben jut kifejezésre. Az emberiség háztulajdonosi álmát azért nem tudja megvalósítani, mert a természet nem álmodik —: a természet háború. Mért ha volna rá eset, hogy az ember a maga emberiesnek kikiáltott etikájával az embertelennek kikiáltott természet fölé tudna kerekedni, megszűnne a gazdateséggel elérjék, hogy — ne legyen mindenki háztulajdonos Angliában., Amerikában és Európában, a kontinensen. Ha ugyanis mindenki háztulajdonos lenne... Mi történne akkor? Micsoda katasztrófa lenne ez a megelégedett béke? Nem tudjuk; ilyen béke még Kain és Ábel óta nem volt, A természet nem akarta, hogy legyen. Aki kiváncsi a kérdésre adandó válaszra, kérdezze meg a természetet. Vagy Krupp és Schneider- Creuzot urakat, ők hivatottak válaszadásra, mert ők ismerik legjobban a természetet. Legalább is az emberi természetet.

Tizenöt Miss — tizenöt interjú

A Prágai Magyar Hírlap számára

irta: HUNGARICUS V1ATOR

Nizza, február.

Vasárnap délelőtt. A Promenade des Angiais hemzseg a sétálók tömegétől. A Negreeco előtt pedig állandó embercsoport. Lesik a misseket. Pedig hiába lesik. Délig egy se bújik elő az ágyból. A gáladiner után hajnalig táncoltak, s délután ismét mutogatják őket. Elvégre pihenni is kell, különben úgy néznek majd ki, mint a nyúzott macskák, pedig holnap még Juans-les Pineben lesz ebéd, kedden két napra Cannesbe kell menniük, ott is ebédek és bál a tiszteletükre, s pénteken már itt a választás. Fölösleges, hogy igy agyongyötrik őket, s csalódik, aki azt hiszi, hogy ez a sok komédia, mutogatás nagy boldogságot jelent számukra. Mindig fáradtak szegények, s akkor vau jó napjuk, ha sehova se kell meuniök, pihanhétnek, levelet írhatnak, az összebarátkczottak egy-egy szállodai szobában összebújva otthoni dolgaikról, apró-cseprő fürtjeikről fecseghetnek, vagy boltozni mehetnek, csomó haszonta- lanságot vásárolhatnak, a hazai barátnőknek (— Hadd pukkadjanak!) anzixot küldhetnek.

— Higyje el — mondta bánatosan az egyik Mise-mama —, ha én ezt tudom, dehogy is engedem a leányomat, nem mind arany ám, ami fénylik, ára van ennek a csalfa dicsőségnek. Alig várom, hogy ismét otthon lehessünk.

Ne sírjatok, otthon maradt leányok, nem fenékig tejfel, a koronáknak tövise is van.

*

Féltizenkettőre Lampelékkal van randevúm. Tizenegykor azonban már a Negresoóban vagyok, Angélával is beszélnem kell... ő ma ott igen fontos személy, — királynők fotográfusé. Körül is hizelgik a kis macskák.

A hallban feltűnő szépségű, magas, karcsú leány beszél a portással — németül.

Elegáns utlnihában van. Tipikus szépségki- ráiynői megjelenés. Nem emlékszem, hogy tegnap ott lett volna a diner-n. Pedig hallom, amint a portás jelenti neki, hogy egy órakor lesz a dejeuner, s a Missek részére a nagyteremben foglaltak asztalt.

— Bocsánat — szólítom meg minden géné nélkül —, a tegnapi estét együtt töltöttem a missekkel, s úgy emlékszem, őnagysága nem volt közöttük, — s bemutatkozom.

— Nem is lehettem, mert csak e percben érkeztünk Párásból. Én vagyok Miss Germánja, egy kis tévedés, illetve miss-osere történt, tég- napelőtt tudtam csak meg, hogy én vagyok az idei jogosult, két nap óta vonaton ülök. Hallom, délutánra is tűztek programot, mikor jutok ágyba, fogalmam sincs.

— Most viszik szobánkba csomagjainkat, kísérjen föl, kérem, addig is beszélgethetünk, fönt kipakkolom fényképeimet, kiválasztja majd, amelyik tetszik.

Tizenhétéves, de olyan 'biztos, öntudatos föl- lépésű, aminő csak egy német leány lehet. Berlini. Művészpályára készük Szinte ott látom már a mozivásznon. Gyönyörű képet szignál, hozott magával néhány tucatot, német okosságra, vall ez is, ezépségkirálynőknek minden fegyverrel el kell látva lenniük.

— Egy lelket sem ismerek... milyenek a leányok? — kérdi búcsúzáé közben.

— Melegen ajánlom, csatlakozzék a kis Mise Hongricihoz, németül jól beszél, meg vagyok győződve, hogy megbarátkoznak.

A 446-os számú lakosztály a, Lampeléké. Pont fél tizenkettő, — kopogtatok.

