Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)
1932-01-10 / 7. (2820.) szám
10 1932 Január 10, vasárnap. A Siatal leányok estélyi ruhája — Vasárnapi divatlevél — A serdülő fiatal leányok garderóbjának divatos és mégis célszerű összeállítása mindig nagy- fontosságú problémát jelentett úgy a mamák, mint az érdekelt fiatal hölgyek számára. Az utóbbiak részéről természetes női ösztönből fakad a ruhák iránt, az évek számával növekedő érdeklődésük. A mamák pedig visszaemlékezve a saját 16—18 évüknek minden .,nagy“ örömére és apró bánatára, lágy selymekkel, puha csipkékkel, elegáns ruhákkal igyekeznek a fiatalság báját emelni, sikereit növelni és az első báljának rózsaszínű emlékeit még szebbé, felejthetetlenebbé tenni. Az azelőtti, boldog idők anyái még a leányaik öltöztetése terén is kisebb problémák előtt állottak, mint a mostaniak. Nemcsak az anyagiak, de a „helyes és megfelelő44 megválasztása terén is. A mindent osztályozó, becsületesen őszinte időkben még a divat is „add meg a kornak azt, ami megilleti44 jeligét hangoztatta — és arneny- nyire csak lehetett, követte is. Akkor a fiatal leányoknak meg volt a maguk „bakfis44 divatja, amely a gardírozó mamák ruháitól, fiatalosság szempontjából, élénken elütött. Nem úgy, mint ma, amikor a mamát nehezen lehet megkülönböztetni a leányától. Mikor mindenki egyformán fiatalos benyomást keltő ruhákban, a nagymamától az unokáig valamennyien egyenlő adag életkedvvel és külső fiatalsággal siklattak a báltermek, vagy elegáns etablissementek forgó- fényű lámpái alatt. Ma a jó ízlésű mama föladata, kikeresni a sok, szinte uniformizált könnyedségből, szinből és fiatalosságból a 16—18 éveseknek való, igazán fiatalosat. Lehetséges-e ez — hangzik a kérdés —• anélkül, hogy akaratlan túlzások ne álljanak elő? Igen, — sőt a túlzások veszedelme köny- nyen kikerülhető. A szin, anyag és modell megválasztásánál mindig elsősorban az egyszerűséget kell szem előtt tartani. — Nem föltűnő, pasztellszínek, könnyed, leányos anyagok, egyszerű vonalvezetésű, docensen dekoltált ruhák, érvényesítik a legmegfelelőbben az első bálozó- nak természetes üdeségét. Nincs erőltetettebb, mint az agyondiszitett és tulfölfodrozott, kiabáló „fiatalság44, vagy a másik véglet, a tulele- gáns kiállítású grande-toalett, amely a 18 éves első bálozót „mondáin44 hölggyé változtatja. A fiatal leányok számára alkalmas estélyi ruha főföltétele a szabásban megnyilvánuló keresetlen egyszerűség. A ma divatos empire stílus sima vonalvezetése mellett, amely a díszítést amúgy is csupán a vállra, hátul a dekoltázs végződésénél, vagy a térdtől kiszélesedő szoknyára adja. sok megfelelő ötlet áll a keresők rendelkezésére. Ezeknél a szabás jobbára a térdig sima vonalvezetést követi, alul harangsza- básu aljba bővülve, melyet plissé rüesök. vagy húzott fodrok diszitenek. A derékvonal magasan van, a felsőrész bluzezerüen bő. A nyakkivágást virággirlandok, epaulettek, vagy a kedvelt pellerinvariációk díszítik. Az utóbbiak az ujjakat pótolják. A legtöbb modell húzott em- pireujjakkal készül, ez a megoldás különösen keskeuyválluak számára előnyös. A kivágások pedig megmaradnak az arany középutnál innen, — nem tulmélyek. Az egész könnyű anyagok vezetnek, elsősorban a gase-chiffon, a tüli, a georgette, majd a taft és a csipke, egész pasztellszinben tartva. Bruyére kollekciójában különösen sok tűidből készült estélyi ruhát látni fiatal leányok számára. Egyik toalett halványzöld tüll, a ruha színénél pár árnyalattal sötétebb bársonyszalagokkal szegett fodrokkal díszített aljjal. Leányosan bájos a derékon át megkötött, hátul szalagcsokorban végződő bársonyöv és a húzott „ballon44 ujjak. A toalettet Tövid bársonyképp és hosszu- száru zöld keztyük egészítik ki. Vionett a „fiatal leány4t-szinek közé a buzavirágkéket is besorozta. Ez a szin különben jelenleg Páriában a legfrissebb divatszinként szerepel. Taftban és bársonyban hatásos. A fiatal leányok estélyi ruháihoz is hozzátartoznak, elengedhetetlen kiegészítő részként a rövid estélyi kabátkák. A különbség, hogy mig a mamák a rövid és hosszú variációkban válogathatnak, addig a fiatal leányok csakis a rövid bolerókat, vagy keppeket viselik. Legtöbbször bársonyból, vagy a ruha anyagából készülnek. A divat melléklet első modellje, első bálo- zók számára 'alkalmas rózsaszínű vállrészeis fekete taft estélyi ruhát ábrázol, melyet a vállon és a bő harangszoknyán körbe csipkefodrok díszítenek. A második fehér georgettóból készül gloknis peleringallárral és keskeny plisszé-fodrokkai a derék körül. Ennek és harmadik modell szabásának az előnye, hogy a nyári szezonban, minit nyári ruha is viselhető lesz: a háttérben látható kepp eredeti kendő-szerű megkötéssel zárul, készíthető bársonyból és siiffónból. Különösen lányos modell. A divat melléklet utolsó modellje egy buzakók taftból készült ruhát ábrázol, melyet két világosabb árnyalatú tüll fodor diszit. Radványi Magda. (A takarékos házaspár.) — Tutod, ez a házibár nagyon praktikus dolog. A feleségem keveri az italt és én minden snepszot, amit elfogyasztok, megfizetek. Ez a pénz a házipénztárba megy. amelyből a feleségem a háztartás kiadásait fedezi. Tíz százalékot kiszolgálási dij cimen levonhat belőle és idővel ezen majd bundát vesz magának. HA KAZINCZY ÉLNE... Dilficite est satiram non scribere Irta: Szombathy Viktor Az asztal mellett, ahol a divatos iró és a még divatosabb színpadi szerző ült, néhány más szellemi kalandor társaságában, szinész- kéipü, sovány öregur foglalt helyet. Kabátja valószínűleg valami színházi ruhatár odújából került elő, sujtások fityegtek rajta és csizmáján bojt lógott. Mindnki azt hitte, az öreg színész magán felejtette a színpadi ruhákat. Olyan volt, mint egy vén jurátus. Kezdetben nem törődött vele senki. Az asztal sarkán ült és figyelt-. Éppen a divatos szerző vitte a szót: — Kérnélek alássan, — mondta és a többiek a szerző sikereinek kijáró tisztelettel figyelték, — a tantiómet nem tudom behajtani már hónapok óta. Amerikában nem véd rendesen a copyright, idehaza pedig a devizazárlat miatt formálisan nyomorgók, a bécsi háztartásomat fel kellett oszlatnom s nem fogom megvenni Micinek az autót sem karácsonyra. A divatos iró felsóhajtott: — Nehéz az élet. A regényem harmadik kiadásából nem akar nyomatni a kiadó csak ezret. Egészen szomorú viszonyok, mondhatom. A jurátusforma ember közelebb hajolt: — Miről értekeznek, illustrissime domimi? Az egyik asztal társ 'végignézte: — Ugyan, kérem, irodalmi élet. Ez ne érdekelje uraságodat. De a jurátusforma szeme felcsillant: — Már hogyne érdekelne! Szép litteratura? Csakis ez érdekel... Vannak-e még lelkes és hőkeblü honfiak, akadnak-e még nemes Mecénások, házaik csendjében meghúzódó ideális hevületü muzsafiak? Teremnek-e miég irodalmunknak tágszivü ápolói, Helikonnak fiai és a Parnasszusnak félként istenségei? Sápadt arcát fény öntötte el. A divatos szerző odafordult: — Honnan vettétek ezt a szavaló ripacsot? Szerepet tanul ez itt, vagy csak csacsenol? A nagy lap riportere közömbösen fujita ki cigarettája füstjét: — Valami kórista lehet s nincs más ruhája, ugylátszik, — súgta a szomszédja fülébe. De a kórista felállott és fakó hangján tovább szavalt: — Mondjátok meg, kiket hevít még láng s ki az, aki önzetlenül nemzetünk művelődésének tollát forgatja? Ki harcol most nyelvünk megújhodásáért, ki költeményeink vezérlő csillaga? Ti itt mind muzsafiak vagytok? A divatos szerző idegesen rezzent össze: — Vigyétek már innen ki ezt az öreg havert. Mit duruzsol itt mindég? Az öreg kolléga elhallgatott. Fülei azonban itták a hallani valókat Zűrzavaros lárma kacagott az írók klubjának folyosóján. Néhányan újságot lapoztak, mások a bakkarat-szobából kerültek elő s egy költő, akiről havonta megírták, hogy verseit finoman cizellálja s lelkén halk remegések futnak át, — éppen harmadszor könyörgötit egy olcsó zsetonért a főpinoénnél és az irodalmi lap szerkesztőjéhez félóránként járult s körülcirógatta: — Apám, két verset adok ötvenért, szavamra, magamnak is többe van, tekintsd neveletlen négy fiamat s azt, hogy minden pénzem a bakk-asztalon maradt... Az irodalmi szerkesztő fölényesen legyintette el magától a finoman cizellált költőt, aki busán keringett néhány korona kölcsöinért, amit a kártyaszobában helyezhet el. Egy másik sarokban lapot alapítottak. Két sportruhás férfi, ceruzával a kezében mérlegelte, hogy lenne-e jövője a mai napság az újságnak. A szélső asztalnál egy regényíró alkudozott előlegért a kiadónál, aki sorszámra mérte a kéziratot s tiz százalék erotikát, busz százalék kalandot, harminc százalék borzadályt rendelt negyven folytatásban, tizenöt százalék rabattal. A regényíró jegyezte a feltételeket s rideg hangján jelentette ki: — Jövő héten szállitom, ivenként kétszázért ... Az ötödik ezer auflágtól zu három percent... Az ablak mellett fontoskodó arcú, tekintélyes férfi ült: — A strudióban éppen tegnap tartottam grand szpícset és megállapítottam, hogy a mai technika mizériái egyre súlyosabban érintik a kontingentális autótermelés auspi- ciumait. A moratóriumok és a deflációk okozta nagy pszihikai debaele természetesen nem. marad hatás nélkül az egyes államok menta- lilásos relációjára, melynél fogva a valuta- kracli és a restingációs politika is érezteti katasztrofális run-jét. Amennyiben tehát az iimpoinderábitiák ballasztját le nem vetjük s a lehetőségek sztratoszférikus megoldását nem választjuk, a krízis valószinütlenüil nagy arányokat fog keríteni kommerciális életünkben. A jurátusforma férfi' ijedten szaladt egy másik sarokba, ahol két mocskosgallér a ifjú ütötte egymást fejbe szellemi termékeivel: — Ide hallgass, — lobogtatta versét az ifjabb ik: „Nagy, bús kívánságok hordójának szülője lettem És a szent lehetőségek oltárán magam vagyok a Félelmetes egyedül valóság [ságok Romlott vesszőparipa az életem s nyeezlett furcsa- Széles takarója leng fejem derén, ödönke, gyere ki a tóból... A kozmikus delelőn fénylenek véres bárányok Tetemén röhög a hold s hng-leng egy sárga kínai A piszkos vizek fölött, melyért ezer inkarnáció Hullaszaga vonít.. A jurátusforma ember szomorúan nézett maga elé. Aztán odahuzódott egy őszeshaju úrhoz, aki magában üldögélt a bőrfotőj mélyén. — Uram, — kezdte —, én azt hittem, lelkes muzsafiak házába jutottam, de úgy vélem, elvétettem az ajtót. Én az irodalmárok székházát keresném. — Hiszen ez az, kérem! — Ez? — csodálkozott el a jurátusforma, — hiszen ez kereskedelmi szála, avagy tóbo- lyodottak, meg idegen nyelvűek háza. Hol itt az iró? — Itt, ott, ezek, azok, — mindenütt írók vannak itt, kérem ... ezek itt mind azt a foglalkozást művelik. Ki gazdag lett belőle, ki meg szegény maradt. — Biztosan nincs lángelme a szegényebb- jébetn. — Sőt, au ooutnaire! Látja azt a pöffeszke- dőt ott? Belegazdagodott egy bolond színdarabba, az a másik detektivregényeket gyárt. Villájuk van és nyáron a tengerparton élnek. Az a szomorú, kopott ruháju ember a legmélyebb lelkű s legnagyobb szivü költő. Szegény, mint a templom egere. S mikor a múltkor egy hagyatékból jutalmat kapott, majdnem tébolydába került örömében... — Nos és ki lelkesíti a muzsafiakat? Ki levelez velük, ki dicséri őket. igazságos kritikát ki ir? — Oh, naiv ember. Néhány rajongó bakfis levelez velük, autogramért s a kereskedő. Azt ott a bank lelkesíti, ezt itt a dollár. Hírnév? Az szép. De azt nem lehet készpénzzé tenni. Igazságos kritika? A testvér-újság egekig dicséri, a konkurrens lap levágja. Attól függ, milyen frakcióhoz tartozik s milyen a világnézete .. • Kritika? Az ujságkommünikéket érti, amit minden uj műről leközölnek? Azt a z az ur Írja, legjutányosabban, legjobb kivitelben. Akár el sem olvassa a munkát... Ezen uraságod csodálkozik? Hisz ez az irodalompolitika ... — Hm- Uj sző ez is. Még nem hallottam. Az őszeshaju elegáns ur megértőén mosolygott. — Persze, önöknél vidéken még patriarkálisabbak a szokások. Ámbár egy kis jótékony korrupció ott sem ártana. — Tudja, kérem, egy lelkes, tisztaszivü embernek kellene jönni. Igazhitű kritikusnak, irodalmi purifikátornak, nagy, átfogó elmének, egy újítónak. Uj Kazinczy kellene nekünk talán... A jurátus!orma ember sápadt arcán mintha pirosság ömlött volna végig: — Uj Kazinczy? Hát még ma is szükség volna rá? — Oh, mennyire, kérem! Irodalmunk Ba- yard lovagjára volna szükség, egy uj széphalmi férfire, lelkes iroda lom barátra, aki nevel és buzdít, aki tanít és javít, aki előtt tiszták a célok s aki sikoltva örvend, ha uj szépségeket fedez fel. Nyelvünket ő megújította, irodalmunk iránt nagy lelkesedést ébresztett., ő, de hol van ez a megujhodottság: ezer és ezer idegen szó kapott ismét polgárjogot nálunk s a pesti zsurokon körúti jassznyelvet használnak. Kolozsvárott román idiómát kevernek s Szabadkán szerb akcentussal vonják ismét kinpadra szépen zengő nyelvünket. Az irodalom s a művészet üzletté alacsonyult sokak előtt s hol vannak a lelkes drámaírók, akik eszméket visznek színpadra öt világrész felé való kacsintgatásukban. Mondom, Kazinczy kellene, igazhitű, nemesszivü, nagy ember, újítója nyelvünknek és szokásainknak, újjászervezője egy tisztult litteráris életnek, lelkes apostol és önzetlen barát... Az idős, elegáns ur hirtelen elhallgatott. Legyintett egyet s bágyadtan mondta: — Bocsánat, uram, hogy ilyenekkel untatom. De a jurátusforma most. felállt s mély hangon szólt: — Én vagyok Kazinczy. Odaát, ahol most vagyok, törvény, hogy aki valami nagyot alkotott, századik évben följöhet a siri világból megtekinteni, mire jutott müve. Csak egy órát voltam itt. Ez a munka nem enyém! Az ón hitem más volt s a célom nemesebb- Hol a hit fáklyája s hol a nemes szeretet égig érő lángja? A litteratura zsibvásár! holmi lett és percentekbe számítják a szeretetek paragrafusokba a gondolatot. Hói az önzetlenség üdi-, tő forrása, a lelkesedés magasztossága? Üzleties lett a szeretet s a buzdításra mutató ujjak görbén integetnek. Illustrissime domine, a nyelv megujhodott s beszédjük eok szavát már nem értem. De megmásult, domine, a hitük és a lelkűk is, holott ennek a régi tűzzel kellene lobogni s a lelkek kristályát nemi szabad üveggyönggyel fölcserélnd. Itt pedig sok szép csillogást látok ugyan, de az utón, mely ón tölem-énhozzámig ér, elvesztették a lelkek gyémántját s talmi üveggel pótolták azokat... A sok beszédben kifáradt. Köhögve kelt föL Intett bágyadtan s útnak indult a piros- szőnyeges lépcsőn lefelé- Az elegáns ur még szólt valamit utána az uj nyelvről s a változ- hatatlan létekről, a könyörgő költő szavai is fülébe csapódtak még, aki két