Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)
1932-01-03 / 2. (2815.) szám
^RAGArMA&VARHtRLAP 1932 január 3, vasárnap. fii Kramár parlamenti demokráciát követel az általa „miniszteri abszolutizmusnak" nevezett rendszer helyett A cseh sajtó Újéve - Kramár szerint minden törvényhozói munkát a 17 miniszter végez, a parlament csak szavaz Prága, iaouár 2. A cseh lapok újévi számai épp oly szegények voltak politikai megnyilatkozásokban, mint a karácsonyiak. Az egyetlen kiemelkedő vezérei lek Kramáré, aki a Národní Listyben a karácsonyi analíziséhez hasonló pesszimista prognózist irt. Kramár vezércikkében azt jósolja, hogy a csehszlovák ipar szempontjából tán még kritikusabb évbe lépünk. Ilyen borús perspektívák mellett — Írja Kramár — kötelességünk bátorságunkat megőrizni és mindent megtenni, ami a válság veszedelmét enyhíthetné. Nem akarok arról beszélni, hogy Szlovenszkó mezőgazdasági iníenzifikáciőja részben pótolhatná az elvetett külföldi piacot, sem a külpolitikai Tárgyalásokról, a devizagazdálkodás nemzetközi rendezéséről. Mindez nem függ tőlünk és el sem képzelhetem, hogy mi mindent tehet- nőnk, ami a mi helyzetünkön, minit export- államon segíthetne. Beszélni sem akarok már arról, hogy ilyen komoly időben egyenesen bűn személyi oktalanságok és kicsinyességek miatt fönntartani a miniszteri abszolutizmus mostani személyi rezsimét. Nem lehet tovább elviselni sem személyi, hanem tárgyi okokból a mai lehetetlen helyzetet, amikor a parlamentet egyenesen kizárták a munkából és csak arra való, hogy formálisan megszavazza azt, amiben végtelen hesssu tanácskozások során a miniszterek megegyeztek. Nem szükséges dicsérőleg nyilatkozni parlamentünkről, azonban minden pártban vannak képviselők, akiknek közös működése az ügyeknek és azok gyors elintézésének nagyon is használna. Elvégre a nép ezért választ háromszáz képviselőt, nem pedig azért, hogy tizenhét miniszter csináljon mindent és kormányozzon is, mert hiszen ez is valamilyen munkát igényed. Semmi sem lehet ennél improduktívabb, mint ez a rend. Ezzel a parlamenti rendszerrel nem hagyják meg a kezdeményezést sem, semmiféle törvényhozási előkészítő munkát s talán azt akarják bizonyítani, hogy a háromszáz képviselő fölösleges. A miniszterek parlament nélkül is tanácskozhatnának pártjainkkal, azok bizottságaihan, ez legalább olcsóbb lenne és a parlamentarizmusra kevésbé megalázó. Viszonyainkra legjellemzőbb az ellenőrzési és takarékossági bizottságra vonatkozó javaslatom története. A nyári szünet alatt készséggel elfogadták ezt a tervet, a szünet után azonban már egészen másképpen értelmezték. Közben ugyanis egyes körök megijeditek attól, hegy ez a bizottság, amely a vizsgálóbizottság jogaival volna fölruházva, többet, láthatna, mint amennyit a demokrácia elviselhet, jóllehet azt beszélték be uekünk, hogy nem lesznek semmiféle háborúéi ölti titkolózások, személyi befolyások stb. Egy ilyen bizottság máskénben el nem képzelhető, min'ínogy a pártok legkomolyabb tagjukat küldenek oda, mert az állam létérdekéről van szó és ezektől mégis csak elvárható, hogy a hivatali titoktartást betartanák éppen úgy, mint bizalmijai a kormányban. S ha az állam igzgatásában van valami, ami a világosságot el nem tűri, annál inkább van szükség ilyen bizottságra. Csakis a parlament legjobb embereinek közös munkája — írja Kramár — képes a költségvetésnek oly kereteket adni, hogy az elviselhető legyen. Najman volt vasutügyi miniszter a cseh iparospártii Reforméban mérleget álhit föl a koalíció két évéről és sajnálkozását fejezi ki afölött, hogy az 1929. évi választásoknál nem győzött a régi polgári koalíció. Nincs megelégedve a mai koalícióval, mert a mai kormányrendszer két ellentétes rétegből áll, ami egészségtelen és nem szolgálhatja az egész javát. Véleménye szerint nem igazi kormány az, amely tulnagy többségre támaszkodik és nincsen lojális ellenzéke, mely munkáját kritizálhatná. Roudnicky képviselőházi alelnök a cseh néppárti Lidoivó Listyben a parlamentarizmus hiányát abban látja, hogy nem működik a régi nyolcas bizottság. A kormány politikai bizottsága nem pótolhatja a régi koalíciós bizottságot, amely sokkal demokratikusabb volt és sokkal jobban juttatta kifejezésre a p arla ment felsőbb s égét. Bradáe földművelésügyi miniszter az agrárius Yenkovbau optimisztikusan Ítéli meg a helyzetet s azt mondja, hogy az uj évben az államinak és az állam vezetőinek kötelességük a mezőgazdaság igényeit teljesíteni, I lgyék I 00^E pezsgőt! | mert a mezőgazdaság képezi az állam alapját. A Hradzsin újévá Prága, január 2. Az ezévi újévet a Hrad- zsinban csakis a hivatalos személyek szokásos fogadásának egyszerű formájában ünnepelték meg. A diplomáciai kar Ciriaci pápai nundus utján tolmácsoltatta újévi üdvözletét. A nemzetgyűlés nevében Malypeir képviselő- házi és Soukup dr. szenátusi elnök, a kormány nevében Udrzal miniszterelnök jelent meg a köztársasági elnöknél. A hadsereg nevében egy küldöttség tisztelgett, amely Vis- kovsky nemzetvédelmi miniszterből, Pod- hajskv hadseregfelügyelőből, Syrovy vezérkari főnökből és Fauoher tábornokból, a francia misszió főnökéből állott. A fogadások tizenegy órától fél egyig tartottak. Masaryk elnök este a vimohradi városi szihnázban végignézte Langer Angyalok közöttünk című darabját. Újabb devizaforgalmi korlátozások Ausztriában. Az osztrák nemzeti bank újabb rendeletét szándékszik kiadni a devizaforgalom korlátozása céljából. Az újabb rendeletekkel a. osztrák kivitelből származó követeléseknek a behajtását és pedig silling helyett devizákban való behajlását akarják előmozdítani. Az osztrák jegybank már karácsony előtt felszólította a nagyobb exportvállalatokat, hogy külföldi követeléseiket ruházzák át a jegybankra, amely ilyen módon akarja lehetetlenné tenni a magánúton való rendezést. Eddig ugyanis i meg volt engedve az. hogy az Ausztriába importáló | cégek követeléseiket az osztrák exportőrökre ce- 1 dálják. Az uj rendelet ezeket az ügyleteket megI tiltja. ^mamssamwemssasessBBBsimsBsxsatamamsaaB^Ezseags TONCS1KA Irta: Lőrmezy György Előbb, a harmadik háznál, a csemegeke- reskodés változatos nyaílánkságaivai jóllakott — az orra. Élvetegen szívta be a boltból ki- áradó megszámlálnatalLan illat ingerlő keverékét. A sajt, az alma, a duzzadó, büszke virslik, az arisztokrata sonkaszeíetek, kocsonyázott és nem kocsonyázott tengeri és folyami halak, finom és legfinomabb cukrok, édes és keserű pálinkák illatát. Egyszóval az orra jóllakott — éhséggel és az ingerlő kívánságok emlékévei. Mert itt, a seiyemklrakat előtt; a szeméi hizlalta. Fitos orrocskáját odanyomta a kirakat otromba üvegéhez, amelyen a tél, a szeszélyes művész, már rajzoigatta a jégvirágokat. Ton- csika szeme a kirakatra meiecU. Szeme még ékesebb volt az orránál is. Beun, az üveg mögött sokszínű selymek omlottak el, keres z- tüi-karul kanyarogva és hullámozva. George! te. népe de eh iné, brokátzuhaitagck, a sziToncsikával és Toncsika máris megijedi az összehasonlítástól. Nem a pufók hercegnőtől félt, hanem a selymektől. A gonosz selymektől. Nem érezte magát biztonságiban. Selyem- óceánban már sok szerelem megfull. Összehúzta csontos vállacskáján a vékony kendőt. A kendő összefagyott és zörgőt t a fagytól a nyaka körül. Mintha csak jajgatna, vagy épp úgy sóhajtoznék, mint maga Toncsika. Szép, kedves és szomorú arcocskájából az éh eég és a hideg könyörtelen és bujdosó lázával villogott elő két égő bogárszeme. Odatüzött a selyemóceánra és tündéreire, hogy irigyen fölper zs el jo őket gyűlöletével, hogy el ne rabolhassák tőle Gusztit. A szerelmet. Azt az egyetlenegy valamit, aminek szeretné ezt a nevet adni: boldogság. De amit érez, azt nem meri boldogságnak keresztelni. A boldogság a szerencsések kiváltsága. Az összefagyott, rongyos kendőcske arra való, hogy remegő vállaeskáját takarja be. nem a boldogság álmát. Boldogság! Többször egymásután belebotlik gondolata az érthetetlen és csodálatos szóba. Mi hát az a boldogság? Mindenki arról beszél és azért sóhajtozik. És mindenki szomorúan, tehát senki sem boldog. Ha boldog volna, nem sóhajtoznék érte, hanem a markába, vagy a szivébe szorítaná, hogy el ne röppenjen. Mi hát, hol van hát a boldogság? A Toncsika égő szeme már megint ott van. a selyemtenger hullámain és a pirosarcu. gőgös viaszbábokon. Ha ő is egyszer beköltözhetnék a bűvös selyemtengerbe! És odaülhetne a selyemhuMmok ringató hátára! A kirakatrendező őt is odaállítaná a selymek világszépségei közé. Cédulát ragasztana selyem- ruhája fodraira. A nevét írná rá. De nem azt, hogy Toncsika. Nevetséges! A selyemnek nem adhat ilyen külvárosi nevet. Bizonyosan azt Írná rá: ÍNapöUgár hercegnő. Vagy talán szerényebbet, mégis büszkébbet: Arany-királynő! Toncsika összeborzongott. Milyen bolondokat is álmodik az ember a selyemtenger partján! Hátha még ott ringana a eelyemíhullámok hátán! Vagy a selyemhullámok fürdetnék őt, a kis, fagyos és éhes álmodozót! , Toncsika egyszerre elsápadt. Odabenn a boltvarvíH.'y szabályos es élénk tarkaságával ve-; télkedve és kinálgatva ön önmaguk kacér bujaságai. Min-üenik magamagái kinálgatta, a kiraka!rendező ravasz és megejtő számításával. A női szem elkábul az álmok bűvöletéből. A nők ott tolonganak a kirakat előtt, az uccán is és benn a boltban is- Idők lián Ton- c-ik í szinte elsikkad közöttük, a maga rongy.,-; és kopott fakó ruhácskájában. Csak égő .-zeme Unt kimenekülni a forgatag-bői, hogy bei öklön a kirakat üvegén és hintázzék a selyem óceán hullámain, ügy, mint a selyemzu- hatag tündérei, a sár g ah aj u és kékszemü pufók viaszbaibák. akiket felöltöztettek, az ingerlő selymek minden színárnyalatába és i.;d 'i-'b selyemút!IIámok hátára, hogy i o ‘áyv<’ . kecsesen és -hidegen himbálózzanak és ingereljék a bá-mészok éhes vágyait. Tón oka éhes. Nemcsak kávéra és virslire éhes- még inkább a gőgös selymekre. Néha végig méregeti szemével a selyemhullámokat és •« vias/üsccegnőket, azután önkéntelenül a nny rmgvocskáit vizsgálhatja. Csontos, éhes orr" '-kaja kipirul a — szégyentől. i'r: ze, azoknak könnyű szépeknek lenni ! Már megzavarta kócos fejecskéjét a kísértő: a selyem. De hol van olyan nő, akinek a fejéi irmg ne zavarná! A kirakat előtt nincsen olya;, no. Aki ott ácsorog, az már mind ott fűid delik a selyem-tenger hullámaiban.- És az a Guszti! Az a Guszti se jön! Gu Mi munkás, amott fül, a hídon, a gyárba- . De már ilyenkor rendszerint kijön a ',! itt találkozik naponként a ni-euy- yáv»l. Tori erikával. a Zöld Király oi- ■ i;:i é--n környékén. És Gim/tj imm jön! Tv - Ho1%hogy falán ; is, ha mű,! jön Gu-v.ti. És ívm Iái;. » büszke Kinyom i 'rvkel. össze találná uasöülitaini bán, a selymek körül, túl a kirakat üvegtábláján, kacagó és mosolygó dámák suhantak ©1. És szerencsés, büszke és bizonyára gazdag leányok, akik kinevették a kirakat viaszbábuit. Azok már tudták, hogy ők szebbek a viaszbábuknál. ők már Napsugár hercegnek és Arany- királynők. A selyem tenger hullámain, a Selyem trónján ülnek. Bizonyára észre se veszik, meg se látják Toncsikát, amint fagyos kis váliken- dője alatt didereg s a kirakat Edénké rtjéről álmodik. Álmodja a Selyem meséit. A Toncsika szeme előtt mindez egyszerre ösz- szpfolyik. A selyemhullámok egymásra torlódnak. A viaszbabák egymás hajába kapaszkodnak és tépik és Összegubancolják a suhogó selymeket. A Toncsika égő szeme a boltra mered és ... eikáprázik. Toncsika. szédül. — Bizonyosan éhes vagyok, — gondolja magában. — De szemét meg nem tudja mozditarb Szeme ott ég. benn, a boltban. Színtelen, fagyos kis ajka megremeg. —• Guszti! Guszti ugyanis ott ődöng a selyem bolondjai között, benn. a boltban. Előtte a boltos, a selymek kullámzanak a kezében. Zöld selyem, lila selyem, rózsaszínű és kék selyem. Gusztira mosolyog mindenik és Guszti visszamosolyog, ügy látszik, értik egymást: Guszti és a selyem. Toncsika megdörzsöli a szemét. Elaiél. Zavart fejecskéjében össze-vissza kavarognak a kétség ingadozó kérdései. — Guszti selymet vásárol. Kinek veszi a selymet? Mennyiért veszi? Melyiket választja? A sokszínű selyem tenger kit fürdet majd? Toncsika már remeg. Alig áll a lábán. Odaku- porodik a kirakat alatt elhúzódó köre. Talán már nincs is ébren. Talán már viszik őt is a selyemtenger láthatatlan hullámai. Szeme lezáródik. Nem is tudja, az álom, a fagy, az éhség zárja-e le. Egyszer ugv érzi, mintha a kirakat lágy selyemhulláma borulna rá, máskor, hogy a tél fagyos csontkeze fogja le. Reszket a. keze. amint a- kis összefagyott kendőt a nyakához szorongatja. Még a rongy is megtagadja az engedelmességet. Csak a selyem hajlik könnyen. A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökke! küzdünk a legeredményesebben! Leoegö Fürdő Napfény Diéta T jym-j, 0ii jl £ keierflvlii ;u ándi uttserüviz kapható minden gyógy szertárban, drogueriában ás jobb ; füszerüzlecben. a rongy makacs. — Toncsika! Toncsika! Toncsika nem tudja, vájjon álmodja-e a kedveskedő megszólítást, vagy csakugyan hallja. Fejében az álom, a kimerültség és a képzelődés* 1; játéka összezavarodik. — Toncsika! > Fáradtan, nagy erőfeszítéssel tápászkodik föl áléit szeme. És azután szeme, nagy, égő, lázas bogárszama tágra nyílik. Ajka is nehezen uyi- lik. Csak úgy csöndesen, susogva siklik ki rajta a hang. — Guszti! Guszti ott áll előtte és megfogja a karját. Másik kezében csomagot szorongat. — No, gyere! Te! Tudod, hogy fölemelték a munkabéremet? Toncsi! Most már aztán csakugyan megesküszünk. Fázol? —• Hideg van. —• Hideg. Ez a kutya tél! No, gyere. Szinte húzta, vonszolta magával a leányt. És Toncsika tévetegen botorkált mellette, a Király felé. Útközben szeme, mintha az is ösz- szemenfc volna a tél fagyában, olykor megmozdult és fáradtan a csomagra pislogott. Guszti észre se vette. Benyitott a Zöld Királyba. A füstön keresztül hamarosan kiválasztotta az asztalt, amelyik mellé telepedjék. Kezénél fogva húzta oda Toncsikát is. — Na, ülj le. megfáztál. Mindegy. Majd iszunk jó forró teát. Aztán parizert, hagymával. Egy ■kis ecettel. Toncsika bágyadtan és kétségesen mosolygott. A csomag. — Az jó lesz! — Látod! És Guszti már csöndesen bontogatta a csomagját. Hamar készen volt vele. A papírok közül előbukkant a kirakat selyme. A selyemtenger rózsaszínű hulláma. Guszti a kezébe fogta és megsuhogtatta a leány szeme előtt, gyöngéden, kacéran és ingerlőn, ahogy a boltostól látta és miudiárt. meg is tanulta. — Látod? —- Látom. — Hát ebből varratjuk a menyasszonyi ruhádat. Majd meglátod, milyen szép leszel! Olyan leszel, mint a Napsugár hercegnő, ott. a kirakatba. Vagy dehogy! Annái is szebb leszel! Aranykirálynő. Az én királynőm! A leány arcáról, szeméből, ajakaról egyszerre eltűnt a fagy csontdenned Gége. Hideg arcocskáján megjelent, az élet színe, a piros, vér Ikőríván y bíbora és szemében a tfiz. Az élei és a remény égő tüze. — Te, Guszti! —• No, mi? Fázol? Toncsika nevetett. —< Dehogy! Hogy is fáznék! Minden olyan jó meleg itten! Mintha bundában volnék. Csakugyan úgy érezte magát. Hogy a mei-ar kályha mellett iil és ráborul a rózsaszín sM> ■■ i. És betakargatja és simogatja, átöleli és kitúró borítja összefagyott, didergő csontjait. Hogv csakugyan ott ringatózik a selyem bűvös, forr . teari nűgírbuVáméin. A selyomtengeren. amin k boldogság :w. igazi neve. 2
