Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)
1932-02-14 / 37. (2850.) szám
MAI SZÁMUNK A KÉPES HÉTTEL 28 OLPfil Ára 2 teerona 37. (2850) szám » Vasárnap » 1932 február 14 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kfc. Fi képes melléklettel havonként 2.50 Kt-val több Egyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.—Ké. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok FŐSZERKESZTŐ politikai napilapja FELEL0S SZERKESZTŐ DZURANYl LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prágád., Panská uiice 12. U. emelet. — Telefon: 30311, — Kiadóhivatal: Prága 1L, Panská uiice 12. Ili emelet. Telefon: 34184. SŰRGÖHYCIM: HÍRLAP. PRflHfl A MODERN DIPLOMÁCIA ÁBRÁZATA Irta: TARJÁN ÖDÖN Megkülönböztetésül a régi titkos diplomáciától, mely 2árt ajtóik mögött dolgozott, az uralkodóik és külügyminisztereik kénye-ked- vének szolgáltatva ki a népek sorsát, modern diplomácia alatt rövidesen azt a népbolonditó komédiát értik, mely a világháború befejezése óta Géniben vagy másutt szinte állandóan keresi a népek boldogulásának az útját, de eme, t— igaz, hogy történelmi mértékkel mérve rövid idő alatt — még nem sok áldásban részesítette az emberiséget. Ikertestvére a modern demokráciának. Mindkettőnek anyja, mai megjelenési formájában a világháború. Sűrűn hivatkoznak rá, nem annyira a régi, komoly tradíciókkal bíró államok külügyeinek intézői, mint inkább az újdonsült államok reprezentánsai, akiknek hivataliból kötelességük megtagadni minden közösséget a múlttal. Az uralomra jutott tömegek előtt azoknak, akiket a nagy fordulat felszínre vetett, igazolniuk kell, hogy szakítottak mindennel, ami az emberiségre a világháború borzalmait rászabadította s hogy mostmár a demokratikus népuralom korában a nagy nyilvánosságnak nemcsak u belpolitika, hanem a külügyek irányítására is joga van befolyást gyakorolni. A görögtüzzel megvilágított színpadon serényen foglalatoskodnak az emberiségnek szebb és boldogabb jövőt jósoló augurok, mialatt a távol keleten a modern diplomácia nagyobb dicsőségére a titkos szerződések oltalma alatt folyik az öldöklés olyanok között, akik tagjai a népszövetségnek, ahol ma is egy asztalnál ülnek. Kellogg-paktum, döntőbírósági megállapodások papirrongynak bizonyultak. A nemzetközi szolidaritás úgy látszik kizárja a gyengék védelmét és csupán az események által diszkreditált jelszó marad. Amig az államok képviselői a leszerelési konferencia asztalánál ülnek, otthon építik a népeket elválasztó vámfalakat s ahol a még jobb pénzügyi helyzet ezt megengedi, gyártják a muníciót, a tankokat és határokat védő erődítményeket. Ami a nyílt színen lejátszódik, az megcsúfolása az igazságnak, a becsületességnek és a jó erkölcnek. A hatalmi eltolódás, melyet a nagy tömegek uralomra jutása a belpolitikában előidézett, akadályozza, hogy a felelős tényezők kövessék meggyőződésüket és bevallják a tömegek előtt eddigi célkitűzéseik és módszereik csődjét. A világháború három csoportra osztotta az államokat: a szövetséges és társult hatalmak, a központi hatalmak és a semleges államok csozortjára. A háború előtt az államok között létrejött szerződések olyan csoportokat teremtettek, melyek érdekellentétben állhatták egy- 1 ássál, mérkőzésre is kerülhetett közöttük a sor, amint azt épp a világháború kitörése igazolja, de az erkölcsi és etikai szempontok sokkal inkább érvényesültek a világ közvéleményének ellenőrzése mellett, mint ma. A polgári világnézet, a gazdasági liberalizmus és ennek kifejezői, a parlamentarizmus és kapitalizmus, nemcsak nem állottak a valóságban ellentétbn a bevalott törekvésekkel, hanem esetleges hibáik ellenére is annak hűséges kifejezői voltak. / . ; A világháború a népektől soha nem látott áldozatokat követelt. Mind nagyobb tömegeket kellett a győzelem érdekében mozgósítani. A