versét, a finoman cizelláltakat már negyven tallérért árulta, mert a bakk-szobában rosszul forog a kártya, de mind e szavak elzuhantak füle mellett s a lépcső sötét fordulójánál végképpen eltűnt, a jurátusforma öregember. Talán uj száz év múlva kerül elő csupán. Fürdöankéi Podébradyban Podébrady, január 9. Podébrady-fürdő ma tartotta meg azt a nagyszabású ankétot, melynek összehívásáról a P. M. H. a minap számolt be. Az ankét tárgya az állami és a. közalkalmazottak kedvezményes gyógyítása és a szociálisan gyöngébb osztályok gyógykezelésének kérdése volt. A tanácskozáson az egészségügyi, a vasutugyi, a postaügyi minisztériumok, a prágai országos hivatal, a prágai városi tanács, számos betegsegély zőpénztár és a nyugdíjintézetek, valamint mintegy ötven különböző testület ge- legátusai és a sajtó képviselői vettek részt. Az ankét lefolyását a prágai rádió külön relációban közvetítette. Délelőtt pontban tiz órakor kezdődött a tanácskozás melyet Hrásky egyetemi tanár, Podébrady igazgatóságának elnöke nyitott meg. Beszédében üdvözölte a megjelenteket, majd ismertette Podébrady-fürdő szociális intézményeit. Utána Novácek központi igazgató tartott előadást Podébrady szocális intézményei nagyarányú fejlődéséről. Előadásában hangsúlyozta, hogy ez a modern szivgyógy- fürdő 1919 óta, vagyis amióta a részvénytársaság tulajdona, mindenkor azt tartotta szem~ előtt, hogy a szívbajokban szenvedő betegek akkor is kielégítő kezelésben és gyógyulásban részesüljenek, ha anyagilag nem is állnak a legjobban szituáltak sorában. Ezután MIádé k dr. főorvos tartott igen érdekes orvosi előadást Podébrady gyógymódjairól. Csermák dr. miniszteri tanácsos emelkedett utána szólásra. Splna egészségügyi miniszter üdvözletét tolmácsolta az ankét résztvevőinek. Hangsúlyozta, hogy az ankéton tárgya'ás- ra kerülő szociális tendenciák megyeznek azokkal a szociális elvekkel, melyeket az állami fürdők vezetősége tart szem előtt s igen örvendetesnek tartja, hogy Podébrady magán- fiirdő 'étére hasonló célokat követ. Ezután megindult a vita, melynek során Kafka betegsegélyző pénztári igazgató és Johanis szenátor tartottak igen érdekes beszédet. Johanis szenátor rámutatott arra a lesújtó tényre, hogy a tegnapi minisztertanács megállapítása szerint a munkanélküliek száma 480.000, ami szerinte annyit jelent, hogy a csehszlovák köztársaság tizennégy és fél milliónyi lakosságából legalább egymillió áll kereset és jövedelem nélkül. Ebben a szomorú gazdasági helyzetben természetesen pénzügyi depresszióban vannak az ipari vidéken levő betegsególyzőpénztárak is. „Nehéz hónapok várnak ránk, — mondotta Johanis szenátor — de éppen ebben a gazdasági válságban kell törődnünk azzal, hogy mód legyen az arra rászoruló szegény betegek kezelésére is.“ A vita során továbbá fölmerült az a terv is, hogy Podöbradyban létesítsenek egy olyan gyógyintézetet, melyben preventív kezelésben részesítsék azokat az egyéneket, akik hajlamosak a szívbajokra és akiknél attól lehet tartani, hogy az idő folyamán valamilyen szervi szívbaj fejlődik ki bennük. Hrásky tanár ezután megköszönte a megjelentek praktikus tanácsait, majd berekesz- tetle a tanácskozást, melynek résztvevői üdvözlő táviratot küldtek Masaryk köztársasági elnöknek, Spiua egészségügyi és Czech népjóléti miniszternek. Az ankét befejeztével a megjelent ék megtekintették a fürdő gyógyiintézményeit. t. 1— A koresztényszocialista párt országos központjának hivatalos órái. Az országos keresztényszocialista párt központja (Brati- slava-Pozsony, Ventur-uoca 9) közli, hogy hivatalos óráit naponta délelőtt 9-től 2-jg A gazdasági válság és a gyógyfürdők %
