Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)
1932-02-14 / 37. (2850.) szám
<PI«CA!-A\Aota®í-HTRLAP 1932 íobruár 14, vasárnap. A SÁRGA TÁVCSÖVÖN Irta: HEGEDŰS LÓRÁNT te vagy az álom, te vagy a valóság, te laíkol A sárga, nagy távcső, melyről ez a tündérmesém szól, maga nem mese: ott áll a maga szét terpesztett három lábán, kihúzható fényes valóságában Fleissig Sándor barátem- n>ak, a budapesti tőzsde elnökének kertijében. Mert övé a svábhegyi Jókai-vilia világraszóló kilátásával, bólogató hársfáival (melyek már annyit nőttek, hogy belém ágasodnak az 'irodalomtörténetbe) és szőlőlamkás oldalaival. Meg is van ott emberül becsülve minden emlék: emléktábla a ház falán, szobor az udvaron s dombormű-arcmás a lugas fölött, hol egyszer a szilvás kezdődött. Ezen a sárga távcsöven láttam előiször a világot: nemcsak Pestet, a Dunát, Csepelt és a különösen ker- getőző, egymást felfaló felhőket, hanem ezen mutatkozott be nekem a földöntúli világ is: a fejűt csillagai, a hold és a Mars kiégett tűzhányói s a Szaturnusz, amint karikagyűrűkben úszik. De a nagy Mesélő sárga távcsövének volt még egy nagyobb s engem minden más látványosságnál jobban osábitó csudáin tossága is: ha megfordítva néztem bele, a szélesebb üvegje felőli, akkor kicsinyítve láttam a világot. Ha gyermeki fejemmel egyedül hagytak a kertben,, mindig a teleszkóp szélesebb felét húztam le, hogy k,i- Gsinyitett, összetolt világot lássak. Az volt az igazi mese, amikor veranda, hársfák, a ró-: zsákért szines üveggolyói lent s a csillagok ott fent, mind egymásba szaladtak. A sárga távcsőnek ez a megkácsinyitett világa volt az én igazi rejtelmem. Az ma is. Mert az Élet, mialatt Leéltem, megkicsinyitette, egymásba tolla és megfordította nekem az egész Világot. Minden valóságból szines, üvegre vetített buborék lett, mint akkor, amikor Jókai sárga távcsöve volt először a szememen. S ha most visszanézek több mint félszázad távlatából, megint üveglencsére lehelt imbolygó buboréknak látok mindent. Mindent. Mind a két világot: az „Én“-t s az Életet. Mindkettejüket szivárványos szin-kéve öleli körül. Ez a megtört szivárvány volt a lelkem. Vagy a világ lelke, mely bennem lakik s a külső Természetben is lakik, míg megtalálják egymást. Az én lelkem, vagy a Világ lelke? Melyik? Melyik az igazság, melyik kettőtök közül az örökkévaló s el nem múlható? Melyik? Ne kérdezd, — 'Sohasem Fogod megtudni. Te mindig csak vetített szivárványt fogsz látni és semmi mást. Azért vagy ember. Nincs tovább! Nézz csak bele a megfordított távcsőbe: a bűvös lencse párás felületén mennyi piros, zöld, sárga, kék, szürkébe hajló, meg rózsába játszó buborék látszik. Mindegyikbeu egy kép. Olyan, mintha üvegbe fújt szenteknek lenne glóriája. Egymásra vannak csodálatosan ve fit,ve. Nem is tudod őket különválasztani; seon egymástól, sem az üvegről, sem sugárzó, szimt-törő dicsfényüktől. Tudod mi ez a sok kép, mit csak a távcső lencséjén látsz, de kint hiába nyúlsz utánuk, ott nincsenek? Ez a Múlt; ők mind együtt a múlt. És tudod, mik a rájuk vetített sugárzó szivárványok? Elhiszed nekem, ha szemedbe-szivedbe mondom? Akkor lény erős és halld meg: a sugárzó szivárványok, mik képeid körül járnak s másutt nincsenek sehol, csak a te távcsöved