Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)
1932-01-30 / 24. (2837.) szám
^rk<m-Mac*arhirlae» A katonai öngyilkosságok kiküszöbölésére ■egvütoztatták a szolgálati szabályzatot Milyen enyhítéseket tartalmaz a köztársasági elnök által kezdeményezett módosítás? Akiket nem a villám, hanem a technika $i8$íotÉ le Egy néhány év© annak, hogy Itáliában egy cirlaisafi'Lm felvételei készültek. Amikor éppen azt a jelenetet kurbliztáik, hogy az oroszlánok rátámadnak egy állatszeliditöre, a program ellenére az egyik bestia rávetette magát a szerencsétlen színészire. Az operatőr any- nyira megdöbbent, hogy rémületéiben nemi kurbűzött tovább. Az operatőrt felmondás nélkül elbocsátották. A film társaságok valóságos bojkottot szőtték ellene és a szerencsétlen azóta sem tudott elhelyezkedni szakmájában. Egy amerikai film-vállalat berlini képviselője mondja el, hogy vállalatának sikerült egy páratlan szenzáció birtokába jutnia. X operatőr véletlenül abba a „szerencsés" helyzetbe jutott, hogy tamilja lehetett Y. repülő katasztrófájának és a felvételt elkészíthette attól a pillanattól kezdve, ahogy a repülő kizuhant gépéből. A filmen rajta van az egész zuhanás addig a pillanatig, mig a földre hullott test szét lapuk A mukdeni ütközet alkalmával az újkor egyéb technikai vívmányai, mint tankok, repülőgépek, mérges gázok mellett a mikrofont is felhasználták a háborús propaganda érdekében. Az átvitel tökéletesen funkcionált, Tokióban tisztán lehetett hallani a mukdeni front dörgését, a gépfegyverek kattogását és az elhullott legények halálhörgését. John. D. newyonki polgár kedvenc mozijában nagyban élvezte a hangos heti híradót, amikor az egyik kép különösen lekötötte a figyelmét személyi vonatkozásai miatt. Egy ünnepelt boxolónak rendezett parázs kis tiiu- feést az ucca. De John D,-t nem a hangos ováció érdekelte, hanem az az úrnő és az a fiatalember, akik egy kétes hirü szálloda kapuján besurrantak. Mondanunk sem kell, hogy az uriasszony John D. felesége, a fiatal ur pedig kebelbarátja volt és hogy a hangos híradóból szerzett értesülés alapján John D. már másnap benyújtotta a válókeresetet. A newyorki gramofon ipar ünnepi bankettet rendezett és azt a stűszerű újítást vezette be ezen a banketten, hogy valamennyi felszólalását gramofonlemezen megörökített. C. nagyiparos igen sikerült felköszöntőt mondott, alig emelte azonban magasra a poharát, amikor szivéhez kapott és holtan esett össze. Tisztelői és barátai vigasztalásképpen az özvegynek ajándékozták azt a gramofonlemezt, amely az elhunyt férj utolsó szavait megörökítette. Az özvegy folyton ezt a lemezt játszotta a temetés után és négy nap múlva az őrültek házába szállították. Egy amerikai iskola égése alkalmával a gyors hírszolgálat érdekében a rádiót is felhasználták és a speaker igen szemléltető módon, megrázó realizmussal mondta be a mikrofonba az események egymásutánját. A kis tízéves James G. után másznak be a tűzoltók. — Izgalmas percek. — Mindenki lélekzetét visszafojtva figyel. — — A tűzoltók eredménytelenül térnek vissza. — Nem találják Prága, január 29. Jelentettük tegnap röviden, hogy Viskovsky nemzetvédelmi miniszter az egyre gyakrabban megismétlődő katonaöngyilkosságokról jelentést tett a képviselőiház véderőbizottságának s egyúttal bejelentette, hogy az öngyilkosságok megakadályozása céljából a köztársasági elnök utasítására módosították a szolgálati szabályzat megfelelő részét. A módosítás