Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)

1932-02-14 / 37. (2850.) szám

2 1932 február 14, vasárnap. TPI«<M-Mag^R-HTEL£& 1 G. P. II. ügynöke tette azt az ajánlatot Gajdénak, hogy vegye át a mandzsuriai orosz ellenforradalmárok vezetését Kerenszkij leleplezi a Gajda mandzsuriai vállalkozásáról szóló fantasztikus híreket inat. A kormányok a népfelség talaján ál­lanak, a népképviselet azonban csupán az a pictus máséulus, amelynek segélyével az úgy­nevezett államférfiak a felelősség alól kibúj­hatnak. A háborúval megszűntek a régi hatalmi cso­portok, amelyeket nem tudtak megfelelően pótolni. A népszövetség nem váltotta be a hoz­zá fűzött várakozásokat. Hitele a világ közvé­leménye előtt állandóan csökken, mert hirde­tett céljaival ellentétben áll munkássága. Az amerikai Egyesült Államok és Oroszország ki­kapcsolódása, valamint Olaszország eltávolo­dása volt szövetségeseitől és Angliának egyre határozottabban jelentkező elkülönülése a jö­vő szempontjából még kéte&ebbé teszik eme intézmény értékét. Hova-tovább mindjobban visszavonuló és gazdaságilag elkülönülő álla­mok képviselőinek ártatlan találkozóhelye lesz, beigazolva azt, hogy következmények nélkül nem lehet a hirdetett élvek ellen vé­teni. A nyivánosan működő, demagógiával he­lyettesített modern diplomácia munkájának pedig alig van egyéb látható eredménye. Ami e percben szemünk előtt a genfi színpa­don lepereg, szintén nem egyéb üres komé­diánál. Akik a nézőtér előtt szerepüket több, vagy kevesebb ügyességgel eljátszák, meg vannak győződve arról, hogy nem a való életet testesítik meg, hanem szerepük tényleg sem­miben sem ellenkezik a színész szerepétől. Mialatt milliókra dagad Németországban, Angliában, az Egyesült Államokban a munka­nélküliek száma, áramlik az arany a biz­tonság boldogabb szigetei felé, mélyül a nyo­mor és kétségbeesés, a modern diplomácia megtestesítői olyan terveket kovácsolnak, melyeknek megvalósításához előbb le kellene mondani a már megszerzett hatalomról s elő­jogokról, hogy a népek között az emberei szo­lidaritás diktálta egyenlőség érvényesüljön. A lausannei konferenciát, melynek a gaz­dasági kibontakozás utjából el kellett volna ta­karítania a legnagyobb akadályt a jóvátételek megszüntetése által, sikerült elgáncsolni. Min­denki tudja, hogy enélkül a világgazdaság nem térhet magához s hogy a mai állapot fenntar­tása elősegíti a bomlási folyamatot és még jobban megnehezíti az újjáépítést. A leszerelési konferencia szónoki emelvén nyerői nem a népek vezetésre hivatott értel­miség, hanem az ucca tömegei számára szó­nokolnak. Küszöbön a francia választások s az Egyesült Államok és a Német Birodalom elnö­keinek megválasztása. Ez a három körülmény befolyásolja e pillanatban a konferencia me­netét. Az említett választások előtt senkinek sincs bátorsága ahhoz, hogy a valósággal szem­be nézzen s azt azok előtt a tömegek előtt nyíl­tan be merje valalani, amelyeknek hatalmát köszönheti. A modern diplomácia művészete kimerül az időnyerésre való törekvésben. Mindenki vala­mi csodától várja a dolgok jobbrafordulását. Ennek a csodának kívülről kell jönnie. Saját országában senki sem meri az igazságot fel­tárni. Kényelmesebb és egyszerűbb a bajok okát a határokon kívüli keresni. A bizonytalanságban élő nyomorgó tömegek részben a nacionalizmus, részben a kommuniz­mus szélső berkeiben kerestek menedéket. A szélsőségek növekvő befolyása még bizalmat­lanabbá teszi a tőkét, amely teljesen urává lett a közgazdaságnak s politikának egyaránt. Hoover elnök kísérlete szappanbuborék