Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)

1932-01-19 / 14. (2827.) szám

ay * lAÜJL^kTlikiiMkl január ii>, ü«uu. 236 millió koronában állapította meg a vád a Bohemia-banh bukása által okozott veszteségeket A bank volt elnöke és öt igazgatója a büntetőbiróság előtt A bank egy másik volt elnöke betegség miatt nem jelent meg a tárgyaláson tagság? A kéipviselőház elnökségié jogi szak­véleményt ként a kérdésben Hoetzl ér. prá­gai és Weyr dr. brünni egyetemi tanárok­tól. A szakvéleményt a házelnökség legutób­bi ülésén felolvasták és az elnökség az ösz- szef érihetet len ségi bizottság elnökéihez to­vábbította. Hoetzl tanár a Prager Tagblatt munkatár­sa ellőtt nyilatkozott a kérdésről é® többek között ezeket mondta: — Az összeférhetetlenség kérdése az al­kotmányjog egyik legfontosabb problémába. A viszonyok rendkívül részletes rendezést kényszerűéttek ki. Az összeférbetetlenségi törvény tárgyalásánál a középuton akartak haladni, a megoldás azonban rendkívüli tör­vényes nehézségeket idézett elő. Mint az akkori tárgyalások tanúja és a törvény elő­készítőije megállapíthatom, hogy a belügy­minisztériumban a tárgyalások folyamán tízféle variánson dolgoztak, hogy a nemzet­gyűlés tagjai tiulnagy vagy tulkevés szabad­ságot ne kapjanak. Az eredmény az 1924. évi és jelenleg is érvényben lévő összefér­hetetlenségi törvény. Interpretálásánál szem előtt kell tartani azt, hogy az összeféréhetet- lenség kérdését kimerítő módon oldja meg, vagyis nincsen olyan összeférhetetlenségi eset, amely a törvény valamely rendelkezé­se alá ne esne. Fontos alapelv az is, hogy a törvény az ösz- szeférhetetlenség- kettős módját különbözteti meg. Egyes esetekben abszolút összeférhe­tetlenségről van szó. Ez annyit jelent, hogy abban a kategóriában a képviselők bármi­lyen ténykedése ki van zárva. Elejét akarják venni még annak a gyanúnak is, hogy egy képviselő visszaélhet mandátumával. Más esetekben arról van szó, hogy a képviselő nem a törvényes rendelkezésekbe ütköző mó­don él-e mandátumával. A törvény harmadik paragrafusában általánosságban szó van azon vállalkozások és szervezetek érdekeiről, amely vállalatoknál a képviselő érdekelt. Ez olyan tág fogalom, hogy mindazokat a ked­vezményeket magába foglalja, amelyeket egy válialal elérhet, igy például koncesszió, rend­őri engedély, pénzügyi természetű kedvezmé­nyek, mint adóleirások, kamatmentes kölcsö­nök, egyébformáju szanálások. Az összeférhe­tetlenségi törvény nyilván szem előtt tartotta á kormányzati és végrehajtó hatalom befo­lyásolhatóságát. de semmiesetre sem a tör­vényhozói hatalmat. ,$áx^gjpn a téren is el­képzelhetők a képviselői mandátummal való visszaélések. Egy képviselő, még ha nem is támaszkodik erős politikai pártra, nem tárgyi­lagos módon küzdhet bizonyos érdekcsopor­tok szükségletének törvényes kielégítésére. A képviselő itt megsérti az alkotmánytörvény­ben lefektetett kötelességét, azaz az egyenlő­ség alapelvét. Ilyen esetekre azonban az összeférhetetlenségi törvény közvetlenül nem alkalmazható. Hőgy a képviselő igy jár el, er­re bizonyítékot aem könnyű szerezni. Weyr dr. egyetemi tanár jogi véleményé­ben többek között ezeket állapítja meg: — Az összefér keletien ségi törvényben a Prága, január 18. A prágai kerületi bün­tető bíróság előtt ma kezdődött meg az 1923-ban összeomlott és jelenleg felszámo­lásban lévő „Bohém i a, csehszlovák külföldi bank” hat volt tisztviselőjének pőre vétkes bukás vétsége címén. Egyidejűleg folytatják le hasonló del ik tűm miatt a port a bank egyik fiókintézetének, a ,JBohemia szállítási társaság" néhány funkcionáriusa ellen. A vádlottak padján a bank volt elnöke, Kubicsek József dr. 43 éves földbirtok»s és az intézet egykori igazgatói, Piseoky Vencel dr., Slavik Ulrik dr., Waiguer Ru­dolf, Havlu Ferenc és Viskóvsky Alajos * dr. ülnek . Az ugyancsak pörbe fogott Hyross József 69 éves cukorgiyári igazgató ügyében, áld szintén elnöke volt valamikor a banknak, az eljárást kikapcsolták, mert Hyross súlyos beteg. A vádirat azzal vádolja a volt bankifunk­cionáriusokat, hogy a bank igazgatásánál é£ vezetésénél durva nemtörődömséggel jártak el és figyelmen kívül hagytak minden köteles óvatosságot. Vakmerő üzletekbe bocsátkoztak, a fiókinté­zetekben már fölmerült veszteségek ellenére a bel- és külföldön további nagyarányú fióko­kat létesítettek, a veszteségekéit szaporítanák, amennyiben könnyelmű módon hiteleket nyújtottak, a tőzsdén spekuláltak, ilymódon megkárosították a bankot és végül magas úti diétákat fizettek ki s ezáltal tékozoMk a pénzt. Mindenféle lehető és lehetetlen árut vásároltak föl s különösen nagyarányú dollárspekulációkba bocsátkoz­tak, amelyekben 1920 március végéig 31 millió korona veszteséget szenvedtek. Az amerikával kötött összes üzleten 70 millió korona ment veszendőbe. Ennek révén megsemmisült az egész részvénytőke, amely huszonötmillió koronát tett ki, az ösz­törvényhoző számára olyan tág teret enged­tek a törvényes rendelkezések aplikálására, hogy -a fősuly az összeférhetetlenségi bizott­ság1, illetve a választási bíróság gyakorlatá­ban rejlik. Különben a törvény szerint két esetet kell megkülönböztetni. A harmadik pa­ragrafus szerint megállapítható a képviselői mandátummal való tényleges visszaélés, míg ,az első paragrafus az összeférhetetlenséget kiterjeszti valamennyi vállalati jövedelemre, szes tartalékkal együtt. Ennek ellenére a tő­két tízmillió koronával 35 millió koronára emelték föl, de a veszteségek csak még nö­vekedtek. Ennek dacára 1920-tól 1922-ig az évi mérlegekben nyere­ségeket mutattak ki és 1920-ra és 1921-re még osztalékokat és tantiémeket is kifizet­tek. A vádirat a szakértői vélemény alapján az 1923 március 20-iig okozott összkárt 176 millió koronában nevezi meg. A felszámolás folya­mán a veszteségek 1926 végéig 236 millió koro­nára növekedtek. A bíróság elsőnek Kubicsek dr.-t, a bank volt elnökét, volt agrárius képviselőt hallgatta ki. Kubicsek dr. ártatlannak vallja magát. Az inté­zet igazgatótanácsába Kunos Sonntag elnök le­mondása után lépett be s azután elnöknek vá­lasztották meg. Sonntag információiból azt a meggyőződést szerezte, hogy a bank aktiv. Azért is lépett be a bankba, amire Sonntag be­szélte rá. Egész vagyonát, amely hárommillió koronát tett ki, hozta a bankba, továbbá vá­lasztókerülete pénzintézeteiből hatalmas össze­geket is áthozott. Mindezt csupán abban a meg­győződésben tette, hogy a bank jól áll, azonkí­vül hitt az intézet prosperitásában. A bank az infláció következtében 1 rűlcíí el­értéktelenedés folytán és a valutaösszcomiá- sok következtében veszteségeket szenvedett ugyan, de voltak tartalékai, úgyhogy a vesz­teségeket teljes egészükben fedezték. Azonban a bank kevés előzékenységet tapasz­talt a kormánynál. ­Kubicsek dr. ezután a bank akkori kormány- biztosával, Pavlik dr.-ral foglalkozik. Szerinte Pavlik dr. nem volt informálva a bank viszo­nyairól. Pariiknak sejtelme sem volt arról, hogy a belügyminisztérium a Bohemia bankot kihagyta a bankok azon jegyzékéből, ame­amennyiben ezek a vállalatok az állammal, vagy valamely állami közeggel az első para­grafusban hangsúlyozottan felsorolt kapcsola­tokban (hitelszerzés, bérleti viszony) áll. Sza­batosan ezt úgy is lehet magyarázni, hogy a nemzetgyűlés tagjai a vállalatokban viselt funkcióikról csakis arra az időre .mondanak le, vagy funkcióikat nem gyakorolják, amíg vállalatuk az állammal összeköttetésben áll. Egy rigorózus a btb tönvénymagyarázás eseté­lyeknél a takarékpénztárak betéteket elhe­lyezhetnek. Ezt azután szélesen kolportálták a takarék- pénztárak körében, úgyhogy a takarékpénztá­rak visszavették betéteik nagy részét, ami a bank illikviditását idézte elő. Aznak, amidőn Rasin dr. pénzügyminiszter megbeszélést hí­vott össze a Bohemia banknak nyújtandó ál­lami segítség ügyében, Rasin dr.-t meggyil­kolták. Kubicsek dr. többször hangoztatja, hogy egész egzisztenciáját óMozta a bankra, amit bizonyára meg nem tett volna, ha nem lett volna az a meggyőződése, hogy az inté­zet aktiv. Ez okból kijelenti, hogy nem lehet őt vétkes bukással megvádolni. Abban az időben a bank helyzete olyan volt, hogy ő nem tartotta szükségesnek fizetésképtelenség­nek a bejelentését, vagy csődkérvény benyúj­tását. Aztán sor kerül a többi vádlott kihallgatá­sára. Lapunk zártakor a tárgyalás tart. Mr tere kilépett az egységes pártbél Budapest, január 18. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefon jelentése.) A népjóléti mi­nisztériumi panamák ügyében váratlan for­dulat állott be. Drehr Imre volt népjóléti államtitkár, aki­nek mentelmi jogát a képviselőház a mi­nap függesztette fel, ma bejelentette az egységes pártból való kilépését, egyúttal az ügyészségen bűnvádi feljelentést tett a nép­jóléti minisztériumban előfordult visszaélé­sek ügyében, részletes vizsgálatot kérve az ügy teljes kom­plexumára, amire nézve adatokat és okmá­nyokat szolgáltatott be. Feljelentését azzal • indokolja meg, hogy kötelessége pártatlan vizsgálatot követelnie a maga számára, hogy egyúttal a hüoö-ök megkapják méltó WVnte- té'ökr:': éh bebizonyítást ny-yen néhai Vass József miniszter teljes közéleti tisztáé ága. Kaíonaöngyitkosság Prágában Prága, január 18. Tegnap szolgálati fegy­veréből fejbelőtte magát V. F. prágai tovább- szoügáló altiszt. Az öngyilkosságra az kész­tette, hogy egyik alárendeltje természetelle­nes hajlamokkal vádolta meg. Az ügyeit a ka­tonai prokuráitoT és egy katonai bizottság 1 vizsgálja ki. ben azt is lehet állítani, hogy az igazgatósági tagság már akkor is összeférhetetlen egy tör­vényhozó számára, hu az illető vállalat csak egyetlen egy esetben állott összeköttetésben az állammal. Az összeférbetetlenségi törvény főcélja abban rejlik, hogy a törvényhozó po­litikai befolyását ne használhassa fel anyagi meggazdagodására, azaz politikai pozíciója révén a vállalatoknak anyagi., előnyöket ne szerezhessen. PÁTER LAURENTIUS TITKA BŰNÜGYI REGÉNY Irta: VÉCSEY ZOLTÁN m A következő beszélgetés folyt Le közöttük: — Hiszen ez borzalmas. Alig tudok ma­gáimhoz térni. Majd leestem a székről, ami­kor hallottam. — Csak szedje össze magát, Marika. Na­gyon fontos felvilágosításokat kell adnia. — Nekem? ... „ Miről? — Nagyon megle­pődött volt a postáskisasszony hangja. — Csak jól emlékezzen vissza mindenre! Pénleken egész nap a hivatalban volt? . — Igen. Az egész hivatalos időt bent töl­töttem. — Beszélt-e pénteken valakivel Ladnay gró-f? — Igen, úgy emlékszem, igen. Talán két­szer is hívták. Várjon egy pillanatig, utána­nézek a naplóban. Kis idő múlva: — Délelőtt fél tizenkettőkor hívta fel a Royalt. Délután három órakor a kastélyt hívta Kinka. — Marika szivem, ne haragudjék, nem kapcsolódott be a beszélgetésbe, egyikbe se? Zavart köhintés volt a válasz. — Mind a kettőből hallottam valamit... A7. ember nem teheti le szempillantás alatt a kagylót. (Copyright by Prágai Magyar Hírlap.) — Tudom — tudom — Ez a fontos. Amit elkapott. — A gróf ur délelőtt egy nővel beszélt. De franciául. Valószintileg, hogy ne hall­gathassák ki. — És persze maga semmit sem ért fran­ciául. — No, hogy bon zsúr és parié vú franszé. — Marika ne vicceljen a-z Isten szeleimé­re, most ne vicceljen. Legalább a nevét. Ho­gyan szólította a gróf? — Anitának — Arra a táncosnőre gyana­kodtam — — Kire? — Anita Lódéra, aki pénteken este lépett fel a zsidó nőegylet jótékonysági ünnepén. Az volt megszállva a Royalban — Szinte ujjongott a csendőr hangja. — Köszönöm, Marika, maga angyal — — S a másik beszélgetésre nem kiváncsi? Pedig az érdekesebb volt. Magyarul beszél­tek. — Arra most nem. Majd elmondja allka- lomadtán, ha találkozunk. Most még egy ku­tyába rátsúigra kérem. Tudja meg diszkréten a Royaltól, hogy Anita Loos ott van-e még Pelipán? — Csak nem gyanúsítja ezt az édes-bájos teremtést? — Dehogyis gyanúsítom. Azonban ki kell hallgatnom, hogy egy és más dolgot tisztáz­zak. Egy szóval érdeklődje meg gyorsan s aztán hívjon engem. Ott ültek a dohányzóasztal mellett és iz­galmas várakozásukban percekig nem szól­tak. Végül a doktor törte meg a csöndet. — Hát hiába, a mai fiatalok tudnak! Sok ügyben dolgoztam már, sok csendőrrel volt dolgom, de ezt az ügyességet, eré'lyt, logi­kát még igazán nem tapasztaltam. Tényleg, nem köztünk van a helyed, öcsém. Roltónak végtelenül jólesett a dicséret. Arcáról már eltűnt a komoly, hivatalos ki­fejezés, megelégedett mosolygás élénkítette. — Ez az ügy az, amire vártam. Ennek si­kerülnie kell — minden áron. A telefon csengője megszólalt. Roltó egyetlen ugrással az asztalnál termett. — Halló? Maga az Marika? Anita Loos még Pelpán van? Kiment az autón? A dél­utáni félhatos gyorssal utazik Bócsbe? Kö­szönöm. Lecsapta a kagylót. — Ha ugyan utazik. Kihúzta zsebóráját. — Két óra. Gyerünk a garázsba, aztán megebédelünk. Fél háromkor indulok. Té­ged, doktorkám, magammal viszlek a faluig. A jegyző ur itt marad s megvárja a váro­siakat. V. ; Az autónyom a garázsig vezetett s a ga­rázsban is könnyeu megállapíthatták a Ki­esőkből, hogy az éjszaka benn állolt az ide­gen autó. A kis ebédlőiben terítettek számukra. A csendőr csak éppen hogy bekanalazott egy tányér levest, máris az asztalkához ült s blokkjából kitépett papirosokra vad iram­ban irta a jelentést. Percek alatt oldalakat szántott tele. A másik kettő szótlanul ült az asztalnál, élvezték a pompás ebédet s a ki­tűnő bort. Roltó hamarosan elkészült a munkájával. — Jóska, én már nem háborgatom a mél- tóságos asszonyt, nincs arra semmi szükség. Már tisztán látom az egész esetet. A vizs­gálóbíró majd elvégzi a többit. Szóljon a so­főrnek, hogy álljon elő. Bevisz Pelpára, mindjárt indulunk. Amíg a fő komornyik megfordult a ga­rázsban, a csendőr még kiadta az utasításait a jegyzőnek. — Vigyázzon mindenre, hogy úgy marad­jon, amint itt találtuk. Adja át az iratokat Termesz biró urnák, aztán maga is jöhet haza akár velük. A doktor az előcsarnokban még kényel­mesen rágyújtott egy illatos szivarra, amellyel a főkomornyik kínálta meg az ebéd végén. Elhelyezkedtek a kocsiban, amely most gyors tempóban rugaszkodott neki a pelpai útnak. Nagy hópihék szállin­góztak alá a szépiaszinü égből s nem lehe­tett nagyon messzire látni. Csak hulltak, hulltak a pillék s hogy az ablakhoz verőd­tek, azon nyomban meg is olvadtak. — Hjah, ilyen az élet — sokáig semmi, egyik nap, mint a másik, legfeljebb az az újság, hogy megellik a tehén, aztán csak egyszerre hopp, itt van la a nagy szenzáció — filozofált a doktor. (Folytatjuk.) % r

Next

/
Thumbnails
Contents