Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)

1932-01-28 / 22. (2835.) szám

2 'I>RA:GAlA\\&YARHlRLAr> 1932 január 28, csütörtök. A miniszterelnök lapja erélyesen visszautasítja a Benes-Friedrich-féle Középeurópa-terveket Az agrárpárt orgánuma támadja Friedmann meghatalmazott minisztert a csehszlovák-magyar kereskedelmi szerződés miatt — A párt megopponáüa a szerződés parlamenti ratifikálását? - A Právo Lidu szerint az agrárpárt mezőgazdasági bojkottpolitikát folytat Prága, január 27. A Venkov mai vezércik­kéiben kevesen támadja a kormányban levő cseh szociáldemokrata pártot azért, hogy tak­tikájával nyugtalanságot kelt a közvélemény­ben. — Nyugalomra van szükségünk a belmun- ka érdekében — Írja a miniszterelnök párt­jának lapja —, de a szociáldemokraták az államunk Iránt ellenséges külföldi körök kezdeményezésére a legégetőbb kérdéseket hánytorgatják: a katonakérdéseket. Nyuga­lomra van szükségünk, de a szociáldemokrá­cia a kommunistákkal folyó küzdelmében a munkanélküliek kérdéséből, a további fejlő­désre — a valutárisra is — veszedelmes tűz­fészket csinál, amikor teljesen a német szo­ciáldemokraták uszály-hordozójává válik, akiknek a mi államunk üdve és nyugalma — ííekuba. Nyugalomra van szükségünk, de a szociáldemokrácia minden eszközzel akadá­lyozza azt, hogy az államban élő földművelők milliói nyugalomban élhessenek, mert hatal­mi pozíciójuk révén meghiúsítanak minden munkát, mély a földművesek érdekében tör­ténik. Agrárpárt! vétó Friedmann dr, részére — De nemcsak a szociáldemokraták, ha­nem más tényezők is nyugtalanítják közvéle­ményünket — folytatja alább a Venkov. — így mérhetetlenül nyugtalanná tette Fried­mann dr., a külügyminisztérium képviselője sokatmondó budapesti nyilatkozatával. Itt közbevetőleg meg kell jegyeznünk, hogy ezzel a Venkov Friedmann dr. meghatalma­zott miniszternek a Pester Lloydban megje­lent nyilatkozatára céloz, melyben Fried­mann dr. utalt arra, hogy az uj egyezményes tarifában megállapodás történt a magyar bnza és liszt javára való preferenciáiig váméi járásra s a tervek szerint Magyarország könnyítése­ket fog kapni a sertés és zsir exportja terén, amiivei szemben Csehszlovákia kész árui ala­csonyabb vámmal mehetnek majd be Magyar- országra. A Venkov már a tegnapi számában támadta Friedmann! nyilatkozatáért s kétség­be vonla a nyilatkozat hitelességét. „Meg va­gyunk győződve afelől, — irta tegnap a lap —, hogy Friedmann dr., ha ugyan egyáltalá­ban beszélt a Pester Lloyd munkatársával, nem beszélhetett úgy, ahogy a Pester Lloyd írja. Ez azt jelentené ugyanis, hogy Masryar- ország kolóniájának tekinthetné Csehszlová­kiát és hogy Csehszlovákia a magyarokkal 15 (15) X. Olyan piszkos, sűrű köd ereszkedett ezen az emlékezetes reggelen a városra, hogy öt lépésre nem lehetett látni. De azért az uc- cák már nyolc órakor szokatlanul élénkek voltak. Mindenki a törvényszék elé sietett, hogy részéé© legyen a nagy szenzációnak. A hatalmas, vörös téglából készült épület tölgyfaajtajában két szolga állott és csak szi­gorú igazoltatás után eresztették be azokat, akiknek szabályos jegyük volt. Hiába pró­bálkoztak többen is furfanggal, szép szóval, ígéretekkel beférkőzni az épületbe, a két Kerberus hajthatatlan maradt. De azért azok sem tágítottak, akik künn rekedtek. Ott kopogtak a nagy hidegben s a világért sem mentek volna el. Hátba a komor falakon is kiszivárog valami szenzációmozsa közéjük. A tanuk szobája lassanként megtelt. Ott volt a kastély egész személyzete. Csak Lad- nay grófnő hiányzott. Orvosi bizonyítvány érkezett tegnap a törvényszéki elnökhöz. Az egyik semmeringi szanatórium igazgató­főorvosa tanúsítja benne, hogy a grófnő, aki három nappal ezelőtt vétette fel magát a szanatóriumba, olyan súlyos állapotban van, hogy életének veszélyeztetése nélkül nem teheti ki magát a tárgyalás izgalmainak. De a törvényszéki elnök s az ügyész véleménye szerint a grófnő vallomására nincs is szük­ség, teljesen elegendő az az Írásos vallo­más, ami elfekszik az iratok között. Lényo­való szerződését valamelyik nagyhatalom dik­tátuma szerint kötné, amely ellenünk fordul­va, kikötés nélkül a magyarok oldalára állt.“ A Venkov mai számában újból visszatér erre a témára és Friedmamihoz fordulva, ezeket mondja: — Újból hangsúlyozzuk, hogy Így nem le­het folytatni, így nem szabad nyugtalanítani a csehszlovák népet. Ki hatalmazta föl önt, hogy ily fontos nyilatkozatokat és Ígéreteket tegyen? Bármiben is egyezik meg Budapesttel, az nem bár érvénnyel mindaddig, amig a par­lament nem dönt. Beszélnek és Írnak a meghatalmazási törvé­nyek ellen, mert állítólag diktaturaszaguak és itt egy állami hivatalnok diktátori módon az egész államot és a parlamentet befejezett tények elé akarja állítani — kiált fél a Ven­kov vezércikkírója, majd igy folytatja: Schürff és a fóvafaics cáfolat — Ugyanúgy nyugtalanná tette a közvéle­ményt a Prager Tagblatt által vasárnap közr zétett hír Schürff osztrák miniszter beszédé­ről, melyben Schürff kijelentette, hogy Benes vámegységre törekszik Ausztriával és Ma­gyarországgal, hogy megakadályozza Ausz­triának Németországhoz való csatolását és holmi területi engedményeket ajánl Szloven- szkó rovására. Közvéleményünket nyugtalan­ná tette az, hogy a külügyminisztérium nem eléggé erős és világos cáfolatot adott ki. Megírta, hogy Schürff fejtegetése helytelen, főleg ami a területi engedményeket illeti. Ezzel azonban azt jelzi, — folytatja a Ven­kov —, hogy Schürff miniszter nem mondod valótlanságot külügyminiszterünk törekvésé­ről egy Ausztriával és Magyarországgal való vámközösiségre vonatkozólag. Az ilyen hirek, melyek az utóbbi időben gyakrabban fölme­rülnek, nyugtalanítják közvéleményünket, mint azt a szlovák szenátorok is dokumentál­ták, akik igen élesén elutasították a fölaján­lott területi engedményekről szóló hireket, de egyben rámutattak a csehszlovák nép azon érzületére is, amely elutasít mindennemű szövetséget Ausztriá­val és Magyarországgal, mert abban a Habsburg-monarchia megújításának kísér­letét látja. Ha Medinger, a Bohemia, a Prager Tagblatt s mások mellett Hotavetz dr. is foglalkozik ezekkel a játékokkal, ezt nem tilthatjuk meg ges adattal nem járul hozzá az ügy tisztázá­sához. A tárgyalóterembe a farács mögé három padsort húztak az újságírók számára. Kurt volt az első aki megjelent. Úgy helyezkedett el, hogy minél közelebb legyen a vádlott­hoz. A pultra maga elé készített egy rizsma papirost, három-négy hegyesre faragott ce­ruzát, névjegyét rajzszöggel megerősítette a deszkalapon, aztán kiment a folyosóra s rá­gyújtott egy cigarettára. Kényelmes léptek­kel járt föl s alá a tarka kövekkel kirakott folyosón, amelynek kövei mennyi izgalom­ról, kétségbeesésről, sötét bűnről beszélné­nek, ha egyszer megszólalnának! Csakhamar megélénkült a folyosó. Jöttek az érdeklődők 6 igyekeztek mielőbb bejutni a tárgyalóterembe, hogy jó helyihez jussa­nak. Jöttek az ujságirókollegák hatalmas aktatáskákkal a hónuk alatt, a szélrózsa minden tájáról összegyűlt különös társaság, amelyet, ebbe az eldugott fészekbe tömör i- tett a nagy szenzáció szaga. Kurt egy-két is­merősét barátságos kézintegetéssel üdvözöl­te, de nem volt kedve szóba álla ni velük. Sokkal inkább el volt foglalva a saját gondo­lataival, amelyek lázasain kergetőztek az agyában. Most a védő jött sietve, egyik kezében a kalapja, a másikban a hatalmas iratcsomó. Csak pár szót váltottak, hiszen tegnap este pontosan előkészítették a haditervet s a helyzet azóta semmiben sem változott. Az neki, de a legkerekebben megengedhetetlen az, hogy népünket holmi rejtélyes szövetségi tervekkel nyugtalanítsák, amelyek a külügy­minisztériumból erednének. Kívánjuk, hogy itt határozottabb szó han­gozzék el, mint amilyen az említett cáfolat volt. A politikai nyugalom érdekében kívánjuk — fejezi be a Venkov. A Venkov állásfoglalásából az vehető ki, hogy az agrárpárt arra gondol, hogy esetleg a parla menti fórumon opponálja meg a megkötendő csehszlovák—magyar kereskedelmi szerződést, s megtagadja a ratifikálást. Más részről nem érdektelen ezzel kapcsolat­ban az a körülmény, hogy Schürff megnyiiatko zásával egyidejűleg Friedrich IstváD magyar országgyűlési képviselő is nyilatkozott a Benes számlájára irt középeurópai tervről. Friedrich ugyanig a Pesti Napló vasárnapi számában a maga elképzeléseit védve egyebek közt ezt mondja: „Egy középeurópai elgondolásnak nem kell azért okvetlenül rossznak lennie, mert sok vonatkozásban közel fekszik Benes külügymi niszter nézetéhez. De különben sincsen az én tervemben semmiféle Duna-konföderáció oiyan értelemben, ahogy ez a fogalom mostanáig kü­lönböző oldalakról fölvetődött. Ezt le is szöge­zem, habár az uj gazdasági tömörülés jövendő el­nevezése igazán nem fontos. A lényegen múlik és nem a formán ... Ha éppen parancsolják, hát megmondom, hogy nem Duna-konföderációra gondolok, hanem egy „Középeurópai Népek Szövetségére" — mondja ki cikkében Friedrich. Meglepő, hogy ugyanez az elnevezés, a Közép­európai Népek Szövetsége, Schürff beszédében is fölmerült azzal a különbséggel, hogy Schürff Benesnek tulajdonítja, míg Friedrich a saját találmányának vallja. A keresztapaság kérdését az érdekeltek elintéz­hetik majd egymág között, de a lényeget illetően nem tekinthető a véletlen dolgának ez a föitiinő consensus ingenlorum, hogy egy Schürff és egy Friedrich egymástól fügegtlenül szinte egyidejű­leg illeti ugyanazzal a névvel a gyermeket. Hon­nan vette Schürff ezt az elnevezést? Friedrichtől vagy Benestől? Tudjuk, hogy Friedrich tárgya’t Beuessel, jólértesültsége tehát nem vonható két­ségbe, s maga Írja, hogy terve „sok vonatko­zásban közel fekszik" Benes tervéhez. Ez a név­ügyvéd az első ajtón lépett a tárgyalóterem­be, amelyen át csupán a funkcionáriusokat bocsátotta be a teremőr. Most már Kurt is idejében valónak tartotta, ha bemegy és el­foglalja a helyét., később majd nagyon nehe­zen tudna utat törni magának. A terem már csaknem tele volt, az ülőhe­lyek legalább is mind elfoglaltak. Igen ele­gáns közönség, a kisváros társadalmának elitje, leginkább hölgyek, akik a legdivato­sabb toalettben jöttek el, mintha valami je­lentős társadalmi esemény gyűjtötte volna egybe őket. A szenzáció éhsége lobogott a szemekben, halk zsibongás, ami nő a nagy premiereket szokta megelőzni. De érezni lehetett a nagy izgalmak előtti atmoszférát. Egy németországi s egy bécsi kolléga közé került. A német hórihorgas, szőkehaju, evik- keres fiú, csak úgy ri le róla a pedantéréia. Nyitott aktatáskájából kikandikál a leg­újabb kriminalisztikai munka rikító cim- betüivel: Mord und Totsohlag. Egészen bi­zonyos, hogy egész bűnügyi könyvtárt olva­sott össze, míg a tárgyalóteremig jutott s biztos az is, hogy a legszakszerübb, de a legszárazabb tudósítások is az ő fóliából ke­rülnek ki. Pontosan Élesztgeti be blokkjá­ban az indi-gópapirókát, nehogy egy milli­méterre is eltolódjanak s szakértő szemmel vizsgálgatja koihinorjainak hegyét. Mind a három ceruzája egyenlő- hosszú s ugyan­olyan hegyes. A bécsi egy kolportázslapnak az embere, öreg, fáradt rutinié, ennek nem annyira tényekre, mint színekre van szüksé­ge, hogy olvasóközönségének Ízlése szerint formálja meg tudósítását. Most két nagy te­nyerébe fogja a fejét s ujjaival össze-vlssza kuszái ja lobogó sörényét. Gondolatai messze járnak, a kifizetettem lakbér jár az eszében s felesége bundájának elmaradt részlete, ami miatt bizonyosan pörre fog kerülni a história egyben Schürff jólértesültsége mellett is szól. Iróniája a sorsnak, hogy éppen Friedrich támasztotta alá Schürfföt — Benessel szemben. A „Kirobbantott” agrárinternadonáté A szociáldemokrata Právo Lidu kerülő utón, osztrák és német birodalmi lapokból csak most értesül arról a nyilatkozatról, amelyet Friedrich prágai, látogatása után Slávik belügyminiszter Friedrich terveiről mondott, amikor kijelentette, hogy „ezek a tervek összeegyeztethetetlenek a csehszlovák mezőgazdaság érdekeivel". A szo­ciáldemokrata lap megütközik a merev elutasí­tásom és Slávik magatartásáról a következőket mondja: Agrárpolitikánkról nem ismeretlen az, hogy állandóan akadályozza a kisantat államai kö­zötti szorosabb köteléket és a középeurópai gaz­dasági szervezés valamennyi törekvését. Az agrárpárt végrehajtó bizottságának szom­bati határozata gazdasági bojkottot hirdet va­lamennyi közép- és délkeleti állammal szem­ben. Levegó'be röpíti az egész úgynevezett agrár-internacionálét is. Amit azonban itt Slávik miniszterről írnak, azon a közvéleményünknek meg kell rökönyödnie. Hogy egy miniszter ilyesmit mondott volna? Prága, január 27. A Vecernik Práva Lidu mai számából vesszük az alábbi fantasztikus sorokat: A varsói Robotaik című lip: „Szen­zációs hirek szenzációs tervekről — Duna- menti bioikk Olaszország vezetése alatt" cí­men Becsből a következőket jelenti: „Itt (Becsben) olyan hirek keringenek, hogy Habsburg Ottó magyar trónpretendens elve­szi az olasz király lányát. Ottó trómralépte után dinasztikus közeledés leple alatt szoros politikai közeledés jönne létre Magyarország és Itália közt, s egyben Olaszország energi­kusan támogatná az osztrák heimwerhrek azon szárnyát, mely Ausztriában a Habsburg- monarchia megújítására törekszik, így a há­rom említett állam és esetleg Románia rész­vételével létrejönne egy dunamenti blokk. Ez az államblokk egységes gazdasági és vámpo­litikát folytatna, sőt közös valutát is bevezet­ne. A vezetés természetesen Mussolini kezé­ben volna. Az olasz fasizmus hegemóniát gya­korolna Európa délkeleti részén." London, január 27. Aríhur Henderson volt an­gol külügyminiszter csütörtökön Londonból Genfbe utazik, ahol február 2-án elnöki minőség­ben megnyitja a világlefegyverzési konferenciát. A konferencia tartamát Londonban hat hétre becsülik. dolog. A zsibongás most egyszerre elül. Felpat­tan a nagy pódium melletti ajtó s komor ta­lárba burkolva bevonulnak a birák, jönnek a jegyzők s biztos, fölényes lépésekkel száll fel emelvényére az ügyész. A közönség fel­emelkedik helyéről, a törvényszéki elnök könnyű főbiccen főssel köszöni meg az üdvöz­lést. Néhány sablonos figyelmeztetés a kö­zönséghez, udvarias szavak sajtó őfelségé­hez. A formalitások gyorsan pörögnek. Az ügyész vétót emel két női esküdt ellen, a védő egy hentesmestert vet vissza, akiről tudja, hogy kissé nagyot hall. Az esküdtek kézfogással pecsételik mesr fogadalmukat s aztán a bíróság pódiumától balra két pad­sorban helyezkednek el. Kurt figyelmesen nézi az esküdtéket. Jó­indulatú, értelmes embereknek látszanak. Egyiküknek, másikuknak arcán rajta ül a komoly megilietődés. ezek bizonyára érzik a pillanat sulvát s tudják, hogy Európa leg­szenzációsabb bűnügyében kell ítéletet mon- daniok. A rajzolók már serényen dolgoznak s az esküdtek elnöke méltóságának tudatá­ban igyekszik merfelelő nozitúrában elhe­lyezkedni. hogy illő modellül szolgáljon. Az elnök most int a teremszolgának, aki eltűnik az ajtóból. Mintha a száz és egyné­hány embernek a lélekzete is elállott volna ezeknek a perceknek az izgalmában. Ha­lotti csönd, amelyben a papir zörgése is éle­sen hangzik. Minden tekintet az ajtóra ta­pad. Kurt is különös feszültséget érez s ide­gesen játszik a ceruzájával. Ezek a pillana­tok végtelenül hosszunknak tűnnek fel. Ki­tekint az ablakon, éppen á toronyóra van szemben, kilenc óra tíz percet mutat. Az ajtó megnyílik s két fegyőr között meg­jelenik Anita Loos. • (Folytatjuk.) ____________________________________ PÁ TER LAURENTIUS TITKA BŰN0GY1 REGÉNY Irta: VÉCSEY ZOLTÁN (Copyright by Prágai Magyar Hírlap.) Schürff és Friedrich Henderson Genfbe utazik elnö!fö!ni Még egy „terv"

Next

/
Thumbnails
Contents