Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)
1932-01-20 / 15. (2828.) szám
4 \ Minden visszatér Irta: Neubauer Pál A Döbereiner féle tüzelő- masinától Ivar Kreuger gyuiahirátyságáig A köveikből szikrát csiholó neandervölgyi ősembertől Alfréd Dunhill nagyszerű öngyújtó-készülékéig hosszú ut vezet. Az emberi kultúra fokozatos fejlődésének egyik mérföldköve kétségtelenül a gyufa volt, amely egy csapással megoldotta a tetszés szerint lángra lobbantható szikrák sokat vitatott problémáját. Hosszú évezredeken át ugyanis elképzelhetetlen nehézségekbe ütközött a tüzcsiholás és a kőből, később ércből készített eszközök igénybevételével sokszor órákig tartó fáradságos munka árán kipattantott szikrát minden alkalommal valóságos örömujjongással fogadták az emberek. Ez a szörnyűséges állapot, amely különösen télidében éreztette kétségbeejtő hatását, még az újabb korban is változatlanul tartott tovább, annak ellenére, hogy a legkülönbözőbb kuruzslók és alchimis- ták egymással versengve, kísérleteztek olyan eszköz feltalálásában, amely a mesterséges tüzelC'Szerszámmal ajándékozta meg az emberiségei. A múlt század elején a jénai egyetem egy tudós tanára, Döbereiner dr. különleges tüzelő szerszámot készített, amely annakidején aránylag nagy mértékben terjedt el, jobb hij- ján a minden ilyen természetű újítás iránt fogékony középeurópai közönség körében. A mai értelemben vett „gyufáról11 természetesen szó sém lehetett még, bár az emberiség szinte kétségbeesetten várta ezt a találmányt. Döbereiner, aki egyébként Goethe, a nagy német költőfejed elem személyes barátságával is dicsekedhetett, rendkívül komplikált műszert szerkesztett, mely voltaképpen abból állt, hogy egy cink rudacskát kénsavba mártottak, ezáltal hidrogén keletkezését idézve elő. Egy készenlétben tartott kis platinaszivacsot most a hidrogénnal átitatták, a miáltal az izzani kezdett. A hidrogén lángra lobbant és a lángon spiritusszal átitatott szivacsot gyújtottak meg, amely azután mint tüzelőszerszám került használatba. Ma már egyenesen elképzelhetetlen, hogy egy ilyen körülményes szerkezet közhasználati tárggyá válbassék, mégis á Döbereiner-féle gyujtómasina csakhamar elterjedt az egész müveit világon. Fénykora azonban nem tartott sokáig, mert Derosne párisi gyógyszerész már alig néhány évvel később eredményesen hozta forgalomba káli és foszfor tüzelőrudacskáit, amelyek voltaképpen a mai gyufa őseinek tekinthetők. Cooper londoni vegyész később még egy lépéssel tovább haladt és tökélesitette Derosne tüzelőrudait. Az ő eljárását folytatták a sátoraljaújhelyi Romer testvérek, akik már anynyira megközelítették a gyufa megalkotását, hogy foszforral itatott rudacskákat dörzsölés utján sikerült lángra lobbantaniok. Németországban a Romer testvérekkel egyi dobén a württembergi származású J. F. Kammerer nevű szitakötő mester is kísérletezett a gyufagyártással. Értékes munkásságának azonban idő előtt véget vetett a több évre terjedő börtönbüntetés, amelyet a derék szitakötőmesternek holmi politikai üzelmek miatt kellett elszenvednie. Az agilis Kammerer azonban még sem adta fel régi tervét. A börtönből fondorlatos módon megszökve, Svájcba menekült a német birodalom igazságszolgáltatása elől és Zürichben valóban meg is alapította első gyufagyárát, majd francia és osztrák tőkések bevonásával további gyufagyárakat létesített Strassburgban és Becsben. Kammerer nemsokára óriási vagyont gyűjtött és 1850-ben az általános amnesztia után haza is térhetett otthonába. Nevéhez a dörzsgyufa feltalálása fűződik s kétségkívül a legelső használható tüzelőszerszám, amely a legújabb korban állott az emberiség rendelkezésére! A Kammerer-féle tüzelőrudak fénykora azonban szintén nem tartott sokáig. A múlt század ötvenes éveinek derekára arra eszméltek az emberek, hogy a tüzelő rudacskák általános használata tűzveszélyes és ezért először Hannoverben, majd később a német birodalom többi államaiban is rendeleti utón tiltották be azok használatát. Ezalatt a skandináv birodalomból már megindult hóditó útjára az úgynevezett svéd gyufa, amelyet Böttger Ke- resztély frankfurti egyetemi tanár talált fel és Lundström jönköipingi gyáros gyártott elsőkben nagyobb mennyiségben. A svéd gyufa, amely első alakjában még eléggé kezdetleges volt ugyan, kis szilánkokból állott, amelyek mindkét vége vörös foszforral volt bevonva. A gyufákat olyan módon használták, hogy egyes szálakat kettétörve a két vég összedör- zs ölese által lobbantották őket lángra. A svéd gynfagyártás ettől az időponttól kezdve szinte rohamos mértékben fejlődött tovább és ma, alig száz egynéhány esztendővel e Döbereiner-féle tüzelőezerszám feltalálása Igen, minden visszatér. A világthálbonu kir lódiitóttá a szenvedélyek rugóját és egy évtizedig azt hittük, hogy nincs kéz, amely nyugalomba, egyensulyos nyugalomba tudná kényszeríteni, ügy volt, hogy a régi világ megszűnt, értéktelennek bizonyultak (az uj mentalitás szerint) a régi értékek. Erkölcs, család, faj, haza pellengérre állított fogalmiak voltak és a keleti Moszkvától bol- sevisztikusan megbaboniázott szem és agy úgy vélte, hogy a nagy, véres összeroppanás után most már újból kezdődik minden: egy uj élet más, a régitől mindenben elütő arculata világított át a vajúdó jelen ködén bele a jobbnak kikiáltott jövőbe. Tíz év és most lassan, de a természet bőivé nyes apodiikbicitásával' minden visszatér, az ócsárolt, az eltemetett régi. Nem is beszélek a régi, békebeli gazdaságról, amely a válságon keresztül bontogatja szárnyait. Minden bér- és üzemredukció, leépítés és takarékoskodás, sőt a nagy összeomlások is csak azt mondiják, hogy vissza kell térni a háború előtti építéshez és takarékossághoz és hogy az embereknek nem áll jogában oly szerénytelen vehemenciával, sőt gyilkos gázolással a maguk * „kiélésére'' törekedni, mint ahogy tiz év óta történt. íme az anyag mementója, a kauzális világ primitiv parancsa, amely erkölcsbe és hitbe, önmegtartóztatásba kényszeríti bele az embert és annak a gondolatnak a respektálásába, hogy kelten vagyunk: Te meg én. A régi felebaráttal, akinek régi, a Bibliából ismerős arca bukkan fel hosszú szünet után, érdekesen bukkan fel a Moszkvában régen eltemetettnek vélt faj és haza és a patriotizmus a nemzetközi gondolkodás rovására kezd divatba jönni. Odaá,t Hitler — ne bántsuk a politikát. Ellenben Indig Ottó, a Budapesten óriási sikert aratott „Torodról menyasszony" szerzője, bécsi nagy sikere után interjúban érdekes és megfontolandó dolgokat jelentett ki. Többek közt azt, hogy uj darabjában egy hadifogoly orosz hadifogságból visszajön erdélyi falujába. Moszkvában nem ismerik a faji és a nemzeti megkülönböztetéseket és az egyenjogúsítás dogmáját imádják. A hadifogoly a forradalmi Oroszországból Erdélybe jön, ahol falujában azt látja, hogy a győzedelmes román impérium miként tesz elnyomó különbséget faj és faj, nemzetiség és nemzetiség közt. Oroszországban nemzetközileg gondolkozott és érzett, de most újra felébred benne a Ha ugyan ezekben az időkben kedve van az emberiségnek arra, hogy történelmi eseményeknek évforduló ján ünnepeljen, úgy csakhamar elérkezik Amerika felfedezésének négyszáznegyivenéves jubileuma. Természetesen Kolumlbuszra gondolunk, aki Pálos spanyol kikötőből indult vakmerő útjára és a Kanári-szigetek érintésével eljutott a karivi- tengerbe, amelyben felfedezte a Kis-Antillák- hoz tartozó Salvadort, Kubát és Haitit. Különben az első, aki ezen a felfedező utón szárazföldet látott, aki elsőnek látta Amerikát, nem Kolumbusz volt, hanem egy Rodriguez Rermejo nevű matróz. Némi joggal ezt a derék tengerészt, aki az ár- bóckosárban teljesített őrszolgálatot, mondhatjuk Amerika felfedezőjének. De Rodriguez Benmejo nem az egyetlen, aki Kolumbusz mellett számot tarthat arra a dicsőségre, hogy Amerika felfedezőjének mondjuk. Gyakran hallottuk, hogy a Krisztus utáni ezredik év körül vakmerő normann-hajósok már jártak valahol Észak- Amerika földjén. Az elmúlt években azután a történelmi kutatás annyi bizonyítékot talált ennek a ténynek igazolására, hogy ma már egészen bebi- zonyitottnak tekinthetjük, s a kételkedő „talán" helyett már határozott adatokat is mondhatunkAmerika első, tulajdonképpeni felfedezőjének ki kutatása nem olyan egyszerű feladat. A normannok 874 táján kezdték benépesíteni Izlandot, ezt az utolsó földi őrszemet Európa Atlanti-Óceánra nyíló nagy tengeri szájában. A normannok Izland szigetéről nagy tengeri utakra indultak. Egy ilyen kalandozás közben az egyik tengerészt messze nyugat felé óta Ivar Kreugerre], a milliárdos gyufakirály- lyal az élen ma is a svéd gyulagyártás tölti be a vezető szerepet a világon. faji és a nemzetiségi probléma ée az ócska, lomtárba dobott nemzeti érzés, az „a volt" patriotizmus és a negyvennyolcas évek lángoló magyarsága uj erőre kap benne és minden más problémát elnyomva, legelső sorba ugrik. Előbb ezzel kell elkészülni, mondja, aztán jön a világforradalom, mint távoli eshetőség. De tudja, hogy nem is eshetőség. íme, minden visszatér. Az anyag 1914ben apokaliptikus táncba kezdett és önmaga nehézkedési törvényeit lerúgva, beleveszett a pusztításba. A káoszban „felszabadult" szellem ugyanígy viselkedett és az ugyancsak „felszabadult" gondolkozás beleng rótt a lehetetlen utópizmus űrjébe. Ebben az űrben elkeringtek a problémák bábjai, az uj dogmák, a lehetetlenségek idealizmusai. Egy időre azt hittük, hogy élő és életteljes ez az uj világ, mert a nemzetköziség, a család nélküli ség, a szabad szerelem, az amoralltás fénypontjairól gondolhattuk, hogy egy uj világrendszer törvényes erővel bíró bolygói. Aztán megszólalt az anyagi világ kényszerűen ismét a régi rendbe szökött szava, megszólalt a mindennapi kenyér, a betegség, a túlzott amoralitáa okozta zül- löttség és uj eszmefénycsóvák helyén hamarosan ott terpeszkedett a — gazdasági probléma. Enni kellett és ime kiderült, hogy a napi kenyér rövid idő alatt legyőzte az újnak kikiáltott eszmevilág minden dogmáját. Igen, minden visszatér: az emberiség úgy tér vissza a kenyérhez és vele a család, a morál és a kötött szerelem, sőt a felebaráti szeretet dogmáihoz, mint a Moszkvában nemzetközinek nevelt idealista a maga erdélyi szülőfalujának román-magyar nemzetiségi problémájának sarán át a nemzeti érzéshez. Mert ő meg az emberiség rájöttek az ősi bölcsességre, hogy semmi uj a nap alatt és legkevésbé az a bölcsesség, hogy sem a magyar-román falu, sem pedig a Föld sarától elrugaszkodni nem lehet. A Föld szelleme mondja ezt Ádámnak, aki ki akar törni az űrbe és halott vagy tetszhalott bábi sietségként kering ott, ahol megszűnik I a szív éltető dobogása és a lélegzetvétel. Túlfűtött kozmikumok és utópiák légüres teréből az emberiség (mint orosz hadifogságból) visszatér a Föld szellemének birodalmába és ezért feltehető, hogy újra dobogni fog a szive és egy mély lélek zetvétellel önmagára fog lelni: a régi emberiségre, amely visszatért önmagához. verte el a szél és a vihar és a végtelen vizek után egyszerre csak egy csoport sziklát és szigetcsoportot látott. Ez 900 körül történt. Gunnbjörnnek nevezték a normann tengerészt és az a szigetcsoport, amely ott nyúlik el Grönland partvonulata előtt, ma is a Gunnbjörn szigetek nevét viseli. Ma ugyan Grönland politikai-földrajzi tekintetben még Európához tartozik, mint Dánia gyarmata, a geográfusok azonban már az arktikus Amerikához számítják. Tehát ez a Guniníbjörg fedezte volna fel Amerikát, amelynek küszöbe Grönland? Vagy pedig ez a felfedezés nem jön számításba, mert nem kötött ki a sziklaszigeteken? Akkor talán a vörös Érlelhet illeti meg a felfedezés dicsősége. Ez a vörös Erich szintén normann tengerész volt, vad és veszedelmes fickó. Miután hazájában több felebarátját meggy ilkol la, három évre száimkivetésbe küldöttek. Behajózta családját, szolgáit, egész háztartását, állatait és nyugatinak indult, hogy megtalálja ia Gunnbjörn szigeteket és itt töltse el száműzetésének három esztendejét. Amint a világtörténelemben olyan gyakran szokott megtörténni, itt is a véletlen hozott eredményt. Erich nem találta meg a grönlandi szikla sziget-csoport ot, ezzel szemben felfedezte magát Grönlandot. Végighajózott a lakatlan keleti part mentén, aztán elhajózott Grönland déli csúcsa körül és a nyugati parton aránylag enyhe éghajlatú, megtelepedésre alkalmas területet talált. Amikor három év múlva vissza térbe tett hazájába, mindenütt dicsőítette az újonnan felfedezett földnek előnyeit, ahol még zöld a búza és ezért Grünland ez a föld. Viszont a régi izlandi sagák azt mondják, hogy a ravasz ember azért választotta ezt a nevet, hogy lehetőleg miivel több kólón istát csábit som Grönlandiul. És ez tényleg sikerült is neki. Tizennégy hajót szerelt fel erre az expedi- cióra és mintegy SCO -700 honfitársát vitte magával. Nyugati Grönlandiban azután Ki fedezte fel Amerikát? Kolumbusz előtt 500 évve! a normannok már keresztül-kasal járták Északamerikát 1982 január 20, gsarAa. Falu Tamás: ÜNNEP Naptár vagyok hófehér falon, Pirosbetüs mindegyik napom. Ünnep vagyok, élet ünnepe, Álmokkal és dalokkal tele. Ablakomban este gyertyafény, Ha elfáradsz;, telepedj elém. A hold alatt árnyak ingának, A többit már Isten tudja csak. I köztársaságot alapított, amely Izlland után Európának második köztársasága volt az Alpesektől északra. Ez a vörös Erich volna Amerika felfedezője? Vagy talán a Bjárni Herjoilffson nevű izlandi normann hajóst illeti az érdem? Ezt a tengerészt a vihar nyugati irányban verte el Grönland partjaitól és igy buklkant rá egy hosszú partvonalra, a Baffln-föld keleti partjára, amely az északamerikai artktikus szigetvilág legnagyobb területe. Erről a véletlen felfedezésről idáig nagyon keveset tudtunk. A legnagyobb igénye az északi hajósok közül talán Leifnek, a szerencsésnek van arra, hogy Amerika felfedezőjének tartsuk. Apjának, a vörös Érieknek kalandos vérét örökölte. Krisztus után 1000-ben hagyta el Norvégiát azzal a megbízással, hogy atyjának grönlandi gyarmatát a keresztény hitre térítse. Leif meg akarta takarítani a szokásos körutat Izland körül és közvetlenül akart eljutni Grönlandba. Az irányban azonban alaposan tévedett és a hajó útvonala sokkal délebbre esett, mint 'ellett volna. Egy szép napon a legnagyobb csodálkozására egy erdő veti borított partvonal elé ért a bajója és igy fedezte lel Labradort, ezt a legnagyobb amerikai félszigetet. Már negyedízben vezetett a véletlen egy európai hajóst xAmerikába, azuítal azonban nem- csupán szigetre, hanem a kontinens testére. Leif megyitte a felfedezés hírét Grönlandba és erre a normannok számos vállalkozást indítottak az uj föld partjaira, különösen azért, hogy a házépítéshez szükséges faanyagot beszerezzék. A grönlandi kolonisták egy- re-másra keltek útra és hamarosan nagyjából megismerték Északamerika északnyugati partvidékét. Három területet különböztettek meg, az egyik volt a Helluland, a lapos kövek vidéke, amin valószínűleg a jelenlegi Baffindöldet kell érteni, a másik a Markland, ahol a fát szerezték be, ez az erdős vidék a labradori part, a harmadik, a legrégibb, a Vinalnd, a bortermő föld. Ez a terület a mai Newyonk és Boston között terült el, a Gap CocLnak a vidéke. Az itt levő senki szigetén az archeológiái kutatások runairásokat fedeztek fel, egy másik szigetnek pedig ez a jellemző neve van: Márta szőlőihegye... Az izlandi krónikások viszont, a grönlandiakkal ellentétben, úgy tudják, hogy nem Leif, hanem egy Thorfinn Ka-rlsefni nevű izlandi hajós volt először Vinlandon, még pedig az 1003. évben. Ez a Karle élni volt különben az első európai települő amerikai földön. Philadelphiában emlékoszlop hirdeti dicsőségét. Még földerítetten az a kérdés, vájjon a normann fölfedezők csupán a ezárazföldön tapogatóztak-e, avagy mélyebben is behatoltak a szárazföld belsejébe? Az utóbbi évek archeológiái áeatásainak eredményei itt is több tekintetben érdekes uj adatokat hoztak napvilágra, de még szorgalmas kutatásra van szükség, hogy az egész normann fölfedezés történetére világosság derüljön. Runa-irásokat találtak Minnesota államban, sőt néhány évvel ezelőtt Spoka-ban is. Északamerika csendesóceáni partján- Ha ezek az írások a normann fölfedezőktől származnak, úgy ez azt jelentené, hogy annak a kornak fölfedező kalózai nemcsak hogy a keleti partvidéket barangolták be, hanem áthatoltak a preriken és az égbenyuló magas hegyeken is és látták a Csendes óceánt, amelyet az eddigi tudásunk szerint az európaiak közül először Magelihaes pillantott meg. vájjon tudott-e Kolumbusz a normannok fölfedező útjáról? Kolumbusz legújabb életrajzai szerint a nagy fölfedező 1477-ben megfordult Izlandon, ahol talán valaki elmondta neki a grönlandi gyarmatosítás és az amerikai utak történetét. De hogy az Atlanti óceán túlsó partján Ismeretlen földek vannak, azt Kolumbusz korában minden müveit európai tudta. Grönlandot már régidő óta ismerték, Róma rendes adót kapott a grönlandi kolonistáktól, ahol tizenhat egyház és két kolostor volt. A keresz- teshadjáratokat részben ezekből az adójövedelmekből finanszírozták. A pápák nagyon gyakran bocsátottak ki fölhívást a keresztény fejedelmekhez. hogy az óceán túlsó partján élő pogány népeket térítsék meg. Érdekes, hogy egy ilyen fölhívást éppen abban az esztendőben bocsátott ki a Szentszék, amikor Kolumbusz nyugati útjára indult és Amerikát más helyen fedezte föl. — Eltűnt a román igazságig,/miniszter végrendelete. Bukarestből jelentik: A ..Curentul" jelentése szerint Hamangiu, a nemrég elhalt igazságügy- miniszter végrendelete, amelyben összes vagyonát a román tudományos akadémiára hagyta, eltűnt. % r