háborúnak senki által előre nem látott tartama hozta magával, a népek áldozatkészségének biztosítása' érdekében, hogy a vezető államférfiaknak oly váltókat kellett kiállitaniok, melyekről előre tudták, hogy Lejáratkor uem fogják őket beváltani. A legyőzött államokban a következmények Gént, február 13. A lefegyverzési konferencia mai ülésén Apponyi Albert gróf hatalmas beszédben viharos taps mellett kifejtette Magyarország álláspontját. A leszerelési kérdésben egyenjogúságot követel minden országnak a mai jogi megkülönböztetések kiküszöbölésével. Ezután Apponyi négy pontban ismertette kormánya leszerelési programját, amely a következő: 1. A népszövetségi szerződés 8. paragrafusának teljes végrehajtását, amely szerint minden országnak fegyverkezési minimum biztosítandó, amely a nemzeti biztonságnak és a nemzetközi kötelezettségeknek megfelel. 2. A fegyverkezések leszállítása a lehető legkisebb mértékre. 3. Nemcsak a csapattestek száma, hanem a hadianyag is korlátozandó. Támadó hadfölszerelések, elsősorban bombázó repülőgépek gyártásának teljes megszüntetése a békeszerződésekben megállapított lefegyverzési határozatoknak megfelelően. 4. Amennyiben a teljes leszerelés nem érhető el, azonnal törekedni kell annak mielőbbi megvalósítására. Az első lépésnek is döntő jelentőségűnek kell lenni az általános leszerelés felé és biztosítékul kell szolgálni a leszerelés teljes keresztülvitelére. G e n f, február 13. Apponyi beszédének, amelyben nagy őszinteséggel és eréllyel képviselte a háborúban legyőzött államok álláspontját igen nagy hatása volt. Az angol, olasz, holland, amerikai, valamint számos delegátus sietett köszönteni az ősz államférfit. Csupán a francia delegáció tagjai, akik közvetlenül Apponyi mellett helyezkedtek el, nem vettek részt a gratulációban. A szokatlan arányú ünnej lés részben az egész világon tisztelt államférfinek, másrészt Magyarország képviselőjének járt ki. Apponyi beszédének részletei Genf, február 13. A leszerelési konferencia miai ülésének Apponyi Albert gróf beszéde volt a legikiiemelkedőfbto eseménye. A delegátusod teljes számban vonultaik föl, hogy meghallgassák a kiváló magyar államférfit, aki a kővetkezőkben ismertette a rmai- gyar delegáció felfogását: súlyosabban jelentkeztek, mert a győzők saját váltóikat is a legyőzőitekre hárították. Az antant-hatalmak ama politikusainak a memoárjai, akik a békediktátumókát annakidején létrehozták, bizonyítják, hogy már annakidején meg voltak győződve arról, hogy követeléseik megvalósíthatatlanok. A háború alatt a nagy tömegeknek tett meggondolatlan ígéretek akadályozták őket abban, hegy sa— Az az ország, amelyet itt képviselni szerencsém van, kis ország. De földrajzi fekvése olyan, hogy nem maradhat kívül a világpolitika nagy bonyodolmaán. Bizonyos, hogy ez értekezlet eredménye ériási fontosságú az egész emberiségre, de különösen fontos ránk és általában a kis nemzetekre. Sok igazsággal mondotta Tardieu, hogy itt nem egy uj béke értekezlet ülésezik, sem pedig egy olyan összejövetel, amelyet a határok megállapítása céljából hívtak egybe. Teljesen egyetértek vele abban, hogy távol kell tartanunk tanácskozásunktól minden oly kérdést, amely nem áll közvetlen kapcsolatban a szőnyegen lévő problémával. Oly megoldást kell tanálni, amely legjobban szolgálja a béke ügyét. Ebben a szellemben ajánlja föl odaadó közreműködését a magyar delegáció, mert hiszen alapjában véve mit ajánlhatunk fel a fegyverkezés csökkentése tárgyában mi, akiknek nincs mit csökkenteniink? Hallottuk Franciaország bátor kezdeményezését, amelynek horderejét ma még nem lehet felmérni. Tapsoltunk azoknak a méltányosságtól és a nemzetközi szellemtől áthatott szavaknak is, amelyek Olaszország tiszteletreméltó képviselője szájából hangzottak el. A delegációk jó része kifejtette, hogy