Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)
1932-01-17 / 13. (2826.) szám
19 ^RXGAI-MACítARHlRLAK 1982 január 17, vasárnap. Andrássy már Í9í5-hen a békekötést sürgette Budapest, január Ifi. Az Andrássy Gyula-emlékbizottság csütörtökön délután ülést tartott a Szent István Társulat dísztermében. Az ülésen Apponyi Albert gróf és Sigray Antal gróf elnökölt. Apponyi Albert gróf megnyitó szavai után Vályi Félix londoni publicista tartotta meg előadását: Andrássy kísérletei és svájci tárgyalásai Magyarország és a kettős monarchia megmentésére 1918-ban. Kifejtette, hogy Andrássy a világ háború kezdetétől fogva megállapodott vele, hogy megragadják az első kínálkozó alkalmat a békekötés siettetésére. Anglia és Frannciaorezág vezető köreit kívánták belevonni magánbeszé’ge- iéseikbe, hogy az európai egyensúly visszaáPi- tásának lehetőségeiről tárgyaljanak. Andrássy a fehér béke mellett tört lándzsát éa annyira meg volt győződve a háború céltalanságáról, hogy 1915. márciusában készségesen vállalkozott arra, hogy Berlinben megkísérli a német oeá szárt és a kancellárt rávenni a franciákkal való kibékülés politikájára. Azonban nem volt híva talcs megbízása és igy pressziót nem gyakorolhatott Bethmann-Hollweg német birodalmi kancellár az előadó szerint többször kijelentette, hogy ha Andrássy lett volna partnere a bécsi Ball-Piat- zon, ha az ő egyéni súlya és tekintélye hivatalos minőségben állott volna mellette Ludendorff túlkapása ellen, meg lehetett volna nyerni a habozó német császárt a mérséklet politikájának. 1916- ban Magyarország angol barátai részérői mozgalom indult meg egy olyan európai béke érdekében, amely a kettős monarchiát magyar politikai és szellemi vezetés alatt a lengyel kérdés bevonásával alakítaná át Andrássy ekkor tárgyalásokat folytatott Svájcban Zaleski jelenlegi lengyel külügyminiszterrel. Bécsben és Budapesten ugyanakkor azt a hirt terjesztették, hogy intrikálni ment Svájcba. Ha az orosz forradalom idején — fejezte be előadását Vályi Félix — Andrássy ül a külügyminiszteri székben, akkor másképp kötötték volna meg az orosz békét A volt Felvidék gazdasági élete II. Rákóczi Ferenc korában Irta : Spolarich János A milliós hagyaték körű! folyó pereskedés a nyitrai zsidó szent- egylet megvilágításában Nyitra, január 16. (Saját tudósítónktól.) A P. M. H. egyik legutóbbi számában hosz- szabban ismertettük a legfelső biróság döntését a nyitrai zsidó szentegylet tulajdonában lévő milliós hagyaték körül támadt pereskedésben. Ádler Izsák és felesége földbirtokukat és vagyonuk nagy részét a szentegyletre hagyták azzal a kikötéssel, hogy a birtok jövedelméből és a hagyaték egyéb értékeiből öt éven belül fel kell építtetniük a nyitrai zsidó kórházat. Mivel ez nem történt meg, a rokonság egyik szegénysorsu tagja pert indított a szentegylet ellen és követelte, hogy az örökösödési rendet a biróság állítsa helyre. A két alsófoku biróság álláspontjával szemben a legfelső biróság úgy találta, hogy a felperes joggal támaszt igényt az örökösödési rend helyreállítására s ezért a pert visszautalta a felsőbíróság kompetenciájába. A legfelső biróság döntésének publikálása nagy feltűnést keltett a zsidóság körében. Minthogy az első közleményünkben csupán a felperes érvelését ismertettük, kötelességünknek éreztük, hogy információt kérjünk a szentegylettő] is. Felvilágosításuk értelmében a szentegyletet nem terheli tulajdonképpen mulasztás, amiért a zsidókórházat nem építtette fel, mert a földbirtok telekkönyvi átaritása csak 1919-ben történt meg, ebben az időben pedig a hagyaték jövedelméből nem futotta volna a kórház felépitése. A szentegylet mégis mindent elkövetett, hogy a kórház felépüljön. Elkészíttette a terveket s azokat jóváhagyás végett beterjesztette az illetékes hatóságoknak. Azóta öt év telt el, de a tervek jóváhagyása nem történt meg. A tényállás ilyen beállításban rendkívül érdekesen bonyolítja a milliós örökség ügyét. Amennyiben a szentegylet pert vészit, úgy mintegy kétmillió koronát kell majd visz- szatéritenie, ami egyet jelent teljes anyagi összeomlásával. Érthető tehát az az izgalmas érdeklődés, amellyel az érdekeltek a pereskedés sorsát kisérik. — Tíz év alatt 18.9 százalékkal emelkedett Lengyelország lakossága. Varsóból jelentik: Csütörtökön nyilvánosságra hozták a múlt év december 9-én megtartott országos népszámlálás eredményét. Lengyelországnak e szerint a 260.000 főnyi hadsereg leszámításával 31.927.773 lakosa van. Az 1921. évi utolsó országos népszámlálás óta a lakosság lélekszáma 5,069 581-el, vagyis 1Sj9 százalékkal emelkedett. A legnagyobb városok lélekszáma a következő: Varsó 1 178.211, Louz 605.287, Lembe rg 316 177, Posen 246.574. Krakkó 221.260. Kattowitz 127.841. A legnagyobb szaporulat Gdingen kikötővárosban vo’t. amelynek 1921-be.. osak 3164 lakosa volt. A lakosság lélekszáma Gdmgenben a mostani népszámlálás adatai szerint 30.210. A törökhódoltsáig idejében a magyar királyság területe főrészét a volt felvidék képezte, melyhez még Pozsonytól délre eső néhány dunántúli megye tartozott. A magyar nemzeti élet idehuzódott vissza és Erdélybe, mely különálló nemzeti fejedelemséget alkotott. A nemzeti élet e századok vészzivatarja közt is tovább élt, sőt fejlődött s vele együtt élt és fejlődött a volt felvidék gazdasági élete is. Ámde a 17-ik századvégi önkényuralom, a császári hadak fosztogatása, az idegen tisztek zsarolása, a lelketlen adóztatások és üldöztetések az ország minden rendű lakosságát annyira leszegényitették, hogy annak ipara és kereskedelme is csakhamar lezüllőtt. Midőn II. Rákóczi Ferenc 1703 tavaszán a feíkelés zászlaját „Istennel, a Hazáért és Szabadságért'1 kibontotta, a nép határtalan lelkesedéssel csatlakozott hozzá, mert úgy várta, mint a Messiást. Az a néhány ezer főnyi pórhad, mely július 13-án Tiszabecsnél átkelt, néhány hónap alatt 75 ezer főnyi hatalmas néphadsereggé szaporodott. Ezt a nagy lelkesedést az agyon sanyargatott népnek az idegen uralom iránti gyűlölete fütötte. A fölkelés magvát a jobbágyság és birtoktalan nemesség alkotta, mely imimár elviselhetetlenné vált helyzetén akart segíteni; de gyűlöletét átplántálta azokra a birtokos nemesekre is, kik a hatalom árnyékába húzódtak s kikről feltette, hogy a németekkel egy gyékényen árulnak. Megállapíthatjuk, hogy a felkelés első iramában szociális jellegű volt. Becsben nem is tartották a felkelést egyébnek parasatláza- dásnál s azt gondolták, hogy az egész zendülés a nemesség ellen irányul s ezért meg éppen Q'em fájt a bécsi kormány feje: „hadd marják csak egymást...“ Csak azt nem értették Bécsiben, hogy hogyan állhatott egy gyülevész pórhad élére a fejedelmi származású, dúsgazdag Rákóczi Ferenc. De csakhamar megtudták, hogy a felkelés országos jellegű, hogy ahhoz nemcsak a birtokos köznemesség, hanem a városok polgársága, 9Őt a főnemesséig egy része is csatlakozott. Nemcsak Rákóczi nevének varázsa, hanem az általános elkeseredés hajtotta a jobbágyot és nemest, a polgárságot és birtokos osztályt, szóval népet és nemzetet egy táborba, mert immár mindnyájan rabszolgasorsra jutottak. Rákóczi mindig büszke volt arra a szere- tetre és ragaszkodásra, mellyel körülvették, de méltó is volt rá, mert a 8 évig tartó szabadságharc alatt egymást érik azok a gazdasági rendeleték és szociális intézkedések, melyekkel a nép helyzetén segíteni igyekezett. De bármekkora volt is a lelkesedés, mely hadainak számát napról-napra növelte: a rendszeres hadakozáshoz pénz és pénz kellett. Ismertetősünknek éppen az a célja, hogy rámutassunk azokra a gazdasági forróságok- ra, melyek a hadsereg szükségletét táplálták. Ennek kapcsán módunk lesz megismerni ennek a kornak mezőgazdaságát, állattenyészr tését, iparát és kereskedelmét, főbb vonásokban egész gazdasági életét. Először is jöjjünk tisztába azzal a kérdéssel, hogy XIV. Lajos mennyivel segítette a felkelést? Sokáig azt hitték, hogy hatalmas szövetségese fedezte a háború készkiadásának nagyrészét. Ez azonban nagy tévedés volt. A francia segély nem tett ki többet évi 200 ezer forintnál, holott a hadiköltség évenkint 2—3 millió forint között váltakozott: igy tehát az idegen segítség a költségnek alig tette ki 10 százalékát. A németek által különben is kizsarolt országra a fejedelem a háború első éveiben semmi pénzbeli adót nem vetett ki; elengedte a dikát és felfüggesztette a sómouopó- liumot is. Az állami birtokok és harmincadok jövedelme fél milliót tettek ki, mely összeg a bányaművelések jövedelmiével körülbelül 1 millióra tehető; a többit tehát, a szükségletnek több mint felét a fejedelem a magáéból fedezte. A földművelés ebiben a korban nagyon is külterjes volt, kenyérmagvakat csak a szükséghez képest termesztettek; de annál nagyobb volt az 'állattenyésztés; a gazda a gabonafélékből nem látott hasznot, de annál többet a marhatenyésztésből, a vágómarhával élénk kereskedést űztek úgy a bel- mint a külföldön. A hadak élelmezése a hadbiztosok köny- nyebb feladatai közzé tartoztak: a háború első éveiben a kincstári birtokok és a fejedelem magtárai szolgáltatták az élelmezést, későbben a búzát, gabonát, zabot és vágómarhát adóként vetették ki, melynek összeírására és behajtására az egyes vármegyék voltak kötelezve. A kisbirtokos, nagybirtokos sőt a fejedelem uradalmai is a földbirtok arányában adózlak. Már nehezebben ment a hadseregnek zabbal és takarmánnyal való ellátása: a gazdák éppen a sóik marhatartás miatt maguk is gyakran szülkiben voltak a takarmánynak. A takarmányt]iány sokszor hátráltatta a hadakozás szabad mozgását, kivált ha elképzeljük, hogy a kadatk tömegei lovasokból állottak. Ez ez oka annak, hogy a kurucok csak tavasszal szerettek hadrákelni „uj fűre", miután lovaik néhány hétig nyugodtan ,4üvellettek“. A gazdálkodás gondja úgy a kisebb mint a nagyobb uradalmakban a vitézek feleségeire, a „nemzetasszonyra“ vagy a „nagyasszonyra" maradt. Számos feljegyzés és levelezés maradt reánk, melyek fényesen igazoljak, 'hogy a mi derék magyar asszonyaink mily derekasan vették ki részüket a haza védelmében. A marhatenyésztés mellett a lótenyésztést különös gonddal űzték a kuruckorban s bogy milyen általános volt az, legjobban igazolja az, hogy mindenki, még a közvitéz is a saját 'lován katonáskodott. A nagyobb uradalmaiknak híres ménesei voltak. A magyar ló akkor jobbadán a török és tatár lovakkal volt keresztezve: igy állott elő a külön magyar fajta, meiy igen kitartó, szívós, a futást győző lófaj lett. Rákóczi a magyar lóállomány nemesítésére sokat áldozott; Pogány Ádám, Giczey Zsiga, Orbán Elek lovászmestereit több Ízben is elküldi Moldvába, Besszarábiába és Krímbe, hogy tatár fajlovakat hozzanak, sőt konstantinápolyi követét még Arábiába is elküldi, hogy ménesét tiszta arabs lovakkal nemesítse. A közönségesebb katonaló ára 25—30 forint volt, de fajiovakórt, kivált ha idomítva voltak 2—300 aranyat is adtak, ha fakó volt még többet adtak, 5—600 aranyat is. A kurucok a fakólovat nagyon szerették, valami babonából ezt a szint szerencsésnek tartották. A hires kuruc ezredesről meg a fakó lováról máig fennmaradt a nóta: „Balog Ádám fakó lova a Murzsa Lajta vizét megússza, Becsaljál ha nyargalja, Császár azt megsiratja." A magyar nemcsak szerette, de dédelgette a lovát, ami nagyon is érthető, mert az állandó katonáskodás alatt természetes vonzalom fejlődött ki köztük. A kurucbarcok súlypontja a lovas csoportokon feküdt; csak a lovast vették vitéz számba, a „talpost" (a gyalogos akkori neve) lenézték. A főurak egymás látogatásakor soha sem mulaeztotátk el egymás ménesét, istállóit megtekinteni. A fejedelemnek magának 44 idomitott lova volt, melyek között legkedveltebb lova a Pandúr és a Szarvas volt. Nagy kitüntetés számba ment, ha már közelállóit egy-egy ilyen parivával ajándékozott meg. Hogy ezek a szép lovak milyen becsben állottak, máig igazolja a régi nóta: „Szép aszonynak, jónak, a jól járó lónak kár megöregedni". A ruszin nép főjövedelmi forrása a szarvas- marha, juh, kecske és sertéstenyésztés volt s miután más adót nem fizetett, mint a földesúri dézsmát, sokkal jobb helyzetben volt, mint a magyar jobbágy. A volt felvidék bortermelése képezte a szabadságharc költségeinek egyik legjeientő^ebb fedezetét. A kincstári szőlők termése é6 a dézs- maborok egészben a kincstárt illettek, ezek nagyrészben a Hegyalján, kisebb részben minden borvidéken voltak. Az állami borok főinspektora Szalay Pál, majd a tapasztalt Bobocsay Pál voltak. A fejedelem uradalmi szőlőinek főtömege szín tén a Hegyalján volt, de sok szőlője volt más uradalmaiban is, így a Beregszász-Szőllős borvidékén, a Szilágyságban 6tb. E szőlőknek és dézsmás (földesúri kilenced) borainak főinspektora 1695 óta hűséges tisztje, Kőrösy György volt. A fejedelem különös gondot fordított az okszerű szőlőművelésre s a Rajna vidéken tett utazásai (ifjú korában járt ott) alatt gyűjtött tapasztalatokat hasznosan értékesítette. Kitetszik ez azokból a rendszabályokból, melyeket még 1700-ban Rácz István borinspektorávaj állított össze. Ezek a magyar gazdaságtörténet igen becses adatait tartották fenn számunkra. Kiterjedt szőlőbirtokai voltak Ber^ényinek, Perényieknek, Károlyiaknak s más főuraknak is, de a fejedelem egymagában évenkint több ezer akó bort adott a háború költségeire. így magában Ecseden egy őszön át 6000 köböl bort mértek ki búzáért, zabért. Tehát a bortermés egy része csere utján ment fogyasztásra, a többit az árendás adta el. A termés nagyobb tömegét itthon itták meg, ez volt a csekélyebb értékű tömegbor. Olcsón adták, 1 ejtel, 1 pint körülbelül 1 'A liternek ára 2—3 poitura volt. De a jobb minőségű boroknak sokkal nagyobb ára volt s nagyobbrészt külföldön találtak elhelyezésre. így a jobb minőségű tokaji borért 50—60 forintot adtak egy gönci hordóért (egy gönci hordó tartalma 130 liter). A színeit tállyaiért és szomorodniért jóval többet, sőt az aszúért 5— 600 forintot is adtak gönci hordónként. Megállapíthatjuk, hogy a kereskedelemnek szánt boroknak sokkal nagyobb ára volt, mint ma. Egész Európában nagy hire volt a magyar boroknak, de különösén Lengyel-, Porosz-, Orosz- és An- golországban állandósult piacra talált, Mindenütt beszélnek az előkelő budapesti Bristol szálló olcsó árairól. Szobák (a fekvéstől függően) kitűnő napi ellátással, már 12 pengőtől kaphatók. Dunai szobák kilátással a gyönyörű budai hegyvidékre méltányos áron. Bristol menü 2 pengő fillér. Mindennap ötórai tea és tánc, Kávéházi árak. Vacsora rendes polgári árakon. Tánc. Hosszabb tartózkodás esetén további engedmények. Bristol Szálló Budapest — Dunapart A fejedelem rendes, de igen mérsékelt borivó volt, asztalára külön 6zürték a szemelt tállyai bort, ez volt kedvenc itala. A lengyel és orosz urak rendesen személyesen jöttek le szüret után a borok átvételére vagy a szerződés megkötésére Nagy Péter orosz cár, Rákóczinak jó barátja, főembereit küldötte el udvara számára beszerzendő borokért. Ilyenkor az öreg hordókkal telt társzekereket egész zászlóalj kozáklovas kisérte Moszkváig vagy az akkor még épülőfélben lévő Szentpétervárig. Igen sokat tett Rákóczi Ferenc fejedelmi rokonsága, diplomáciai összeköttetése, kiterjedt ismeretsége révén is a volt felvidéki hegyiborok elhireléeében. Állandó fejedelmi udvartartása volt Munkácson, Patakon, Kassán, hol felváltva tartózkodott, hol majdnem minden európai fejedelmi udvarral fenntartotta a kölcsönös összeköttetést Nem hiába mondták már az egykoruak is: a fejedelem arany- és ezüstbányái a Hegyalján vannak. Kissé különösen hangzik, hogy a bányaüzemek között éppen az arany- és ezüstbányák aránylag legkevesebbet jövedelmeztek, mert művelésűk nagyon költséges volt. A munkáskérdés*'- a faszónhiány, a bányavíz alig legyőzhető, de állandó akadályt képeztek. Mindamellett Sei-4 mec-, Körmöc-, Nagybánya és Felsőbánya, mint nemesfémtermő bányák, állandóan üzemben voltak. Az itt termelt nemesére Körmöcön, Kassán, Kolozsváron és Nagybányán nyert feldolgozást, működésben tartván az ott lévő pénzverdéket. A nagybányai pénzverdét a fejedelem későbben Munkácsra helyezte át. Az aranyakat Szt. László király képére verette, az ezüstpénzt, ezüst tallért I. Lipót képére vésett minta után verték. A nemesércek bányászatához és feldolgozásához akkor legjobban értett Hellenbach János Gottfried bányagróf. Ez a férfiú volt a fejedelemnek — a szó mai értelmében — pénzügyi és kereskedelmi minisztere, ő ellenőrizte a pénzverő- házakat, ő állította össze a katonaságnak kijáró fizetést, a tisztek listáját; emellett volt ideje ahhoz, hogy az országban felesleges rezet, s a vágómarhát a külföldön jól elhelyezze. A rézbányák szakavatott művelője Berthoti László volt, kinek legnagyobb érdeme volt, bogy a rézbányák termelőképességét nagyban fokozta. (Folyt, köv.) Tamás Lajos: SZEGÉNYEK SORSA A hegy is kisebb lett, de még mindig Emelkedni kell, hogy a csúcsig érjünk. Ott társalog velünk a szél, a felleg, Ritkán a napfény, ám a por Nem jut idáig, megszűri a lármát A távolság, a legjobb hangfogó. A sziklák megfogytak, de mégis sziklák. Kemények, magasak, ellenállók. Alattuk van legelő, van hal, Vannak patakok, amelyek a hegy Üzenetét a messzi tengerig hordják. Néhány vad még eltengődik az Erdeikben, néhány viskó meghúzódhat A lombkoronák alatt De mit tegyen, ki hegy sohsera volt? Ki mindig alant járt, mint a köd, Mint a bokor, mint az inda S most meghasadt alatta a föld S a mélybe került, a vak sötétbe? A kicsinyek sorsa aggaszt engem: A völgyeké, hol nincs madárdal, A kavicsé, mit elsodortak, A virágé, mit eltiportak, A görönggyé, mely lucskos sár lett. Az ár a mélyben terjeszkedik, De a hegyek csúcsa még kilátszik.
