Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)

1932-01-22 / 17. (2830.) szám

6

falu felismeri az idegenben Józsefet. Az ünnepi menet a „reinkarnálódott" Józseffel elvonult a gyászoló özvegyhez s csak ekkor jelentette ki a névtelen ember az anyának, hogy

nem barátja eltűnt József fiának, hanem ö maga a József és csak azért nem akarta neki rögtön elárulni, hogy magas korát tekintve az örömteljes meglepetés hatása aktit esetleg szörnyet ne haljon.

Az öregasszony meg volt rendülve, de egyáltalában nem ismerte fel fiát, egyrészt mert hajszálnyit sem hasonlított hozzá, másrészt pedig, mert csehül sem tudott. De József ezt rögtön megmagyarázta. Súlyos sebesülés, hastífusz, memória,vesztés, nyelvfeledés, — do itt-ott mégis csak emlékezett erre vagy arra. Az anyának furcsa volt,'hogy a fiú az apa után kérdevősködiik, holott az apa meghalt,

amidőn József hét éves volt. Dohát hiszen elvesztette emlékezőtehetségét... A polgárok egyrésze mégis minden kétséget kizáróan vélte fel ismerni az ismeretlenben Józsefet s

mindannyian kezét szorongat iáik s a régi időkről elbeszélgetlek vele, az anya is engedett ridegségéből és gyanakodásából. A meghatott József rózsafüzért és zsebórát műfű lőtt neki.

— Nem ismeri fel édesanyám ezt a rózsafüzért és ezt az órát, amit akkor adott nekem, midőn a frontra mentem? És nem ismeri fel ezt az inget, amit akkor becsomagolt nekem?

Az anya ugyan nem emlékezett semmire, legalább is arra nem, hogy 16 évvel ezelőtt József fiának rózsafüzért, vagy órát adott volna a nagy útra (az órán egyébként Micsuch Ádám István neve volt kivésve), arra sem gondolt, mint lehetséges, hogy József fián még 16 év múltán is feszül egy ing, amelyet akkor — nem is adott neki. De a határozott beszéd és fellépés annyira összezavarta, hogy nem mondott ellent, hagyta magát meggyőzni arról, hogy a fia áll előtte és kicsorduló könnyökéi omlott karjaiba. Velesovicban persze nagy volt az öröm. A helyi Sokol-egyesület, amelynek a megboldogult József valamikor tagja volt, nyomban uj igazolványt állított ki neki és felhívta a község lakosságát, hogy

gyűjtést rendezzen számára.

Közel ötszáz koronát vágott zsebre ebből a' névtelen ember. Mindenhol, ahová csak be- J állított, ajándékokkal halmozták el, egy orvos ' ingyen kezelte, ebédet adott neki és tetejébe húsz koronával ajándékozta meg- A nagybácsi kélrend ruhát vett neki, a —hu- j ga“ ellátta fehérneművel, az ,anyja‘ a lég-' jobb tál ételeket rakta elébe.

Egy építészmester, akinél József valamikor a kömüvesmesferséget tanulta, kiállította neki az Írást, hogy kitanult nála és valóban ő a József, mert hiszen minden kétséget kizáró módon felismeri. József mindjárt gondoskodott arról is, hogy

rokkant járadékot is kapjon, hogy nevét töröljék a halottak névsorából, hogy engedményhez jusson a vasutakon,

*— minden ment, mint a karikacsapás, minden lépést siker kisért, uj boldog, gyönyörűséges élet nyílt meg előtte. Akadt ugyan néhány hitetlenkedő, aki állandóan csak a fejét csóválta az uj József felett, aki semmiben sem hasonlított a régi Józsefre. Hisz a régi József kitűnő fiú volt, mig ez itt állandóan szekálja anyját és húgát, néha majd megveri őket s azt ordítja, hogy fi a legidősebb, ő dolgozni nem fog, hanem csak parancsolgatni és arra kényszeríteni anyját, hogy írassa rá a vagyon nagyrészét, — mert a reinkarnálódott József meg akar házasodnék Talált magához való leányt, valami Kriza Máriát, háromszor már ki Í6 hirdették őket és junius 12-re tűzték ki az esküvőt.

De mégsem igy történt.

Egy nappal az esküvő előtt, ••

Kezdődött a dolog olymódon, hogy Rauscher Ede községi bíró felette gyanakodott a visszatért Risánek Józsefre. Rauscher az egész éven át, amelyet a névtelen ember a faluban töltött, vonakodott kiállítani neki Risánek József név- j re szóló illetőségű bizonyítványt s amikor Masaryk elnököt junius lí-re a közeli Austerlitzben rendezett Napoleon-kiállitásra várták,

tiltakozott József azon törekvése ellen, hogy az elnöknek bemutassák.

Junius 11-én, tehát egy nappal az' esküvő előtt, Austerlitzben fele alá sétálgatott Zácsek csendőrőrmester. Polgári ruhában volt, de azért érdekelte, hogy mi történik körülötte. Hirtelen megpillantott néhány csendőrt, akik

egy férfit cipeltek magukkal. Ez a flrfi minden áron a köztársasági elnök közelébe akart kerülni s folyton a/t hangoztatta, hogy mutassák be a köztársasági elnöknek, mert beszélni akar vele.

Zácsek közelebb ment a menethez és mikor ránézett az ismeretlen férfire, hirtelen felötlött agyában, hogy. a bűnügyi hatóságok figyelmét

Karácsonyi jutalék helyett

más címen kaptak jutalmat a magasrangú tisztviselők és tábornokok?

Mi M-Zeí értesülése szerint „rendkívüli teljesítményekért

mid jutalom" címén történt a kifizetés

Prága, január 21. A cseh nemzeti szocialista A—Zet mai száma „A magas állású állami tisztviselők és tábornokok más címen kaptak remunerációl" címen a következőket írja:

— A szocialista vasutasok szakszervezeteinek lapjai hihetetlennek látszó, de azért mégis való hirt közölnek a magas állású állami tisztviselők és magasabb törzstisztek számára történt karácsonyi remuneráció kifizetéséről, melyet a múlt hónapban eszközöltek egy különleges bizalmas belső rendelkezés alapján, ineij ről a kormánynak valószínűleg sejtelme sincsen. A remuneráció kni- zetcse, mely a kormánytanácsosoknál 2000— SÖGO koronára, a miniszteri tanácsosoknál és osztályfőnököknél 5000, az ezredparancsnokoknál 1060, a dandártábornokoknál 5000, a had osztálytábornokoknál 10.060, az országos parancsnokoknál 20 000, továbbá a földihivatal, a legfelső bíróság, a legfelső közigazgatási bíróság és a postatakarékpénztár elnökénél 100 0C0 koronára rúgott, bizonyára a pénzügyminisztérium hozzájárulásával történt. Mivel az 1931 november 23-án kelt 176. szánni törvény karácsonyi remunerációt vagy egyáltalában nem enged meg, vagy pedig csak a 9. paragrafusban foglalt megkötések mellett engedélyez, a magasrangu tisztviselők remiinerációjának a ,.rendkívüli teljesítményekért járó jutalom" címet adták.

— Eltekintve attól, begy az emlitctt rendelkezés megsértette az idézett törvény 5., 8. és

<Ü. paragrafusait, a jutalom kifizetése megütközést keltett az adófizetők közvéleményében, de elsősorban az állami és közalkalmazottaknál^ akiket a közigazgatásban végre- hjtott takarékossági intézkedések leginkább érintettek. A miagasrangu tisztviselőknek rendkívüli teljesítményeiért adott jutalom annál inkább bántja őket, mert kifizetése olyan időben történi, amikor egyúttal hangulaté lökés zités folyik az államnál és az állami üzemeknél szolgáló tisztviselők fizetésének leszállítása érdekében.

— Ha az első és második fizetési osztályba tartozó magas tisztviselők fizetését leszállították, de egyben ezt a redukciót kiadósabb re- munerációkkal ellensúlyozzák, melyek a törvény betűjének ellentmondó módon kerülnek kifizetésre, akkor itt megtévesztették az alkalmazottak közvéleményét, mely előtt azt hangoztatták, hogy elkerülhetetlenül szükséges hozzányúlni az állami alkalmazottak ko- ráesonyi jutalékához.

— Amint látni, az államkasszának van elegendő pénze a magasabbrangu tisztviselők és magas rangú tisztek számára, de nincs neki akkor, ha az alacsonyabbrangu alkalmazottakról van szó — fejezi be cikkét az A—Zet.

taatsaemmaarnsam

—m——a—

Nagy eréltyeí lotyik a nyomozás

Lukács Béta kispesti vendéglős gyilkosa míán

A vendéglős sógora hétezer pengős -utaímaS tűzött hi a gyilkos

kézr eke r Hőjének

Budapest, január 21. (Budapesti szerkesztőségünk te le fon jelentése.) Kenyeres Balázs orvos-szakértő szerdán felkoncolta Lukács Béla, a meggyilkolt kispesti vendéglős holttestét és megállapította, hogy a halált okozó sérülés nem lövéstől, hanem egy hegyes tárgytól származik. Véleménye szerint a gyilkos igen erős testalkatú ember lehetett, amire a sérülés következtében szétforgácsolódott koponyacsont mutat. A rendőrség kihallgatta Lukács sógorát, aki elmondotta, hogy Lukács barátai előtt panaszkodott neki, hogy lakásából valaki 160 pengőt, ruhát és cipőt lopott el. A rendőrség megállapította, hogy Lukács nem tett följelentést a tolvaj ellen, amiből arra következtet, hogy nem lopásról, hanem valamely beteges hajlamú fiatalember zsarolásáról van szó. Lukács a kritikus este a vendéglőjében tartózkodott és a vendégek előadása szerint asztalánál vita fejlődött ki a világ mohamedánjainak számáról. Lukács lakásába ment, hogy a lexikonban utána nézzen az adatnak.

Mintegy húsz percig volt távol és utána letörtem tért vissza. Ebből a rendőrség azt következteti, hogy Lukács a lakásán találkozott állandó zsarolójával.

Lukács a vendéglőbe való visszatérése után valósággal kituszkolta a vendégeit és bezárta a vendéglőt.

Lukács gyilkosát a rendőrség változatlanul ama beteges hajlamú fiatalemberek közt keresi, akikkel a vendéglős szoros érintkezést tartott fenn. Több előállítás történt,

ezek között van egy hentessegéd, akinek beteges hajlamairól tudnak és akinek lakásán véres inget találtak.

Az előállított fiatalemberek egyikénél egy notesz volt, amelyben több férfinév volt bejegyezve. Kiderült, hogy valamennyien a rendőrségen mint beteges hajlamú emberek vannak nyilvántartva. Az illetőket előállították és megkezdték kihallgatásukat. A gyilkos kézrekerilőjének különben Robozsánszky belgrádi repülőgyáros, Lukács sógora 2000 pengő jutalmat tűzött ki.

— Az általános nyugdíjbiztosító intézet legújabb statisztikája ezerint a nyugdijbiztositónak december 1-én öeezeeen S33.G57 biz tóéit ott tagja volt. A regisztrált munkaadók száma ugyanekkor 68.242-re rúgott.

Egy pozsonyi ügyvéd csalási bünpöre a bíróság előli

Pozsony, január 21. (Pozsonyi ezerfce*z«

tőségünk telefon jelen tése.) A pozsonyi ke* rtileti bíróság Babos-tanácsa ma tárgyalja Bródy Miklós dr. ismert pozsonyi ügyvéd bünperét, akit csalással vádol az ügyészség. A vádlottak padján Bródy Miklós dr. negyvennégy éves budapesti születésű ügyvéd és GutLnik Rubin negyven éves oroszországi születésű és illetőségű pozsonyi tejcsar- noktulajdonos ül.

A vád szerint a két vádlott fondorlatos

módon buszezer koronával megkárosította Pavlovszky József és Malek József pozsonyi bútorasztalosakat.

Guttnik Rubin 1929-ben a Pray-uoca 620. szám alatt lévő házat Mojsovics cukorkeree- kedőtől megvásárolta. E házban volt Pav- lovszky és Mali ka asztalosmühelye. Az uj háziúr felmondott a két asztalosnak, mert neki magának volt szüksége az üzlethelyiségre, ahol tejcsarnokot akart berendezni. Három hónapi időre mondotta fel nekik a műhelyt, de azt mondotta, hogy ha azonnal kiköltöznek, 20.000 korona készpénzt fizet nekik. Pavlovszkyék ebbe belementek, elmentek Bródy ügyvéd Ventur-uccai irodájába, hol formális szerződést kötöttek a kiköltözésre. 1 1

Az ügyvéd a két asztalos előtt Guttnik Rubintól átvette a húszezer koronát.

Erre Pavlovszkyék másnap délelőtt kiköltöztek a műhelyből, délután pedig megjelentek az ügyvédnél, hogy a húszezer koronáit föl*

vegyék.

Meglepetésükre azonban egy fillért sem kaptak.

Az ügyvéd azt mondotta nékik, hogy az égési csak tréfa volt és arra szolgált, hogy őket

azonnal kiköttözitesse.

Pavlovszkyék erre polgári pert indítottak a húszezer koronás követelésük miatt és ezt a pert a pozsonyi polgári bíróság előtt meg i9 nyerték.

A bíróság azonban csalást látott fennforogni ez ügyben és az iratokat áttette az ügyészségre, amely vádiratot adott be Bródy ügyvéd és Guttnik ellen, Lgy került az ügy főtárgyalásra.

Délelőtt tizenegy órakor nagy érdeklődés mellett vette kezdetét a főtárgyalás, amelyen a vádhatóságot Novak államügyész képviselte. Bródyt Kavecska dr. ügyvéd, Guttnikot pedig Pásztor dr. ügyvéd védte. Bródy Miklós dr. kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, ügyfele intézkedett úgy, hogy ne fizesse ki a húszezer koronát az asztalosnak, mert sokallta ezt az összegek Guttnik viszont azt állította, hogy ilyen utasítást nem adott az ügyvédnek s C9ak azt mondotta, hogy saját belátása szerint cselekedjen. A két károsult terhelőén vallott a vádlottak ellen. A tárgyalást délután is folytatták, amelyen kihallgatták Bródy két alkalmazottját és Bro- dy Vilmost, az ügyvéd öccsét, akik a vádlottak javára teltek vallomást. Lapzártakor a tárgyalás tart.

felhívták egy hasonló külsejű emberre, aki különböző községekben dokumentumokat gyűjt gyanús célokra. Nyomban magával vitte az őrszobára s a rendőrségi közlöny alapján megállapította, hogy

ez az az ember, s most legújabban Risánek Józsefnek adja ki magát.

Zácsek véletlenül tud horvátul és az ismeretlen ember hangsúlya emlékeztette kissé a horvátira. Ezért hír teleméiben horvát nyelven tett fel neki egy kérdést, a férfi eltévesztette szerepét s nyomban horvátul válaszolt neki.

Zsácsek ezután el ő> kéri tett egy magyar nőt, aki rövid ideig beszélgetett a névtelennel s aztán kijelentette, hogy a névtelen folyékonyán beszél magyarul.

Az ismeretlen sokáig nem védekezett, hanem beismerte, hogy nem Risánek József, hamean Krizsauovics Mátyás Szabadkáról.

Sokat erről a Krksainovicsró'l nem beszélt. (A hatósáigok persze megindították az eljárást Krizsauovics Mátyás kilétét illetően, de Szabadkán megállapították, hogy ez sem igaz.) Zsácsek azután cigarettával kínálta meg az ismeretlent és Írógépbe diktálta vallomását. A névtelen ezalatt az ablaknál álll és hallgatja a diktátumot. Hirtelen hangosan felnevet.

— Min nevet?

.— liá tudnái hogy mint

' — Hát min?

— Nos, azon, hogy nem vagyok sem Risánek, sem Krizsauovics.

— Aliikor hát, ember, kicsoda tulajdonképpen ?

A névtelen erre hosszas mérlegelés után kijelenti, hogy... Liska János Lidecskórói. Semmi okosat befele aztán már nem lelhetett kivenni, csak azt állapították meg minden kétséget kizáró módon, hogy nem Risánek J ozset.

A tárgyalás semmit sem tisztáz

A névtelen ember tegnap került a brtinni kerületi bíróság büntetőtanácsa elé. A hallgatóság padsoraiban ott ülnek Velesovic polgárai és érdeklődéssel várják, mint végződik az ügy.

Az elnök alig tud többet kivenni a névtelenből, holmi dürmögésnél

s ezért inkább a vizsgálati és csend őr ségi jegyzőkönyveket olvastatja.

Kihallgatják tanúként Risánek József húgát.

— A bátyja ez?

— Azt hiszem, hogy nem.

Aztán kijelenti a leány, hogy nem hitt neki, de mert az egész falu erőlködött mellette, nem tehetett egyebet, mint hogy ő is barátságosan üdvözölte és házába fogadta, mert

a fölindult falusiak minden bizonnyal megkövezték volna.

Rauscher biró igy vallott:

— Nem tudom megmonadni, ő az, vagy sem. Egyáltalában semmit sem tudok mondani. Én a dolgot sohasem vettem mérlegelés alá...

Az elnök megállapítja az iratokból, hogy a veiesovici polgárok annyira hittek Józsefben, hogy

az igazi József egy régi bajtársa Velesovlcból Brünnbe fenyegető leveleket kapott, mert állandóan azt hajtogatta, hogy ez nem az ő József pajtása. Egyébként az egész félfalu népe meg van győződve róla, hogy ez az igazi József és hogy ártatlanul szenved.

Az állam ügyész és az elnök még utoljára fölszólítják, hogy ismerje be, kicsoda- De a névtelen ember csak azt. dőrmögi, hogy ... Risánek József.

Rövid tanácskozás után a tanács visszatért: „A köztársaság nevében! Az itt álló ismeretlen férfi bűnös csalás bűntettében ..

Tizennyolchónapi súlyos börtönre ítélik. Sokáig nem tudják, neki megmagyarázni, hogy mennyire Ítélték, mert abban a hiszemben van, hogy 15 évre. Aztán megkéri a bíróságot, engedje meg, hogy Teofi! bácsival megtárgyalja a dolgot. Teofil bácsi csak nevet s azt mondja neki:

— Fogadd csak el!

De a derék Teofil maga sem tudja, vájjon unokaöccsének, avagy pedig másnak adta-e a jó tanácsot és hogy kit Ítéltek ©1 18 hónapra, azt sem tudja senkii

%