hajlandók már most abbahagyni a fegyverkezést. Mi magyarok semmit sem ajánlhatunk fel ilyen értehem- ben. A mi részvételünk a közös munkában nem lehet más, minthogy nyomatékkal kiemeljük azokat az elveket, amelyeknek valamennyi nemzetre való egyenlő alkalmazása feltétele a sikernek, amelyek valóban szolgálják a fegyverkezés csökkentését & béke érdekében. — Jól tudom, hogy a nagy munkát nem lehet egy csapásra elvégezni. Számunkra, akik tagjai vagyunk a népszövetsúgnek, az alapokmány nyolcadik cikkelyének rendelkezései 'állapították meg az alapelveket. Ezek a rendelkezések azok, amelyek a fegyverkezések csökkentésének törvénykönyvét tartalmazzák. Ezeknek a rendelkezéseknek elfogadása véget vet annak az örökös vitának, hogy mi elóbbrevalóbb, a biztonság, vagy a leszerelés? mert ezek a rendelkezések a nemzeti ját népeik előtt bevallják az igazságot. A helyzet azóta sem javult lényegesen. Ma sem jutott el az emberiség odáig, hogy sorsát az arra hivatott megfelelő képességekkel és látókörről biró felelős tényezők intézzék, hanem a legtöbb államban a tényleg kevesek által gyakorolt hatalom mozgató ereje a nagy tömegeket kábitó demagógia. Tényleg csak kevesen gyakorolják a hataObiítoneágot a fegyverkezés csökkentésének egyenesen a középpontjába állítják. A biztonsághoz való jog egyetemes. Ez a jog lényegében ugyanaz minden nemzetre nézve. Ha tehát a számadatok változnak, ez nem azért van, hogy különbséget tegyenek a biztonsághoz való jogban, hanem ellenkezőleg azért, hogy azt mindig és mindenkire nézve ugyanolyan joggal biztosítsák. Egyszóval a fegyverkezés csökkentésére vonatkozó egyezményt arra a jogra kell alapozni, amely minden nemzetet megilleti a biztonság tekintetében. Tökéletesen igaz, hogy a biztonság nem nyugszik kizáróan az egyes nemzetek rendelkezésére álló fegyveres erőn. Mindamellett mindegyik állam szükségesnek véli, hogy oly fegyveres erővel rendelkezzék, amely nem c9unán belső rendészeti és határrendészeti szükségleteinek feleljen meg, hanem ugyanakkor elegendő legyen arra is, hogy megvédje a váratlan támadásokkal szemben. Magyarország teljesen meg van fosztva biztonságának ettől a járulékos garanciájától. Elégséges idéznem a békeszerződés 104. cikkelyének utolsó bekezdését, amely igy hangzik; — „A magyar hadsereget kizBrólag a rendnek Magyarország területén való fenntartására és határrendőri szolgálatra szabad alkalmaimig íme, egy határozott tilalom, mely ellentétben áll a támadáselleni védelem természetes jogával. Ilyen tilalom nem magyarázható mással, minthogy abban a pillanatban, amikor ezt megállapitottiák, még a szenvedélyek uralkodtak a lelkeken, de még akkor is csupán időleges rendszabálynak szánták. A trianoni szerződésnek a katonai rendelkezésékre vonatkozó része világosan jelzi ezt. Mi tehát nem a békeszerződés leplezett és részletes revízióját akarjuk, amikor a leszerelésre vonatkozó vitában a magunk részéről az alapokmány nyolcadik cikkelyét vesszük minden tekintetben kiindulási pontul. A mi kívánságunk az, hogy ezt a cikkelyt lojálisán alkalmazzák. Oly békét akarunk, amelynek biztonsága a lelkekben uralkodik. Oly békét akarunk, amely azon a tudaton alapul, hogy az igazság uralkodik mindenütt és hogy egyetlen nemzetet sem fosztanak meg létének és virágzásának természetes fejtételeitől. Mihelyt a többi nemzet magára nézve elfogadja a mi mostani leszerelési állápntunkat, biztonságunk biztosítva lesz az alapkormány nyolcadik cikkelye érteimében és mi meg lyesünk elégedve. (Folytatás a 3. oldat l.ha$áb{án) fl MAGYAROK NAPUL GENFBEN Apponyi az egybegyűltek viharos ünneplése közben vázolta a lefegyverzés kérdésében a magyar álláspontot Yen kins.. «.«.«=yítys szenzációs beszéde — A németek lefegyverzési, tervezete — Apponyi sikereIMF* Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül "ü