ma­radt, mert a francia politika nem meri nyíltan bevallani, hogy a békeszerződések sérthetet­lenségének elve felőrlődött a gazdasági élet malomkövei között. Anglia az aranysitandard feladásával meg­indult a gazdasági önállósulás felé, hogy gaz­dasági érdekeit elsősorban gyarmataival és néhány külkereskedelmében fontos szerepet j elentős állammal sajátos érdekeinek megfelel ő en kiépítse. Laval miniszterelnök amerikai látogatása után a kibontakozás kulcsa egészen Franciaor­szág kezébe került. Igaz, hogy csak ideiglene­sen. Vállalta az Egyesült Államokkal szemben a gazdasági rendcsinálás munkáját, de közben maga is mond jobban érzi a gazdasági válság következményeit. A biztonság és béke a francia politika alap­köve. Ezt azonban csak Európa gazdasági élet­lehetőségeinek biztosításával tudja elérni. A szövetségi szerződések eddigi láncolata nem biztosítja számára ezt a lehetőséget. Ba jöttéitek­kel és tankokkal nem lehet meginditani a gaz­dasági élet vérkeringését. Két olyan tényező­nek, mint Németország és Oroszország, kikap­csolása a számításból, romba dönt minden el­gondolást. Oroszország pillanatnyi lekötöttsége a távoli keleten nem jelenti ennek a hatalmas tényezőnek az állandó kikapcsolódását. Ha a francia politikának sikerül Németországot be­kerítenie, fokozódik számára i® a német-orosz összefogás veszedelme. A modern diplomácia tanácstalanul áll az egyre jobban bonyolódó helyzettel szemben. Parisban kizárólag csak politikát csinálnak, mindaddig, amig a gazdasági válság nem kényszeríti őket annak nyílt beismerésére, hogy a válságot képtelenek voltak megoldani. A francia nép mai, aránylag kedvezőbb gaz­dasági helyzetében nem látja tisztán az elkö­vetkezendőket és nincs érzéke a kétségbeesés­ben vergődő Európa szenvedései iránt. Nem Prága, február 13. Az orosz kommunista párt tizenhetedik kongresszusán Molotov, a népbiztosok tanácsának elnöke az orosz emi­gráció „provokációs" tervedről beszélt. Töb­bek között kijelentette, hogy Midjukov és Kerenszkij nemrégen Prágában egy ujaibb szovjeteilenes akció ügyéiben tárgyalt. Keren­szkij most válaszol Molotov támadására a Pa­risban megjelenő Dni című orosz lapban s válaszában a következőket Írja: „Molotov állítása miniden alapot nélkülöz, mert sem­miféle tanácskozást nem folytattunk az orosz moniarchistákkaiL Ellenben igaza van Molotovnak, ha azt állítja, hogy Gajda tábornok Prágában ajánlatot kapott arra, hogy vegye át keleten az orosz ön­kéntesek hadseregének főparancsnokságát és a japánokkal karöltve foglalja el a Tá­vol Keletet és létesítsen ott egy ütköző ál­lamot. Azonban aki ismeri az orosz ügyeket, vilá­gosan látja, hogy Molotov céltudatosan ko­holta ki azt, hogy Gajda és Miljukov, vala­mint Kierenszkij között kapcsolatok volnának. Miért? Azért, hogy fedje azt a kapcsolatot, amely a Gajdénak adott ajánlat és a szovjet állami rendőrségnek működése között fennáll. Prágában ugyanis rájöttünk arra., .hogy a Keletről jött orosz emigrációs futár, aki Gajdát meglátogatta és aki a párisi orosz emigránsok körébe is be akart hatolni, a szovjet politikai rendőrségnek régi ágense. Molotov szemérmetlen kihívása arra kény­szerít engem, hogy részletes jelentést tegyek erről a futárról. Ez a futár nem más, mént a cseh nemzetiségű Bfetenár, aki részt vett a rosszakaratból, hanem mert a kistőkés konzer­vatív bizalmatlanságával nézi az eseményeket és mindenek fölé helyezi saját látszólag veszé­lyestetett biztonságát. Ha a válság hullámai a legközelebbi hónapokban elérik a francia kis­tőkés küszöbét is, .ami a gazdasági