— Egy percnyi türelmet kérek, — szól ki az előszobából egy haug, a mama hangja. — Most lettünk csak készen, a szobát hozom egy kissé rendbe.

Közben táviratot hoznak a 445-ösnek, csinos borzas fej kukucskál ki az ajtón.

— Miss Peru? — kérdi a küldönc.

— Jó reggelt, Miss Peru — köszöntőm én is —, 'ha van percnyi ideje, meginterjuholhatom akár rögtön in. *

— Szívesen — válaszolja nevetve —, de csak igy, az aj tó nyíláson keresztül. Még nem vagyok töi’letteben, s amint, sajnos, láthatta, fésületlen is.

— Ti zenkilencéves és igen boldog vagyok, hogy honfitársaim engem találtak méltónak a Miss Peru címre.

—No, no, ne oly sablonszerűén, Miss Peru. Másra volnék kiváncsi, hogy került Peruból ide? ... tudtommal csak európaiak vethetnek részt a szépségversenyben.

— Peruban születtem, de 12 éves korom óta Párisban élünk. Otthon mégsem kaphattam volna olyan nevelést, mint itt. Főleg nyelvtudásra vágytam, imádom az utazást, érdekes embereket. Miss Perunak a Párisban lakó perui megtelepedettek választottak. Amint hallja, a franciát elég jól bírom, angolul és spanyolul már otthon beszéltem, még németül, no és — kacérkodik a kis perui hamis — esetleg magyarul is megtanulhatnék.

— Gyönyörű volt a tegnapi gáladiner, de miért, hagytak minket az asztalnál magunkban ülni? Már csak mulatságosabb lett volna, ha néhány fiatalembert is közénk ültetnek. Úgy nézhettünk ki, mint egy afféle vidékvárosi ieánypenzionát.

— Kérjük befáradni, — szól át a 446-osból egy hang.

Peru szépétől sietve búcsúzom, máris a Lam- pel mamával állok szemközt.

— Bocsánat, hogy megvárakoztattuk, szegény kisleányom agyon van hülve, amikor csak lehet, ágyban tartom, tudja, túlsók a strapa, nem vagyunk mi az ilyen hecces élethez szokva, s nem is okozhat a leányoknak örömet, mert mindig fáradtak s ennélfogva az az érzésük, hogy nem elég frissek, — pedig az volna a fő, hogy természetes vidámságukban lássák őket, s arcuk üdeségét ne szántsa fáradt vonás. Féltem az egészségét, ez az egyetlen gyermekünk van, gonddal, szeretettel neveltük, férjem, hál* Istennek, jó pozíciójú orvos, nem szorultunk rá, hogy leányom maga keresse kenyerét, s ez a mostani rászakadt dicsőség ilyen zaklatott élettel egybekötött művészi pályára csábítsa, legjobb szeretném, ha mindez ünnepségek lezajlása után nyugodtan haza mennénk, s tovább élnénk a mi megszokott, kedves családi életünket.

— Nem, mama — szól közbe Moss Hungária —, én magam akarom megkeresni kenyerem, máris kaptam két szerződési ajánlatot. Azért akarok sok pénzt keresni, hogy ahhoz mehessek feleségül, akit szeretek, még ha szegény is,

— de ő is csak engem 6zeret.

— Lássa, kérem, ilyenek, a mai leányok, önállóság, függetlenség a legfőbb vágyuk, én persze még más világban növekedtem, a nóg- rádmegyei Szécsényből származom, más a gondolkozásom, életfölfogásmn, ám adja Isten, hogy leányom — s elvégre ez a fő — megtalálja azt a boldogságot, amit anyai szivem kíván.

— Hogy tetszett Páris?

— őszintén megvallva — válaszolja. Lampel Ica —, kissé csalódtam, többet vártam, igaz, hogy csak futólag láthattuk a várost, a szép Claridgeben laktunk, ide-oda vittek, alig t>í- henhettünk, Páris óta is folyton utazunk, öt helyen kiszálltunk, — Greiiobleban gyönyörűen fogadtak bennünket, Monsieur Waleffe végtelen figyelmes hozzám, az ebédeknél mindig maga mellé ültet, kitüntet, ahol csak lehet,

— csak meg ne hűltem volna, — azt hiszem, ezek a hirtelen légváltozások ártottak, — Beuil'ben bólabdáztnnk, s néhány óra múlva már a meleg tengerparton voltunk. Juans les Pineba nem is megyek holnap. Egész nap pihenni fogok.

— Megmutassam a ruháimat? Csodaszépen staflroztak ki Pesten. Ebben a virágos Fieeher- mhálban veszek részt, a pénteki választáson.

1932 február 14, vasárnap.

Köhög ?

Nem létezik jobb és kellemesebb szer ellene, mint „Marsmaláta"!

•) ,,Marsmaláta“ csak eredeti csomagolásban kapható. Utánzatot ne fogadjon élt

Bár tudom, hogy nincs sok esélyem, aligha fognak másodszor is magyar leányt választani, a zászló becsületéért állnom kell a harcot, — s éppen azért vigyáznom kell az egészségemre is. Jó lesz ez a ruha a mai dejeuner-re? Tegnap nagyon jól mulattam a Palais de la Mediterra- mée bálján, rengeteget táncoltam, talán azért is rekedtem ma be.

— Kedves a ma jött német leány? Örülök neki, legalább lesz kivel beszélgetnem, a dán leányon kívül alig beszél valamelyik németül, s a francia mégis egy kissé nehezen megy.

Miss Francét, Lyne de Souza kisasszonyt látogatom még meg.

Föltűnő szép leány ő is.

Tizenhétéves, magas, vékony, fekete, kék- szemü, — kissé erősen festett, — de ezt égjük a másiktól tanulja, — otthonról frissen, egyszerűen érkeztek, — azt képzelik, hogy ostoba kis übáknak fogják tartani, ha ki nem pingá-1- ják arcukat, nem borotválják szemöldöküket, nem festik pirosra körmüket.

Pedig tévednek. A nemzetközi jurynek minden európai hájjal megkent szavazóbirái nem kaviárt, ananászt keresnek, Párisban találhatnak ilyet eleget, — egyszerű, természetes báj után kutatnak, Simon Böskének is ez volt a legfőbb fegyvere, Waleffe mondta akkortájt:

— Mint a megtestesült Szüzesség — úgy hatott ránk, — s ez szerezte meg részére a diadalt.

Miss Francé is bájos, üde, egyszerű gyerek.

— Dehogy is akarok moziszinésznő lenni, — megmondom önnek, fé’lig-meddig menyaez- szony vagyok, de nem nyilvánosan még, — s boldogan csillog ártatlan ibolyaszeme.

— Elfogad tőlem emlékbe egy képet?

*

Egy órakor a Negresco tengerre nyíló ebédlőjében reggelizik az egész társaság.

Feketekávé után Miss Hungáriát Miss Gcr- mánia asztalához kísérem, bemutatom egymásnak őket.

Slágra a legjobb barátnők lettek. Azóta is hűen összetartanak, együtt látom őket mindenütt.

Reggeli után folytatom.

Miss Dánia leit Miss Európa

Nizza, február 13. (A P. M. H. eredeti távirati jelentése.) Amint előrelátható volt, a tegnap nagy érdeklődés mellett lefolyt európai szépségkirálynőválasztáson Dánia szépségkirálynőjét választották meg Miss Európa 1932-nek.

— Egyed Aladár Szegeden egyházi lapot indított. Egyed Aladár, volt sajógömöri evangélikus lelkész, a magyar nemzeti párt egykori országos kuliurreferense — mint ismeretes — októberben elfogadta a szegedi evangélikus egyház meghíváséit s a szegedi evangélikusok lelkésze lett. Egyed Aladár az őt jellemző agilitással látott hozzá uj munkakörének ellátásához, aminek beszédes jele az, hogy legutóbb Szegedi Evangélikusok Lapja címen folyóiratét indított, melynek ő a szerkesztője és kiadója s 10 .oldal terjedelemben minden hónap 3-án jelenik meg. A lap, melyet az egyház minden tagja ingyen kap, eleven tükre a szegedi evangélikus kulturélet- nek és Egyed Aladár sokoldalúságának.

— Magyar kabaréelőadás Ligetfalun. Pozsonyból jelentik: A ligetfalusi SzMKE rendezésében az egy- házgellei mükedvelögárda február 14-én, vasárnap délután 3 órakor a Gammel-féle vendéglőben ka- baréelőadástrendez. Színre kerülnek: Majd a jegenye, Végeladás, Békekonferencia, Házasság és Az asztal alatt oimü vidám jelenetek. Közreműködnek: Németh Nándor, Sóoky Mariska, Németh Mariska. Sóoky Emília, Nagy Dezső, Németh Dezső, Riedl Ferenc, Sidó Erzsi, Mészáros Viktor, Lirnpár László, Süly Anna, Horváth Géza, Miklós Böske, Riedl Sándor, Érsek János, Sóoky Ágnes, Horváth Béiá- né, Sárik János és Brunzvik Mihály. Jegyek az előadás előtt, a pénztárnál válthatók 7, 5 és 3 koronás árban.

— Pöstyén gondoskodik a középosztályról. Pös- tyénből jelentik: A nem biztoeitott- középosztály részére Pöstyén-fürdő háromhetes átalánykuráket, már 1680 koronától vezetett be Azon orsázgbeliek. ahol a valuta esett, a gyögydij kivetésénél és az orvosi honoráriumnál a valuta csökkenésének megfelelő kedvezményt élveznek.

— Pár ti r o d a-á tli e>ly e lé s. A magyar nemzeti párt érsekujvári titkárságának irodáját áthelyezték a Fő-térre. A párttitkárság uj cime: Érsekújvár, Fő-tér, Farkas-palota,

földszint. r

6