Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)

1932-01-27 / 21. (2834.) szám

J Nemzeti koncentráció A világpolitika a gazdasági krizis jegyé­ben áll és sajnálatosan kell megállapítanunk, hogy az egyre tovább haladó gazdasági nyomorúság nemzetpolitikai téren nemhogy javította volna, hanem rosszabbá változtatta a helyzetet. Soha sem Írtak, soha sem be­széltek annyit az emberek konfederációs ter­vekről, az államok és nemzetek közti meg­egyezés szükségességéről, mint mostanában. Mintha éreznék és komolyan gondolnák, hogy a nagy zűrzavarból csupán az európai szoli­daritás megteremtése által van kikászmáló- dás. A valóságban azonban soha távolabb nem állottunk az európai egységes lélek ideáljától, mint ezekben az apokaliptikus napóikban Briand, aki három évvel ezelőtt felvetette és a népszövetség elé vitte az európai szövetke­zés gondolatát, letűnt a diplomáciai szerep­lés színpadáról, a Páneurópa-hivők hangja egészen elfakult és a szolidaritás helyébe az államok egymás közötti viszonyában a sac- ro agosmo nyomult. Minden állam arra tö­rekszik, hogy maga meneküljön meg a baj­ból és ha figyelemmel olvassuk végig az államférfiak megnyilatkozásait az utolsó hónapok folyamán, mindegyikben megtalál­juk azt a refrént, hogy „bár minálunk is vál­ság van, azonban mi még a hullámok tara­ján vitorlázunk, nálunk korántsem olyan rossz a helyzet, mint a szomszédos államok­ban/' Ha az egyes foglalkozási osztályok ér­dekeit képviselő politikai pártok jelszavait és törekvéseit vesszük szemügyre, akkor is úgy látjuk, hogy a rideg osztályérdekeket igyekeznek körülbástyázni és azokból a köz javára sem hajlandók engedményeket tenni. Ha a sacro egoismo az osztályok egymás közti viszonyában ilyen élesen érvényesül, mennyivel inkább jelentkezik az e?y vegyes nemzetiségű államban az egyes nemzetek vi­szonyában. Mennyire kell érvényesülnie Csehszlovákiában, ahol nemzetpolitikai elvvé tették az uralkodó nemzet ideológiáját. A sacro egoismo pedig kizárja a nobilis gesz­tust, a bajokban való egyenlő osztozkodás el­vét és igy természetes, hogy a gazdasági vál­ság elsősorban a kisebbségekre nehezedik. Legfőképpen pedig bennünket nyom, akiket a kormánypártok politikája sohasem favori­zált, 'kulturális és gazdasági érdekeinket nem istápolta, sőt azok ellenére cselekedett. A csehszlovákiai magyarság tulajdonkép­pen a krónikus kulturális és gazdasági vál­ság állapotában él kezdettől fogva, az egye­temes válság csupán kiélezte és hogy úgy mondjuk, tudatosította a magyar tömegek­ben a krízis állapotát. Azok a szörnyű vesz­teségek, amelyek a magyar pénzügyi intéz­ményeket, ipari és kereskedelmi vállalato­kat sújtották, még akkor következtek be ránk, amikor a háború utáni prosperity korszaka virágzott. Amikor mások tartalé­kokat gyűjthettek és egyébként is a protek­cionizmus mindenfajta kedvezményében ré­szesültek, akkor mi rajtunk megtörtént már a nagy érvágás, amely nemzeti vagyonunk jelentékeny hányadát megsemmisítette. A magyar tisztviselőosztály leépítésével a ma­gyar ipar és kereskedelem lehetőségeit gyökerében támadták meg, amire a mun­kásosztály elpauperizálódása volt a szükség- szerű első következmény. A mezőgazdasági krízis azután kikezdte nemzeti életünk gyö­kerét, a magyar földműves társadalmat is és most elmondhatjuk, hogy egyek vagyunk a borzalmas szegénységben mindannyian. Még szinte elégtétel nekünk, hogy ez a krízis, amely az emberiségre szakadt és Nyilvánosságra hozták az elfogadott lengyel-orosz szerződés szövegét Oroszország nem támogatja Németországot — A szerződés csak a román-orosz megállapodás után lép életbe — Megelégedés Vmébm Moszkva, január 26. Litvinov orosz külügyi népbiztos és Patek moszkvai lengyel követ tegnap parafáil/fca az orosz-lengyel támadást kizáró megállapodást, amely természetesen a finn-orosz szerződéshez hasonlóan csak ak­kor lép életbe, ha Oroszország és Románia megegyezett a rigai tárgyalásokon. A parafáit szerződés aláírásának időpontja ilyen körül­mények között még nincs megállapítva. A szerződés szövege azt mutatja, hogy Len­gyelország sok tekintetben engedett eredeti felfogásából és nem követelte többé a nép- szövetségi paktumra való határozott hivatko­zást, ezen kívül a balti államokkal való junk- timot és a semiüeges döntőbinák kiküldését sem, A lengyel határ garantálásáról egyetlen szó sincsen i szerződésbe*), ámbár a támadó hadjáratok kizárása kölcsönösen lehetetlenné teszi azt, hogy a két állam közül az egyik erőszakosan a határok megváltoztatására töre­kedjék. Az elöljáró beszédben hivatkozás tör­ténik az orosz-lengyel békeszerződésre, amely a szerződés alapja s azonkívül a két állam kötelezi magát, hogy egyetlen harmadik ál­lammal sem köt olyan szerződést, amely a jelen megállapodások szellemével ellentét­ben áll. Az ellső cikkelyben mindkét állam kötelezi magát, hogy tartózkodni fog az ag­resszív cselekedetektől. A szerződés pontosan körül írja, hogy mit kell agresszív cselekede­teknek tekinteni. Ha harmadik hatalom tá­madja meg a szerződő felek egyikét, akkor a másik szerződő fél sem közvetlenül, sem köz­vetve nem támogathatja a támadót. A „sem­legesség" szót a szerződés elkerülte. A har­madik cikkely kifejezésre juttatja, hogy a jelen szerződés nem gátolhatja meg a szerződő felek egyikét sem abban, hogy más nemzet­közi szerződéseket elfogadjon, természetesen csak olyanokat, amelyeknek nincs agresszív éle a másik szerződő féli ellen. A szerződés három évre szól s amennyiben hat hónappal a lejárat előtt nem mondják föl, automatiku­san újabb két évig marad érvényben. A rapallci politika vége Varsó, január 26. Az orosz-lengyel táma­dást kizáró szerződés szövegét á lengyel1 fő­városban nagy elégtétellel vették tudomásul. A kormánysajtó szerint nagy eredmény, hogy a szovjet kötelezte magát, hogy egy harma­dik helyről jövő támadás alkalmával szigorú semlegességet őriz meg. Ezzel a német-orosz Rapallo-szerződés agresszív éle egyszer s mindenkorra letörött, mert ha Németország megtámadja Lengyelországot, Oroszország nem siethet a birodalom segítségére. Illeté­Páris, január 26. Laval és Flandin minisz­terek tegnap újból tárgyaltak Tyrrell lord párisi angol nagykövettel és állítólag kilá­tásba helyezték, hogy a jóvátétel konferen­ciát júniusban tartják meg. Tyrrell lord be­mutatta Leith Ross angol alállamíitkár ter­vét, amely a jóvátételek ideiglenes megol­dásáról szól. Az angolok rendkívül közeled­kes körök nyomotokkal utalnak arra, hogy a szerződés csak akkor lép életbe, ha az orosz- román paktumot is megkötik. Az ellenzéki sajtó egyelőre rendkívül tartózkodóan ítéli meg a szerződést. tek a francia állásponthoz és a moratóriu­mot csupán egy évvel kívánják meghosszab­bítani. A különbség az, hogy az angolok ab­szolút moratóriumról beszélnek, a franciák viszont csak részletmoratóriumról. A leg­újabb jelentések szerint MacDonald e hét végén Párisba jön, hogy Lavallal tanácskoz­zék: Tömegmészárlások ian-Salvadorban Sandino tábornok a föJkelők élén - Washington nyugtalan N e w y o r k, január 26. A washingtoni államdepartement a sansalvadori helyzetet nagy aggodalommal figyeli. A Panamából és Mexikóból érkezett jelentések szerint a ha­lottak száma a sansalvadori kommunista forradalomban már eddig eléri az ezret. A föl­kelők több várost elfoglaltak és irtózatos vérfürdőt rendeztek a tehetősebb emberek kö­zött. Huszonhat államhivatalnokot agyonlőtttek és levágott fejeiket a vasútvonal mentén egyenkint a távirópóznákra tűzték. A polgári lakosság tömegesen menekül. A menekü­lők egy részét a kanadai torpedóüldözők biztonságba helyezték. San-Salvador főváros az ostromlott város képét nyújtja. A polgárokat fölfegyverezték, mert a közeledő bandák támadásaitól kell tartani. A fölkelőket Sandino tábornok vezeti, aki 1927-ben a nicara- guai liberálisok élén állott és az amerikai tengerészkatonák ellen harcolt. A spanyol jezsuitákat Amerikában és Eszakeurépában helyezik el Róma, január 26. A jezsuiták Spanyolor­szágból való ki üldözése nem érte váratlan csapásként a rendet. Rómában régóta tud­ták, hogy a spanyol kormány ki fogja utasí­tani a jezsuitákat, ámbár nem hitték, hogy a rendelet annyira szigorú lesz, mint vég­A Jóvátétel! konferenciát júniusban tartják meg amelynek mélypontján minden államférfim opfcimizmus elleniére sem jutottunk túl — bizony nem parabola a gazdasági fejlődés vonala, hanem egyenes zuhanás a mélység­be — miben niink már különösebb pusztu­lást nem végezhetett. Nekünk már nem volt Ipari és kereskedelmi struktúránk, amire a krizis hengere gördülni kezdett, a mi virá- oyainkon akkor már fü sem termett. Né­pünk szörnyű szegénységiben senyved és a kétségbeesés lett úrrá a lelkeken. Az a bor­zalmas tragédia, amely egy érdemes magyar újságírót az öngyilkosságba kergetett, tulaj­donképpen szimbólum, egy egész osztály tragédiáját szimbolizálja. Megdöbbent lélek*- kel olvassuk azokat a sorokat, amelyeket lapunk egyik olvasója, a magyar intelligen­ciának egyik kiemelkedő tagja, hozzánk in­tézett: „Vagyunk egynéhányan, akik nem állunk messzire szegény Telléry Gyula sor­sától." Desperált nyomorúság az intelligen­cia köréhen; az egyetemeken most kiképző­dő szellemi proletariátus, amely nem tud el­helyezkedni és alkalmi munkák után szer­zett koronákból tengeti nyomorúságos éle­tét — „a jövő reménysége"; tönkrement kisiparososztály; koldussorsra került mun­kanélküliek tömege; eladósodott gazdák; csődbe került kereskedők: — ez a magyar társadalom keresztmetszete. Elérkezett az a pillanat, amikor minden lelkiismeretes és komoly magyarnak el kell gondolkodnia a magyar sorson és el- határozottan kell munkába állania, hogy megmentse a magyar jelent és a magyar jövendőt. Ne mondja senki, hogy elementá­ris erőkkel harcolunk és ezek ellen nincsen fegyver. Van fegyver, meg kell találnunk és fel kell használnunk. Ez a fegyver pedig a nemzeti erők abszolút koncentrálása. A ma­gyarság súlyos szociális, nemzeti, kulturális ínsége parancsként írja elő az összes nem­zeti erők koncentrálásának a jelszavát. El­érkezett a lélektani pillanat, hogy ezt fel­ismerjük és ennek az irányában cseleked­jünk. És egészen bizonyosan igy is fogunk cselekedni^ mert élni akarunk! évf. 21. (2834) szám ■ SZQI*<fld a 1932 január 27 Bőflxetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- A *rlfYT}pn<izknÍ PS niSzinSzkÓi ellenzéki üártok Szerkesztőség: P ró g a IU P a n s k á iilice 12. évre 76, havonta 26 K£; külföldre: évente 450, ^ SZLOV^nSZK°l eS rUSZlTlSZKOI eUeUZeKl pOTlOK * emelet. - Telefon: 30311. - Kiadóh.vatai; M*™ 22* „j^edévre ^ havonta 38 K* FŐSZERKESZTŐ polÜlkülnapilapja mJBM Pr*S<' 'U em DZÜRANYl LÁSZLÓ FORGÁCS GÉZA SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHR

Next

/
Thumbnails
Contents