élet tör­vén yszeínségénél fogva elkerülhetetlennek lát. szik, akkor fog adódni a mainál reálisabb lehe­csehszlovák légió szibériai hadjáratában, majd hosszabb ideig Vladivosztokban élt, ahol szoros kapcsolatot tartott fenn a GPU- val. 1931 végén a mandzsuriai bonyodalmak megkezdése előtt Brebenár váratlanul megje­lent a Mandzsúriában élő orosz emigránsok­nál és az úgynevezett „nacionalista" körök­ben kezdett működni és részt vett az egé­szen misztikus „pánszláv egyesülés" mozgal­mában. Ennek a szövetségnek a feladata most már világos. A pánszlávista Gajdát akarta Keletre csal­ni. Bfetenár egy ideig az orosz emigránsok között élt, majd Prágába ment és magával vitte Chorvát tábornok sajátkezű levelét. Nyíltan Szovjetoroszországon utazott áí. Prágában átadta az üzeneteket és ugyan­azon az utón tért vissza Mandzsúriába. Ma már nem fér kétség ahhoz, — állapítja meg Kerenszkij — hogy Chorvát tábornok környezetében bolsevik! ágensek is dolgoz­nak." Kirobbant a szerMiorvát ellentét az ui Jugoszláv parlamentben Belgrád, február 13. Az uj jugoszláv kép- viselőházban, amely mindössze néhány uap óta ülésezik, máris kirobbant a régi szerb- horvát ellentét. A kormány javaslatot nyúj­tott be, amelyet a borvát képviselők erősen elleneztek. A borvátok ellenzéki magatartá­sát a szerb képviselők felháborodottan uta­sították vissza és azzal vádolták meg a hor- vátokai, hogy a mai rendszer ellen doiLgoz­tőség az emberi szolidaritás elveinek gyakorla­ti érvényesítésére. Ez a szolidaritás fokozni fogja az erkölcsi szempontok hatását a világpolitikára, háttérbe szorítva a felelősség alól menekülő úgyneve­zett modern diplomáciát, melynek lelkiisme- retlensége jórészben okozója az emberiség mai szenvedésének. nak. PÁTER LAURENTIUS TITKA &ÖNÖGYI REGÉNY Irta: VÉCSEY ZOLTÁN (80) Amig Gertrud néni a konyhán sürgőit, Anita és Holt megbeszél lék a teendőket. Hell hosszan elnézte azt a papírlapot, amit Anita adott át neki. — Jól sikerült rajz. Ha tényleg Hanna Mírbaoh volt az úti társa, akkor a Kari Sdhiü- ler üzletben rá fognak ismerni. XX. Varga rendőr biztos az ajtó elé állt őrség­re, hogy senki se zavarja főnökét meg a ba­rátot. Kalinay óvatosan felbontotta a boríté­kot s kiemelte a levél tartalmát. Egy sűrűn teleirt ivpapir s néhány lap volt benne, egy női fej sokszorosított mása. A leveliben Anita részletesen leírta a vo­naton való kalandját, pontos személyleirást adott u ti társnőjéről. Hell még Becsben sok- szorosi Itatta Anita ceruzarajzát, künn volt a vSohüler üzletben, megmutatta a képet an­nak az elárusító lánynak, aki november hu­szonnegyedikén eladta a gyilkos fegyvert Hanna Mi-nbachnak. A leány neon ismerte fel ugyan teljes határozottsággal a vásárlót, az üzlet nagyon forgalmas, a vásárlás pedig már jó régen történt, de mégis úgy rém lett neki. hogy ezt az arcot ismeri. Még egy nagyon érdekes toéplapot kül­dött Anita, az egyik bécsi lapnak fotoripor- tázsát a nagy 'pör eseményeiről. Az egyik kén Anitának Petpáról való elutazását ábrá­zolja. Anita mellett a pádon egy hölgy ül, aki a fényképezőlencse elől karjaival takar­ta e] az arcát. Bizonyára minden oka meg­volt arra. hogy rejtőkben maradjon. Anita azt irta. hogy ez a nő nem más, mint az úti- tá<•?.), tpl.les biztonsággal felismeri a ruhá­zatát. A szán a túri ultiban ^ttodén úgy történik, (Copyright by Prágai Magyar Hírlap.) ahogy Kiirt intézkedett Ladnay grófnő lak­osztálya mellett nyitottak neki két szobát s Hellt osztották be mindkettőjükhöz szoba- .pinoérnek, Hell kitűnő fiú, ebben a minősé­gében is pontosan beválik. A grófnő nagyon kevés időt tölt szobáján kívül, Hell szerint igen megviselt s nagyon komoly beteg. Ani­ta minden igyekezetével azon van, hogy megismerkedjen vele, de ez igen nehezen megy. Inkogni tóját senki sem fedezte fel. A sza­natórium közös helyiségeit kerüli, ajtajaival szemben melléklépcső van,, ezen jár le, ha sétára indul. — Tehát Hanna Mirbadh itt is — jegyez­te meg Kalinay, miközben Anita levelét az iratokhoz csatolta.