szerint, ha a legénységi személy bántalmazásért vagy durva bánásmódért panaszt akar emelni, úgy azt közvetlenül megteheti századiparancsnokánál minden előírásos kihallgatás nélkül. Azonkívül külön rendeletet adott ki a minisztérium, amelynek alapján a parancsnokoknak kötelességük nemcsak a kiképzéssel foglalkozni, hanem szem előtt kell tartani ok a katonák erkölcsi nevelését is, hogy a katonai szolgálat kedvező hatással legyen a katona további életére. A parancsnokok kötelesek a katonák lelki állapotát is figyelemmel kisérni, hogy utlbaiga- zitással, tanáccsal léphessenek közbe, ahol lelki gátlásokat vesznek észre. Különösen figyelemmel kell kisérniöik azokat a katonákat, akiknél állandóan vagy átmenetileg szellemi vagy érzelmi rendellenességet és búskomorságra való hajlamot vesznek észre. Ez különösen a katonai szolgálat kezdetén és a szabadságról való viszszaférés után figyelendő, mert ilyen esetben a honvágy fokozottabb s ilyenkor a katonai szolgálatot meg kell könnyíteni. A katonaságnál istáipolni kell az igazi bajtársi viszonyt. A kiképzés és nevelés nem mehet durva modorban. A parancsnokok tartózkodjanak a durva beszédmodortól és ügyeljenek arra, hogy idővel a durva és közönséges laktanyazsargón teljesen eltűnjék. A foglalkoztatásnál gyakori, de nem rendszeres ellenőrzés vezetendő be. Büntetéseket csak az a parancsnok mérhet ki, aki fegyelmi joggal van felruházva. Értelmetlen gyakorlat ismétlések, írásbeli büntetések a jövőben teljesen törlendők. A büntetéseknél individuálisan kell eljárni. Ahol nem bizonyosodott be a rosszakarót vagy a szándékos fegyelmezetlenség, ott elsősorban is figyelmeztetéssel és tanácsadással kell eljárni s a tett okát és motívumát is ki kell nyomozni. Ahol a katonák megérdemlik, ott nem szabad a dicsérettel fukarkodni. A katonáknak meg kell adni a szükséges pihenőidőt. Föl kell hagyni a foglalkoztatási idő fölösleges meghosszabbításával és a fölösleges várakoztatással. Az ebédidőt pontosan be kell tartani, hogy a katona utána le is feldhessen. A vasárnap- és ünnep ^-délutánokat teljesen szolgálatmentesen kell hagyni. „A hangosfilmei: komoly dolognak tartom, amelybe bele kellene kapcsolódnia az igazi zeneművészetnek is” Beszélgetés Bartók Bélával, aki Pozsonyból indult el európai turnéjára Pozsony, január 29. Bartók Bélának már a külseje is elárulja a rendkívüli embert. Magas homlokát hófehér haj övezi már, amely erős kontrasztban áll fiatalos arcával. A legjellemzőbbek nagy, sötét szemei, amelyek gyermeki élénkséggel csillognak, s néha oly szuggesztiv erejűek, hogy az egész ember csak egy szempárnak tetszik, amelyben teljesen benne tükrözik rendkívüli lénye, tőré* a gyermeket. — James G.-t nem lehet megmenteni. — Newyork egyik távolabbi részében kétségbeesetten hallgatja a rádióripor- tázst G. asszony és mire a speaker odáig ér, hogy a gyermek menthetetlen, kétségbeesésében hurikét köt a nyakába és felakasztja magát. Mélián nevezik századunkat a technika vívmányai korának. kény finomsága, groteszk ötletessége, álmodozó elmélázása, keverve lenyűgöző és magávalraga- dó őserővel: a zenéje. Bartók lassan, elgondolkozva beszól, nagyon vigyáz, hogy ne mondjon többet, mint ami föltétlenül szükséges. Az első kérdés legújabb alkotásaira vonatkozik. — Egy zongorakoncert. Igen, egy zongorakoncertet fejeztem be. — Mondja. (— Operát nem irt?) —• Nem. Minek? (— Tényleg, miért adják Budapesten oly ritkán „A fából faragott királyfit" és „A kékszakállú herceg várát"? — Nem tudom. Talán mert Balázs Béla a szövegírója, Azt hiszem, azért. (—- Mester, bizonyos szabály szerint dolgozik?) — Erre nem lehet igy egyszerűen válaszolni. A szabályok rendesen utólag lesznek kihámozva és meghatározva, úgyhogy én tulajdonkép1932 január 30, szombat pen nem dolgozók soha előre meghatározott szabályok szerint. (— A zene lelki szükségletük-e az embereknek?) —• Föltétlenül. Valamilyen zene mindig lesz, az egyik ember számára ez, a másik számára az. Hogy milyen lesz a jövő zenéje, azt nem tudom megmondani, mert nem vagyok jós. (— Újabban azt állítják — többek közt a neves amerikai iró, Upton Sinclair is —, hogy a művészetben és igy a zenében is a szocialista élem nyer mind több teret, sőt csak azt tartják igazi művészetnek, amelyben szocialista gondolat van.) — A zenét, mint ilyet, nem tudom ebben az értelemben elképzelni, legföljebb szöveggel egybekötve, de akkor már nem a zene az, amely szocializmust, vagy tegyük föl kollektivizmust fejez ki, hanem 'kizárólag a szöveg. (— Hogy dolgoztak falun a népi zene gyűjtése alkalmával? Nehéz volt-e munkájuk?) — Ceruzával és papírral dolgoztunk. Helyenként könnyen ment, szívesen énekeltek az emberek, máshol pedig nehezebben. A. legköny- nyebb dolgunk az araboknál volt. Ott a sejk egyszerűen megparancsolta embereinek: Énekeljetek! És, ők énekeltek. (— A tánc alkotó, vagy reprodukáló művészet?) — Tulajdonképpen alkotó művészet, csak még nem tudott szabadulni a zenétől és szövegtől, ugyanúgy, mint a zene is sokáig a költészettel járt együtt. De újabban már foglalkoznak a zene- és szövegnélküli tánccal is. (— Milyen hatással van a rádió a zenére?) —• A rádió a nagyközönségre kétségkívül jó nevelő hatással van. (— Moziba szokott-e járni, Mester?) — Szokni nem szoktam. Csak néha külföldön, ha éppen nem tudom, mit csináljak egy-két órát, megyek el moziba. De a hangosfilmet komoly dolognak tartom, amelybe bele kellene kapcsolódnia az igazi zeneművészetnek is. Persze a moziigazgatók élénken tiltakoznának ellene, mert részükre ez nem jelent jó üzletet. (— Kiket tart, Mester, Magyarországon érté- k es z enészekne k ?) Itt Bartók sokáig gondolkozik. Úgy látszik, mintha szándékában volna- megnevezni egy-kettőt-, de aztán meggondolja magát és keményen, ellentmondást nem tíirően vágja ki: — Kodályt! Bartók látja, hogy a felelet kissé meglep, mert a kérdést készakarva nem úgy tettem föl, hogy kit tart a legnagyobb zenésznek, de aztán rövid kölcsönös hallgatás után barátságos beszélgetés indul meg Kodályról, akivel a világháború elején Budapesten a Rózsadombon egy villában laktam, és akiről akkoriban Bartókkal együtt, mint különcökről beszéltek az emberek, akik egész nap csak „hangokat és harmóniákat keresnek a zongorán". És ma Bartók és Kodály világrelációban is a legsúlyosabb neveket jelentik:. Búcsúzunk, Bartók siet az állomásra, folytatja turnéját, amit itt Pozsonyban kezdett meg a tegnapi hangversenyével. Legközelebbi állomása Becs. Majd Frankfurtban rádióhangverseny, onnan pedig tovább Anglia-, ahol (Mordban Szigeti Józseffel, a neves magyar hegedűművésszel játszik. Modem zeneszerzőnek lenni mindig hálátlan és nehéz dolog volt, modern magyar zeneszerzőnek lenni pedig még nehezebb. S hogy Bartók ír. .'.is törhetetlen fanatizmussal és elvitathatatlan sikerrel járja be az egész világot, mutatja, hogy az ő művészete nemcsak modem, hanem tényleg igazi értéket is képvisel és megérdemli, hogy őrá, mint az összmagyarság egyik büszkeségére tekintsünk. Tichy G. György. USEBTI Irta: Iij. HEGEDŰS SÁNDOR Szerencsére pár napig vesztegeltünk Luxorban és igy nem kellett kergetni a kirándulásokat. A nagyszerű idő boldogságot adott nap-nap mellett ragyogó fényével és igy mindenki jókedvű volt. Én hűen lovagoltam minden alkalommal amerikai barátnőm mellett és évődtem vele rendületlenül. Heggel, mikor Malimud tolmács bejelentette, hogy e mai nap a Ramesseumnak szenteltetik, nevetve mondtam Mrs. Paynenek: ' — Én meg szentelek önnek a mai nap emlékére egy U6ebtit. — Mi az? — kérdezte. — Lelki rabszolgapótló — feleltem nevetve. — Most miég kevésbé értem! Pedig a földi életben már elég pótló6zerről hallottam, de a lelki pótszerek, bevallom, ismeretlenek előttem. Nem vagyok eléggé jártas a túlvilágon! Sőt egy időre nincs is szándékom planétát változtatni! Megmaradok itt, a földen. A Cook-hajó elég jó, a vendégek kedvesek, sőt tovább megyek, maga is a legokosabb, amit tehet, ha ittmarad mellettem! — Ezzel az engedelemmel minden alkalommal éltem, csak most futok fel a partra, mert amint mondom, szerzek magának egy „Usebtit!" Azzal a hajóhídon át feVettem a homokos partra, felmásztam a lépcsőkön Luxor rakpart-sétányára és besiettem a régiségkereskedőhöz, akinél előző nap ki választottam egy fayence IJsebtil. —■ Aztán a kis múmia-szobrot, zsebre lőttem és visszamentem a hajóra. Mrs. Payne nevetve fogadott: — Nos, hány ember fogja hozni a „Rabszolga- pótlót", — van e olyan nagy, mint lí. Haimses szobra ? — Annál valamivel k^ebb! — feleltem. — Különben nem férne el a zsebemben! Ezzel elővettem a kis fayence -múmiát... íme ő, igaz mivoltában! Kapát és zsákot tart kezében, parancsra, ha szólítják, hogy munkába állhasson! — De ki helyett kell neki munkába állami?! — Az elhalt Faraó vagy hadvezér helyett, akinek sírjába teszik. Ez a parancsátvevő! — Mért hozta ezt nekem? — Megmondom azt is, én holnap Khartoumba megyek Shellalon át, a Governer Steamerre! és igy nem lehetek többé a társaságában, úgy gondoltam tehát, hogy ennek az ősi földnek sokezeréves szokásait követve, hozok magának egy rabszolga- pótlót! Mrs. Payne nevetett: És kérdés, elengedem-e? Csak nem képzelte magát rabszolgának mellettem? — Hát, igenis, meg nem is! Néha úgy éreztem, hogy meg vagyok láncolva és maga vonszolva visz a diadal szekerén ... Mrs. Payne nevetett. — Jó, a többit elengedem, de ma meghívom, hogy újra mell-ettem lovagoljon; menjünk a Ramesseumba. Nem telt bele tíz perc és mi fölkaptunk a szamárhátra és ügettünk a mezőkön a Ramesseum felé. A pálmakertek szegélyéből kibontakozva, előttünk feküdt a zöld vetés, amelynek közepében két hatalmas szobor állott, a Metmnon kolosszális méretű szobrai. Edfui homokkőből faragva, három emelet magasra emelik fejűiket, döbbenetes erővel jelennek meg az ember előtt. Különös látvány, el- bámultam rajta. Mrs. Payne zavart, fel csodálatomból. — Nos, egy szava sincs? — De, de... — feleltem —, nézem ennek a második szobornak a fejét, amelyet Septimus Se- veru6 öt uj kőből megjavittalott úgy ezernyolc- szász évvel ezelőtt, — Mii köze volt neki ehhez a szoborhoz? —- Azt hiszem, jót akart, fenn akarta tartami, de ezzel a szó igaz érte-kmében megölte. — De hisz tótja, hogy itt, van előttünk. — Igen, a kőteste, de hangja örökre elhajt. Nem zeng többé Meronoa szobra, az a csuda hang, amelyet Pansanias és Juvenol még hallott előtörni a szobor mélyéből, örökre meghalt, mert akaratlanul Í6 meggyilkolták a szobor lelkét. — Hát hisz maga abban, hogy ez a szobor valaha is énekelt? — Mig nem jöttem el Egyiptom földjére, nem hittem benne, de most, mióta itt járok és amióta hallottam a kamatú ledőlt obeliszk rejtélyes csengését, azóta hiszek a Memmon-szobrok énekében. Ennek az ősnépnek volt egy titka, amely titok révén ők a holt köveket élővé tudták tenni. Be 'tudták kapcsolni a természetbe, hogy együtt éljenek a napfénnyel, a szellővel, a hulló harmattal. Ne merev, élettelen kődarabok, de élő kövek legyenek. Ez az ének ás, amely Memnon szobrairól szól, valami ilyen rejtélyos hang lehetett, amelyet talán a napfény vagy a lehulló éj csalt ki a szoborból. —• Hát ma nem tudják, a technika korában elérni ezt? — Eddig nem sikerült megoldani a titkot, minden kísérlet eredménytelen maradt. Talán ha a királysírok lakói feltámadnának gyolcs öltözékeikből. akkor elárulnák azt és valószínűleg nagyon egyszerűnek és természetesnek tűnne fel előttünk. — Miért gondolja ezt? — kérdezte Mrs. Payne. — Azért-, mert- az ilyen rejtélyszerü dolog megoldása mindig nagyon egyszerű és éppen azért nemi jön rá az ember. A eaaniáha-jcsár intett és md újra nyeregbe szálltunk és ügettünk a templom felé. II. Ramses uagy temi>'nma felé. Messziről feltűntek a falak és az oszlopok és a rejtélyes romépület csakhamar előttünk állott. A homokhegy lankájában épült és az istenek istenének, Ám ónnak volt, szentelve;• a nagy király, !T. Ramses építtette a nagy Isten dicsőségére*. Le ugráltunk a csacsi bálról és a nagy kapun bemen,bünk az első udvarba, aztán a második udvarba, majd az oszlopcsarnokba; ledőlt oszlopok, csonka szobrok, törmelékkövek feküdtek köröttünk. A falakon itt-ott ép relief, az egyiptomi festőművészet kivitelében, a beosztás, a tervezet pedig megfelelt a karnakn templom elrendezésének. Megnéztük a falakat, Ramses szobrait körüljártuk, elgyönyörködtünk a falfestményekben, amelyek mind Ramses dicsőségét hirdetik. Hol az isteneknek áldoz, hol diadalszekéren vonul a győzelmes háborúba, hol vadászatra kél és szekerén ott ül a láncra vert oroszlán; hol a foglyokat hajtja maga előtt, mert ő ur mindenek felett. Mikor vége volt a ramesseumi körsétának és újra felültünk a csacsikra, hogy lassan bandukolva visszatérjünk a nílusi hajóra, osak akkor kezdtünk beszélgetni Mrs. Payne-nel a látottakról. — Mindenütt Ramses, mindenütt II. Ramses — szólt ő —, mintha az egész régi Egyiptom csak ő lenne. »— Legalább is a csúcsa, amely még ma Is a legmagasabbra emelkedik ki ebből az elsülyedt világból ő, II. Ramses, Alsó és Felsőegyiptom ura. — Uralkodói arc évS kezében a jogar, fején a lotu6 és papirus koronája, ez nagy hatalmat jelent. Akkor Egyiptom volt a világ és ő ennek uralkodója. Életmódja Í6 rendkívüli, hisz nyolcszáz asszonyt tartott é6 gyermekkei száma ezerszáz volt, — világbirodalmi méretű családi kör. És ma mégis csak egy szolgája van a túlvilágon: az a kis Usebti, amelyet sírjába mellé fektettek. Ennyiben hasonlít, ma önhöz, asszonyom. Mr. Payne meglepetve nézett rám: — Én hozzám? — Igen, és minden olyau szép asszonyhoz, aki le tud láncolni maga mellé egy férfit és rá tudja venni, hogy az az ő földi ,,Usebti"-je, földi hódoló szolgája legyen. Mrs. Payne nevetett* — Jó, jó de előre jelzem, hogy a szolgálati idő egész Egyiptomra szol és esetleg Szudánra is. — Szolgálata alól még nincs felmentve, tehát a viszontlátásra holnap! 4