megfordított üvegén: azok a remények, melyekből életed állott s melyek mind szertekápráztak. Ma már csak ott a Múlt lencséjén találod meg őket a Semmiben. Ezért nem mersz te a távcsőbe nézni! Most megtörtöm üvegjét; nézzed! A rejtelmes lencsén minden buborék egy szines reményed volt, — benne égett a képzelődésed, talán a szived is. A buborék nyoma mind ott van, csak a szivárvány tűnt el közöttük, azért nem mersz rájukismerni. A gyermek ma is az a gyermek, akit akkor láttál, — de a jövőjét letöröl te a Múlt. Szerelem ma is ott van., barátság nem változott, de magukba tüntették el azt a dicsfényt, amit akkor — akkor! a te szivárványos szemed varázsolt rájuk. Az Élet, igen, maga a nagy Élet, nem lett sem rosszabb, sem fakóbb, csak az az Északi Fény aludt ki mögötte, melyet magad képeztél, ő megmaradt, amilyen volt, hiába beszélsz, ő nem csalt meg téged, most is itt van rendületlenül s oly igaz, mint minden örökkévalóság; ami szertefoszlott, az a te délibábod. Ezért nem tudsz a világra ismerni, mikor a mesebeli távcső másik végére érve megint figyeled. Megint — mondom, mert egyszer már beléfigyeltél, amikor felnyitotta szemedet az Élet, hogy: nézz! Most a végén vagy s megint előtted a távcső, hogy: láss! Gyere csak közelebb, idéibib, idébb. Most nézz a léginélyre. A szivárvány minden karikájában má3 alak - más, s mindig ugyanaz — saját ambícióid, nagy-nagy figurák, miket magadból akartál formálni, egyszer ezt, máskor azt s mint légszeszláimpa csalóka, hunyorgó lángja, úgy hitegetett mindig más jövő. Mindez Te voltál, mert Te akartál lenni, egyik eloltotta a másikat s most mind eltűnt s maradtál magadnak. Homályos árnyékkép vagy párás üvegen, — a párák saját köny- nyeid, miket elsírni máir nem lesz időd. A szivárvány buborékait igy hívták: remény. Az Élet nem más, mint elpattant remény- képek megfordult sokasága. Amit a sárga távosövön látsz, az lidércfények rejtelmes tánca, mely körötted rajzott s végül oda ért el, honnét elindult: elfutott — beléd. Mert Senki sem. hiszi, hogy Edgár Waltace volt a mai kor legnagyobb írója. Sőt, olvasóinak nagy része csak némi rostéikedéssel vallotta be, hogy szeret Wallane-regényeket olvasni. De annál inkább olvasták és annál többen. Alighanem öt olvasták a legtöbben a világ összes írói közt, könyvel sok millió példányban forognak az egész világon és milliókat jövedelmeztek írójuknak, még több milliót kiadójuknak. Az irodalmi tömeggyáros nem tudott annyi regényt irni, hogy az olvasók tömegei mohón be ne falják. A Wal'laoe esetében azonban nem ez az érdekes. Olyan regényirók mindig voltak, akik kíméletlenül és céltudatosan kihasználták a közönség óriási tömegeinek primitív ösztöneit és ezzel nagy anyagi sikereket értek el. Sokkal érdekesebb az, hogy Edgár Wal'laoe volt a szó bizonyos értelmében a legmodernebb író. Nem abban az értelemben természetesen, ahogy ezt például Maróéi Proustra, Bemard Shawra mondjuk. Vagyis a modernség ná!a nem a tartalomnak a korral való rejtett, vagy nyílt kapcsolatait, vagy az írói formaalkotás valami uj módját jelenti. Sőt. Wallaee annyiban volt modern, hogy a.mai kor üzleti, vagy mondjuk termelési tendenciáját alkalmazta az Írásra. Racionálta az irodalmat. Mit csinál, mire törekszik ma minden gyáros? Minimális költséggel maximális kelendőségii árukat produkálni. Kikutatni a közönségnek azt az igényét, ami a legtöbb embernek, lehetőleg mindenkinek az igénye, gyártmányát ehhez az igényihez alkalmazni és úgy berendezkedni, hogy az ily módon készült gyártmányokból mennél nagyobb tömegeket tudjon óladul. Közben nem a minőségre fekteti a súlyt, hanem arra, hogy az ár olyan legyen, amelyet menüéi több ember meg kivül s te lakod bedüL A bűvös távcsőt öszr szetolhatod s akkor összetolod a Múltat, mely mindig van, mert bennünk lakozik. Azt ne hidd, hogy elfogynak szin-törte karikáid. ők mindig többen lesznek. Nagy képtár ez, melynek mindig uj ajtaja nyílik s mindén ajtónyitásra uj sorozat tárul ki a világból. S a te ismerőseid a másoké is, a te sorsod emiberamliliőknak sorsa. Mind lepke- fogóval szaladunk körül s elkergetjük — saját reményeinket. Azok azután mind száll- nak-iszállnak, mivel semitni el nem múlhat ezen a világon. Megmarad itt örökké minden: az anyag, az erő, a remény s a szivárvány- törte emberi lidérofény. Sem behatolni, seim kijutni nem tudsz a világból, mert öröktől örökké áll a nagy, bűvös távcső. Mese és valóság benne egy. Vég vagy és kezdet, — ahogy a távcsövet fordítod ... tud fizetni. Ezt csinálta például Ford és aránylag rövid idő-alatt megszerezte vele a mai világ legnagyobb vagyonát. Aki választékos, csak a kisebbség igényeinek és anyagi lehetőségeinek megfelelő árut gyárt,- az nem tud ekkora vagyont szerezni. Eszerint az elv szerint üzemesitette az irói munkát a most megboldogult Edgár Wallaee. Azzal kezdte, hogy gépi erőre rendezkedett be. írógépeket, diktál ón okát szerzett be, szerződtette a kapható legjobb gép- és gyorsírókat. Aztán körülnézett, miféle könyvek azok, amelyeket a közönség legnagyobb tömege legjobban szeret olvasni. Természetesen hamar rájött, hogy ezek nem a pezihológiai regények, nem a kor problémáival foglalkozó regények, nem a realisztikus regények, — egyáltalán uem olyan regények, amilyeneket Galsworthy, vagy Thomas Maim, vagy éppen James Joyce Írnak. Sőt éppen ezek a kerülendők. Ahogy az ügyes gyáros kutatja a konjunktúrát, úgy kutatta ki ő is azt az ízlést és színvonalat, amely a legtöbb embernek felel meg. Nem kellett sokáig kutatni; mindjárt megtapasztalhatta, hogy a bűnügyi vagy detektivregéuyek keltik a legnagyobb érdeklődést. Minden emberben, akár bevallja, akár tagadja, van valami vonzódás a bűn felé, egy társadalom ellenes ösztön, amelyet a kultúra, az erkölcsi nevelés, vagy a törvénytől való félelem féken tart ugyan, de valahol mégis kielégülést keres, ha egyebütt nem, hát a fantáziában. Egy nagy bűnügy hőse izgatóttább és általánosabb érdeklődést kelt, mint. egy nagy politikai cselekvés embere. Ha a tömegeket megszavaztatnék, hogy ki a mai világ legérdekesebb embere, bizonyára többen szavaznának Ai Caponera, mint Hindenburgra s legföljebb valamelyik mozisztár csinálhatna konkurenciát a híres gangsternek. Az ember, bocsánatot .kérek, még ma is csak szelídített vadállat. Úgy néz a szoliditést nem tűrő emberi vadállatra, mint Maupassant házi ludai, amelyek izgalomba jönnek, hevesen gágognak, vadul csapkodnak a szárnyaikkal, mikor egy vadíudcsapat röpül el fölöttük. Az újságok is jól tudják, hogy több példány kél el a lapból, ha valami izgalmas, nagy bűnesetről számolhatnak be részletes tudósításukban. Könnyű volt Wallaoenak rájönni, hogy ezt az ösztönt kiszolgálni a legnyereségesebb irodalmi üzlet. Ezt azonban mások is tudják. Bűnügyi és detektivregény tömérdek jelenik meg Angliában és Amerikában, köztük jók és mulatságosak is, anélkül, hogy szerzőik milliós üzleteket tudnának belőlük csinálni. Wallacenak tehát tovább kellett menni az üzem esi télben egy lépéssel. Mint Ford az autógyártásban kieszelt egy különleges üzemi technikát, amely, ha egyszer meg van állapítva, ki van dolgozva, ki van próbálva, akkor már szinte magától, automata módjára dolgozik. Ennek a technikának lehetőleg egyszerűnek kell lenni, minden komplikációtól mentesnek, mert a komplikáltság mindig azzal fenyeget, hogy gondolkodóba ejti azt az olvasót, aki legelsősorban nem akar gondolkodni. Ha ez a technika megvan, akkor már csak alkalmazni kell. A Wallace-regényeknek megvan a magul; szabályszerű technikája, amelyet könnyű fölismerni, mert mindig ugyanaz. Minden Wallace- regény ugyanazon az egy húron pendül. Ez külön előny az olvasó szempontjából. Épp úgy márkát jelent, mint a Ford-autó, amelynek minden példánya tökéletesen egyforma. Az ember mindig tudhatja, mit vesz. Aki detektiv- regényt olvas, az más igényt támaszt, mint aki másféle, úgynevezett irodalmi regényt olvas. Az utóbbinál megkívánja a gondolat, fantázia, alkotásmód bizonyos újságát, mig az előbbinél nem kell neki eredetiség, megszokott, 6zínte meghitt dolgot akar. Conan Doyle regényeit sem olvasták volna feleannyian sem, ha váltogatja benne a főalakot és karaktert és nem mindig Sherlock Holmes lett volna a hőse; akit már mindenki ismert és szeretett. A bonyodalomban egyikét mérsékelten uj motívum — ennyi eredetiség bőven elég a Wallace-regény- nek. A kifejlés mindig szóról-szóra ugyanaz. Csak egy fődolog van: a mindig azonos motívumokat úgy csoportosítani, hogy az olvasónak mennél többször elálljon a lélek ze te az izgalmas várakozástól. Kevés invenció, kevés fantázia keli ehhez, csak bizonyos meseszövési sablon ügye6 betartása. Életismeretből, pszihológiából nem kell semmi, már ami az alakok és helyzetek rajzát illeti. Nagyon is keli azonban a közönség pszihoíó- giájának az ösztönszerü ismerete. Soha neon szabad megfeledkezni, hogy a közönség tömege nem élettanulságot, világfölfogást, vagy tudóinkén, mit kíván a regénytől, hanem kedve szerint való mesét. A minden emberben bennema- radt gyermek eszével olvas, aki kinőtt ugyan a gyermek-meséből, de nem magából a meséből. Minden ipar azzal ér el nagy sikert, ha olyasvalamit tud gyártani, amit a meglévő iparok elhanyagolnak, holott az embereknek kell. A modern irodalom a romantika letünte óta. egyre jobban elhanyagolja a mesét s egyre jobban lélektani, vagy társadalmi, vagy másféle tanulmányt a.d helyette. Wallaee itt fogja meg a dolgot: mesét ad a nagy gyermekeknek, semmivel sem komplikált, egyszerű, csupasz mesét. Ha idáig eljutott, akkor már csak be kell rendezkedni a tömegtermelésre. Arra való a diktafon, gyorsíró, Írógép és a többi berendezés. Kellő rutin megszerzésével nem is olyan roppant nagy vicc lediktálni péntektől hétfőig egy négyszázoldalas regényt, ha az embernek uem kell közben soha gondolatokkal bíbelődni. A jól begyakorolt technika szinte magától adja a mondanivalót, az írónak alig van más dolga, mint hogy megkeresse hozzá a szavakat, még pedig a legegyszerűbb, leginkább kézügybe e*ő szavakat, mert hiszen nem kell több stílus, mint a nyelvtani szabályok betartása. Helyesírást a gépiró úgyis tud. Az ilyen háromnapos bravúrokat lehetőleg világgá kell kürtölni, mert. hát propaganda a legkelendőbb árucikknek is kell. Wallaee ehhez is értett. D‘Annunzio fénykora óta nem volt iró, talán az egy Bernard Shawt kivéve, aki a személyével annyit foglalkoztatta volna a- sajtót, mint Wallaee. Sokan azt hiszik, hogy ez a jövő irodalma. Ez a racionált irodalom. Én nem hiszem. Legföljebb annyit engedek meg, hogy ez is a. jövő irodalma. — Két csoportja lesz a húsvéti olcsó római utazásunknak. A PMH utazási osztálya közli: Tegnap közöltük, hogy az 1000 koronás olcsó húsvéti római utazásunkra utazási osztályunk szombaton estig fogad el még jelentkezéseket s akkor lezárjuk az utasíéivé!élt, mert az utazás maximális utaslét,száma 2fi. Ezt a közlésünket ma helyesbbiteni kell, mert a tegnapi nap folyamán beérkezett fix jelen t.kezésekkel már megtelt az utazás s igy ma és holnap már vissza kellene utasítanunk a beérkező bejelentéseket. Ezt a rendkívül nagy és intenzív érdeklődést véve tekintetbe utazási osztályunk úgy döntött, hogy az olcsó római utazásnak megszervezi második csoportját is. amelybe ugyancsak busz utas jelentkezését fogadja el. .4 második csoportra már eddig 5 utas van előjegyezve. A második csoportnak külön vezetője lesz. A második csoportra jelentkezni lehet utazási osztályunknál! (Bratlíislava, Central Passage. Tel. 27—87. Válaszbélyeg 2 K.) MÉCS LÁSZLÓ: A FÉLELEM BALLADÁJA A fák a ködből zúzmarát szívnak, piszkos-fehérek, több-ujjnyi vastag a kristály-csipkés zúzmara-kéreg, a hó világit, mégis sötét van, zokog a tompa borongás, béna szorongás, néma halotti pompa, nesztelen talpú köd-detektivek, komor őrt-állók, lélek-hajszához az égre húzták a nagy köd-hálót. ne tudjon senki fölfelé szállni, csillagot lelni, csillagos utón istenről szóló hir-magot lelni, köd-testü hajtők körbe fogózva imbolygva másznak, sötéten, sűrűn kéjelgő-lassan megy a vadászat, szűkülő körben gomolygó lábú sok-sok kisértet álommi illőbb nyilakat lődöz, sejtést, miértet., oly sin csendben, hogy a berozsdált világ-csavarnak csikordulását hallom az űrből, hangok zavarnak: angyal hullását, megsebzett vágyak sírását hallom s átlőve pattan, puffan a tarka boldogság-ballon, » az élet-ösztön bokrába bújva nyulacska retteg, nyúzott nyulacska, didergő lelkem! hamar megetted az élet-ösztön karácsonyfáján csüngő sok cukrot, ■mézeskalácsot, ember-szivecskét! Most lám megugrott az őrzőangyal, boróka bokrod mennyei dísze! S ha még lerágod zöld lombját éhen: hiába sírsz te, bokrod kiszárad, nem marad búvá helyecskéd, vérted, nem. tudsz kitörni a halál-körből s a sok kisértet észrevesz, rádtör s falánkságuknak préda, ajándék leszel! Ó meddig tart e vámpiri, szadista játék?? Köd ködöt ellik, sötét sötétet, zokog a tompa, borongás, béna szorongás, néma halotti pompa! Radonált irodalom Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR 4
