Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)

1932-01-10 / 7. (2820.) szám

1932 fcumiár 10, vasárnap.

^!«<MMACíteRHIHLOTr

11

— Felkérjük igen tisztelt előfizetőinket, hogy a P. M. H. 1982. éri nagy képes naptárának expediciós és bélyegkölitsége fejében 5 (öt) koronát vagy bélyegekben, vagy az előfizetési díjhoz csatolva szíveskedjenek kiadóhivatalunkhoz beküldeni.

— Ernszt Sándor Budapesten. Budapestről jelentik:Ernszt Sándor, volt népjóléti és kultuszminiszter Galántáról visszaérkezett Budapestre és orvosai tanácsára, — minthogy betegségéből még nem épült fel teljesen, — látogatókat nem fogad. Ernszt Sándor rövidesen délvidékre utazik.

— Ugrón Gábort és Fclkusházy Lajost megoperálták. Budapestről jelentik: Ugrón Gábor

nyug. belügyminiszter, országgyűlési képviselő az utóbbi napokban heves gyomorfájúalmakról panaszkodott. Csütörtök este Rosenthai tanár és Hültl Hümér professzor konzíliumot tartottak, amelynek eredményeképpen megállapították, hogy Ugrón Gábornak tiz év óta fennálló gyomorfekélye van, amely már a gyomorfaiat is átfúrta, úgyhogy azonnali műtéti beavatkozásra van szükség. A súlyosan beteg Ugrón Gábort péntek délelőtt átszállították lakásáréi a Pajorszanatóriumba, ahol Hültl professzor megoperálta. Az operáció, amely közel egy óra hosszat tartott, kitünően sikerült. Ugrón Gábor állapota a műtét után is még mindig igen smyos, de a gyógyuláshoz minden remény megvan. A felépülés azonban néhány hétig el fog tartani. — Ugyancsak tegnap operálták meg Folkusházy Lajost, a Beszkár vezérigazgatóját, aki hosz- szabb idő óta epebántalmakban szenvedett. Folkusházy pár nappal ezelőtt befeküdt a Grünwald- szanatóriumba, ahol tegnap reggel Winternitz professzor műtétet hajtott rajta végre. A műtét kitünően sikerült, úgyhogy az orvosok szerint Folkusházy két hét múlva ismét átveheti a Beszkár vezetését.

— Szerkesztőváltozás a Magyar Néplapnál

Pozsonyból jelentik: Szüllő Géza dr. nemzetgyűlési képviselő, az országos keresztényszocialista párt országos elnöke, Reinel János dr.-t a Magyar Néplap főszerkesztői állásától fölmentette ét> az országos keresztényszocialdsta párt országos központjába titkári minőségben osztotta be A lap uj főszerkesztője Vizi Károly központi titkár lett, aki állását január 10-én foglalja el.

— A budapesti Pénzintézeti Központ uj elnöke. Budapestről jelentik: Magyarország kormányzója a pénzügyminiszter előterjesztésére Korányi Frigyes bárót, a Pénzintézeti Központ elnökét ez állása alól saját kérelmére fölmentette s egyben gölniobányai Elischer Viktor m. kir. udvari tanácsost, a Pénzintézeti Központ igazgatósági tagját a Pénzintézeti Központ elnöki teendőinek ideiglenes ellátásával megbízta.

— Eljegyzés. Mészáros Sándor erdészimér- nök és Murányi Györgyike 1931. december

19-érn tartották eljegyzésüket Uzhorodon. M.

k. é. h.

Revolvert szorító feketehesztyüs kéz nyúlt be az ajtón...

Izgalmas éjszakai rablótámadás Feszty István földbirtokos ógyatlai kúriája elten — A földbirtokos vadászfegyverrel szállt szembe a háromtagú rablóbandával ~ Lyukas csizma vezette a gonosztevők nyomára a csendőrséget

(Saját tudósítónktól) Komárom, január 9. ógyallán sorozatos betöréseket követett el egy rablóbanda az utóbbi időben.

A járási hivatott, a jegyzői irodát s a postát látogatta meg egy kaPszafuró társaság, de sehol sem jutott eredményre, kivéve egy bankfióknáh, ahol 24.000 koronát loptak el a pancéhzkrényb&l.

E hó 5-éne virragó éjjel az ógyallai Feszty- családot látogatták meg a betörők. A kúria szalonjában késő éjfélig együtt volt a család és

senki nem vette észre, hogy az abhknél három gyanús egyén leselkedik s várja a villanyoltást.

Éjfél után bárom óra felé Feszty István földbirtokos gyanús zajt hallott a hálószobája mellett lévő helyiségből s még melőtt utána tudott volna nézni, egy feketekesztyüs kéz nyúlt be az ajtón s revolvert tartott a meglepett Feszty Istvánra.

— Meg ne mozdulj, agyonlőlek! Múltkor kibabráltál velünk, de most végzünk veled! Izgalmas percek múltak el. A revolveres kéz nem tűnt el, sőt a titokzatos idegen .hívta társait is, akik azonban egyelőre nem mutatkoztak.

Feszty István erre hirtelen eloltotta a villanyt s a betörő után ugrott, aki azonban eltűnt az ajtó mögött.

A meglepett földbirtokos most rájuk világított és felnyitva az ablakot, a ház másik oldalához rohant, hogy az irodából kihozza vadász- fegyverét, közben felébresztette a cselédséget is.

Izgalmas üldözés kezdődött most a lakás számos ajtaja között.

A betörők kifutottak s a sötétben Feszty István utánuk lőtt. Majd azonnal értesítették a csendőröket, akik a nyomok után egyideig üldözni kezdték a rablókat.

Időközben megérkezett az érsekujvári csendőrség nyomozókutyája is, amely egiydeig nyomon volt, később elvesztette azt. A csendőrség a sáros kertben lábnyomokat talált s ennek alapján kutatni kezdték a faluban a gummisarkas és a csizmás embereket.

Egy cipésznél lyukas vizes csizmát találtak, a csizma talpa beleillett a nyomba s igy, nyomról-nyomra haladva sikerült még aznap elfogni Ivanics Imre rovoltmultu ógydl- lai embert, aki azóta már Hetényben ölt disznót.

Ivanics a bizonyítékok súlya alatt bevallotta, hogy ő volt az egyik betörő s céljuk az volt, hogy Feszty Istvánt kirabolják, mert megtudták, hogy aznap kapta meg a dohánybeváltásból szerzett pénzt. A csendőrség a következő napon kinyomozta a másik két bűntársát is, akiket Vágsellyén a vasúti vendéglőben találtok meg.

Nevüket a hatóság a nyomozás érdekében még titokban tartja, mert hírhedt betörők és kasszafurók lévén, valószínűleg tudniok kell a többi betörésekről is. A két betörő Ivanics- csal még a járásbíróság fogházában beszélte meg, amikor együtt voltak ottan bezárva.

Hajhullás - K£ 5000 - Garancia

A hajnövést „GAMMA" hajszerrel — még aggoknál és kopaszoknál is — 3 héten belül újból meg lehet indítani. „GAMMA" az elpusztult hajpapi 1 Iákat életre kelti és a faj növést annyira feléleszti, hogy egészen rövid idő alatt lus hajzat érhető el. A korpa már az első használat után eltűnik, a hajhullás már a második héten megszűnik és a harmadik héten már uj haj kezd nőni. A szer ártalmatlanságáért Kő 5.000-reI garantálva van. 1 üveg 500 gr. Kő 60.—, 250 gr. Kő 40.—, 100 gr. Kő 20.—. Szétküldés utánvét mellett. Gamma-depót, Radó Béla, Prága XH., Pfe- myslovská 25/M.

A felkutatására kiküldött detektív előtt lőtte agyon magát a budapesti Carlton-szállóeltűnt igazgatója

Budapest, január 9. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Réti Vidor, az előkelő dunaparti Carlton-szálló igazgatója, tegnap este eltűnt. Családjának levelet hagyott bátra, amelyben közölte, hogy öngyilkos lesz. Ma reggel egy középkorú ur jelent meg a Con- tinentál-szálióban és Weisz Miksa szolnoki kereskedő néven szobát bérelt. A Réti Vidor fölkutatása érdekében a szállóban megfigyelést tartó detektivnek a személyleirás alapján föltűnt az állítólagos szolnoki kereskedő és igazoltatni akarta. Az illető erre hirtelen beugrott a 87. számú szobába és ott főbe lőtte magát, mielőtt ebben megakadályozhatták volna. A szerencsétlen ember néhány perc alatt kiszenvedett A nála talált iratokból megállapították, hogy valóban Rétivel azonos, öngyilkosságának oka ismeretlen. Két levelet hagyott hátra, az

egyiket a rendőrségnek, amelyben kérte, hogy ne boncolják föl, a másik levelet pedig egy barátjának.

— Artz, volt vezérkari főnök Budapestre költözött. Budapestről jelentik: Artz Artúr báró, volt vezérkari főnök, vezérezredes, aki eddig Bécsben lakott, az uj magyar nyugdijrendelet miatt újév óta állandó lakhelyét Budapestre tette át. Egyelőre szállóban lakik.

— Dr. Friedmann László sebész-szakorvos,

wieni II. sz. belgyógyászati klinika v. orvosa, a baseli sebészeti klinika v. osztályvezető operateurje, rendelését sebészeti és urolo- giai-sebészeti betegek részére megkezdte Kassán, Fő ucca 54. Rendel: 10—12, 2—4. — Rendel a Lieőebny fond és a magánpénztárak számára.

Góliáth bukása

Irta: Palásthy Marcell

Góliáthnak, az osztrák behemótnak tragi- kómikus bukásáról szól ez a kis történet, amely a hegyek közt játszódott Le egy olyan kis garnizonban, ahol a hadsereg ócska zubbonyait hordta el a legénység s ahol a legfelsőbb katonai hatalmasság az őrnagy ur szokott lenni.

Na ja: de Herr Major!

Történt pedig ez az eset az Emberevő őrnagy ur uralkodásának második s egyben (utolsó napján.

Az Emberevőnek, — akit robbanékony és ártó természete miatt osztrák garnizenokbam Major Sohrapnellnek is neveztek, — ennek a lilásvörös és btibircsókos arcú, rabiátus osztráknak bukását sok érdekes részlettel őrizték meg a kis garnizon pletykaévkönyvei.

Az Emberevő elődjei a meggy szin-hajtókás ezred rongyosiba tailIonjában, békességszerető, kedélyes urak voltak, akiknek gondolatkörét a polgári élet szelíd örömei töltötték be és akik, bár fegyverosörgés közt éltek, — csak úgy gondoltak a háború lehetőségére, mint valami távoli és valószínűtlen monstrumra, amely ellen fel kell ugyan készülni, de amitől óvjon az Isten.

Ebből is látható, hogy ez a történet régi história, de az emberi történetek, — ha valóiban azok — sohasem évülnek el.

Az Emberevő osztrák egy olyan derék, magyar tisztet váltott le a kis helyőrségben, aki meleg barátságot ápolt a városka civil uraival s tagja volt a városi lövöldének és a Víg ibakkombiró-hoz címzett kuglizótársaságnak is.

Általános volt tehát a megdöbbenés, amikor híre jött, hogy a kedves és derék Málnássy őrnagyot Galíciába helyezik át és helyette valami boszniai fészekből az Emberevőt hajítja majd a Verordnungsblatit az álmos és kicsiny városka zöld zsalugáteres platzkommandánsi épületébe, amely futókás tornácával olyan 'békésen szunnyadt az ezüstlombos olajfák között, mint valami luteránus papi hajlék.

Az Embenevőt ugyanis rémes hír előzte

2060.

A tiszturak meghitt polgári társaságaikban aggódva mondogatták:

— No, lesz itt újra mulatság 1 Jön a Major Schrapnell... Hogy szét fog az bennünket robbantani, mert gyűlöl mindenkit, aki re- bell-magyar! S a cukrászdát is bízvást becsukhatja Poddják bácsi, mert ezentúl, aki nem lesz szolgálatban, szobafogságban fog csücsülni.

És szálltak a mende-mondák az Emberevőről, aki agyonszekirozza a legénységet, gyötri a tisztjeit s beleköt az eleven fába is. Különösen olyankor, ha ivott és duhajkodik benne a rumos sörön hízott virtus, ami pedig gyakorta előfordul; — mondhatni: folyamatosan.

Nos, végre megjött a mumus.

Váratlanul az esti hétórai gyorssal jött meg Kassa felől, pedig a másnap reggeli vonattal várták.

Hadd legyen egy kis zűrzavar s hadd lássa pongyolában az uj gazda jöttére nem számító garnizont.

Esti hét órakor érkezett meg és esti kilenc órakor — hiteles adatok vannak erről az azr napi Tagesrapportban — a takarodó panaszos dallamát egy csomó baka a zsúfolt cellákban hallgatta mélabusan. Az Emberevő fogdosta őket össze és küldte dutyiba az akác virágtól illatos uocákról, a vonattól jövet, mert a sze- relmetes szivü hazafiak égő virzsindával és égő szívvel hallatlanul előirásellenes egyenruhában sétáltak az ő szívből i ügyeik után és érettek tetten az Emberevő által.

Másnap tatárjárásnak is beillő kaszárnyavizitet rendezett az őrnagy ur a tőle megszokott „orrkiosztással" és kurtavasaknak bőséges adományozásával. Este pedig beiktató lakomára ült össze az ecete kedvű tisztikar az Officiersmesse pedánsan terített asztalánál.

Az Emberevő esti ábrázata meglepetést hozott.

Az osztrák Góliáth ugyanis sorra robotolta naphosszat a köteles viziteket s a vendégszerető magyar úri házakban végigkóstolta közben a helybeli borovicskatermés utolsó tiz évfolyamát

Ez pedig olyan szívderítő stúdium, ami még a viharok pogány isteneit, Eotust, a szelek apját, a Jupitert, a vilátnok és mennydörgések urát is jókedvre hangolná.

Jókedvűen és sűrűn koccintott vacsora közben a tiszturakkal, fórsriftos katonaviooe- kef mondott el, amiken illendően nevettek a szubaltim urak és sokat évődött Bors főhadnagy úrral, aki szomorú, sovány arccal ült az asztalnál és ónémet pokálisból itta a hideg forrásvizet. ,

Amint megbontották az asztalt s a szesztől fütött jókedv csapongani kezdett a boltozatos ebédlőleremben, Bors főhadnagy ur visszavonult az olvasóba.

Beteges ember volt, rövidlátó is egy kicsit.

I A betegeskedése és a balkezes szerencséje akasztotta meg a karrierjét ennek a szomorú arcú embernek, akit azonban sajnálni azért nem kellett, mert olyan kincse volt, amit semmi pénzein nem lehet megvásárolni: boldog családi életet élt. Szerette az ő törékeny, kis asszonyát és rajongott azért a selymes- hajú kis emberbimbóért, aki egy kissé megkésve nyílott ki szerelmüknek rózsafáján az ő boldog családi otthonában.

Féltette az ő kíméletre szoruló egészségét, mert fel szerette volna nagyon nevelni az ő kiis fiát és nem akarta volna idő előtt magára hagyni az ő szerelmes, gyöngéd s az élet durvaságaitól riadozó párját.

Ezért nem ivott.

Az Emberevőben azonban a duhajkodásig feszült már meg a szeszek gőze és fölfedezte, hogy Bors főhadnagy eltűnt.

Keresni kezdte Bors főhadnagyot, mert a mámor koboldjai arra unszolták, hogy valami „snájdig tréfát" kövessen el a bornemissza magyar rovására.

Meg is találta az olíva sószobában. Az újságokat bújta Bors főhadnagy, ahogy azt esténként a szelíd örömök hivei szokták, mig a kvaterkázó társaság a bor meséin szórakozik.

Az Emberevő hozzája lépett a nesztfogó szőnyegen s a válla fölött belenézett az újság- lepedőbe, aztán fejcsóválva ment vissza a mulató társasághoz.

— Unerhört! Főhadnagy ur Bors a közgazdaságot olvassa a Lloydból. És hozzá szemüveggel! No, ezt nem fogom tűrni! Ja, das weide ich nicht dulden!

Bors főhadnagy ur letette a Lloydol és azon merengett el, hogy mihez kezd majd, ha megrongált egészségi állapota miatt nyugdijazá- <

sát fogja kérni.

Annyi vagyona sincs, hogy földbirtokot

■ vásárolhasson, a beamterség uj formájú fogság lenne a számára. Kétségtelen, hogy a

■ közgazdasági dolgokba kell belekapcsolód- ; nia, hogy vagyont hagyhasson a fiára. Most

■ hátha éppen olyan félénkje lesz az élet nyereségeinek, mint ők ketten, ő meg a párja.

. Kitől örököljön élelmességet ez a drága kicsiny Lény. Ki kell párnázni számára az élet útjait, hogy ne pusztuljon el annak viszontagságai közben.

Dolgoznia kell hát és takarékoskodni. Ebből a diófaültető tervezgetéseibőd riasztotta föl az eléje dobbanó őrnagy, aki széles mosollyal és kezében egy császárzsemlével állott meg az olvasó asztala előtt s mint aki nagyon természetes szívességet kér, igy szólalt meg, a zsemlyét Bors főhadnagy felé nyújtva:

— Talán lesz szives, főhadnagy ur!

— Parancsol, őrnagy ur? — kérdezte a felriadó főhadnagy.

— ó, bagiatel'l az egész! — harsogta a Góliáth. — Egy kis Teli Vilmos-játékkal akarom a kamerádokat mulattatni. Lesz szives ezt a célpontot a két ujja és pedig a hüvelyk és mutatóujja közt tartani, én pedig tiz lépésnyiről telitalálatot lövök a zsemlyébe. Ez nálam programszám a beiktató ünnepi vacsorákon. Az ember szereti megmutatni, mit tud és közben tájékozódik is az uj kamerádok katonai szelleméről. Jő? Mi? Was?

A főhadnagy ur — ki tehet ilye-miről? — egy pillanatra meghökkent is, el is sápadt.

De rögtön össze is szedte magát. Követte az őrnagyot az ebédlőbe.

Akarata már acélos volt és eltökélt. Semmi zavar vagy elfogódottság nem árulkodott arcán arról, ami lelkében végig vonagbit. Katonatiszt volt.

Látta az Emberevő képén a gúnyos vigyorgást és látta a megzavarodott érdeklődést, a bajtársai arcán: vájjon mit szól Ou. rutái is és veszedelmes ötlethez ez a bornemissza s otthon ülni szerető, törékeny kamerád? S hogy fogja viselni magát a fennhéjázó ötlet végrehajtása közben? Elfogadja azt vagy vissza utasítja s ha vissza, hogyan?

Bors főhadnagy urnák összeszorult ugyan a szive és vénbőboruló szeme valahol a terem