- Igen, feltételezhetjük, hogy Hanna Mir- bach. Később Iglóról telefonált a Tátrába, hogy teljes bizonyosságot szerezzem Anita most egy-két hétig nyugodtan dolgozhatik, nem fogják zavarni cirkulusait. Kalinay elgondolkodva sírni tóttá végiig homlokát. — ügy látszik, ezalatt az idő alatt a gyil­kos még a felfedeztetés veszélye nélkül akar dolgozni. — ügy van. És. ezért kellett Roltőnak meghalnia, mert véletlenül bepillantott a kártyáiba. Valami elintézni valója van a kastélyban. — Nem lenne-e jó, ha csendőrökkel rakat­nám meg a kastélyt és környékét? — Nagy hiba volna. Ezzel végleg elriasz­tanék. Hadd higyje csak, hogy biztonságban dolgozhat — Mégis mik a legközelebbi tervei? — Mindaddig a sötétben tapogatózunk, amiig a lég tüzetesebben nem ismerjük a Ladnay-család tragédiáját, a meggyilkolt Ladnay Péter életviszonyait. Vissza kell mennünk az 1890. é;v eseményeire, Ladnay Sebestyén váratlan elhatározására, hogy szakit a világgal, a fényűző főúri élettel s kolostorba vonul. Mert van benne valami különös, hogy ez az ember éppen a® ősi kastély tövébe húzódott s itt rejtőzött negy­ven esztendőn keresztül. Mintha valami A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkei küzdünk a legeredményesebben! Leoegő Napfény Fürdő Diéta Keterűvii, Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogériában és jobb füszeriizletben. missziója lett volna. S most., hogy a gyónási titokkal megbéklyózták, missziójának erő­szakosan véget vetettek, elutazik a szórná­nk közé. Consummatum est. A kapitány lemondólag legyintett. — Ha itt kell kezdettünk, akkor sohase érünk a végére. Nem olyan embér volt Lad­nay Sebestyén, aki másra is rábízta volna a titkát. — Nekem egészen más a meggyőződé­sem. A szerzetes életfilozófiája a halálra van beállítva. A kartauziak örök szilenciu- mot tartanak és csak ennyit szólanak egy* más között, ha cellájukból munkára sietve találkoznak: Memento móri! Más szerzetes- rendekben nem hangoztatják ilyen jelszó- szerüleg a halált., de egész lelki berende­zettségük a nagy útra való készülődés. Az ágy, amelyben böjttől, imától, önsanyarga­tástól elfáradt tagjaikat elpihenhetik, az ő szemükben koporsó s mielőtt elaludnának, mintha nem volna ebből az álomból feléb­redés, igy fohászkodnak: In manus tuas Domine, commendo aniimam meam. A te ke­zeidbe ajánlom, Uram, a lelkemet. Mint az agg Simeon, amikor érezte a küszöbön les- kelődő halált. — Azt hiszi tehát... — Hogy páter Laurentius valakire rá­bízta a titkát. Nem papiroson, nehogy’ ava­tatlan kézbe jusson. Vagy ha papirosra fel is jegyezte volna, most az utolsó nagy ut előtt az iratokat megsemmisítette. S valakit élő részesévé tett a titoknak. — Valamelyik szerzetestársát? — Úgy hiszem. És páter Solonra gondo­lok. Ha pedig ez igy történt, el tudom ta­lálni a kulcsot, amellyel páter Solon szívéi megnyissam. A két férfi bizalommal, melegen fogotf kezet. — Én pedig azonnal küldök egy képet Gersaynak a Tátráiba. Talán mégis lépro megy a madár? — Ne felejtse, kapitány ur, holnap reg­gelre a szerszámokat. r (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents