Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)

1932-01-23 / 18. (2831.) szám

4 'PRXGAI/V'YAGVARHIRIíAP KOMMENTÁROK * EGY EMBER REVÍZIÓJA Egyike az első revízióknak, amelyet a háború utáni Európa százszázalékosan végrehajtott, Mussolini alakjának revíziója volt. Emlékeznek még 1923-ra, 1924-re? A duoe az európai de­mokrácia elképzelésében a pojáca, a kókler, vagy az elvetemült rém szerepét töltötte be s a nyugati sajtó fölváltva hol kacagott rajta, hol keresztes háborút hirdetett elletne. Azt mon­dották, uralma nem tarthat tovább néhány hó­napnál, ugyanúgy, mint a szovjetről mondották, de — unberufen — ezek az uralmak már jócs­kán eltartanak. A nagy Soréi tanítványai iga­zolták mesterüket. Az uj eszmék politikába öl­töztetésénél nem az eszme volt a fontos, hanem megvalósításának módszere, ami — Soréi sze­rint. — egyforma, akár baloldali, akár jobbol­dali eszméről van szó, mint ahogy a valóban egyforma módszerrel dolgozó antipódusok, a fasizmus és a kommunizmus, be is bizonyítot­ták. Soréi diktátoriskolája bevált, s amikor az „erőszakot védte14, talán uj, javuló világnak vetette meg alapját. Mintha Mussolini máris iga­zolná ezt... Lapozzanak vissza a müncheni „Simplicissl- mus“ évfolyamaiban. Mussolini megítélésének változásait megtalálják — ad oculos demon- etrandum. A tíz év előtti torz gunyképek, a gyűlölet kitörései, a képzelt hibák hahotázó be­mutatása enyhült, s az egyik legutolsó számban a duce már mint valódi békeangyal szerepel, a másikban erőteljes hérosz, aki hatalmas szi­vaccsal letörli a vér könyvelését, a harmadik­ban mint építő és alkotó démiurgosz jelenik meg. Ez a legteljesebb revizió. Nem Mussolini változott meg, sem a Simphcissimus, hanem a körülmények. Amikor Soréi tanítványa uralom­ra került Rómában, néhány évre el kellett fe­lejtenie szocialista nevelését és kegyetlen bontó munkát végeznie. Azt mondották renegát. Ma egyre jobban kihámozódik a diktátori páncél aló! a régi szocialista, s az európai szocialisták ámulattal látják, ahogy az olasz kül- és belpoli­tikában sorra megvalósulnak álmaik, vágyaik, végrehajthatatlan terveik. Mussolini számtalan elő törést kockáztatott meg a lefegyverzés érde­kében. Iniciativái a legtermékenyebbek s euró­pai viszonylatban a legmerészebben béke-izüek. Kibékült a németekkel. A Labour Party leg­jobb barátja lett. Litvinov csak Milánóban érzi jó! magát. Grandi Amerikában a legyőzött né­pek apostola volt. A duoe legutóbbi cikkei az egész elnyomott világ számára megkönnyebbü­lést jelentettek, amikor a jóvátételek és az adósságok eltörléséért szálltak síkre. Pregnáns szavait idézik és a békebarátok veLük operál­nak. A szocialisták csodálkoznak a változáson. Pedig nem Mussolini változott meg, éppúgy, mint akkor sem, amikor az Avanti szocialista igazgatójából a szocialisták halálos ellensége lett. A körülmények változtak, mindig a körül­mények, sohasem az ember, aki céljai érdeké­ben hozzáidomul a körülményekhez, mint az aligátor színe az évszakokhoz. Ma Mussolini külseje is másként hat. mint évekkel ezelőtt. Akkor pökhendi, gőgös pozőr- nek látták, nevettek pózain és „fotográfia arcá­ról" beszéltek. A nevetségest a fenségestől egyetlen lépés választja el, mondja a francia mondás: ma a duce szép férfiasságában, lehig­gadt pózaiban, ruganyosságában C6ak fenségest és szépet látunk. Nézzék meg a Woche legújabb belső címlapját, mely hálatelten közli a duce fényképét. Egyszerű, elegáns, szelid, de erejé­nek és képességének tudatában lévő délies férfi mosolyog reánk, s — hiába — van valami cé- zári a tekintetében. Ha az egyéniségnek van varázsa — és lehetetlen, hogy ne legyen —, akkor ennek az egyéniségnek nagyon nagy va­rázsa van. Az országa mindent igazol. A hajdan kacagó demokratikus európai államok nyakig benn ül­nek a hínárban. Olaszország, Európa legszegé­nyebb és legszerencsétlenebb szisztémájú or­szága, ahol a legtürelmetlenebb és a leglustább emberek laktak, rendben van. Küzd az általá­nos krízissel, de csodálatos nyugalommal, ki­tartással és ügyességgel küzd. Az utasok elra­gadtatással beszélnek az állapotokról. Rend van. a vasutak jók, serény épi tömünk a folyik. Az Mustra ti ónban és a Cahiers de 1‘Art-ban hosszú cikkek jelennek meg az olasz technika és építészet teljesítményeiről. Az orosz arányo­kat. fölülmúló tevékenység folyik: völgygátak, zsilipek, erőmüvek keletkeznek, az utak pom­pásak. erdősítés és hatalmas méretű melioráció folyik, a nép nyugodt, gigantikus pályaudva­rok épülnek, (Milánéban Rómában), népházak, sportterek, kertvárosok. Nem uzsorakölcsönök- hői, hanem a legszegényebb nép saját erejéből. Különösen Lombardiában nagy a munka, s Északolaszország civilizációs teltségében elérte Belgium méreteit. Az export aránylag elég jó és sok szovjetalkotást fasiszta munka táplál. A nép nyugodt és megelégedett. A nép nyugodt és megelégedett? Ez a puoe- •tum saliens. Éppen erről akartam beszélni, s az a részletes tanulmány ösztönzött, amely egy baloldali német lap hasábjain tegnap jelent meg az olasz munkásosztály helyzetéről. Az adatok és a tapasztalatok fölsorolása után el­ragadtatás következik. Nem a teljes revizió ez? A tanulmányíró a „dopolavoro", a munka utáni pihenés megszervezésének olasz rendszerét mu­tatja be, amely kizárólag a munkással foglal­kozik és boldoggá, gazdaggá teszi, számára a pihenés idejét. Az intézmény ingyen számtalan nemes szórakozásról gondoskodik. Nem köte­lesség belépni, de máris 1,622.140 tagja van, aki munkája után élvezi a közös szórakozás, ta­nulás, üdülés előnyeit. A munkásság kezdetben idegenkedve nézett e fasiszta szociális intéz­ményre, de ellentállása megtört, amikor az as­szonyok és a fiatalok százezrei lelkes örömmel csatlakoztak és nógatták az apákat. A dopola- voro gigantikus, gazdag, nemes, szeretett és hasznos népjóléti intézménnyé vált. A cikkíró szerint az olasz munkásság ma alig beszél más­ról, s bizonyos, hogy a dopolavoro működésé­ben résztvevők száma hamarosan eléri a három­milliót. Mindnyájan áldani fogják a fasizmust, s Mussolini megmutatta, hogyan lehet az élet kis banalitásainak megadásából politikai tőkét kovácsolni. A mai nehéz időben a munkás diága pénzen nem kaphatná meg azt, amit a dopoio­Newy'or^, január. Kétségtelen, hogy Anton Csermák csikágói polgármester most Amerika legelfogiaiíahb embere. A sok gondtól, mun­kától se éjjele, se nappala. A túlfeszített munka már az idegzetét is kikezdte és orvosai figyelmeztették, hogy ha a nagyobb bajoknak elejét akarja venni, egy időre fordítson há­tat a közügyeknek és szenteljen néhány na­pot a pihenésre. Csermák el is utazott a nap­sütéses Floridába, de alig kezdte meg a pihe­nést, Csikágóból a riasztó táviratok egész tö­megét menesztették utána. És mit volt tenni, Csermák birtelenében abbahagyta a pihenést és rohant vissza Csikágóba, amelyet elnye­léssel fenyegetnek a pénzügyi nehézségek vi­haros hullámai. A városi tanács izgalmas ülése Csikágóban nem fogadta ünneplő küldött­ség^ Az állomásról szinte észrevétlenül surrant be a városházára, ahol ekkor már izgatott hangulatban együtt volt az egész városi ta­nács. A polgármester megjelenése után mind­járt meg is kezdődött a rendkívüli ülés. Az előadói jelentés, amely a város pénzügyi hely­zetét tárta fel, egyes passzusaiban valóságos vészkiáltásként hangzott. A kassza üres, az adók nem akarnak befolyni és Amerika má­sodik legnagyobb városa már ott tart, hogy alkalmazottait hónapok óta nem tudja fizetni. A városi tanács az ijesztő jelentés meghall­gatása után felirattal fordul Illinois állam parlamentjéhez, amelytől sürgős pénzügyi se­gítséget kért. A felirat kiemeli, hogy ameny- nyiben ez a segítség nem érkezik meg ide­jében. még a tűzoltókat és a rendőröket sem tudja fizetni, az egészségügyi szolgálat gépe­zete megáll és a négymilliós város menthetet­lenül az anarchiába zuhan. KülgisSs Javaslat a tanítók gyűlésén De még a városi tanács ülésén elhangzott szónoklatoknál is sokkal jobban felkorbácsol­ta Amerika közvéleményét a tanítótestület közgyűlése. A tanitók helyzete valóban két­ségbeejtő. Az 12.000 főből álló oktatószemély­zet április óta mindössze hatheti fizetést vett fel a városi pénztártól. A tanítói gyűlésen egymást érték az elkeseredett felszólalások. Viharos sikere volt, különösen az egyik szó­noknak. Azzal a javaslattal állt elő, hogy va­lahányszor George Gaw, Csikágó hires rep­rezentatív embere, akinek az a feladata, hogy Csikágó Város vendégeit üdvözölje, gyönyörű autóján előkelő vendégeket fogad, az ilyen fogadások alkalmával jelenjenek meg a taní­tók iá rongyos ruhájukban s az üdvözlő be­széd elhangzása után járuljanak az előkelő vendégek elé ezzel a kéréssel: — Könyörüljenek rajtunk, szegény, nyomor­gó tanítókon és adjanak pár centet egy kis ennivalóra. A tanítói közgyűlésen indítványozták azt is, hogy egy hónapra csukják be az összes is­kolákat. A javaslat körül élénk vita indult voro ad. Üdít, nevel, szórakoztat. 1931-ben 80.000 sporteseményt, 86.000 nramkáekirándu- láflt rendezett, 1000 színházat szervezett be az ingyen előadásokba, 300 énekkara, 285 mapdo- iinegyüttese, 2388 könyvtára, 1815 népháza van, tanulmányi kurzusain 1931-ben 42.000 munkás vizsgázott. Ingyen ad mozijegyet, ösz­töndijakat, néha vasúti jegyet is. Saját tenger­parti fürdői, szállodái, szanatóriumai vannak. Népkertjei, klubhelyiségei, vendéglői — minden ezrekben, hihetetlenül olcsón és hihetetlenül nagy forgalommal. A segédmunkásokat szak­munkássá képezik ki. A viterbói termákat tel­jesen 'kisajátította. A dopo lavór isták mindenütt ötvenszázalékos kedvezményt élveznek, az üz­letekben, az orvosoknál, a szórakozásoknál. A hivatalnokosztály irigykedve néz rájuk s moz­galom indult meg közöttük valami hasonló meg­teremtésére. Egész Olaszországban lázas munka folyik az intézmény kifejlesztésére, amely teljes virágzását csak évek múlva éri majd el, s uton- ' útfélen mást sem hallani városokban és falun, csak a büszke és boldog szót: dopolavoro, do­polavoro. • Indokolt volt, hogy Mussolini alakját Európa teljes revízió alá vette. Szvatkó Pál. meg. Egyelőre úgy határozták, hogy a javasla­tot függőben tartják. Amennyiben azonban a tanítók erre a lépésre szánják el magukat, úgy ez súlyos csapást mérne Csikágó több, mint hétszázezer munkanélkülijére, akiknek gyermekei az iskolában kapnak ingyen ebé­det. Az iskolák bezárása a gyermekek ezreit Ítélné éhezésre. A város az egész vonalon nagyarányú fize­téscsökkentést hajtott végre. A polgármester­től lefelé egészen a legkisebb városi alkal­mazottig mindenkinek a fizetése lényegesen csökkent. De még csak sejteni sem lehet, mi­kor jön el az az idő, amikor ezeket a redu­kált fizetéseket is felvehetik. Az ördög nem is olyan fekete... Legfeltűnőbb pedig az egész dologban az, bogy a város polgársága a legteljesebb hi­degvérrel fogadja a riasztó hírek özönét. Hide­gen hagyja őket még az a fenyegetés is, hogy a pénzügyi nehézségek miatt esetleg megszűn­het a rendőri és tűzoltói szolgálat. Úgy vélik és talán nem is alaptalanul, hogy a gazdag pol­gárok, akinek van féltenivalójuk, nem hagy­ják a dolgokat idáig- fajulni és majd ha arra kerül a sor, saját zsebükből fizetik a rend­őröket és tűzoltókat. Csakugyan vannak je­lenségek, amelyek igazolni látszanak a csiká­gói polgárok flegmáját. Csermák polgármester a viharos városi tanácsülés után egyenesen Washingtonba sie­tett, ahol, mintha semmi sem történt volna, a legjobb hangulatban vett rósz a demokrata­párt nagy bankettjén. Természetesen itt az elnökválasztás előkészületeiről vblt sző. A banketten Csermák is beszédet mondott és a jelen voltak nagy tetszése mellett az állító­lag csőd szélén álló város nevében 700.000 dollárt ajánlott fel a kampány céljaira. A be­széd hatása alatt a párt mindjárt el is hatá­rozta, hogy elnökválasztó nagygyűlését Csiká­góban tartja. Még furcsábbá teszi a dolgot az, hogy egy hónappal ezelőtt a republikánusok is úgy határoztak, hogy elnökválasztó gyűlésre Csikágóban gyűlnek össze. És az ő költségük­höz is hozzájárul Csikágó városa 150.000 dollárral. Közben élénken folynak az előké­születek már most is az 1933-ban rendezendő nagy csikágói kiállításra. Úgy látszik, minden mesterséges riadalom ellenére is a helyzet nem egészen reményte­len. Az illionisi parlament ugyan még azzal a gondolattal is foglalkozik, hogy Csikágóban ki­hirdeti az ostromállapotot, de a komoly pénz­ügyi segítség még késik. Pedig az állam szí­vesen segítene Csíkágónak, csak beleegyezését kellene adnia a jövedelmi adó bevezetésébe. De éppen ez az, amitől már előre borsódzik a esikágóiak liáta. De talán rövidesen belátják, bogy a jövedelmi adó bevezetése elől nem térhetnek ki és ez esetben Csikágó, amely most a pénzügyi csőd szakadékénak a szélé­re került, egy csapásra ismét a pénzügyileg rendezett városok sorába léphet. xx A szlovetiazkól és ruszinszkói magyar nők lapja: a „Nagyasszony". Sebest Ernőt SZÁMADÁS Nem szórom « kincsem! Nincsen. Amit adtam, Pár igaz szó volt. Nyilt és zabolátlan. Cserébe érte ellenséget kaptam Egy sereggel. Barátot alig láttam. Az évek nőttek s gonddal eltakarták Mosolyom napját. (Ritkán gyűlt körültem). Emlékeim, mint lepkék, olyan tarkák, De himporukat könnyel eltörültem. Nem szórom kincsem! Nincsen. Amit nyújtok, Kevés az nagyon. Kevesebb a pornál. Szivar helyett is csak sóhajra gyújtok. Több jogot erre tán senkise formál. Még legjobban a hü magány becézett. Mi volt még? Semmi! Mindről számot adtam. Az embererdőn megbajszolt a végzet, Hogy fölhasitson, mint száz veszett vadkan. Panaszkodjam? Vagy dicsekedjem? Mindegy! Az élet menetrendjét sorsom i 5-4n Én becsülettel betartottam, m Bns vándor, aki szomjazott n is • , n. Nem szórom kincsem! Nincser mi icstem, Csak ennyi volt: egy pár meleg tekintet S most borzongva emlékszik leiken., Hogy engem minden senki is leintett. S ha Isten rámszólt, hallgattam s daloltam: Vérző szivemből szivárgott az ének. Kis, névtelen szigetlakója voltam Mély, fanyar ígér zugó tengerének. Nem szórom kincsem! Nincsen. Amit adtam, Pár igaz szó volt. Friss, vad, zabolátlan. Cserébe érte ellenséget kaptam. És barátot? Barátot nem is láttam! Négyszázéves a ceruza A kultúra és a tudomány diadala tulajdonképpen akkor következett be, amikor az Írók, pedagógusok és képzőművészek alkotásait a könyvnyomtatás és a sokszorositóipar fejlődése, később a közlekedés kialakulása a tömegekhez juttatta. A ceruza, mely jelentős és nélkülözietetlen se­gédeszköze kultúránknak, most ünnepli négyszáz- éves jubüeumát. 1532-ben Németországba vándorolt olaszok honosították meg ugyanis ezt az iparágat egy akkoriban fölfedezett uj ásvány, a grafit se­gélyével, melyet Anglia, mint fölösleges, használha­tatlan anyagot, csekély ellenszolgáltatásért szíve­sen átadott. Az írón tulajdonképpen ókori találmány. A ró­maiak fába foglalt ólomdarabbal vonalazták meg a pergamentlapokat, a görögök ugyanezt a fémet la­pos rudakba öntve — mint a krétát — használták. Az ólomceruza meglehetősen primitiv eszköz; volt, mégis a ceruzarajz művészetének halhatatlan mes­terei s megalapítói, Jan van Eyck és Mernünk a reneszánsz hajnalán remekműveket alkottak vele. A grafitceruza fölfedezése után néhány évvel, amikor a német irónipar már erősödni kezdett, An­glia kormányrendelettel tiltotta meg a nyersanyag kivitelét annak ellenére, hogy 1540-ben Borowdale- ben nagykiterjedésü grafitbányákat fedeztek fel. Anglia berendezkedett a ceruzagyártásra és nyers­anyagát nem engedte határain kívül szállítani, el­lenben nagymennyiségű grafitirónt dobott a világ­piacra. Ezidőtájban Csehországban is találtak gra­fittelepeket és ez mentette meg a fejlett német ce­ruzaipart. A ceruza ma egyike a legkeresettebb világcikk­nek. Az iparnak, kereskedelemnek, irodalomnak, építészetnek nélkülözhetetlen segédeszköze, meg­teremtője egy egészen uj képzőművészeti műfaj­nak, a ceruzarajznak. A grafit a művész kezében a legengedelmesebb és legkifejezőbb anyag, enaek tudható be, hogy jelentősége a festőművészeiben rendkívül megnövekedett. A grafit kémiai értelemben a szénvegyületek cso­portjába tartozik s kezdetben a ceruzát úgy készí­tették, hogy a szilárd grafitból vékony pálcikákat fűrészeltek s ezt fába foglalták. Napjainkban a kor­szerű ceruzagyártás úgy történik, hogy a grafitot porrá őrlik, finom nedves anyaggal péppé gyúr­ják és vékony vesszőket sajtolnak belőle, melyeket fábafoglalás előtt tégelyekbe zárva izzítanak. A ceruza keménysége vagy lágysága a grafithoz ke­vert agyag mennyiségétől és az izzitás hőfokától függ. Viszont a színes ceruzákat úgy gyártják, hogy a grafit és az agyag közé anilin- vagy föld- festéket kevernek. — A nap hőmérséklete. Eddington híres angol csillagász egyik legutóbb megjelent tanulmányá­ban megfigyelései alapján a nap hőmérsékletére vonatkozólag nyújt felvilágosításokat e megálla­pítása szerint a nap felületének hőmérséklete 5— 6000 fok Celsius lehet, mig a belső mag 40.000 fokot is elérné. Ez a hatalmas tömegű fény és hő kép­zeletet felülmúló energiamennyiséget képvisel, kö­rülbelül hárombillió lóerőnek felel meg, mely hasz- navohetetlenül sugárzik szét a világűrben, , Izgalmas napok a csőd szélén álló Csikágóban A városi tanács sürgős segítségért íordult az iltinoisi parla­menthez; a parlament egyeíőre halogatja a segítséget; az izga más események egymást érik, de minden jel arra vall, hogy a válság rövidesen megoldódik %

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents