Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)

1932-01-22 / 17. (2830.) szám

6 falu felismeri az idegenben Józsefet. Az ün­nepi menet a „reinkarnálódott" Józseffel el­vonult a gyászoló özvegyhez s csak ekkor jelentette ki a névtelen ember az anyának, hogy nem barátja eltűnt József fiának, hanem ö maga a József és csak azért nem akarta neki rögtön elárulni, hogy magas korát te­kintve az örömteljes meglepetés hatása aktit esetleg szörnyet ne haljon. Az öregasszony meg volt rendülve, de egy­általában nem ismerte fel fiát, egyrészt mert hajszálnyit sem hasonlított hozzá, másrészt pedig, mert csehül sem tudott. De József ezt rögtön megmagyarázta. Súlyos sebesülés, has­tífusz, memória,vesztés, nyelvfeledés, — do itt-ott mégis csak emlékezett erre vagy arra. Az anyának furcsa volt,'hogy a fiú az apa után kérdevősködiik, holott az apa meghalt, amidőn József hét éves volt. Dohát hiszen elvesztette emlékezőtehetségét... A polgárok egyrésze mégis minden kétséget kizáróan vélte fel ismerni az ismeretlenben Józsefet s mindannyian kezét szorongat iáik s a régi időkről elbeszélgetlek vele, az anya is en­gedett ridegségéből és gyanakodásából. A meghatott József rózsafüzért és zsebórát mű­fű lőtt neki. — Nem ismeri fel édesanyám ezt a rózsa­füzért és ezt az órát, amit akkor adott ne­kem, midőn a frontra mentem? És nem is­meri fel ezt az inget, amit akkor becsoma­golt nekem? Az anya ugyan nem emlékezett semmire, legalább is arra nem, hogy 16 évvel ezelőtt Jó­zsef fiának rózsafüzért, vagy órát adott volna a nagy útra (az órán egyébként Micsuch Ádám István neve volt kivésve), arra sem gondolt, mint lehetséges, hogy József fián még 16 év múltán is feszül egy ing, amelyet akkor — nem is adott neki. De a határozott beszéd és fellépés annyira összezavarta, hogy nem mondott ellent, hagyta magát meggyőzni arról, hogy a fia áll előtte és kicsorduló könnyökéi omlott karjaiba. Velesovicban persze nagy volt az öröm. A helyi Sokol-egyesület, amelynek a megboldo­gult József valamikor tagja volt, nyomban uj igazolványt állított ki neki és felhívta a köz­ség lakosságát, hogy gyűjtést rendezzen számára. Közel ötszáz koronát vágott zsebre ebből a' névtelen ember. Mindenhol, ahová csak be- J állított, ajándékokkal halmozták el, egy orvos ' ingyen kezelte, ebédet adott neki és tetejébe húsz koronával ajándékozta meg- A nagybácsi kélrend ruhát vett neki, a —hu- j ga“ ellátta fehérneművel, az ,anyja‘ a lég-' jobb tál ételeket rakta elébe. Egy építészmester, akinél József valamikor a kömüvesmesferséget tanulta, kiállította ne­ki az Írást, hogy kitanult nála és valóban ő a József, mert hiszen minden kétséget kizáró módon felismeri. József mindjárt gondosko­dott arról is, hogy rokkant járadékot is kapjon, hogy nevét tö­röljék a halottak névsorából, hogy enged­ményhez jusson a vasutakon, *— minden ment, mint a karikacsapás, minden lépést siker kisért, uj boldog, gyönyörűsé­ges élet nyílt meg előtte. Akadt ugyan né­hány hitetlenkedő, aki állandóan csak a fejét csóválta az uj József felett, aki semmiben sem hasonlított a régi Józsefre. Hisz a régi József kitűnő fiú volt, mig ez itt állandóan szekálja anyját és húgát, néha majd megveri őket s azt ordítja, hogy fi a legidősebb, ő dolgozni nem fog, hanem csak parancsolgatni és arra kényszeríteni any­ját, hogy írassa rá a vagyon nagyrészét, — mert a reinkarnálódott József meg akar háza­sodnék Talált magához való leányt, valami Kriza Máriát, háromszor már ki Í6 hirdették őket és junius 12-re tűzték ki az esküvőt. De mégsem igy történt. Egy nappal az esküvő előtt, •• Kezdődött a dolog olymódon, hogy Rauscher Ede községi bíró felette gyanakodott a visszatért Risánek Józsefre. Rauscher az egész éven át, amelyet a névtelen ember a faluban töltött, vonakodott kiállítani neki Risánek József név- j re szóló illetőségű bizonyítványt s amikor Masaryk elnököt junius lí-re a közeli Austerlitzben rendezett Napoleon-kiállitásra vár­ták, tiltakozott József azon törekvése ellen, hogy az elnöknek bemutassák. Junius 11-én, tehát egy nappal az' esküvő előtt, Austerlitzben fele alá sétálgatott Zácsek csend­őrőrmester. Polgári ruhában volt, de azért ér­dekelte, hogy mi történik körülötte. Hirtelen megpillantott néhány csendőrt, akik egy férfit cipeltek magukkal. Ez a flrfi minden áron a köztársasági elnök közelébe akart ke­rülni s folyton a/t hangoztatta, hogy mutas­sák be a köztársasági elnöknek, mert beszélni akar vele. Zácsek közelebb ment a menethez és mikor rá­nézett az ismeretlen férfire, hirtelen felötlött agyában, hogy. a bűnügyi hatóságok figyelmét Karácsonyi jutalék helyett más címen kaptak jutalmat a magas­rangú tisztviselők és tábornokok? Mi M-Zeí értesülése szerint „rendkívüli teljesítményekért mid jutalom" címén történt a kifizetés Prága, január 21. A cseh nemzeti szocia­lista A—Zet mai száma „A magas állású ál­lami tisztviselők és tábornokok más címen kaptak remunerációl" címen a következőket írja: — A szocialista vasutasok szakszervezetei­nek lapjai hihetetlennek látszó, de azért mégis való hirt közölnek a magas állású ál­lami tisztviselők és magasabb törzstisztek számára történt karácsonyi remuneráció kifi­zetéséről, melyet a múlt hónapban eszközöl­tek egy különleges bizalmas belső rendelke­zés alapján, ineij ről a kormánynak valószí­nűleg sejtelme sincsen. A remuneráció kni- zetcse, mely a kormánytanácsosoknál 2000— SÖGO koronára, a miniszteri tanácsosoknál és osztályfőnököknél 5000, az ezredparancsno­koknál 1060, a dandártábornokoknál 5000, a had osztálytábornokoknál 10.060, az országos parancsnokoknál 20 000, továbbá a földihiva­tal, a legfelső bíróság, a legfelső közigazgatá­si bíróság és a postatakarékpénztár elnöké­nél 100 0C0 koronára rúgott, bizonyára a pénz­ügyminisztérium hozzájárulásával történt. Mivel az 1931 november 23-án kelt 176. szá­nni törvény karácsonyi remunerációt vagy egyáltalában nem enged meg, vagy pedig csak a 9. paragrafusban foglalt megkötések mellett engedélyez, a magasrangu tisztviselők remiinerációjának a ,.rendkívüli teljesítmé­nyekért járó jutalom" címet adták. — Eltekintve attól, begy az emlitctt rendel­kezés megsértette az idézett törvény 5., 8. és <Ü. paragrafusait, a jutalom kifizetése megüt­közést keltett az adófizetők közvéleményé­ben, de elsősorban az állami és közalkalma­zottaknál^ akiket a közigazgatásban végre- hjtott takarékossági intézkedések leginkább érintettek. A miagasrangu tisztviselőknek rendkívüli teljesítményeiért adott jutalom annál inkább bántja őket, mert kifizetése olyan időben történi, amikor egyúttal hangu­laté lökés zités folyik az államnál és az állami üzemeknél szolgáló tisztviselők fizetésének leszállítása érdekében. — Ha az első és második fizetési osztályba tartozó magas tisztviselők fizetését leszállítot­ták, de egyben ezt a redukciót kiadósabb re- munerációkkal ellensúlyozzák, melyek a tör­vény betűjének ellentmondó módon kerülnek kifizetésre, akkor itt megtévesztették az al­kalmazottak közvéleményét, mely előtt azt hangoztatták, hogy elkerülhetetlenül szüksé­ges hozzányúlni az állami alkalmazottak ko- ráesonyi jutalékához. — Amint látni, az államkasszának van ele­gendő pénze a magasabbrangu tisztviselők és magas rangú tisztek számára, de nincs neki akkor, ha az alacsonyabbrangu alkalmazot­takról van szó — fejezi be cikkét az A—Zet. taatsaemmaarnsam —m——a— Nagy eréltyeí lotyik a nyomozás Lukács Béta kispesti vendéglős gyilkosa míán A vendéglős sógora hétezer pengős -utaímaS tűzött hi a gyilkos kézr eke r Hőjének Budapest, január 21. (Budapesti szerkesz­tőségünk te le fon jelentése.) Kenyeres Balázs orvos-szakértő szerdán felkoncolta Lukács Béla, a meggyilkolt kispesti vendéglős holt­testét és megállapította, hogy a halált okozó sérülés nem lövéstől, hanem egy hegyes tárgytól származik. Véleménye szerint a gyil­kos igen erős testalkatú ember lehetett, ami­re a sérülés következtében szétforgácsolódott koponyacsont mutat. A rendőrség kihallgatta Lukács sógorát, aki elmondotta, hogy Lukács barátai előtt panaszkodott neki, hogy lakásá­ból valaki 160 pengőt, ruhát és cipőt lopott el. A rendőrség megállapította, hogy Lukács nem tett följelentést a tolvaj ellen, amiből arra következtet, hogy nem lopásról, hanem valamely beteges hajlamú fiatalember zsaro­lásáról van szó. Lukács a kritikus este a ven­déglőjében tartózkodott és a vendégek elő­adása szerint asztalánál vita fejlődött ki a világ mohamedánjainak számáról. Lukács la­kásába ment, hogy a lexikonban utána néz­zen az adatnak. Mintegy húsz percig volt távol és utána le­törtem tért vissza. Ebből a rendőrség azt következteti, hogy Lukács a lakásán talál­kozott állandó zsarolójával. Lukács a vendéglőbe való visszatérése után valósággal kituszkolta a vendégeit és bezár­ta a vendéglőt. Lukács gyilkosát a rendőrség változatlanul ama beteges hajlamú fiatalemberek közt ke­resi, akikkel a vendéglős szoros érintkezést tartott fenn. Több előállítás történt, ezek között van egy hentessegéd, akinek beteges hajlamairól tudnak és akinek laká­sán véres inget találtak. Az előállított fiatalemberek egyikénél egy notesz volt, amelyben több férfinév volt be­jegyezve. Kiderült, hogy valamennyien a rendőrségen mint beteges hajlamú emberek vannak nyilvántartva. Az illetőket előállítot­ták és megkezdték kihallgatásukat. A gyilkos kézrekerilőjének különben Robozsánszky bel­grádi repülőgyáros, Lukács sógora 2000 pen­gő jutalmat tűzött ki. — Az általános nyugdíjbiztosító intézet leg­újabb statisztikája ezerint a nyugdijbiztositónak december 1-én öeezeeen S33.G57 biz tóéit ott tagja volt. A regisztrált munkaadók száma ugyanekkor 68.242-re rúgott. Egy pozsonyi ügyvéd csalási bünpöre a bíróság előli Pozsony, január 21. (Pozsonyi ezerfce*z« tőségünk telefon jelen tése.) A pozsonyi ke* rtileti bíróság Babos-tanácsa ma tárgyalja Bródy Miklós dr. ismert pozsonyi ügyvéd bünperét, akit csalással vádol az ügyészség. A vádlottak padján Bródy Miklós dr. negy­vennégy éves budapesti születésű ügyvéd és GutLnik Rubin negyven éves oroszorszá­gi születésű és illetőségű pozsonyi tejcsar- noktulajdonos ül. A vád szerint a két vádlott fondorlatos módon buszezer koronával megkárosítot­ta Pavlovszky József és Malek József po­zsonyi bútorasztalosakat. Guttnik Rubin 1929-ben a Pray-uoca 620. szám alatt lévő házat Mojsovics cukorkeree- kedőtől megvásárolta. E házban volt Pav- lovszky és Mali ka asztalosmühelye. Az uj háziúr felmondott a két asztalosnak, mert neki magának volt szüksége az üzlethelyi­ségre, ahol tejcsarnokot akart berendezni. Három hónapi időre mondotta fel nekik a műhelyt, de azt mondotta, hogy ha azonnal kiköltöznek, 20.000 korona készpénzt fizet nekik. Pavlovszkyék ebbe belementek, el­mentek Bródy ügyvéd Ventur-uccai irodájá­ba, hol formális szerződést kötöttek a kiköl­tözésre. 1 1 Az ügyvéd a két asztalos előtt Guttnik Rubintól átvette a húszezer koronát. Erre Pavlovszkyék másnap délelőtt kiköltöz­tek a műhelyből, délután pedig megjelentek az ügyvédnél, hogy a húszezer koronáit föl* vegyék. Meglepetésükre azonban egy fillért sem kaptak. Az ügyvéd azt mondotta nékik, hogy az égési csak tréfa volt és arra szolgált, hogy őket azonnal kiköttözitesse. Pavlovszkyék erre polgári pert indítottak a húszezer koronás követelésük miatt és ezt a pert a pozsonyi polgári bíróság előtt meg i9 nyerték. A bíróság azonban csalást látott fennforogni ez ügyben és az iratokat áttette az ügyész­ségre, amely vádiratot adott be Bródy ügy­véd és Guttnik ellen, Lgy került az ügy fő­tárgyalásra. Délelőtt tizenegy órakor nagy érdeklődés mellett vette kezdetét a főtárgyalás, amelyen a vádhatóságot Novak államügyész képvisel­te. Bródyt Kavecska dr. ügyvéd, Guttnikot pedig Pásztor dr. ügyvéd védte. Bródy Mik­lós dr. kijelentette, hogy nem érzi magát bű­nösnek, ügyfele intézkedett úgy, hogy ne fi­zesse ki a húszezer koronát az asztalosnak, mert sokallta ezt az összegek Guttnik viszont azt állította, hogy ilyen utasítást nem adott az ügyvédnek s C9ak azt mondotta, hogy sa­ját belátása szerint cselekedjen. A két káro­sult terhelőén vallott a vádlottak ellen. A tárgyalást délután is folytatták, amelyen ki­hallgatták Bródy két alkalmazottját és Bro- dy Vilmost, az ügyvéd öccsét, akik a vád­lottak javára teltek vallomást. Lapzártakor a tárgyalás tart. felhívták egy hasonló külsejű emberre, aki kü­lönböző községekben dokumentumokat gyűjt gyanús célokra. Nyomban magával vitte az őr­szobára s a rendőrségi közlöny alapján megálla­pította, hogy ez az az ember, s most legújabban Risánek Jó­zsefnek adja ki magát. Zácsek véletlenül tud horvátul és az isme­retlen ember hangsúlya emlékeztette kissé a horvátira. Ezért hír teleméiben horvát nyelven tett fel neki egy kérdést, a férfi eltévesztette szerepét s nyomban horvátul válaszolt neki. Zsácsek ezután el ő> kéri tett egy magyar nőt, aki rövid ideig beszélgetett a névtelennel s aztán kijelentette, hogy a névtelen folyékonyán beszél magyarul. Az ismeretlen sokáig nem védekezett, hanem beismerte, hogy nem Risánek József, hamean Krizsauovics Mátyás Szabadkáról. Sokat erről a Krksainovicsró'l nem beszélt. (A hatósáigok persze megindították az eljárást Krizsauovics Mátyás kilétét illetően, de Sza­badkán megállapították, hogy ez sem igaz.) Zsácsek azután cigarettával kínálta meg az ismeretlent és Írógépbe diktálta vallomását. A névtelen ezalatt az ablaknál álll és hallgat­ja a diktátumot. Hirtelen hangosan felnevet. — Min nevet? .— liá tudnái hogy mint ' — Hát min? — Nos, azon, hogy nem vagyok sem Risá­nek, sem Krizsauovics. — Aliikor hát, ember, kicsoda tulajdon­képpen ? A névtelen erre hosszas mérlegelés után kijelenti, hogy... Liska János Lidecskórói. Semmi okosat befele aztán már nem lelhetett kivenni, csak azt állapították meg minden kétséget kizáró módon, hogy nem Risánek J ozset. A tárgyalás semmit sem tisztáz A névtelen ember tegnap került a brtinni kerületi bíróság büntetőtanácsa elé. A hall­gatóság padsoraiban ott ülnek Velesovic pol­gárai és érdeklődéssel várják, mint végző­dik az ügy. Az elnök alig tud többet kivenni a névte­lenből, holmi dürmögésnél s ezért inkább a vizsgálati és csend őr ségi jegyzőkönyveket olvastatja. Kihallgatják tanúként Risánek József húgát. — A bátyja ez? — Azt hiszem, hogy nem. Aztán kijelenti a leány, hogy nem hitt neki, de mert az egész falu erőlködött mellette, nem tehetett egyebet, mint hogy ő is barátságosan üdvözölte és házába fogadta, mert a fölindult falusiak minden bizonnyal megkö­vezték volna. Rauscher biró igy vallott: — Nem tudom megmonadni, ő az, vagy sem. Egyáltalában semmit sem tudok mondani. Én a dolgot sohasem vettem mérlegelés alá... Az elnök megállapítja az iratokból, hogy a veiesovici polgárok annyira hittek Józsefben, hogy az igazi József egy régi bajtársa Velesovlc­ból Brünnbe fenyegető leveleket kapott, mert állandóan azt hajtogatta, hogy ez nem az ő József pajtása. Egyébként az egész félfalu népe meg van győződve róla, hogy ez az igazi József és hogy ártatlanul szenved. Az állam ügyész és az elnök még utoljára fölszólítják, hogy ismerje be, kicsoda- De a név­telen ember csak azt. dőrmögi, hogy ... Risánek József. Rövid tanácskozás után a tanács visszatért: „A köztársaság nevében! Az itt álló ismeret­len férfi bűnös csalás bűntettében .. Tizennyolchónapi súlyos börtönre ítélik. So­káig nem tudják, neki megmagyarázni, hogy mennyire Ítélték, mert abban a hiszemben van, hogy 15 évre. Aztán megkéri a bíróságot, en­gedje meg, hogy Teofi! bácsival megtárgyalja a dolgot. Teofil bácsi csak nevet s azt mondja neki: — Fogadd csak el! De a derék Teofil maga sem tudja, vájjon unokaöccsének, avagy pedig másnak adta-e a jó tanácsot és hogy kit Ítéltek ©1 18 hónapra, azt sem tudja senkii %

Next

/
Thumbnails
Contents